A Facebook az új Google
Ma már nem kell bemagolni egy csomó adatot, elég ha tudjuk azt, hogy hol kell keresni. És a legnagyobb baj az, hogy egy csomó vállalkozó nem tudja azt, hogy hol kell keresni a problémájára megoldást. És már nem arról van szó, mint ami az én gyerekkoromban volt, hogy körbe kellett telefonálgatni az ismerősöket, hátha megvan valakinek az a bizonyos könyv, amiből ki tudja keresni azt az adatot, amire kíváncsi vagyok. Régebben még a telefonkönyvet is jól kellett tudni forgatni, ha fel szerettük volna kutatni egy régi ismerősünket.
Ma meg már ott a Google, ami hozza a lexikális és nem lexikális tudást is, csak tudni kéne használni. Kb. 2 évvel ezelőttig még kulcsszavakban kellett gondolkoznunk, ha meg akartunk találni valamit. Pl. mars km, helyett már úgy is rá tudunk keresni, hogy: milyen nagy a mars és rögtön megkapjuk a választ. Vagy régebben úgy kerestünk, hogy: google seo title tag, most pedig úgy is megért minket a Google hogy: milyen hosszú legyen a title tag. Érdekesség: zöld állat ami brekegre kidobja a levelibékát ennél is talán érdekesebb a: zöld, ugrik, kétéltű
De sajnos sok vállalkozónak még így is kihívás megtalálni az interneten információkat, meg sem próbálják megerőltetni magukat, így pedig nem alakul ki az analitikus gondolkodásuk. Így a Facebook csoportokban kérdezik meg a legegyszerűbben felkutatható kérdésekre is a választ. Amikor elkezdtem ezt mesélni a kolléganőimnek, akkor azt tanácsolták nekem, hogy lépjek ki ezekből a csoportokból. Ez valóban jó tanács tőlük, de az a helyzet, hogy egyrészt imádok a butácska kérdésekre vicces válaszokat adni, másrészről nekem figyelnem kell a piacot. Jelen esetben azt, hogy mennyire rohamosan csökken a problémamegoldó képességünk. Tisztelet a kivételnek. Halkan, zárójelben megjegyzem, ami azt jelenti, hogy erősen figyelj már ide: az egyszerűbb kérdésekkel olyan szegénységi bizonyítványt állít ki magáról a vállalkozó, ami után nagyon könnyű megvezetni. Soha, de soha senki sem tudja azt, hogy ki olvas el egy posztot. Sokan biztonságban érzik magukat egy-egy zárt csoportban, de bárányok között pihen a farkas. Pár egyszerű kérdés után a svindler tudni fogja, hogy hogyan szedje el a vállalkozótól a pénzét. Egyébként ez van azzal a bizonyos cég tanúsítvány esetében is. Akinek ilyen tanúsítványa van, az a kirakatba tesz ki – konkrétan is –, hogy hiszékeny.
De persze az információ feldolgozásának a képtelensége a nem vállalkozókra is igaz. Én sokszor szoktam önkiszolgáló éttermekbe járni, és gyakran feltartják a sort a vendégek azzal, hogy végig kérdezik a menüket, azt hogy mibe mi van, holott a pult felett világosan le van írva, hogy mit tartalmaz az adott menü. Sőt még képekkel is illusztrálva van közérthetőségért.
Vajon van összefüggés az információk feldolgozásának képessége és a között, hogy ma már nem kell bemagolni adatokat, elég ha van egy okostelefonunk? De még ha nem is tanulunk, vajon mennyi könyvet olvasunk? A Társadalomkutatási Intézet idei kutatása szerint a magyarországi felnőtt népesség több mint fele soha vagy szinte sosem, a lakosság negyede évente néhányszor vásárol könyvet és csupán 1% az, aki rendszeresen vásárol könyvet.
Vajon lehet úgy sikeresen vállalkozást üzemeltetni, ha még azt sem tudjuk, hogy hogyan keressünk információt a neten? Ha elénk teszik a megoldást, akkor azt azonnal, kérdés nélkül elfogadjuk? Ha nem, akkor tudjuk, hogy mi alapján kell megvizsgálni az adott választ, válaszokat? Sajnos a kritikus gondolkodásunkon is van még mit fejleszteni.