A gazdasági jog fogalma első pillantásra talán nehezen megragadható, hiszen nem illeszthető be egyetlen jól körülhatárolt jogági keretbe. A gazdasági jog több jogág szabályait összefogó megközelítés; önállóságának megítélése a használt jogtudományi felosztástól is függ. Felhasznál több területet, például a polgári jogot, a társasági jogot, a munkajogot és a pénzügyi jogot. Vannak, akik úgy vélik, mindezek mellett beszélnünk kell gazdasági alkotmányjogról, a közpénzügyek jogáról, és beemelik ebbe a halmazba a cégjogot is. Ez a totális felfogás a gazdasági jogot szinte minden, a gazdasági életet érintő jogszabály-összességnek tekinti, ideértve a közjog számos olyan részét, amely a közigazgatási szervek gazdasági feladatait határozza meg. Egy másik, szűkebb szemlélet szerint a gazdasági jog kizárólag a gazdasági civil joggal azonosítható, és ezt sokáig kereskedelmi jognak hívták. A nemzetközi és az uniós környezetben leginkább vállalati vagy üzleti jogként utalnak rá, ami a vállalatok működését és azok szerződési viszonyait helyezi a középpontba. Ez a kettősség már önmagában is izgalmas, és megmutatja, hogy a gazdasági jog mennyire összetett és változó fogalom. Egy kis kitérő, zárójelben: a marketing definíciója is legalább ennyire izgalmas. A marketingnek annyi megfogalmazása van, ahányan gyakorolják ezt a szakmát.
Ahhoz, hogy igazán átlássuk a gazdasági jogot, érdemes kitérni arra, hogy milyen alapelvek mentén működik. Az egyik legfontosabb kérdés, amely meghatározza a gazdasági jogi normák szerkezetét, az, hogy mely szabályokból nem lehet engedni, és melyekből igen. Az eltérés lehetősége vagy éppen annak tilalma döntő módon befolyásolja, mennyire rugalmas a jog, és mekkora mozgásteret ad a gazdasági szereplőknek. Itt bukkan fel a kógens és a diszpozitív szabályok közötti lényeges különbség.
A kógens szabályok
Kógens előírást a felek megállapodása nem írhat felül a tiltott irányban. Ettől meg kell különböztetni azokat a munkajogi szabályokat, amelyek a munkavállaló javára engednek eltérést, illetve amelyeknél a kollektív szerződés eltérési lehetősége sajátos. A Munka Törvénykönyve 43. §-a és az egyes fejezetek eltérő megállapodásra vonatkozó szabályai együtt határozzák meg a mozgásteret. A minimálbérnél például alacsonyabb összeg nem válik jogszerűvé attól, hogy a munkavállaló aláírta, magasabb bérben viszont megállapodhattok. A szabadság és a munkaidő szabályainál is az adott előírást kell megnézni. Vállalkozóként ebből az következik, hogy az aláírt szerződés önmagában nem bizonyítja valamennyi kikötés érvényességét.
Példa a kógens szabályokra
A gazdasági jog körébe tartozó területeken a társasági jog is ad példát a kógens szabályokra. A cégalapítás során például meghatározott összegű törzstőke szükséges egy korlátolt felelősségű társaság létrehozásához, és ettől a törvényben rögzített minimumtól nem térhetünk el. A Ptk. 3:161. §-a alapján a kft. törzstőkéje legalább 3 millió forint. A vállalt törzstőke összege és annak tényleges rendelkezésre bocsátási ütemezése külön kérdés; a halasztott teljesítéshez a törvény korlátozásokat és felelősséget kapcsol. A tőke emellett állhat pénzbeli és nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásból is. Ez a kógens jelleg védi mind a cég partnereit, mind a hitelezőket, és végső soron a gazdaság biztonságos működését.
Munkaidőben a beosztásra, a munkaidőkeretre, a rendkívüli munkára és a pihenőidőre vonatkozó szabályokat együtt kell alkalmazni. A heti munkaidő felső korlátját egyes helyzetekben átlagban kell vizsgálni, és a törvény bizonyos munkakörökre eltérő rendelkezéseket tartalmaz. Ettől még a munkavállaló általános beleegyezése nem ad korlátlan felhatalmazást túlóráztatásra. Egy túl tág szerződéses mondat helyett a beosztási rendszert és az elszámolást kell a jogszerű keretekhez igazítanod.
A marketinges felelősségkorlátozásánál is pontosan kell fogalmazni. Vállalkozások egymás közötti szerződésében a felelősség korlátozása önmagában nem feltétlenül semmis. A Ptk. 6:152. §-a azonban tiltja többek között a szándékosan okozott, illetve az emberi életet, testi épséget vagy egészséget megkárosító szerződésszegésért való felelősség kizárását vagy korlátozását. Egy ÁSZF-kikötésnél emellett azt is vizsgálni kell, a feltétel a szerződés részévé vált-e, illetve tisztességtelen-e. Egy általános „semmilyen kárért nem felelünk” mondatot ezért nem lehet a szerződés többi részétől és az ügylet körülményeitől függetlenül megítélni.
Diszpozitív normák
A gazdasági jog fejlődése során fokozatosan alakult ki az az elv, hogy nem lehet minden előírást kötelezővé tenni, mert az túlságosan merevvé tenné a gazdaságot. A piac dinamizmusa és a gazdasági szereplők sokszínűsége megköveteli, hogy számos esetben mi magunk dönthessünk a szabályokról. Ezek a diszpozitív normák. A diszpozitív szabályokat általában úgy fogalmazza meg a törvényalkotó, hogy „ha a felek eltérően nem állapodnak meg, akkor…”. Ez az „alapbeállítás” arra is szolgál, hogy ha nem szerződünk valamiről kifejezetten, akkor is legyen egy támpont, amihez visszanyúlhatunk.
Példa a diszpozitív normákra
Bizonyos szerződésekben a szolgáltatás teljesítésének időpontját a felek szabadon határozhatják meg, így akár egy későbbi vagy korábbi időpontot is rögzíthetnek a törvényben írt default határidőnél.
A diszpozitív szabály sokszor akkor válik fontossá, amikor valamit kihagytatok a szerződésből. Ha például nincs megállapodás a pénztartozás teljesítési idejéről, a Ptk. 6:130. §-ának szabályai segíthetnek az esedékesség meghatározásában. A határidő kezdő eseménye azonban az ügylet és a számla, illetve fizetési felszólítás átvételének körülményeitől is függ. Ezért a saját szerződésedben írd le, mitől számítjátok a határidőt: a teljesítéstől, az igazolástól vagy a számla kézhezvételétől. A pontos rendelkezés a későbbi vitát rövidíti.
Nemritkán a sikerdíj kérdése is rugalmasan kezelhető. A Ptk. vállalkozási szabályai szerint a vállalkozói díj főszabály szerint a szerződés teljesítésekor esedékes; részfizetésről, előlegről vagy külön mérföldkövekről is megállapodhattok, de ha megegyeztek abban, hogy kizárólag akkor jár fizetség, ha a marketingkampány bizonyos célértékeket hoz (például adott számú új ügyfelet), akkor ezzel egy diszpozitív szabályt írtok felül. A felek együtt döntik el, hogy hogyan kombinálják az alap- és sikerdíjat vagy éppen milyen nyereségrészesedési modellt alkalmaznak.
Összefoglalva
A gazdasági jog kereskedelmi gyökerű része, amelyet egykor kereskedelmi jognak hívtak, bővelkedik diszpozitív szabályokban. Az alapelképzelés az, hogy a kereskedőket nem kell minden ponton korlátozni, ha nincs rá nyomós közérdek. Ha két fél meg akar állapodni egy rugalmas fizetési ütemezésről, megtehetik. Ha a szerződés tartalmától egyikük sem szenved joghátrányt, és nem ütközik kötelező előírásba, akkor ez a szerződési szabadság érvényesül.
Nem lehet mindent ráhagyni a felekre, de nem is érdemes mindent bebetonozni. A gazdasági jogban ezért a kógens normák rendszerint védelmi funkciót töltenek be, a diszpozitívak pedig fejlesztési, alkalmazkodási célokat szolgálnak.