Vállalkozói gondolkodás kialakítása kezdő vállalkozóknak

A kezdő vállalkozók többsége nem azért bukik el, mert „rossz ötlete volt”, hanem azért, mert rossz helyen keresi a problémát. A fókusz túl gyakran a logón, a weboldalon, a hirdetésen, a követők számán van – miközben a valódi töréspont rendszerint belül történik: a gondolkodásban. A vállalkozói gondolkodás nem motivációs plakát, és nem egy „pozitív hozzáállás” nevű cukormáz. Inkább egy mentális működésmód, ami meghatározza, hogy mit tekintesz problémának, mennyi ideig bámulod, és mikor kezdesz el megoldást építeni. Kezdőként ez azért brutalitás, mert a bizonytalanság állandó: nem tudod, mennyi lesz a bevétel jövő hónapban, melyik csatorna hoz vevőt, milyen gyorsan kopik el a terméked újdonsága, és azt sem, hogy a saját energiád mennyit bír. Aki erre úgy reagál, hogy minden héten irányt vált, új rendszert épít, új szakembert cserél, és közben a felelősséget a platformokra, a gazdaságra, a „magyar piacra” tolja, az nem vállalkozást épít, hanem kapkodást menedzsel. A vállalkozói gondolkodás abban különbözik a „lelkes kezdőtől”, hogy képes elviselni a bizonytalanságot anélkül, hogy szétesne, és képes döntést hozni úgy, hogy közben tisztában van: a döntései egy része csak utólag bizonyítható jónak. Ehhez nem kell született géniusz. Kell helyette fegyelem, szenvtelenebb önmegfigyelés, és egy olyan belső szabályrendszer, ami nem engedi, hogy a pillanatnyi érzelmeid vezessék a cégedet. Nem pszichológus vagyok, hanem marketinges és business coach; a pszichológiai mechanizmusok pedig azért érdekelnek, mert a vállalkozásodban a legdrágább tévedéseket nem a szoftver, hanem az ember követi el. Az alábbi gondolatmenet célja az, hogy kialakuljon benned egy tervezhetőbb, józanabb vállalkozói működés: amitől nem „minden jó lesz”, csak végre kiszámíthatóbbá válik a fejlődésed.

Mi az a vállalkozói gondolkodás?

A vállalkozói gondolkodás alatt azt a mentális keretrendszert értem, amely meghatározza, hogyan észleled a helyzeteket, hogyan hozol döntést, és hogyan cselekszel akkor is, amikor nincs teljes információd. Sok definíció létezik, és tényleg nincs tökéletes egyetértés, mert a jelenség több dimenzióból áll. Én praktikus módon három részre bontanám: kognitív (hogyan gondolkodsz), érzelmi (mit bírsz el), és viselkedéses (mit csinálsz következetesen). A kognitív részhez tartozik például a probléma-megfogalmazás: egy vállalkozói szemléletű ember nem csak annyit lát, hogy „nincs elég vevő”, hanem kérdéseket tesz fel: melyik vevőből nincs elég, miért nem vásárol, hol esik szét a folyamat, és mennyi pénzt vagy időt ér meg a javítás. Az érzelmi rész a bizonytalanságtűrés: tudsz-e nyugodtan működni akkor is, amikor még nem jött meg a visszaigazolás, és képes vagy-e megkülönböztetni a valós veszélyt a saját szorongásodtól. A viselkedéses rész pedig a következetesség: nem az számít, hogy „mit érzel”, hanem hogy milyen rutinokat tartasz meg akkor is, amikor nincs kedved. A vállalkozói gondolkodás tehát nem egy elefántcsonttoronyból leírt elmélet, hanem nagyon is hétköznapi működés: kísérletezés, tanulás, mérések, kommunikáció, kapcsolatok. Ha egy mondatban kéne összefoglalni: a vállalkozói gondolkodás az a képesség, hogy a bizonytalanságot nem katasztrófának, hanem munkakörnyezetnek tekinted. Ebből következik még valami: a „vállalkozó” és az „önfoglalkoztató” sokszor nem ugyanaz. Az önfoglalkoztató gyakran egyetlen szerepben él: szolgáltat, dolgozik, rohan. A vállalkozó ezzel szemben rendszert épít, folyamatokat javít, és úgy gondolkodik, hogy nélküle is működjön a gépezet – ha nem holnap, akkor idővel. Persze a kezdők többsége eleinte önfoglalkoztató módon működik, mert muszáj. A kérdés az, hogy képes vagy-e fejlődni a rendszerépítő irányba. A vállalkozói gondolkodás akkor kezd látszani, amikor nem az a fő kérdésed, hogy „hogyan keresek pénzt holnap”, hanem az, hogy „hogyan lesz ebből 12 hónap múlva stabil működés”. És igen: ehhez idő kell, és néha unalmas munka. Pont ezért jó jel: aki csak a látványos részeket szereti, az hamar belefárad.

Miért számít ez a kezdeti szakaszban?

Kezdőként a legveszélyesebb csapda az, amikor összekevered a mozgást a haladással. Sok poszt, sok ötlet, sok meeting, sok „majd most” – és közben nincs egyre jobb döntési minőség. A vállalkozói gondolkodás azért számít már az elején, mert a kezdeti hibák túl drágák lehetnek. Nem feltétlenül pénzben, hanem időben. A pénzt vissza lehet termelni, de a széthullott fókuszt és az elvesztett hónapokat nehezebb. Magyar környezetben ez különösen éles, mert a mikro- és kisvállalkozásoknál gyakran nincs nagy tartalék, a tulajdonosnak pedig egyszerre kell értékesítenie, teljesítenie, adminisztrálnia, és valahogy még marketingelnie is. Ebben a helyzetben a legcsábítóbb a rövid távú megoldás: árengedmény, agresszív akciózás, „mindent is” vállalás, kapkodó csatornaváltás. Rövid távon néha működik, de közben rombolja a márkát, a minőséget, és a tulajdonos idegrendszerét is. A vállalkozói gondolkodás itt azt jelenti, hogy képes vagy végiggondolni: mi a valódi probléma? Például: tényleg a forgalom a gond, vagy az ajánlat gyenge? Tényleg „nem működik a hirdetés”, vagy egyszerűen nincs meg a konverziós logika a weboldalon? Tényleg „árérzékeny a piac”, vagy te nem tudsz értéket kommunikálni? Dajka Gábor tapasztalata szerint a kezdő vállalkozó legnagyobb ellensége a saját belső magyarázata: a kifogásgyártás, ami átmenetileg megnyugtat, de közben megakadályozza, hogy felelősséget vállalj. Mert amíg a problémát külső okokra tolod, addig nincs mit javítanod magadon, tehát nem is fejlődsz. És akkor jön a következő csapda: „én mindent megtettem, mégsem működik”. Nem, nem tettél meg mindent. Valószínűleg elkerülted a legnehezebb részt: a döntéseid és a rendszered kritikus felülvizsgálatát. Az a vállalkozó, aki már az elején megtanul tisztán gondolkodni, mérni, és felnőtt módon kezelni a bizonytalanságot, előnyt épít – még akkor is, ha kívülről lassabbnak tűnik. A gyorsan kapkodó versenytárs gyakran hamarabb lesérül. A te célod nem az, hogy „holnap nagy legyél”, hanem az, hogy 3 év múlva is működj, ép idegrendszerrel.

A vállalkozói gondolkodás pszichológiai alapjai

Ha vállalkozói szemléletről beszélünk, akkor előbb-utóbb eljutunk a belső működéshez: önbizalom, önhatékonyság, kudarcélmények, motiváció, stresszkezelés. A kezdő vállalkozó sokszor azt hiszi, hogy a legnagyobb csata „kint” van: konkurencia, platformok, szabályozás. A valóságban a leggyakoribb csata belül zajlik: kibírom-e, hogy nem jön azonnal az eredmény? Kibírom-e, hogy bizonytalan vagyok? Kibírom-e, hogy nem értek még mindent? A vállalkozói gondolkodás egyik alapja az önhatékonyság érzése: az a belső meggyőződés, hogy képes vagy cselekvéssel befolyásolni a kimenetet. Ez nem naiv optimizmus. Inkább tapasztalati tudás: „ha dolgozom rajta, javul”. Kezdőként ezt nem úgy építed fel, hogy mantrázol, hanem úgy, hogy kis, mérhető vállalásokat teljesítesz. Például: egy héten belül kész a vevői interjúk kérdéssora, két héten belül megvan 10 beszélgetés, három héten belül új ajánlatverzió, egy hónapon belül A/B teszt. A másik fontos pillér a kontrollhely: mennyire hiszed el, hogy a döntéseid számítanak. Aki folyamatosan külső okokra mutogat, az rövid távon felmenti magát, hosszú távon viszont elvágja a saját fejlődését. Ugyanilyen lényeges a kudarchoz való viszony. A kudarc nem „jó”, és nem is „kívánatos”. De elkerülhetetlen. A vállalkozói gondolkodás itt nem azt jelenti, hogy mosolyogsz, amikor pofont kapsz, hanem azt, hogy a pofon után azonnal elemzel: mi történt, mi volt az előjel, mit csinálok másképp. A kezdők egyik tipikus hibája az, hogy a kudarcot identitás-szinten élik meg: „én alkalmatlan vagyok”. A vállalkozói szemléletű ember inkább folyamat-szinten gondolkodik: „ez a verzió nem működött”. Ez apró különbségnek hangzik, de teljesen más jövőt épít. Aki identitásban bukik, az feladja. Aki folyamatban bukik, az iterál. És itt jön be a mentális higiénia üzleti értelme: a stabil idegrendszer nem „luxus”, hanem termelési tényező. Ha a döntéshozatalod szorongásból történik, akkor rossz döntéseket fogsz hozni. Ha a döntéshozatalod tanulásból történik, akkor előbb-utóbb összeáll a kép. Ezért van az, hogy a vállalkozói gondolkodás fejlesztése valójában üzleti feladat, csak nem a könyvelő látja a kimutatásban.

Kognitív torzítások, amelyek kinyírják a kezdőket

Az egyik legsunyibb oka annak, hogy egy vállalkozás rossz irányba megy, nem az, hogy „nincs elég tudás”, hanem az, hogy a tulajdonos agya teljesen természetes módon becsapja őt. A kognitív torzítások nem a „buta emberek” problémái. Mindenki hordozza őket, és minél nagyobb a stressz, annál erősebben működnek. Kezdőként pedig stressz van bőven, ezért különösen fontos, hogy legyen egy belső fék. Tipikus példa a megerősítési torzítás: azt a visszajelzést keresed, ami igazolja, hogy neked van igazad. Ha te hiszel abban, hogy „a vevők csak az árat nézik”, akkor minden beszélgetésből azt fogod meghallani, ami ezt támasztja alá, és el fogod engedni a valódi értékkommunikációt. A túlélési torzítás is gyakori: a sikeres vállalkozók sztorijai alapján úgy építesz stratégiát, mintha minden iparág, minden ország, minden tőkehelyzet ugyanaz lenne. Nem ugyanaz. Főleg nem egy tőkehiányos, bizalmi nehézségekkel terhelt piacon. A tervezési tévedés szintén sok kezdőt megéget: mindent alábecsülsz időben. „Két hét alatt kész lesz.” Nem lesz. Ebből jön a kapkodás, abból a hibás minőség, abból a reklamáció, és kész is a spirál. Ott van az elsüllyedt költség csapdája: „már beleöltem ennyit, nem hagyhatom abba”, miközben a racionális döntés az lenne, hogy kiszállsz, változtatsz, vagy újratervezel. És ott a hamis bizonyosság igénye: addig nem lépsz, amíg nem „biztos”. Vállalkozásban viszont ritka a biztos. A vállalkozói gondolkodás itt egy nagyon unalmas, de hatékony módszert jelent: kicsi döntések, gyors visszajelzés, és tudatos ellenőrzés. Én ezt sokszor úgy tanítom, hogy a vállalkozó vezessen „döntési naplót”: mit döntött, miért, milyen adatok alapján, és mi lett belőle 2-4 hét múlva. Nem azért, hogy bűntudata legyen, hanem azért, hogy megtanulja: hogyan gondolkodik valójában. Ebből lesz a valódi fejlődés. És ha azt kérdezed, hogy ez miért nem terjedt el jobban: mert önismeret kell hozzá, és az fáj. De üzletet építeni úgy, hogy közben nem vagy hajlandó szembenézni a saját működéseddel, nagyjából olyan, mintha sötétben szerelnél gépet. Néha sikerül, de többnyire megsérülsz.

Üzleti és stratégiai szemlélet bizonytalanságban

A vállalkozói gondolkodásnak van egy stratégiai arca is: hogyan tervezel, hogyan kísérletezel, és mennyire tudsz együtt élni azzal, hogy a valóság ritkán igazodik a terveidhez. Kezdőként sokan úgy állnak neki, hogy „csinálok egy üzleti tervet, és ha betartom, sikerül”. A terv hasznos, de nem helyettesíti a tanulást. A piac visszajelzése nem udvarias: nem érdekli, mennyit dolgoztál. A vállalkozói gondolkodás ezért inkább egy kísérletező stratégia: kis tétek, gyors tesztek, világos mérési pontok. Itt jön be az a gondolat, hogy nem mindig az a cél, hogy „tökéleteset” alkoss, hanem hogy a valóságból minél hamarabb információt szerezz. Például: mielőtt legyártod a teljes termékpalettát, lehet-e előrendelést tesztelni? Mielőtt teljes webáruházat építesz, lehet-e landing oldallal és fizetett forgalommal validálni a keresletet? Mielőtt bérbe veszel egy nagy helyet, lehet-e pop-up jelleggel tesztelni a forgalmat? Ez nem spórolásból van, hanem stratégiai józanságból. A vállalkozói gondolkodás másik jellemzője a „megengedhető veszteség” szemlélete: mennyit engedhetsz meg magadnak egy tesztre úgy, hogy nem dőlsz be tőle. Kezdőként ez mentőöv. Ha mindent egy lapra teszel, akkor a félelem fog irányítani, és a félelemből hozott döntések ritkán jók. A stratégiai gondolkodás része az is, hogy különválasztod a rövid távú bevételt és a hosszú távú értéket. Dajka Gábor tapasztalata szerint sok kezdő ott rontja el, hogy a túlélés érdekében olyan ügyfeleket vállal be, olyan termékeket tol, olyan kompromisszumokat köt, amelyek később beragadnak. A vállalkozói gondolkodás ezzel szemben azt kérdezi: milyen ügyfélből akarok többet? Milyen munkát szeretnék 1 év múlva csinálni? Mit erősít minden döntésem: a jövőbeni stabilitást, vagy a pillanatnyi foltozást? Ha ezt a kérdéssort rendszeresen felteszed, akkor nem lesz minden napod kellemes, de a cég iránya tisztul. A stratégia nem attól lesz „profi”, hogy teleírod táblázattal, hanem attól, hogy a döntéseid egymást erősítik, és nem oltják ki.

Önfoglalkoztatásból vállalkozás: a váltás logikája

A kezdő szakasz természetes módon önfoglalkoztatói üzemmód: te vagy a termék, te vagy a szolgáltatás, te vagy az ügyfélszolgálat, és néha még a futár is. Ezzel nincs baj, amíg átmenet. A baj akkor kezdődik, amikor ez állandósul, és a vállalkozó büszkén mondja: „én mindent magam csinálok”. Ez nem erény, hanem korlát. A vállalkozói gondolkodás egyik legnehezebb, de legjövedelmezőbb lépése az, hogy elkezdesz rendszerben gondolkodni: folyamat, szerep, mérés, delegálás. Nem holnap delegálsz, hanem előbb definiálsz. Mit csinálsz rendszeresen? Mi az ismétlődő? Mi az, amit te csinálsz, de nem kellene neked csinálnod? Mi az, amit te csinálsz, de valójában rosszul csinálod, csak nem veszed észre? Itt sokan megsértődnek, mert a vállalkozó identitása gyakran összeforr a kompetenciával: „én jó vagyok ebben”. Lehet, hogy jó vagy. De lehet, hogy nem ez a legjobb helyed. A vállalkozói szemléletű vezető nem ott dolgozik, amit szeret, hanem ott, ahol a legnagyobb hatása van a vállalkozásra. Ez néha azt jelenti, hogy elengedsz dolgokat, amikben ügyes vagy, mert máshol nagyobb értéket teremtesz. A másik váltás az időhorizont. Az önfoglalkoztató a holnapot menedzseli. A vállalkozó a negyedévet és az évet. Egészen gyakorlatiasan: hetente ránéz a bevételi csatornákra, a költségszerkezetre, a vevői panaszokra, az ajánlatra, és még akkor is fejleszt, amikor „minden oké”. Sokan csak akkor nyúlnak a rendszerhez, amikor fáj. Ez késő. A vállalkozói gondolkodás egyik alapvető szabálya: a problémát akkor oldod meg olcsón, amikor még kicsi. Aki ezt megtanulja, annak a cége kevésbé hullámzik. Nem azért, mert okosabb, hanem mert időben cselekszik. És hogy miért nehéz ez? Mert a mindennapi teljesítés elvonja az energiát. Ezért kell beépített rutin: legyen fix heti idő a tulajdonosi gondolkodásra. Ha nincs, akkor te nem vállalkozóként működsz, hanem túlhajtott szakemberként, aki történetesen számlát ad. A két státusz pénzben és életmódban is más végeredményt ad.

Praktikus keret: mi változik, ha vállalkozóként gondolkodsz?

Az elmélet addig érdekes, amíg át nem fordul döntésekbe. Ezért adok egy egyszerű, praktikus keretet, amit egy kezdő vállalkozó is tud használni. Nem kell hozzá MBA, csak őszinteség. A vállalkozói gondolkodás három szintje a gyakorlatban: (1) megfogalmazás, (2) mérés, (3) felelősség. Megfogalmazás: pontosan tudod-e, mi a problémád. A „nincs elég vevő” nem probléma-megfogalmazás, hanem panaszkodás. A helyes megfogalmazás inkább így néz ki: „a weboldalra érkező látogatók 1%-a vásárol, miközben a termékkategóriában 2-3% lenne reális; a kosárérték alacsony; a visszatérési arány gyenge”. Mérés: van-e adatod, vagy csak érzed. A vállalkozói szemlélet nem adatfetisizmus. Inkább annyi, hogy a döntéseid mögött legyen valami kapaszkodó: bevételi csatornák, költségek, árrés, konverzió, ajánlat teljesítése, reklamációk. Felelősség: ha az adat rossz, akkor ki javít. Ha nincs adat, akkor ki épít mérési rendszert. A vállalkozói gondolkodás itt kíméletlen: nem érdekel, hogy kinek a hibája, érdekel, hogy ki oldja meg. Ezt a keretet le lehet fordítani a mindennapokra is. Például: ha új terméket vezetsz be, akkor nem „posztolsz róla”, hanem hipotézist állítasz fel (kinek, miért, milyen áron), csinálsz tesztet (kicsiben), és utána döntesz (skálázol vagy elengeded). Ha új szolgáltatást indítasz, akkor nem azt kérdezed, hogy „tetszik-e”, hanem azt, hogy „megveszik-e”. Közben figyeled magadat is. Mert a vállalkozói gondolkodás egyik láthatatlan eleme, hogy észreveszed a saját reakcióidat: mikor akarsz kibújni a döntés alól, mikor keresel gyors megoldást, mikor esel bele a „majd egyszer” csapdájába. Dajka Gábor tapasztalata szerint aki elkezdi ezt a három szintet napi szinten gyakorolni, az rövid időn belül stabilabb vezetővé válik. Nem azért, mert hirtelen minden sikerül, hanem mert a káosz csökken. És amikor csökken a káosz, ott jelenik meg a profit lehetősége. A vállalkozás nem ott nyer, ahol a tulajdonos „nagyon akarja”, hanem ott, ahol képes tisztán gondolkodni és következetesen cselekedni.

Összefoglaló táblázat: két gondolkodásmód ugyanarra a helyzetre

Az alábbi táblázat nem „jó” és „rossz” embereket hasonlít össze, hanem két működésmódot. Kezdőként természetes, hogy néha belecsúszol a rövid távú, kapkodó üzemmódba. A cél az, hogy ezt felismerd, és visszatereld magad a vállalkozói üzemmódba. Ha ezt rendszeresen megteszed, idővel automatikusabbá válik a jobb döntés.

Etika, társadalmi környezet és a bizalom szerepe

A vállalkozói gondolkodás nem csak technika és pszichológia. Van erkölcsi és társadalmi dimenziója is, amit Magyarországon sokan szeretnek cinikusan elintézni. Pedig a bizalom a gazdaság egyik alapja. Ha a vevők gyanakvóak, ha a szakemberek egymásra mutogatnak, ha az üzleti ígéretek nagy része túlígérés, akkor a piac drágábban működik: több reklamáció, több kontroll, több időveszteség, több konfliktus. A vállalkozói szemléletű vezető hosszú távon gondolkodik, és érti, hogy az etika nem moralizálás, hanem üzleti kockázatkezelés. Amikor tudatosan nem ígérsz többet, mint amit teljesítesz, amikor transzparensen kommunikálsz árról és feltételekről, amikor nem manipulálsz, hanem értéket magyarázol, akkor nem csak „jó fej” vagy: csökkented a jövőbeni károd esélyét. A társadalmi környezet sokszor nehezítő tényező: a kudarctól való félelem, a szégyen, a „mit szólnak” mentalitás, a túl gyors ítélkezés. Ezeket egy vállalkozó nem fogja egyik napról a másikra megváltoztatni. De a saját cégében képes kultúrát építeni. És itt jön be a felelősségvállalás gyakorlati értelme: vezetőként te határozod meg, hogy a hibát eltitkoljátok vagy kijavítjátok, hogy a problémát egymásra toljátok vagy megoldjátok, hogy a munkatársakat leégetitek vagy tanítjátok. Ez a kultúra pedig közvetlenül hat a vevőélményre, a megtartásra, és végső soron a profitra is. Dajka Gábor tapasztalata szerint a kezdő vállalkozók egy része túl korán akar „nagyot” mondani. Látványos kommunikáció, hangzatos szlogenek, miközben a háttér nincs rendben. Ez rövid távon hozhat figyelmet, de hosszú távon rombol. A vállalkozói gondolkodás érettebb verziója inkább csendes és konzisztens: stabil minőség, tiszta ajánlat, korrekt ügyfélkezelés, és fokozatos építkezés. Ez unalmasnak tűnhet a közösségi média zajában, viszont ez az, amiből valódi márka épül. Aki ezt megérti, az nem csak pénzt keres, hanem reputációt épít. És a reputáció egy olyan eszköz, amit nem tudsz gyorsan összerakni, de ha megvan, átsegít válságokon is.

30 napos akcióterv a vállalkozói gondolkodás fejlesztésére

Ha ezt a témát komolyan veszed, akkor nem „inspirációt” viszel haza, hanem feladatot. Az alábbi 30 napos terv nem tesz belőled zsenit, viszont kézzelfoghatóan javítja a döntési minőségedet. A cél: kicsi vállalások, gyors visszajelzések, és kevesebb önáltatás.

1. 1–7. nap: Írd le a vállalkozásod 3 legnagyobb problémáját úgy, hogy mérhető legyen (számokkal, arányokkal vagy konkrét jelenségekkel). Készíts egy „döntési napló” fájlt, és minden nap írd be: mit döntöttél, miért, mi lett a következő lépés.
2. 8–14. nap: Csinálj minimum 10 vevői beszélgetést (telefonon vagy személyesen). Nem eladni mész, hanem megérteni: miért vesznek, miért nem vesznek, mitől félnek, mi zavarja őket.
3. 15–21. nap: Fogalmazd újra az ajánlatodat 1 mondatban (kinek, milyen helyzetben, milyen eredményt adsz, milyen feltételekkel). Készíts egy tesztet: egy landing oldal vagy egy egyszerű ajánlatposzt mérhető visszajelzéssel.
4. 22–30. nap: Válassz ki egy ismétlődő folyamatot (árazás, ajánlatadás, ügyfélreakció, posztolás), és szabványosítsd: checklist, sablon, időblokk. A hónap végén nézd vissza a döntési naplót, és írd le: melyik gondolkodási hibád jött elő a leggyakrabban.

Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint

A vállalkozói gondolkodás fejlesztése nem „önfejlesztés” a hobbikategóriában. Ez egy rendkívül konkrét üzleti feladat: a döntéseid minősége termeli ki a nyereséget vagy a veszteséget. Én a munkám során újra és újra azt látom, hogy a kezdők túl hamar akarnak „szakértőnek látszani”, miközben még a saját működésük fölött sincs kontrolljuk. A valós fejlődés nem látványos: kérdések, mérések, unalmas javítások, következetes kommunikáció, és felelősségvállalás akkor is, amikor kényelmetlen. Aki ezt nem vállalja, az menjen alkalmazottnak egy erős céghez, és tanulja meg ott az alapokat. Ebben nincs szégyen. A baj az, amikor valaki vállalkozónak hívja magát, de a gondolkodása közben ugyanazt a mintát futtatja, mint egy sértődött munkavállaló: „nem adták meg”, „nem értékelik”, „a piac hibás”. A piac nem hibás. A piac közömbös. A piac egy visszajelző rendszer. És a te feladatod az, hogy úgy alakítsd a terméket, az ajánlatot, a kommunikációt és a működést, hogy ebben a rendszerben legyen helyed. Ha ezt elfogadod, akkor hirtelen kevesebb lesz a dráma, és több lesz a munka, ami végül eredményt hoz. Ha pedig marketingesként vagy vállalkozóként érdekelnek azok a pszichológiai mechanizmusok, amelyek a döntések mögött vannak, akkor az Online marketing és pszichológia című könyvemet is ajánlom: nem eszközlistát kapsz, hanem gondolkodási alapokat, amiket a magyar mikro- és kisvállalkozói valóságra szabtam.

„A vállalkozói gondolkodás nem abban látszik meg, hogy mit mondasz a terveidről, hanem abban, hogy mit csinálsz akkor is, amikor nincs kedved, és nincs biztosíték.” – Dajka Gábor

Szakértő válaszol – gyakori kérdések

Lehet vállalkozói gondolkodást fejleszteni, ha alapból szorongó típus vagyok?

Igen, csak akkor nem motivációs szövegekkel kell próbálkoznod, hanem struktúrával. A szorongás sokszor abból jön, hogy túl nagy tétet raksz egy döntésre. Kicsi tesztek, rövid ciklusok, mérhető pontok: ettől a döntések kevésbé lesznek félelmetesek. Emellett segít, ha szétválasztod a „vállalkozás kockázatát” és a „személyes önértékelésedet”. Ha minden eredményt önmagad minősítésének élsz meg, gyorsan felőrlődsz.

Mi a különbség a kitartás és a makacsság között?

A kitartás azt jelenti, hogy ragaszkodsz a célhoz, de rugalmasan változtatod az eszközt. A makacsság azt jelenti, hogy ragaszkodsz az eszközhöz akkor is, amikor nyilvánvalóan nem működik. A vállalkozói gondolkodás egyik jele, hogy a cél stabil, a megoldás pedig tanulás alapján alakul.

Honnan tudom, hogy tényleg a marketinggel van baj, vagy az üzleti modellem a gyenge?

Jó kérdés, és kezdőként gyakran félre van értve. Ha van kereslet, de nem tudsz elég embert elérni, akkor marketing-probléma is lehet. Ha viszont elérés van, érdeklődés van, de nem vásárolnak, akkor gyakran ajánlat- és értékprobléma, árazás, bizalom, vagy a célcsoport félrelövése. A döntést nem érzésből hozd meg: nézd meg a számokat (érkezők, érdeklődők, vásárlók, visszatérők), és beszélj a vevőkkel.

Magyarországon tényleg csak az ár számít?

Nem, de az árérzékenység sok szektorban valós jelenség. A különbség ott van, hogy az árérzékeny vevő is fizet többet, ha érti, mit kap, és bízik benned. A bizalom és az értékkommunikáció nem megkerülhető. Aki csak árral akar versenyezni, az hosszú távon önmagát szorítja sarokba: romlik a minőség, elfogy az árrés, és végül kiég a tulajdonos.

Ajánlott magyar videó/podcast

Ez a téma nagyon gyorsan átmegy gyakorlatba, ha a felelősségvállalás oldaláról is megfogod, mert a vállalkozói gondolkodás egyik alapja, hogy nem hárítasz, hanem cselekszel.

Források

• Sarasvathy, S. D. (2001): Causation and effectuation: Toward a theoretical shift from economic inevitability to entrepreneurial contingency.
• Bacigalupo, M. et al. (2016): EntreComp: The Entrepreneurship Competence Framework (EU Joint Research Centre).
• Thai, Q. H. & Mai, K. N. (2024): Entrepreneurial traits: a systematic literature review (Management Review Quarterly).

Ha tetszett a cikk, támogasd a blogomat és vedd meg a könyvem.