A Covid, a kóborlók és a próbálkozók

Főbb pontok:

Ismerőseim és a vállalkozók is azt szokták kérdezni, hogy én hogyan reagáltam a Covidra? Mind üzletileg és mind emberileg. 

Azonnal elfogadtam az új helyzetet és elkezdtem meglátni az új lehetőségeket. A Covid első félévében nem tudtam eljárni marketing-tanácsadásra, és szórakozni. Mondjuk bulizni most sem, és ahelyett, hogy búslakodtam volna az irodában, írtam két könyvet és most készül a harmadik. Ezt hívják rugalmasságnak, amely nagyon sok emberből hiányzik. Egy online kereskedőnek pedig hihetetlenül rugalmasnak kell lennie, mert egyszerre kell alkalmazkodni a Facebookhoz, Google Ads-hez, a célközönséghez, a konkurenciához, a webáruház-fejlesztőhöz és még sokan másokhoz. Az is előfordul, hogy még hétfőn A-t kell mondani, addig kedden B-t, és szerdán már a C-re kell voksolnia. Nem a legerősebb marad életben a piacon, hanem az, aki az új körülményekre a legjobban tud reagálni. 

Az első lezáráskor, egy csomó partnerem felhívott, hogy vegyünk vissza a napi költésből, vagy függesszük fel teljesen a marketinget, holott a helyes döntés ennek pont az ellenkezője lett volna. Meg kellett volna nyomni a marketinget, meg kellett volna vizsgálni azt, hogy minden csatornát teljesen kihasználunk-e. Mivel 2008-ban átéltem egy gazdasági világválságot, illetve mióta a szakmában vagyok legalább 26 uborkaszezont megéltem, így nem az utólagos tisztánlátás torzításával élek. 

Persze sok új fiatal, vakmerő vállalkozó illetve öreg rókák  azonnal tudták, hogy mit kell tenni ilyen helyzetben, így elég sok új megkeresésünk is lett. Annak a vállalkozónak akiknek eddig volt 5 konkurense, annak is lett hirtelen 15 új. Pedig a figyelmeztető jelek végig ott voltak a szemük előtt. Becslésem szerint napi 90 webáruház is nyílhatott a csúcsidőszakban.

Erről jut eszembe, hogy a próbálkozók azt mondják, hogy bármennyit el lehet költeni marketingre, ha az visszahozza az árát. Jönnek itt a milliós példákkal. Ezzel csak az a probléma, hogy nem igaz. Általában hosszú hónapok alatt akár a Facebookot akár a Google Adset szét tudom csiszolni, ami azt is jelenti, hogy hétről hétre elkezdem emelgetni a költségkeretet, amíg megéri. Így lehet, hogy elindulunk napi 3.000 Ft-tal és fél év múlva már napi 100.000 Ft-nál is járhatunk, ami Google Ads esetében bizony azt jelenti, hogy 2 naponta tölteni kell a fiókot / bankkártyát. Na itt szoktak elhasalni a próbálkozók, mert az elköltött összeg és a bevétel olyan magas, amit lelkileg már nem tudnak feldolgozni. És már nem is értik azt, hogy honnan jönnek a vevők, és az egyik lépés milyen következménnyel van a rendszerre. Fogalmazhatunk úgy is, hogy szétesnek. A másik probléma azzal, hogy „annyit költesz amennyit akarsz, míg visszahozza az árát”, hogy nem bírják el a forgalmat, mert nem tudják optimalizálni a rendszerüket, illetve nem akarnak munkatársat felvenni, mert azért felelőséget kell vállalni, meg egyébként is macerás a dolog. Szóval amikor egy szemmel láthatóan próbálkozó azt mondja nekem, hogy annyit költünk amennyit csak akarunk, amíg az visszahozza az árát, én már látom azt, hogy nem ismeri saját magát és a cégét sem. A Covid alatt pedig ők bukták a legnagyobbat. Ezeknek a próbálkozóknak általában annyi rálátásuk van az üzletre, hogy: olcsóbban venni, drágábban eladni.

Csak 5775 Ft
kozepen

Nagyon fontos lenne a tudatosság. Tudatosság nélkül a vállalkozásunk nem több egy szerencsejátéknál. A tudatosság nélküli vállalkozókat hívom én kóborlóknak. Ők nem tudják, hogy mi az élet értelme, nem tudják, hogy merre tartanak. A szemük már már rég meghalt, ám ezt nem veszik észre, és azt sem fogadják el, hogy napról napra közelebb vannak a halálhoz, így nem élik meg a pillanatokat. Tudom, hogy miről beszélek, mert az én ablakom egy temetőre néz, és 50 lépés választ el tőle.

 A Koronavírus pedig bizonytalanságot hozott. Oda a kontroll. 

A megszokott (és direkt nem a normális szót használtam) életbe való visszatérés villámgyors lesz. Egy csomó vállalkozó attól retteg, hogy nem lesz forgalma, pedig nem kell, hiszen az ember hedonista, azonnal akar mindent, mert nincs rendben az élete. Gyorsan akarja majd bepótolni az eddig elmaradottakat, hiszen az jár neki a mai fogyasztói társadalomban.

És van még egy jó hírem. Az agyunk nagyon szeret torzítani, és a legtöbbünk úgy fog visszagondolni a Covidra, hogy gyorsan eltelt ez az egy év, annak ellenére, hogy amikor benne voltunk, akkor nagyon lassan teltek a napok (ezért nincs sok értelme emelni a büntetési tételt a fogvatartottaknak). 

Ha tetszett a cikk, támogasd a blogomat és vedd meg a könyvem.
alul
Címkék:

Egész jók

Csak 5775 Ft

Népszerű

Egy új kutatás szerint a soft skillek most fontosabbak, mint valaha

A 2025-ös munkaerőpiac felszínén az látszik, hogy a generatív AI és a technológiák új hullámai mindent átírnak. A mélyben azonban lassabban mozdulnak a lemezek: a karrierpályákat és a szervezetek alkalmazkodóképességét a „kemény” tudásoknál tartósabban az alapkészségek határozzák meg. Ide tartozik az értő olvasás, a matematikai gondolkodás, a rendszerszintű problémaérzékenység, a tiszta kommunikáció és a csapatban...

Csendes márkák nyernek: kevesebb reklám, magasabb bizalom

Ez első hallásra paradoxonnak tűnhet egy olyan korszakban, ahol minden felület küzd a figyelemért, és a hirdetési technológia a legapróbb célzási különbségeket is képes kihasználni. Mégis, minél nagyobb a zaj, annál inkább értékké válik a csend – pontosabban a zajmentes, tiszta, döntéskönnyítő jelenlét. A klasszikus „többet, hangosabban, sűrűbben” logika a figyelem szűkösségének törvényébe ütközik: a...

A magyar fogyasztó lelke drágább, mint a pénze

Nem költői túlzás, hanem piaci tapasztalat: az emberek többsége nem a legalacsonyabb árra, hanem a legalacsonyabb idegrendszeri költségre optimalizál. A vásárlás pillanatában nem excel táblát nyitunk; rutint, kockázatérzetet, bizalmi jeleket és döntési rövidutakat futtatunk. A magyar piacon ez különösen élesen látszik. A mindennapokban sűrű a zaj, az információs aszimmetria magas, a szolgáltatási minőség szórása nagy,...

Miért nem a pénztárca dönt, hanem az idegrendszer?

„Miért nem a pénztárca dönt, hanem az idegrendszer?” – a kérdés elsőre provokatív, mégis hétköznapi tapasztalatra épül: a legtöbb vásárlásnál nem azt vesszük meg, ami papíron a legolcsóbb, hanem azt, ami a fejünkben a legkevesebb ellenállással jár. A pénztárca számol, az idegrendszer kímél. A menedzsment gyakran úgy szervezi a marketinget és az értékesítést, mintha az...

Itt érsz el

Keress bátran

Előadások tartását és podcast beszélgetéseket szívesen vállalok, illetve a sajtónak is nyilatkozom. 

© Copyright 2025