Képzeld el a pillanatot, amikor befejezted a komoly szakmai képzést, kezedben az oklevél, a fejedben friss tudás, és végre kimondhatod: coach vagy, tréner vagy, tanácsadó vagy, VA vagy, szövegíró vagy, grafikus vagy – szolgáltató vagy. Az első napokban ez felszabadító érzés: „most már tényleg elindul az új életem”. Aztán telnek a hetek, a naptárad viszont üres marad. Elvileg szakember vagy, gyakorlatilag pedig egyetlen konkrét problémád van: nincsenek ügyfeleid. Az a mondat, ami ilyenkor a legtöbb induló szolgáltató fejében megjelenik, nagyjából így hangzik: „Oké, értek a szakmámhoz… de mégis, honnan lesz az első 5–10 fizető ügyfelem?”. Magyarországon különösen éles ez a kérdés, mert a vállalkozói lét itthon továbbra is kockázatos pályának számít, a statisztikák szerint a vállalkozások kevesebb mint fele éli meg az ötödik születésnapját, az egyéni vállalkozók esetében pedig ez az arány jóval alacsonyabb. Ez azt jelenti, hogy amit most érzel – bizonytalanság, feszültség, néha szégyenérzet amiatt, hogy „még mindig nincs elég ügyfelem” – nem egyéni gyengeség, hanem egy olyan rendszer következménye, ahol rengeteg induló szolgáltató egyszerre próbál ugyanarra a szűk figyelemre és pénztárcára pályázni. Eközben a költségek nem várnak: a képzés díja, a rezsi, a szoftver-előfizetések, a közterhek és a saját megélhetésed mind-mind ott vannak a háttérben, miközben a bevétel egyelőre inkább emlékeztet nullára, mint stabil jövedelemre. Ilyenkor jönnek a tipikus belső kérdések: „Kell weboldal?”, „Elég egy Facebook-oldal?”, „Kezdjek Insta-profilt?”, „LinkedInre írjak cikket?”, „Várjak az ajánlásokra?”, „Vegyek hirdetést?” – és közben ott motoszkál a gondolat is, hogy talán vissza kellene menni „biztos” állásba, vagy vállalni egy mellékállást, csak hogy tartsd magad a felszínen. Ez a cikk arról szól, hogy milyen valós, strukturális és pszichés kihívásokkal küzd ma egy frissen induló szolgáltató, és mit tudsz tenni azért, hogy ne egy statisztika legyél, hanem olyan szakember, aki hosszú távon is megél a tudásából – magyar piacon, magyar jövedelmi viszonyok között.
Kik a frissen induló szolgáltatók, és miért nehezebb ma indulni, mint tíz éve?
Amikor „frissen induló szolgáltatóról” beszélünk, nem csak klasszikus tanácsadókra kell gondolni. Ide tartozik a frissen végzett coach, a tréner, a szabadúszó szövegíró, a grafikus, a VA, a social media menedzser, a marketinges, a személyi edző, a különféle tanácsadók (pénzügyi, életmód, üzleti), illetve számos olyan szakember, aki személyes tudást és időt ad el, nem terméket. Közös bennük, hogy többnyire egyszemélyes vállalkozásként indulnak, tőke helyett leginkább tudással és lelkesedéssel, és elsősorban bizalmon alapuló, nehezen „megfogható” szolgáltatást kínálnak. Ma ráadásul nem üres pályára érkezel: az olyan területek, mint a coaching, az online tanácsadás vagy a különféle expert-szolgáltatások világszinten is dinamikusan bővülnek, a coaching piac például az elmúlt években többmilliárd dolláros iparággá nőtte ki magát, az ICF kutatásai szerint 2019 és 2022 között mintegy 60 százalékkal emelkedett a coachingból származó globális bevétel. Ez első ránézésre jó hír, hiszen azt üzeni: van kereslet a tudásalapú szolgáltatásokra. A második ránézésre viszont azt is jelenti, hogy soha nem volt ekkora verseny a figyelemért. A leendő ügyfelek naponta találkoznak tanfolyamokkal, programokkal, „mentorokkal”, „gurukkal”, online kurzusokkal és mindenféle szolgáltatóval, akik mind ugyanazt ígérik: gyors eredményt, látványos változást, kényelmes megoldást. Ebből a zajból ma úgy kell kitűnnöd, hogy közben a magyar vásárló továbbra is árérzékeny, bizalmatlan, és nagyon erősen figyeli, ki mögött van valódi tapasztalat, és ki az, aki csak „most jött a képzésről”. Dajka Gábor tapasztalata szerint sok frissen induló szolgáltató fejben még mindig abban a világban él, ahol elég jó szakembernek lenni, és „majd csak beindul a szájhagyomány”. A valóság ezzel szemben az, hogy a szakmai tudás ma már alapfeltétel – nem versenyelőny. Versenyelőny az lesz, hogy mennyire érted a piacodat, mennyire tudsz rendszerben gondolkodni, és mennyire vagy hajlandó vállalkozóként viselkedni, nem csak szakemberként.
Láthatatlanság és bizalomhiány: miért nem jönnek az első ügyfelek?
A frissen induló szolgáltató legnagyobb, első kihívása egyszerűen az, hogy láthatatlan. Nincs stabil online jelenléte, nincs kialakult ajánlói köre, és nincs éveken át gyűjtött szakmai reputációja, amit a piac azonnal felismerne. A potenciális ügyfelek szemszögéből nézve te jelenleg „egy új név vagy a sok közül”, aki ezt állítja magáról: hogy ért a szakmájához, segíteni tud, és megéri rá bízni az időt és a pénzt. A gond az, hogy ugyanezt állítja magáról a másik húsz szolgáltató is, akik megjelennek ugyanazon a hírfolyamon, ugyanabban a keresési találatban vagy ugyanazon konferencia-hirdetés alatt. A bizalom nem azért nem alakul ki, mert veled valami baj lenne, hanem mert az ügyfél oldalán kockázat van: időt és pénzt fektet egy kapcsolatba, amiről nem tudja, hogy valóban hozzáadott értéket ad-e. Ezt a kockázatérzetet erősíti, hogy az online térben rengeteg rossz tapasztalat halmozódott fel: túlígért programok, üres workshopok, sablonos tanácsok, kontár kivitelezés. Ha ezek mellé érkezel te, mint új szolgáltató, akkor alaphelyzetben „bizonyítási kényszerben” vagy. A láthatatlanság és a bizalomhiány együtt azt eredményezi, hogy az első 3–12 hónap sokaknál így telik: posztolgatás, néhány ingyenes alkalom, néha 1–2 fizető ügyfél, sok belső kérdőjel, és a kínzó gondolat: „Lehet, hogy én vagyok a baj?”. A válasz legtöbbször nem ez. A gond inkább az, hogy addig szakmai rendszert tanultál, most viszont vásárlói döntéshozatallal, figyelemmel és kockázatpercepcióval dolgozol. Ez már pszichológia, fogyasztáslélektan és marketing együtt, amit az egyetemi képzések és szakmai tanfolyamok jelentős része nem kezel életszerűen. Ha nem érted, hogy az ügyfél fejében hogyan áll össze a „Megér-e nekem ez a szolgáltatás 40–60–100 ezer forintot?” kérdés, akkor könnyű belecsúszni a túl olcsó, túl engedékeny, vagy épp túl erőszakos kommunikációba. Itt kezdődik az a pont, ahol az induló szolgáltató vagy elkezd tudatosan tanulni marketinget és pszichológiai mechanizmusokat, vagy beleragad egy „nem működik” önmagyarázatba.
Identitásváltás: szakemberből vállalkozó – és ennek ára
Az egyik legnagyobb belső konfliktus ma egy frissen induló szolgáltató számára az identitásváltás: te eddig szakember voltál, most pedig vállalkozó is lettél. A két szerep gondolkodásmódja jelentősen eltér. Szakemberként az a feladatod, hogy minőségi munkát adj, etikus legyél, fejlődj, és szakmailag korrekt döntéseket hozz. Vállalkozóként e mellé bejön legalább öt új szerep: értékesítő, marketinges, pénzügyi döntéshozó, ügyfélkapcsolati felelős és sokszor adminisztrátor is egyben. Dajka Gábor tapasztalata szerint az induló szolgáltatók jelentős része nem vállalja fel magában, hogy vállalkozó lett – csak abban gondolkodik, hogy „szakemberként segíteni szeretnék”, és közben reméli, hogy a vállalkozás „magától” beindul. Ez a hozzáállás érthető emberi szinten, de üzletileg veszélyes. Ha a saját fejedben sem mondod ki, hogy igen, pénzért dolgozol és profitot akarsz termelni, akkor nagyon könnyen túl sok ingyenes munkát vállalsz, túl alacsony árakon, és túl kevés időt fordítasz a saját figyelem- és ügyfélszerző rendszered felépítésére. Magyar kulturális közegben ehhez hozzáadódik az önreklámmal szembeni ellenérzés: sokan tartanak attól, hogy „nagyképűnek”, „önfényezőnek” látják őket, ha nyíltan kommunikálnak az eredményeikről, módszerükről, áraikról. Ezért inkább háttérben maradnak, miközben az extrovertáltabb, magabiztosabban kommunikáló, gyakran kevésbé felkészült szereplők viszik el a piac figyelmét. Itt nem az a kérdés, hogy igazságos-e a rendszer – hanem az, hogy te hajlandó vagy-e felnőtt módra elfogadni a szabályait.
„Ha szolgáltatóként szégyelled kimondani, hogy vállalkozó vagy, akkor az ügyfeleid fogják kimondani helyetted, hogy amatőr vagy.” – Dajka Gábor
Az identitásváltás ára az, hogy elkezdesz számokban gondolkodni: óradíj, kihasználtság, marketingbüdzsé, ügyfélélettartam, árrés. Ez elsőre ridegnek tűnhet, de valójában felszabadító: ha átlátod a saját számaidat, kevesebb lesz a szorongás, mert a „nem működik” típusú homályos érzések helyett konkrét tényekre támaszkodsz. Aki ezt a váltást elutasítja, tipikusan vagy nagyon lassan növekszik, vagy néhány év után feladja a szolgáltatói pályát, és visszamegy alkalmazottnak – miközben a szakmai tudása önmagában bőven elég lenne egy jól működő vállalkozáshoz.
Ajánlások, ismerősök, kapcsolati háló: hasznos, de önmagában kevés
Sok frissen induló szolgáltató azzal nyugtatja magát az elején, hogy „majd az ajánlások megoldják”. Az első hetekben-hónapokban tényleg gyakran innen jönnek az első ügyfelek: barát, egykori kolléga, ismerős ismerőse, esetleg egy korábbi munkakapcsolat. Ezek a megbízások azonban két szempontból is veszélyesek, ha túl nagy reményt fűzöl hozzájuk. Egyrészt mennyiségben limitáltak: egy átlagos magyar szolgáltató kapcsolati hálója nem bír ki folyamatos, több éven át tartó organikus növekedést pusztán ismerősök útján. Másrészt nagy az esélye annak, hogy ezek az első ügyfelek árérzékenyebbek, „baráti árat” várnak, vagy nem annyira ideálisak hosszú távú együttműködésre. Ha az első egy éved döntően ilyen „félig-meddig passzoló” ügyfelekkel telik el, akkor a szolgáltatásod pozícionálása is elcsúszik: azt fogod hinni, hogy „ilyen a piac”, miközben valójában csak a saját szűk körödet látod. A statisztikák is azt mutatják, hogy Európában és Magyarországon is nem természetes állapot, hogy egy új vállalkozás gond nélkül túlél öt évet. Az uniós adatok alapján az 5 éves túlélési ráta 50 százalék alatti, a magyar elemzések pedig azt mutatják, hogy a társas vállalkozások körülbelül 45 százaléka, az egyéni vállalkozók mindössze nagyjából 27 százaléka működik még öt évvel az indulás után. Ennek egyik gyakori oka, hogy az első 1–2 év nem a tudatos ügyfélszerzésről, hanem egyfajta túlélő üzemmódról szól: „jön, ami jön”, „aki hív, annak megyek”, „csak legyen forgalom”. Ez rövid távon valamennyire enyhíti a szorongást, hosszú távon viszont csapda: kialakul egy rosszul árazott, rosszul pozícionált ügyfélkör, akire később nagyon nehéz új rendszert építeni. A kapcsolati háló tehát fontos – de nem helyettesíti a stratégiát. A cél az, hogy az ismeretségi kör ne az egyetlen, hanem az egyik csatorna legyen a több közül, és idővel a külső, „hidegebb” piac felől érkező érdeklődők aránya folyamatosan nőjön.
Marketinginformációs zaj, trendek és ellentmondó tanácsok
Akárhova nézel ma, marketinges tippekbe ütközöl. Facebook-csoportok, YouTube-videók, rövid TikTok-összefoglalók, podcastok, konferenciák, hírlevelek – mindenhol azt ígérik, hogy „csak ezt a 3 lépést kell megcsinálnod” vagy „itt egy bevált formula, amit elég lemásolni”. A probléma nem az, hogy túl sok az információ, hanem az, hogy ezek többsége nem a te helyzetedre készült. Más piacra, más országra, más méretű cégekre, más érettségi szintű vállalkozókra szabták őket. Dajka Gábor tapasztalata szerint három kérdést érdemes mindig feltenned, mielőtt bármilyen marketinges tanácsot komolyan veszel. Az első: ki mondja? Milyen hosszú ideje dolgozik a szakmában, mekkora összeget kezelt már ügyfelek hirdetési büdzséjében, és mekkora felelősséget vállal a javaslataiért? A második: milyen piacra készült az anyag? Egy amerikai, dollárban fizető, több százmilliós lakossággal dolgozó piacon működő stratégia nagyon ritkán ültethető át egy az egyben a tőkehiányos, árérzékeny magyar közegbe. A harmadik: milyen érettségi szintű vállalkozásra vonatkozik? Teljesen más eszköztár kell egy több éve futó webáruháznak tízfős csapattal, mint egy egyedül dolgozó coachnak vagy VA-nak, aki épp most jön ki az első képzéséről. Külföldi és hazai kutatások is arra jutnak, hogy önmagában az, hogy „valaki marketinget csinál”, még nem garantál jobb teljesítményt, viszont a strukturált, tervezett marketing tevékenység szoros összefüggést mutat a vállalkozások pénzügyi eredményével és piaci részesedésével. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha minden héten másik „tippet” próbálsz ki, akkor jó eséllyel csak szétforgácsolod az idődet és a pénzedet. Ha viszont van egy egyszerű, de következetes terved – kinek kommunikálsz, milyen üzenettel, milyen csatornán, milyen gyakorisággal és milyen célszámokkal –, akkor ugyanazzal a költségvetéssel nagyságrendekkel jobb eséllyel tudsz tartós ügyfélkört építeni. Itt jön képbe az is, hogy vállalkozóként mennyire vagy hajlandó felelősséget vállalni a saját döntéseidért, és nem a „rossz platformot”, „rossz algoritmust” vagy „rossz piacot” hibáztatni, amikor valami nem működik elsőre.
Árazás, pénzügyi realitás és önértékelés
Az árazás az egyik legkényesebb téma minden frissen induló szolgáltatónál, mert egyszerre érinti a pénzügyi túlélésedet és az önértékelésedet. A tipikus induló logika így szokott kinézni: „Most még olcsó leszek, hogy jöjjenek az első ügyfelek, aztán majd emelek, ha már lesz elég tapasztalatom.” A gyakorlatban ez több okból is veszélyes. Először is: ha túl alacsony áron dolgozol, akkor egyszerűen nem marad elég pénz arra, hogy fedezd az adókat, a képzéseidet, az eszközeidet, a marketingedet és a saját megélhetésedet. Dajka Gábor tapasztalata szerint a legtöbb induló szolgáltató 30–50 százalékkal alulárazza magát, mert nem számol azzal, hogy a naptárában a munkaidő csak kisebb része számlázható. Egy egyszemélyes szolgáltatónál a hét egy részét mindig elviszi a marketing, az adminisztráció, a szakmai fejlődés, a tervezés és a pihenés – vagyis hiába számolsz 40 órás munkahetet, ebből jó esetben 15–20 óra lesz ténylegesen ügyfélnek kiszámlázható idő. Ha ehhez nem illeszted hozzá az óradíjadat, akkor a vállalkozásod valójában hobbi marad, és nem megélhetés. Másodszor: a túlságosan alacsony ár üzenet a piac felé. A szolgáltatások világában a túl olcsó ajánlat gyakran bizalmatlanságot kelt: „Ha ennyire olcsó, biztosan jó-e?”, „Miért ennyivel olcsóbb, mint a többiek?”, „Mi hiányzik belőle?”. Harmadrészt: ha belefutsz egy olyan ügyfélkörbe, amelyik csak az árat nézi, akkor később nagyon nehéz lesz árat emelni, mert a teljes kommunikációd és reputációd arra épült, hogy te vagy az „olcsó, kedves szolgáltató”. Ez mind nem azt jelenti, hogy kezdőként rögtön a piac tetején kell áraznod, de azt igen, hogy nem engedheted meg magadnak a hosszú távú önkizsákmányolást. Érdemes legalább egy egyszerű pénzügyi tervet készíteni: mennyi a minimális havi nettó jövedelem, amit el szeretnél érni; ehhez mennyi bevételre van szükség az adókkal, költségekkel együtt; ez hány ügyfél, hány óra munka, milyen átlagos projekt- vagy óradíj mellett. Ha ezek a számok egyáltalán nincsenek a fejedben, akkor nem a piac mond csődöt rajtad – te hagyod magára a saját vállalkozásodat.
Digitális jelenlét: mi kell tényleg az elején, és mi várhat későbbre?
A „Kell weboldal?”, „Kell Facebook oldal?”, „Kell Insta, LinkedIn?” típusú kérdések mögött valójában az a félelem áll, hogy ha nem csinálsz mindent egyszerre, akkor lemaradsz. Ez a gondolkodás nagyon gyorsan vezet szétaprózódáshoz, kiégéshez és ahhoz az érzéshez, hogy „egész nap a közösségi médián ülök, még sincs több ügyfelem”. Induló szolgáltatóként érdemes minimum szintű, de rendezett digitális jelenlétben gondolkodnod, nem pedig abban, hogy azonnal felépítesz egy komplett online birodalmat. A gyakorlatban ez nagyjából így néz ki: saját domainen egy egyszerű, de átgondolt one-page vagy néhány aloldalas weboldal, ahol egyértelműen leírod, hogy kinek, milyen problémára, milyen eredményt segítesz elérni, és hogyan lehet veled kapcsolatba lépni. Nem kell tíz menüpont, blog archívum és mindenre kiterjedő portfólió: elég, ha a látogató 10–15 másodperc alatt felfogja, hogy jó helyen jár-e. Ehhez kapcsolódhat egy–két olyan közösségi média felület, amelyet a célcsoportod valójában használ: B2B szolgáltatásoknál gyakran a LinkedIn és a szakmai Facebook-jelenlét, B2C szolgáltatásoknál inkább Facebook, Instagram, esetleg TikTok. A lényeg, hogy induláskor inkább egy-két csatornát használj jól, mint ötöt rosszul. A tartalmaknál sokat segít, ha érted azokat az alap pszichológiai mechanizmusokat, amelyek mentén a figyelem működik: miért kattint valaki egy posztra, hogyan épül fel egy meggyőző reklámszöveg, mi az a motiváció, amire érdemes rákapcsolódni. Pont erről szól az „Online Marketing és Pszichológia” című könyvem is: nem eszközöket tanít, hanem gondolkodásmódot, amely a fogyasztáslélektanra, reklámpszichológiára, szociológiára és közgazdaságtanra épít, kifejezetten a magyar, tőkehiányos mikrovállalkozói valóságra szabva. Aki megérti, hogyan gondolkodik a saját célcsoportja, annak kevesebb tartalommal is nagyobb esélye van arra, hogy a megfelelő embereket szólítsa meg, ahelyett hogy végtelen posztgyártásba fulladna.
Stratégia és kapacitás: hogyan épül fel az első stabil ügyfélkör?
Az első stabil ügyfélkör nem attól jön létre, hogy „jó fej vagy”, vagy hogy „nagyon szeretsz segíteni”, hanem attól, hogy tudatosan építesz ügyfélszerző rendszert. Ez nem feltétlenül bonyolult, de következetességet igényel. Érdemes úgy gondolkodnod, hogy a szolgáltatói vállalkozásodnak van egy egyszerű „folyamata”: láthatóság → érdeklődés → beszélgetés → ajánlat → megbízás → megvalósítás → utókövetés. Ha bármelyik lépés hiányzik vagy gyenge, az egész rendszer teljesítménye visszaesik. Nemzetközi kutatások szerint azok a kis- és középvállalkozások, amelyek formálisabb marketing- és üzleti tervezést alkalmaznak, hosszú távon mérhetően jobb pénzügyi eredményt és versenyképességet érnek el, mint azok, amelyek ad hoc módon működnek. A gyakorlatban ez nálad azt jelentheti, hogy leírod: egy hónapban hány érdemi érdeklődő beszélgetést szeretnél (nem lájkot, beszélgetést), ehhez milyen aktivitásokat vállalsz (cikkek, posztok, networking, előadások, workshopok, hirdetések), milyen konverziós arányokkal számolsz, és milyen lépések követik az első kapcsolatfelvételt (pl. stratégiai hívás, e-mailes utánkövetés, ajánlat). Dajka Gábor tapasztalata szerint az a szolgáltató, aki hajlandó legalább negyedévente ránézni a saját marketingrendszerére, és számokkal gondolkodni („mennyi megkeresés jött, honnan, mennyi lett belőle ügyfél”), nagyságrendekkel stabilabbá tudja tenni a bevételét, mint az, aki csak azt figyeli, hogy „úgy érzem, mostanában kevesebb megkeresés van”. Ebben a szakaszban sokat segíthet egy külső szem: ezért létezik a marketing tanácsadásom is. Nem „instant csodareceptet” adok, hanem egy napot, amikor a vállalkozásodat végre egyszerre szakmai, marketinges és pénzügyi szemmel is megnézzük, és ebből közösen csinálunk cselekvési tervet.
„Ha azt szeretnéd, hogy a vállalkozásod ne a szerencsén, hanem egy átgondolt rendszeren múljon, akkor ne egyedül próbáld kitalálni az egész stratégiát az első évben. Külső szem kell – akár tőlem, akár mástól.” – Dajka Gábor
Az első stabil ügyfélkör tehát nem véletlenül alakul ki: beletett munka, tervezés, tesztelés és korrekció eredménye. A jó hír az, hogy ha egyszer összeáll, onnantól sokkal kevésbé fogsz „hullámvasúton ülni” hónapról hónapra.
12 hónapos akcióterv frissen induló szolgáltatónak
Az elmélet akkor ér valamit, ha át tudod fordítani konkrét lépésekre. Az alábbi akcióterv nem kőbe vésett szabályrendszer, hanem gyakorlati támpont, amelyet a saját helyzetedre kell szabni – de segít elkerülni a tipikus kapkodást és szétesést. Az első 12 hónapot érdemes három nagy szakaszra bontani. Az első, 0–3. hónap a validációról szóljon: beszélgess annyi potenciális ügyféllel, amennyivel csak tudsz, akár ingyenes vagy kedvezményes első alkalom keretében, de strukturáltan kérdezz – mi fáj nekik, milyen megoldásokat próbáltak már, mitől tartanak, mit jelentene számukra a „sikeres együttműködés”. Közben folyamatosan finomítsd az üzeneted: kinek, milyen konkrét eredményt ígérsz. A 4–6. hónap fókusza legyen a láthatóságépítés: állíts fel egy egyszerű weboldalt vagy landing oldalt, válassz 1–2 fő kommunikációs csatornát, és kezdj el rendszeresen – nem feltétlenül naponta – olyan tartalmakat megosztani, amelyek valódi problémákra reagálnak, nem csak általánosságokat puffogtatnak. Érdemes ebben az időszakban tesztelni kisebb kampányokat is: például egy tematikus mini-workshopot, egy e-mailes minikurzust vagy egy határidős ajánlatot. A 7–9. hónapban jöhet a csomagolás és finomhangolás: alakíts ki 2–3 egyértelműen elnevezett és pozícionált szolgáltatáscsomagot, adj nekik érthető struktúrát, és ha az első ügyfelek visszajelzései jók, akkor emelj árat – nem drasztikusan, de következetesen. Végül a 10–12. hónap a rendszerezésé és skálázásé: nézd át, mi működött az évben (melyik csatorna, milyen típusú tartalom, milyen ajánlat), és mi nem; vezess be legalább minimális szintű CRM-et (akár egy jól karbantartott táblázat formájában), automatizáld, amit érdemes (időpontfoglalás, alap e-mailes utánkövetés), és ha a számok indokolják, ekkor kezdj el tudatosan hirdetni, nem pedig pánikszerűen. Ha ezt a 12 hónapot így gondolod végig, akkor reális esélyed van rá, hogy a második éved már ne arról szóljon, hogy „lesz-e egyáltalán ügyfél”, hanem arról, hogy melyik ügyfelet vállalod el.
Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint
Őszintén fogalmazva: frissen induló szolgáltatónak lenni 2025-ben nem való mindenkinek. Nem azért, mert túl bonyolult lenne a marketing vagy a vállalkozásvezetés, hanem azért, mert sokan nem hajlandók megfizetni a tanulás, az önreflexió és a felelősségvállalás árát. Vállalkozóként senki nem fog kézen fogva végigvezetni az úton – legfeljebb melléd áll egy tanácsadó, egy mentor vagy egy jó könyv, de a döntéseket neked kell meghozni, és a következményeket is neked kell viselned. Ha most ott tartasz, hogy kevés az ügyfeled, és azon gondolkodsz, hogy „feladjam vagy kitartsak?”, akkor azt javaslom: először ne érzelmi, hanem racionális döntést hozz. Nézd meg a számaidat: mennyi esélye van annak, hogy a jelenlegi működéseddel 1–2 éven belül stabil megélhetést teremtesz? Ha a válasz: nagyon kevés, akkor vagy radikálisan változtatsz a rendszereden (pozícionálás, árazás, marketing, szolgáltatásstruktúra), vagy őszintén kimondod magadnak, hogy ez nem a te utad. Nincs ezzel baj – de félgőzzel vállalkozni hosszú távon kimerítő és drága hobbi. Ha viszont képes vagy felvállalni, hogy tanulni fogsz, hibázni fogsz, pénzt fogsz bukni kísérletekre, és közben nem a kifogásokat, hanem a megoldásokat keresed, akkor a szolgáltatói pálya az egyik legrugalmasabb, legszabadabb életforma lehet, amit választani tudsz. Én azt látom a saját ügyfeleimnél, hogy nem azok jutnak messzire, akik a legjobban beszélnek a szakmájukról, hanem azok, akik hajlandók hideg fejjel tervezni és cselekedni. A kérdés végső soron egyszerű: akarsz-e olyan felnőtt vállalkozó lenni, aki vállalja a döntései következményeit – vagy inkább megmaradsz tanuló üzemmódban, miközben az évek elmennek melletted. A döntés a tiéd. Én abban tudok segíteni, hogy ha a kitartást választod, akkor a következő lépéseid ne a szerencsén múljanak, hanem tudatos, átgondolt döntéseken.
Ajánlott magyar videó/podcast
Ehhez a témához különösen jól illik az a videóm, amelyben kifejezetten a kezdő vállalkozók marketinges hibáiról beszélek – ha most indul a szolgáltatásod, ez segít elkerülni jó néhány drága kerülőutat.
Szakértő válaszol – gyakori kérdések
Elég-e az, ha az elején ismerősök és ajánlások útján szerzek ügyfeleket?
Röviden: induláshoz elég lehet, hosszú távra kevés. Az első 3–6 hónapban teljesen rendben van, ha az ügyfeleid nagy része ismerősökön, kapcsolatokon keresztül érkezik. Ez segít gyakorlatot szerezni, finomítani a szolgáltatásodat, és visszajelzést gyűjteni. A gond akkor kezdődik, ha 1–2 év után is csak ajánlásokból élsz, és nincs mellette tudatosan épített online jelenléted, rendszeres érdeklődőszerző tevékenységed és átgondolt szolgáltatásstruktúrád. Ilyenkor a bevételed kiszámíthatatlan, a tárgyalási pozíciód gyenge (hiszen „jófejségből” jöttek), és a vállalkozásod inkább sodródik, mint irányítottan halad. Érdemes úgy gondolkodnod, hogy az ajánlások egy nagyon értékes, de nem egyetlen pillére legyenek a rendszerednek.
Mikor érdemes marketingest vagy marketing tanácsadót bevonni?
Nem akkor, amikor már ég a ház, és az utolsó pénzedet akarod „rátenni” egy csodamegoldásra. Érdemes két tipikus ponton szakemberhez fordulni. Az egyik: amikor már van némi tapasztalatod, néhány ügyfél, de azt érzed, hogy kaotikus az egész, nem látod át, honnan jön a forgalom, és nem tudod, min változtass, hogy stabilabb legyen. A másik: amikor a növekedés miatt kezdesz szűk keresztmetszetekbe ütközni (idő, kapacitás, kommunikációs káosz), és szeretnél rendszert építeni a vállalkozásod köré. Kezdőként is kérhetsz konzultációt, de ilyenkor számolj azzal, hogy a munkának része az is, hogy te magad tanulsz vállalkozóként gondolkodni. Ha azon spórolsz, hogy ne kelljen gondolkodnod, annak hosszú távon magas lesz az ára.
Mennyit érdemes marketingre költeni az első évben?
Nincs mindenki számára érvényes fix százalék, de van néhány ésszerű irány. Ha semmit nem költesz marketingre – se weboldalra, se hirdetésre, se tartalomgyártásra, se szakmai anyagokra –, akkor valójában azt mondod: kizárólag a kapcsolataimra bízom a vállalkozásom jövőjét. Ez ma extrém kockázatos, főleg egy szolgáltatói piacon, ahol rengetegen versenyeznek a figyelemért. Dajka Gábor tapasztalata szerint az a frissen induló szolgáltató, aki az első évben minimum néhány százezer forintot (weboldal, vizuális arculat, képzés, esetleges kisebb hirdetési tesztek) hajlandó befektetni, reálisabb eséllyel tud eljutni addig, hogy a második évben már ne nulláról kelljen indítania minden hónapot. A lényeg nem az, hogy pontosan mennyit költesz, hanem az, hogy tudatosan költs: legyen terv, cél, mérés, és ne impulzusvásárlásokra menjen el a teljes keret.
Miben más a magyar piac, mint a külföldi példák, amiket a képzéseken hallok?
A legtöbb nemzetközi képzés olyan piacokra készült, ahol lényegesen magasabb az átlagjövedelem, nagyobb a vásárlóerő, és természetesebb a „coachot, tanácsadót, szakértőt fogadok” gondolat. Magyarországon a középosztály jelentős része továbbra is nagyon árérzékeny, és a szolgáltatásokra költött pénzt sokan „luxusnak” érzik. Emellett a piac mérete is kisebb, ami azt jelenti, hogy szűkebb célcsoporttal kell dolgoznod, kevesebb potenciális ügyfélből. Ez nem tragédia, csak egészen más logikát kíván, mint egy angolszász piacon használt „tölts tele egy webinárt, és ad el 1000 dolláros programot” típusú modell. Az „Online Marketing és Pszichológia” című könyvemet kifejezetten a magyar, tőkehiányos vállalkozói közegre írtam: abban részletesen bemutatom, hogyan tudsz a hazai kulturális és gazdasági sajátosságokkal együtt dolgozni, nem pedig ellenük.
Források
KSH – Business demography, 2017 (vállalkozások 5 éves túlélési aránya)
Eurostat – Business demography statistics (vállalkozás-születések és -megszűnések, EU-s túlélési arányok)
ICF – Global Coaching Study 2023 Executive Summary (a coaching iparág mérete és növekedése)
