Hogyan írj vonzó blogcikket?

Ha ma blogot írsz, a legnagyobb félreértés az, hogy a siker „íráskészség” kérdése. Az íráskészség szükséges, de önmagában kevés. A digitális olvasó nem irodalmi élményt keres, hanem gyors tájékozódást, döntéstámogatást, kockázatcsökkentést vagy egy konkrét következő lépést. Pár másodperc alatt eldől, hogy marad-e. Ez nem a tehetség ellen szól, hanem a környezet logikája: túl sok a tartalom, kevés az idő, és az olvasó fejében mindig ott a kérdés, hogy „ezzel most előrébb jutok?”. Dajka Gábor tapasztalata szerint a legtöbb blog azért marad középszerű, mert nem rendszerben gondolkodik: nincs világos célja a cikknek, nincs mérési kerete, és nincs disztribúciós terve. Ilyenkor a blog egyfajta online jegyzetfüzet, ami „kint van”, de nem dolgozik.

A jól működő blogcikk ezzel szemben üzleti eszköz. Kutatásból indul, világos szerkesztésben él, és a végén kimenetet ad: mit tegyen az olvasó, mit értsen meg, miben legyen magabiztosabb. A „vonzó” cikk nem feltétlenül szórakoztató, hanem fogyasztható és hasznos. A fogyaszthatóság azt jelenti, hogy képernyőn is átlátható: logikus alcímek, rövid bekezdések, jól elhelyezett kiemelések, és olyan szerkezet, amit át lehet futni. A hasznosság pedig azt jelenti, hogy döntést segít: sablont, listát, keretrendszert, ellenőrző pontokat ad. És van még egy szempont, amiről sokan nem beszélnek: a cikknek illeszkednie kell a kereséshez, a márkához és a terjesztéshez. Ha csak „jó szöveg” van, de nincs jól pozicionálva, nem lesz stabil forgalma. Ha van forgalom, de nincs következő lépés, nem lesz belőle üzleti eredmény. A cél tehát nem a szép szöveg, hanem a következetesen működő tartalomrendszer. Ebben a cikkben ezt bontjuk le: témaválasztás, cím, bevezető, szerkezet, vizuális elemek, interaktivitás, CTA, optimalizálás, mobilos forma, ütemezés, promóció, majd a tipikus hibák és egy 30 napos akcióterv.

Témaválasztás: problémából indulj, ne ötletből

A témaválasztásnál dől el a legtöbb. Nem az a kérdés, miről van kedved írni, hanem az, hogy a közönséged milyen helyzetben van, és milyen döntéseket próbál meghozni. Egy jó blogtéma olyan, mintha egy konkrét beszélgetésre válaszolnál: „ezt kérdeztétek”, „ezzel szoktatok elakadni”, „itt szoktatok tévedni”. Ha a téma nem kapcsolódik konkrét döntéshelyzethez, a cikk gyakran informatív lesz, de nem lesz emlékezetes, és nem lesz visszahozó ereje. A legjobb témák forrásai általában nem a „kreatív ötletelés”, hanem a valós ügyféljelek: ügyfélszolgálati levelek, kommentek, sales hívások visszatérő kérdései, árajánlat-kérések indoklásai, illetve a keresési szándék. Ez utóbbit sokan félreértik: nem „kulcsszavakat” kell vadászni, hanem azt kell megérteni, hogy az olvasó mit akar elérni a kereséssel. Tudni akar? Összehasonlítani? Dönteni? Végrehajtani?

Én úgy látom, hogy a jó téma egy egyszerű szűrőn átmegy: (1) van-e mögötte égető probléma, (2) illeszkedik-e a termékedhez/szolgáltatásodhoz, (3) megfogalmazható-e egy mondatban a cikk ígérete, (4) megvan-e a kontextus (kinek, milyen helyzetben, milyen feltételekkel), (5) mérhető-e a hatás (forgalom, feliratkozás, ajánlatkérés, belső kattintás). Ha a cikk tézise túl széles, akkor szét fog folyni. Ilyenkor nem az a megoldás, hogy még több mindent beleraksz, hanem az, hogy szűkítesz: iparág, cégméret, érettség, költségkeret, időnyomás, csatorna. Egy átlagos magyar KKV-nál például sokszor nem az a kérdés, hogy „melyik a legjobb stratégia”, hanem az, hogy „melyik fér bele erőforrásban, és melyik nem borítja meg a működést”. A témaválasztásnál ezt a realitást érdemes beépíteni, mert ettől lesz a cikk hiteles és gyakorlatias.

Címadás és meta: kattintást nem elég kérni, ki kell érdemelni

A cím nem „dísz”, hanem döntési pont. A keresőben, a közösségi médiában és a hírlevélben a cím az első szűrő: átmegy-e az olvasó fején az üzenet, hogy „ez nekem szól” és „ez megéri az időmet”. A jó cím konkrét, kimenetet ígér, és egyértelművé teszi, hogy milyen helyzetre ad választ. A rossz cím általános, túl nagyot markol, vagy olyan ígéretet tesz, amit a cikk nem tud teljesíteni. Ebből rövid távon lehet kattintás, hosszú távon viszont bizalomvesztés lesz, és az olvasó legközelebb már óvatosabb. Dajka Gábor tapasztalata szerint a legjobb szerkesztési rutin az, ha a kész cikkhez is írsz 8–10 címvariációt, majd kiválasztod azt, amelyik egyszerre pontos és vonzó. A címadásnál az a jó kérdés, hogy „milyen eredményt kap az olvasó 15–20 perc olvasás után?” Ha erre nem tudsz válaszolni, a cím is bizonytalan lesz.

A cím mellett ott van a metacím és a meta leírás (a kereső találati listájában ezek adják el az első kattintást). Itt nem irodalmi szöveg kell, hanem tiszta ígéret: mit old meg a cikk, kinek szól, mi a kimenet. A metaleírásban érdemes úgy fogalmazni, mintha egy rövid ajánlót írnál: 1–2 mondat, konkrét probléma, konkrét haszon. A címformátumok közül tartósan működnek a „Hogyan…” és „Mikor…” szerkezetek, a feltételes címek (például: „…ha most indulsz”), és a számozott listák, ha a cikk valóban listát ad. De ne ess abba a hibába, hogy a számot csak azért teszed bele, mert „jobban kattint”. A cím nem trükk, hanem szerződés: amit ígér, azt a cikknek teljesítenie kell. Ha pedig bizonytalan vagy, tesztelj: hírlevélben ugyanarra a cikkre két külön tárgysor, kétféle cím, és mérd meg az átkattintást. A cím a legkönnyebben javítható elem, ezért visszamenőleg is érdemes optimalizálni.

Bevezető: az első képernyő a szerződés

A bevezető nem összefoglaló, hanem pozicionálás. Az olvasó az első képernyő alapján dönti el, hogy jó helyen van-e. Ezért a bevezető feladata egyszerű: tisztázni, kinek szól a cikk, milyen problémát old meg, és milyen eredményt ígér. Ha ebben bizonytalan vagy, az olvasó is bizonytalan lesz. Jól működő szerkezet: első mondatban egy tény vagy helyzet, ami ismerős az olvasónak; második mondatban az ígéret; harmadik mondatban a keretek, vagyis hogy mit fogsz és mit nem fogsz tárgyalni; negyedik mondatban egy rövid jelzés arról, hogy miért érdemes rád figyelni (tapasztalat, keret, módszer). Nem kell sok, csak tisztaság. A bevezető célja nem az, hogy „mindent elmondj”, hanem az, hogy az olvasó érezze: itt időt spórol, mert pontos választ kap.

Ha a témád döntésközeli (pénz, kockázat, karrier, üzleti növekedés), a bevezetőben érdemes vállalni az álláspontot. Nem agresszíven, hanem világosan. Például: „ha ezt a három dolgot nem teszed rendbe, a blogod nem fog üzleti eredményt hozni.” Az ilyen mondatok fegyelmezik a cikket is, mert utána kötelességed a három dolgot tényleg rendbe tenni a szövegben. A bevezetőnél még egy pont fontos: a bekezdéshossz. Képernyőn a hosszú, tömbszerű szöveg fárasztó. A bevezetőben különösen érdemes rövidebb mondatokkal dolgozni, és gyorsan eljutni a lényegig. Ha a bevezető „melegít”, de nem ad ígéretet, az olvasó továbbgörget. Ha ad ígéretet, de nincs keret, az olvasó elbizonytalanodik. Ha van ígéret és keret, de nincs tartalom, az olvasó csalódik. A jó bevezető tehát nem szép, hanem pontos.

Tartalmi szerkezet: a váz a minőség fegyelme

A tartalmi váz az a pont, ahol a blogcikk átmegy „szövegből” döntéstámogatássá. A jó váz nem esztétikai kérdés, hanem logika. Egy gondolat = egy egység. Egy egység = egy válasz. Ha ezt betartod, a cikk nem fog szétesni, és az olvasó bármikor visszatalál benne. Én azt javaslom, hogy a vázat ne úgy írd meg, hogy „milyen alcímek legyenek”, hanem úgy, hogy „milyen kérdésekre válaszolok”. Például: Mi a probléma? Miért történik? Mi a kockázata? Mik a gyakori tévedések? Mi a lépésről lépésre megoldás? Mivel mérem? Mi legyen a következő lépés? Ha ezek megvannak, az alcímek maguktól jönnek.

A szerkezetnél a „szkennelhetőség” nem marketing-bullshit, hanem egyszerű realitás: sokan előbb átfutják a címsorokat, és csak utána olvasnak részletesen. Ezért az alcímek legyenek önmagukban is informatívak. Ne „történetmesélő” alcímeket írj, hanem olyanokat, amelyek egyértelművé teszik, miről szól a blokk. A cikkben érdemes időnként rövid „összekötő” mondatokkal átvezetni a szakaszokat, hogy a gondolatmenet folyamatos maradjon. De ne csak átvezess, hanem „tartsd kézben” a logikát: ha egy ponton azt mondod, hogy „mérni kell”, akkor később mondd meg, mit és miért. A szerkezet része az is, hogy milyen mélységben mész bele. Ha túl felszínes, a cikk nem ad értéket. Ha túl részletes, elveszíted az olvasót. A jó kompromisszum az, ha a cikk önmagában is használható, és aki mélyebben akar menni, annak adsz eszközt: sablont, listát, ellenőrző pontot. Ha pedig tartalomstratégiában gondolkodsz, akkor a váz segít abban is, hogy sorozatokat építs: ugyanaz a szerkezeti gerinc több témára is ráhúzható, és ettől a blogod kiszámíthatóvá válik.

Szövegformázás és olvashatóság: mobilra írj, asztalira bővíts

A legtöbb vállalkozó még mindig „papírra írja” a blogot fejben, majd feltölti a webre. Csakhogy a web nem papír. Mobilon olvasnak, zajban olvasnak, két megálló között olvasnak. Emiatt a szövegnek levegőt kell hagynia. A bekezdések legyenek rövidebbek, a mondatok érthetőek, és az egy gondolat = egy bekezdés elv legyen könyörtelen. Nem azért, mert így „szebb”, hanem mert így gyorsabban feldolgozható. A kiemelések (félkövér, dőlt) hasznosak, de csak akkor, ha valóban navigációt adnak: segítsenek megtalálni a lényeget. Ha mindent kiemelsz, semmi nem lesz kiemelés. Érdemes külön figyelni a definíciókra és a lépésekre: ha új fogalmat vezetsz be, előbb definiáld egyszerűen, majd mutasd meg, hogyan használja az olvasó a gyakorlatban.

Mobilon különösen fontos a „fal” szöveg elkerülése. Ha a cikked egy hosszú tömb, az olvasó fejében azonnal nő a befektetett energia érzete, és csökken a befejezés esélye. Ilyenkor nem az a megoldás, hogy „rövidíts”, hanem az, hogy tagolj: alcímek, listák, táblázatok, rövid összefoglaló mondatok. A cél nem az, hogy mindent felsorolásba tegyél, hanem az, hogy a sűrű részeket megkönnyítsd. Praktikus szabály: ha egy bekezdésben háromnál több gondolat van, szedd szét. Ha egy mondatban négy tagmondat van, vágd ketté. Ha egy szakasz csak arról szól, hogy „minden fontos”, akkor valójában nincs fókusz. A jó formázás végső tesztje: ha valaki csak átfutja a cikket, akkor is érti-e a fő üzenetet, és talál-e benne konkrét teendőt. Ha igen, akkor a szöveg dolgozik. Ha nem, akkor a cikk csak „jelen van”.

Vizuális elemek: információs sűrítés, nem dekoráció

A vizuális elemek szerepe nem az, hogy „szebb legyen a cikk”, hanem az, hogy gyorsabb legyen a megértés. Egy jó ábra, egy egyszerű folyamatábra vagy egy táblázat képes kiváltani hosszú magyarázatokat, és segít abban is, hogy az olvasó megjegyezze a lényeget. A rossz vizuál viszont csak lassít: betöltési időt ad, de nem ad értéket. Ezért érdemes tudatos szabályokat felállítani: minden képhez legyen rövid felirat, ami elmondja, miért van ott; az alt szöveg legyen leíró (nem „kép1”), és a fájlméret legyen optimalizált, mert a lassú oldal mobilon büntet. Ha saját ábrákat készítesz (keretrendszer, döntési mátrix, ellenőrző lista), az kettős nyereség: jobb megértés az olvasónak, és egyedi jegyek a márkának. Nem kell grafikusnak lenni hozzá, csak tisztán gondolkodni: kevés elem, egyértelmű címkék, olvasható betűméret.

A táblázat akkor jó, ha döntést segít. Például: melyik CTA-típus mikor működik; milyen témák mely tölcsérszintre valók; milyen csatornán milyen formában érdemes újrahasznosítani a cikket. A képernyőképek akkor jók, ha folyamatot magyarázol vagy hibát mutatsz be (például beállítások, felületek). A stock fotók általában csak helykitöltők, ezért ha nincs valódi funkciójuk, inkább hagyd el őket. A vizuális elemeknél a legprofibb hozzáállás az, ha előre eldöntöd: melyik rész lesz „megértést gyorsító blokk” a cikkben. Ilyenkor nem utólag „teszel be képet”, hanem szerkesztés közben építed be a vizuált. Ettől a cikk nemcsak informatív lesz, hanem képernyőn is könnyebben fogyasztható.

Interaktivitás: alacsony belépési küszöb, magas érték

Az interaktivitás nem játék, hanem üzleti eszköz. A célja az, hogy az olvasó ne passzívan fogyasszon, hanem aktívan kapcsolódjon: kipróbáljon valamit, ellenőrizze magát, vagy egy kicsi lépést megtegyen. Egy rövid mini-teszt (például „melyik blogtípus illik a célodhoz?”), egy letölthető sablon (cikk-brief, checklist), vagy egy egyszerű „válaszolj egy mondatban” kérdés a végén mérhetően javíthatja az elköteleződést. De csak akkor, ha nem erőltetett, és ha azonnali értéket ad. A jó interaktív elem mindig olyan, amit az olvasó külön döntés nélkül is megcsinál: rövid, egyértelmű, és a cikk témájába simul. Ha túl nagy a belépési küszöb („tölts ki 20 kérdést”), az olvasó nem fog belekezdeni. Ha kicsi a belépési küszöb („pipáld ki, mi igaz rád”), akkor működik.

Az interaktivitás másik szerepe, hogy előkészíti a következő lépést. Ha az olvasó kitölt egy rövid önellenőrzést, akkor a végén természetesebb felajánlani egy sablont, egy kapcsolódó anyagot, vagy akár egy konzultációs lehetőséget. Itt jön be a felelősség: nem az a cél, hogy „minden áron leadet gyűjts”, hanem az, hogy valóban segíts. Ha a cikk egyértelműen megold egy problémát, akkor az olvasó sokkal nagyobb eséllyel fog továbblépni. Az interaktivitás tehát nem trükk, hanem szolgáltatás: azt üzeni, hogy nem csak beszélsz, hanem együtt gondolkodsz az olvasóval. A gyakorlatban ez a hozzáállás építi a bizalmat, és hosszú távon ebből lesz stabil közönség.

CTA és konverzió: a következő lépést meg kell nevezni

A CTA nem erőszakos eladás, hanem világos útmutatás. Az olvasó végigmegy egy anyagon, és a fejében ott a kérdés: „oké, és most mi legyen?”. Ha ezt nem válaszolod meg, a cikked üzletileg félkész. A jó CTA illeszkedik a cikk ígéretéhez és az olvasó állapotához. Ha edukálsz, akkor természetes a letölthető sablon vagy ellenőrző lista. Ha megfontolási szakaszban vagy, akkor egy összehasonlító anyag, kalkulátor, vagy egy rövid útmutató. Ha döntésközeli a cikk, akkor egy konzultáció, audit, vagy ajánlatkérés. Dajka Gábor tapasztalata szerint az egyik leggyakoribb hiba, hogy a CTA túl távoli: a cikk végén „vegyél” van, miközben az olvasó még csak most értette meg a problémát. Ilyenkor nem a CTA „rossz”, hanem a lépcső hiányzik. Érdemes 1 fő CTA-ban gondolkodni a cikk végén, és 1–2 kisebb, kontextusos felhívásban a cikk közepén, ahol a legnagyobb a relevancia.

A CTA szövegénél a konkrétság nyer: ige + eredmény + kockázatcsökkentés. Például: „Töltsd le a cikk-brief sablont – szerkeszthető, és 10 perc alatt segít rendet tenni a vázban.” Nem kell túlmagyarázni, de a „miért éri meg?” legyen benne. És mérni kell. Nem elég a forgalmat nézni; a CTA-nál azt kell nézned, hogy a cikk olvasói hogyan haladnak tovább: kattintanak-e belső linkre, feliratkoznak-e, kérnek-e időpontot, visszajönnek-e később. A CTA nem szépségverseny, hanem döntési pont. Ha működik, megtartod. Ha nem működik, változtatsz a szövegen, a helyen vagy az ajánlat típusán, és újraméred.

Optimalizálás és karbantartás: a publikálás a munka közepe

A cikk megírása után jön az a rész, amit sokan kihagynak, pedig itt dől el a tartalom élettartama. Az optimalizálás nem „technikai mágia”, hanem jó szerkesztői és működtetési gyakorlat: tiszta szerkezet, beszédes cím, értelmes meta leírás, rövid URL, képek tömörítése, és logikus belső kapcsolatok a saját tartalmaid között. Ha egy blog hosszú távon épít láthatóságot, az azért van, mert a cikkek témakörök szerint egymásra hivatkoznak, és a kereső is látja, hogy van tematikus lefedettség. Ehhez nem kell bonyolult trükk, csak következetesség: amikor megírsz egy cikket, mindig nézd meg, melyik 2–3 régebbi anyaghoz kapcsolódik, és építs átjárást. A képeknél pedig nem csak a szépség számít, hanem a sebesség. Mobilon a lassú oldal leépíti a türelmet.

A karbantartás legalább ennyire fontos. Egy jó cikk nem egyszeri publikáció, hanem „élő anyag”. Negyedévente érdemes ránézni a top tartalmakra: változott-e a keresési szándék, elavult-e egy rész, van-e új példa, jobb-e a CTA, pontosabb-e a cím. Sokszor egy régi cikk frissítése több eredményt hoz, mint egy új cikk megírása, mert már van rá története és forgalma. A mérésnél pedig ne ragadj le a „mindenkinél van” mutatóknál. Nézd a láncot: belépés → olvasás → továbblépés → konverzió. Ha sok a belépés, de kevés az olvasás, akkor a cím és a bevezető nincs összhangban. Ha jó az olvasás, de nincs továbblépés, akkor a CTA nem illeszkedik. A blog működtetése ebből a szempontból nem írás, hanem rendszeres finomhangolás.

Promóció és újrahasznosítás: egy cikkből több csatorna

A publikálás nem a vége, hanem a terjesztés kezdete. Ha nem juttatod el a cikket azokhoz, akiknek írtad, akkor a blogod legjobb anyagai is „láthatatlanok” maradnak. Érdemes három csatornacsoportban gondolkodni: saját (weboldal, hírlevél, közösségi felületek), szerzett (megosztások, említések, szakmai csoportok), fizetett (remarketing, tartalomhirdetés). A hírlevélben ne csak linket küldj, hanem emelj ki 1–2 tanulságot, és adj egy konkrét „miért most?” indokot. Közösségi felületen ne csak posztold a linket: bontsd ki a cikk lényegét natív formában (rövid összefoglaló, pontok, kérdés-válasz). A fizetett csatorna akkor jó, ha van egy stabilan teljesítő, döntésközeli anyagod, amit érdemes megtolni, mert konverziót hoz.

Az újrahasznosításnál a cél a hatékonyság. Egy alapos blogcikkből készülhet: rövid social posztsorozat, hírlevél-sorozat, videóvázlat, podcast beszélgetési keret, vagy egy letölthető összefoglaló. Így nem „több tartalmat gyártasz”, hanem egy tartalom befektetésből több kimenetet hozol ki. Dajka Gábor tapasztalata szerint a legtöbb vállalkozó azért ég ki a tartalomkészítésben, mert minden platformra külön próbál „újat kitalálni”. Ezzel szemben a működő modell az, ha van néhány erős alapanyag, amit jól szerkesztesz, mérsz, és több csatornán hasznosítasz. Ehhez kell egy egyszerű szerkesztőségi terv: mikor jön a cikk, mikor megy ki a hírlevél, mikor jönnek a kivonatok, és mikor mérsz rá újra. A blog hosszú távon így válik stabil növekedési eszközzé.

Gyakori hibák és 30 napos akcióterv

A legtipikusabb hibák nem technikaiak, hanem gondolkodásbeliek. Túl tág téma: az olvasó nem tudja, neki szól-e. Túl nagy ígéret a címben: kattintás lehet, bizalom nem lesz. Túl hosszú, tagolatlan szöveg: képernyőn fárasztó. Hiányzó következő lépés: a cikk végén nincs kimenet. Elmaradó utómunka: nincs disztribúció, nincs mérés, nincs frissítés. Ezek mind ugyanarra vezethetők vissza: nincs rendszer. A jó hír, hogy a rendszer nem nagy dolog, csak következetesség. A cél nem az, hogy „minden héten posztolj”, hanem az, hogy fenntartható tempóban, stabil minőségben publikálj.

1. 1. hét: közönségkérdések összegyűjtése (ügyfélszolgálat, sales, kommentek), és 10 téma egy mondatos tézissel.
2. 2. hét: két témából részletes váz; 8–10 címvariáció; CTA kiválasztása; vizuális elemek tervezése.
3. 3. hét: megírás és szerkesztés külön körben; meta elemek; képek tömörítése; mobil ellenőrzés.
4. 4. hét: publikálás + hírlevél + közösségi kivonatok; 7–14 nap után mérés és finomítás (cím, bevezető, CTA).

„Ha nem tudod egy mondatban megfogalmazni, mit adsz az olvasónak, akkor nem cikket írsz, hanem jegyzetelsz.” – Dajka Gábor

Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint

A blog akkor lesz üzleti eszköz, ha fegyelmezett és hasznos. Fegyelmezett abban az értelemben, hogy van célja, van szerkezete, és van utómunkája. Hasznos abban az értelemben, hogy nem általánosságokat ismétel, hanem konkrét helyzetekre ad konkrét lépéseket. Én azt látom, hogy a legtöbb tartalom azért nem hoz eredményt, mert a szerző nem vállalja a döntéseket: nem szűkít témát, nem mondja meg, kinek szól, nem jelöli ki a következő lépést, és nem mér. Pedig a blogolás lényege pont ez: döntések sorozata. Mit írok meg? Kinek? Milyen ígérettel? Milyen szerkezetben? Milyen kimenettel? Mit mérek? Mit javítok?

Ha ezt a döntési fegyelmet felépíted, a blogod kiszámíthatóan épít láthatóságot, bizalmat és bevételt. Nem egyik napról a másikra, hanem stabilan. És van egy pont, amit én ENTJ-szerűen kimondok: ha nincs kedved mérni és rendszerben működtetni, akkor inkább ne blogolj. Mert a félmunka csak elfáraszt, és közben azt az illúziót adja, hogy „dolgozol a márkán”. Aki komolyan veszi, annak a blog a legolcsóbb, legstabilabb tudásalapú növekedési csatornája lehet. Ha pedig szeretnél mélyebben érteni a célcsoport-gondolkodáshoz, a meggyőzéshez és a szövegírási logikához, akkor a „Dajka Gábor: Online marketing és pszichológia” könyvben sok olyan alapelvet és sablont találsz, ami a blogcikkeknél is azonnal használható.

Szakértő válaszol – gyakori kérdések

Mennyire fontosak ma még a kulcsszavak, ha a minőség számít?

A kulcsszavak nem célok, hanem jelzések. Abban segítenek, hogy megértsd, az olvasó milyen problémára keres megoldást, és milyen nyelven fogalmazza meg. A cikket embernek írd, de a témát és a szándékot fogalmazd tisztán: szerepeljen természetesen a fő kifejezés a címben, a bevezetőben és az alcímekben is. Ha a cikk pontos, hasznos és következetes, akkor a kereső is könnyebben érti, miről szól, és az olvasó is könnyebben találja meg.

Hány szót érdemes célozni egy blogcikknél?

Nincs fix szám, ami minden témára igaz. A cél az, hogy a problémát teljesen lefedd: az olvasó ne maradjon hiányérzettel, és kapjon teendőlistát vagy keretet a döntéshez. Egy egyszerű kérdésre elég lehet 1200–1800 szó, egy komplex döntési témánál viszont a 2500–4000 szó is indokolt. A lényeg nem a hossz, hanem a teljesség és az átláthatóság.

Mitől lesz egy cikk gyorsan átfutható mobilon?

Rövid bekezdések, beszédes alcímek, listák ott, ahol sűrű az információ, és mértékletes kiemelések. A bevezetőben hamar legyen ígéret és keret. A cikkben pedig legyenek olyan pontok, ahol az olvasó „azonnali nyereséget” kap: egy definíció, egy ellenőrző lista, egy döntési mátrix. Mobilon a legnagyobb ellenség a tagolatlan tömbszöveg és a túl hosszú mondat.

A magyar piacon érdemes sorozatban gondolkodni, vagy inkább különálló cikkekben?

Sorozatban. A magyar piacon különösen fontos a bizalom és az ismétlődő találkozás, mert a döntések gyakran óvatosabbak és lassabbak. Egy 3–5 részes minisorozat egy konkrét problémára (például „blogcím”, „bevezető”, „szerkezet”, „CTA”, „mérés”) sokkal jobban épít szakértői státuszt, mint öt össze nem kapcsolódó cikk. A sorozat előnye, hogy a belső linkek és a tematikus lefedettség is erősödik.

Mivel kezdjek, ha eddig rendszertelenül blogoltam?

Kezdj egy audit-tal: nézd meg az utolsó 10–20 cikked teljesítményét, és keresd meg a mintát. Mi hozott forgalmat? Mi tartotta bent az olvasót? Hol volt továbblépés? Ezután válassz két témát, ami üzletileg is értelmes, írj hozzá részletes vázat, és építs egy egyszerű naptárt (havonta 2 erős cikk). A rendszeresség nem mennyiségkényszer, hanem vállalható ütemezés. A cél, hogy legyen mire építeni.

Források

• Google Search Central – Creating helpful, reliable, people-first content
• Nielsen Norman Group – F-Shaped Pattern of Reading on the Web (even on mobile)
• Content Marketing Institute – How to Create High-Converting Content