Miben segít egy coach?

Az elmúlt években a „coach” szó egyszerre lett divatszó és félreértett fogalom. Egyik oldalon ott vannak azok, akik minden élethelyzetre coachingot ajánlanak, mintha ez lenne az univerzális megoldás. A másik oldalon ott vannak azok, akik legyintenek: „ugyan már, beszélgetni én is tudok, a barátom is megmondja, mit csináljak”. A valóság ennél jóval prózaibb, és pont ezért érdekes: a coaching akkor tud értéket teremteni, ha végre helyére tesszük, hogy mire való, mire nem való, és kinek való. Az ember (és különösen a vállalkozó) sokszor nem információhiányban szenved, hanem döntési és végrehajtási problémában. Tudod, hogy többet kéne értékesíteni, rendbe kéne tenni a folyamataidat, tisztábban kéne kommunikálni, vagy jobban kéne menedzselni a csapatot. Mégis elakadsz. Nem azért, mert buta vagy, hanem mert a hétköznapok darálnak, és közben észrevétlenül felépül egy rossz működés: halogatás, túlvállalás, konfliktuskerülés, irreális elvárások, vagy épp az a klasszikus „majd én mindent megoldok” magány. Ilyenkor egy külső, struktúrában gondolkodó partner sokat számít. Nem azért, mert okosabb nálad, hanem mert kívül van a saját történeteden, és nem érdekelt abban, hogy mentsen, sajnáljon, vagy igazat adjon. A coaching jó esetben nem lelki simogatás, és nem motivációs beszéd. Hanem egy fegyelmezett fejlesztési folyamat, ahol a fókusz a célon, a döntéseken, a szokásokon és a következményeken van. És pont ez az, ami miatt sok embernek kényelmetlen – de hasznos. A következő részekben rendet teszünk a fogalmak között: mi a coaching, miben különbözik a life coaching és a business coaching, mikor kell inkább pszichológus, és hogyan választasz coachot úgy, hogy ne csak pénzt költs, hanem fejlődést vegyél.

Mi a coaching pontosan?

A coaching egy személyre szabott fejlesztési együttműködés, ahol a coach a beszélgetés és a gyakorlatok segítségével támogat abban, hogy tisztábban lásd a céljaidat, felismerd a saját működésedet, és következetesen végre is hajtsd, amit elhatároztál. A coaching lényege nem az, hogy valaki „megmondja a tutit”, hanem az, hogy te jobb döntéshozóvá és jobb végrehajtóvá válj a saját életedben vagy üzletedben. Ezért a coachingban a kérdéseknek nagy szerepük van: nem költői kérdések, hanem célzott, néha kellemetlenül pontos kérdések. Például: miért pont ezt a célt akarod, és miért most? Mi a valódi kockázat, amit kerülsz? Miért ragaszkodsz egy olyan működéshez, ami már bizonyítottan nem hoz eredményt? Miben áltatod magad? A coaching ugyanakkor nem csak beszélgetés. A jó coachingban van keret: tiszta cél, mérhető vállalások, visszacsatolás, és rendszer. A coach segít lebontani a nagy célokat kisebb lépésekre, segít priorizálni, és segít abban is, hogy a szép gondolatokból tényleges viselkedésváltozás legyen. Azt is fontos kimondani, hogy a „coaching” szó alatt a piacon sokféle szolgáltatás fut. Van, aki tisztán coaching szemlélettel dolgozik (kevesebb tanács, több kérdezés). Van, aki inkább mentorál (tapasztalatot ad át). Van, aki üzleti tanácsadást is beemel (konkrét ajánlások, folyamatok, eszközök). Önmagában egyik sem ördögtől való, de a lényeg a tisztaság: tudd, mit veszel, és a coach is tudja, mit vállal. Ha ezt nem tisztázzátok, abból lesz a csalódás, a „semmit nem kaptam” élmény, vagy a másik véglet: túlzott függés a coach személyétől. A coaching akkor korrekt, ha a folyamat végén nem a coachra leszel ráutalva, hanem erősebb leszel: tisztább gondolkodással, felelősségvállalással és stabilabb döntési szokásokkal. És innen már logikusan adódik a következő kérdés: ha a barátokkal is tudok beszélni, akkor miért kell ehhez coach?

Miért nem ugyanaz, mint a baráti beszélgetés?

A barát, a család, a partner sokat adhat: támogatást, szeretetet, megértést. De a legtöbb élet- és üzleti elakadásnál pont ez a gond: ők érzelmileg érintettek. Nem rosszindulatból, hanem természetből fakadóan. A barátod gyakran nem fogja kimondani azt, amitől fél, hogy megbánt. A párod sokszor nem tud teljesen semleges maradni, mert a te döntéseid az ő életét is befolyásolják. A családod pedig sok esetben a saját mintáit, félelmeit és értékrendjét vetíti rád. Ezzel szemben a coachingban a kapcsolat nem „életközösség”, hanem fejlesztési keret. A coachnak nem az a feladata, hogy vigasztaljon, és nem az a feladata, hogy helyetted döntsön. Az a feladata, hogy tartsa a fókuszt a célon, és hogy visszajelezzen akkor is, ha te épp elmagyaráznád magadnak, miért „nem most van itt az ideje” lépni. A coachingban a beszélgetés nem csapongás, hanem irányított gondolkodás: mi történt a múlt héten, mit vállaltál, mit tettél meg, miért nem tetted meg, és mit fogsz másképp csinálni. A baráti beszélgetés gyakran megnyugtat, de ritkán hoz rendszerszintű változást. A coaching célja viszont az, hogy a nyugalom ne csak pillanatnyi legyen, hanem abból legyen új működés. Egy másik különbség a visszamérés. Barátokkal nem szerződsz: nem tisztázod a célt, a határokat, a felelősséget. Coachingban ideális esetben van keretrendszer: célkitűzés, mérőpontok, és lezárás. Az is nagy különbség, hogy a coach (jó esetben) figyel a torzításokra: amikor túl optimista vagy, amikor túl pesszimista vagy, amikor hárítasz, amikor másokat hibáztatsz, vagy amikor mindent magadra veszel. A barátod sokszor együtt megy veled a történetedben; a coach inkább kívül marad, és pont ettől hasznos. És itt érkezünk el ahhoz a fogalmi rendrakáshoz, ami nélkül Magyarországon sokan rosszul választanak: coaching, tanácsadás, mentorálás, terápia – ezek nem szinonimák.

Coaching, tanácsadás, mentorálás, terápia: a fogalmi rendrakás

Ha egyetlen dolgot szeretnél tisztán látni, akkor ezt vidd magaddal: más típusú problémára más típusú segítség való. A gond ott kezdődik, amikor ugyanarra a szóra („coach”) ráöntünk mindent, és utána csodálkozunk, hogy valaki csalódik. Egy vállalkozó például kérhet coachingot döntéshozatalra, vezetői kommunikációra, fókuszra, prioritásra. De ha közben pánikrohamai vannak, tartósan rossz a hangulata, vagy szétesik az alvása, ott már nem „teljesítményoptimalizálásról” beszélünk, hanem olyan állapotról, amit mentális egészség oldalon is komolyan kell venni. A korrekt szakember nem összemossa ezeket, hanem különválasztja. A másik tipikus csúszás, amikor valaki üzleti tanácsot vár, de coachingot kap, vagy fordítva: coachingot vár, de csak kész recepteket kap. A tanácsadás akkor jó, ha konkrét szaktudás hiányzik (például marketingrendszer, pénzügyi tervezés, értékesítési tölcsér, HR folyamatok). A coaching akkor jó, ha a tudás megvan, de a döntések és a végrehajtás nincs a helyén, vagy a vezetői működésedben vannak visszatérő minták. A mentorálás pedig akkor hasznos, ha olyan emberrel dolgozol, aki már megjárt egy pályát, és a tapasztalatából ad át – de itt is fontos, hogy a mentor története nem a te történeted. Az alábbi táblázat segít gyorsan átlátni a különbségeket.

Ez a tisztázás azért is fontos, mert a life coaching és a business coaching között is gyakran félreértés van. Sok vállalkozó azt hiszi, hogy a business coaching „csak” üzlet, a life coaching „csak” lélek. A valóságban a kettő sokszor összeér, csak más a belépési pont és a mérés.

Life coaching vs. business coaching: fókusz és határok

A life coaching általában az életvezetés nagy témáira fókuszál: döntések, kapcsolatok, önbizalom, határok, szokások, életmód, identitás, értékrend. A business coaching ezzel szemben üzleti és vezetői helyzetekre épül: stratégia, prioritások, csapatvezetés, tárgyalás, időgazdálkodás, teljesítmény, szervezeti működés, növekedés. Papíron tiszta. A gyakorlatban viszont az ember egyben van: ha szétesel magánéletben, az megjelenik a döntéseidben, a türelmedben, a kommunikációdban. Ha szétesel üzletben, az megjelenik otthon feszültségként, önértékelési problémaként, alvásromlásként, vagy folyamatos rágódásként. Ezért én azt a szemléletet tartom korrektnek, hogy nem címkékben kell gondolkodni, hanem helyzetben. Tegyük fel, hogy vállalkozóként halogatsz. Ez lehet stratégiai probléma (nincs tiszta cél, nincs mérés, nincs folyamat), lehet vezetői probléma (nem delegálsz, nem mersz dönteni), de lehet életvezetési probléma is (nincs energia, nincs pihenés, szétesett napirend). A coach feladata nem az, hogy ráhúzza rád a saját címkéjét, hanem az, hogy feltárja: mi mozgatja a mintát. Ugyanakkor itt jön be a határ: a coaching nem pszichoterápia. Nem az a cél, hogy diagnózist kapj, és nem az a cél, hogy múltbeli sérüléseket „kigyógyítsunk”. A cél az, hogy a jelenben jobb döntéseket hozz, és vállald a következményeket. Business coachingban ezt könnyebb mérni: árbevétel, profit, konverzió, ügyfélélmény, csapatfluktuáció, meetingidő, értékesítési ciklus, delegálási arány. Life coachingban a mérés sokszor puhább: stresszszint, határhúzás, következetesség, életminőség. De attól még lehet mérni, csak más nyelven. A magyar piacon gyakori tévhit, hogy a life coaching „érzelgős”, a business coaching „kemény”. Én inkább úgy fogalmaznék: mindkettő akkor jó, ha felelősséget épít. Nem kifogásokat, nem magyarázatgyártást, hanem felelősséget. És itt jön a következő, nagyon kényes, de elkerülhetetlen rész: mikor nem coach kell, hanem pszichológus (vagy más egészségügyi szakember)?

Mikor coach, mikor pszichológus?

Ezt a témát nem lehet elegánsan megkerülni, mert itt szoktak a legnagyobb károk keletkezni. Nem azért, mert a coach rosszat akar, hanem mert a határok elmosódnak, és a kliens sem feltétlenül tudja, mire van szüksége. A coaching alapvetően fejlesztés: célok, döntések, működés. A pszichológiai ellátás pedig mentális egészség: tünetek, szenvedés, krízis, trauma, tartós szorongás, depresszív állapot, vagy olyan élethelyzet, ahol először stabilizálni kell az embert. Én nem vagyok pszichológus, és nem is tartom korrektnek, amikor valaki a coachingot úgy adja el, mintha terápiát váltana ki. A felelős coach ott ismer magára, hogy tud nemet mondani, és tud továbbirányítani. Mikor érdemes elgondolkodni azon, hogy pszichológushoz fordulj coaching helyett vagy coaching mellett? Például akkor, ha a mindennapokban tartósan jelentkezik erős szorongás, pánikszerű tünet, alvászavar, étvágyprobléma, vagy olyan mértékű motivációvesztés, ami hetek óta nem javul. Ugyanígy, ha a hangulatod szélsőségesen ingadozik, ha önkárosító gondolatok felmerülnek, vagy ha egy trauma, gyász, bántalmazás feldolgozatlanul húzódik a háttérben. Ezek nem „akaraterő” kérdések, és nem is „csak fegyelem” kérdések. Ilyenkor szakember kell, aki erre van képzett. A coaching ezekben a helyzetekben legfeljebb kiegészítő lehet, de csak akkor, ha a keretek tiszták és biztonságosak. A másik oldalon viszont azt is látom, hogy sok vállalkozó a pszichológus gondolatától megijed, mert stigmaként éli meg. Pedig a valóság az, hogy a mentális karbantartás pont olyan, mint a fizikai: ha nem foglalkozol vele, előbb-utóbb visszaüt. A coaching akkor tud jól működni, ha van egy stabil alapállapot, amire építünk. Ha nincs, akkor először azt kell rendbe tenni. A jó hír: a két világ nem ellensége egymásnak. A rossz hír: ha összekevered, rosszul fogsz választani, és azt fogod érezni, hogy „nem működik”. Innen viszont már át tudunk menni a gyakorlati részbe: ha business coachingra mész, milyen folyamatra számíts, hogy üzletileg is korrekt legyen, és ne csak „beszélgettünk egy jót” élmény maradjon?

Hogyan néz ki egy üzletileg korrekt business coaching folyamat?

A business coaching akkor lesz vállalkozói szemmel értelmes befektetés, ha nem lebeg, hanem strukturált. Egy korrekt folyamat általában egy felméréssel indul: mi a helyzeted, mi a célod, mi az akadály, és mi az, amit valójában hajlandó vagy megváltoztatni. Mert a legtöbb ember nem a céljával hazudik, hanem az árával: azt mondja, változni akar, de a változás „ára” (idő, kényelmetlenség, konfliktus, új szokások) már nem fér bele. A jó coach ezt hamar kideríti, és nem bántásból, hanem tisztázásból. Ezután jön a cél pontosítása: nem az a cél, hogy „több bevételem legyen”, hanem az, hogy mennyi, mikorra, milyen árréssel, milyen csatornákon, milyen erőforrással. A coachingban sokszor az első nagy eredmény az, hogy a ködös vágyból konkrét döntési helyzet lesz. A következő lépés a keretek tisztázása: hány alkalom, milyen gyakran, mi a két ülés közti vállalás, hogyan mértek, és mi számít sikernek. Itt jön be a felelősség: ha nincs vállalás, nincs változás. A business coachingban én azt tartom korrektnek, ha az ülések között van feladat: nem házi feladat az iskolából, hanem üzleti lépés. Például: megírni egy ajánlatot, lezárni egy konfliktust, bevezetni egy mérési pontot, delegálni egy folyamatot, kialakítani egy meetingrendet, vagy dönteni egy termékportfólió kérdésben. A coach ülésein ezek nem „megúszós” témák: mit tettél, mi lett a hatás, mit tanultál, mi a következő lépés. És nagyon fontos: a folyamatnak legyen lezárása. A coaching nem arra van, hogy évekre rátelepedjen az életedre, hanem hogy átsegítsen egy szintlépésen. A lezárásban jó esetben van összegzés: mi változott a gondolkodásodban, mi változott a szokásaidban, mi az a működés, amit fenn kell tartanod, és mi az, ami vissza fog húzni, ha nem figyelsz. Ez a „visszacsúszás-kezelés” a felnőtt munka része. És ha már felnőtt munka: a coach választása Magyarországon külön sportág, mert a piac vegyes. Épp ezért érdemes beszélni arról, hogyan szűrsz, mire kérdezz rá, és mik a tipikus figyelmeztető jelek.

Hogyan válassz coachot Magyarországon?

A magyar coaching piac egyik sajátossága, hogy a belépési küszöb alacsony. Ez jó is lehet (több szereplő, több stílus), de veszély is (sok felkészületlen szolgáltató). Én konzervatív vagyok ebben: ha valaki pénzt kér fejlesztésért, akkor legyen képes keretet adni, és legyen képes vállalni a felelősséget a saját szerepéért. Coachot választani nálam nem „szimpátia-kérdés”, hanem kockázatkezelés. Szimpátia kell, mert bizalom nélkül nincs mély munka. De önmagában kevés. Azt javaslom, hogy nézd meg a coach hátterét: milyen képzései vannak, milyen tapasztalata van abban a világban, amiben te mozogsz, és milyen etikai kereteket vállal. A nemzetközi minősítések (például nagy coach szervezeteknél) adhatnak kapaszkodót, de nem jelentenek automatikus minőséget. Ugyanakkor ha valakinek semmilyen képzése nincs, csak „tehetsége”, ott én óvatos lennék. A másik szűrő a kommunikációja. Ha túl nagy ígéreteket tesz („garantáltan megduplázod a bevételed”), ha sürget, ha nyomást gyakorol, vagy ha azt állítja, hogy ő majd „megjavít” – az rossz jel. A coaching nem megjavítás, hanem fejlesztés. Kérdezz rá a folyamatra: hogyan zajlik egy ülés, van-e célkitűzés, van-e vállalás, van-e visszamérés. Kérdezz rá a határokra: mit csinál, ha olyan téma jön elő, ami már nem coaching. Kérdezz rá az együttműködési keretre: lemondás, titoktartás, adatkezelés, és hogy hogyan zár le folyamatot. A következő ellenőrző lista segít, ha gyorsan akarsz szűrni.

• Van-e tiszta ajánlat? (mit kapsz, milyen formában, mennyi ideig)
• Van-e keret és mérés? (cél, vállalás, visszacsatolás)
• Beszél-e határokról? (mi az, ami már nem coaching)
• Reális-e az ígérete? (nem „csodát” ad el, hanem munkát)
• Kérdez-e rólad komolyan? (nem csak magáról beszél)
• Átlátható-e a tapasztalata? (nem homályos „rengeteg ügyfél”)

A választás végén még mindig marad egy döntési bizonytalanság. Ez normális. Viszont van egy egyszerű módja, hogy csökkentsd: tedd fel magadnak a megfelelő diagnosztikai kérdéseket. Nem azért, hogy túlagyalj, hanem hogy tisztán lásd, milyen típusú segítség hoz valódi előrelépést.

Diagnosztikai kérdések – melyik irány illik hozzád?

Az alábbi kérdések nem „teszt” értelemben tesztek, hanem gondolkodási kapaszkodók. A cél az, hogy ne impulzusból válassz life coachot vagy business coachot, és főleg ne azért, mert valaki jól beszélt róla a közösségi médiában. Válaszolj őszintén, és ne azt írd be magadnak, amit hallani szeretnél, hanem amit a viselkedésed mutat az elmúlt 30–90 napban. Ha a válaszaid többsége üzleti működésre, döntésekre, csapatra, pénzre és folyamatokra mutat, akkor business coaching vagy üzleti tanácsadás irányba érdemes indulni. Ha a válaszaid többsége önértékelésre, határokra, kapcsolati helyzetekre, életvezetési szétesésre mutat, akkor life coaching felé. Ha pedig a kérdések közben azt érzed, hogy tünetek, tartós szenvedés, krízis, vagy kontrollvesztés van a háttérben, akkor pszichológus felé is érdemes nyitni. A lényeg: nem szégyen bármelyik irány. A szégyen az, ha halogatsz, miközben romlik az állapotod.

1. Mi az egyetlen döntés, amit már hónapok óta kerülök, pedig tudom, hogy meg kéne hoznom?
2. Ha holnap minden külső körülmény ugyanaz maradna, mit tudnék mégis megváltoztatni a saját működésemben?
3. Az elakadásom inkább tudáshiány (nem tudom mit csináljak) vagy inkább végrehajtási hiba (tudom, de nem csinálom)?
4. A problémáim hány százaléka vezethető vissza kommunikációra és határhúzásra?
5. Van-e olyan visszatérő minta, amivel minden évben ugyanott bukok el?
6. Mennyire befolyásolja a magánéleti állapotom az üzleti döntéseimet?
7. Ha most kapnék egy tökéletes tervet, végre is hajtanám, vagy találnék rá kifogást?

Ha ezekre a kérdésekre megvannak az első őszinte válaszaid, akkor ideje a következő szintnek: egy olyan rövid akciótervnek, ami nem túl bonyolult, mégis kikényszeríti belőled a mozgást. Mert a coaching egyik gyakorlati értéke pont az, hogy a gondolatból tett lesz.

Akcióterv: 30 nap, hogy ne csak beszélj a változásról

Ez a 30 napos keret akkor is működik, ha még nem választottál coachot, és akkor is, ha már dolgozol vele. A cél: legyen egy minimális, de következetes rendszered. Nem nagy feladatokból építkezünk, hanem abból, hogy minden héten legyen döntés és minden héten legyen végrehajtás. Ha vállalkozó vagy, ez különösen fontos, mert a káosz nem a piac miatt van, hanem azért, mert nincs saját rendszered.

• 1–7. nap: írd le egy oldalban a jelenlegi helyzetedet (bevétel, terhelés, fő gondok), és válassz ki 1 fókusztémát.
• 8–14. nap: alakíts ki egy heti 2×30 perces „vezetői idősávot”, amikor nem dolgozol a cégben, csak a cégeden. Ekkor hozol döntéseket.
• 15–21. nap: válassz ki 1 delegálható feladatot, és add át úgy, hogy mérhető legyen (határidő, elvárt eredmény).
• 22–30. nap: zárj le 1 régóta húzódó konfliktust vagy döntést (ár, ajánlat, munkatárs, szolgáltatás), és rögzítsd, mit tanultál.

Ha ezt a 30 napot becsülettel végigcsinálod, nagyon sok esetben kiderül, hogy valójában mire van szükséged: coachingra, tanácsadásra, mentorra, vagy egy keményebb rendrakásra a saját szokásaidban. És itt jön be az utolsó, kényes, de felnőtt téma: etika és felelősség. Mert a coachingnak vannak árnyoldalai is, főleg ott, ahol a piac gyors pénzt akar, a kliens pedig gyors megnyugvást.

Etika, felelősség és a coaching piac árnyoldalai

A coaching fejlődése önmagában jó jel: egy társadalom akkor érik, amikor elkezdi komolyan venni a teljesítményt, a döntési minőséget és az önismeretet. De a gyors növekedés mindig hoz mellékhatást is: megjelennek az önjelölt szereplők, a túlzó ígéretek, és az a fajta kommunikáció, ami nem fejleszt, csak függőséget épít. Én azt gondolom, hogy a coachingnál az egyik legnagyobb etikai kockázat a hatalmi helyzet. A coach könnyen kerülhet olyan pozícióba, ahol a kliens túlértékeli a véleményét, és átadja a felelősséget. Ez különösen veszélyes vállalkozóknál, mert a döntések pénzt, embereket, családot érintenek. A felelős coaching ezért nem „guru-üzemmód”, hanem keretek és önkorrekció. A másik kockázat a szerepek keverése: ha a coach valójában tanácsadó, de coachingként adja el, vagy ha terápiás munkát imitál képzettség nélkül. Ez nem csak szakmaiatlan, hanem kifejezetten káros lehet. Egy korrekt szakember kimondja: „ebben nem én vagyok a megfelelő ember”, és segít abban, hogy jó helyre kerülj. A harmadik kockázat a mérhetőség hiánya. Magyarországon sok szolgáltatás azért tud megélni, mert a kliens nem kér számon semmit, csak reméli, hogy majd jobb lesz. A felnőtt megközelítés az, hogy a coachingot is úgy kezeled, mint bármelyik üzleti befektetést: legyen cél, legyen mérés, legyen visszacsatolás. Nem azért, mert mindent számokkal kell magyarázni, hanem mert a saját életed és üzleted nem hobbi. És igen: lesz olyan pont, ahol a coachnak keményebbnek kell lennie, mint a kliensnek. Nem lekezelésből, hanem felelősségből. Ha ezt nem vállalja, akkor sokszor csak egy drága beszélgetéssé válik az egész. A jó coaching nem mindig kellemes, viszont hosszabb távon tisztább és stabilabb működést ad. És most, hogy végigmentünk a fogalmakon, jöjjön az én álláspontom, vállalkozói és befektetői szemmel: mikor érdemes coachingra költeni, és mikor nem.

Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint

Én a coachingot nem misztifikálom. A coaching nem státuszszimbólum, és nem „jófejség” magad felé. A coaching akkor éri meg, ha készen állsz arra, hogy szembenézz a saját felelősségeddel. Ha csak megértést akarsz, és közben ugyanazokat a köröket futod, akkor a coaching drága altató. Ha viszont dönteni akarsz, rendszert akarsz, és hajlandó vagy vállalni, hogy a kényelmetlen részeket is megcsinálod, akkor a coaching fel tud gyorsítani egy szintlépést. A life coachingot akkor tartom hasznosnak, amikor az életvezetésed és a határaid nincsenek rendben, és ez már üzleti károkat is okoz. A business coachingot pedig akkor, amikor a cég már nem a piac miatt nem nő, hanem a te vezetői működésed miatt. A legtöbb vállalkozásnál ugyanis nem a hirdetés a szűk keresztmetszet, hanem a döntéshozatal, a következetesség, a szervezettség és a kommunikáció. A coach nem helyetted dolgozik, hanem veled dolgozik azon, hogy te jobban dolgozz. És igen, van egy pont, ahol nem coach kell. Ha krízisben vagy, ha tüneteid vannak, ha szétesel, akkor először stabilizálni kell. Nem szégyen. Felnőtt döntés. A legnagyobb tévedés az, amikor valaki a gyors eredmény reményében rossz típusú segítséget választ, és utána kijelenti: „ez az egész humbug”. Nem humbug. Csak rossz helyre mentél, vagy rossz kerettel. Végezetül egy mondat, amit sokszor elmondanék vállalkozóknak, mert rövid és kellemetlenül igaz:

„A legtöbb ember nem azért nem halad, mert nincs lehetősége, hanem mert nem vállalja fel a saját döntéseinek a következményeit.” – Dajka Gábor

Ha ezt a mondatot nem sértésnek, hanem tükrözésnek tudod venni, akkor jó eséllyel a coaching (akár life, akár business) neked való terep. És ha már itt vagy, jöjjön néhány gyakori kérdés, amit a magyar piacon újra és újra megkapok.

Szakértő válaszol – gyakori kérdések

Mennyi alkalom kell ahhoz, hogy a coachingnak értelme legyen?

Ez attól függ, mennyire körülhatárolt a cél és mennyire fegyelmezett a végrehajtás. Sokszor már 3–5 alkalom is elég ahhoz, hogy tisztább legyen a döntési logikád és legyen egy működő heti rendszered. Máskor 10–12 alkalom kell, ha vezetői mintákon, delegáláson, konfliktuskezelésen dolgoztok. Én óvatos vagyok az „egy alkalom mindent megold” ígéretekkel, mert a változás általában ismétlésből épül.

Mi a különbség a business coach és a tanácsadó között?

A tanácsadó tipikusan konkrét megoldásokat ad: mit állíts be, mit mérj, mit alakíts át. A business coach inkább a döntéseid, a vezetői működésed és a következetességed fejlesztésére fókuszál. A két szerep keverhető, de akkor legyen kimondva, hogy mikor mi történik. A vállalkozó szempontjából a fontos kérdés: tudáshiányod van, vagy végrehajtási problémád?

Magyarországon mire figyeljek leginkább coach választásnál?

Arra, hogy legyen keret és legyen határ. Legyen világos cél, legyenek vállalások, legyen visszamérés. És legyen az is tiszta, hogy mi az, amit a coach nem csinál. Ha valaki túl nagy ígéreteket tesz, vagy sürget, az nálam rossz jel. A másik: nézd meg, milyen világban van tapasztalata. Vállalkozói és vezetői helyzetekhez nem elég a jó beszédkészség.

Mi van, ha egyszerre kellene life és business irány is?

Ez gyakori. Ilyenkor nem kell pánikolni, csak jó sorrendet választani. Ha az alapállapotod instabil (tartós kimerülés, szétesés), akkor először stabilizálás kell. Ha stabil vagy, akkor a business témák jobban mozdulnak. Sokszor elég egy coach, aki jól kezeli a határokat, máskor érdemes külön szakemberrel dolgozni.

Ajánlott magyar videó/podcast

Ha a coaching és a pszichológiai jellegű segítség közötti különbség érdekel, ez a videó segít tisztábban látni a határokat és a jó döntési szempontokat:

Források

• International Coaching Federation (ICF): Updated ICF Code of Ethics (2021, PDF)
• ICF esettanulmány: Coaching Meets Therapy (PDF)
• Nicolau, A. és mtsai (2023): The effects of executive coaching on behaviors, attitudes, and personal characteristics – meta-analízis (Frontiers in Psychology, PDF)

Ha tetszett a cikk, támogasd a blogomat és vedd meg a könyvem.