A kölcsönösség elve az egyik legelemibb társadalmi etikai norma, amely nélkülözhetetlen a közösségek harmonikus működéséhez. A viszonzásra épülő kapcsolatok bizalmat teremtenek és erősítik a közösségi kötelékeket, így a kölcsönösség rendkívül fontos összetartó erővé válik. A kölcsönösség általánosságban a tagok közötti szívességek viszonzására vonatkozik. Egyenrangú tagokból álló csoportokon belül sokféle anyagi, erkölcsi, és érzelmi viszonossági kapcsolat jön létre. Ezek a kapcsolatok a bizalomra épülnek, és természetes mindenki számára, hogy amit kapott valamikor, valakitől, azt igyekszik visszaadni egy adott személynek vagy a közösségnek.
A viszonzás jelentősége
A viszonzás nem mindig egyenlő értékek cseréjét jelenti, de soha nem cél az egyoldalú „nyerészkedés”. Az emberek sokféle dolgot adhatnak egymásnak és kaphatnak egymástól, például tanácsot, kenyeret vagy akár érzelmi támogatást. A kölcsönösség elvének segítségével építhetjük közösségi kapcsolatainkat.
Például, ha meghívunk valakit egy születésnapra vagy más hasonló eseményre, valószínűleg ő is viszonozni fogja ezt egy hasonló meghívással. Ez azért van, mert senki sem szeret „tartozni”, és a viszonzás révén erősödnek a társadalmi kötelékek.
A kölcsönösség mindennapjai
A kölcsönösség gyakran megnyilvánul hétköznapi helyzetekben is. Ha valami különleges, személyre szabott ajándékkal lepjük meg ismerősünket, jó esélyünk van rá, hogy mi is hasonlót kapunk tőle. Ez a fajta interakció elősegíti a pozitív kapcsolatok kialakulását és fenntartását.
A negatív kölcsönösség elkerülése
Fontos megjegyezni, hogy az emberek nem egyformán reagálnak a kölcsönösségre. Vannak, akik a jót rosszal viszonozzák. Az ilyen embereket ki kell zárnunk a közösségünkből és az életünkből is – amennyiben mód van rá -, mert csak rombolni fognak, nem építeni.
A kölcsönösség negatív irányban könnyen átmehet egy „adok-kapok” helyzetbe, amelyet a lehető leghamarabb meg kell állítani, mert az idő előrehaladtával egyre veszélyesebb csapdává válik. Az ilyen helyzetek megmérgezhetik a közösségi kapcsolatokat, és feszültséget szülhetnek.
A kölcsönösség helyes használata
Mint sok más jelenség az életben, a kölcsönösség és viszonzás is csak akkor járul hozzá az emberek boldogulásához, ha jó dolgokra és jó értelmezésben használjuk. A kölcsönösség helyes használata erősíti a közösségi kapcsolatokat, elősegíti az együttműködést, és hozzájárul a közösségek harmonikus működéséhez.
Összegzés
A kölcsönösség elve alapvető szerepet játszik a közösségi kapcsolatok kialakításában és fenntartásában. A viszonzásra épülő kapcsolatok bizalmat és összetartást teremtenek, erősítve a társadalmi kötelékeket. Az egyének és közösségek boldogulása szempontjából elengedhetetlen, hogy a kölcsönösséget pozitív irányban és helyes értelmezésben alkalmazzuk, így biztosítva a harmonikus és együttműködő közösségek létrejöttét.
