Viselkedéstudomány

Kurt Lewin: mezőelmélet, vezetési stílusok és változás

Kurt Lewin munkásságának központi gondolata, hogy a viselkedést a személy és a környezete kapcsolatában érdemes vizsgálni.

Kurt Lewin: mezőelmélet, vezetési stílusok és változás

Kurt Lewin munkásságának központi gondolata, hogy a viselkedést a személy és a környezete kapcsolatában érdemes vizsgálni. A mezőelmélet az együtt ható feltételeket, a csoportdinamika a csoport működését, az akciókutatás a beavatkozás és a tanulás kapcsolatát helyezi előtérbe. A nevéhez kapcsolt háromszakaszos változásmodell a fennálló működés fellazításával, az elmozdulással és az új gyakorlat stabilizálásával foglalkozik. Vezetőként ebből nagyon konkrét kérdést vihetsz tovább: mi tartja fenn azt a viselkedést, amelyen változtatni szeretnél? A következőkben bemutatom Lewin fő gondolatait és kutatásait, majd végigveszem, hogyan használhatók a szervezeti problémák megértéséhez.

Kurt Lewin (1890–1947) az akkori Német Birodalom területén, a ma Lengyelországhoz tartozó Mogilnóban született, később az Egyesült Államokban élt és dolgozott. Pályája a motiváció és az észlelés vizsgálatától a csoportok működésének és a társadalmi változásnak a kutatásáig terjedt. A munkásságából számomra az a kérdés különösen fontos, hogyan kapcsolódik egymáshoz az ember és az a helyzet, amelyben cselekszik. Egy munkatárs viselkedését a személyes jellemzői mellett az elvárások, a csoportkapcsolatok és a rendelkezésére álló lehetőségek is alakíthatják. A vezetőnek ezért érdemes ezeket együtt megvizsgálnia. A cikkben a mezőelméletet, a vezetési stílusokkal végzett kutatást és az akciókutatást ebből a gyakorlati szempontból mutatom be, az eredeti vizsgálatok korlátait is figyelembe véve.

A mezőelmélet

Lewin mezőelmélete, angolul field theory, az adott helyzetben együtt ható feltételek kapcsolatát vizsgálja. A személy szükségleteit, céljait és a számára jelentéssel bíró környezetet egy összefüggő rendszerben értelmezi. Ha arra vagy kíváncsi, miért viselkedik valaki az egyik közegben passzívan, a másikban pedig határozottan, érdemes megnézned, milyen lehetőségeket és akadályokat érzékel az adott helyzetben. A személyiségjellemző mellett így a feladat, a csoport elvárása és a következmények is a vizsgálat részei lesznek. A mai vállalati példák ennek a szemléletnek a gyakorlati alkalmazásai; önmagukban nem Lewin eredeti kísérleti eredményei. A mező értelmezésével az 1943-as Defining the “field at a given time” című tanulmányában is foglalkozott.

Amikor például azt tapasztalod, hogy egy vállalatnál valaki látványosan nem teljesít vagy nehezen együttműködő, könnyen gondolhatnád, hogy ő eleve ilyen személyiség. Lewin perspektívájából viszont érdemes megnézned, milyen erők jelennek meg a munkatársak, a vezetők és a szervezeti szabályok szintjén. Lehet, hogy valójában a szervezeti kultúra tartja fenn azt az állapotot, amelyben a passzív magatartás a legbiztonságosabb stratégia. Lehet, hogy a vezető kommunikációja vagy az értékelési rendszer okoz folyamatos bizonytalanságot. A személy és a környezete közötti kölcsönhatás vizsgálata több lehetséges magyarázatot tesz láthatóvá (Lewin, 1951). Szerintem ez a gondolkodásmód különösen most, a 21. században is rendkívül aktuális, mert a vállalati és társadalmi folyamatok annyira összetettek, hogy csak ritkán ad megoldást az, ha egyedül az egyén felelősségét emlegetjük.

A környezeti magyarázat közben nem törli el az egyéni felelősséget. Pontosabban elválasztja, mire van hatása a munkatársnak és mire a vezetésnek. A személyiségre alapozott leegyszerűsítések kockázatát az MBTI vezetői alkalmazásáról szóló cikkemben is végigveszem. Ha az elvárás világos, az eszköz rendelkezésre áll, és a visszajelzés is következetes, akkor a teljesítésről konkrétan lehet beszélni. Ha viszont egymásnak ellentmondó utasítások érkeznek, először ezt a szervezeti problémát kell rendezni. A mezőelméleti nézőpont számomra éppen attól használható, hogy több lehetséges okot tart nyitva, és megakadályozza a túl korai személyminősítést.

Lewin kutatói pályája

Lewin kutatói pályája során több konkrét vizsgálatot is folytatott. A vezetési stílusok csoportokra gyakorolt hatását Lewin, Lippitt és White (1939) kísérleteiben vizsgálták. Három vezetési stílust különböztettek meg: autokratikus, demokratikus és laissez-faire. A kis csoportokon végzett kísérletek során megfigyelték, hogy a vezető viselkedése mennyire befolyásolja a csoporttagok viselkedését, teljesítményét, illetve a csoporton belüli feszültségeket. A vizsgálat iskolás fiúk kiscsoportjaiban, felnőtt vezetőkkel létrehozott társas klímákat hasonlított össze. Az agresszió és a csoportműködés különbségei ezért e kísérleti helyzetben értelmezhetők; hosszú távú vállalati hatást közvetlenül nem bizonyítanak. A demokratikus vezetés bevonta a tagokat a döntésekbe, a laissez-faire feltétel pedig jóval kevesebb vezetői irányítást adott. A tapasztalatok fontos összehasonlítási alapot jelentettek, de nem teszik az egyik stílust minden feladatban és élethelyzetben automatikusan megfelelővé. Ezek az eredmények megalapozták azt a rengeteg további kutatást, amely a vezetés és a csoportteljesítmény kapcsolatát vizsgálja. Ha arra gondolsz, miért számít ma is ennyire fontosnak a vezetői stílus a szervezeti viselkedésben, akkor Lewinék kísérletei történeti előzményként is fontosak.

Lewin a gyakorlati beavatkozást a hatások módszeres vizsgálatával kapcsolta össze; ezt az Action Research and Minority Problems című, 1946-os tanulmányában is kifejtette. Az akciókutatásban a tervezést cselekvés és az eredmény megismerése követi, majd az új tapasztalat alapján újabb lépés készülhet. Számomra ennek az a gyakorlati értéke, hogy a változtatás közben is tanulhatunk a működésről. Ha például a teljesítményértékelésen vagy az értekezletek rendjén módosítasz, előre meg kell mondanod, milyen javulást vársz. Utána meg kell vizsgálnod, mi történt, kinek könnyebb vagy nehezebb az új működés, és milyen további problémát hozott létre. Egy jól hangzó ötlet is szorulhat módosításra. Az értékelés ezért legyen a közös munka része, és jusson benne hely a kedvezőtlen visszajelzésnek is.

Lewin az 1940-es években intenzíven foglalkozott a csoportdinamikával. A csoport tagjainak kölcsönös függését és az egész csoport működését is vizsgálati egységként kezelte. Vezetőként ebből azt a szempontot tartom hasznosnak, hogy a munkatársak teljesítménye egymás feladataitól és a közös szabályoktól is függhet. Ha egy ember késve kapja meg a szükséges adatot, a saját határidejét sem ugyanazokkal a feltételekkel teljesíti. A későbbi T-csoportos, vagyis training group módszerekhez is kapcsolódó történeti örökség része a csoportban zajló együttműködés megfigyelése és megbeszélése. Egy ilyen fejlesztésnél azonban külön kell megteremteni a biztonságos részvétel és a szakszerű vezetés feltételeit. Az empátia, a visszajelzés vagy a kommunikáció fejlesztése programcél lehet; az eredményt a konkrét módszer és a tényleges változás alapján kell megítélni.

A Lewinhez kapcsolt változásmodell három szakasza a fennálló működés fellazítása, az elmozdulás és az új működés stabilizálása. Az angol megnevezések unfreezing, moving vagy changing, illetve freezing vagy refreezing alakban is előfordulnak. A három szempont Lewin 1947-es Frontiers in Group Dynamics tanulmányához kapcsolódik. A ma tanított, önálló lépéssorrend kialakulásáról és értelmezéséről szakirodalmi vita folyik; ezt Burnes 2020-as történeti elemzése is tárgyalja. A vállalati alkalmazásban először azt vizsgálnám, mi tartja fenn a jelenlegi gyakorlatot. Ezután tisztáznám, milyen változtatásra van szükség, majd azt, mi teszi fenntarthatóvá az új működést. Ha az emberek nem értik az indokot, hiányzik a szükséges idő vagy egymásnak ellentmondó utasításokat kapnak, a változtatás elakadhat. Ha pedig az új eljárást csak bejelentik, de a vezető továbbra is a régi működést kéri számon, az átállás következetlen marad. Ezt a három szempontot ezért tervezési kérdéssorként használnám, minden projektre érvényes sikerképlet nélkül.

A stabilizálás gyakorlati jelentése számomra az, hogy az új működéshez van idő, eszköz, felelős és következetes visszajelzés. Szemléltetésként egy új ügyfélkezelési rendszer bevezetésekor a tréning önmagában kevés. Ha a vezető továbbra is a régi táblázatból kér jelentést, a csapatnak két rendszert kell párhuzamosan vezetnie. Az ellenállás ilyenkor lehet ésszerű válasz a többletmunkára. A változtatás része tehát a régi elvárás rendezése is. A stabilizálás közben nem jelent végleges megmerevedést: az új működést ugyanúgy felül kell vizsgálni, ha nem teljesíti a célját.

Lewin nagyon sok cikket és tanulmányt írt, amelyek közül néhány ugyan meglehetősen rövid terjedelmű, mégis messze ható következményeket hozott. A field theory, a group dynamics és az action research kifejezések ma is idézett kulcsfogalmak (például Lewin, 1939; Lewin, 1943; Lewin, 1946; Lewin, 1947; Lewin, 1951), és rengeteg modern kutató továbbvitte vagy továbbfejlesztette ezeket a gondolatokat. A csoportos problémamegoldás, a vezetői típusok megkülönböztetése, a tanulás körkörös modelljei, de még a hétköznapi tréningek módszertani alapjai is visszanyúlnak valahol Lewinhez. Még azt is mondanám, hogy manapság, amikor a hálózatok és a virtuális csapatok korát éljük, a mezőelmélet logikája még inkább rámutat, hogy a viselkedést sosem lehet csak egyéni tényezőkből levezetni. Minden áthatja a társas kontextus: a digitális kommunikációs felületek, a céges szabályrendszerek, a szervezeti bizalom szintje, a közösség rejtett normái. Ezek a látható és láthatatlan erők együtt alkotnak egy olyan közeget, amely szabályozza a csoportfolyamatokat. Lewin szerint pedig, ha változást akarsz elérni, előbb ezzel a közeggel kell kezdened valamit.

Ami engem mindig lenyűgöz, hogy bár Lewin élete viszonylag korán véget ért (1947-ben hunyt el, 56 évesen), mégis mennyire mély nyomot hagyott a tudományos és gyakorlati világban. A szervezetfejlesztésben és a szociálpszichológiában Lewin több gondolata történeti hivatkozási alap maradt. Ennek része a szociálpszichológia történetében betöltött meghatározó szerepe, és az a szemlélet is, amely ma is használható kérdéseket ad a szervezeti működéshez. A mezőelv, az akciókutatás és a csoportdinamika olyan fogódzók, amelyek segítenek eligazodni a modern szervezetek világában, ahol a változás állandósult, és az együttműködés sokszor nagyobb kihívás, mint valaha.

Lewin örökségét a mai szervezetfejlesztésben akkor tartom igazán hasznosnak, ha konkrét kérdésekké fordítjuk. Hogyan alakítja a vezetői működés a csoport légkörét? Mi tartja fenn a megszokott gyakorlatot? Ki vesz részt a változás értékelésében? A későbbi vezetéselméletek, a szervezeti tanulás és a kultúra kutatása sok szempontból kapcsolódhat ezekhez a kérdésekhez, de az eltérő elméleteket nem érdemes egyetlen lewini modell változatainak tekinteni. Saját munkámban például külön nézném a kimondott értéket és az ösztönzőrendszert. Ha a cég együttműködést kér, de kizárólag egyéni eredményt jutalmaz, a változás akadálya a működési feltételekben is kereshető. A vezető személyes példája fontos lehet, de a feladatmegosztás és a visszajelzés módja ugyanúgy számít. Lewin akciókutatási szemlélete ehhez azt adja hozzá, hogy a tervezést a megvalósítás vizsgálata és a következő lépés átgondolása követi. A gyakorlati kérdés és a módszeres értékelés együtt jelenik meg. Így a társadalmi problémákra, a csoportközi konfliktusokra vagy a munkahelyi nehézségekre adott válasz tanulási folyamattá válhat: a beavatkozás eredményét összevetjük a várakozásunkkal, majd ennek alapján módosítunk.

Néha úgy érzem, Lewin gondolatai a mai magyar vállalkozói közegben is óriási segítséget jelentenének, főleg, ha valaki komolyan törekszik a csapatkohézió erősítésére vagy a munkatársi elkötelezettség növelésére. Sokszor előfordul, hogy a vezetők hirtelen akarnak sok mindent megváltoztatni, de nem számolnak a csoport összetett folyamataival. Pedig ha tudnák, hogy akár a legátgondoltabb stratégia is meghiúsulhat, ha nem szentelsz elég időt a régi rutinok „kiolvasztására”, valószínűleg kevesebb kudarcba fulladt projektet látnánk. Számomra Lewin szemléletének egyik legnagyobb értéke, hogy a változáshoz a fennálló működés feltételeit is meg kell vizsgálnunk. Ehhez pedig olyan tereket kell létrehozni, ahol őszinte kommunikáció zajlik, ahol a csoporttagok valóban részt vehetnek a folyamatban.

Lewin társadalmi érdeklődéséhez a csoportközi kapcsolatok és a kisebbségi problémák vizsgálata is hozzátartozott. Az akciókutatás gyakorlati jelentőségét én abban látom, hogy a beavatkozásért felelős szakembernek az eredmény megismerésében is részt kell vennie. A vállalati alkalmazásnál ebből világos feladat következik: a változtatással érintett munkatársakat meg kell hallgatni, és a tapasztalatukat be kell vonni az értékelésbe. Ez nem jelenti, hogy minden döntéshez teljes egyetértés szükséges. A felelősséget és a döntési jogkört továbbra is rögzíteni kell. Ha azonban a végrehajtás nehézségét jelző visszajelzés rendre kimarad, a vezető könnyen téves képet kap a működésről. Érdemes előre kijelölni, milyen adatból és milyen időpontban értékelitek az új gyakorlatot. A siker megítéléséhez a kívánt eredmény mellett a többletmunkát, a hibákat és az érintettekre gyakorolt hatást is figyelembe venném.

Ezért tartom Lewin munkásságát ma is hasznosnak a vezetői gondolkodásban. A mezőelmélet, a csoportdinamika és az akciókutatás eltérő kérdéseket tesz fel ugyanarról a szervezeti helyzetről: mi hat a viselkedésre, hogyan függnek egymástól a szereplők, és miből tanulhatunk a beavatkozás során? Ezeket a kérdéseket érdemes megtartani akkor is, amikor újabb menedzsmentmódszerrel dolgozunk. Közben az új módszer bizonyítékait külön kell megvizsgálni; Lewin nevének említése önmagában semmit nem igazol az eredményességéből. A belső ellenállásnál például azt kérdezném, milyen veszteséggel, többletfeladattal vagy bizonytalansággal számolnak az érintettek. Lehet, hogy a kifogás jogos működési hibát mutat. Ennek felismerése konkrét vezetői teendőt ad. A felelősséget ezután a tényleges hatáskörök és döntések alapján lehet tisztázni.

Ha a cégedben folyamatokat szervezel át, Lewin munkássága használható kiindulópont a helyzet megértéséhez. A gyakorlati kérdés az, milyen feltételek mellett tudják az emberek következetesen végezni az új feladatot. Legyen világos az elvárás, legyen hozzá idő és eszköz, és derüljön ki, ki dönt a felmerülő problémákról. A tanácsadónak vagy kutatónak közben felelőssége van abban, milyen adatból milyen következtetést von le. Ha a programot a résztvevők kedvelik, de a működésben nincs megfigyelhető változás, ezt is ki kell mondani. Ha a folyamat gyorsabb lett, de több javítást igényel, a gyorsulást a hibák költségével együtt kell értékelni. Az akciókutatási szemlélethez számomra ez az őszinte visszacsatolás tartozik. A módszer alkalmazásának értékét a konkrét probléma megoldása és az ellenőrizhető tanulás adja.

Kurt Lewin munkái és tézisei végeredményben azt üzenik, hogy ha komolyan akarunk változtatni a szervezeteken és rajtuk keresztül a világon, akkor először meg kell értenünk a helyzetet, amiben vagyunk, és aztán olyan módszereket kell találnunk, amelyek a környezet és az emberek kölcsönös interakcióját veszik figyelembe. A mezőelméletből gyakorlati elemzési szempontokat is levezethetünk, ha világosan elválasztjuk az eredeti modellt a saját alkalmazásától. Régi, de megkerülhetetlen üzenet: a jelenségeket soha ne elszigetelten szemléld, mindig lásd a mögöttes kapcsolatokat és erőket, amelyek mozgásban tartják a rendszert.

Hivatkozások

Argyris, C. (1999). On Organizational Learning (2nd ed.). Blackwell.

Bass, B. M., & Bass, R. (2008). The Bass Handbook of Leadership: Theory, Research, and Managerial Applications (4th ed.). Free Press.

Lewin, K., Lippitt, R., & White, R. K. (1939). Patterns of aggressive behavior in experimentally created social climates. Journal of Social Psychology, 10(2), 271–299.

Lewin, K. (1951). Field theory and learning. In D. Cartwright (Ed.), Field Theory in Social Science. Harper & Brothers. (Korábbi tanulmány gyűjteményes közlése.)

Lewin, K. (1943). Defining the “field at a given time.” Psychological Review, 50(3), 292–310.

Lewin, K. (1946). Action research and minority problems. Journal of Social Issues, 2(4), 34–46.

Lewin, K. (1951). Field Theory in Social Science: Selected Theoretical Papers. D. Cartwright (Ed.). Harper & Brothers.

Marrow, A. J. (1969). The Practical Theorist: The Life and Work of Kurt Lewin. Basic Books.

Schein, E. H. (2010). Organizational Culture and Leadership (4th ed.). Jossey-Bass.

A szervezeti és fogyasztói döntések gyakorlati kérdéseit az Online Marketing és Pszichológia című könyvemben is vállalkozói nézőpontból vizsgálom. A saját cégednél kezdj egy pontos kérdéssel: melyik működési feltételen tudsz változtatni, és miből fog kiderülni, hogy ez segített?

Dolgozzunk együtt

Kérj ajánlatot a marketingedre

Írd meg, miben kérsz segítséget, és mi a legfontosabb célod. Az üzeneted alapján egyeztetjük a feladatot és az együttműködés lehetőségeit.

Inkább közvetlenül keresnél? E-mailben vagy telefonon is kérhetsz ajánlatot.

A szerző

Dajka Gábor marketingszakértő, marketingmenedzser, business coach és befektető, az Online Marketing és Pszichológia című könyv szerzője. A DG Marketing Magazin főszerkesztője.

További cikkek →