„Most akkor mi az igazság a kulcsszavakról?” Ezt a kérdést azért teszik fel újra és újra, mert kényelmes lenne egy bináris válasz: vagy mindent eldönt a kulcsszó, vagy teljesen mindegy. A valóság viszont üzletileg sokkal érdekesebb, és egyben sokkal könyörtelenebb: a kulcsszó ma is számít, csak már nem úgy, ahogy sokan remélik. Aki a „kulcsszó-sűrűség” és a „hányszor írjam le” logikában ragad, az tipikusan egy régi korszak szabályait próbálja ráerőltetni egy új rendszerre. Ennek a következménye nem csak az, hogy rosszabb lesz az olvashatóság, hanem az is, hogy a tartalom egyszerűen nem old meg feladatot. A keresés ma nem pusztán betűk egyeztetése: a találati oldalak mögött olyan szövegértési és minőségértékelési elvek dolgoznak, amelyek egyre jobban különbséget tesznek „témáról beszélés” és „problémát megoldás” között. A kulcsszó ebben a környezetben inkább jelzés, mint cél. Jelzés a rendszernek: erről a témáról van szó. Jelzés az olvasónak: itt valószínűleg választ kap. De az, hogy kapsz-e helyezést és kapsz-e üzleti eredményt, az már nem azon múlik, hogy ráerőlteted-e a kifejezést a szövegre, hanem azon, hogy a tartalom mennyire használható, mennyire egyértelmű, mennyire következetes, és mennyire illeszkedik a kereső szándékához. Ha ezt elfogadod, egyből átkereteződik a kérdés: nem azt fogod hajszolni, hogy „mennyit” írj le, hanem azt, hogy „mire” adsz választ, és milyen fogalmi környezetben teszed ezt meg. A kulcsszó így nem a célvonal, hanem a belépő. A belépő pedig önmagában nem garancia semmire: ha bent nem adsz értéket, az olvasó továbbmegy, és hosszabb távon a rendszer is ezt fogja látni. Innen indul a modern kulcsszó-gondolkodás: a kulcsszó nem trükk, hanem felelősségvállalás a témádért. Ha komolyan veszed, a következő lépés az, hogy rendbe teszed a szándékot, ami a keresés mögött áll.
Mit ért a kereső a szándék alatt
A szándék a keresés pszichológiája, csak marketingnyelven. Nem kell ehhez misztikum: egyszerűen arról van szó, hogy az ember nem „szavakat” keres, hanem megoldást, információt, megerősítést, összehasonlítást vagy gyors döntéstámogatást. Ha valaki azt írja be, hogy „kulcsszavak a tartalommarketingben”, akkor lehet, hogy definíciót akar, lehet, hogy egy folyamatot szeretne, vagy lehet, hogy azt akarja megtudni, miért nem működik, amit eddig csinált. Ugyanaz a kifejezés többféle helyzetet fedhet le, és itt van a kulcsszó-őrület egyik gyökere: sokan azt feltételezik, hogy a kifejezés önmagában egyetlen jelentést hordoz, és ehhez elég egyetlen típusú cikk. Pedig a szándékot több jelből lehet összerakni. Ilyen jel a keresőkifejezés alakja (kérdés-e, összehasonlítás-e, helyhez kötött-e), a találati oldalon megjelenő tartalomtípusok (útmutatók, listák, termékoldalak, fórumok), és az is, hogy a felhasználó hol tart a döntési folyamatban. A gyakorlatban én ezt öt kategóriába szoktam rendezni: tájékozódó szándék (fogalmak, alapok), összehasonlító szándék (X vs Y, előnyök-hátrányok), döntés előtti szándék (ár, kockázat, garancia, „megéri-e”), navigációs szándék (konkrét márkát, oldalt keres), és helyi szándék (település, környék, „közelben”). B2B-ben ehhez gyakran társul egy hatodik jellegzetesség: a döntés ritkán impulzív, több szereplő van, és a keresések egy része belső meggyőzésre szolgál („mivel indokoljam a döntést a főnöknek”). Ez azért lényeges, mert ha a szándékot félreérted, hiába „találod el” a kulcsszót: a tartalom nem azt adja, amit a látogató keresett. Ilyenkor jön a gyors visszalépés, a bizalomvesztés, és az a tipikus vállalkozói mondat: „Nálunk a SEO nem működik.” Nem a SEO nem működik, hanem a tartalom és a szándék nincs összerakva. Ha viszont a szándék tiszta, akkor a kulcsszó már nem erőltetés lesz, hanem természetes következmény: ugyanazokra a fogalmakra fogsz támaszkodni, mint az olvasó. A következő kérdés tehát az, hogyan bánj a kulcsszóval úgy, hogy ne egy szó köré építs, hanem egy problémakör köré.
A kulcsszó mint téma-azonosító és fogalmi csomópont
A kulcsszó legjobb szerepe az, hogy egyértelműen kijelölje a témát, és összefogja a hozzá tartozó fogalmakat. Ezt én úgy fordítom le gyakorlatra, hogy a kulcsszó mellé készítek egy „fogalmi csomagot”. Nem túl bonyolult: leírom, milyen altémák és milyen kapcsolódó kifejezések nélkül lenne hiányos a cikk. Ha például a központi téma a „kulcsszavak a tartalommarketingben”, akkor a fogalmi csomagba tipikusan beletartozik a keresési szándék, a kulcsszókutatás, a szinonimák és rokon kifejezések szerepe, a belső hivatkozások logikája, a cím és alcímek szerkesztése, a tartalom minőségének mérhetősége, és a túlzásba vitt kulcsszóhasználat kockázatai. Ezzel a módszerrel két problémát oldasz meg egyszerre. Egyrészt a tartalmad tényleg lefedi a témát, nem csak „szép szöveg” lesz. Másrészt a kulcsszó többször is előkerül majd, de úgy, hogy nem zavaró: mert a téma természetes része. Különösen igaz ez magyar nyelven, ahol a ragozás miatt a „szó szerinti ismétlés” eleve életszerűtlen. A magyar olvasó nem szeret olyan szöveget, ahol ugyanaz a főnévi alak köszön vissza tízszer, mert idegenszerű. A rendszer pedig ma már nem egyetlen alakra figyel, hanem a teljes jelentésmezőre. Ezért érdemes egyszerre két szempontot tartani: a címben és a bevezetőben használd azt az alakot, ahogy a célközönséged jellemzően keres (ez lehet „kulcsszavak”, „kulcsszóhasználat”, „kulcsszókutatás”), a szövegben pedig engedd meg a természetes alakváltásokat, kérdésformákat, és rokon kifejezéseket. Ugyanez igaz az ékezetekre és a helyesírási variációkra is: a magyar piacon gyakori, hogy valaki ékezet nélkül gépel, vagy másképp ír összetételeket. Nem kell nyelvrombolást csinálni, de érdemes figyelni arra, hogy a legjellemzőbb alakok megjelenjenek a szövegben ott, ahol természetes. Ha ezt a „fogalmi csomópont” szemléletet felveszed, a kulcsszó többé nem kényszer, hanem szerkesztési fegyelem. És amikor szerkesztési fegyelemről beszélünk, óhatatlanul eljutunk a következő témához: hogyan válassz kulcsszót úgy, hogy az ne csak látogatót hozzon, hanem üzleti értéket is.
Kulcsszókutatás üzleti döntésként
A kulcsszókutatás nem lista, hanem döntéselőkészítés. Aki ezt nem érti, az tipikusan egy eszköz nézetét keveri össze a piaccal. A legtöbb kulcsszóeszköz megmutat valamilyen keresési volument és valamilyen versenybecslést, de ezek önmagukban még nem mondják meg, hogy neked mi a jó. Én három szűrőt használok egymás után. Az első a verseny valós képe: ránézek, kik vannak a találati oldal elején, és milyen típusú tartalommal. Ha ott nagy, erős márkák, óriási médiák vagy nagy nemzetközi oldalak uralják a teret, akkor egy mikro- vagy kisvállalkozásnak nem az a racionális út, hogy „majd megverem őket egy hosszú cikkel”. Lehet, hogy megvered, de az időd és pénzed közben elég. A második szűrő az üzleti érték: a kifejezés mögött mekkora a bevételi potenciál, és hol helyezkedik el a vásárlási folyamatban. A „mi az a kulcsszó” jellegű keresések sokszor jók márkaépítésre és bizalomra, de nem feltétlenül hoznak gyors bevételt. Ezzel szemben a „kulcsszókutatás lépésről lépésre”, „kulcsszóhalmozás büntetés”, „SEO szövegírás kulcsszóhasználat” jellegű keresések gyakran közelebb vannak a döntéshez, mert a kereső már valamilyen gyakorlati problémát akar megoldani. A harmadik szűrő a saját adataid: a közönséged hogyan beszél, milyen szavakat használ, milyen kérdéseket tesz fel e-mailben, telefonon, chaten, ajánlatkérésben. Ez a rész sokszor többet ér bármelyik külső eszköznél, mert valós szándékot mutat. Ha egy kifejezés soha nem hangzik el a valódi beszélgetésekben, de „jól néz ki” egy táblázatban, akkor gyanús, hogy csak a marketinges egója akar vele villogni. A magyar piacon ez különösen gyakori: kevés a keresés sok témára, ezért mindenki ugyanazokra a nagy szavakra lő, majd csodálkozik, hogy nem jut előlre. Ilyenkor a nyerő stratégia sokszor a pontosítás: hely, célcsoport, probléma, állapot, árkategória, iparág, időkeret. Nem kell szétszedni a témát ezer cikkre, de érdemes olyan kifejezéseket választani, ahol a szándék már szűkebb, és a találati oldalon reális az esélyed. Ha a kulcsszókutatást így kezeled, akkor a következő lépés logikus: a kiválasztott kifejezést hogyan építsd be úgy, hogy a szöveg ne legyen erőltetett, mégis egyértelmű legyen a témája.
Kulcsszóhasználat a szövegben: hol és hogyan
A jó kulcsszóhasználat egyik legjobb ismérve, hogy nem ugrik ki. Nem „látszik”, csak működik. Ehhez nem százalékot kell számolni, hanem elhelyezést kell tervezni. Én a következő logikát tartom fegyelmezettnek és emberbarátnak. A fő kifejezés legyen jelen a címben, mert a cím egyrészt ígéret az olvasónak, másrészt egyértelmű jelzés a témáról. A bevezetőben (az első 2–3 mondatban) fogalmazd meg, mit fog megkapni az olvasó, és ebben természetesen előjöhet a kulcsszó. Az alcímeknél ne azt nézd, hogy „még egyszer bele kell írni”, hanem azt, hogy milyen kérdések mentén lehet jól feldarabolni a problémát. Ha a kérdések tiszták, a rokon kifejezések is természetesen beépülnek. A törzsben ne üldözd a szó szerinti ismétlést. A magyar nyelvben a ragozás és a mondatszerkesztés miatt a szó szerinti ismétlés gyorsan mesterkélt lesz, és az olvasó ezt azonnal bünteti figyelemmel. Ehelyett használj természetes váltásokat: többes szám, ragozott alak, kérdésformák, és olyan rokon kifejezések, amelyek tényleg ugyanahhoz a témához tartoznak. A belső hivatkozásoknál a horgonyszöveg legyen leíró: ne „kattints ide”, hanem olyan megfogalmazás, ami megmondja, mire számíthat a következő oldalon (például „kulcsszókutatás lépései”, „tartalomstruktúra ellenőrző lista”). A meta leírás szerepét se felejtsd el: az nem a keresőnek készül, hanem az embernek a találati oldalon, aki 2–3 másodperc alatt dönt. Ha a leírásban szerepel a kifejezés, az segíthet, de csak akkor, ha közben értelmes és meggyőző. A képek ALT szövegébe se pakolj kulcsszót csak azért, mert „ott is lehet”: ha a kép valóban azt illusztrálja, amiről szó van, akkor leíró ALT szöveg legyen, és ha abban természetesen szerepel a kifejezés, az rendben van. Végül van egy egyszerű önellenőrzés, amit sok vállalkozó kihagy: olvasd fel hangosan a szöveget. Ha zavaró, ha ismétlődő, ha „nyomja a fejed”, akkor a kulcsszóhasználat túl erős. És ha az embernek zavaró, akkor hosszabb távon a rendszernek is gyanús lehet. Ha mindezt jól csinálod, még mindig marad egy nagy kérdés: milyen szerkezetben tálald a tartalmat úgy, hogy egyértelműen értelmezhető legyen, és gyorsan ki lehessen venni belőle a választ.
Tartalomszerkezet, amit könnyű kiemelni és megérteni
A kereső és az AI-alapú összefoglalók egyre jobban szeretik azokat a tartalmakat, amelyekből egyértelműen és tisztán ki lehet venni a választ. Nem azért, mert „a gépnek írsz”, hanem mert a jó szerkesztés az embernek is jó. A legnagyobb hiba, amit sokan elkövetnek, hogy egy cikket „gondolatfolyamként” írnak meg: van benne sok okos mondat, de nincs benne egyértelmű definíció, nincs benne lépésről lépésre útmutató, és nincs benne kivételkezelés. Pedig a valós világ nem fekete-fehér, és a jó tartalom ezt vállalja is. Én azt szoktam javasolni, hogy minden cikkben legyen legalább három kapaszkodó: egy rövid definíció (1–2 mondatban), egy végrehajtható folyamat (számozott lépésekben), és egy „mikor nem igaz” rész (feltételek, kivételek, tipikus félreértések). Ezen felül érdemes a szándékot és a tartalomtípust összehangolni. Az alábbi táblázat egy olyan egyszerű gondolkodási keret, amit egy átlagos magyar KKV-nál is gond nélkül lehet használni, akár egyetlen délután alatt.
| Keresési szándék | Mit vár az olvasó | Milyen tartalomelemek működnek jól |
|---|---|---|
| Tájékozódás | Definíciók, alapok, tiszta fogalmak | Rövid definíció, fogalmi magyarázat, példák „Tegyük fel, hogy…” formában |
| Összehasonlítás | Konkrét különbségek, előnyök-hátrányok | Táblázat, listák, döntési szempontok, „melyik mikor jó” |
| Döntés előtt | Kockázatcsökkentés, gyakorlati lépések | Ellenőrző lista, akcióterv, gyakori hibák, mérési javaslatok |
| Navigáció | Gyors elérés egy konkrét oldalhoz | Egyértelmű márkanevek, szolgáltatásnevek, belső hivatkozási logika |
| Helyi szándék | Bizalom és relevancia hely szerint | Településhez kötött információk, nyitvatartás, elérhetőség, helyi sajátosságok |
Ha ezt a szerkezetet követed, akkor a kulcsszó már nem „beleerőltetett elem” lesz, hanem a témát összetartó kapocs, miközben a szöveg végig hasznos marad. A minőség itt nem esztétikai kérdés, hanem végrehajthatóság: az olvasó tud-e lépni a cikk után, vagy csak egy újabb inspirációt kapott, amit holnap elfelejt. Ha a célod az első, akkor el kell jutnunk a mérésig is, mert a kulcsszóhasználat értéke végső soron a valós eredményekben látszik.
Mérés: honnan látod, hogy jól választottál
A kulcsszóval kapcsolatban a legdrágább tévedés az, amikor valaki „érzésből” gondolja, hogy működik. A marketingben a megérzés jó kiindulópont, de rossz végpont. Ha organikus forgalomról beszélünk, akkor legalább három dolgot érdemes külön kezelni: láthatóság (megjelenések), kattintás (átkattintási arány), és üzleti eredmény (feliratkozás, érdeklődés, vásárlás, ajánlatkérés). A Search Console jellegű adatok megmutatják, milyen kifejezésekre jelensz meg, és ebből rengeteget lehet tanulni: néha kiderül, hogy a cikkedet egészen más kérdésekre találják meg, mint amire írtad. Ilyenkor nem az a megoldás, hogy „még több kulcsszót írsz bele”, hanem az, hogy finomítod a címet, az alcímeket, és azt a pár mondatot, ahol a tartalom ígérete eldől. A kattintásnál a cím és a leírás dolgozik: ha a cím túl általános, nem lesz kattintás; ha túl hangzatos, lesz kattintás, de a visszalépés miatt romlik a minőségérzet. Az üzleti eredménynél pedig jön a kényelmetlen igazság: lehet, hogy jó a helyezésed, mégsem jön pénz. Ez tipikusan akkor történik, ha túl távoli szándékra írsz, vagy ha nincs jól felépítve az ajánlatlépcső: az olvasó kap információt, de nincs értelmes következő lépés. Itt jön be a vállalkozói fegyelem: minden tartalomhoz rendelj egy logikus folytatást (például egy kapcsolódó cikket, egy letölthető anyagot, egy konzultációs lehetőséget, egy termékkategóriát), de úgy, hogy ne legyen agresszív. A méréshez érdemes egy egyszerű, heti rutin: megnézed a top 20 lekérdezést, ránézel, melyik cikk hozza a legtöbb értelmes érdeklődést, és melyik hozza csak „nézelődést”. Aztán döntesz: frissítesz, bővítesz, vagy külön cikket írsz a félreértett szándékra. Ha szeretnél egy gyors, kézzelfogható ellenőrzést, ezt a mini listát érdemes kinyomtatni és a monitor mellé tenni.
- Az első 5 mondatból egyértelmű, mire ad választ a cikk?
- A cím ugyanazt ígéri, amit a törzs ténylegesen teljesít?
- Van 1–2 mondatos definíció a fő kérdésre?
- Van végrehajtható folyamat (lépések), nem csak magyarázat?
- Leírod, mikor nem működik, amit javasolsz?
- A rokon fogalmak természetesen jelen vannak, vagy erőltetett a szöveg?
- Van értelmes következő lépés a cikk végén (üzletileg és olvasói oldalról is)?
Ha ezekre többségében „igen” a válasz, akkor a kulcsszóhasználat már nem külön projekt, hanem a jó tartalom természetes része. Ha viszont több „nem” van, akkor a probléma nem a kulcsszó hiánya, hanem a tartalom szerkezete vagy a szándék félreértése. És ez átvezet a legkellemetlenebb, de leghasznosabb témához: milyen hibákkal szokták a vállalkozók és marketingesek saját magukat szabotálni.
A leggyakoribb hibák és a károk mechanikája
Van egy jelenség, amit én egyszerűen „szöveg-izomlázként” írok le: a vállalkozó érzi, hogy „dolgozott a cikken”, hosszú, tele van információval, és mégis rossz eredményt hoz. Ilyenkor sokan reflexből a kulcsszóhoz nyúlnak, és elkezdik „feltekerni” az ismétlést. Pedig a legtöbb esetben nem ez a gond, hanem három klasszikus hiba valamelyike. Az első a kulcsszóhalmozás: amikor a szöveg azért van tele ugyanazzal a kifejezéssel, mert a szerző fél, hogy különben „nem érti meg a kereső”. A valóságban ez rontja az olvashatóságot, és könnyen spam-jellegű mintát ad. A második a szándék-keverés: egy cikk egyszerre akar definíció lenni, termékajánló lenni, és véleménycikk lenni. Ilyenkor nincs fókusz, és az olvasó azt érzi, hogy „nem kaptam meg, amiért jöttem”. A harmadik a fogalmi hiány: a cikk hossza megvan, de hiányoznak belőle azok a kapcsolódó fogalmak, amelyek nélkül nem teljes a válasz. Ez tipikusan akkor történik, amikor valaki egyetlen kulcsszót választ, és minden másról lemond, nehogy „eltérjen a témától”. Pedig a jó tartalom nem elkalandozás, hanem lefedés: pont azt a fogalmi mezőt mutatja meg, ami a kérdés megértéséhez kell. Ezen felül van pár gyakorlati csapda is, ami magyar piacon sokszor látványos. Ilyen az angol-magyar keverés (az olvasó magyarul keres, te pedig teleírod a szöveget angol szakzsargonnal), a cím túlzott ígérete (kattintás lesz, bizalom nem), és a „mindenkinek szól” hozzáállás (valójában senkinek sem szól igazán). Etikai oldalról pedig egy dolgot érdemes kimondani: a figyelem megszerzése nem jogosít fel arra, hogy időt rabolj. A tartalommarketing lényege nem az, hogy minél több emberhez eljuss, hanem az, hogy a megfelelő embereknek értelmesen segíts. Ha a kulcsszó csak csali, akkor a látogató nem partner, hanem zsákmány. Rövid távon lehet belőle forgalom, de hosszú távon bizalomvesztés lesz, és a bizalomvesztés mindig drága. A következő fejezetben ezért kifejezetten a magyar nyelv és a magyar piac sajátosságaira fordítom le ezt az egészet, mert amit egy amerikai óriás megtehet, azt egy hazai KKV sokszor nem tudja és nem is kell utánoznia.
Magyar nyelvi és piaci sajátosságok
A magyar piac nem „kisebb amerika”, és aki így kezeli, az rendszeresen rossz döntéseket fog hozni. Egyrészt a nyelvünk sajátosságai miatt a keresések és a tartalmak kezelése más: ragozás, összetételek, ékezetek, és rengeteg természetes alakváltozat. Aki ezt mereven kezeli, annak a szövege idegenszerű lesz; aki viszont tudatosan engedi a természetes nyelvhasználatot, annak a tartalma emberi marad, miközben a téma azonosítása is egyértelmű. Másrészt a piac mérete miatt sok témában eleve alacsony a keresési volumen. Emiatt a „csak a legnagyobb kulcsszót célozzuk” logika sokszor csapda, mert túl nagy versenybe visz bele, miközben a megtérülés bizonytalan. A magyar fogyasztó ráadásul jellemzően árérzékeny, és a bizalom kérdése sokszor erősebb, mint a nyugat-európai vagy amerikai mintákban. Ez a kulcsszóhasználatnál is látszik: a „legolcsóbb” típusú keresések tömeget hozhatnak, de gyakran alacsonyabb ügyfélértékkel, több reklamációval és kisebb lojalitással. Éppen ezért sok vállalkozónak racionálisabb stratégia a szakértelem és a megbízhatóság építése olyan kifejezéseken keresztül, amelyek a problémamegoldáshoz kötődnek („hogyan válasszak”, „mire figyeljek”, „mik a hibák”), nem pusztán az árhoz. Dajka Gábor tapasztalata szerint a magyar mikro- és kisvállalkozók egyik tipikus hibája, hogy külföldi óriások taktikáit próbálják lemásolni, miközben a kulturális és anyagi környezet teljesen más. Ez a kulcsszó-stratégiában is megjelenik: nem feltétlenül az nyer, aki „mindenre ír”, hanem aki a saját piacán, a saját célcsoportjának a saját nyelvén ad következetes válaszokat. Ha ebben a szemléletben gondolkodsz, akkor a tartalom egy vagyonépítő eszköz lesz: idővel csökkenti az ügyfélszerzés költségét, javítja a márka megítélését, és stabilabbá teszi a bevételt. Ha pedig a mélyebb megértés is érdekel, akkor az Online Marketing és Pszichológia című könyv pontosan ebbe a gondolkodásba vezet be: nem eszköztrükköket akar rád önteni, hanem azt segít megérteni, hogyan gondolkodik a közönséged, és miért működik vagy miért nem működik egy üzenet. És ha már a hosszú távú gondolkodásnál tartunk, érdemes egy végső állítást is kimondani, amit sokan nem szeretnek hallani.
Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint
A kulcsszóvita azért nem akar meghalni, mert sokan egy kényelmes menekülőutat keresnek. Ha a kulcsszó „mindent eldönt”, akkor nem kell vállalni a felelősséget a tartalom minőségéért. Ha a kulcsszó „nem számít”, akkor nem kell vállalni a felelősséget a szerkesztésért és a piaci helyzetért. Az igazság viszont a kettő között van, és üzletileg pont ezért értékes: a kulcsszó számít, de csak annyira, amennyire a valós problémára adott válaszod számít. Én ezt befektetői szemmel is így látom: a tartalom nem posztok gyűjteménye, hanem egy eszköz, ami vagy termel, vagy viszi a pénzt és az időt. A „termel” itt nem azt jelenti, hogy holnapra csodát tesz, hanem azt, hogy képes stabilan építeni a bizalmat, a kereshetőséget és a márka jelenlétét. Ha a kulcsszóhasználatod erőltetett, az olyan, mintha egy rossz üzleti döntést próbálnál szebbre csomagolni: rövid ideig lehet vele takargatni a hibát, de a piac előbb-utóbb visszajelez. Ha viszont a kulcsszóhasználatod természetes, mert a témád tényleg teljes és jól szerkesztett, akkor a tartalom nem csak a keresőnek lesz érthető, hanem az olvasónak is, aki végül pénzt hagy nálad, vagy legalább visszajön. És itt jön az a mondat, amit sok vállalkozó nem szeret: nem az a kérdés, hogy a kulcsszó működik-e, hanem az, hogy te működsz-e vállalkozóként és kommunikátorként. Képes vagy-e rendszerben gondolkodni, képes vagy-e mérni, képes vagy-e változtatni, és képes vagy-e úgy írni, hogy abból az ember tényleg profitáljon. Ha igen, akkor a kulcsszó a helyére kerül: egy jelzés a sok közül, ami támogatja a találkozást közted és a piacod között.
„A kulcsszó nem mentség. A kulcsszó egy vállalás: azt mondod vele, hogy ezt a problémát értem, és vállalom, hogy használható választ adok rá.” – Dajka Gábor
Szakértő válaszol – gyakori kérdések
Hány kulcsszót tegyek egy cikkbe?
Nem darabszámban érdemes gondolkodni, hanem témában. Legyen egy fő téma (fő kifejezés), és mellette egy kezelhető fogalmi kör: azok a rokon kifejezések és altémák, amelyek nélkül a válasz hiányos lenne. Ha azt veszed észre, hogy egy cikkben már három-négy külön problémát próbálsz megoldani, akkor nem „több kulcsszó kell”, hanem külön tartalmak. A jó gyakorlat az, hogy egy cikk egy fő kérdésre ad kimerítő választ, és ahol a téma természetesen megkívánja, ott előjönnek a kapcsolódó fogalmak is.
Büntet a Google, ha sokszor leírom a kulcsszót?
Nem a „sokszor” a lényeg, hanem az, hogy a szöveg természetes-e és hasznos-e. Ha a kifejezés indokolatlanul ismétlődik, és ez a szöveg minőségét rontja, akkor könnyen spam-jellegű mintának számíthat. A gyakorlatban ezt egyszerűen felismered: olvasóként zavaró, és a cikk nem ad jobb választ attól, hogy még kétszer leírtad ugyanazt. Ilyenkor nem finomhangolásról van szó, hanem iránytévesztésről: a szöveg nem megoldást, hanem ismétlést gyárt.
Mi a különbség a kulcsszó és a keresési szándék között?
A kulcsszó a kifejezés, amit beírnak. A szándék pedig az, amit valójában el akarnak érni vele. Ugyanaz a kifejezés különböző embereknél különböző helyzetet jelenthet. Ezért nem elég „a szóra” írni: a tartalomnak olyan szerkezetben és mélységben kell válaszolnia, ami a tipikus szándékot kiszolgálja. Ha ezt eltalálod, a kulcsszóhasználat magától a helyére kerül, és nem kell erőltetni.
Van valami kifejezetten magyar piacra szabott tanács kulcsszavakhoz?
Igen: a magyar nyelv és a piac mérete miatt különösen érdemes a pontosító kifejezéseket használni, és nem mindig a legnagyobb keresési volumenű szavakra lőni. Emellett a bizalom sokszor erősebb tényező, mint a „hangzatos” cím. A magyar közönség gyorsan kiszúrja az erőltetett szöveget, és a túl agresszív ígéreteket. Ha hosszú távon akarsz építkezni, akkor a szakértelemre és a tiszta, végrehajtható válaszokra érdemes ráállni, nem a szóhalmozásra.
Ajánlott magyar videó/podcast
Ha szeretnéd ugyanezt a témát videóban is, közérthetően végigvenni, akkor ezt ajánlom, mert kifejezetten a kulcsszavak „telepakolás” dilemmáját teszi helyre:
