Coaching

MBTI és vezetésfejlesztés: mire jó a 16 személyiségtípus?

Az MBTI a Myers–Briggs-típusindikátor rövidítése: négy preferenciapárból tizenhat típuskódot képező önismereti kérdőív. Vezetésfejlesztésben beszélgetést indíthat a munkamódról, de a négy betűből nem állapítható meg, ki alkalmas vezetőnek.

Miért érdekes a neuropszichodinamikus megközelítés a marketing számára?

Az MBTI a Myers–Briggs-típusindikátor rövidítése: négy preferenciapárból tizenhat típuskódot képező önismereti kérdőív. Vezetésfejlesztésben beszélgetést indíthat a munkamódról, de a négy betűből nem állapítható meg, ki alkalmas vezetőnek. Én business coachként a konkrét következményt keresem: világosabban delegál-e a vezető, meghallgatja-e az eltérő véleményt, és képes-e tanulni a visszajelzésből? A cikkben végigveszem a betűk jelentését, a felelős felhasználást és a mérési korlátokat. Kitérek a Big Five eltérő megközelítésére és a hivatalos MBTI, illetve az internetes személyiségtesztek különbségére is. Így azt is el tudod dönteni, milyen kérdéseket érdemes feltenned egy vezetőfejlesztő program előtt.

Az MBTI eredete és alapjai

Az MBTI négy pszichológiai dimenzió mentén határozza meg a személyiségtípusokat: extraverzió–introverzió, érzékelés–intuíció, gondolkodás–érzés és megítélés–észlelés.

Az MBTI személyiségtípus modell alapját Jung 1921-ben megjelent „Lélektani típusok” című munkája adja. Ezt fejlesztette tovább Katharine Cook Briggs és lánya, Isabel Briggs Myers a második világháború idején. Céljuk egy közérthető, gyakorlati kérdőív kidolgozása volt Jung elméletére támaszkodva. Az így létrejött MBTI kérdőív négy fő dichotómiát – ellentétpárt – mér fel, amelyek mentén az emberek preferenciái eltérhetnek. Ezek a dimenziók a következők:

  • Extravertált (E) és introvertált (I): a modell a figyelem és az érdeklődés jellemző irányát különíti el. Az E a külső emberekre és eseményekre, az I a belső gondolatokra és tapasztalatokra irányuló preferenciát jelöli. A társas helyzetben mutatott készséget, a bátorságot vagy a vezetői alkalmasságot ebből nem lehet megállapítani.

  • Érzékelő (S) vs. Intuitív (N): Az információgyűjtés módját mutatja. Az érzékelő típus a konkrét, jelenben tapasztalható tényekre és részletekre figyel, míg az intuitív típus a lehetőségeket, összefüggéseket, “nagy képet” keresi, és a jövőbeli lehetőségekre összpontosít.

  • Gondolkodó (T) vs. Érző (F): A döntéshozatal preferenciája. A T-preferencia a modellben az általános elvek és a személytelenebb elemzés hangsúlyát, az F az értékek és az érintettek szempontjainak hangsúlyát jelöli. Ez nem intelligencia-, logika- vagy empátiateszt. Mindenki használhat érveket, és mindenki figyelembe veheti az emberi következményeket.

  • Megítélő (J) vs. Észlelő (P): Az életstílusra, a külvilághoz való viszonyra utal. A megítélő típusú emberek szeretik a rendet, a tervezést és a lezárt, strukturált helyzeteket – a modell szerint szívesebben keresnek előre tisztázott kereteket. Ez nem bizonyít gyorsabb vagy jobb döntéshozatalt. Az észlelő típus ezzel szemben rugalmas, spontán, nyitott az új információkra; a modell szerint szívesebben tartanak nyitva lehetőségeket. A határidők betartását vagy a halogatást a típuskód nem méri.

E négy kategória mentén összesen 16 személyiségtípus lehetséges, minden ember preferenciáinak kombinációjától függően (például egy „ENTJ” azt jelenti, hogy extravertált, intuitív, gondolkodó, megítélő személy). Az MBTI a saját elméleti keretében preferenciákat ír le: azt, hogy bizonyos helyzetekben mely attitűdök, információ-feldolgozási és döntési módok érződnek természetesebbnek számunkra. Az elmélet szerint nincsen “jobb” vagy “rosszabb” típus – minden típusnak megvannak a maga erősségei és potenciális vakfoltjai. Ez az elfogadó szemlélet – miszerint a különbözőség érték – tette a modellt széles körben vonzóvá a pszichológia és az üzleti élet területén egyaránt.

A preferencia, a képesség és a viselkedés három külön kérdés. Valaki szerethet előre tervezni, közben megtanulhat váratlan helyzetekben is jól dönteni. Más kedvelheti a nyitott ötletelést, miközben pontosan vezeti a határidőket. A típuskódot ezért nem célszerű úgy olvasni, mint egy munkaköri leírást. Ha a kérdőív után egy állítás találónak tűnik, kérj hozzá konkrét példát és ellenpéldát is: mikor működsz így, és mikor választasz más megoldást? Ettől lesz a beszélgetés személyes és ellenőrizhető, ahelyett hogy az általános leírás helyettesítené az önismeretet.

Személyiségtípusok szerepe a vezetésben

Hogyan függ össze a személyiségtípus és a vezetési stílus? A vezetéspszichológia egyik kérdése, hogy milyen egyéni jellemzők kapcsolódnak a vezető munkájához. Az MBTI-típuskód önmagában nem ad választ arra, mennyire eredményes valaki ebben a szerepben. Önismereti beszélgetésben viszont feltehetjük, hogyan szeret felkészülni, dönteni és egyeztetni. Szemléltető helyzetként az egyik vezető beszélgetés közben alakítja ki a javaslatát, a másik előbb írásban rendszerezi a szempontjait. Mindkét munkamódot meg lehet figyelni, majd meg lehet beszélni az érintettel. A csendességből vagy a beszédességből még nem derül ki, figyelembe vette-e a fontos információkat. Vezetőként azt vizsgálnám, milyen helyzetben segít a megszokott módszerem, és mikor kell másképp felkészülnöm. Ehhez konkrét döntés, annak következménye és a csapat visszajelzése szükséges.

A többi preferenciapár is adhat beszélgetési szempontot, de a sztereotip erősségeket nem érdemes kész tényként a vezetőhöz rendelni. A részletekre figyelés nem garantál pénzügyi fegyelmet, az intuíció megjelölése pedig nem bizonyít kreativitást vagy jó stratégiát. Hasznosabb konkrét döntési helyzetet elemezni. Egy új termék bevezetésekor például szükség van a piaci lehetőség áttekintésére és a megvalósítás feltételeinek ellenőrzésére. Ugyanannak a vezetőnek mindkét nézőpontot használnia kell, vagy gondoskodnia kell arról, hogy a csapatban mindkettő megjelenjen. A T–F megkülönböztetésnél hasonlóan fontos, hogy a tárgyi bizonyíték és az emberi következmény együtt legyen a döntésben. Válsághelyzetben a figyelmes kommunikáció éppúgy szükséges, mint a pénzügyi elemzés. A J–P beszélgetés pedig arra irányulhat, mennyi előzetes tervezés és milyen változtatási lehetőség segíti a munkát. A felelőst, a határidőt és a döntési pontot ettől függetlenül tisztázni kell. Ezek vezetői feladatok, nem egy típustól automatikusan várható adottságok. Az MBTI akkor indíthat értelmes önreflexiót, ha a résztvevő példákon vizsgálja meg, mely megközelítést használja túl gyakran, és melyiket hagyja ki.

Egy szervezetben előfordulhat, hogy a gyors megszólalást és a magabiztos fellépést jutalmazzák. Ezt érdemes külön megvizsgálni: valóban jobb döntés születik, vagy csak hamarabb hangzik el egy vélemény? A J-preferencia nem méri a döntési gyorsaságot, az E pedig nem igazolja a határozott ember szakmai felkészültségét. Ha a megbeszélésen csak az azonnali reakció kap figyelmet, a később végiggondolt, értékes szempont kimaradhat. Előre kiküldött anyaggal és rövid írásos észrevételi lehetőséggel ezt a munkafolyamatot javíthatod. A vezetőnek ezután is döntenie kell, és vállalnia kell a következményeket. Én a fejlesztésben azt kérdezném: hogyan jut el hozzá a kedvezőtlen információ, mikor kér második véleményt, és képes-e módosítani az álláspontját? Ezekre a kérdésekre konkrét viselkedés alapján lehet válaszolni. A kolléga kommunikációs igényét is közvetlenül vele tisztázd. A típuskód legfeljebb kérdést indíthat; azt nem helyettesíti, amit a másik ember a saját munkájáról elmond. A szervezeti környezet szerepét részletesebben Kurt Lewin mezőelméletéről szóló cikkemben mutatom be.

Az MBTI alkalmazása a vezetésfejlesztésben

Az MBTI-t önismereti és kommunikációs célú vezetőfejlesztésben, illetve csapatprogramokban is alkalmazzák. A program értékét a konkrét célhoz és az elért változáshoz kell kötni. Sok vállalatnál a vezetők számára tartott tréningek egyik eleme az MBTI kérdőív kitöltése, majd az eredmények közös megbeszélése. Ilyenkor a résztvevők a saját preferenciáik értelmezése mellett arról is beszélgethetnek, milyen eltérő megközelítéseket használnak a kollégáik. A résztvevők ezt hasznos felismerésként élhetik meg, de a pozitív tréningértékelés nem bizonyít tartós viselkedési változást. Az együttműködés javulását később, a munkahelyi gyakorlatban is ellenőrizni kell.

Egy csapatműhelyben a résztvevők megbeszélhetik, hogyan készülnek egy döntésre, milyen információt hiányolnak, és milyen fórumon tudnak jól hozzászólni. Nem állítanám, hogy a csapatban „túl sok J” okozza a sietős döntést: ez lehet időnyomás, vezetői elvárás vagy rossz megbeszélésszervezés következménye. Ha az alternatívák rendszeresen kimaradnak, az értekezlet napirendjébe külön összehasonlító szakasz kerülhet. Ha néhány ember ritkán szólal meg, lehet előre írásos javaslatot kérni, majd körben meghallgatni a résztvevőket. Ezeket a változtatásokat a megfigyelt szükséglet indokolja, nem a típuskód. A workshop után konkrét megállapodás szülessen: mikor küldjük ki az anyagot, ki hozza meg a döntést, és hogyan rögzítjük az ellenvéleményt? A következő néhány értekezleten megnézhető, több releváns információ került-e elő, és csökkent-e az utólagos félreértés. Így a beszélgetésből a csapat működésében látható változás következhet.

Személyes vezetői coachingban a preferenciákról való beszélgetés szintén kiindulópont lehet. A coachnak azonban nem kell a típuskódból kitalálnia, milyen nyelvezet motiválja az ügyfelét. Ezt közvetlenül megkérdezheti, és figyelheti a közös munka során. Ha egy vezető elakad a hosszabb távú tervezésben, a helyzetet kell feltárni: nincs elég adat, túl sok sürgős feladata van, vagy nem tisztázott a döntési jogköre? Az S-preferencia nem magyarázza meg automatikusan az elakadást. Ha valaki nehezen visel tervmódosítást, megvizsgálható, milyen kockázatot lát benne, és milyen információ mellett tudna rugalmasabban dönteni. A gyakorlat lehet egy alternatív forgatókönyv kidolgozása vagy a változtatási feltételek előzetes rögzítése. A coaching eredményét a konkrét célhoz kell kötni: például képes-e a vezető időben delegálni és világosan visszajelezni? A bizalom alapja a figyelmes együttműködés és a világos keret, nem az a feltételezés, hogy a coach négy betű alapján ismeri a másik embert.

Az MBTI nem diagnosztikai eszköz. A szervezeti fejlesztést a kiválasztástól is el kell különíteni: a The Myers-Briggs Company saját tájékoztatója szerint a kérdőív nem felvételi döntésekre, illetve emberek meghatározott csapatokba vagy szerepekbe sorolására készült. Ezt akkor is szem előtt kell tartani, ha a vezető csak kiegészítő információnak nevezi a típust. Egy fejlesztő beszélgetésben az ember maga mérlegelheti, mennyire találó rá egy leírás; egy kiválasztási helyzetben viszont a pontszám az álláslehetőségét befolyásolhatja. A két helyzet eltérő célt és bizonyítékot igényel. A résztvevő számára legyen előre világos, miért kérik a kitöltést, ki látja az eredményt, és hogyan használják fel. A csapat előtt történő megosztás se váljon kényszerré. Magyarországi alkalmazásnál is a konkrét program célját és módszerét kell vizsgálni, nem elég arra hivatkozni, hogy más vállalatok is használják.

Mikor lehet hasznos egy MBTI-beszélgetés?

Az MBTI vonzerejének egyik oka a könnyen megjegyezhető nyelv. Ez elindíthat beszélgetést a különböző munkastílusokról, de új címkéket is létrehozhat. Ha valaki nem szólal meg nyilvánosan, abból nem következik, hogy introvertált, és az introverzió sem azonos a konfliktuskerüléssel. Lehet, hogy nem kapott elég információt, tart a vezető reakciójától, vagy egyszerűen más fórumot talál megfelelőnek. Ha egy kolléga sok kérdést tesz fel, annak oka lehet valódi szakmai kockázat; nem kell rögtön S-preferenciával magyarázni. A hasznos közös nyelv a megfigyelhető viselkedést teszi megbeszélhetővé: „A döntés előtt több konkrétumot szeretnék látni”, vagy „Előre elolvasva tudok jobb javaslatot adni.” Ezekre a kérésekre típuskód nélkül is lehet válaszolni. A személyeskedést az csökkenti, ha a másik szándékának feltételezése helyett rákérdezünk a szükségletére.

Az önismeret akkor támogatja a vezetői fejlődést, ha konkrét tapasztalat kapcsolódik hozzá. A kérdőív eredménye felvetheti, milyen helyzeteket érdemes megvizsgálni, de nem állapítja meg önmagában a fejlesztendő kompetenciát. Például egy vezető észreveheti, hogy rendszeresen túl későn közöl irányváltást a csapattal. Ennek következménye lehet újramunka és bizonytalanság. A fejlesztési cél ekkor az időben adott, érthető tájékoztatás. Megállapodhat abban, hogy minden lényeges változásnál elmondja az okot, a következő lépést és a felelőst, majd visszakérdez a megértésre. Ezt a viselkedést lehet gyakorolni és értékelni. Sokkal nehezebb lenne mérni azt az általános célt, hogy „legyek kevésbé P” vagy „fejlesszem az F oldalamat”.

Én nem kötném a vezetői alkalmasságot MBTI-típushoz. A szakmai tudás, a vállalt felelősség, a tanult készségek és a csapattal való együttműködés konkrét bizonyítékai alapján érdemes megítélni a vezetői munkát.

A különböző nézőpontok értéket adhatnak egy csapat munkájához, de az MBTI-kódok változatossága nem bizonyítja, hogy a csapat kreatívabb vagy eredményesebb lesz. A szakmai tapasztalat, a feladatismeret és az eltérő információk is számítanak. Ráadásul a különbség önmagában nem elég: a csapatnak képesnek kell lennie meghallgatni és feldolgozni az eltérő véleményeket. Egy termékbevezetésnél hasznos lehet a piaci lehetőséget kereső és a megvalósítási kockázatot feltáró nézőpont, de ezeket nem kell N és S emberekhez kötni. Ugyanaz a munkatárs is válthat a két feladat között. A vezető úgy támogathatja a többoldalú elemzést, hogy a döntési folyamatban külön teret ad az ügyféligénynek, a költségnek, a kockázatnak és az emberi következményeknek. A szerepeket a feladat és a bizonyított kompetencia alapján osztja ki, nem egy típustáblázat szerint.

A résztvevő érdekesnek, találónak vagy szórakoztatónak élheti meg a típusleírást. Ez elindíthat egy beszélgetést, de a felismerés élménye önmagában nem bizonyítja a kérdőív pontosságát vagy a fejlesztés hatását. Az általános, kedvező leírásnál ezért konkrét példát is kérnék: melyik munkahelyi helyzetben tapasztaltad ezt, és milyen visszajelzést kaptál róla? Ugyanilyen hasznos lehet az ellenpélda. Ha valaki nem talál magára a szövegben, azt is érdemben meg kell beszélni; nem kell mindenáron igazolnia a besorolást. A típuskód közös megosztása maradjon önkéntes. A csapatnak végül abban érdemes megállapodnia, mit változtat az együttműködésén. Egy konfliktusnál a „most az F oldalam reagál” megfogalmazás kevés információt ad. A konkrét kérés használhatóbb: melyik döntés milyen következményét szeretném még mérlegelni? Így a közös szókincshez tényleges munkamegállapodás kapcsolódhat.

Az MBTI korlátai és kritikái

Bármennyire népszerű az MBTI, a tudományos pszichológia területén komoly kritikák érik. Az egyik fő kifogás a megbízhatóság kérdése. Mivel az MBTI kategóriákba sorol (pl. valaki vagy I, vagy E, nincs átmenet), előfordulhat, hogy egy egyén más-más alkalommal töltve a tesztet, más eredményt kap – különösen, ha az adott preferenciában a skála közepéhez közel helyezkedik el. Például valaki első kitöltéskor INTJ, majd pár hónap múlva INFJ lesz, mert a T-F dimenzión éppen a határnál billeg. Ez felveti a teszt stabilitásának problémáját. A változás mértékét csak a konkrét tesztváltozat, minta és ismétlési idő ismeretében lehet megítélni. Érdemes külön vizsgálni a skálapontszámok stabilitását és a teljes négybetűs besorolás változását, mert ezek eltérő képet adhatnak az ismételt mérésről. Kis pontszámkülönbség is megváltoztathat egy határhoz közeli betűt, miközben az ember viselkedése alig változott.

A másik gyakran említett probléma az érvényesség: vajon valóban mér-e az MBTI bármit, ami előrejelzi például a munkahelyi beválást vagy vezetői teljesítményt? Az előrejelző képességet az adott eredményre kellene igazolni; az önismereti célú használat ebből a szempontból nem elégséges bizonyíték. Zárate-Torres és Correa 2023-as vizsgálatában 529 kolumbiai üzleti képzésben részt vevő hallgatót toboroztak; az adattisztítás után 464 érvényes megfigyelést elemeztek. Az MBTI és a vezetői gyakorlatokat mérő kérdőív kapcsolata gyenge volt. Ez nem hosszú távú munkahelyi beválásvizsgálat; a mintát és a mérési helyzetet az értelmezésben meg kell őrizni. Vagyis attól, hogy valaki mondjuk ENTJ, még nem biztos, hogy jobb vezető lesz, mint egy ISFP – a tényleges vezetői kompetenciát és a tapasztalatot a feladat követelményeihez mérten kell értékelni. Emiatt a szakértők óvatosságra intenek: az MBTI nem alkalmas kiválasztási eszköznek sem. Nem szabad például egy állásinterjún a jelentkező MBTI-típusa alapján eldönteni, hogy felveszik-e, mivel a kérdőív nem az adott munkakörhöz szükséges képességeket és készségeket méri. A preferenciák maximum arra utalnak, mi az illető természetes működési módja, de egy jó vezető épp attól jó, hogy alkalmazkodni tud a helyzetekhez – akár a preferenciái ellenére is.

A mérési kérdéseket három szintre bontanám. Először: hasonló válaszokhoz hasonló pontszám tartozik-e? Másodszor: azt a jellemzőt méri-e a pontszám, amelynek nevezzük? Harmadszor: segít-e előre jelezni azt az eredményt, amelyre használni szeretnénk? Egy kérdőív lehet következetesen kitölthető anélkül, hogy alkalmas lenne vezetői kinevezés megalapozására. A kedvező önismereti élmény pedig nem oldja meg automatikusan az előrejelzés kérdését. Vezetőként akkor tudsz felelősen dönteni egy programról, ha a szolgáltató meg tudja mondani, melyik célhoz milyen bizonyítékot társít.

Tudományos szempontból az MBTI-t gyakran összehasonlítják a Big Five (ötfaktoros) személyiségmodellel. Utóbbit a pszichológusok széles körben elfogadják és használnak, mert az kiterjedt kutatásokon alapul, kvantitatív módon méri az egyes vonások mértékét (extraverzió, barátságosság, lelkiismeretesség, neuroticizmus, nyitottság). A Big Five tehát dimenzionális modell, ellentétben az MBTI típusosztályozásával . Az MBTI kritikusai szerint a valódi személyiségjegyek folytonos spektrumot alkotnak, és mesterséges merev kategóriákba kényszeríteni őket leegyszerűsítés. Az MBTI nem méri külön a neuroticizmust, amelynek ellentétes pólusát érzelmi stabilitásként szokás leírni, pedig vezetői szempontból nem mindegy, valaki mennyire bírja a stresszt. A klinikai diagnosztika hiánya ugyanakkor önmagában nem hiba egy nem klinikai célú eszköznél. A problémát az jelenti, ha a használó a célján túlmenő következtetést vár tőle. A mérés érvényességét mindig meghatározott felhasználásra kell vizsgálni. A valóságban persze az emberek különböznek érettség, intelligencia, érzelmi intelligencia, értékek stb. mentén is, amit az MBTI nem ölel fel.

A kereskedelmi siker és a tudományos érvényesség külön kérdés. Az, hogy egy módszer fizetős vagy magánkezdeményezésből indult, önmagában nem cáfolja; a licenc és a tanúsítvány viszont nem bizonyítja minden állítását. Az MBTI megítélésénél azt kell megkérdezni, milyen változatot vizsgáltak, milyen pontszámot elemeztek, és milyen célra találták használhatónak. A négybetűs típusok elméleti elkülönülése más kérdés, mint egy skála belső megbízhatósága. Ugyanígy más az önismereti beszélgetés szubjektív haszna és a vezetői teljesítmény előrejelzése. Egy jó kritikának ezeket nem szabad összemosnia. A Wikipedia-idézet helyett ezért a konkrét kutatást és a hivatalos felhasználási határokat érdemes elolvasni. A képzést kínáló szakembertől pedig kérhetsz választ arra, miért ezt az eszközt választotta, milyen eredményt vár tőle, és hogyan fogja ellenőrizni, hogy a program segített-e. A beszélgetés elindítható MBTI nélkül is; ezt az alternatívát is érdemes mérlegelni.

A vezetésfejlesztésben a típuskódból levezetett személyminősítést tartom az egyik legnagyobb hibának. A „te INFP vagy, ezért gyenge leszel a pénzügyi fegyelemben” vagy az „ESTJ-ként biztosan rideg főnök vagy” állítás olyan következtetés, amelyhez a kód nem ad megfelelő alapot. A teljesítményt a feladat, a tudás, a tapasztalat, a rendelkezésre álló eszközök és a működési környezet alapján kell vizsgálni. A kérdőív utáni beszélgetésben érdemes különválasztani a preferenciát attól, amit az ember már megtanult, illetve amit még gyakorolnia kell. Ha valaki előadói helyzetben szeretne fejlődni, az előadás felépítését, érthetőségét és a közönség kérdéseire adott válaszait lehet értékelni. A feladat közben megélt személyes terhét pedig tőle kell megkérdezni. A saját válaszait is összevetheti azzal, hogyan viselkedik eltérő helyzetekben. Így az önismereti munka megőrzi a személy és a konkrét tapasztalat összetettségét. A fejlődési célhoz végül legyen megfigyelhető viselkedés és használható visszajelzés.

Myers–Briggs és a vezetéspszichológia Magyarországon

A magyarországi alkalmazásról történeti szakmai írásként szerepel a témához kapcsolódó irodalomban Erős Ilona és Jobbágy Mária 2001-es cikke. Egy ilyen történeti forrás azonban nem mutatja meg, mennyire gyakori az MBTI használata a mai hazai munkahelyeken. A korábban közölt vállalati és tréningtörténetek pontos dokumentáció nélkül nem alkalmasak elterjedtségi állításra. A magyar piacon ezért ugyanazt a kérdést tenném fel, mint máshol: mire használják a kérdőívet, milyen nyelvi változattal dolgoznak, és milyen visszajelzést kap a résztvevő? Egy lefordított internetes teszt nem feltétlenül azonos a hivatalos mérőeszközzel. A nyelvi érthetőség, a helyi értelmezés és a megfelelő összehasonlítási alap a használhatóság része. A történeti jelenlétet és a jelenlegi minőséget tehát külön kell kezelni.

Egy magyar vállalatnál is könnyen felmerülhet az ötlet, hogy a csapatból hiányzó típust keressenek az új munkatársban. Ez azonban félreviszi a kiválasztást. Ha a csapatnak projektkövetésre van szüksége, akkor a tervezési, szervezési és kommunikációs kompetenciát kell megvizsgálni. Nem elég J betűt keresni. Ha ügyfélkapcsolati munkára választanak embert, a figyelmes kérdezés, a pontos tájékoztatás és a nehéz helyzetek kezelése lehet releváns. Ezeket konkrét feladattal és strukturált beszélgetéssel lehet megismerni. A feladat követelményeiből indulnék ki, és a jelölteknek ugyanazokat a megfigyelhető szakmai szempontokat tenném fel; a típuskód nem munkaköri követelmény. A kiválasztás végén akkor is hatással lehet egy címke a döntésre, ha a vezető azt mondja, csak tájékozódásra nézte meg. A fejlesztési és az értékelési cél szétválasztása ezért a gyakorlatban is szükséges. A meglévő csapatban pedig a feladatmegosztást a teljesítményhez, a fejlődési célhoz és a vállalt felelősséghez érdemes kötni.

A kisebb vállalkozásoknál különösen fontos, hogy egy fejlesztési program költsége és időigénye arányban legyen a feladattal. Nincs szükség minden együttműködési probléma előtt teljes személyiségvizsgálatra. Ha a későn továbbított információ okoz hibát, először az információátadást kell javítani. Ha a szerepek nem világosak, a felelősségi köröket kell rendezni. A DISC, a Hogan-eszközök és a Big Five különböző változatai sem csereszabatosak az MBTI-vel; mindegyiknél a konkrét mérőeszközt és célt kell ellenőrizni. Nem állítanék általános hazai népszerűségi rangsort vagy licencelőnyt megfelelő adat nélkül. Az interneten népszerű 16Personalities és a hivatalos MBTI sem azonos teszt, még ha hasonló betűjelöléseket használ is. Egy ingyenes kvíz eredményéből ezért nem lehet a hivatalos MBTI kutatási eredményeire hivatkozva következtetni. Az Online Marketing és Pszichológia szemléletéhez én azt kapcsolom, hogy a személyiségmodelleket a konkrét ember és feladat megértését segítő kérdésekként használjuk. A szakmai könyv, a tréning és a mérési kézikönyv eltérő szerepet tölt be: az első kettő gondolkodást indíthat, a mérőeszköz megítéléséhez viszont megfelelő módszertani dokumentáció szükséges.

Egy szolgáltató kiválasztásánál kérj konkrét programleírást. Milyen probléma feltárásával kezdődik a munka? Milyen visszajelzést kapnak a résztvevők? Mi történik, ha valaki nem ért egyet a saját típusleírásával? Hogyan lesz a beszélgetésből munkahelyi változtatás? Ha a válasz kizárólag arra szorítkozik, hogy mindenki megtudja a négy betűjét, még nincs világos fejlesztési cél. Egy hasznos program a szervezet tényleges helyzeteivel dolgozik: például a vezető és a szakértők közötti információátadással, a döntési jogkörök tisztázásával vagy a konfliktus utáni együttműködéssel. Ezek eredménye később visszanézhető, és szükség esetén módosítható a megközelítés.

A magyarországi elterjedtségre reprezentatív, aktuális adat nélkül nem adnék határozott választ. A nagyvállalat, a startup vagy az állami intézmény címkéje önmagában nem mutatja meg, hogyan gondolkodnak a fejlesztésről. Egy adott szervezetben a program célja, a résztvevők bizalma és a vezető következetessége számít. Ha az emberek attól tartanak, hogy a személyes válaszaik később ellenük fordulnak, a kérdőív kitöltése kevéssé támogatja az őszinte beszélgetést. Ha viszont világos a keret, és a felmerülő problémákra tényleges változtatás következik, az önismereti munka hasznos lehet. Ennek eredményét nem kizárólag a tréning utáni elégedettséggel mérném: a megbeszélések, a delegálás és a konfliktuskezelés alakulását is megnézném.

Dajka Gábor az Online marketing és pszichológia című könyv írója szerint

A vezetői önismeret értékét abban látom, hogy pontosabban észreveszem a saját döntéseim következményét. A Myers–Briggs-típuselmélet adhat ehhez beszélgetési szempontot, de a kérdőív kitöltése után kezdődik az érdemi munka. Mit halogatok? Mikor szólok bele túl korán a munkatárs feladatába? Kinek a véleménye marad ki rendszeresen? A válaszhoz konkrét helyzeteket és visszajelzéseket kell összegyűjteni. Egy vezető szakmai tudása, tanult készségei és felelősségvállalása a mindennapi munkában válik láthatóvá. Én ezért olyan fejlesztési célt választanék, amelynek a következményét a csapat is érzékeli. Például világosabb delegálást, korábban adott visszajelzést vagy pontosabban előkészített döntést. A típusleírás akkor marad hasznos kiindulás, ha ezeknek a kérdéseknek a vizsgálatát támogatja.

A személyiségtípusra hivatkozás nem mentesít a vezetői feladatok elvégzése alól. Az „én ilyen vagyok és kész” mondat után is rendezni kell a visszatérő együttműködési problémát. Ha a vezető kerüli a nehéz visszajelzést, fel kell készülnie a beszélgetésre, és világosan el kell mondania az elvárást. Ha rendszeresen félbeszakít másokat, változtatnia kell a meghallgatás módján. Egyik feladatot sem kötném I, E, T vagy F betűhöz. Előbb a viselkedést és annak hatását tisztáznám, majd megkérdezném, mi teszi nehézzé a változtatást. Lehet bizonytalan döntési jogkör, hiányzó készség vagy túlterheltség is a háttérben. A fejlesztéshez ezekre kell használható választ találni. A felelősség, a támogatás és az elvárt teljesítés egyaránt legyen világos. A személyes munkamód figyelembevétele ezeknek a feltételeknek a kialakítását segítheti.

A Myers–Briggs-típuselmélet azért lehet különösen hasznos, mert segít felismernünk: ami számunkra magától értetődő, az másnak talán teljesen idegen, és fordítva. Ez a belátás adhat okot arra, hogy rákérdezzünk egymás munkamódjára; az együttműködés javulását külön kell ellenőrizni. Vezetőként a motivációt és a visszajelzés módját a kollégával megbeszélt igényekhez igazítsd. A feladatkiosztást a kompetencia, a teljesítmény, a terhelés és a fejlődési cél alapján alakítsd, ne MBTI-kódból vezesd le. Például közvetlenül megbeszélhetem a kollégával, milyen mozgástér és milyen rendszerességű egyeztetés segíti. A határidőnek és a felelősségnek mindenkinél világosnak kell lennie; a típuskód nem indokol eltérő alapkövetelményt. Az MBTI nyelve közvetítő nyelv lehet vezető és csapat között: segít megmagyarázni és megérteni a félreértéseket , mielőtt azok konfliktussá fajulnának.

Business coachként azt tartom fontosnak, hogy a személyiségtesztek csupán eszközök, nem végcélok. Az a fontos, hogy a teszt eredménye nyomán milyen beszélgetések indulnak el és milyen változtatásokat hajtunk végre. Ha egy vezető az MBTI-ről szóló tanulás után elkezd tudatosabban delegálni, jobban odafigyel a csendesebbekre a meetingen, vagy fejleszti konfliktuskezelési stílusát – akkor valóban tett egy lépést előre. Ha csak annyi történik, hogy mindenki kitűzi a négybetűs matricát az íróasztalára, de érdemi változás nincs a viselkedésben, akkor az MBTI csupán címkézés maradt. A valódi fejlődés kulcsa az alkalmazás: integrálni a tanultakat a mindennapi vezetői gyakorlatba.

A személyiségmodellekről való tanulás akkor támogatja a vezetőt, ha pontosabbá teszi a kérdéseit és a saját viselkedésének értékelését. Az MBTI körüli vita egyik tanulsága éppen az, hogy a könnyen érthető magyarázatot is ellenőrizni kell. A leírást vesd össze azzal, amit a kolléga maga elmond és a munkában megmutat. A fejlesztés célja legyen konkrét, az eredménye pedig megfigyelhető. Ha egy program után világosabb a delegálás, több releváns vélemény jut el a döntéshozóhoz és kezelhetőbbé válnak a konfliktusok, akkor van miről beszélni. Ha csak a típusok kerülnek a névtábla mellé, a lényegi munka még hátravan.

Gyakori kérdések a vezetői alkalmazásról

Mi a Myers–Briggs-típuselmélet lényege röviden?

A Myers–Briggs-típuselmélet négy preferenciapár kombinációiból tizenhat típust különít el. Az E–I a figyelem irányáról, az S–N az információhoz való viszonyról, a T–F a döntésben hangsúlyozott szempontokról, a J–P pedig a külvilághoz való viszony preferenciájáról szól a modellben. A T és F közötti különbségből nem lehet valakinek a logikai képességét vagy empátiáját kiolvasni. A négy betű önismereti beszélgetésben értelmezhető, az alkalmasságot és a tényleges teljesítményt külön kell megvizsgálni. A modell nem klinikai diagnosztika. Az eredményt mindig annak a kérdőívnek a leírásával együtt olvasd, amelyet valóban kitöltöttél.

Valóban előrejelzi a vezetői sikerességet az MBTI?

Az MBTI-típuskód alapján nem indokolt vezetői kinevezésről vagy felvételről dönteni. A cikkben bemutatott kolumbiai vizsgálatban az MBTI és a vezetői gyakorlatokat mérő kérdőív kapcsolata gyenge volt; ebből általános, hosszú távú munkahelyi előrejelzés nem vezethető le. A kiadó is kizárja a kiválasztási célú használatot. Vezetőként azt kérdezném egy fejlesztési programtól, milyen konkrét viselkedést akar javítani, és hogyan követi annak változását. Például világosabb lett-e a delegálás, időben érkezik-e a visszajelzés, és megérti-e a csapat a döntés indokát? Ezek értékelhető feladatok. A négybetűs eredmény legfeljebb a beszélgetés egyik kiindulópontja lehet.

Minden személyiségtípusból lehet sikeres vezető?

Az MBTI-típus alapján senkit nem indokolt kizárni a vezetői fejlődésből. Ebből azonban még nem következik, hogy az elhivatottság és a tanulási kedv önmagában elegendő egy konkrét munkakörhöz. Meg kell vizsgálni a szakmai tudást, az addigi teljesítményt és az adott vezetői feladat követelményeit. Én minden jelöltnél ugyanazokat az érdemi kérdéseket tenném fel: képes-e döntést előkészíteni, felelősséget vállalni, érthetően delegálni és együttműködni? A hiányzó készséghez fejlesztési feladatot, az előrelépéshez pedig konkrét visszajelzést rendelnék. Az introvertált és extravertált címke ezekre a kérdésekre nem ad kész választ. A kollégát a saját munkájából és a vállalt felelősségéből lehet megismerni.

Mennyire elterjedt az MBTI a magyar munkahelyeken?

Az MBTI-vel magyar nyelvű szakmai és tréninganyagokban is találkozhatunk, de ez nem elegendő a munkahelyi elterjedtség pontos becsléséhez. A nagyvállalati tréningkínálat, egy tanácsadó ügyfélköre és a közintézményi programok említése eltérő részletét mutatja a használatnak; ezekből nem számolható országos elterjedtség. A szolgáltatói kínálat a módszer jelenlétét mutathatja, a rendszeres használat gyakoriságát nem. Egy vállalatnál ezért érdemes közvetlenül megkérdezni, milyen program részeként alkalmazzák, melyik tesztváltozattal, milyen szakértelemmel és milyen eredménykövetéssel. A szervezeti fejlesztés minőségét nem az eszköz divatossága dönti el. A résztvevőknek érteniük kell a célt, lehetőséget kell kapniuk az eredmény értelmezésére, és világosnak kell maradnia, hogy a típuskód nem foglalkoztatási döntés alapja. Ugyanaz a módszernév nagyon eltérő minőségű programokat takarhat.

Miben különbözik az MBTI a Big Five személyiségmodelltől?

Az MBTI tizenhat típuskóddal foglalja össze a négy preferenciapár eredményét. A Big Five az öt átfogó személyiségvonás mértékét írja le: extraverzió, barátságosság, lelkiismeretesség, negatív emocionalitás és nyitottság. Az elnevezések mérőeszközönként részben eltérhetnek. A Berkeley Personality Lab BFI-2 kérdőíve például öt nagy dimenziót és tizenöt szűkebb jellemzőt mér. A visszajelzés értelmezéséhez ismerni kell a skálát és az összehasonlítási alapot; nincs minden kérdőívre érvényes, közös százalékos személyiségpontszám. A két megközelítés közötti lényeges különbség a típusokba sorolás és a vonások fokozatainak leírása. Egyik modell neve sem helyettesíti a konkrét kérdőív módszertani vizsgálatát. Vezetőfejlesztéshez azt nézd meg, milyen célra használható az eszköz, hogyan értelmezik az eredményt, és milyen következtetést támasztanak alá a vizsgálatai. A hivatalos MBTI és a 16Personalities szintén eltérő mérőeszköz: a 16Personalities saját módszertani leírása öt skálára épülő NERIS-modellt ismertet. A hasonló betűjelölés ezért nem teszi felcserélhetővé az eredményüket.

Források

  1. Erős Ilona és Jobbágy Mária (2001): A Myers–Briggs Típus Indikátor (MBTI) Magyarországon. Történeti szakirodalmi hivatkozás; aktuális elterjedtségi adatként nem használom.
  2. Zárate-Torres és Correa (2023): MBTI és vezetői viselkedések kapcsolata. A vizsgálat mintájának és mérésének korlátait a szövegben jelzem.
  3. The Myers-Briggs Company: az MBTI hivatalos céljai és felhasználási korlátai. A kiadó tájékoztatása; a termék tudományos értékelésétől külön kezelendő.

Dolgozzunk együtt

Kérj ajánlatot a marketingedre

Írd meg, miben kérsz segítséget, és mi a legfontosabb célod. Az üzeneted alapján egyeztetjük a feladatot és az együttműködés lehetőségeit.

Inkább közvetlenül keresnél? E-mailben vagy telefonon is kérhetsz ajánlatot.

A szerző

Dajka Gábor marketingszakértő, marketingmenedzser, business coach és befektető, az Online Marketing és Pszichológia című könyv szerzője. A DG Marketing Magazin főszerkesztője.

További cikkek →