A vezetéselmélet egyik meghatározó mérföldköve az 1940-es évek végéhez köthető, amikor a Michigani Egyetem kutatói – Rensis Likert irányításával – részletes interjúkat készítettek vezetőkkel és beosztottakkal. Kutatásuk eredményeképpen két eltérő vezetési stílust különítettek el: a feladatcentrikus (job-centered) és a beosztottcentrikus (employee-centered) vezetői magatartást. Az alábbiakban bemutatjuk a két stílus sajátosságait, összehasonlítjuk őket, és rávilágítunk arra,...

A vezetési stílus kiválasztása éppen olyan meghatározó lehet a szervezetek mindennapi működésében, mint a pontos célok meghatározása vagy a munkaerő összetétele. A Tannenbaum–Schmidt hatalom-részvétel modell ennek a kérdésnek egy rugalmas, fokozatokba rendezett megközelítését kínálja, ami segít abban, hogy a vezetők a beosztottak érettségi szintjéhez és a szervezet aktuális helyzetéhez leginkább illeszkedő módszert válasszák. Ebben a...

Likert egytényezős modellje a vezetési stílusokat elsősorban aszerint különbözteti meg, hogy a beosztottak mennyire vesznek részt a döntéshozatalban és a vezetési folyamatban. Ezt a megközelítést gyakran négy egymásra épülő rendszerrel (vagy „stílussal”) írják le, melyek a keménykezű (exploitative) parancsolótól egészen a teljesen részvételi (participative) típusig terjednek. Ezek a rendszerek lényegében a Lewin-féle autokratikus és demokratikus...

A munkahelyi alkoholproblémák gyakran sokrétű okokra vezethetők vissza. Az egyik legkritikusabb tényező a szervezeti kultúra, illetve a vezetői viselkedés. Ha egy dolgozó folyamatosan úgy érzi, hogy a felettese vagy a szervezet igazságtalanul bánik vele, akkor sokszor nem tudja, hogyan vezesse le a felgyülemlett feszültséget. Ilyen esetben előfordulhat, hogy az érintett menekülési útként értelmezi az ivást....