Amikor a digitális marketingben a hatékonyság és a transzparencia fogalmáról beszélünk, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a rendszerek maguktól garantálják az igazságosságot. Az algoritmusok objektívek, a platformok felügyelnek, és ha valaki szabálytalanul jár el, azt a rendszer úgyis kiszűri – gondoljuk. Ez a feltételezés azonban, bármilyen kényelmes is, sok esetben megalapozatlan. Különösen igaz ez a helyi szolgáltatások világában – víz-gáz-fűtésszerelés, duguláselhárítás, autómentés –, ahol a piac kicsi, a verseny éles, és egyetlen konverzió akár 10-15 ezer forintot is érhet. Ilyen környezetben minden kattintás számít – különösen, ha nem a potenciális ügyféltől, hanem a konkurenciától érkezik. A kérdés így nem az, hogy előfordul-e, hanem az, hogyan reagáljunk rá tudatosan, technikailag és etikailag is kifogástalanul. A válasz keresése nem csak pénzügyi, hanem stratégiai és morális kérdés is: mit tehetünk akkor, amikor az üzleti fair play határai elmosódnak, és a hirdetési költségvetésünk nem a vevők, hanem a versenytársaink zsebébe csorog vissza?
A Google saját védelmi rendszere: láthatatlan szűrők és kompenzációs mechanizmusok
Fontos először megérteni, hogy a Google Ads nem hagyja teljesen védtelenül a hirdetőket. A rendszer több szinten is figyeli és elemzi a kattintási mintázatokat annak érdekében, hogy kiszűrje a szándékos visszaéléseket. A „érvénytelen kattintás” (invalid click) kategóriába azok az interakciók tartoznak, amelyeket nem valódi vásárlási szándék motivál, vagy amelyek egyébként nem felelnek meg az organikus felhasználói viselkedés elvárható mintázatainak. A Google rendszere ezek egy részét már a kampány során kizárja az aukcióból – ezekért nem is számol el kattintási költséget. Egy másik részét utólag, audit során vizsgálja meg, és ha úgy találja, hogy visszaélés történt, automatikusan visszatéríti az adott összeget a hirdetési egyenlegbe. Ezt a Google Ads felületén az „érvénytelen kattintások” és az „érvénytelen kattintási arány” oszlopokban lehet követni, de csak akkor, ha ezt a jelentéstípus engedélyeztük. Ugyanakkor Dajka Gábor tapasztalata szerint sok hirdető nincs tisztában ezzel a lehetőséggel, így hajlamos azt hinni, hogy minden kattintás, ami nem hoz konverziót, kárba ment. A valóság viszont árnyaltabb: a rendszer aktívan dolgozik, csak a munkáját – mivel rejtetten zajlik – gyakran alulértékelik. A hirdető feladata tehát nemcsak a panasz, hanem az is, hogy tudatosan használja azokat az eszközöket, amelyeket a platform a rendelkezésére bocsát.
IP-szűrés és lokációalapú védekezés: manuális reakció intelligensen
Ha azonban azt tapasztaljuk, hogy bizonyos időszakokban, helyszínekről vagy eszközökről gyanúsan magas kattintási arányok jelentkeznek konverziók nélkül, akkor lehetőségünk van manuálisan is beavatkozni. A Google Ads lehetőséget biztosít arra, hogy IP-címeket kizárjunk a hirdetések célzásából. Ez különösen akkor hasznos, ha konkrét gyanúnk van egy versenytársra – például ha tudjuk, hol működik az irodájuk, vagy milyen IP-tartományt használnak. Emellett érdemes kampányainkat időben is optimalizálni: ha például azt látjuk, hogy éjszaka rendszeresen lekattintják a hirdetést, de reggel soha nincs ebből konverzió, akkor érdemes az adott napszakokat kizárni. Szűkíthetjük továbbá a földrajzi célzást, vagy kikapcsolhatjuk a hirdetéseket olyan városrészekben, ahol nem várunk valós érdeklődést. Ezek az intézkedések nem drasztikusak, de éppen elegendőek lehetnek ahhoz, hogy megszakítsák a rendszeres visszaélés mintázatát. Az ilyen védekezés azonban csak akkor hatékony, ha rendszeresen figyeljük a kampányteljesítményt, és hajlandók vagyunk aktívan reagálni a gyanús jelekre – legyen szó IP-blokkolásról, időzítési korlátozásról vagy kreatív cseréről. Ez nem technikai bravúr kérdése, hanem figyelemé és fegyelemé.
Külső védelem: amikor a platformon túl kell nyúlni
Bizonyos esetekben azonban a Google saját rendszere és a manuális szűrés sem elég. Ha valóban komoly click fraud-ra utaló jeleket tapasztalunk – visszatérő, azonos eszköz- vagy IP-azonosítóval történő lekattintások, 0 másodperces weboldal-látogatások, hirtelen megugró költések konverzió nélkül –, érdemes elgondolkodni egy specializált külső szolgáltatás igénybevételén. Az olyan megoldások, amik fejlett gépi tanulásos rendszereket alkalmaznak a kattintások elemzésére. Ezek a rendszerek nemcsak az IP-címet, hanem a teljes eszközprofilt (böngésző, operációs rendszer, képernyőfelbontás, geolokáció, VPN-használat) is figyelik, és ezek alapján döntik el, hogy egy kattintás valószínűleg valódi érdeklődést vagy szándékos kárt okozó tevékenységet tükröz. Ha az utóbbit észlelik, automatikusan kizárják a felhasználót a jövőbeli megjelenítésekből. Ezek a szoftverek nem olcsók, havi előfizetéses alapon működnek, de ha a napi kampányköltésed eléri vagy meghaladja a 10-15 ezer forintot, és a verseny kifejezetten éles, akkor könnyen megtérülhetnek – nemcsak anyagilag, hanem mentálisan is, hiszen visszaadják a kontroll érzetét egy részben automatizált rendszer felett.
Etikai és stratégiai dimenziók: mihez kezdj a versenytársi visszaélésekkel?
A legnehezebb kérdés mégsem az, hogy hogyan védekezz technikailag, hanem az, hogy mit jelent mindez üzletileg és emberileg. Mit kezd egy kis- vagy középvállalkozó azzal a felismeréssel, hogy nemcsak az ügyfelekért, hanem a hirdetési tér tisztaságáért is harcolnia kell? Dajka Gábor szerint ez nemcsak veszély, hanem lehetőség is: a tisztességes cégek éppen abban tudnak kiemelkedni, hogy átlátható, következetes, jól dokumentált hirdetési rendszereket működtetnek – és nem félnek ennek érdekében akár visszajelzést is adni a platformnak, vagy jogi útra terelni a visszaélést. Mert van ilyen út is: ha bizonyítani tudod (pl. log fájlokkal, Analytics riportokkal, külső szoftveres igazolással), hogy a konkurencia szándékosan visszaél a kattintásaiddal, akkor jogi következményeket is kezdeményezhetsz – különösen, ha ezzel anyagi kárt is okoz. De még ha ezt nem is tesszük meg, akkor is érdemes morálisan, hosszú távon gondolkodni: az ilyen versenytársak nem ügyfeleket szereznek, hanem időt nyernek – ideiglenesen. Aki a saját értékajánlatába fektet, nem más pénzét égeti, hanem saját értéket épít. Ez az alapállás pedig nemcsak etikusabb, hanem hosszú távon versenyelőnyt is teremt: a tisztesség nem áldozat, hanem stratégia.
Mi az IP-szűrés és mikor érdemes alkalmazni?
Az IP-szűrés azt jelenti, hogy manuálisan kizársz bizonyos internetes címeket (IP-címeket) a hirdetéseid célzásából. Ez akkor hasznos, ha úgy látod, hogy egy adott IP-címről (vagy IP-tartományból) gyanús kattintási mintázat érkezik – például:
- napi többszöri kattintás, de soha nincs konverzió
- ugyanaz az IP-cím visszatérő módon aktív, mindig ugyanabban az időintervallumban
- tudod vagy sejted, hogy a versenytárs irodája az adott hálózatról működik
Az IP-szűrés nem varázslat, de lokális, kis kampánykeretű szolgáltatóknál aránytalanul nagy hatása lehet. Egy kis versenytárs, aki napi 2–3 kattintással tud kárt okozni, naponta akár 6000 Ft-nyi kárt is tud generálni – anélkül, hogy ügyféltől vennéd észre. A Google lehetőséget biztosít ezek kizárására – a következő módon.
IP-cím kizárása lépésről lépésre Google Ads-ben
- Nyisd meg a Google Ads fiókodat.
- Menj a Kampányok menüpontra.
- Kattints arra a kampányra, ahol a szűrést alkalmazni szeretnéd.
- Bal oldalon válaszd a Beállítások (Settings) opciót.
- Görgess le a További beállítások részhez (Advanced Settings), és kattints a IP-címek kizárása szekcióra.
- Illeszd be azokat az IP-címeket (vagy tartományokat), amelyeket blokkolni szeretnél.
Fontos megkötés: egy kampányon belül maximum 500 IP-címet vagy tartományt lehet kizárni, és csak IPv4 címeket fogad (pl. 192.168.1.1 formátumban). IPv6 nem támogatott.
Használható IP-szűrési sablon – példák
Az alábbi példák különböző típusú IP-blokkolási igényekre adnak mintát:
1. Konkrét gyanús IP-címek kizárása:
192.168.1.100
203.0.113.45
145.112.58.34
2. Egyszerű tartomány kizárása (irodai router, DHCP tartomány):
192.168.1.0–192.168.1.255
3. Több IP-cím csoportos kizárása egy céges hálózatról:
81.182.105.14
81.182.105.15
81.182.105.16
81.182.105.17
4. Szolgáltatói IP-címek kizárása (pl. VPN gyanús):
198.51.100.0–198.51.100.255
Az IP-címeket egymás alá írd, soronként egyet. Több címet is beilleszthetsz egyidejűleg.
Honnan tudod, hogy melyik IP-címet érdemes kizárni?
Itt jön be az analitika és a megfigyelés. Az IP-k kiderítésére az alábbi eszközök hasznosak:
- Google Analytics 4 (GA4): sajnos az IP-címet nem mutatja, de következetes időzítési minták, lokáció és viselkedés alapján indirekten következtetni lehet.
- Szerver oldali logfájlok: ha saját weboldalad van, a szerver naplójában (Apache / nginx) látod a lekéréseket és IP-ket is.
Dajka Gábor tapasztalata szerint a kis- és középvállalkozásoknál leginkább az a hatékony, ha néhány napig figyelik a látogatásokat (pl. hőtérképes eszközzel, mint a Hotjar vagy Microsoft Clarity), és ha ugyanarról a helyről, azonos útvonalon jön a „kattintás”, de nincs konverzió, akkor gyanakodni lehet. Ilyenkor elegendő már néhány nap „mintavétel”, és el lehet dönteni, hogy érdemes-e kizárni egy IP-t.
Zárógondolat: védekezés, de nem paranoia
Az IP-szűrés nem mindenre gyógyír. Azok ellen hatékony, akik nem rejtik el magukat (pl. nem használnak VPN-t, mobilszolgáltatót vagy Tor-hálózatot), és szisztematikusan, ugyanazzal az eszközzel kattintanak. A védekezés azonban nem lehet a fő tevékenységed. Ne a vélt ellenség irányítsa a kampányaidat, hanem te. A technikai lehetőségeket használd tudatosan – állíts fel szűrőket, jelentéseket, és csak akkor nyúlj manuális kizáráshoz, ha objektív alapon gyanús viselkedést észlelsz. Az IP-szűrés legyen része egy nagyobb rendszernek, ne az egész stratégia. Mert a valódi védelem nem az, ha kizárod az ellenséget – hanem ha okosabb rendszert építesz, mint amilyet ő valaha látott.
