Érdemes a gyökereknél kezdeni, hogy megértsük, miként változott a karizmáról alkotott elképzelés az évszázadok során. Max Weber (1864–1920) klasszikus szociológiai munkáiban a karizmát eredetileg egyfajta emberfeletti vagy természetfeletti képességként írta le, amely képes tömegeket megigézni. A követők tisztelete és hite a vezető „felsőbbrendű adottságaiban” rejlett. Webernél az „isteni kiválasztottság” és a „próféta vagy szent” képzete...

John Kotter szerint a vezetőnek két egymást kiegészítő szerepben kell helytállnia: a manager és a leader szerepben. A manager a belső rendet és hatékonyságot (efficiency) tartja fenn, míg a leader a megújulásért, a változások sikeres megvalósításáért (effectiveness) felel. A mai komplex, gyorsan változó üzleti környezetben egyszerre fontos, hogy egy szervezet stabilan és szabályozottan működjön, ugyanakkor...

A vezető – státusza és szerepei révén – gyakran a szervezet központi idegrendszereként írható le. Henry Mintzberg munkássága óta közismert, hogy a vezetők számos, egymással összefonódó szerepben tevékenykednek. Ezek a szerepek egyrészt a szervezeten belüli és kívüli emberi (interperszonális), információs, valamint döntési tevékenységeket írják le. Érdemes megfigyelni, hogy a modern üzleti környezetben az eredetileg még...

Eric Berne tranzakcióanalízise nemcsak a személyek közötti kommunikáció és emberi kapcsolatok vizsgálatában kínál keretet, hanem a vezetői gyakorlatban is hasznosítható. A három fő egóállapot – a szülői (Parent), a felnőtt (Adult) és a gyermeki (Child) – markánsan befolyásolja, hogyan kommunikálunk és hogyan viszonyulunk másokhoz. Ebben a cikkben arra fókuszálok, hogy a Berne-féle személyiségszerkezet hogyan hat...

A vezetéselméletek egyik legnépszerűbb irányzata a helyzetfüggő megközelítés, mert rugalmasan képes igazodni a beosztottak, illetve a munkakörnyezet aktuális adottságaihoz. Ebben a vonalban kifejezetten közismert Hersey és Blanchard szituációs vezetésmodellje, amely arra helyezi a hangsúlyt, hogy a vezetői magatartást a követők „érettségének” függvényében érdemes alakítani. Ez a modell jóval gyakorlatiasabbnak bizonyult számos vállalati alkalmazásban, mint a...

Fiedler kontingencia-modelljének egyik kiemelkedő állítása, hogy a vezetési stílust a személyiség mélyen gyökerező tulajdonságai határozzák meg, és ezek – a modell szerint – alapvetően nehezen változtathatók. Ebben a szemléletben a vezető nem pusztán a környezet vagy a szervezeti kultúra függvénye, hanem a személyiségének, gondolkodásmódjának és érzelmi beállítódásának is jelentős szerepe van abban, hogyan viszonyul a...

Ha vezetőként szeretnéd megérteni, mikor melyik vezetési stílus hozhatja ki a legtöbbet a csapatodból, érdemes elmélyedned a kontingencia-elméletekben. Ezek közül az egyik legismertebb és a mai napig hivatkozott megközelítés Fiedler kontingencia-modellje. A modell alapvetése, hogy nincs univerzálisan tökéletes vezetői stílus, hanem mindig a helyzet és a személyiség sajátosságai döntik el, melyik megközelítés lesz eredményes. Fiedler...

Az elmúlt évtizedekben számos vezetéselméleti modell jelent meg, amelyek célja a vezetők és szervezetek teljesítményének javítása. Ebben a körben a Vroom és Yetton (1973) által kidolgozott normatív modell különösen nagy hatást gyakorolt arra, ahogyan a vezetői döntéshozatalt és a vezetési stílusok alkalmazását értelmezzük. Ha jobban belegondolsz, a modern üzleti és pszichológiai megközelítések szerint a vezetői...

Az Ohiói Állami Egyetem kutatói a vezetői viselkedést vizsgáló empirikus tanulmányaikkal nagyjából egy időben dolgoztak a Michigani Egyetem kutatóival, és a két eredménycsoport számos ponton hasonló következtetésekre jutott. Míg a Michigani Egyetemnél a „feladatcentrikus” és a „beosztottcentrikus” vezetési stílust különböztették meg, addig az Ohiói vizsgálatok során két dimenziót azonosítottak: Kezdeményezés-strukturálás (initiating structure) Figyelem (consideration) A...