„Ez a banánszeletelő tönkretette az életem – most már nem is tudok egész banánt enni.” Egy Amazonon talált, szándékosan nevetséges értékelés ez egy teljesen hétköznapi konyhai eszközről. Az értékelés annyira túlzó, hogy első ránézésre egyértelmű: nem komoly. És mégis – több ezer lájk, újabb vicces hozzászólások, virális terjedés TikTokon és Redditen. A termék eladási mutatói pedig nem csökkentek. Épp ellenkezőleg: növekedtek. Egy friss, 2024-es tanulmány (Zifla, Wattal & Schuff) most elsőként vizsgálta empirikusan, hogy az ilyen típusú „pszeudo-vélemények” – vagyis a szándékosan humoros, túlzó, de valótlan termékvélemények – hogyan torzítják a fogyasztók döntési folyamatait. Mert bár ezek a tartalmak sok esetben látszólag ártalmatlan tréfák, a mögöttük húzódó pszichológiai mechanizmusok meglepően erősek. Az eredmény: a fogyasztók jelentős része valós értékként kezeli a szórakoztató tartalmat, még akkor is, ha nyilvánvalóan nem informatív.
De hogyan történhet ez meg? És vajon mit jelent ez az online transzparencia, fogyasztóvédelem és pszichológiai önrendelkezés szempontjából? Ez a cikk ezekre a kérdésekre keres választ – a viselkedéstudomány és a digitális marketing metszéspontjában.
Mi az a pszeudo-vélemény, és miért működik?
A „pszeudo-vélemény” kifejezés olyan online termékértékeléseket takar, amelyek nem valós tapasztalat alapján íródtak, és gyakran humoros, szatirikus vagy erősen túlzó elemeket tartalmaznak. Bár első ránézésre könnyen felismerhetők, ezek az értékelések mégis egyre gyakrabban befolyásolják a vásárlói döntéseket. Miért?
-
-
- Érzelmi aktiválás: A humor neurológiailag megnöveli a dopaminszintet, amely pozitív attitűdöt generál a kapcsolódó tárgyakkal szemben – még akkor is, ha maga az értékelés nem a termék előnyeiről szól.
- Memóriahatás: Egy vicces vagy abszurd értékelést sokkal könnyebben megjegyzünk, mint egy korrekt, de száraz véleményt. Így a termék kitűnik a tömegből.
- Közösségi normák megerősítése: A vicces véleményekre adott reakciók (pl. „hasznos volt ez az értékelés?”) társas jóváhagyást is jeleznek. Az emberek nem akarnak kívülállók lenni – ők is „érteni akarják a poént”.
-
A 2024-es tanulmány (Zifla et al.) szerint a résztvevők 27%-a magasabb minőségűnek ítélt egy terméket, ha ahhoz humoros vélemény is társult – még akkor is, ha az értékelés objektíve félrevezető volt. Ez a torzító hatás különösen erős volt fiatal felnőttek és gyakori online vásárlók körében.
A digitális döntéshozatal pszichológiája: torzulás tudattalanul
A digitális környezetben a fogyasztók döntéshozatala erősen függ a kontextustól. A termékekkel kapcsolatos információkat nem lineárisan, hanem kontextusfüggő módon dolgozzuk fel – ez az úgynevezett heurisztikus feldolgozás. Egy humoros vélemény könnyed hangulata csökkenti a kognitív éberséget, így az agy kevésbé hajlamos kritikus szűrőket alkalmazni.
Fontos itt a kétlépcsős feldolgozási modell (Petty & Cacioppo, 1986) megértése: ha nem vagyunk motiváltak a mély információfeldolgozásra (pl. nem élet-halál kérdés egy banánszeletelő), akkor perifériás útvonalon dolgozzuk fel az információt. Ilyenkor a „vicces = szimpatikus = megbízható” séma könnyedén beépül.
A torzulás nem csak abban rejlik, hogy a termék jobb színben tűnik fel. A humor fals biztonságérzetet ad, amely azt sugallja, hogy a termék népszerű, társadalmilag elfogadott, sőt – „kultikus”. Ez elindítja a társas megerősítés láncreakcióját, és a humor gyakorlatilag egyfajta virtuális szociális bizonyítékká válik.
Etikai kérdések: mi számít megtévesztésnek?
Bár sokak számára a pszeudo-vélemények csak ártalmatlan szórakozást jelentenek, a kérdés nem ennyire egyszerű. A fogyasztóvédelmi szempontból ugyanis az számít, hogyan hat az értékelés a döntési folyamatra – nem az, hogy annak szándéka mi volt.
A tanulmány egyik legfontosabb következtetése, hogy a humoros tartalom akkor is manipulatív erőt fejt ki, ha a szerző nem reklámcéllal írta. A fogyasztó mégis tartalmi érvként dolgozza fel, amely hatással van a preferenciájára. Ez etikai kérdéseket vet fel:
-
-
- Hol van a határ a paródia és a manipuláció között?
- Kell-e szabályozni a vélemények típusait? (Pl. „nem valós vélemény” címkézés?)
- Milyen felelőssége van a platformnak – és a márkának?
-
Dajka Gábor viselkedéstudományi szakértő szerint ez nem technikai, hanem bizalmi kérdés: „A fogyasztó nem adatként, hanem emberként reagál. Nem az a kérdés, vicces-e az értékelés – hanem az, hogy átkeretezi-e a valóságot anélkül, hogy észrevennénk.”
Jövőkép: lehet-e etikusan szórakoztatni?
A humor és a hitelesség nem egymást kizáró kategóriák – de nagyon finom határ húzódik közöttük. A jövő marketingjének és szabályozásának kihívása az lesz, hogy felismerje: a digitális térben minden szöveg egyben döntésbefolyásoló tényező is, nem csak tartalom.
Érdemes tehát új kategóriákat bevezetni:
-
-
- „szatirikus értékelés” címke, amely segít azonosítani a szándékot, de nem cenzúráz
- platformszintű humoranalízis, amely kiszűri a torzító értékeléseket nem tiltásra, hanem jelzésre
- vizuális megkülönböztetés (pl. más betűszín, emoji keret), amely segít a gyors értelmezésben
-
A technológia már képes erre – a kérdés az, hogy akarjuk-e. A humor nem ellenség. De önálló információként kezelni ott, ahol tényekre lenne szükség – az már probléma.
Zárógondolat: mosoly mögött megbúvó befolyás
A digitális korszak fogyasztója egyre gyakrabban hoz döntéseket nem termékelőnyök, hanem hangulat, közösségi visszacsatolás vagy éppen egy poén hatására. Ez nem új keletű – de ma már algoritmusok és adatelemző rendszerek figyelik, hogy mi nevet meg bennünket. A kérdés nem az, hogy nevessünk-e. Hanem az, hogy közben kire bízzuk a választásunkat – önmagunkra vagy a nevetésre?
Mert minden poén mögött van egy döntés is. És minden döntés mögött ott egy algoritmus, ami már régen tudja: ha nevetsz, nem kérdezel.