Január elején sokan ugyanazt veszik észre magukon: valahogy könnyebben nyílik a pénztárca, gyorsabban kerül valami a kosárba, és a „megérdemlem” gondolat is sűrűbben bukkan fel. Kívülről nézve ez akár ellentmondásos is lehet, mert az ünnepek alatt már amúgy is sokan költöttek, fáradtak, és racionalizálni próbálják a kiadásokat. Mégis, az év eleje mintha külön idegrendszeri gombokat nyomogatna. Nem azért, mert hirtelen rosszabb ember lettél, hanem mert az évváltás egyszerre jelent társadalmi jelzést, identitásváltást ígérő pillanatot, és kommunikációs csúcsidőszakot a márkáknak.
A márkák oldaláról nézve ez teljesen logikus: Q1-ben új célok, új budgetek, új kampánytervek indulnak. A fogyasztó oldaláról pedig az év eleje egy erős „újrakezdés” jelzés. Ilyenkor nem csak azt vásárolod meg, amit épp kinéztél, hanem gyakran azt a képet is, amit magadról szeretnél elhinni: hogy idén más leszel, jobban fog menni, rendezettebb lesz az életed, egészségesebb leszel, vagy éppen végre szintet lépsz. A vásárlás könnyen válhat gyors, kézzelfogható bizonyítékká arra, hogy „elindultál”. És ez az, ahol a pszichológiai mechanizmusok és a marketinggyakorlat találkozik: a belső feszültséget a leggyorsabb külső cselekvéssel csillapítod.
Én nem a költekezés ellen beszélek. A probléma nem az, hogy veszel valamit, hanem az, hogy mikor, miért és milyen önigazolással teszed. Ha januárban megveszel egy képzést, és az beépül a mindennapjaidba, az befektetés jellegű döntés is lehet. Ha viszont a vásárlás csak egy rövid feszültségcsökkentés, és a csomag kibontása után pár nap múlva visszaáll minden, akkor az év eleji hullám inkább csapda, mint lehetőség. És pont ezért érdemes megérteni, mi hajtja ezt az időszakot, mielőtt a márkák döntik el helyetted, hogy „mi lesz az új éned”.
Az új év mint pszichológiai határ: miért szeretjük a tiszta lapot?
Az évváltás nem csak naptári esemény. Pszichológiai értelemben egy olyan határ, ami segít elválasztani a „régi ént” a „leendő éntől”. Amikor azt mondod, hogy „jövő héttől”, „hétfőtől”, „januártól”, valójában nem dátumot jelölsz meg, hanem egy mentális választóvonalat. A fejedben ez úgy működik, mintha a múlt hibái kevésbé lennének relevánsak az új szakaszban, és könnyebb lenne tiszta fejjel új szabályokat hozni. Ezért működik januárban olyan jól a célkitűzés, a tervezés, és ezért csúszik be ennyire gyorsan mellé a költekezés is.
A „tiszta lap” érzete sokszor tehermentesít: nem kell azonnal megoldani mindent, elég elhinni, hogy most már jó irányba haladsz. A gond ott kezdődik, amikor ezt az érzést a piac termékekhez és szolgáltatásokhoz köti. A „mától más leszel” üzenet egyszerre inspiráló és veszélyes. Inspiráló, mert képes mozgósítani. Veszélyes, mert könnyű összekeverni a szándékot a teljesítménnyel. Sok embernek már az is megkönnyebbülés, hogy „megvettem, tehát elkezdtem”. Holott valójában az elkezdés nem a fizetéssel, hanem a következő hétköznapi döntéssel indul: amikor esik az eső, fáradt vagy, és akkor is csinálod-e, amit vállaltál.
Marketingesként azt látom, hogy az év eleje az egyik legerősebb időszak az aspirációs üzenetekre. Ilyenkor nem az a kérdés, hogy hat-e a kommunikáció, hanem az, hogy te mennyire tudsz különbséget tenni a „szimbolikus lépés” és a „valós viselkedésváltozás” között. A szimbolikus lépés gyors, látványos, és gyakran pénzbe kerül. A viselkedésváltozás lassú, kényelmetlen, és sokszor ingyen van. Ha ezt a kettőt összemossuk, akkor januárban könnyen megveszed a reményt, februárban pedig kifizeted az árát.
Önfejlesztő termékek és szolgáltatások: amikor a vásárlás identitást vesz
Az újévi költekezés különösen erős az önfejlesztés környékén: képzések, edzőtermi bérletek, étrend-kiegészítők, „új életmód” csomagok, új ruhatár, új eszközök. Ezek közös pontja nem a termék, hanem az ígéret: „ez segít más emberré válni”. Itt a vásárlás nem egyszerű fogyasztás, hanem identitásjelzés. Azt jelented ki magadnak (és gyakran a környezetednek), hogy te mostantól komolyabban veszed magad. Ezért is olyan erős érzés megnyomni a „megrendelem” gombot: egy pillanatra úgy tűnik, mintha megérkeztél volna a jobb verziódhoz.
A gond az, hogy az identitásjelzés önmagában nem stabil. Ha nincs mögötte rendszer, akkor a vásárlás könnyen lesz rövid ideig tartó önmegnyugtatás. Ezt sokan úgy élik meg, hogy „én tényleg akartam, csak közbejött az élet”. És részben igazuk is van: a mindennapok terhelése, a munka, a család, a fáradtság, a stressz mind visszahúz. Viszont az év eleji impulzus sokszor nem számol ezzel. A vásárlás pillanatában az „ideális jövő éned” dönt helyetted, és ő optimista. Ő azt gondolja, hogy mostantól majd mindig lesz időd, kedved, energiád. A valóságos, hétköznapi éned pedig gyakran konzervatívabb: ő örül, ha túléli a hetet.
Ha ezt üzletileg nézem: a márkák gyakran nem azt adják el, ami a termék, hanem azt, amit a termék szimbolizál. A fogyasztó pedig nem azt veszi meg, amit használni fog, hanem azt, akivé válni akar. Ez januárban egyre erősebb. És itt jön a kérdés: tudsz-e úgy vásárolni, hogy nem a személyiségedet próbálod megvenni, hanem eszközt választasz egy konkrét célhoz? Mert ha eszközt választasz, akkor számolsz a fenntartási költséggel is: idő, figyelem, rendszeresség. Ha identitást vásárolsz, akkor elég a pillanatnyi lelkesedés. És pont ez a különbség az okos januári döntés és a későbbi megbánás között.
Miért tud rákapcsolni a marketing januárban?
Januárban a marketing nem „megjelenik”, hanem stratégiát vált. Az év végi időszak főleg ajándékozásról szól, és sokszor a „másiknak veszem” logikára épít. Az év eleje ezzel szemben a „magamért teszem” üzenetre áll rá. Ez finom, de erős különbség. Az ajándék könnyen igazolható: „ünnep volt”. A saját magadnak vett termék igazolása már inkább identitásalapú: „én megérdemlem”, „én fejlődöm”, „én most rendbe teszem”. A márkák ezt nagyon jól tudják, és ilyenkor nem csak akcióznak, hanem narratívát adnak a vásárlásodhoz.
Marketing oldalról nézve januárban több dolog összeadódik. Egyrészt sok iparágban ez a tervezési ciklus eleje: új kollekciók, új szolgáltatási csomagok, új hirdetési kreatívok, új kommunikációs szögek. Másrészt a fogyasztó figyelme is más: az év végi zaj után sokan keresik a kontroll érzetét. Harmadrészt ott a társas nyomás: a közösségi média tele van fogadalmakkal, fejlődéssel, új szokásokkal. Nem kell, hogy kimondják, elég, ha látod: „mások csinálják”. Aki pedig lemarad, az belül feszül. A vásárlás pedig gyors módja annak, hogy ne érezd magad kívülállónak.
És van még egy tényező, amiről kevesebbet beszélünk: a marketing januárban gyakran nem a termékhez, hanem a félelemhez kommunikál. Nem agresszíven, hanem finoman. Félsz attól, hogy idén is ugyanott ragadsz. Félsz attól, hogy lemaradsz. Félsz attól, hogy „most kell lépni, mert különben megint elmegy egy év”. Ezek az érzések nem feltétlenül tudatosak, de működnek. A márka ilyenkor nem azt mondja, hogy „vegyél”, hanem azt, hogy „ne maradj az, aki tavaly voltál”. És ha ezt elhiszed, akkor a vásárlás nem döntésnek, hanem menekülésnek tűnik. Innentől logikus, hogy miért működik az év eleje ennyire jól a kampányoknak.
Akciók, időnyomás, szűkösség: a digitális triggerek működése
Az online kereskedelem januárban gyakran rátesz egy lapáttal: visszaszámlálók, „csak ma”, „utolsó darabok”, „a kedvezmény éjfélig él”, „már csak néhány hely van”. Ezek nem új eszközök, csak januárban találkoznak a legfogékonyabb belső állapotoddal. Amikor amúgy is szeretnél változást, könnyebben hiszed el, hogy egy határidős ajánlat segít, sőt: mintha a sürgetés még legitimálná is a döntést. „Most kell, mert most van rá lehetőség.” A valóság sokszor az, hogy lesz rá máskor is, csak épp a kampány nem szeretné, hogy gondolkodj.
A szűkösség és az időnyomás azért hatásos, mert rövidíti a döntési folyamatot. Nem végiggondolod, hogy szükséged van-e rá, hanem azt méred fel, hogy „ha nem lépek, akkor mi történik”. A fókusz átmegy a termék értékéről a veszteségérzetre. Ilyenkor az agy nem azt kérdezi: „ez jó befektetés?”, hanem azt: „mi van, ha lemaradok?” A döntés így sokszor nem értékalapú, hanem veszteségkerülő. És a veszteségkerülő döntésekből ritkán lesz hosszú távú elégedettség.
A digitális triggerek másik része az újracélzás és a sorozatkommunikáció: hírlevelek, push értesítések, emlékeztetők, „még mindig ott a kosaradban”, „mások most ezt nézik”. Ezek a rendszerek januárban különösen hatásosak, mert a fogyasztó egyébként is keresi a kapaszkodókat. A márkák pedig pontosan ezt adják: kapaszkodót, csak éppen nem a te céljaidhoz, hanem az ő bevételi céljaikhoz. Nem azt mondom, hogy ez gonosz. A vállalkozásnak bevétel kell. A kérdés az, hogy te fogyasztóként átadod-e a kormányt. És vállalkozóként: olyan eszközöket használsz-e, amelyek rövid távon konvertálnak, de hosszú távon rombolják a bizalmat.
Az ünnepek utáni érzelmi állapot és a jutalomlogika
Az év vége sok embernek nem pihenés, hanem terhelés: családi megfelelés, szervezés, ajándékvásárlás, plusz munka, évzárás. Amikor ez elmúlik, sokan egyszerre éreznek ürességet és fáradtságot. Januárban jön az a csend, amikor végre lehetne rendezni a dolgokat, csak közben ott van a kiégés jellegű kimerülés. Ez az állapot tipikusan kedvez annak, hogy jutalommal kompenzáld magad. „Túl vagyok rajta, megérdemlek valamit.” A probléma az, hogy a jutalom gyors és egyszerű formája a vásárlás, és az online világ ezt egyetlen kattintásra hozza.
A jutalomlogika nem feltétlenül tudatos. Sokszor úgy néz ki, hogy „csak megnézem”, aztán mégis lesz belőle rendelés. Ilyenkor a vásárlás nem a termékről szól, hanem arról, hogy visszaszerzed a kontroll érzetét: te döntesz, te választasz, te kapsz valamit. Ez egy ideig működik. Aztán jön a kijózanodás: amikor megérkezik a számlakivonat, vagy amikor a termék nem hozza azt az érzést, amit reméltél tőle. Ekkor sokan nem azt mondják, hogy „rosszul döntöttem”, hanem azt, hogy „én ilyen vagyok”. Ez veszélyes, mert identitásszintre emeled a hibát, miközben valójában egy emberi reakcióról van szó: fáradt állapotban gyors megkönnyebbülést keresel.
Üzleti szempontból januárban sok iparág a „self-care” és az „önmagamra figyelek” üzenetre áll rá. Ez önmagában nem probléma. A probléma akkor van, amikor a márka úgy állítja be a vásárlást, mintha az egyenlő lenne a törődéssel. A törődés néha azt jelenti, hogy nem veszel meg valamit. Néha azt jelenti, hogy rendet teszel a pénzügyeidben. Néha azt jelenti, hogy nemet mondasz egy kampányra, ami siettet. És ha ezt tudatosítod, akkor a januári marketing nem fogja olyan könnyen megvezetni az érzelmi állapotodat.
Újévi fogadalmak és költekezés: hol csúszik el a rendszer?
Az újévi fogadalmak nagy része nem azért hal el, mert az emberek lusták. Azért hal el, mert rosszul van felépítve. A fogadalom sokszor túl általános („egészségesebb leszek”), túl nagy egyszerre („mindent megváltoztatok”), és nincs mögötte környezet-átalakítás („majd akaraterőből megoldom”). Ilyenkor a vásárlás csábító megoldásnak tűnik: megveszed a felszerelést, a csomagot, a kurzust, és úgy érzed, hogy ezzel már tettél valamit. De a rendszer valójában ott csúszik el, hogy a vásárlás nem váltja ki a szokásépítést. A két dolog más. A vásárlás egyszeri esemény, a szokás pedig ismétlés.
Az év eleji lelkesedés sokszor arra épít, hogy a jövőbeli énedre bízod a nehéz részt. „Majd én megcsinálom.” Csakhogy a jövőbeli éned ugyanabban a naptárban fog élni, ugyanazokkal a határidőkkel, ugyanazzal a fáradtsággal. Amikor eljön a hétköznapi valóság, akkor a cél hirtelen nagyobbnak tűnik, a motiváció pedig kisebbnek. Ilyenkor jön a halogatás, majd a bűntudat, majd a feladás. És sokan itt még egyszer elkövetik ugyanazt: újabb vásárlással próbálják újraindítani magukat. Új program, új eszköz, új csomag. Ez egy ördögi kör, amit január-februárban a piac kifejezetten szeret, mert a motiváció hullámzását bevétellé alakítja.
Ha ezt kimondom, az nem cinizmus, hanem józan elemzés. Dajka Gábor tapasztalata szerint a vállalkozók és a fogyasztók is ugyanabba a hibába esnek: összekeverik a szándékot a rendszerrel. A szándék kevés. A rendszer a lényeg. A rendszer azt jelenti, hogy kicsiben kezded, mérsz, visszajelzést kérsz, és úgy építed fel, hogy rossz napokon is végrehajtható legyen. Ha fogyasztóként ezt érted, akkor nem fogsz bedőlni annak, hogy egy termék majd „megvált” téged. Ha vállalkozóként ezt érted, akkor nem csak eladni fogsz januárban, hanem ügyfelet megtartani márciusban is.
Tudatos vásárlás januárban: egy egyszerű döntési protokoll
Az év eleji ajánlatokkal nem az a baj, hogy léteznek, hanem az, hogy sokan nulláról akarnak rögtön százra ugrani. Ilyenkor segít, ha van egy rövid, betartható döntési protokollod. Nem kell túlbonyolítani. A cél az, hogy visszanyerd a gondolkodási időt, amit az időnyomás és a lelkesedés el akar venni tőled.
- Ne termékkel kezdj, hanem céllal. Írd le egy mondatban: mit akarsz megoldani? Példa: „Heti 3 alkalommal 30 percet mozogni.” Ha a termék nem ezt támogatja, akkor csak dísznek vetted.
- Válassz minimum életképes verziót. Ha a cél mozgás, az első lépés lehet egy kényelmes cipő és egy reális heti terv, nem egy éves prémium bérlet.
- Adj magadnak 72 órát. Januárban a sürgetés ellen ez az egyik legerősebb védelem. Ha három nap múlva is kell, akkor valószínűbb, hogy nem impulzus volt.
- Számolj fenntartási költséggel. Idő, figyelem, logisztika. Ha a termék használata heti 5 órát igényel, de a naptárad üres helye heti 1 óra, akkor előre borítékolt a csalódás.
- Legyen egy „nem” listád. Januárban különösen: „nem veszek olyat, ami csak a félelmemre épít”; „nem vásárolok visszaszámláló hatására”; „nem kötök 12 hónapos szerződést próba nélkül”.
Ha vállalkozó vagy, ezt a logikát a vevőidnek is segítheted: adj próbaidőt, adj lépcsőzetes csomagot, mutasd meg őszintén, kinek nem való az ajánlat. Rövid távon lehet, hogy kevesebb konverziót hoz, de hosszú távon bizalmat épít. És a bizalom az egyetlen dolog, amit nem lehet utólag megvásárolni egy kampányból.
Etikus újévi kampány: hogyan legyen belőle hosszú távú ügyfélérték?
Januárban sok vállalkozás úgy áll hozzá a piachoz, hogy „most kell megcsinálni a forgalmat”. Ezt értem. De ha csak ezt látod, akkor a kampányod könnyen rövid távú lesz: nagy ígéretek, erős sürgetés, agresszív kedvezmények. Ez működhet, csak az a kérdés, hogy mit hagysz magad után februárban. Lemondások, visszakérések, elégedetlen vevők, kommentek, romló megítélés. A magyar piacon ez különösen veszélyes, mert a bizalom eleve törékenyebb sok szegmensben. Nem azért, mert a magyar vevő „rossz”, hanem mert sok a rossz tapasztalat, és a pénzügyi mozgástér is szűkebb.
Az etikus januári kampány nem arról szól, hogy „legyél kedves”. Arról szól, hogy úgy tervezel, hogy a vevő tényleg tudjon vele haladni. Ehhez néhány alapelv segít. Először: az ígéret legyen pontos. Ne „új életet” ígérj, hanem konkrét eredményt és feltételeket. Másodszor: adj bevezetést. A legtöbb önfejlesztő termék azért bukik el, mert nincs onboarding. A vevő lelkes, fizet, aztán egyedül marad. Harmadszor: legyen mérhető haladás. Ha a vevő látja a fejlődést, kevésbé fog visszacsúszni. Negyedszer: kezeld a visszalépést felnőtt módon. A lemondás nem ellenség, hanem jelzés: vagy nem jó az ügyfélnek, vagy nem volt jó a keretezés.
Én azt állítom, hogy a januári kampány akkor jó, ha márciusban is megáll a lábán. Ha januárban csak bevételt csinálsz, de közben leégeted a bizalmat, akkor valójában hitelből élsz: a jövőbeli ajánlásaidból és visszatérő vásárlóidból veszel el. Aki ezt hosszú távon csinálja, az előbb-utóbb beleütközik a saját plafonjába. Aki viszont januárban úgy kommunikál, hogy közben tiszteli a vevő döntését, az lassabban, de stabilabban épít.
Magyar piac: árérzékenység, bizalom, és a januári akciók kultúrája
A magyar piacon az év eleji költekezésnek van egy sajátos kettőssége. Egyrészt erős az árérzékenység, és sokan fejben folyamatosan mérlegelnek. Másrészt pont emiatt a mérlegelés miatt a jó ajánlatok és kedvezmények nagyon gyorsan tudnak döntést kiváltani, főleg ha társul hozzá a „most kell lépni” üzenet. Sok magyar fogyasztó nem azért költ januárban, mert felelőtlen, hanem mert úgy érzi: ritkán van jó lehetőség, és ha most nem él vele, később rosszabb lesz. Ez az érzés bizonyos helyzetekben racionális is lehet. A gond ott van, amikor a vállalkozások mesterségesen ráerősítenek erre, és a hiányérzetet üzemi szinten gyártják.
Bizalom szempontból itthon sok szektorban magas a gyanakvás. Nem véletlen. A túlzó ígéretek, a „csodát” sejtető kommunikáció, az átláthatatlan feltételek, a rejtett költségek mind hozzájárultak ahhoz, hogy a vevő sokszor alapból védekező. Januárban ez a védekezés átmenetileg gyengülhet, mert az új év pszichológiája reményt ad. A vállalkozás döntheti el, hogy ezt kihasználja vagy tisztességesen kezeli. Dajka Gábor tapasztalata szerint a hosszú távon működő magyar KKV-k nem a trükkökkel nyernek, hanem azzal, hogy kiszámíthatóak. A vevő nem azt várja, hogy tökéletes legyél, hanem azt, hogy egyenes legyél.
Ha vállalkozóként januárban kommunikálsz, szerintem érdemes a „józan újrakezdés” hangjára ráállni. Nem kell túlhúzni az ígéreteket. Aki komolyan gondolja, annak a realitás megnyugtató. Aki pedig csak impulzusból vásárolna, az lehet, hogy így nem fog. És ezzel nincs baj. Inkább veszíts el egy impulzusvásárlót, minthogy nyerj egy későbbi ellenséget. A magyar piac kicsi, a hírek gyorsan terjednek, a kommentkultúra pedig kíméletlen. Itt a márkaépítés nem játék. Januárban sem.
Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint
Én azt látom, hogy az év eleji költekezés valójában egy társadalmi szinten normalizált önnyugtatás. Nem minden esetben, de sokszor. Az ember szeretné elhinni, hogy kézben tartja az életét, és januárban ezt könnyű eladni neki. A baj nem az, hogy vannak jó ajánlatok, hanem az, hogy sokan a saját belső bizonytalanságukat próbálják tárgyakkal és szolgáltatásokkal kezelni. Ez rövid ideig működik. Aztán jön a hétköznap, és kiderül, hogy ugyanaz a személy vagy, ugyanazokkal a döntési terhekkel. Ilyenkor a csomag nem segít, csak a rendszer.
„A januári vásárlás nem bűn. A kérdés az, hogy a döntésed a céljaidhoz visz-e közelebb, vagy csak pár órára csökkenti a belső feszültséget.” – Dajka Gábor
Ha egy gondolatot szeretnék benned hagyni, az ez: az új év nem ad felmentést a gondolkodás alól. Sőt, pont ilyenkor lenne rá a legnagyobb szükség. Ha tudatosan vásárolsz, akkor január egy jó start lehet. Ha viszont a lelkesedésedet a piac vezeti, akkor január csak egy drágább hónap lesz, semmi más. És ha vállalkozó vagy: az etika nem szentimentalizmus, hanem üzleti stratégia. Aki hosszú távra tervez, az nem csak elad, hanem segít használni, bevezet, megtart, és úgy épít ajánlatot, hogy a vevő ne csak fizessen, hanem fejlődjön is. Mert a fejlődő vevő visszajön. A megvezetett vevő viszont nem csak elmegy, hanem beszél is rólad.
Ha mélyebben érdekel, hogyan találkozik a marketing és a pszichológiai működés a mindennapi döntéseidben, akkor érdemes kézbe venni a Online marketing és pszichológia című könyvemet is. Nem eszközlistát ad, hanem gondolkodásmódot. Aki pedig gondolkodásmódot épít, az kevésbé lesz kiszolgáltatott az év eleji kampányoknak.
Szakértő válaszol – gyakori kérdések
Normális, ha januárban sokkal erősebb a vásárlási késztetés?
Igen, normális. Az év eleje erős mentális határ, és sokan ilyenkor könnyebben döntenek új célok mellett. A gond nem a késztetés, hanem az, ha automatikusan cselekvéssé válik. Ha érzed a húzást, az már jó jel: észleled. Innentől a feladat az, hogy visszahozz egy kis gondolkodási időt. A 72 órás várakozás, a cél-alapú döntés, és a fenntartási költség végiggondolása általában elég ahhoz, hogy lásd: valóban kell-e, vagy csak a pillanat dolgozik benned.
Hogyan különböztessem meg, hogy befektetés-e egy újévi vásárlás, vagy csak impulzus?
Az egyik legegyszerűbb szűrő: meg tudod-e mondani, mikor és hogyan fogod használni, és mi lesz a legelső konkrét lépésed vele a következő 24–48 órában. Ha a válasz homályos („majd valamikor”), akkor inkább vágyat vettél. Ha a válasz pontos („kedd és csütörtök 18:00-kor megyek, beírtam a naptárba”), akkor esélyes, hogy eszközt vettél. Befektetésnél általában van rendszer, nem csak lelkesedés.
Vállalkozóként mennyire érdemes erős év eleji akciókat futtatni Magyarországon?
Lehet értelme, de szerintem csak akkor, ha az akció nem helyettesíti az értékajánlatot. A magyar piac árérzékeny, ezért az akció gyorsan hozhat forgalmat, viszont ugyanilyen gyorsan nevelhet rossz minőségű vevőket is, akik csak kedvezménynél jönnek. Ha akciózol, legyen mellé tiszta csomagolás: pontos ígéret, transzparens feltételek, bevezetés és utánkövetés. A hosszú távú nyereség nem a januári kattintásokból, hanem a márciusi visszatérésből születik.
Mit tegyek, ha már megvettem valamit januárban, és érzem, hogy csak a lelkesedés vitt?
Először is: ne verd magad. Ebből szinte mindenki tanul. Nézd meg a döntési pontot: mi volt a trigger (akció, sürgetés, stressz, társas nyomás)? Utána válassz egy felnőtt megoldást: ha visszaküldhető, mérlegeld a visszaküldést. Ha nem az, akkor építs be egy minimum életképes használatot: ne azt tűzd ki, hogy „mostantól tökéletes leszek”, hanem azt, hogy „heti két alkalommal használom 20 percig”. Sok döntést nem visszacsinálni kell, hanem átkeretezni és rendszerré alakítani.
Ajánlott magyar videó/podcast
Az év eleji kampányok mögötti pszichológiai húzásokat és a védekezési lehetőségeket jól kiegészíti ez a videóm, mert közérthetően bontja le, hogyan működik a befolyásolás a mindennapokban.
Források
- Dai, H., Milkman, K. L., & Riis, J. (2015). Put your imperfections behind you: Temporal landmarks spur goal initiation when they signal new beginnings. Psychological Science. DOI: 10.1177/0956797615605818
- Oscarsson, M., et al. (2020). A field experiment on New Year’s resolutions. PLOS ONE. DOI: 10.1371/journal.pone.0234097
- Gollwitzer, P. M., & Sheeran, P. (2025). Psychology of Planning. Annual Review of Psychology. DOI: 10.1146/annurev-psych-021524-110536
