AI a marketingben: hol segít tényleg, és hol csinál márkakárt?

Az MI-vel kapcsolatban a marketingben két szélsőséges narratíva él egymás mellett. Az egyik szerint „mostantól mindent automatizálunk, olcsóbb lesz, gyorsabb lesz, több lesz”. A másik szerint „ez csak zajt gyárt, és úgyis tönkreteszi a márkákat”. 2026 felé haladva mindkettő igaz részben, és mindkettő veszélyes, ha dogmává válik. A generatív MI ténylegesen lejjebb vitte a tartalom-előállítás költségét, és ezzel együtt lejjebb vitte a belépési küszöböt is: ma már nem csak a profik tudnak „elfogadható” szöveget, hirdetésvariációt, posztot, landing vázlatot készíteni, hanem szinte bárki. Üzletileg ez azt jelenti, hogy a „több tartalom” önmagában nem érték, mert a piac gyorsan telítődik átlagos üzenetekkel. Aki ezt nem érti meg, és csak volumenben gondolkodik, az rövid távon úgy érezheti, hogy halad, valójában viszont elkezdi leépíteni a megkülönböztethetőségét.

A másik oldal: a márkakár nem elméleti veszély. A generatív rendszerek képesek meggyőzően hangzó, de téves állításokat gyártani. Képesek stílusban „hasonlítani” a márkádra, miközben apró, mégis kínos eltéréseket hoznak: rossz termékadat, félreérthető ígéret, ügyetlen megfogalmazás, vagy olyan tónus, amit a vevő agresszívnak, cinikusnak, lenézőnek érez. 2026-ban a reputációs károk gyorsabban terjednek, mint a reputációs előnyök. A közösségi felületek, a képernyőmentések, a kommentek, a véleményoldalak és a személyes ajánlások mind olyan felületek, ahol egy rossz mondat drágább lehet, mint egy rossz kampány.

Én ezért nem úgy teszem fel a kérdést, hogy „használjuk-e az MI-t”, hanem úgy, hogy mire használjuk, milyen kontroll mellett, és kinek a felelősségével. A marketingben az MI nem stratégia, hanem termelékenységi réteg. A stratégia továbbra is az: mit ígérsz, kinek, miért hihető, és milyen következetességgel tudod teljesíteni. Ha ezt a gondolkodást megfordítod, és az MI-től várod a pozicionálást, a hitelességet és a bizalmat, akkor 2026-ban nem csak gyengébb eredményeket kapsz, hanem egyre inkább csereszabatos leszel. A jó hír: KKV-ként pont az a mozgástered, hogy gyorsabban tudsz fegyelmet vinni a folyamatokba, mint egy nagyvállalat. A rossz hír: ha nincs fegyelem, az MI csak felgyorsítja a hibákat.

Hol segít tényleg a generatív MI a marketingben

Az MI ott hasznos, ahol a feladat jól körülhatárolható, a bemenet tiszta, és a hiba költsége kontrollálható. Ez egyszerű mondat, mégis sok vállalkozónak ez a legnagyobb vakfoltja: a generatív eszközöket gyakran olyan munkákra engedik rá, ahol a márka és a jogi kockázat magas, miközben alulhasználják ott, ahol valóban pénzt és időt spórolna. KKV-szinten 2026-ban a legjobb MI-használat általában nem az, hogy „írjuk meg vele a teljes kommunikációt”, hanem az, hogy levágja a felesleges köröket: első vázlat, variációk, rendszerezés, kivonat, strukturálás, és a csapat terhelésének csökkentése. A marketingben rengeteg munka nem kreatív, hanem szervezési és döntés-előkészítési jellegű, és ezekben az MI hozza a legtisztább hozamot.

Gyakorlati példák, ahol a legtöbb KKV valódi előnyt tud szerezni:

• Hirdetésvariációk készítése meglévő, jóváhagyott üzenetekből: több címsor, több leírás, több CTA, miközben a márka állításai változatlanok maradnak.
• Landing struktúra és szöveg-vázlat: nem a kész landing a cél, hanem egy olyan váz, amit egy ember szakmai szemmel „összerak” és ellenőriz.
• Ügyfélüzenetek csoportosítása: e-mailek, űrlapok, chat üzenetek tematikus rendszerezése, hogy lásd, mi a gyakori panasz, mi a gyakori kérdés, hol esik szét a folyamat.
• Tartalom újraformátázása: egy hosszú anyagból rövid kivonat, GYIK-vázlat, belső oktatási jegyzet, vagy többféle csatornára igazított változat.
• Piackutatás előkészítése: kérdésbankok, interjúvázlatok, hipotézisek, amiket utána valódi beszélgetésekkel validálsz.

A közös pont: ezeknél a felhasználásoknál te adod a keretet, te adod az állításokat, és te tartod kézben, mi mehet ki a piacra. Az MI itt „erősíti” a csapatot: gyorsabban jutsz el a döntésig, több variációt tudsz tesztelni, és kevesebb időt égetsz el olyan feladatokra, amelyek nem a versenyelőnyöd. 2026-ban egyébként ez lesz az egyik nagy különbség a nyertes és a vesztes cégek között: nem az, hogy ki használ több MI-eszközt, hanem az, hogy ki tudja ugyanannyi emberrel jobb minőségben működtetni a marketinget, és ki tudja a felszabaduló időt ajánlatra, ügyfélélményre és megtartásra fordítani.

Hallucináció és tényhibák: a gyors tartalom ára

A marketingben a „hallucináció” nem technikai szleng, hanem pénzügyi és reputációs kockázat. A fogalom alatt azt értjük, amikor a generatív rendszer úgy állít valamit tényként, hogy arra nincs valós alapja, vagy nincs ellenőrizhető forrása. Ezek a hibák azért veszélyesek, mert nem úgy néznek ki, mint a klasszikus elírások. Gyakran magabiztosan megfogalmazott, jól hangzó mondatok, amelyek első olvasásra hihetőek. 2026-ban, amikor a tartalomgyártás tempója nő, a szerkesztői ellenőrzés pedig sok cégnél nem nő vele együtt, a tényhibák lesznek az egyik leggyakoribb márkakár-okozók. Különösen ott, ahol a marketing állításokat tesz: ár, készlet, garancia, szállítási idő, egészségre vagy pénzügyre utaló ígéretek, jogi feltételek, összehasonlítás konkurensekkel, vagy bármilyen „biztosan így van” típusú mondat.

Tegyük fel, hogy egy átlagos magyar KKV egy szolgáltatást értékesít, és az MI-vel írja a weboldalát. Ha a szövegben megjelenik egy pontatlan állítás egy jogi részletről, vagy a szolgáltatás eredményéről, az nem csak bizalmi gond. Potenciálisan fogyasztóvédelmi, reklámjogi és adatvédelmi következményei is lehetnek. Ha egy webshopnál az MI „kitalál” egy kompatibilitási információt vagy egy műszaki paramétert, abból jön a visszáru, az ügyfélszolgálati terhelés, a rossz értékelés, és a márka hitelességének kopása. Ezek nem látványos, egyszeri katasztrófák, hanem folyamatos, apró veszteségek, amelyek hónapok alatt összegződnek.

A védekezés 2026-ban nem az, hogy „ne használj MI-t”, hanem az, hogy külön választod a kreatív nyelvi munkát a tárgyi állításoktól. Amit javaslok: minden anyagnál jelöld ki, mely mondatok minősülnek tényállításnak (adat, jogi feltétel, mérhető ígéret), és ezekre legyen kötelező ellenőrzés. Az MI-t érdemes úgy használni, hogy te adod a pontos adatokat, és a rendszer ezekből fogalmaz. Ahol pedig nem tudod biztosan az adatot, ott ne engedd, hogy a rendszer „kitöltse” a hiányt. A hallucináció-problémát a szakirodalom is régóta tárgyalja a nyelvgenerálásban: a rendszerek képesek koherens szöveget létrehozni akkor is, ha nincs mögötte valós ismeret. Ez nem hiba, hanem működési jelleg. 2026-ban az a felelős marketinges, aki ezt nem dramatizálja, hanem beépíti a folyamatába: a gyorsaság mellé oda teszi az ellenőrzést.

Brand safety a saját tartalmaidban: amikor a márka beszéde válik veszélyessé

A brand safety kifejezést sokan a hirdetéselhelyezésekkel azonosítják: ne jelenjen meg a márkád szélsőséges, agresszív vagy más módon problémás tartalom mellett. Ez továbbra is létezik, de 2026-ban a brand safety kiterjedt a saját kommunikációdra is. Amikor a márkád „beszél” a közönséggel MI által generált vagy MI által támogatott formában, akkor nem csak az a kérdés, hogy hol jelenik meg a hirdetés, hanem az is, hogy mit mond a márka, és milyen helyzetben. Egy rosszul működő chatbot, egy automatikusan generált kommentválasz, egy túl agresszív értékesítési e-mail, vagy egy félreérthető hirdetésszöveg ugyanúgy rombolhatja a reputációt, mintha rossz helyre került volna a logód.

A leggyakoribb brand safety kockázatok MI-vel támogatott marketingben:

• Tónus és stílus eltérése: a szöveg „túl általános”, túl nyomulós, vagy épp túl laza egy olyan iparágban, ahol a vevő biztonságot és profizmust vár.
• Érzékeny témák kezelése: egészség, pénz, gyász, család, identitás, politika. Ezekben a témákban a rossz megfogalmazás gyorsan visszaüt.
• Diszkriminatív vagy bántó megfogalmazás: nem feltétlenül szándékos, de a vevő szempontjából mindegy, hogy „a rendszer írta”. A márkád felel érte.
• Manipulatív ösztönzés: túlzó félelemkeltés, hamis sürgetés, vagy olyan nyelvezet, ami a tájékozott döntést rontja. 2026-ban nem csak etikai, hanem szabályozási szempontból is egyre érzékenyebb terület.

Az EU AI Act szemlélete is ebbe az irányba tolja a piacot: kockázat-alapú gondolkodás, átláthatóság és felelősség. Például foglalkozik azzal, hogy bizonyos esetekben a felhasználónak tudnia kell, ha MI-rendszerrel lép kapcsolatba, illetve hogy a mesterségesen generált vagy manipulált tartalmak jelölése mikor válik elvárássá. Ez a marketingeseknek nem azt jelenti, hogy „mostantól minden poszt alá oda kell írni valamit”, hanem azt, hogy a vállalkozásnak fel kell nőnie a technológiához: szabályokat és kontrollt kell építenie.

Dajka Gábor tapasztalata szerint a brand safety 2026-ban nem egy marketinges pipálgatós feladata, hanem vezetői kérdés: ki dönt arról, hogy milyen témákban beszélhet automatikusan a márka, és hol kell emberi jóváhagyás. Ha ez nincs kimondva, akkor a csapat „kicsúszik” a keretekből, és mindenki a saját lelkiismeretére bízza a határokat. Egy márkát nem a jó szándék véd meg, hanem a folyamat.

Az „olcsó MI-szöveg” és a bizalomrombolás működése

Az „olcsó MI-szöveg” nem attól olcsó, hogy nem kerül pénzbe. Attól olcsó, hogy nem kerül bele gondolkodás, felelősség és szakmai állítás. 2026-ban a tartalompiac egyik legnagyobb problémája az lesz, hogy rengeteg cég publikál „rendben lévő” szövegeket, amelyekből hiányzik az, ami a márkát megkülönbözteti: a konkrét tapasztalat, a pontos keret, a valódi állásfoglalás és a vállalt következmény. A vevők nem feltétlenül úgy fogalmazzák meg, hogy „ez MI-szöveg”, de érzik, ha egy anyag üres, általános, és bármelyik másik cégnél is megjelenhetne. Ilyenkor nem az történik, hogy „rossz a szöveg”, hanem az, hogy a márka csendben veszít a státuszából. Kevesebb lesz a visszatérés, több lesz az ár-összehasonlítás, és gyengül a bizalom.

Marketingpszichológiai oldalról ennek van egy egyszerű magyarázata: a bizalom nem a szép mondatokból, hanem a kiszámíthatóságból és az elszámoltathatóságból épül. Az olvasó azt keresi, hogy „ez az ember vagy cég érti-e, amiről beszél”, „vállal-e konkrét állítást”, „tud-e példát adni a saját piacára”, „érzi-e a magyar valóságot”, „van-e benne tapasztalat és határ”. Az átlagos MI-szöveg sokszor pont ezt kerüli: nem mond konkrétat, nem vállal kockázatot, és nem hoz új nézőpontot. Ezért tűnik „biztonságosnak”, és ezért rombol hosszú távon.

KKV-ként a megoldás nem a technológia elutasítása, hanem az, hogy kijelölöd, mi az, ami csak tőled jöhet. Ilyen például a saját ügyfélköröd tipikus kifogásai, a hazai piac sajátos akadályai, a csapatod működéséből származó tanulságok, a konkrét döntési helyzetek, és az a fajta őszinteség, ami nem PR-szöveg. Az MI segíthet ennek a strukturálásában és megfogalmazásában, de nem fogja helyetted megteremteni. Ezen a ponton szervesen kapcsolódik ide az Online marketing és pszichológia szemlélete is: nem eszközhasználatot tanít, hanem alapokat, gondolkodási kereteket, és azt, hogyan értsd meg a vevő viselkedését a magyar piacon. 2026-ban, amikor sokan ugyanazokat a sablonos szövegeket fogják futtatni, az nyer, aki képes a saját gondolkodását, tapasztalatát és felelősségét belerakni a kommunikációjába.

„Az MI-vel lehet gyorsítani a munkát, de nem lehet kiváltani a felelősséget. Aki ezen spórol, az végül a márkán fog fizetni.” – Dajka Gábor

Döntési keret KKV-knak: hol lehet automatizálni és hol nem

Ha 2026-ra stabil MI-használatot akarsz a marketingedben, akkor egy egyszerű döntési kerettel kell indulnod. Nem az a kérdés, hogy az eszköz mit tud, hanem az, hogy a te cégednél egy adott feladat hibája mennyibe kerül. A kockázatot két tengelyen érdemes nézni: publikusság (kimegy-e azonnal a piacra) és állítás-szint (tesz-e tényállítást, ígéretet, jogi vagy egészség/pénzügyi jellegű kijelentést). Minél publikussabb és minél „állításosabb” egy anyag, annál inkább kell emberi jóváhagyás. Ezt nem lehet megkerülni sem „jobb prompttal”, sem „okos beállításokkal”, mert a reputációs felelősség nem delegálható.

Az alábbi táblázat egy KKV-szintű, használható kiindulópont. Nem tökéletes, de segít abban, hogy ne érzésből döntsetek, hanem előre kijelölt szabályok szerint.

A keret lényege: ahol a márkád ígéretet tesz, ott nem engedsz „autopilótát”. Ahol a munka szervezési, előkészítési, variációs jellegű, ott viszont bátran engeded az MI-t dolgozni. Dajka Gábor tapasztalata szerint a legtöbb KKV akkor kezd el márkakárt termelni, amikor a döntési keret hiánya miatt az erőforráshiányt „automatikus publikálással” kompenzálja. 2026-ban ez a stratégia nem spórolás, hanem halmozott kockázat.

Minőségbiztosítás: kontrollpontok, felelősség és jóváhagyási szintek

Az MI a marketingben csak akkor lesz hosszú távon üzletileg előny, ha van mögötte minőségbiztosítás. Nem bonyolult enterprise folyamatokra gondolok, hanem egy olyan rendszerre, ami egy KKV-nál is működik: rövid szabályok, világos felelősség, és következetes jóváhagyás. 2026-ban a „mindenki használja, ahogy akarja” modell két okból is veszélyes. Egyrészt szétcsúszik a márkahang: a vevő azt érzi, mintha több különböző cég beszélne hozzá. Másrészt a hibák forrása visszakövethetetlen: ha nincs naplózás és felelős, akkor egy tényhiba után csak találgatás marad. Ezzel szemben egy jól felépített rendszer gyorsabbá teszi a munkát, mert csökkenti a vitákat és a visszajavításokat.

Az alábbi ellenőrző lista KKV-szinten használható, és nem igényel külön csapatot. A cél az, hogy a publikált anyagoknál legyen minimum minőség és minimum biztonság.

• Brief kötelező mezőkkel: cél, célcsoport, csatorna, tiltott állítások, kötelező állítások, hivatalos adatforrás (például árlista, ÁSZF, termékadatlap, raktárkészlet).
• Márkahang és stílus szabálylap: tegezés vagy magázás, mennyire direkt az ajánlat, milyen szavakat nem használtok, milyen ígéreteket nem tesztek.
• Tényállítás-jelölés: a szerkesztő vagy a felelős ember külön jelöli azokat a mondatokat, amelyek adatot, feltételt, garanciát, egészség/pénzügyi jellegű állítást tartalmaznak. Ezeket kötelező ellenőrizni.
• Jóváhagyási szintek: alacsony kockázatnál elég szerkesztő, közepesnél szakmai felelős is, magasnál vezető vagy jogi kontroll.
• Utólagos monitorozás: kommentek, ügyfélszolgálati jelzések, panaszok, negatív értékelések figyelése. Ha visszatérő félreértés van, az anyagot javítani kell.
• Naplózás: mi készült MI-vel, ki hagyta jóvá, milyen adatforrásból dolgozott. Nem bürokrácia, hanem védelem.

Az EU AI Act egyébként külön beszél arról is, hogy a szervezeteknek törekedniük kell a megfelelő „AI literacy” szintre, vagyis arra, hogy a munkatársak értsék az MI használatának lehetőségeit és kockázatait. Ez nem csak jogi megfelelés, hanem üzleti előny: ha a csapat érti, mire való az MI, akkor kevésbé fogja rossz helyen használni. A minőségbiztosítás végső soron nem a technológiáról szól, hanem arról, hogy a márkád képes-e ugyanazt a színvonalat hozni akkor is, amikor gyorsítasz. 2026-ban a gyorsaság már alapelvárás lesz. A minőség lesz az, ami kiválaszt.

Mit mérj 2026-ban: hogyan bizonyítsd, hogy az MI nem csak zajt termel

A legtöbb KKV ott téved el, hogy az MI sikerét termelési mutatókkal méri: hány poszt készült, mennyi idő alatt, mennyi landing vázlat lett, mennyi hirdetésvariáció van. Ezek hasznos belső számok, de nem mondanak semmit arról, hogy a márka erősödik-e, és a profit nő-e. 2026-ban érdemes két szinten mérni: hatékonyság (idő, költség, átfutás) és hatás (bevétel, minőség, bizalom). Ha csak az első szint van, akkor könnyen lehet, hogy gyorsabban termelsz olyan anyagokat, amelyek lassan rontják a reputációt, és végül drágább lesz az ügyfélszerzés.

Mit javaslok mérni KKV-szinten, MI-vel támogatott marketingnél:

A mérés másik fele a módszer. 2026-ban, amikor mindenki gyorsan tud publikálni, a „megérzés” drága. A tiszta megközelítés az, hogy kísérletezel. Például: egy hónapig az egyik tartalomtípus MI-vel előkészített és ember által szerkesztett, a másik teljesen emberi, és megnézed, hol jobb a visszatérés, hol jobb a lead minőség. Vagy hirdetésnél: MI-variációk kontra emberi variációk, ugyanazon ajánlattal, ugyanazon célzással. A cél nem az, hogy bebizonyítsd, hogy „az MI jó”, hanem az, hogy lásd, hol jó a te cégedben. Dajka Gábor tapasztalata szerint az MI akkor termel valódi nyereséget, ha a felszabaduló időt nem arra használod, hogy még több átlagos anyagot gyárts, hanem arra, hogy jobb ajánlatot, jobb ügyfélutat és jobb megtartást építs. A mérés tehát nem a rendszer igazolásáról szól, hanem a vezetői döntésről.

Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint

2026-ban a marketingben az MI nem a versenyelőny lesz. Az lesz az új „alap”, mint régen a hirdetéskezelő felületek vagy a webanalitika. A versenyelőny az lesz, hogy ki tudja ezt fegyelmezetten használni, és ki tudja megvédeni közben a márkáját. Én kifejezetten rossz befektetésnek tartom azt a működést, amikor egy cég az MI-vel megpróbálja megspórolni a gondolkodást, a szerkesztést és a felelősséget. Rövid távon lehet, hogy olcsóbbnak tűnik, de hosszú távon a cég eszköze, amit leépít: a hitelesség. A hitelesség pedig nem egy szép szó, hanem egy pénzügyi tényező. Meghatározza, mennyiért jön vevő, mennyi ideig marad, mennyire ad esélyt neked akkor is, ha hibázol, és mennyire ajánl tovább.

Én azt látom, hogy a marketingesek egy része 2026-ra két táborra szakad. Az egyik tábor a volumenben hisz: minél több poszt, minél több hirdetés, minél több automatikus válasz. A másik tábor a rendszerben hisz: világos keretek, ellenőrzés, és az MI ott dolgozik, ahol gyorsít, de nem ott, ahol kockáztat. Ha nekem választanom kell, én a másodikat választom, akkor is, ha az elején lassabbnak tűnik. Mert a márka nem csak kommunikáció, hanem szerződés a vevő fejében. Ha te gyorsabban megszeged ezt a „szerződést”, akkor gyorsabban veszíted el a piacot.

Provokatívan fogalmazva: 2026-ban nem az fog nyerni, aki a legjobban „MI-zik”, hanem az, aki a legjobban vezet. Aki képes kimondani, hogy mi fér bele, mi nem, ki felel, és mi az a minimum szint, ami alá a márka nem megy. Az MI kiváló eszköz arra, hogy lefaragja a felesleges köröket. De ha a cég kultúrája gyenge, az MI csak felgyorsítja a gyengeséget. Ha a cég kultúrája erős, az MI felgyorsítja az erőt. A választás nem technológiai, hanem vezetői.

Szakértő válaszol – gyakori kérdések

Honnan tudom, hogy egy MI-eszköz outputja biztonságos a márkámnak?

Az első jel nem az, hogy „szép-e a szöveg”, hanem az, hogy ellenőrizhető-e. Ha az output tényállításokat tesz (ár, garancia, hatás, idő, jogi feltétel), akkor kérdezd meg magadtól: meg tudod-e mutatni, miből jött az állítás, és van-e belső forrásod, ami igazolja. A második jel a stílus: illeszkedik-e a márkád kommunikációjához, vagy csak „általánosan professzionális”. A harmadik jel a kockázat: ha ez a szöveg holnap képernyőmentésként körbejárna, tudnád-e vállalni. KKV-ként sokszor elég egy egyszerű szabály: ami kimegy publikusan és ígéretet tesz, az emberi jóváhagyást kap. Ami belső előkészítés és variáció, az mehet MI-vel. Ha ezt következetesen betartod, a legtöbb márkakárt megelőzöd.

Mit tegyek, ha a chatbotom vagy egy MI-vel készített anyagom téves információt adott?

Először javíts gyorsan, és dokumentáld. A legtöbb reputációs kár nem a hibából jön, hanem abból, hogy a cég lassan reagál, vagy terel. Másodszor keresd meg a hiba okát: a chatbot „kitalálta”, mert nem volt tudásbázisa, vagy volt tudásbázis, de rosszul lett beállítva, esetleg túl nagy autonómiát kapott. Harmadszor állíts fel eszkalációt: bizonytalan esetben a rendszer ne „találgasson”, hanem terelje át emberhez, vagy kérjen pontosítást. Negyedszer tedd kötelezővé a naplózást és a kontrollt: ki engedte, milyen szabállyal, milyen témában. A cél nem az, hogy soha ne legyen hiba, hanem az, hogy a hibák ne váljanak rendszerhibává. 2026-ban a gyors korrekció és az átlátható működés bizalmat épít, a hallgatás pedig bizalmat rombol.

Kell-e jeleznem, ha MI generálta a marketingtartalmat?

Egységes, minden helyzetre jó válasz nincs, mert a kérdés attól függ, milyen tartalomról van szó, milyen célból, és milyen szabályozási környezetben működsz. Az EU AI Act ugyanakkor több átláthatósági elvet is megfogalmaz: például ha a felhasználó MI-rendszerrel lép kapcsolatba, vagy ha mesterségesen generált, illetve manipulált tartalom jelenik meg bizonyos formákban és kontextusokban, akkor a tájékoztatás elvárható lehet. Marketinges szempontból én azt tartom józan megközelítésnek, hogy ott jelzel, ahol az ügyfél döntését érdemben befolyásolhatja, hogy emberrel vagy rendszerrel beszél. Ügyfélszolgálaton például tisztességes, ha tudja, hogy automatizált rendszerrel kommunikál, és van lehetősége emberhez jutni. A blogcikknél viszont a lényeg nem az, hogy mivel készült, hanem az, hogy pontos-e, hasznos-e, és vállalható-e.

Miért különösen érzékeny a magyar piac reputációs szempontból az „olcsó MI-szövegre”?

A magyar piac kicsi, gyorsan terjednek a tapasztalatok, és sok iparágban erős a személyes ajánlás szerepe. Ha egy márka kommunikációja „túl sablonos”, túl agresszív, vagy tényhibákat tartalmaz, akkor a vevő nem csak nem vásárol, hanem tovább is adja a rossz élményt. Emellett a magyar vevő gyakran árérzékeny, ezért a bizalom különösen fontos: ha a kommunikáció hiteltelen, azonnal ár-összehasonlítás és bizalmatlanság jön. 2026-ban, amikor a tartalom mennyisége nő, a vevő fejében az lesz a szűrő, hogy ki tűnik valódi szakértőnek, ki kommunikál következetesen, és ki vállal konkrét állításokat. Az olcsó MI-szöveg tipikusan ezekben gyenge. Ezért KKV-ként neked nem az a célod, hogy több szöveget gyárts, hanem az, hogy olyan üzeneteket adj, amelyekben van valós tapasztalat, magyar piaci kontextus, és felelősség.

Források

• NIST: Artificial Intelligence Risk Management Framework (AI RMF 1.0) – NIST AI 100-1 (PDF)
• EUR-Lex: Regulation (EU) 2024/1689 (Artificial Intelligence Act) – Official Journal text
• Ji et al.: Survey of Hallucination in Natural Language Generation (arXiv PDF)

Ha tetszett a cikk, támogasd a blogomat és vedd meg a könyvem.