Tanácsadás, mint életszemlélet – hogyan vált a szakmám a gondolkodásommá

Amikor megkérdezik tőlem, mi a különbség a tanácsadás és a marketingkivitelezés között, nem szakmai szakkifejezésekkel szoktam válaszolni, hanem egy nagyon egyszerű mondattal: a tanácsadás nem egy szolgáltatás, hanem egy látásmód. A kivitelezés arról szól, hogy ki mit tud „megcsinálni” – hány kampányt indít, milyen szöveget ír, hova állítja a budgetet. A tanácsadás arról szól, hogy ki mit lát tisztán – saját magában, a piacában, az ajánlatában, a döntései hátterében. Ha ezt a különbséget nem érted, hamar ott találod magad, hogy a kivitelezők folyamatosan dolgoznak rajtad, a vállalkozásod pedig mégis kaotikusan, kiszámíthatatlanul működik. A tanácsadás valójában egy működésmód: másképp teszünk fel kérdéseket, másképp keretezzük a problémát, és máshová tesszük a felelősséget. A fókusz nem azon van, hogy „mit csináljunk holnap reggel kilenctől”, hanem azon, hogy miért pont így gondolkodsz erről a kérdésről, és hosszabb távon merre akarsz menni.

Az én történetem 2007-ben kezdődött, programozóként, egy országosan ismert vadászáruház online részlegén. Az első valódi tapasztalataimat a digitális marketingből szereztem: Google AdWords (akkor még így hívták), keresőkampányok, YouTube, statisztikák, elemzések. Akkor még én is „kocka” módon álltam hozzá a munkához: ha a rendszer számszakilag működött, elégedett voltam. 2013-ban egyéni vállalkozóként önállósodtam, és már az első évemben elértem a 12 millió forintos árbevételt. Ekkoriban kerültem be a Google „Ready To Rock” programjába is, külön szakmai elismeréssel. Kívülről nézve ez sikeres kivitelezői pálya volt: hirdetéseket raktam össze, kampányokat kezeltem, webáruházakat húztam fel. 2016-tól cégtulajdonosként dolgoztam tovább, és kampányok, marketingrendszerek tucatjait építettem, több szektorban. Eközben azonban egyre gyakrabban tettem fel magamnak a kérdést: tényleg az a legfontosabb, hogy egy kampány hogyan néz ki technikailag – vagy az, hogy a cégvezető egyáltalán tudja-e, mit akar a vállalkozásával 3–5 év távlatban?

Pár év után nagyon világosan látszott: a legtöbb cég nem azért akad el, mert nem elég szép a Facebook-kép, vagy nem elég kreatív az AdWords-hirdetés. Hanem azért, mert nincs tiszta döntés arról, kinek, mit, milyen üzleti modell mentén, milyen pénzügyi logika alapján akarnak eladni. Itt fordult át a gondolkodásom: a „hogyan hirdessünk” kérdése helyett elkezdett foglalkoztatni az, hogy miért pont így gondolkodunk a marketingről, a pénzről, a kockázatról, a növekedésről. Innen indult az a szemléletváltás, amely ma már tanácsadóként, coachként, befektetőként és pszichológiai mechanizmusok iránt érdeklődő szakemberként határozza meg a munkámat.

Tanácsadás és marketingkivitelezés közötti lényegi különbség

A marketingkivitelezés nagyon leegyszerűsítve arról szól, hogy „megcsináljuk, amiben megegyeztünk”. Felépítünk egy kampányt, megírjuk a szöveget, beállítjuk a hirdetési rendszert, optimalizálunk, mérünk, jelentünk. Ez technikai, szakmai munka – fontos, szükséges, sok esetben nélkülözhetetlen. De önmagában kevés. A kivitelező jellemzően abból dolgozik, amit te hozol: az ajánlatodból, az árazási logikádból, a célcsoport-meghatározásodból, az eddig hozott döntéseidből. Ha ezek nincsenek tisztázva, akkor lényegében vaktában erősítjük fel azt, ami van – még akkor is, ha az, ami van, eleve rossz irányba visz. Ezt látom nagyon sok magyar KKV-nál: rengeteg a tevékenység, kevés a valódi gondolkodás.

A tanácsadás ezzel szemben nem arról szól, hogy azonnal megmondom, mit kell csinálni. Nem „kampányötletet” árulok, hanem tisztánlátást. Megnézzük, hol tart a vállalkozás pénzügyileg, stratégiailag és emberileg; milyen döntések vezettek idáig; milyen vakfoltok torzítják a látásmódot; hol keveredik össze az egó, a félelem, a bizonyítási vágy és a józan üzleti logika. Egy kivitelezőnek az a dolga, hogy végrehajtsa az elfogadott irányt; egy tanácsadónak az, hogy segítsen tisztázni, mi legyen az irány. A kettő egymásra épül, de nem ugyanaz. A tanácsadás feladata az is, hogy ki merje mondani: „ebben a formában ezt nem érdemes reklámozni, mert üzletileg nem életképes”. Egy kivitelező gyakran nem teheti meg, hogy ennyire beleszóljon – hiszen egy megbízott szakemberről beszélünk, akinek az a szerződéses szerepe, hogy csinálja, amit kérnek tőle.

A különbséget vállalkozóként úgy tudod a leginkább átérezni, ha végiggondolod: amikor marketingest keresel, valójában mit vársz? Valakit, aki kezeli helyetted a hirdetési fiókot? Vagy valakit, aki segít megérteni, hogy miért nem működik a modell, miért nem jön ki a matek, miért érzed magad folyamatosan szorítva időben és pénzben? A tanácsadás nem egy „adott óradíjért kapott vélemény”, hanem egy olyan működés, amelyben a döntésed mögött álló gondolkodás szintjét emeljük. Ha ez a szint nem változik, akkor akármennyi kivitelezőt cserélsz, mindig ugyanazokba a falakba fogsz beleütközni.

A tanácsadás nem válasz – hanem tisztázás

Ügyfeleim gyakran azzal kezdenek: „Gábor, mondd meg, mit csináljunk.” Érthető kérés. A vállalkozó fáradt, tele van információval, időszorításban él, és azt reméli, hogy valaki majd kívülről ránéz, és gyorsan megadja a „helyes választ”. Sok tanácsadó be is csúszik ebbe a szerepbe: elmondja a saját módszertanát, hoz pár sablont, néhány jól hangzó mondatot, és a megbízó egy ideig úgy érzi, hogy „na, most végre van válasz”. A gond az, hogy ezek a válaszok nagy része 3–6 hónap alatt elavul – a piac változik, a platformok változnak, a cég állapota változik. Ami ma működik, holnapra már egészen más eredményt adhat. Ha a tanácsadás a konkrét válaszra épül, nem pedig a gondolkodási minőségre, akkor hosszú távon nem fog megtartani.

Én ezért nem vállalom el azt a szerepet, hogy „megmondom, mit csinálj”. Sokkal inkább vállalom azt, hogy megmutatom, hogyan gondolkodj tisztábban. A tanácsadói munka nálam egy gondolkodási tér létrehozása: olyan kérdéseket teszünk fel, amelyeket egyedül nem tennél fel magadnak, vagy ha fel is teszed, nem mersz rá őszintén válaszolni. Miért pont ezt az ajánlatot erőlteted? Kinek akarsz valójában bizonyítani? Miért ragaszkodsz egy olyan üzleti modellhez, ami számszakilag nem jön ki, de érzelmileg fontos számodra? Miért félsz árat emelni, miközben tudod, hogy a jelenlegi árszint fenntarthatatlan? Ezek a kérdések sokszor kényelmetlenek, de ha nem tesszük fel őket, akkor a marketingstratégia csak tüneti kezelés marad.

Az elmúlt 17 évem arról szólt, hogy ezt a látásmódot nemcsak szakmailag, hanem saját magamon keresztül is fejlesszem. Mert nem lehet másokat támogatni, ha az ember nem dolgozik önmagán is. A tanácsadás lényege szerintem nem a tudás, hanem a tisztázás: a tények, a pénzügyi realitás, az emberi működés és az üzleti célok közötti összefüggések tiszta kimondása. Sok cégvezető valójában ezt keresi – csak elsőre úgy fogalmazza meg, hogy „kellene egy jó marketinges”. Valójában azonban egy olyan emberre van szüksége, aki meri kimondani azt is, amit a környezete már rég lát, de nem mond neki. Ezt foglalja össze nagyon egyszerűen az a mondat, amit gyakran el szoktam mondani:

„A tanácsadásban nem az a lényeg, hogy mit mondok, hanem hogy te mit látsz meg a saját helyzetedből.” – Dajka Gábor

Marketing, pénzügy és önismeret: a tanácsadás három lába

A legtöbben a marketinget ma is szűken kommunikációs területként értelmezik: hirdetés, poszt, hírlevél, kreatív. Én már régóta nem így tekintek rá. Számomra a marketing: döntés, stratégia és pénzügy egyszerre. Az elmúlt években komoly energiát tettem abba, hogy pénzügyi szemléletben is megerősödjek. A Budapesti Értéktőzsdén aktív befektetőként vagyok jelen, a portfóliómat osztalék alapon építem, és a VAP diplomaprogram (Triple E akkreditáció) gondolkodásmódja szerint tekintek a hozamokra, a kockázatra, az időtávra. 2022 és 2025 között közel 6 millió forintnyi realizált nyereséget és osztalékot vettem ki a rendszerből – ezt nemcsak saját tanulásra, hanem tapasztalatalapú tanácsadásra is használom. Ha valaki engem bíz meg, nem csak azt kapja, hogy „mennyibe kerüljön a kattintás”, hanem azt is, hogy nézzük végig: a marketingbüdzsé hogyan illeszkedik a vállalkozás teljes pénzügyi rendszerébe.

Ezért beszélek tudatosan „marketingbefektetésről”, nem marketingköltésről. A kettő között óriási a különbség. Költés az, amikor pénzt adsz ki reményre. Befektetés az, amikor pénzt adsz ki egy olyan rendszerre, amelynek megtérülését érted, méred és tudatosan alakítod. Tanácsadóként segítek a partnereimnek nemcsak kampányokat tervezni, hanem racionalizálni a készleteiket, struktúrát adni a költségvetésüknek, és olyan hirdetési portfóliót építeni, amelyben nem egyetlen csatorna tartja életben a vállalkozást. A marketing önmagában nem ér sokat, ha nincs mögötte számszerű gondolkodás. Ugyanígy: a pénzügyi racionalitás sem ér sokat, ha nincs mögötte emberi önismeret. Egy cégvezető döntéseinek mélysége azon múlik, mennyire érti saját működését – a félelmeit, a halogatási mintáit, a kockázatkezelési stílusát, a határait.

Ezért fektetek legalább ekkora energiát önismereti és pszichológiai irányultságú képzésekbe is. Több mint 20 különböző programon vettem részt – gyászfeldolgozástól kezdve párkapcsolati játszmákon, csoportos önismereti táborokon át a transzperszonális szemléletet is érintő képzésekig. Emellett egyetemen menedzsmentet tanulok, a következő években pedig marketinget és üzleti pszichológiát fogok hallgatni. Minden félévemet A minősítéssel zártam, nem teljesítménykényszerből, hanem azért, mert érdekel, hogy a gyakorlatban szerzett tapasztalataimat össze tudjam kötni elméleti alapokkal. Pszichológiai konzulensi képzésen is részt veszek, de nem vagyok pszichológus – és ezt szándékosan tartom így. Nem terápiát végzek, hanem üzleti tanácsadást, amelyben értem az emberi működés alapvető mintáit. A három láb – marketing, pénzügy, önismeret – együtt ad olyan stabil alapot, amelyre valódi tanácsadói munka építhető.

Tanácsadó, aki magán is dolgozik

Meggyőződésem, hogy a tanácsadó egyik legfontosabb szakmai felelőssége az, hogy saját torzításait, védelmi mechanizmusait és működését felismerje. Ha ezt nem teszi meg, akkor véleményt ad, nem tanácsot. Véleménye mindenkinek van – a kérdés az, hogy a tanácsadó mennyire képes félretenni a saját sérüléseit, félelmeit, indulatát, amikor egy vállalkozó sorsáról van szó. Én ezért veszek részt rendszeresen önismereti csoportokon, jelenleg is egy 10 hónapos önismereti programban dolgozom magamon, és ezért járok pszichológiai, coaching és etikai képzésekre. Nem azért, hogy „jól hangozzon a CV-ben”, hanem mert tudom: ha nem figyelek magamra, akkor az ügyfél rendszerére ráhúznám a saját történeteimet.

Az egyik legfontosabb kompetencia, amit az önismeret adott, az az, hogy tudom, mikor ne mondjak semmit. Van olyan tanács, amit egyszerűen nem lehet kívülről megadni. Ilyenkor az a feladatom, hogy jelen legyek, kérdezzek, visszatükrözzek – és teret adjak annak, hogy a döntés az ügyfélben szülessen meg. Sok vállalatnál nem az a fő kérdés, hogy „mi legyen a következő kampány”, hanem az, hogy a vezető meri-e felvállalni, amit valójában képvisel. Ez már nem kommunikációs probléma, hanem identitás-kérdés. Ha valaki felszínen „bátran” kommunikál, miközben belül fél az elutasítástól, a konfliktustól, a kritikától, azt előbb-utóbb megérzi a piac. A tanácsadó dolga az, hogy jelezze ezt – de csak akkor tudja őszintén jelezni, ha magán is dolgozott ezekkel a témákkal.

Business coachként, marketingszakértőként és befektetőként egyszerre használom a racionális, pénzügyi gondolkodást és az emberi működés megértését. Az Online Marketing és Pszichológia című könyvemben is azt próbáltam átadni, hogyan lehet a fogyasztáslélektan, a reklámpszichológia, a szociológia és a közgazdaságtan közötti hidakat felépíteni úgy, hogy abból egy magyar mikro- vagy kisvállalkozó is profitálni tudjon. Ehhez azonban hozzá kell tenni még egy réteget: azt, hogy a tanácsadó ne meneküljön a saját árnyékai elől. Ha a saját életemben nem vállalnék felelősséget, nem kezelném tudatosan a pénzemet, nem néznék szembe a saját hibáimmal, akkor nem lenne erkölcsi alapom más vállalkozóknak felelősségről, pénzügyi tudatosságról vagy hosszú távú gondolkodásról beszélni.

Tanácsadás, mint hosszú távú kapcsolat – nem „kampányszerződés”

Sok cégnél 5–10 éve jelen vagyok. Nem azért, mert nélkülem képtelenek dönteni, hanem azért, mert velem együtt gyorsabban, tisztábban, strukturáltabban tudnak gondolkodni. A tanácsadás valódi értéke nem az, hogy időnként „okosat mondok”, hanem az, hogy folyamatosan jelen van valaki, aki kívülről, érzelmi érintettség nélkül képes ránézni a folyamatokra. A kivitelezés nagy részben projektszemléletben működik: van egy kampány, egy weboldal, egy rendszer, amit ki kell alakítani. Ezeknek van eleje, vége, mérhető outputja. A tanácsadás ezzel szemben inkább olyan, mint egy folyamatos karbantartás: segítünk újra és újra visszatérni a lényeghez, amikor a mindennapi operatív zaj elviszi a fókuszt.

Ez a fajta kapcsolat persze nem való mindenkinek. Van, aki csak egy gyors diagnózist szeretne, egy alkalmas „tűzoltást”, és utána visszatér a korábbi működéséhez. Ezzel sincs baj – néha erre van szükség. De azok a vállalkozások, amelyek igazán nagyot tudnak lépni, jellemzően nem egyetlen nagy döntés miatt mennek előre, hanem sok egymásra épülő, egyre tisztább döntés miatt. Ehhez idő kell. Idő, amíg a vezető túljut az egóján, a sértettségén, a kifogásain; idő, amíg átalakul a pénzhez, a kockázathoz, a felelősséghez való viszonya. A tanácsadó feladata ilyenkor az, hogy tartsa a keretet: jelen legyen, kimondja, amit lát, és ne csússzon bele abba, hogy „mindent megold helyetted”.

Sokszor hallom azt az érvet, hogy „nem akarok tanácsadót, mert nem akarok függni senkitől”. Ez a mondat általában arról árulkodik, hogy az illető valójában már most is függ – csak nem egy szakembertől, hanem a saját megszokott mintáitól, félelmeitől, rosszul felépített rendszerétől. A tanácsadóval való hosszú távú kapcsolat lényege pont az, hogy idővel egyre kevésbé legyél rászorulva konkrét válaszokra, és egyre inkább önállóan tudj jó kérdéseket feltenni. Ehhez azonban át kell keretezni a tanácsadó szerepét: nem „mindig rendelkezésre álló problémaelhárító”, hanem stratégiai gondolkodó társ, aki segít az összképet tartani, miközben te a napi csatákat vívod.

Hogyan gondolkodj tanácsadásról vállalkozóként?

Ha vállalkozóként azon gondolkodsz, hogy tanácsadót vonj be, érdemes először magadban tisztázni, mit vársz ettől a kapcsolattól. Nem mindegy, hogy „kifelé szervezed a felelősséget”, vagy valóban szeretnél fejlődni a döntéshozatalban. Dajka Gábor tapasztalata szerint azokkal a vállalkozókkal tud igazán mélyen dolgozni, akik hajlandók kimondani: „eddig, amit csináltam, csak részben működött, és kész vagyok másképp gondolkodni”. Ha valaki eleve úgy ül be a tanácsadásra, hogy a saját narratíváját akarja visszahallani, ott a folyamat legfeljebb látszatváltozást hoz.

Érdemes végiggondolnod az alábbi szempontokat:

• Tanácsadásra akkor menj, ha kész vagy felelősséget vállalni a döntéseidért. A tanácsadó nem „biztosíték”, akire rá lehet kenni, ha valami nem jön be.
• Ne a „gyors válasz” reményében keress tanácsadót, hanem azért, hogy hosszú távon jobb döntéshozóvá válj. A gyors ötletek is jöhetnek – de ezek csak akkor érnek valamit, ha mögötte változik a gondolkodásod.
• Fogadd el, hogy kényelmetlen kérdéseket is kapsz. Ha minden kérdésedre azonnal megnyugtató választ kapsz, valószínűleg nem tanácsadóval, hanem egy bólogató emberrel ülsz szemben.
• Készülj adatokkal, tényekkel, múltbeli döntésekkel. A tanácsadó nem tud a levegőből dolgozni – minél őszintébben kiteszed az asztalra a helyzetet, annál mélyebb munka végezhető.
• Engedd, hogy szó legyen rólad is, nem csak a cégedről. A vállalkozásod szinten tartásában te vagy a legfontosabb „rendszerelem”. Ha te kaotikus vagy, a céged is az lesz.

A marketingkivitelezővel szemben egészen más elvárásokat érdemes megfogalmazni. Ott nagyon is helye van annak, hogy konkrét feladatlistát adj, határidőket tűzz ki, számon kérd a teljesítést. A jó kivitelező tisztán dolgozik, dokumentál, mér, jelent. A jó tanácsadó ezzel szemben nem listákat pipálgat, hanem gondolkodási kereteket alakít. Ha ezt a kettőt összekevered, csalódni fogsz. Vagy a tanácsadótól várod el, hogy kampányt írjon, vagy a kiviteleződnek dobsz oda olyan kérdéseket, amelyekre valójában stratégiai szintű válasz kellene.

Mikor elég a marketingkivitelezés – és mikor szükséges tanácsadás?

Nem minden helyzetben kell tanácsadót bevonni. Van, amikor valóban elég egy jó kivitelezői csapat. De van olyan fázis, amikor kifejezetten veszélyes csak kivitelezésben gondolkodni. Az alábbi táblázat segíthet elkülöníteni a tipikus helyzeteket:

Dajka Gábor tapasztalata szerint a magyar mikro- és kisvállalkozások jelentős része túl későn jut el a tanácsadói szintre. Addigra már rengeteg pénzt elégettek rosszul felépített kampányokra, félreértett „külföldi módszerekre”, vagy olyan kivitelezőkre, akik valójában nem értik a hazai piac pszichológiáját, tőkehiányát, méretét. Sokszor azt látom, hogy a vállalkozó fejében a tanácsadás luxus – miközben éveken át kifizetett olyan reklámköltéseket, amelyeknek közel sem volt akkora hozzáadott értéke, mint egy időben bevont stratégiai gondolkodónak lett volna. A tanácsadás és a kivitelezés egészséges arányát mindig az adott cég érettsége, pénzügyi helyzete és a vezető önismereti szintje határozza meg.

Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint

Ha egy mondatban kellene összefoglalnom, mi a különbség a tanácsadás és a marketingkivitelezés között, akkor ezt mondanám: a kivitelezés a kezedet mozgatja, a tanácsadás az ítélőképességedet fejleszti. Az egyik munkát elvégez helyetted vagy melletted, a másik azt segíti, hogy legközelebb önállóbban, tudatosabban tudj dönteni. Mindkettőre szükség van – de nem ugyanabban a pillanatban, és nem ugyanarra a problémára. Ha a cégedben jelenleg tűzoltás folyik, ha minden mindennel összefügg, ha azt érzed, hogy „már mindent kipróbáltál”, akkor nem új kivitelező kell, hanem új látásmód.

Nem hiszek a gyors, mindenkire érvényes receptekben. Hiszek viszont abban, hogy egy vállalkozó képes felnőni a saját cégéhez – pénzügyileg, emberileg és gondolkodásban is. Ehhez viszont nem elég elolvasni pár motivációs posztot, vagy követni néhány hangos „tinédzser gurut”, akik a gyors meggazdagodást árulják. Tudatos tanulás, kényelmetlen önismereti munka, felelősségvállalás és hosszú távú gondolkodás kell. Ha ezt vállalod, akkor a tanácsadás nem költség lesz számodra, hanem olyan befektetés, ami sokszorosan visszajön – nem csak pénzben, hanem nyugalomban, kiszámíthatóságban, önazonosságban is. A döntést viszont senki nem hozhatja meg helyetted. A tanácsadó ott lehet melletted, jelezhet, kérdezhet, strukturálhat, de a lépést neked kell megtenned. Ha erre készen állsz, akkor van értelme együtt dolgoznunk.

Szakértő válaszol – gyakori kérdések

Mi a legnagyobb különbség a tanácsadás és a marketingkivitelezés között egy átlagos magyar KKV-nál?

A gyakorlatban a legnagyobb különbség az, hogy ki viszi a gondolkodás felelősségét. A marketingkivitelezés általában abból indul ki, amit a cégvezető már eldöntött: milyen terméket akar eladni, kinek, mennyiért, milyen csatornán. A kivitelező ezek alapján kampányt tervez, szöveget ír, hirdetést állít be. A tanácsadás ezzel szemben azt vizsgálja, hogy ezek a döntések egyáltalán érvényesek-e: van-e reális célcsoport, kijön-e a pénzügyi modell, összeillik-e a kommunikáció a vállalkozó személyiségével, értékrendjével. Magyar KKV-knál gyakori, hogy éveken át futnak „megcsinált” kampányok egy alapjaiban hibás üzleti modellre – csak mert senki nem tette fel a kellemetlen kérdéseket. A tanácsadás feladata pont ez: tisztázni, mielőtt újabb pénzt teszel a rendszerbe.

Mikor érdemes először tanácsadót bevonni, ha még kicsi a cégem?

Minél korábban, annál olcsóbb. A legdrágább hibák nem a hirdetési fiókban keletkeznek, hanem a fejben: rossz piaci pozicionálás, nem életképes árképzés, túl tág vagy túl szűk célcsoport, irreális elvárások a megtérüléssel kapcsolatban. Ezeket sokkal egyszerűbb egy korai szakaszban tisztázni, mint amikor már évek óta fut egy félig-meddig működő vállalkozás, és tele vagy rossz beidegződésekkel. Ha most indítanál webáruházat, új szolgáltatást, új márkát, már az előtt érdemes tanácsadóval beszélned, hogy az első nagyobb költségelemet (fejlesztés, berendezés, készlet) kifizeted. Egy-két alkalommal is rengeteg zsákutcát el lehet kerülni. A kivitelezőket pedig akkor vond be, amikor már látod, hogy merre érdemes menni.

Mennyire része az önismeret a marketingtanácsadásnak? Nem „túl lélek-dolog” ez egy cégvezetőnek?

Nem terápiáról beszélünk, hanem a vezető működésének megértéséről. Egy vállalkozásban minden hosszú távú döntésen átüt a cégvezető személyisége: kockázattűrése, konfliktuskezelése, pénzhez való viszonya, felelősségfelfogása. Ha ezekkel nem foglalkozunk, akkor a tanácsadás felszínen marad: beszélhetünk kampányokról, csatornákról, de a mélyben ugyanazok a minták fogják újra és újra tönkretenni a rendszert. Amikor az önismeretről beszélek, nem az a cél, hogy „elemezzük a gyerekkorodat”, hanem az, hogy tudd, milyen helyzetekben reagálsz reflexből, és hol lenne szükség tudatosabb döntésre. Ez nagyon is üzleti kérdés. Az, hogy valaki képes-e leállítani egy veszteséges projektet, vagy hogy mer-e árat emelni, sokszor nem Excel-táblázat, hanem belső határkérdés.

Hogyan illeszkedik a tanácsadás a magyar, tőkehiányos és sokszor pesszimista vállalkozói közeghez?

A magyar piac más, mint az amerikai case study-k világa. Kisebb a vásárlóerő, más a mentalitás, más a médiafogyasztás, és nagyon erős az a tapasztalat, hogy „úgysem lesz jobb”. Ezért fontos, hogy a tanácsadás ne külföldi minták mechanikus átvételéről szóljon, hanem arról, hogyan lehet a hazai viszonyok között is működő stratégiákat építeni. Én kifejezetten a tőkehiányos, óvatos, sokszor csalódott vállalkozói réteggel dolgozom; az Online Marketing és Pszichológia című könyvemet is nekik írtam. A tanácsadásnak ebben a közegben az is része, hogy a vállalkozó visszakapja a realitásérzékét: lássa, hol vannak valódi lehetőségek, és hol csak illúziót árulnak neki „gyors meggazdagodás” címkével. A jó tanácsadás Magyarországon épp attól jó, hogy érti a helyi szorongásokat, a pesszimizmust, a bizalmatlanságot – de nem ül bele, hanem segít rajtuk túllépni.

Mi a minimum, amit érdemes tisztázni, mielőtt marketingkivitelezőt bízok meg?

Legalább három dolgot: kinek akarok eladni, mit akarok eladni, és milyen pénzügyi keretben gondolkodom. Ha a célcsoport, az ajánlat és a pénzügyi mozgástér nincs nagyjából a helyén, a kivitelező csak szenvedni fog, te pedig csalódni. A célcsoportnál nem elég annyi, hogy „mindenki, aki…”. A terméknél nem elég annyi, hogy „jó minőségű, korrekt áron”. A büdzsénél nem elég annyi, hogy „kezdjük kicsiben, aztán majd meglátjuk”. Ha ezekben bizonytalan vagy, akkor előbb tanácsadásra van szükséged. Nem feltétlenül hosszú folyamatra – de valakire, aki kívülről, számokkal, kérdésekkel, tapasztalattal segít rendet tenni, mielőtt pénzt teszel a gépezetbe.

Ajánlott magyar videó/podcast

Ha szeretnél tovább gondolkodni azon, hogyan érdemes lelkileg és fejben is felkészülni egy tanácsadói folyamatra, ajánlom ezt a videót:

Hogyan készülj fel lelkileg egy marketing-tanácsadásra?

Források

• Dajka Gábor: Marketing-tanácsadás
• Dajka Gábor: Ne csak a cégünket, magunkat is fejlesszük
• Dajka Gábor: Mi a különbség a marketing-tanácsadás és a pszichológiai konzultáció között? És egy alkalom elég?

Ha tetszett a cikk, támogasd a blogomat és vedd meg a könyvem.