A „Fear of Missing Out”, röviden FOMO eredetileg egy pszichológiai jelenség: az a szorongás, hogy kimaradsz valamiből, miközben mások „jó dolgokat élnek meg” nélküled. A kutatások szerint a FOMO egyfajta kognitív-érzelmi keverék: egyszerre szorongás, kíváncsiság, irigység és folyamatos készenlét. A modern digitális környezet, főleg a közösségi média, extrém módon felerősíti ezt az érzést: folyamatosan látod, mit csinálnak mások, mire költenek, milyen eszközöket használnak, milyen trendet követnek.
A marketingben a FOMO-t régóta használjuk: határidős akciók, limitált készlet, „már csak 3 hely maradt” típusú üzenetek. Ezek a taktikák az emberi döntéshozatal gyengeségeire építenek, és ha etikusan használjuk őket, nagyon is működhetnek. A Late-FOMO azonban egészen más szint: ez már nem a vevőben keltett félelem, hanem a vállalkozóban és a marketingesben működő, késve felébredő szorongás.
Late-FOMO alatt azt értem, amikor egy vállalkozás nem azért kezd el használni egy marketingeszközt, csatornát vagy trendet, mert illeszkedik a stratégiájához, hanem mert attól fél, hogy „már mindenki ott van, csak mi nem”. Ez tipikusan akkor jelenik meg, amikor egy trend már túl van a korai szakaszon: a „hype” lecsengőben, a mezőny telített, a hirdetési költségek magasak, a fogyasztók figyelme fáradt – de a vállalkozó ekkor kap pánikrohamot, és gyorsan be akar szállni.
Late-FOMO a marketingben tehát a későn ébredők jelensége: amikor egy cég a versenytársakhoz képest nemcsak, hogy lemaradva lép be egy csatornára, de ezt nem is tudatos stratégiai döntésként kezeli, hanem érzelmi reakcióként. Ennek a jelenségnek az eredménye legtöbbször az, hogy drágán, kapkodva, felkészületlenül próbálja behozni a lemaradást, és végül a marketinget teszi meg bűnbaknak, ahelyett hogy a saját döntéshozatali mechanizmusait vizsgálná meg.
Dajka Gábor tapasztalata szerint a magyar KKV-k jelentős része nem „túl konzervatív”, hanem túl reaktív: hónapokig halogatja az új eszközöket, majd egyetlen Facebook-poszt, konferencia-előadás vagy csoportbeszélgetés hatására egyszerre akar mindent – azonnal, pénz és kapacitás nélkül. Ez a Late-FOMO működés közben. Ha ezt nem tudatosítod, akkor a stratégiádat nem te irányítod, hanem a félelmeid.
A FOMO pszichológiai háttere és a későn ébredők logikája
Ahhoz, hogy értsd a Late-FOMO-t, érdemes egy pillanatra visszamenni a viselkedéstudományhoz. A FOMO kutatásában több szerző is egyetért abban, hogy a jelenség szorosan összefügg az alapvető pszichológiai szükségletekkel: kapcsolódás, kompetencia, önállóság. Akik kevésbé érzik magukat kompetensnek, kevésbé érzik, hogy kontrollálják az életüket, és gyengébb társas beágyazottságot élnek meg, nagyobb valószínűséggel tapasztalnak erős FOMO-t, és hajlamosabbak túlzottan használni a közösségi médiát.
Ugyanez a logika működik a vállalkozói döntéshozatalban is: minél kevésbé érzed magad ura a saját marketingednek, minél kevésbé érted a számokat és az összefüggéseket, annál könnyebben rántanak be a trendek. Ha nem te értelmezed a piacodat, hanem a hírfolyamod, akkor a marketingstratégiád valójában egy érzelmi hullámvasút lesz. Ez nem „gyávaság”, hanem nagyon egyszerűen: információs és önismereti hiány.
A viselkedési közgazdaságtanból ismert úgynevezett „veszteségkerülés” még rátesz egy lapáttal. A prospect theory szerint az emberek általában jobban félnek a veszteségtől, mint amennyire vonzza őket egy azonos nagyságú nyereség. Ez azt jelenti, hogy a „lemaradok egy lehetőségről” félelme sokkal erősebben mozgósít, mint az, hogy „nyerek valamit”, ha időben lépek.
A marketingben ezt naponta látjuk: a vállalkozó simán képes hónapokig halogatni egy szisztematikus, unalmasnak tűnő tartalomstratégiát, de ha azt hallja, hogy „XY cég már AI-videókkal hirdet, és leszakítja a piacot”, akkor egy hét alatt hajlandó jelentős összeget kirántani a cég számlájáról – akár előkészítés nélkül is. Itt nem a stratégiai gondolkodás kapcsol be, hanem a veszteségtől való pánikreakció.
A képletet tovább erősíti a társas megerősítés (social proof) és a szűkösség hatása. Robert Cialdini klasszikus munkája szépen leírja: hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy amit sokan csinálnak, az valószínűleg helyes, és amit kevésnek érzünk (időben vagy mennyiségben), azt értékesebbnek tartjuk. Marketingesként ezzel persze tudatosan is dolgozhatsz: referenciák, esettanulmányok, várólisták, időkorlátos ajánlatok. Ugyanezek a mechanizmusok viszont ellened fordulnak, ha te magad is a tömeg viselkedésére reagálsz gondolkodás nélkül.
A Late-FOMO a marketingben pontosan ebből a keverékből épül fel: információs bizonytalanság, önbizalomhiány, veszteségtől való félelem, társas megerősítés és az eszközök körüli hype. Ha ezt nem ismered fel saját magadban, akkor azt fogod látni, hogy „a piac megváltozott”, „a Facebook már nem működik”, „minden a TikTokon dől el”, miközben valójában a saját döntéshozatali rendszered vált kiszámíthatatlanná.
Late-FOMO a fogyasztói magatartásban
Fontos megérteni, hogy a Late-FOMO nemcsak a vállalkozói oldalon jelenik meg, hanem a vevőid fejében is. A fogyasztói FOMO klasszikus terepe a leárazás, a limitált széria, az exkluzív klub, a „csak ma ennyi”. Ha ezt észnélkül használod, akkor rövid távon ugyan eladsz, hosszú távon viszont kiégeted a közönségedet, mert rájönnek, hogy a fenyegetett veszteség mesterséges – valójában semmi nem történik, ha nem kattintanak ma.
A Late-FOMO kifejezetten akkor jelenik meg a fogyasztói oldalon, amikor egy trend már régebb óta fut: legyen szó divattermékekről, online képzésekről, befektetési hullámokról vagy akár bizonyos márkák körüli rajongásról. Sok vevő ilyenkor már nem azért vásárol, mert valódi, mély igénye van az adott termékre vagy szolgáltatásra, hanem mert „már mindenki megvette”, „ez az új norma”, „nem akarok kilógni”. Ez a későn csatlakozó, státuszszorongó vásárló.
Marketingesként könnyű beleszeretni ebbe a rétegbe, mert papíron jó számokat tud hozni: ők azok, akik nagy eséllyel reagálnak egy erősebb ösztönzőre („utolsó esély”, „most vagy soha”), és néha hajlandók a valós értékhez képest túl magas árat is megfizetni. A probléma az, hogy az ilyen Late-FOMO vásárló nagyon gyakran megbánja a döntését. Ha az élmény nincs összhangban az árral és az ígérettel, akkor hosszú távon rossz hírnevet és negatív szájreklámot generál.
Egy átlagos magyar KKV-nál ez úgy néz ki, hogy a cég vezetője „rááll” egy új hullámra – például egy túl hype-olt online tanfolyamra, csodaszert ígérő szolgáltatásra, „befektetésnek is jó” termékre – és a kommunikációját erre hegyezi ki. A vásárlók egy része be is száll, de a valós haszon nem mindenkinél jelentkezik. Ilyenkor a csalódás az egész márkát beárnyékolja, és azok is bizalmatlanabbak lesznek, akik egyébként eleve lojálisabb, földhözragadtabb vásárlók lennének.
Dajka Gábor tapasztalata szerint az a vállalkozó jár jól, aki a FOMO-t inkább szűrőként használja, nem pedig fő motivátorként. Ha azt érzed, hogy a kampányod elsődleges üzenete az, hogy „ha nem veszed meg, lemaradsz”, akkor gyanakodj: lehet, hogy épp egy olyan vevőréteget célozol, amelyik holnap ellened fog fordulni, mert utólag úgy érzi, belerángattad valamibe, amire nem volt felkészülve.
Late-FOMO a vállalkozói döntésekben
A Late-FOMO marketing szempontból ott válik igazán veszélyessé, amikor a cégvezető és a marketinges saját döntéseit kezdi el így meghozni. Nem arról beszélek, amikor valaki tudatosan kivár egy új eszközzel, mert nincs rá kapacitása vagy pénze – ez racionális erőforrásgazdálkodás. A probléma az, amikor hónapokig vagy évekig ignorál egy csatornát, majd hirtelen, külső nyomásra, pánikszerűen próbálja utólag bepótolni a lemaradást.
Tegyük fel, hogy egy átlagos magyar KKV évek óta úgy van jelen a Facebookon, hogy hetente egyszer kitesz valami „jóreggelt, kedves követőink” típusú posztot. A vállalkozó nem követi a számokat, nem érti az organikus elérés változásait, nem épít listát, hírlevelet, semmilyen saját médiafelületet. Majd egy konferencián azt hallja, hogy „már minden a TikTokon dől el, aki nincs ott, az meghalt”. Másnap már az ügynökségtől kér árajánlatot TikTok-kampányra – úgy, hogy nincs világos brandpozicionálás, nincs alapszintű videós infrastruktúra, és a meglévő közösségi médiás jelenlét is rendezetlen.
Ez klasszikus Late-FOMO döntés: nem onnan indul, hogy „a célcsoportom hogyan tájékozódik, milyen tartalmat fogyaszt, milyen formátumban”, hanem onnan, hogy „nem akarok lemaradni arról, ami most megy”. Ilyenkor a cég gyakran úgy köt szerződést ügynökséggel vagy vesz igénybe új szolgáltatást, hogy még a minimális előkészítést sem végezte el: nincs tiszta marketingcél, nincs rendes büdzsé, nincsenek definiálva a siker mérőszámai.
Dajka Gábor tapasztalata szerint a legtöbb kudarcba fulladt marketinges együttműködésnél nem az eszköz volt a fő probléma, hanem a bevezetés módja. Amikor valaki Late-FOMO állapotban dönt, akkor általában:
- túl rövid idő alatt vár irreális eredményeket,
- túl kevés pénzt szán a tesztelésre, vagy épp ellenkezőleg: hirtelen nagy összeget éget el kontroll nélkül,
- nem hajlandó kivárni az optimalizálás időszakát,
- és a sikertelenség esetén azonnal a marketingest vagy az eszközt hibáztatja.
Ilyenkor a Late-FOMO lényegében bűnbakképző géppé válik: a vállalkozó nem a saját döntéseit vizsgálja, hanem „rossz platformról”, „rossz ügynökségről” beszél. A valóságban a döntés hátterében gyakran az áll, hogy nem készült valódi stratégia, hanem az érzelmi nyomás győzött: „ha nem lépek most, lemaradok”.
Hogyan épül be a Late-FOMO a marketingstratégiádba?
A FOMO önmagában nem „jó” vagy „rossz”. Ugyanúgy eszköz, mint a kedvezmény, a storytelling vagy a márkaépítés. A gond akkor kezdődik, amikor az eszköz átveszi az irányítást a stratégia fölött. Ha a marketinged döntő része arról szól, hogy „sietteted” a vevőt, miközben te magad is szorongva, kapkodva hozod a döntéseket, akkor egy olyan érzelmi légkört teremtesz, ahol senki nincs nyugodt: sem te, sem az ügyfeleid.
Egészséges megközelítésben a FOMO-t ott érdemes használni, ahol valódi szűkösség van: például ha tényleg csak meghatározott számú ügyfelet tudsz minőségi szinten kiszolgálni egy tanácsadási csomagban; ha egy képzésednek van fix indulási dátuma; ha egy terméked szezonális. Ilyenkor a határidő és a limitáció nem manipuláció, hanem a valóság korrekt kommunikációja. A Late-FOMO azonban ezt a logikát borítja fel: akkor is pörgetni akarod a sürgetést, amikor a háttérben nincs rendben az ajánlat, a rendszer vagy a kiszolgálási kapacitás.
Stratégiai szinten a Late-FOMO főleg ott csúszik be, ahol a vállalkozó nem végzett el néhány alapvető előkészítő lépést:
- nincs rendesen kidolgozott buyer persona (minta vásárló),
- nincs tiszta pozicionálás (mitől vagy más, mint a konkurensed),
- nincs mérhető cél (mit vársz a kampánytól konkrét számok szintjén),
- nincs hosszabb távú marketingterv (legalább 6–12 hónapra előre).
Az Online Marketing és Pszichológia című könyvemet kifejezetten azért írtam, hogy ezeknek az alapoknak a megértésében segítsek a magyar mikro- és kisvállalkozóknak. Nem kell éveket eltöltened fogyasztáslélektannal és szociológiával az egyetemen ahhoz, hogy felismerd: ha a célcsoportod gondolkodását nem érted, akkor az eszközválasztásod is kaotikus lesz. Ha viszont felépíted a buyer persona gondolkodásmódját, és érted a saját pozíciódat a piacon, akkor sokkal nehezebb lesz Late-FOMO-ból rossz döntést hozni. Egyszerűen azért, mert lesz mihez viszonyítanod az új eszközöket.
A kérdés tehát nem az, hogy „csinálj-e FOMO-t” a marketingedben, hanem az, hogy ki irányít: te használod a FOMO-t, vagy a FOMO használ téged. Ha minden új trendnél feszültséget érzel, és az első gondolatod az, hogy „mi még sehol sem vagyunk ezen a téren”, akkor nagy valószínűséggel a Late-FOMO már beépült a döntéshozatalodba. Ezt pedig tudatosan kell kivenni a rendszerből.
Late-FOMO diagnosztikai kérdések vállalkozóknak
Az alábbi mini-önellenőrzés segít abban, hogy lásd, mennyire van jelen a Late-FOMO a marketingdöntéseidben. Nem tudományos teszt, hanem gyakorlati tükör. Ha több kérdésre is őszintén „igen” a válaszod, érdemes megállni, és átnézni a stratégiádat.
- Hányszor fordult elő az elmúlt 12 hónapban, hogy azért vágtál bele egy új marketingeszközbe (pl. új közösségi platform, automatizált rendszer, AI-megoldás), mert azt érezted: „már mindenki ezt használja”?
- Volt-e olyan, hogy megvettél egy drága szoftvert vagy előfizetést, amit aztán fél év múlva sem használtál ki, mert nem volt időd, embered vagy világos terved rá?
- Előfordul-e, hogy egy marketingtanfolyam vagy konferencia után felszívod magad, és 1–2 hétig mindent át akarsz alakítani a cégedben, majd pár hét múlva az egész elhal?
- Szoktál-e arra hivatkozni, hogy „azért nem megy a cég, mert lemaradtunk a Facebookról / TikTokról / SEO-ról / AI-ról”, miközben a jelenlegi csatornáid sincsenek rendesen felépítve?
- Ha egy marketinges azt mondja neked, hogy valamit nem érdemes még használnod, mert nincs kész alatta a rendszered, azt inkább „visszahúzásnak” vagy „negatívkodásnak” éled meg, mint szakmai véleménynek?
- Gyakran hasonlítod a cégedet olyan vállalkozásokhoz, amelyek teljesen más tőkeháttérrel, piaci pozícióval, generációval vagy célcsoporttal működnek, és emiatt érzed azt, hogy „lemaradásban vagy”?
Minél több válaszod lett igen, annál valószínűbb, hogy a Late-FOMO nemcsak kampánytaktikai szinten, hanem a vállalkozói gondolkodásodban is jelen van. Ezt nem szégyellni kell, hanem tudatosítani – és kezelni.
Akcióterv: hogyan kezeld a Late-FOMO-t a marketingben?
A Late-FOMO nem valami misztikus átok, hanem visszatérő döntéshozatali minta. Ha mintaként kezeled, akkor fel is tudod térképezni, és lépésenként ki tudod szerelni a marketingrendszeredből. Az alábbi akcióterv nem elméleti, hanem kifejezetten magyar KKV-kra szabható, gyakorlati lépések sorozata.
1. Írd össze, milyen eszközöket használsz és miért.
Készíts egy egyszerű táblázatot: oszlopokba írd be az eszközt (pl. Facebook, hírlevél, Google Ads, TikTok, podcast, nyomtatott szórólap), mellé az indulás időpontját, az aktuális havi költséget, valamint azt, hogy miért kezdtél el ott jelen lenni. Ha az indoklásodnál olyan mondatok jelennek meg, mint „mindenki ott van” vagy „az ügynökség javasolta, de nem értettem pontosan, miért”, akkor máris látszik, hol csúszott be a Late-FOMO.
2. Vezess be egy kötelező „higgadási időszakot”.
Ha egy új eszköz vagy trend annyira felspannol, hogy azonnal pénzt akarsz beletenni, vezess be magadnak egy 7 napos szabályt: ennyi idő alatt kötelező leírnod, hogyan illeszkedik az ötlet a buyer personához, a pozicionáláshoz és a következő 6–12 hónapos tervedhez. Ha 7 nap múlva is ugyanolyan erős a meggyőződésed, és le tudod írni, hogyan méred a sikert, akkor nagyobb eséllyel döntesz jól.
3. Különíts el dedikált innovációs keretet.
Ahelyett, hogy ad hoc módon szedsz el pénzt a futó kampányoktól, határozz meg egy konkrét keretet a kísérletezésre (például a teljes éves marketingbüdzsé 5–10%-át). Ebbe fér bele az új felületek tesztelése, az AI-kísérletek, az új tartalomtípusok kipróbálása. Ha ez a keret elfogyott, akkor nem állsz neki új trendet kipróbálni, bármennyire is erős a Late-FOMO – hanem legközelebb tervezed be.
4. Dolgozz stop-szabályokkal.
Már a kísérlet előtt írd le: meddig futtatod az adott eszközt, milyen számok alatt zárod le, és milyen számok felett skálázod. Ha ezt előre rögzíted, akkor kisebb az esélye, hogy FOMO-ból még hónapokig égetsz pénzt egy gyenge csatornára, vagy épp ellenkezőleg: túl korán kilépsz egy olyan eszközből, amelynek idő kellett volna.
5. Készíts tudatos „nem-listát”.
Írd össze azokat a csatornákat, eszközöket, trendeket, amelyekről kimondom: most nem foglalkozunk vele. Nem azért, mert rosszak, hanem mert a cég jelenlegi szakaszában nem ezek hozzák a legnagyobb hasznot. Ha ez le van írva, akkor amikor a hírfolyamod újra feldobja őket, emlékeztetheted magad: „erről már döntöttem, később visszatérhetünk rá”.
6. Mélyítsd a marketing- és pszichológiai alapokat.
Minél jobban érted a vásárlóid gondolkodását, annál kevésbé leszel kiszolgáltatva a felszínes trendeknek. Ebben segít például az Online Marketing és Pszichológia könyv: nem eszközhasználatot tanít, hanem azt, hogyan gondolkodj stratégiai szinten a fogyasztói motivációról, a buyer personáról, az ajánlatod felépítéséről. Ha erős az alap, a FOMO-impulzusokat is könnyebben szűröd.
7. Rendszeres „trend-audit” a csapattal.
Évente 1–2 alkalommal érdemes leülni, és átnézni, milyen új trendek jelentek meg, ezekből mi releváns a te piacodon, és mi az, amit nyugodt szívvel elengedhetsz. Ez legyen strukturált beszélgetés, ne pánikgyűlés. Nem az a cél, hogy mindent „behozzatok”, hanem az, hogy tudatosítsátok: mit nem kell követni. Ezzel rengeteg felesleges Late-FOMO döntést lehet megelőzni.
Late-FOMO és a magyar piac sajátosságai
A magyar piac több szempontból is speciális környezet. Kisebb, tőkeszegényebb, és kulturálisan pesszimistább, mint a nagy angolszász vagy nyugat-európai piacok. Ez azt jelenti, hogy itt sokkal kevesebb tér van a „tévedésre”, és egy-egy rossz döntés arányaiban nagyobb kárt okozhat egy mikro- vagy kisvállalkozásnak. Pont ezért különösen veszélyes a Late-FOMO: amikor a kisszámú rendelkezésre álló forrást kapkodva, utolsó pillanatban próbálod új trendekbe tolni.
Dajka Gábor tapasztalata szerint a magyar vállalkozók egy része egyszerre két véglet között hánykolódik: vagy teljesen elutasít mindent, ami új („engem hagyjon békén a TikTok, nekem jó volt a szórólap húsz éve is”), vagy ész nélkül ugrik bele minden frissnek tűnő dologba („ha nincs AI chatbotunk, meghaltunk”). A valódi, nyugodt stratégiai gondolkodás valahol a kettő között van: tudatosan figyeled a trendeket, de nem belőlük indulsz ki, hanem a saját piacodból, a vásárlóidból és a cég érettségi szintjéből.
A magyar piacon külön kihívás, hogy rengeteg „tinédzser guru” és gyors meggazdagodást ígérő szereplő épít a vállalkozók FOMO-érzésére. A kommunikációjuk lényege gyakran az, hogy „ha nem csinálod azt, amit én mondok, lemaradsz, és soha nem fogsz kitörni”. Ezek az üzenetek azért tudnak működni, mert az átlagos vállalkozónak nincs ideje mélyen beleásni magát a marketingpszichológiába és a közgazdaságtanba – így könnyebben reagál érzelmi alapon.
Itt jön képbe az edukáció szerepe. Ha a vállalkozó legalább alapszinten érti a fogyasztáslélektani alapokat, a döntési torzításokat, a buyer persona gondolkodását és a saját cégének számait, akkor a Late-FOMO jóval kevésbé fogja elvinni a pénzét. Nem kell professzionális kutatónak lenned; elég, ha képes vagy értve olvasni, kérdezni, jegyzetelni, és időt szánsz a tanulásra. Ebből a szempontból minden olyan anyag – könyv, videó, tanfolyam –, amely nem csak új eszközöket, hanem gondolkodásmódot tanít, hosszú távú befektetés.
A magyar piac mérete miatt különösen fontos, hogy ne ugyanazt a külföldi taktikát próbáld lemásolni, amit egy többmilliós országra terveztek. Itt sokkal nagyobb szerepe van a személyes bizalomnak, a szájreklámnak, a hosszú távú ügyfélélettartamnak. Ha a Late-FOMO hatására folyton platformot váltasz, ügynökséget cserélsz, vagy új csatornák után szaladsz, miközben a meglévő ügyfeleidet nem ápolod, akkor pont azt a versenyelőnyt veszted el, ami a magyar piacon még rendelkezésedre állna.
Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint
A Late-FOMO jelenségét nem tankönyvekből ismerem, hanem több száz vállalkozói konzultációból, 2007 óta. Újra és újra ugyanazt látom: a legtöbb cég nem azért bukik el egy csatornán, mert az eszköz használhatatlan, hanem mert rossz időzítéssel, rossz motivációval és rossz elvárásokkal áll neki. A félelem a lemaradástól olyan döntéseket szül, amelyek logikailag sem, pénzügyileg sem, pszichológiailag sem védhetők.
Ha őszinte akarsz lenni magadhoz, akkor két dolgot kell kimondanod. Először: a marketingedért te vagy a felelős, nem a hirdetési platform, nem az ügynökség, nem az algoritmus. Másodszor: nem tudsz mindenhova egyszerre belépni. Döntened kell, hogy hol és mibe teszed az idődet, a pénzedet és a figyelmedet. Ha ezt a döntést félelemből hozod, akkor jó eséllyel rosszul választasz. Ha gondolkodva hozod, adatokra és pszichológiai alapokra építve, akkor a hibák is vállalható kísérletek lesznek, nem életveszélyes ugrások.
„Minden vállalkozó eldönti, hogy a saját piacán akar-e úszni, vagy megelégszik azzal, hogy sodródik a hype hullámaival. Az elsőhöz stratégia kell, a másodikhoz csak FOMO.” – Dajka Gábor
A Late-FOMO a marketingben nem más, mint annak a jele, hogy még nem vagy elég nyugodt a saját döntéshozatali rendszeredben. Nem bűn, ha így érzed magad. De ha ezen nem dolgozol, akkor minden évben lesz egy új csatorna, egy új „megoldás”, egy új eszköz, ami ugyanígy be fog rántani. A jövő azoké a vállalkozókért, akik képesek hideg fejjel végiggondolni: mi illik hozzám, a cégemhez, a piacomba – és mi az, amit nyugodt szívvel engedek el, bármennyire is csábító a „már mindenki ott van” mondat.
Ha ezt a gondolkodást felépíted, akkor a FOMO nem ellenség lesz, hanem visszajelzés: jelzi, hogy hol kell mélyebbre ásnod önismeretben, szakmai tudásban és pénzügyi tervezésben. És onnan kezdődik az a vállalkozói szint, ahol a marketing már nem tűzoltás, hanem tudatosan irányított rendszer.
Ajánlott magyar videó/podcast
Ehhez a témához különösen jól kapcsolódik a „Trendek a marketingben” című videóm, ahol arról beszélek, hogyan jelennek meg az eszközszintű trendek, és miért veszélyes, ha a vállalkozó gondolkodás nélkül ugrik rájuk. Ha érdekel, hogyan lásd tisztábban a trendeket Late-FOMO nélkül, érdemes megnézned.
Szakértő válaszol – gyakori kérdések
Mi a különbség a FOMO és a Late-FOMO között a marketingben?
A FOMO általánosságban a lemaradástól való félelem: attól tartasz, hogy kimaradsz egy jó lehetőségből, élményből, információból. Ezt a marketingben tudatosan is használjuk, például határidős ajánlatokkal. A Late-FOMO kifejezetten azt a helyzetet írja le, amikor egy vállalkozás késve, reaktívan, pánikszerűen próbál belépni egy már telített, felhype-olt csatornára vagy trendbe – nem azért, mert illeszkedik a stratégiájához, hanem mert „már mindenki ott van”. A FOMO lehet hasznos taktika, a Late-FOMO viszont vállalkozói tünet, amit kezelni kell.
Honnan tudom, hogy egy új eszköz bevezetésénél nem Late-FOMO-ból döntök?
Egyszerű kérdésekkel tudod ellenőrizni magad. Van-e világos buyer persona, akihez az új eszköz illeszkedik? Tudod-e, milyen típusú tartalmat fogsz ott gyártani, és milyen mérőszám alapján döntesz arról, hogy megéri-e? Van-e rá külön büdzséd és kapacitásod, vagy a működő csatornáktól vennél el pénzt pánikban? Ha ezekre a kérdésekre konkrét válaszaid vannak, és az új eszköz logikusan illeszkedik a 6–12 hónapos marketingtervedbe, akkor valószínűleg nem Late-FOMO-ból döntesz. Ha az indokod inkább az, hogy „mindenki ezt csinálja, nem akarok lemaradni”, akkor gyanakodhatsz.
Mit jelent a Late-FOMO a magyar KKV-k számára?
A magyar KKV-knál a Late-FOMO legtöbbször azt jelenti, hogy szűkös forrásokat költenek el rossz időzítéssel. Késve lépnek be új csatornákra, nem építenek saját médiát, nem foglalkoznak a listáikkal, majd egy trend csúcsán próbálnak nagyot ugrani – többnyire előkészítés nélkül. Mivel a piac kicsi, a büdzsé korlátozott, egy-egy ilyen rosszul időzített kísérlet arányaiban nagy kárt okozhat. Pont ezért kell különösen tudatosnak lenni: előbb stratégia, utána eszköz. Aki ezt megfordítja, az szinte biztosan a Late-FOMO foglya lesz.
Használhatom-e tudatosan a Late-FOMO-t az ügyfeleimnél?
A Late-FOMO-t magát – tehát a késve, pánikban érkező vevőket – nem érdemes tudatosan célkeresztbe állítani, mert hosszú távon sok elégedetlen ügyfelet termel. A FOMO-t, mint mechanizmust viszont igen: ha valós szűkösséget kommunikálsz (időben, mennyiségben, kapacitásban), akkor a vevőidnek segítesz döntést hozni. A határ ott van, ahol a sürgetés már nem a valós helyzetet tükrözi, hanem mesterséges nyomást gyakorol. A vállalkozó számára az a legbiztonságosabb, ha először a saját Late-FOMO-ját kezeli, és csak utána kezd el tudatosan dolgozni a vevők FOMO-érzésével.
Hogyan tud segíteni az Online Marketing és Pszichológia a Late-FOMO kezelésében?
Az Online Marketing és Pszichológia nem eszköz-lista, hanem gondolkodásmód. Segít megérteni a fogyasztói döntések pszichológiai hátterét, a buyer persona felépítését, az ajánlatod strukturálását és a hosszabb távú stratégiai tervezést. Ha ezeket az alapokat átlátod, sokkal könnyebben mondasz nemet a felszínes trendekre, és tudatosabban mondasz igent azokra az eszközökre, amelyek tényleg illenek a cégedhez. Így a Late-FOMO helyét fokozatosan átveszi a nyugodt, adatokra és pszichológiai mechanizmusokra épülő döntéshozatal.
Források
- Gupta, M. (2021): Fear of missing out: A brief overview of origin, theoretical underpinning, and relationship with mental health outcomes.
- Przybylski, A. K. et al. (2013): Motivational, emotional, and behavioral correlates of fear of missing out.
- Kahneman, D. – Tversky, A. (1979): Prospect Theory: An Analysis of Decision under Risk.
