A populáris blogírás hanyatlása

Ha 2020 környékén havi 30–40 ezer forintért vettél tőlünk 4 blogcikket a weboldaladra, jó eséllyel működött. Nem azért, mert ez valami zseniális modell volt, hanem mert a környezet engedte. Kevesebb volt a versenytárs tartalma, a találati oldal kevésbé volt túlzsúfolt, és a legtöbb iparágban már az is előnyt adott, ha valaki egyszerűen rendszeresen publikált. A legtöbb magyar mikro- és kisvállalkozó számára ez kényelmes kompromisszum volt: „legyünk jelen”, legyen mit megosztani, és a Google majd hoz valamennyi organikus látogatót. Egy ideig tényleg hozott.

Ma viszont nem ez a pálya. A tartalomgyártás tömegtermékké vált: rengetegen gyártanak blogposztokat, gyakran ugyanazokra a témákra, hasonló címekkel, hasonló szövegfelépítéssel, hasonló tanácslistákkal. A felhasználó közben türelmetlenebb lett, a döntési útja szétszakadozott csatornákra (kereső, közösségi, videó, fórum), és a találati oldalak is több „megállót” tartalmaznak, mint régen. Ez azt jelenti, hogy a régi, alacsony erőforrású blogmodell egyre gyakrabban csak látszat-munkát termel: készülnek a cikkek, mégsem történik érdemi üzleti változás.

A vállalkozók első reakciója érthető: ha 4 cikk elég volt, legyen 8; ha 8 működik, legyen 12. Dajka Gábor tapasztalata szerint ezt sok ügyfélnél végig lehet skálázni havi 1-ről 3-ra, 6-ra, majd 12-re, és egy ideig valóban hoz több belépési pontot. Láttam olyan helyzetet is, amikor ugyanarra a termékcsaládra több weboldal és több márka épült, hogy külön szegmenseket fogjunk, és több pozíciót lefedjünk. De ugyanilyen tisztán látszik az is, hol van a plafon: amikor a mennyiség már nem előny, hanem fenntartási teher, és minden újabb középszerű cikk egyre kisebb hatást ad. Innen két út van: vagy tovább égeted a pénzt az átlagos mennyiségre, vagy átváltasz minőségre, és piaci előnnyé emeled azt, amit a konkurencia még mindig költségként kezel.

A tartalomverseny új dinamikája

Az első, amit érdemes kimondani: a mennyiség önmagában nem bűn. Vannak iparágak, ahol a sok, jól fókuszált cikknek van értelme, mert széles a témakör, sok a keresési variáció, és rengeteg a gyakorlati kérdés. A gond ott kezdődik, amikor a mennyiség középszerűséggel párosul. Ilyenkor beáll a határhaszon-probléma: az első 10–20 cikk még látványosan segít, a következő 20 már kevesebbet, és egy pont után minden újabb „átlagosan korrekt” poszt csak minimális pluszt hoz. Közben az oldal tartalma hígul: egyre több a hasonló bejegyzés, egyre több a belső verseny ugyanazokra a kifejezésekre, és egyre nehezebb egyértelműen megmondani a keresőnek és a felhasználónak, hogy te miben vagy igazán jó.

Erre rájön a felhasználói oldal fáradása. Aki ma rákeres egy problémára, gyakran már a negyedik hasonló „tippek” cikk után semmit nem érez: ugyanazokat a mondatokat olvassa, újra és újra. A döntéshozó pedig nem azért jött, hogy egy általános felsorolást kapjon, hanem azért, hogy értse: mi működik az ő helyzetében, milyen kockázatok vannak, és mi a következő lépés. Aki erre nem ad választ, az csak forgalmat remél. Aki viszont ad, az bizalmat épít.

És itt jön a keményebb rész: a keresők – a saját dokumentációjuk szerint is – egyre inkább a valóban hasznos, megbízható, embereknek készült tartalmat próbálják előnyben részesíteni. Nem a „szöveg van, tehát kész” logika működik, hanem a segítség logikája: mennyire érthető, mennyire pontos, mennyire alátámasztott, mennyire tükröz valós tapasztalatot. Ha ezt nem teszed meg, akkor a blogcikk nem stratégiai eszköz, hanem egy olyan tétel, amit minden hónapban kifizetsz, és cserébe kapsz egy hamis biztonságérzetet: „legalább dolgozunk rajta”. A piac viszont nem jutalmazza a jó szándékot, csak a hasznosságot.

A keresési szándék széttöredezése és a csatornák szétszakadása

A „keresési szándék” fogalma régen is létezett, csak a gyakorlatban kevesen vették komolyan. Ma már nem lehet megúszni. Ugyanarra a problémára az emberek többféleképpen keresnek: röviden, kérdésként, összehasonlítva, márkanevekkel, árra kérdezve, véleményt keresve, „melyik a jobb” logikával, vagy éppen úgy, hogy először videót néznek róla, aztán keresnek rá konkrétan. Ha te minden kérdésre ugyanolyan hangon, ugyanolyan mélységben, ugyanolyan sablonokkal válaszolsz, akkor nem a piacot feded le, hanem a saját energiádat pazarolod el.

A másik változás, hogy a felhasználó nem egy csatornán mozog. Egy átlagos magyar KKV vásárlója simán lehet, hogy először lát egy rövid videót, utána belép egy Facebook-csoportba kérdezni, majd rákeres Google-ben a termékre, végül egy ár-összehasonlítón néz körül, és csak ezután dönt. Ebben a folyamatban a blogcikked nem „az igazság”, hanem egy állomás. Ha azon az állomáson nem érzi azt, hogy te érted a helyzetét, és nem adsz neki jobb gondolatot, mint a konkurencia, akkor nem lesz belőle ügyfél. Nem azért, mert rossz az olvasó, hanem mert nincs oka maradni.

Ezért kell a tartalmat ma már nem poszt-szinten, hanem rendszerben kezelni. A „rendszer” itt nem túlfilozofált dolog: azt jelenti, hogy vannak kiemelt témák (pillér-tartalmak), amelyekre komoly energiát teszel, és vannak támogató anyagok, amelyek ezeket erősítik (belső linkekkel, szűkebb kérdésekre adott válaszokkal, gyakorlati példákkal). És igen: bizonyos üzleti helyzetekben a több weboldal / több márka gondolkodás is lehet legitim, ha a célcsoportok és a pozíciók tényleg eltérnek. De ezt nem szabad automatikusan csinálni, mert a több weboldal több fenntartás, több frissítés, több felelősség. A lényeg az, hogy ne a publikálás legyen a cél, hanem a piaci pozíció: mit akarsz uralni, és miért pont te.

Mennyiségből minőségbe: mikor és hogyan válts?

A váltás idejét nem érzésből érdemes meghozni, hanem jelekből. A leggyakoribb jel, hogy a növelt cikkmennyiség ellenére stagnál a növekedés. Ilyenkor a vállalkozó sokszor azt mondja: „biztos a Google szívat”, „biztos túl erős a konkurencia”, „biztos nem szeret minket a rendszer”. A valóság általában prózaibb: a tartalom nem elég megkülönböztethető. Nem elég pontos, nem elég mély, nincs benne saját bizonyíték, és nem ad hozzá többet, mint amit a felhasználó már három másik oldalon elolvasott.

Hogy ezt gyorsan be tudd lőni, itt egy rövid diagnosztikai lista. Nem kell tökéletesen mérni mindent, de ha ezek közül több is igaz rád, akkor a mennyiségi bővítés helyett minőségi átalakítás kell.

• Az új cikkek megjelenése után hetekkel sincs érdemi organikus láthatóság, vagy csak nagyon gyenge.
• A régi cikkek forgalma lassan csökken, miközben nem történt üzleti változás a piacon.
• Van több cikked ugyanarról a témáról, de egyik sem „a” cikk, amit büszkén mutatnál meg.
• Az olvasók gyorsan visszalépnek, kevés az érdemi érdeklődés, kevés a megkeresés.
• Érzed, hogy kifogyóban van a témalista, ezért egyre erőltetettebbek a címek.
• A cikkek főleg általános tanácsokból állnak, kevés a konkrétum, kevés a saját tapasztalat.

Ha a fenti lista rád húzható, akkor a „több cikk” már nem megoldás. A megoldás az, hogy szétválasztod a tartalmaidat szintekre, és tudatosan döntenél arról, mire mennyi erőforrás megy. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy kijelölsz 3–5 olyan témát, amely közvetlenül kapcsolódik a bevételedhez (nem csak „érdekes”, hanem üzletileg is releváns), és ezekből csinálsz zászlóshajó anyagokat: mély, bizonyítható, saját fotóval vagy saját adatokkal támogatott tartalmakat. Ezekre építesz támogató cikkeket, amelyek szűkebb kérdésekre válaszolnak, és belső linkekkel erősítik a fő anyagot. Ezzel nem csak a láthatóságot javítod, hanem a konverziót is, mert a vevő nem „tartalommal”, hanem bizalommal fizet.

Tartalomszintek és várható ráfordítás

A minőség nem ködös fogalom, hanem konkrét komponensek összessége: kutatás, szerkezet, érthetőség, bizonyíthatóság, vizuális támogatás, frissítés. Nem kell minden cikket a legmagasabb szintre vinni, mert az pazarlás lenne. A jó stratégia inkább egy portfólió: kevés, nagyon erős zászlóshajó anyag + több, korrekt támogató cikk. Az alábbi táblázat Dajka Gábor tapasztalata szerinti, gyakorlati bontás – nem árlista, hanem gondolkodási keret, hogy lásd, mit jelent valójában a „minőség”.

Amíg a piac többsége a mennyiséget hajszolja, addig a 3–4. szint ad igazi előnyt. Nem azért, mert „szebb”, hanem mert nehezebben másolható. Egy középszerű cikket bárki lemásol 30 perc alatt. Egy saját fotóval, saját adatszelettel, saját tapasztalattal megtámasztott anyagot már nem. Ez a különbség a „van blogunk” és a „tartalommal piacot fogunk” között.

Kutatás és bizonyíthatóság: a minőség gerince

Ha ma egy cikkben azt állítod, hogy „ez így van”, akkor a kérdés nem az, hogy szépen írtad-e le, hanem az, hogy meg tudod-e védeni. Nem bírósági értelemben, hanem üzletileg: amikor egy okos, szkeptikus vásárló olvassa, érzi-e, hogy te tényleg érted, és nem csak összeraktál egy általános szöveget. A minőség egyik legerősebb jele a bizonyíthatóság. Ez nem azt jelenti, hogy tele kell zsúfolni a cikket hivatkozásokkal (sőt, olvasóként ez fárasztó), hanem azt, hogy a háttérmunkád rendben van, és a cikkben olyan állítások maradnak, amelyek szakmailag vállalhatók.

A kutatás nem luxus, hanem költségcsökkentés hosszú távon. Mert a rossz tartalom drága: időt visz, pénzt visz, és közben nem hoz üzleti eredményt. A jó kutatás tipikusan három dolgot ad hozzá. Az első: pontosítja a fogalmakat, így a cikk nem lesz ködös. A második: megmutat összefüggéseket, amelyek nincsenek szem előtt magyarul. A harmadik: segít abban, hogy a tartalom ne csak „informatív” legyen, hanem döntést támogató. A döntés pedig az a pont, ahol a tartalom pénzzé válik.

Gyakorlati szinten én így építenék fel egy zászlóshajó cikk előkészítését:

1. Kérdés pontosítása: milyen helyzetben keres rá az olvasó, és mit akar elérni?
2. Állításlista: mik azok a mondatok, amikre a cikk épül (és amiket meg kell védened)?
3. Bizonyíték: melyik állítást támasztod alá saját tapasztalattal, melyiket dokumentált forrással, melyiket belső adattal?
4. Magyar kontextus: mit jelent ez a hazai piac mérete, árérzékenysége, és bizalmi sajátosságai mellett?
5. Frissítési pontok: mi az a rész, amit negyedévente érdemes felülvizsgálni?

Ha ezt a munkát megcsinálod, akkor az írás már nem szenvedés, hanem kivitelezés. És itt érdemes megemlítenem: ha mikro- vagy kisvállalkozó vagy Magyarországon, és szeretnél marketingben stabil alapokat (nem napi trendeket, hanem a gondolkodásmódot), akkor a „Dajka Gábor: Online marketing és pszichológia” pont erre lett megírva. Nem azért, hogy „mindenre választ adjon”, hanem azért, hogy legyen egy kereted: hogyan gondolkodsz a célcsoportról, a motivációkról, a bizalomról, és a szöveg pszichológiájáról. A minőségi tartalom ugyanis végső soron nem technika, hanem felelősség: mit írsz le, és mire veszed rá vele az embert.

Saját képek és vizuális bizonyíték: nem dekoráció, hanem üzlet

A legtöbb vállalkozó alábecsüli a képeket, mert fejben a blogcikk „szöveg”. Ez érthető, de ma már hátrány. Az olvasó először lát, utána olvas. Ha a vizuális réteg sablonos (stockfotó, semmitmondó illusztráció), akkor a tartalom már az első másodpercekben középszerű benyomást kelt. És itt nem esztétikáról beszélek, hanem bizalomról. A saját kép azt üzeni: valódi a cég, valódi a folyamat, valódi a termék. A stock azt üzeni: „valaki valahonnan letöltött valamit”. Nem mindig baj, de ritkán előny.

Magyar KKV-knál a saját képek gyakran aránytalanul nagy előnyt adnak, mert a piac tele van „mindenhol ugyanaz” tartalommal. Ha te megmutatod a műhelyt, a csomagolást, a csapatot, a folyamatot, a minőségi részleteket, akkor nem csak a cikked lesz jobb, hanem a márkád is. A képek ráadásul sokszor megspórolnak magyarázatot: ami fotón látszik, azt nem kell három bekezdésben körülírni.

Hogy ez ne random legyen, hanem irányított, érdemes egy egyszerű fotós menetrendet követni:

• Shotlista: 6–10 kép előre megnevezve (mit mutat, mire jó, hol használod).
• Egységesség: hasonló fény, hasonló képarány, hasonló háttér – így a cikk és a márka összerendezettebb.
• Képaláírás és alt szöveg: ne „kép1” legyen, hanem értelmes, leíró szöveg. Ez embernek is, keresőnek is érték.
• Jogtisztaság: ha nem saját, legyen dokumentált licenc. A „találtam a neten” üzletileg kockázat.

Ha terméked van, és a minőség a pozíciód része, akkor egy profi fotós időnkénti bevonása nagyon gyakran jobb befektetés, mint még négy átlagos blogcikk. Igen, ez pénz. De a jó képek nem „szépek” – eladnak. A vizuális bizonyíték pedig a magyar piacon sokszor gyorsabban épít hitelességet, mint bármilyen szöveg.

Videó és emberi jelenlét: gyorsabb bizalomépítés, több felület

A videó nem kötelező mindenkinek, de aki jól csinálja, nagyon komoly előnyt épít vele. Az ok egyszerű: a hang, az arc, a magyarázat, a demonstráció gyorsabban alakít ki bizalmat, mint egy hosszú szöveg. Ráadásul a videó nem csak „videó”, hanem alapanyag: beágyazhatod a cikkbe, kiteheted videós felületre, kivághatsz belőle rövid részleteket, használhatod hirdetésben, vagy elküldheted ajánlat mellé. Egy jó 3–5 perces magyarázó videó sokszor több kérdést vesz le az ügyfélszolgálatról, mint tíz blogposzt.

A rossz videó viszont tud ártani. Ha a hang rossz, ha zavaró a környezet, ha a mondanivaló össze-vissza, akkor a néző azt érzi: „ez a cég nincs összerakva”. Ezért nem javaslom a „0 forintból majd valahogy” hozzáállást. Nem kell stáb, nem kell drága helyszín, de kell egy minimum: érthető beszéd, stabil kép, normális fény, és főleg szerkezet.

Ha most indulnál, ezt tartom jó, takarékos belépőnek:

• Válassz ki 2–3 zászlóshajó témát, ami bizonyítottan érdekel (forgalom, kérdések, ajánlatkérések alapján).
• Készíts vázlatot (nem szó szerinti szöveget): bevezetés, 3–5 pont, zárás, következő lépés.
• Fókuszálj a hangra: egy egyszerű csíptetős mikrofon gyakran nagyobb ugrás, mint egy jobb kamera.
• Tedd a videót a cikk kiterjesztésévé: ugyanaz a téma, ugyanaz a konklúzió, emberi magyarázattal.

A videó akkor lesz üzletileg értelmes, ha nem külön hobbi, hanem a tartalomrendszer része. Ha ezt a szemléletet felveszed, akkor a tartalom nem egyetlen csatornán él, hanem több helyen dolgozik érted.

Témakimerülés kezelése: újrahasznosítás, klaszterezés, esemény-alapú tartalom

Eljön az a pont, amikor a vállalkozó azt mondja: „nincs több ötletem”. Ez tipikus, és nem is tragédia. Sőt: gyakran ez a jel, hogy ideje szintet lépni. A témahiány általában nem valós hiány, hanem szerkezeti hiány: nincs rendesen felépítve a tématér. Ha eddig „címeket” gyűjtöttél, akkor hamar kifutsz. Ha viszont „kérdésfákat” építesz, akkor a témák nem elfogynak, hanem rendeződnek.

Egy pillértéma (például: „hogyan válassz szolgáltatót”, „hogyan működik a termék”, „mennyibe kerül és mitől”) szétbontható kezdő és haladó szintre, hibákra, ellenőrző listára, összehasonlításra, gyakori kérdésekre, és frissített verziókra. A jó tartalomgyártás egyik legnagyobb trükkje (és igen, itt szándékosan kerülöm a túlzásokat): ugyanazt a problémát több szögből, több mélységben, több formátumban feldolgozni, úgy, hogy közben nem ismétled önmagad. Ez a klaszterezés lényege: a pillér köré szervezed a támogató anyagokat, és belső linkekkel összerakod őket.

Az újrahasznosítás nem azt jelenti, hogy átfogalmazol egy régi cikket. Azt jelenti, hogy egy tartalomból több terméket csinálsz:

• Egy hosszú útmutatóból lesz egy rövid „gyakori hibák” cikk.
• A kommentekből és ügyfélkérdésekből lesz egy GYIK blokk.
• A folyamatodról készítesz egy képes lépéslistát.
• A legfontosabb részt videóban is elmondod.
• Negyedévente frissíted, és jelzed a cikkben, mi változott.

Ha pedig igazán erős, nehezen másolható tartalmat akarsz, akkor az esemény-alapú anyagokat érdemes komolyan venni. Egy workshop, egy nyílt nap, egy bemutató, egy szakmai beszélgetés olyan saját fotót és videót termel, ami hónapokig elég anyagot ad – és közben a márka is erősödik. Igen, van költsége. De az anyag a tiéd, és nem a konkurencia sablonját ismétled.

Tartalomoperáció: csapat, folyamat, minőségbiztosítás

Amikor a vállalkozó azt mondja, „nálunk a tartalom nem működik”, akkor én először nem a cikkeket nézem, hanem a működést. Mert a tartalom nem önmagában bukik el, hanem rendszerként. Ha nincs brief, nincs kutatás, nincs szerkesztés, nincs felelős a képekért, nincs frissítés, akkor nincs mire építeni. Ilyenkor jön a kapkodás: „írjunk még”, „tegyünk ki még”, „nyomjuk meg a mennyiséget”. Ez rövid ideig adhat érzetet, de üzleti eredményt ritkán.

Egy működő tartalomoperációban a feladatok szét vannak választva, még akkor is, ha egy ember csinálja őket. Minimum szinten is külön kell kezelni: téma és cél (miért írjuk), kutatás (mivel támasztjuk alá), írás (hogyan érthető), szerkesztés (mi felesleges), vizuál (mit mutatunk), publikálás (hová kerül, hogyan linkeljük), mérés (mit hozott), frissítés (mit javítunk). Ha ezt nem teszed meg, akkor a tartalomgyártás nem lesz kiszámítható, és a minőség sem marad stabil.

Ha külsős szövegírót vagy ügynökséget használsz, akkor van egy kellemetlen igazság: a „havonta 4 cikk” csomag önmagában nem stratégia. A stratégia az, amit te adsz hozzá: cél, pozicionálás, termékismeret, ügyfélkérdések, belső tapasztalatok. Ha ezek nincsenek átadva, akkor a külsős is azt fogja csinálni, amit mindenki: általános cikket ír. Nem rosszindulatból, hanem információhiányból. A minőségbiztosítás ezért nem csak nyelvtan: hanem tartalmi kontroll. Az a cég, amelyik ezt bevezeti, nem lesz kiszolgáltatva sem a trendeknek, sem a „mindenki ezt írja” közegnek.

90 napos akcióterv

Ha most váltanál mennyiségről minőségre, akkor ne egyszerre akarj mindent. A cél nem a tökéletesség, hanem az irányváltás mérhető eredménnyel. Az alábbi tervet úgy írom le, hogy egy átlagos magyar KKV is végig tudja vinni, akár kis csapattal, akár külsősökkel.

1. 1–2. hét: Audit. Nézd meg, mely cikkek hoznak organikus forgalmat, melyek hoznak érdeklődést, melyekről érkezik megkeresés. Jelölj ki 3–5 pillértémát, ami a bevételedhez kapcsolódik.
2. 3–4. hét: Zászlóshajó előkészítés. Két pillérhez készíts állításlistát, forráslistát, és határozd meg, milyen saját bizonyítékot tudsz hozzátenni (fotó, adat, interjú).
3. 2. hónap: Készíts el 2 erős zászlóshajó cikket (szint 3), és mellé 4–6 támogató cikket (szint 1–2), belső linkeléssel.
4. 2. hónap vége: Készíts 1–2 rövid videót a két zászlóshajó témára, és használd a blogban is.
5. 3. hónap: Frissíts 5–10 régi cikket: pontosítás, szerkezet javítás, képek, belső linkek. Mérd, mi változott, és írd fel a következő negyedév fókuszát.

Ez a 90 nap nem csak tartalomgyártás. Ez egy üzleti művelet: leteszed a zászlókat, és onnantól a tartalom nem „publikálás”, hanem pozícióépítés.

Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint

A blogolás nem halt meg. Az a gondolkodásmód halt meg, hogy „írogatunk valamit, és majd lesz belőle forgalom”. A mai piacon a tartalom vagy bizonyít, vagy elsiklik a tömegben. Én azt látom, hogy sok vállalkozó valójában nem tartalmat vesz, hanem lelki megnyugvást: „csinálunk valamit, tehát haladunk”. De az üzlet nem így működik. Az üzletben a tét az, hogy a vevő a te oldaladon érzi-e azt: „ez az ember/cég tudja, miről beszél, és nekem ez biztonság”.

„A tartalom nem posztolási feladat. A tartalom üzleti döntés: mit állítasz, mit vállalsz, és mit tudsz megvédeni.” – Dajka Gábor

Ha most kellene egyetlen mondatban tanácsot adnom: ne a cikkek számát növeld reflexből, hanem a bizonyítható hasznosságot. Aki ma először vált minőségre, az holnap olyan előnyt épít, amit a többiek csak pénzzel próbálnak majd utolérni. És pénzből mindig lesz kevesebb, mint időből és fegyelemből. Döntsd el, melyikben akarsz erős lenni.

Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint

Ha gyors, vezetői szintű kapaszkodót akarsz, itt van 9 olyan döntés, ami a minőségvezérelt tartalomstratégia gerincét adja. Nem mindent kell holnap megcsinálnod, de mind a kilencet érdemes vállalni, ha nem csak „jelen lenni” akarsz, hanem nyerni is.

1. Válassz 3–5 pillértémát, ami a bevételedhez kapcsolódik.
2. Írj zászlóshajó anyagot minden pillérre, nem csak „posztot”.
3. Minden fontos állítást támaszd alá tapasztalattal vagy ellenőrzött információval.
4. Adj saját vizuált (fotó, ábra), ahol a bizalom vagy a megértés számít.
5. Építs támogató cikkeket, és linkeld őket vissza a pillérhez.
6. Vezess be szerkesztési kontrollt: legyen valaki, aki a felesleget kivágja.
7. Frissíts negyedévente: a jó tartalom nem egyszer készül el, hanem karbantartott.
8. Használj videót legalább 1–2 témában, ahol a bizalomépítés kritikus.
9. Mérj és dönts: a tartalomnak üzleti mutatója legyen, ne csak publikálási darabszáma.

Szakértő válaszol – gyakori kérdések

Mennyi blogcikk kell ma egy magyar KKV-nak, hogy látható legyen?

Nincs univerzális darabszám, mert iparág, keresleti volumen és verseny alapján nagyon eltér. A rossz hír: a „4 cikk/hó és kész” sok piacon már kevés. A jó hír: nem kell végtelen mennyiség. A legtöbb esetben az működik, ha van néhány erős pilléranyag, és körülötte következetesen építed a támogató cikkeket, majd frissíted őket. Inkább 2 nagyon jó anyag negyedévente, mint 24 átlagos egy év alatt, ha a 24 nem hoz megkeresést.

Mi az, ami ténylegesen megkülönbözteti a minőségi tartalmat a középszerűtől?

A megkülönböztetés ritkán stílus kérdése. Sokkal inkább: mennyire pontos a cikk, mennyire van benne saját tapasztalat vagy saját bizonyíték, mennyire érthető a szerkezete, és mennyire segít döntést hozni. A középszerű tartalom informál. A minőségi tartalom döntést támogat, és közben hiteles marad.

Mit tegyek, ha nincs időm kutatni, fotózni, videózni?

A válasz nem az, hogy akkor ne csináld, hanem az, hogy okosan oszd be. Válassz ki 1–2 témát, ahol a legnagyobb üzleti tét van, és csak ott emelj szintet (saját fotó, interjú, belső adat). A többi maradhat alaptartalom szinten. A minőségváltás nem „mindent egyszerre”, hanem fókusz és fegyelem.

Mikor érdemes több weboldalban vagy több márkában gondolkodni?

Akkor, ha a célcsoportok, az ajánlatok és a pozíciók tényleg eltérnek, és ezt a különbséget a piac is érti. Ha csak azért csinálnál több oldalt, hogy „több találatot fogjunk”, az gyakran visszaüt, mert a fenntartás és a frissítés terhe megsokszorozódik. Előbb legyen egy stabil, erős főoldalad, és csak utána gondolkodj szétválasztásban.

Miért különösen veszélyes a középszerű mennyiség a magyar piacon?

Mert a hazai piac mérete sok iparágban kisebb, ezért a középszer gyorsabban telíti a teret. Ha ugyanazt mondod, mint mindenki, akkor gyorsan cserélhetővé válsz. A magyar vásárló ráadásul gyakran bizalmi alapon dönt: szeretné látni, hogy a cég valós, hogy van mögötte tudás, és hogy nem csak marketing-szöveg. Ezért a saját kontextus, a konkrétum és a bizonyíték nálunk sokszor nagyobb súlyt kap, mint egy nagyobb, „futószalagosabb” piacon.

Ajánlott magyar videó/podcast

Ha ebben a témában szeretnél egy rövid, lényegre törő nézőpontot is, ez a videó jól ráerősít arra, miért nem elég már a „csak írjunk valamit” megközelítés.

Források

• Google Search Central – Creating helpful, reliable, people-first content
• Google Search Central – SEO Starter Guide
• Google – Search Quality Evaluator Guidelines (PDF)