Pénz és gazdaság

Az elszámolóár lényege – menedzser szemüveggel

Az anyagkészletek és áruk értékelése a számvitel egyik legkritikusabb területe, mert a cégek döntései nagyrészt a könyvekben látható adatokon alapulnak.

Az elszámolóár lényege – menedzser szemüveggel

Az anyagkészletek és áruk értékelése a számvitel egyik legkritikusabb területe, mert a cégek döntései nagyrészt a könyvekben látható adatokon alapulnak. Egy kezdő vállalkozó nem feltétlenül szeretné minden beszerzésnél külön kiszámolni a készlet mozgását, és sok könyvelő is hálás, ha nem kell egy tonnányi anyagszámlát bogarásznia; az elszámolóár alkalmazása ezért lehet hasznos a készletnyilvántartásban. Ez kapcsolódik a standard költségszámítás gondolatához, de a két fogalom nem teljesen azonos: a standard költségrendszer az anyagár mellett mennyiségi normákat, munkabért és más költségelemeket is tartalmazhat. A lényege egyszerű: a készlet technikai nyilvántartása előre meghatározott árat használ, a tényleges bekerülési értékhez viszonyított eltérést pedig külön vezeti. A készlet értékét és a felhasználás költségét e két adat együttesen mutatja.

Amikor a készletbe beérkezik egy új tétel, vagy amikor felhasználjuk, mindig ezt a technikai árat vesszük figyelembe; a különbséget a technikai és a valós ár között egy árkülönbözeti számlán vezetjük, amelyből a készletcsökkenésekre jutó részt is megfelelően el kell számolni. A főkönyv és az analitika egyezőségét a számviteli politikában meghatározott rendben kell biztosítani. Ez a módszer nem új találmány: az ipari termelésben már a 20. század közepén is használták, hogy egyszerűsítsék a készletkönyvelést, és a magyar számviteli törvény készletértékelési szabályai mellett a technikai nyilvántartást össze kell vezetni a tényleges bekerülési értékkel. Az elszámolóár önmagában nem helyettesíti a beszámolóban előírt értékelést. Ha belegondolunk, a standardizált ár elve több területre is jellemző: a közüzemi szolgáltatók is becsült havi díjat számláznak, a különbséget pedig évente korrigálják. Az elszámolóár tehát adminisztratív könnyebbséget hoz, gyors eredménymutatást tesz lehetővé és megbízható keretet biztosít a menedzsmentnek a tervezéshez. A kérdés csak az, hogy a valóság mennyire lesz hűséges ehhez a technikai árhoz, és hogy elég érett-e a vállalati kontrollrendszer a módszer alkalmazásához.

Egy vállalkozás számára az elszámolóár bevezetése olyan döntés, amit stratégiai szinten kell kezelni. A módszer előnyei közül az egyik legfontosabb az egyszerűség: a készletek értékét év közben nem kell újra és újra átértékelni, elegendő a technikai ár alkalmazása. A készletmozgások technikai értéke így gyorsan megjelenik a nyilvántartásban. A beszerzés önmagában még nem azonos az időszaki költséggel: a készletcsökkenést és a hozzá tartozó árkülönbözetet is követned kell az árképzéshez, a készletellenőrzéshez és a kampánytervezéshez. A standard ár a valós beszerzési árhoz közelít, de általában kerek, könnyen kezelhető számot választunk, hogy az adminisztráció még egyszerűbb legyen. A módszer testhezálló lehet azoknak a vállalkozásoknak, amelyek sok hasonló értékű alapanyagot használnak, a beszerzések ritkák és nagy tételben történnek – például építőipari cégek vagy nagykereskedők. Azonnal érzékelhető, mennyi az anyagköltség, a ráfordítások pedig összehasonlíthatók a költségvetési tervvel. De fontos már most látni: a technikai ár csak akkor marad közel a valósághoz, ha a piac stabil, a beszerzési árak nem hullámoznak nagyot, és a kontrolling csapat havonta-hetente figyeli a különbségeket.

Az elszámolóár előnyei

Az elszámolóár kedvelői gyakran érvelnek azzal, hogy a módszer hatékonyabbá teszi a vállalat pénzügyi folyamatainak irányítását. A szakirodalomban több előnyt is említenek: a standard költség rendszer javítja a költségkontrollt, mert a vezetés egyértelmű normákat tud felállítani, és az eltérések azonnal láthatók. Ha például a valós anyagköltség 6 015 dollárral meghaladja a standard költséget, akkor egyértelmű jelzés érkezik a kontrollingnak: az eltérés okát meg kell vizsgálni. Okozhatja ármozgás, összetételváltozás, mennyiségi eltérés vagy valódi hatékonysági probléma is; az eltérés önmagában még nem bizonyít hibát. A módszer másik előnye, hogy megkönnyíti a menedzsment számára a tervezést, mert a standard költségek alapján pontosabb költségvetések és ajánlatok készíthetők. A standardizált értékelés ésszerű és egységes készletmérési rendszert eredményez: az azonos termékeket az adott időszakban azonos technikai egységáron követheted. Ettől a tényleges bekerülési értékük és önköltségük még eltérhet; az árkülönbözeteket ezért változatlanul nyilván kell tartani és elemezni. Ez különösen hasznos, ha a vállalat egyszerre gyárt több azonos vagy hasonló terméket, mivel minden tétel ugyanazon a költségszinten jelenik meg a könyvekben.

A standard ár használata nemcsak a tervezést könnyíti meg, hanem a könyvelők munkáját is. A folyamatos kalkuláció helyett elegendő a standard árra hagyatkozni, így a könyvelés közben kevesebb tényleges beszerzési egységárat kell lekövetni. Ez időmegtakarítást jelent, mert a vállalatok nem készítenek több tucatnyi bonyolult átlagár-számítást az év minden hónapjában. Mindez azt is jelenti, hogy gyorsabban elkészülnek a havi és negyedéves beszámolók, és az eredmény azonnal látható; a cégvezetés vagy a tulajdonosok így hamarabb reagálhatnak a váratlan piaci eseményekre. A standard költségrendszer tervezési és ellenőrzési előnye feltételes: az eltéréseket időben fel kell dolgozni, és a vezetésnek intézkednie kell azok okának ismeretében. A technikai ár bevezetése önmagában nem garantál gyorsabb jelentést vagy költségcsökkenést. Ennek oka, hogy a munkavállalók tudatosabban gazdálkodnak az erőforrásokkal, ha előre ismert standard költségmutatókat kapnak. Az elszámolóár tehát nemcsak könyvelési technika, hanem egyben menedzsment eszköz is: vizuális, könnyen érthető jelzést ad a vezetőknek arról, hogy a termelés vagy szolgáltatásnyújtás mennyire marad az elfogadott költségkereteken belül.

Az elszámolóárral kapcsolatban gyakran elhangzik az az érv, hogy a standard ár felhasználása a készletek egységes értékelésével a mennyiségi változások és az értékbeli eltérések közötti kapcsolatot is megmutatja. Az értékeltérésből azonban önmagában nem következik mennyiségi hiány. Az áreltérést az azonos mennyiségre jutó tényleges és tervezett ár különbsége adja; a felhasználási eltéréshez a tényleges és normázott mennyiséget kell összevetni. A kettő szétválasztása segít megérteni, mit okozott a dráguló beszerzés és mit az anyagfelhasználás változása. A módszer testhezálló például a szezonális beszerzést folytató kereskedőknek, ahol a készletbővülés és felhasználás ritka, de nagymennyiségű. Egy vállalkozó úgy is dönthet, hogy az év elején megállapít egy 500 Ft/kg-os elszámoló árat az alapanyagaira, és addig nem változtat rajta, amíg új tétel be nem érkezik vagy az árak drasztikusan el nem mozdulnak. Az ilyen standard költség „befagyasztása” időt és energiát takarít meg, amíg a piaci környezet stabil. Összességében tehát az elszámolóár a rugalmasság és a kontrollált egyszerűség elegye: csökkenti a könyvelési adminisztrációt, támogatja a stratégiai tervezést és segít a menedzsmentnek abban, hogy gyorsan lássa a költségek alakulását.

A pontatlanság veszélye

A standard költség rendszer legnagyobb veszedelme az a pontatlanság, ami egy volatilis piaci környezetben könnyen előfordulhat. Ha a technikai ár 500 Ft/kg, a beszerzési ár pedig 650 Ft/kg, a technikai nyilvántartás mellett 150 Ft/kg árkülönbözetet is követni kell. Ha az anyagot felhasználod, de a riport csak az 500 Ft/kg összeget veszi figyelembe, az anyagköltség kisebbnek és az eredmény nagyobbnak látszik. A helyes elszámolás a felhasznált mennyiségre jutó különbözetet is tartalmazza. A technikai érték és a hozzá kapcsolódó árkülönbözet együtt értelmezendő. A felhasznált készletre jutó különbözet elszámolásával a ráfordításnak is követnie kell a tényleges bekerülési értéket; az eltérés figyelmen kívül hagyása a hibás alkalmazás következménye, nem a módszer szükségszerű eredménye. A torzítás akkor keletkezik, ha a vezetői kimutatásból kimarad a készletcsökkenésre jutó árkülönbözet. A hiányos riport így túl magas nyereséget mutathat, ezért a döntés előtt a korrigált adatot kell elkérni. Ezt a vállalkozó talán örömmel fogadja, de amikor az év végén megérkezik a számlákból összeálló „hidegzuhany”, kiderülhet, hogy a cég messze nem teljesített olyan jól, mint hittük. Ez különösen veszélyes, ha a vezetés év közben a papíron mutatott nyereség alapján dönt beruházásról, bérnövelésről vagy bónuszokról. Ha a valóság végül nem igazolja a költségstruktúrát, könnyen bajba kerülhet a cég likviditása.

A standard ár pontatlansága azért is problémás, mert a menedzsmentnél hamis biztonságérzetet kelt. Ha a technikai és a tényleges ár különbsége tartósan nagy, a technikai adat önmagában kevésbé használható vezetői viszonyításra. Az eredmény akkor torzul, ha az árkülönbözet megfelelő részét nem számolják el, vagy a döntési riport azt kihagyja. A sERPa segédlet is figyelmeztet arra, hogy az elszámolóár módszerét csak fenntartásokkal szabad alkalmazni olyan esetekben, amikor a készletezett termékek egységára nagymértékben szóródik. Egy gyártó, amely különböző alapanyagokat vásárol a világpiacon, könnyen beleszaladhat abba, hogy a standard ár év közben elavul, mert az árfolyam-ingadozás vagy a geopolitikai események megdrágítják az importot. Ilyenkor a technikai ár önálló döntési adatként elavulhat, ezért a tényleges beszerzési értékkel és a különbözet felosztásával együtt vizsgáld. Az előző számpéldánál maradva: 100 kg felhasználása 50 000 Ft technikai költséget jelent, amelyhez 15 000 Ft eltérés kapcsolódik, ha mind a 100 kg tényleges bekerülési ára 650 Ft/kg volt. Az árképzésnél így 65 000 Ft anyagköltségből indulhatsz ki. A technikai ár frissítése az összehasonlítást javítja, a korábban keletkezett különbözet rendezését viszont nem helyettesíti.

Egyik gyakori könyvelési hiba az is, hogy a standard árat elfelejtik rendszeresen frissíteni. A beszámolóhoz a készlet technikai értékét és a rá jutó árkülönbözetet egyeztetni kell; emellett a leltárt és az esetleges értékvesztést is figyelembe kell venni. A technikai ár frissítésének és az árkülönbözet elszámolásának gyakorisága két külön kérdés. A fel nem osztott eltérésnek a beszámolót érintő hatását akkor is rendezni kell, ha a technikai árat nem változtatod meg. Havi vezetői riport esetén gyakorlati kontroll, hogy a havi záráskor a riporthoz szükséges eltérésfelosztás is elkészüljön. A részletes eljárást a számviteli politikához, a számlarendhez és a készletnyilvántartáshoz igazítsd. Az elszámoló ár karbantartása nemcsak könyvelési feladat, hanem stratégiai eszköz: a vezetésnek figyelnie kell a piaci tendenciákat, a beszállítói árakat, a devizaárfolyamokat és a versenytársak mozgását is. Ha ezt nem teszik meg, a standard ár idővel elveszti relevanciáját, és éppen a módszer fő előnye – az egyszerűség és a gyors visszajelzés – fordul át a legnagyobb veszélyforrássá.

A fiktív nyereség és a készpénz hiánya

A pontatlanság egyik legkomolyabb következménye a fiktív nyereség keletkezése. Az évközi belső eredményjelentés láttán a tulajdonosban felmerülhet az osztalékelőleg igénye, amelynek külön törvényi feltételei vannak, vagy a menedzsment úgy dönt, hogy visszaforgatja a nyereséget fejlesztésekbe. Ha a standard ár alacsonyabb a tényleges bekerülési értéknél, és a riport kihagyja a felhasználásra jutó különbözetet, a kimutatott eredmény túl magas lehet. A rendszeresen elkészített korrekció ezt már év közben megmutatja; a tényleges eredmény nagyságától függ, hogy marad-e nyereség. Egy vállalkozó számára ez több szempontból is veszélyes: egyrészt a jogellenes tagi kifizetés vagy fedezet nélküli osztalékelőleg visszafizetési kötelezettséget is eredményezhet a Ptk. tagi kifizetésekre vonatkozó szabályai szerint; másrészt a beruházások finanszírozására felhasznált pénz hiányozhat a működési költségek fedezéséhez. Az amerikai szakirodalom szerint a standard költségek használatának egyik hátránya, hogy a menedzsment bizonyos varianciákat nem jelent vagy nem vizsgál, ami torzíthatja a valós képet és csökkentheti a munkavállalók motivációját. Ez azt jelenti, hogy a negatív eltéréseket elfedik, a pozitívakat pedig túlhangsúlyozzák; a dolgozók úgy érezhetik, hogy a rossz hírért büntetés jár, a jó teljesítményért viszont nincs jutalom, ami hosszú távon rombolja a szervezeti kultúrát.

A hiányos készletértékelés bármilyen méretű vállalkozásnál félrevezető eredményt mutathat. Tulajdonos-vezetőként külön figyelj arra, hogy az eredményriport, a bankszámla egyenlege és a jogszerűen kifizethető összeg eltérhet. Ha a riportból kimarad a felhasználásra jutó árkülönbözet, a tényleges nyereség kisebb lehet a bemutatottnál; a negatív cash flow azonban ebből önmagában még nem következik. A pénzáramot a vevői és szállítói határidők, a készletszint és más kifizetések is alakítják. Banki finanszírozásnál a hibás adatok a hitelbírálatot is befolyásolhatják, de a bank döntése több feltételtől függ. A használható belső kontroll ezért az, hogy a vezetés és a finanszírozó egyeztetett készlet- és eredményadatot kapjon, a tagi kifizetések előtt pedig külön vizsgáljátok a törvényi és likviditási feltételeket.

Vállalkozóként az eltérés oka és elszámolása alapján értékeld a standard költség adatait. Az árkülönbözeti számla előjele önmagában nem mutatja meg, mennyi pénzt vesztett vagy nyert a cég; ehhez ismerni kell az alkalmazott könyvelési rendet, a készleten maradó és a felhasznált mennyiséget, valamint a fizetések időzítését. A pénzügyi tudatosság és a belső kontroll ezért ennél a nyilvántartási módnál is szükséges. Kérj olyan riportot, amely a technikai érték mellett feltünteti a releváns különbözetet és annak felosztását. A döntés előtt ellenőrizd, hogy az adat ténylegesen mit tartalmaz, mely tételek várnak még feldolgozásra, és a tervezett kiadásokra rendelkezésre áll-e pénz.

Túl alacsony ár és annak hatása

Az árkülönbözet nélküli technikai adatok értelmezésénél az irányt is pontosan kell látnod. Szemléltető példa: 100 kg anyag tényleges bekerülési ára 500 Ft/kg, az elszámolóár pedig 350 Ft/kg. A technikai készletérték 35.000 Ft, a tényleges bekerülési érték 50.000 Ft; a kapcsolódó árkülönbözet 15.000 Ft. Ha a készlet felét felhasználod, a puszta technikai anyagköltség 17.500 Ft, amelyhez ebben az egyszerű példában 7.500 Ft különbözet tartozik. A teljes anyagköltség így 25.000 Ft. A túl alacsony technikai ár tehát a különbözet nélkül alulmutatja a készletértéket és a felhasználás költségét; a korrigálatlan eredmény túl magasnak látszhat. A korrekcióval együtt viszont a készlet és a költség megfelelő összegre kerülhet. A vezetői riportban ezért legyen külön oszlop a technikai értéknek, az árkülönbözetnek és a korrigált összegnek. Így elkerülhető, hogy az eltérés előjelét félreértve rossz árazási vagy beszerzési döntés szülessen.

A tényleges árnál magasabb elszámolóár az előző példa fordítottja: árkülönbözet nélkül túl magas technikai készletet és felhasználási költséget mutathat. Ha a riport csak ezt az oszlopot veszi figyelembe, az eredmény indokolatlanul gyengének tűnhet. A tényleges bekerülési értékre történő rendezés azonban korrigálja ezt. Fontos különbség, hogy az elszámolóár átállítása és az árkülönbözet elszámolása két külön művelet. Az előbbi a jövőbeni technikai nyilvántartást teszi használhatóbbá, az utóbbi a már megtörtént beszerzések és készletmozgások értékét rendezi. A vezetői értékelésnél ezért ne kizárólag azt kérdezd, mikor frissítették utoljára az árat. Azt is nézd meg, teljes-e a különbözetek nyilvántartása, és helyesen osztották-e fel azokat a megmaradt és a felhasznált készlet között. Ez közvetlenül ellenőrizhető, és többet mond a kimutatás megbízhatóságáról, mint az elszámolóár kereksége.

A vezető feladata, hogy a standard ár meghatározásakor a realitás talaján maradjon. Ehhez olyan információkra van szükség, mint a beszállítók szerződéses árai, a piaci trendek, az infláció és az árfolyamváltozások. Ha a vállalat rendszeresen gyűjti ezeket az adatokat, és nem hagyja, hogy a standard ár éveken át mozdulatlan maradjon, akkor elkerülheti az alul- vagy túlértékelést. Az is fontos, hogy a standard ár és a valós ár közötti különbséget mindig pontosan könyveljük: az árkülönbözeti számla egyenlegéből azonnal látszik, ha eltérés halmozódik fel, és a menedzsment időben léphet. A helytelenül megállapított standard ár végső soron döntéshozatali hibákhoz, demotivált munkatársakhoz és a cég reputációjának romlásához vezethet – mindez pedig elkerülhető lenne, ha az elszámolóárat valós alapon, rendszeres kontroll mellett állapítanánk meg.

Megoldások és tanulságok

Az elszámolóár megfelelő alkalmazásához nem elég bevezetni a technikai ár fogalmát; szükséges hozzá egy jól működő kontrollrendszer is. Az egyik legfontosabb ajánlás, hogy a standard árat rendszeresen, például havonta felül kell vizsgálni, és korrigálni kell a piaci változásoknak megfelelően. Ha a vállalatnál nagy az áringadozás, érdemes csúsztatott átlagárral vagy FIFO (first in, first out) módszerrel dolgozni, mert ezek pontosabban tükrözik a tényleges költségszerkezetet. A magyar beszámoló készletértékeléséhez az alkalmazható törvényi módszerekből kell választani; a LIFO nem általánosan választható magyar számviteli készletértékelési eljárás. Az elszámolóár és a hozzá tartozó különbözet együtt vezethet megfelelő bekerülési értékhez, ezért a technikai nyilvántartás nem állítható egyszerűen szembe a pontossággal. A vállalatnak olyan rendszert kell választania, amelyben a mennyiségek, a tényleges bekerülési értékek és az elszámolt különbözetek ellenőrizhetők. Erős áringadozásnál különösen fontos a technikai ár felülvizsgálata és a különbözetek rendszeres felosztása. A gyorsaságot és a pontosságot a szoftver, az adatminőség és a zárási rend együttesen határozza meg.

A standard költség rendszer sikeres alkalmazása érdekében érdemes beépíteni néhány kontrollpontot a vállalat belső szabályzataiba. Először is, a pénzügyi osztály havonta készítsen árkülönbözet-elemzést, ami megmutatja, mennyivel tér el a technikai ár a tényleges beszerzési ártól. Ezt az eltérést a vállalkozás számlarendje szerinti árkülönbözeti számlákon és analitikában kell követni, hogy a menedzsment tiszta képet kapjon a költséghelyzetről. Másodszor, az elszámolóárat ne csak a könyvelők kezeljék: a beszerzési osztály és a kontrolling is részt kell vegyen a standard ár meghatározásában, mivel ők látják a piaci trendeket és az áralkuk realitását. Harmadszor, a standard ár alkalmazására vonatkozó szabályokat osszuk meg a vállalat minden érintett részlegével, hogy ne alakuljon ki téves kép arról, mit jelentenek a könyvekben szereplő számok. Ez megakadályozza, hogy a fiktív nyereség alapján hamis elvárások szülessenek. Ha a vezetők és a munkatársak egyaránt tudják, hogy a standard ár egy becslés, akkor nem tekintik „kőbe vésett” valóságnak, és nem hozzák meg a rossz döntéseket a papíron látható nyereség alapján.

Az elszámolóár módszer bevezetésekor célszerű összehasonlítani a különböző értékelési technikákat. Az alábbi táblázat röviden összefoglalja a standard ár, a csúsztatott átlagár és a FIFO módszer legfontosabb jellemzőit:

Tényező Elszámolóár (standard ár) Átlagár/FIFO
Adminisztráció Egy technikai ár alapján könyvel; gyors, egyszerű adminisztráció Valós beszerzési árak alapján számol; több számítást igényel
Pontosság év közben A technikai érték és a helyesen felosztott árkülönbözet együtt mutatja a bekerülési értéket A választott eljárás szerint rendeli a tényleges bekerülési értéket a készletmozgáshoz
Alkalmazhatóság Ismétlődő készletmozgásoknál használható, ha az árkülönbözet követése és felosztása megoldott Olyan környezetben javasolt, ahol nagy az áringadozás vagy sokféle tétel szerepel
Hatás a döntésekre Gyors technikai visszajelzés; hiányos eltéréselszámolás vagy riport torzíthatja a döntési adatot A rendszer és az adatok minősége határozza meg a gyorsaságot és megbízhatóságot

Mint a táblázatból látható, nincs univerzális megoldás: a módszer kiválasztása a vállalat tevékenységétől, méretétől és a piac dinamikájától függ. A standard ár használata hatékony lehet, ha a cég tudatosan karbantartja a technikai árat, és tisztában van annak korlátaival. Ha azonban az árak hektikusan változnak vagy a készlet szerkezete bonyolult, jobb alternatívát jelenthet az átlagáras vagy a FIFO eljárás.

A módszerválasztás előtt ugyanarra a próbaidőszakra készíts egyeztetést. Nézd meg a nyitókészletet, a tényleges beszerzést, a készletcsökkenést és a zárókészletet, valamint a hozzájuk tartozó értékeket. Az elszámolóáras változatnál az árkülönbözet legyen a kimutatás része; az átlagáras vagy FIFO változatnál ellenőrizd a beérkezések és kiadások időrendjét. Szoftverben mindegyik lehet gyors, és mindegyik adhat rossz eredményt hibás törzsadat vagy hiányzó bizonylat esetén. A választás ezért az ellenőrizhető működésről és az információigényről szól. A havi egyeztetést olyan felelőshöz rendeld, aki a különbözet okát is ki tudja vizsgálni.

Zárásként érdemes egy mélyebb gondolattal elidőzni: az elszámolóár módszer lényege nem csupán a könyvelés egyszerűsítése, hanem az, hogy a menedzsmentnek tiszta, követhető iránytűt adjon a vállalat pénzügyi teljesítményéről. A legnagyobb veszélyt nem maga a módszer, hanem a figyelmetlenség és a hamis biztonságérzet jelenti. A technikai ár csak addig szolgálja a céget, amíg a vezetők tudják, mit jelent és mit nem jelent. Ha az elszámolóárhoz egészséges kontrollrendszer társul, ha a menedzsment havonta ellenőrzi a különbségeket, és ha a döntéseket nem a papíron látható, hanem a tényleges eredmény alapján hozzák meg, akkor a standard költség módszer valóban segíthet abban, hogy a vállalkozás hatékonyan, átláthatóan és nyereségesen működjön. Ellenkező esetben viszont csupán olyan lesz, mint a fix villanyszámlás rendszer a magas energiaárak idején: a végén nagyot csattan a valóság, és a karácsonyi bónusz helyett csak a számlák maradnak.

Dolgozzunk együtt

Kérj ajánlatot a marketingedre

Írd meg, miben kérsz segítséget, és mi a legfontosabb célod. Az üzeneted alapján egyeztetjük a feladatot és az együttműködés lehetőségeit.

Inkább közvetlenül keresnél? E-mailben vagy telefonon is kérhetsz ajánlatot.

A szerző

Dajka Gábor marketingszakértő, marketingmenedzser, business coach és befektető, az Online Marketing és Pszichológia című könyv szerzője. A DG Marketing Magazin főszerkesztője.

További cikkek →