Napjainkban szinte mindenki használja a közösségi médiát, különösen a Facebookot. Sokak számára természetessé vált, hogy folyamatosan posztolja az életének eseményeit, gondolatait, véleményét. Azonban kevesen gondolkodnak el azon, milyen hatással lehet ez a mentális egészségünkre, főként, ha túlzott mértékűvé válik a visszajelzések iránti sóvárgás.
A lájkvadászat, vagyis a pozitív visszajelzések folyamatos hajszolása a közösségi oldalakon, egyre nagyobb problémát jelent, elsősorban a fiatalok körében. Sokan úgy érzik, a lájkok és pozitív kommentek száma határozza meg az értéküket, népszerűségüket, sőt, boldogságukat is. Ezt a jelenséget nevezhetjük akár „lájkfüggőségnek” is.
A probléma gyökerét az adja, hogy a közösségi média felületessé teheti az emberi interakciókat. Egy lájk vagy egy rövid komment könnyen túlértékelődhet, és hamis képzetet kelthet valamiféle mély kapcsolódásról vagy támogatásról. Ugyanakkor a valóságban ezek gyakran nélkülözik a valódi figyelmet és törődést.
A lájkok folyamatos keresése egyfajta érzelmi hullámvasutat eredményezhet. Ha bejön a várt mennyiségű pozitív visszajelzés, átmenetileg nő az önértékelés, ha viszont elmaradnak a lájkok, az csalódottságot, elutasítottság-érzést válthat ki. Ez a fajta érzelmi bizonytalanság különösen az önmagukban kevésbé bízó emberekre lehet negatív hatással.
A mentális egészségre gyakorolt egyik legjelentősebb negatív hatás a szociális összehasonlítás felerősödése. A Facebook egyfajta színpadként működik, ahol legtöbben igyekeznek a legelőnyösebb oldalukat mutatni. Az idealizált képek és posztok folyamatos nézegetése irreális elvárásokat támaszthat, és elégedetlenséget szülhet a saját élettel kapcsolatban. Ezt felerősítheti, hogy az algoritmusok is hajlamosak a sikeresebb, pozitívabb tartalmakat gyakrabban megjeleníteni.
A lájkhajhászás akár addikcióhoz is vezethet, a közösségi média függőséghez, ami más területekről, például a munkáról vagy a tanulmányokról elvonhatja a figyelmet és az energiát. A kényszeres ellenőrzés, hogy kaptunk-e új lájkot vagy kommentet, ronthatja a koncentrációt és a produktivitást.
A visszajelzések okozta emocionális hullámzás pedig alvászavarokat, szorongást, depressziót is kiválthat. Ha valaki az önértékelését és boldogságát külső forrásoktól, esetünkben a lájkoktól teszi függővé, rendkívül sérülékennyé válik.
Mit tehetünk tehát, hogy elkerüljük a lájkvadászat csapdáját? Érdemes tudatosítani magunkban a jelenséget, és kritikusan szemlélni a közösségi média „valóságát”. Fókuszáljunk a minőségi, valódi emberi kapcsolatainkra, melyek a virtuális térben és azon kívül is támogatnak minket. Építsük önértékelésünket belső értékeinkre, kompetenciáinkra, ne csupán a lájkok számára. Rendszeresen szakadjunk el a közösségi oldalaktól, töltsünk időt olyan tevékenységekkel, melyek örömet okoznak.
A közösségi média hasznos eszköz lehet, ha tudatosan, mértékkel használjuk. Azonban ha kezdjük magunkat a lájkok rabjának érezni, mindenképp érdemes átgondolni online szokásainkat, és szükség esetén változtatni azokon – mentális egészségünk megőrzése érdekében.
