Gyakran mondom, hogy az életünknek három nagy fázisa van: gyerek, felnőtt, szülő. A gyerekkor már mögötted van, a szülői szerep lehet, hogy még előtted áll – a kettő közötti szakasz viszont most zajlik, és ezen múlik szinte minden: a karriered, a vállalkozásod, a párkapcsolatod, az anyagi biztonságod. Tapasztalataim szerint rengetegen léteznek úgy ebben a „felnőtt” életszakaszban, hogy valójában nem nőttek fel. Van személyi igazolvány, van munkahely, van akár KATA-s vállalkozás vagy Kft., de a gondolkodás, az érzelmi működés és a felelősségvállalás szintje inkább emlékeztet egy elakadt kamaszra, mint egy valódi felnőttre. Dajka Gábor tapasztalata szerint ezeknek az embereknek a legnagyobb közös metszete a tartós sikertelenség. Aki évek óta sikertelen, az általában görcsössé válik. A görcsösség pedig ritkán marad láthatatlan: megjelenik a testtartásban, a hangban, a döntések halogatásában, abban, hogy valaki nem vállalja fel a gondolatait és az érzéseit. Ha nem mondod ki, amit gondolsz, ha félsz attól, hogy kiderüljön, mit érzel, akkor nem tudsz önazonos lenni – ez pedig hosszabb távon megeszi az önbizalmat, a kreativitást és a kapcsolataid minőségét is.
Sokan ilyenkor olyan munkát végeznek, ami nem a képességeiknek megfelelő, nem érdekli őket, vagy egyszerűen csak túlélésre játszanak. Nem építenek karriert, csak kibírnak egy újabb hónapot. Ebből logikusan következik, hogy nincsen kisugárzásuk, nincs jelenlétük, nincs vezetői erejük. Miközben a közösségi médiában mindenki sikeresnek próbál látszani, a mindennapokban nagyon sok olyan emberrel találkozom – alkalmazottal és vállalkozóval egyaránt –, akik leginkább menekülnek: a munkájukból, a saját fejükből, a felelősségtől. A kérdés az, hogy ha a felnőtt életszakasz lényege pont az önmegvalósítás és a felelősségvállalás lenne, akkor meddig tudunk úgy élni, hogy ezt a két dolgot látványosan nem vállaljuk be? Ez a cikk arról szól, mit jelent valójában felnőttnek lenni ma, miért kapcsolódik ez közvetlenül a karizmához és a sikerhez, és mit tehetsz, ha magadra ismertél a fel nem nőtt felnőttek leírásában.
Mit jelent felnőttnek lenni a gyakorlatban?
Jogilag viszonylag egyszerű a helyzet: betöltöd a 18. életévedet, és felnőtt vagy. A valóság azonban sokkal bonyolultabb. A modern pszichológia már évtizedek óta beszél egy köztes szakaszról, amelyet „feltörekvő felnőttkornak” neveznek: ez nagyjából a késő tinédzserkortól a húszas évek végéig tart, és arról szól, hogy az ember kísérletezik, keresi magát, szerepeket próbálgat, halogatja a végleges elköteleződéseket. Nem véletlen, hogy egyre több 30 év körüli embert látunk, akik még mindig inkább keresik az identitásukat, mintsem stabilan viszik a saját életük projektjeit.
A hétköznapi értelemben vett felnőttség nem egy születésnapi tortától függ, hanem működésmódtól. Felnőtt az, aki képes saját magát fenntartani, döntéseket hozni, és együtt élni ezek következményeivel. Aki nem csak reagál, hanem tervez. Aki tud különbséget tenni aközött, hogy „mi történt velem” és „mit teszek én”. Felnőtt az, aki hajlandó tudatosan építeni a képességeit, mert érti, hogy a munkaerőpiac vagy a vállalkozói világ nem „igazságos”, hanem versenyhelyzet, ahol a felkészültség, a kitartás és a stratégiai gondolkodás sokkal többet nyom a latban, mint az, hogy ki mit érez jogosnak. Felnőtt az is, aki tud nemet mondani: feladatokra, emberekre, projektekre, amelyek eltérítik a saját hosszú távú céljaitól. Ez nem érzelemmentességet jelent, hanem azt, hogy az érzelmeket nem menekülésre használja, hanem információként kezeli: jelzésként arról, hogy valami fontos történik, amivel foglalkozni kell.
Marketingesként és pszichológiai mechanizmusok iránt érdeklődőként azt látom, hogy sok vállalkozó fejben még ott tart, hogy „más mondja meg, mit csináljak, vállalja helyettem a felelősséget, és ha nem sikerül, akkor ő a hibás”. Ez gyerek logika. A felnőtt gondolkodás ezzel szemben így szól: „én választom ki a szakértőt, én döntök a stratégiáról, én teszem bele a pénzt és az energiát, tehát a végső felelősség az enyém”. Az a cég, amelynek tulajdonosa ilyen módon gondolkodik, teljesen más pályán játszik, mint az, ahol még mindig kifelé mutogatnak. A felnőttség a vállalkozásban nem elmélet, hanem napi döntéssorozat.
A fel nem nőtt felnőtt mintázatai – amikor az életet mások „csinálják” velünk
A fel nem nőtt felnőttnek általában van munkája, gyakran családja is, mégis újra és újra ugyanabba a falba rohant bele: a dolgok „megtörténnek vele”. A munkahelyen a főnök a hibás, a piacon a konkurencia, az országban a politika, a családban a párja vagy a szülei, a cégben a marketinges vagy a könyvelő – lényeg, hogy soha nem ott keresi az okot, ahol a legnagyobb esélye lenne változtatni: saját magánál. A pszichológiában erre létezik egy egyszerű fogalom: kontrollhely. Azok, akik úgy érzik, hogy az életük kimenetelét nagyrészt külső erők irányítják, hajlamosabbak a tehetetlenségre, a halogatásra és a krónikus elégedetlenségre. Azok pedig, akik inkább belső kontrollban gondolkodnak – vagyis úgy látják, hogy döntéseikkel, szokásaikkal és kitartásukkal befolyásolni tudják az eseményeket –, aktívabban cselekszenek, reálisabban mérik fel a helyzetüket, és hosszabb távon jobban is teljesítenek.
Dajka Gábor tapasztalata szerint a fel nem nőtt felnőtt tipikus mondatai így hangzanak: „ehhez én kevés vagyok”, „nálunk ez úgysem működik”, „nincs pénzem, tehát nincs mozgásterem”, „minden ügyfél csak az árat nézi”, „Magyarországon nem lehet becsületesen pénzt keresni”. Ezek a mondatok első hallásra akár reális panaszoknak is tűnhetnek, a mélyükön azonban gyakran az a tétel lapul, hogy „inkább nem csinálok semmit, csak megmagyarázom, miért lehetetlen”. Ha valaki éveken át így gondolkodik, kialakul az, amit a szakirodalom tanult tehetetlenségnek nevez: ha újra meg újra azt tapasztalod, hogy a próbálkozásaid nem hoznak eredményt, egy ponton feladod, és akkor sem lépsz, amikor már lenne esélyed változtatni. Ilyenkor az ember a saját életének mellékszereplőjévé válik, és már csak kommentálja az eseményeket – sokszor cinikusan, sokszor „okos” kifogásokkal, de egyre kisebb kockázatot vállalva.
Ez a hozzáállás a munkában és a vállalkozásban is látványosan megjelenik. Egy átlagos magyar KKV-nál ez úgy néz ki, hogy a tulajdonos évek óta ugyanúgy működteti a cégét, panaszkodik a piacra és a munkavállalókra, de nem képez senkit, nem fejleszti a rendszereket, nem meri lecserélni a nem működő folyamatokat, és amikor a forgalom esni kezd, akkor hirtelen minden marketingestől azt várja, hogy két hónap alatt csodát tegyen. A fel nem nőtt felnőtt valójában azt kéri a külvilágtól: „viseld helyettem a döntéseim következményeit”. Ez azonban egyik piaci szereplőnek sem érdeke.
Karizma csak felnőtt embernek van – miért nézünk fel még a „rosszfiúkra” is?
Sok vállalkozóval találkozom, aki játsza a vezetőt. Megvan az öltöny, a cégautó, a pozíció, a LinkedIn-profil, a magabiztosnak szánt kommunikáció. A felszín alapján akár tényleg lehetne vezető is. A gond ott kezdődik, amikor egy tárgyaláson vagy egy csapatgyűlésen kiderül, hogy nincs mögötte belső tartás. A karizmatikus vezető nem attól karizmatikus, hogy hangosan beszél, sokat gesztikulál és magabiztos arckifejezést vesz fel, hanem attól, hogy következetes, önazonos és képes felvállalni a döntései következményeit. A „görcsös” vezető ezzel szemben folyamatosan szerepet játszik. Egyszer kemény, máskor engedékeny, gyakran inkonzisztens, és nagyon fél attól, hogy rossznak vagy gyengének lássák. Ezt a feszültséget mindenki érzi körülötte: a munkatársak, az ügyfelek, a partnerek.
Érdekes jelenség, hogy még a popkultúrában is szívesen rajongunk karizmatikus „gazemberekért”: gondolj csak olyan szereplőkre, akik etikailag vállalhatatlan dolgokat művelnek, mégis lekötik a figyelmet, sőt, bizonyos szintig szurkolunk nekik. Ez nem azért van, mert szeretjük a bűnt, hanem mert az emberi agy erősen reagál az erőre, a következetességre és a határozottságra – akkor is, ha ez épp rossz ügyet szolgál. A mindennapokban ez úgy jelenik meg, hogy egy karizmatikus, de etikailag kérdéses vezető mögé sokan odaállnak, míg egy jóravaló, de karizma nélküli, bizonytalan „görcs” vezetőt nem tudnak elfogadni. A karizma persze részben alkat kérdése, de nagyon nagy része tanult: ha valaki felnőttként gondolkodik, tisztában van önmagával, felvállalja a gondolatait és az érzelmeit, és nem adja el az értékrendjét rövid távú nyereségért, annak idővel kisugárzása lesz.
Karizma nélkül is lehet egy ideig elirányítani egy céget, de hosszú távon nagyon nehéz lesz motiválni a munkatársakat, megtartani az ügyfelek bizalmát és kibírni a válságokat. Egy valódi felnőtt vezető nem attól erős, hogy soha nem téved, hanem attól, hogy amikor téved, akkor kiáll, vállalja, és kijavítja. A karizma nem csillogás, hanem belső következetesség. Ha ez hiányzik, akkor hiába tanulsz kommunikációs trükköket, hiába mész el prezentációs tréningre – az emberek érezni fogják, hogy valami nincs rendben. A karizma nem marketingfogás, hanem mellékterméke annak, hogy valaki felnőtt módon él.
Felelősségvállalás – a felnőtt gondolkodás gerince
A felelősségvállalás fogalmát gyakran félreértik. Sokan azt hiszik, hogy felelősséget vállalni annyit jelent: „mindenért én vagyok a hibás”. Ez szélsőség. A másik véglet, amikor valaki soha semmiért nem érzi magát felelősnek, hanem mindent a körülményekre fog. A felnőtt gondolkodás valahol a kettő között helyezkedik el: megkülönbözteti azt, amin nem tudsz változtatni (gazdasági környezet, szabályozás, időjárás, múlt), attól, ami viszont teljesen a te pályádon van (mennyit tanulsz, milyen kapcsolatokat építesz, hogyan kommunikálsz az ügyfelekkel, mire költöd a pénzed, hogyan osztod be az idődet). A felelősségvállalás arról szól, hogy amit lehet, azt valóban a saját kezedbe veszed, és nem csak beszélsz róla.
Kutatásokból tudjuk, hogy azok az emberek, akik inkább belső kontrollal közelítik meg az életüket, többnyire jobb mentális állapotban vannak, rugalmasabban kezelik a stresszt, és nagyobb eséllyel érnek el tartós eredményeket. Nem azért, mert nekik könnyebb, hanem azért, mert a nehézségeket nem végleges igazságként fogadják el, hanem feladatként tekintenek rájuk. Aki vállalkozó, annak ez nem elmélet: ha minden külső tényezőt hibáztatsz, akkor egy idő után gyakorlatilag mindentől függsz, és semmit sem tudsz irányítani. Ha viszont kimondod, hogy „ez a piacom, ezek az erőforrásaim, innen indulok, és ebben a keretben felelősséget vállalok a döntéseimért”, máris másképp nézel a cégre, a munkatársakra, a marketingre.
Ezt a mentalitást nem lehet kikerülni. El lehet játszani pár évig, hogy „csak egy jó marketinges hiányzik”, „csak egy jobb könyvelő hiányzik”, „csak egy olcsóbb beszállító hiányzik”, de ha őszinte vagy magaddal, pontosan tudod, hogy a vállalkozásod legfontosabb erőforrása te magad vagy. Amíg nem állsz bele a felelősségbe, addig a többiek sem fogják komolyan venni a céget. A felelősségvállalásnak van egy egyszerű, nyers definíciója, amit sokan nem szeretnek hallani:
Valódi felnőtté akkor válsz, amikor nem csak beszélsz a felelősségről, hanem hajlandó vagy kifizetni az árát is. – Dajka Gábor
Ez az ár lehet idő, pénz, energia, státuszveszteség, kényelmetlenség, konfliktusvállalás – de valamilyen formában mindig megjelenik. Aki ezt nem hajlandó megfizetni, az gyakorlatilag lemond a saját élete irányításáról.
Menekülés a felelősség elől: kifogások, függőségek, szerepjátékok
A menekülésnek rengeteg formája van, és egy részük kifejezetten kulturálisan elfogadott. Valaki alkoholban, valaki munkamániában, valaki online játékokban, valaki sorozatnézésben keresi a „kikapcsolást”. A gond nem az, ha időnként pihensz, hanem az, ha ezek a tevékenységek arra szolgálnak, hogy ne kelljen szembenézned azzal, amit érzel és gondolsz. Az egyik legismertebb irodalmi példa erre A kis herceg iszákosa, aki azért iszik, hogy elfelejtse, hogy szégyelli magát, amiért iszik. Ez a körkörös logika tökéletesen leírja a menekülés egyik formáját: el akarjuk kerülni a szégyent, a tehetetlenség érzését, az önkritikát, ezért csinálunk valamit, amitől még rosszabbul érezzük magunkat, és így tovább.
A vállalkozói világban a menekülés gyakran nem üvegben, hanem excel-táblákban, új projektekben, felesleges képzésekben jelenik meg. Sok tulajdonosnak könnyebb egy új logót, új weboldalt vagy új kampányt indítani, mint leülni és végignézni, hogy az eddigi döntései hogyan vezettek a mostani helyzethez. Ugyanez igaz a munkavállalókra: egyszerűbb háromhavonta munkahelyet váltani, és mindenhol „idióta főnökökre” hivatkozni, mint végiggondolni, hogy vajon mi az, amit saját magunkon kéne fejlesztenünk. Ilyenkor a kifogások mögött valójában egy nagyon erős félelem áll: ha tényleg megnézem, hogy én mit rontottam el, akkor át kell építenem az életemet. Ez ijesztő, ezért sokan inkább megelégszenek egy közepes, de ismert szenvedéssel, mint hogy kockáztassanak egy jobb, de bizonytalan jövőt.
A felelősség elől való menekülés hosszú távon felőrli az önbecsülést. Minél gyakrabban mondod el magadnak, hogy „nem rajtam múlik”, annál inkább elhiszed, hogy valóban nincs beleszólásod az életedbe. Egy idő után már akkor sem lépsz, amikor lenne mozgástered. Ha ezen a ponton vállalkozást indítasz, akkor nagy eséllyel nem céget építesz, hanem új színt adsz a tehetetlenségednek. Akkor fogsz felnőni, amikor elkezded tudatosan figyelni, milyen mondatokat ismételgetsz magadban nap mint nap, és hajlandó vagy lecserélni azokat, amelyek csak arra jók, hogy felmentsenek a felelősség alól.
Felnőttség és vállalkozás: miért kevés a jó ötlet és a marketinges?
Sokszor kapok olyan megkeresést, amelynek a lényege: „Gábor, van egy jó ötletem, csak marketing kell hozzá.” Vagy: „már van egy futó cégem, de eddig rossz marketingesekkel dolgoztam, most jönnél te, és végre lesz forgalom.” Ezek mögött a mondatok mögött ritkán csak szakmai kérdés van. Sokkal inkább az a remény húzódik meg, hogy valaki más oldja meg azt, amit eddig nem volt kedvem, erőm vagy bátorságom rendbe tenni. A felnőtt gondolkodás itt azt mondaná: „nézzük meg őszintén, hol tart a cég, mit rontottam el eddig, hol nincs rendszer, hol hiányzik tudás, és mire van valójában szükség.” A fel nem nőtt vállalkozó viszont alapból úgy ül be egy tanácsadásra, hogy szerinte csak egy kis marketing sminkelés hiányzik, minden más rendben van.
A magyar piacon ráadásul felerősíti ezt a jelenséget a „tinédzser guru” kultúra: fiatalok, akik mögött kevés valódi tapasztalat áll, eladják a gyors meggazdagodás illúzióját. Aki még nincs felnőttként a helyén, annak ez rendkívül csábító: egyszerre kínálja a sikert és a felelősség elkerülését. Ha nem jön be, akkor lehet hibáztatni a gurut vagy a módszert. A kemény igazság azonban az, hogy senki nem fog helyetted felnőni. Senki nem fog helyetted konfrontálódni a rossz döntéseiddel, senki nem fog helyetted leülni a könyvelővel és átnézni a számokat, senki nem fog helyetted őszintén beszélni az alkalmazottaiddal, senki nem fog helyetted nemet mondani egy rossz ügyfélre.
Az Online Marketing és Pszichológia című könyvemet pont azért írtam, mert azt láttam, hogy a legtöbb hazai mikro- és kisvállalkozó a külföldi milliárdos cégek trükkjeit próbálja másolni egy teljesen más kulturális és gazdasági közegben. A tőkehiányos, pesszimista magyar piacon nem az a kérdés, hogyan építesz egymilliárd forintos céget két év alatt, hanem az, hogy felnőtt fejjel, önismerettel és rendszerben gondolkodva hogyan tudsz stabil, fenntartható vállalkozást építeni. Ehhez az kell, hogy vállalkozóként ne gyerekszerepben legyél jelen a saját cégedben, hanem felnőttként, aki érti, hogy minden döntésének ára van – és hajlandó is megfizetni azt.
Hogyan épül fel a felnőtt személyiség belülről?
A felnőttség nem egyetlen döntésből áll, hanem egy belső szerkezetből. Ennek az egyik alapja az autonómia: az az érzés, hogy a saját életedet te irányítod, és nem csak sodródsz. A kutatások szerint az emberek akkor működnek egészségesebben és motiváltabban, ha megélhetik az önállóságukat, ha kompetensnek érzik magukat abban, amit csinálnak, és ha vannak olyan kapcsolataik, amelyekben valóban kapcsolódnak másokhoz. Ez a három alapelem – önállóság, hozzáértés, kapcsolódás – a felnőtt személyiség alapvető „üzemanyaga”. Ha ezek bármelyike tartósan hiányzik, az előbb-utóbb megjelenik a hangulatban, a teljesítményben és a kapcsolatokban is.
Az autonómia a gyakorlatban azt jelenti, hogy tudsz dönteni, és vállalod is ezeknek a döntéseknek a következményeit. Nem azt, hogy mindent egyedül kell csinálnod, hanem azt, hogy a végső szó nálad van a saját életedben. A kompetencia azt jelenti, hogy nem csak „megúszod” a feladatokat, hanem folyamatosan fejleszted a tudásod és a készségeid, mert érted, hogy a piac nem áll meg. A kapcsolódás pedig nem a felszínes ismeretségeket jelenti, hanem azokat a viszonyokat, amelyekben mered kimondani, amit gondolsz, és ahol meghallgatnak téged – legyen ez párkapcsolat, barátság vagy szakmai közeg. Ha ezek egyensúlyban vannak, sokkal könnyebb felnőttként viselkedni, mert nem szorulsz rá arra, hogy állandóan menekülj vagy szerepet játsz.
Marketingesként gyakran látom, hogy a vállalkozók ezek közül legalább egy területen nagyon komoly hiányban vannak. Van, aki autonómiát él meg, de kompetenciában gyenge – ő az, aki magabiztosan hoz rossz döntéseket. Van, aki kompetens, de nincs önállósága – ő lesz a „láthatatlan” szakértő, aki mások álmait építi, miközben a sajátját soha nem valósítja meg. És van, aki kapcsolatokban erős, de nincs tudása és felelősségvállalása – belőlük lesznek a „jófej”, de sikertelen vállalkozók. A felnőtt személyiség mindhárom területen dolgozik magán: tudatosan építi az önállóságot, a szakmai súlyt és a minőségi kapcsolatokat. Ez nem romantikus önfejlesztés, hanem hosszú távú üzleti stratégia.
Akcióterv: lépések a felnőtté váláshoz vállalkozóként
A felnőtté válás nem egy motivációs plakát, hanem sokszor kifejezetten kellemetlen belső munka. Jó hír viszont, hogy tanulható. Nem kell „született felnőttnek” lenned, elég, ha elfogadod, hogy ez egy folyamat, amelyben lépésről lépésre tudsz előre haladni. Az alábbi akcióterv nem terápiás javaslat, hanem gyakorlati keret azoknak a vállalkozóknak és tudatos munkavállalóknak, akik szeretnék komolyabban venni ezt az életszakaszt.
- Írj őszinte leltárt az életedről. Ülj le papírral vagy dokumentummal, és nézd végig: hol tartasz pénzügyileg, szakmailag, emberileg. Ne szépíts, ne dramatizálj. Csak tények.
- Vezess „felelősség-naplót” 30 napig. Minden nap írd le azt a három helyzetet, ahol automatikusan kifelé mutogattál, és fogalmazd át a mondatot úgy, hogy benne legyél te is: „mit tehetek én holnaptól másképp?”
- Gyakorold a gyors döntést kicsiben. Válassz három olyan apró területet (például időbeosztás, sport, tanulás), ahol eddig halogattál, és vállald, hogy 24 órán belül hozol döntést, még ha nem is tökéleteset.
- Tedd rendbe az alap pénzügyeidet. Ha vállalkozó vagy, legalább egy évre visszamenőleg nézd át a bevételeket, kiadásokat, és készíts egy egyszerű, de őszinte összképet. Amíg a számok ködösek, addig a felelősséged is ködös.
- Állíts fel határokat a kapcsolataidban. Nézd végig, hol mondasz igent csak azért, hogy szeressenek, és hol vállalsz olyan terhet, ami valójában nem a tiéd. Legalább egy helyen mondj nemet a következő héten.
- Kezdj el rendszeresen tanulni. Ne trendeket vadássz, hanem alapokat tanulj: marketinget, pénzügyet, kommunikációt, önismeretet. Ez az a tudás, ami hosszú távon felnőtté tesz a vállalkozói pályán.
- Vállald a gondolataidat nyilvánosan. Lehet ez egy blogcikk, egy videó vagy egy hosszabb bejegyzés. A lényeg, hogy ne csak megosztásokat nyomogass, hanem saját álláspontot formálj és vállald fel a neveddel.
- Tervezz három évre előre. Nem kőbe vésve, hanem keretként: milyen életet szeretnél élni három év múlva, hol szeretnél tartani szakmailag, pénzügyileg, emberileg? A felnőtt nem csak a következő hónapig lát.
Ha ezt a nyolc lépést komolyan veszed, már az első hónap végére érezhetően másképp fogsz nézni magadra és a cégedre. Nem azért, mert hirtelen minden rendeződik, hanem mert elkezdesz a saját életed főszereplőjeként viselkedni. A felnőtté válás nem érzés, hanem gyakorlat: abból látod, hogy haladsz, hogy egyre több döntésed mögött állsz ott te – nem kifogások, nem külső kényszerek, hanem tudatos választásként.
Ajánlott magyar videó/podcast
Ha a felelősségvállalás témájában szeretnél tovább gondolkodni, ajánlom a „A felelősségvállalásról” című videómat, ahol kifejezetten arról beszélek, hogy vállalkozóként mit jelent felnőtt módon viselkedni a döntéseidben és a céged működtetésében.
Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint
Nem mindenkinek fáj ugyanannyira, hogy nem nőtt fel. Van, aki kényelmesen elvan abban a szerepben, hogy mindig más a hibás, és az egész életét úgy éli le, hogy soha nem néz bele a tükörbe igazán. De aki vállalkozást épít, embereket vezet, cégeket irányít, annak nincs ilyen luxusa. A piac könyörtelenül visszajelzi, ha valaki gyerekszerepben próbál nagyokat játszani: a számok, a fluktuáció, a kiégett munkatársak, a csalódott ügyfelek mind ennek a következményei. Lehet azt mondani, hogy „rossz a világ”, „igazságtalan a rendszer”, „a magyar piac ilyen”, de ezek a mondatok nem fognak fizetni helyetted bért, adót, rezsit – és nem fognak helyetted felelősséget vállalni sem.
Én azt látom, hogy a felnőtté válás egyik legnagyobb akadálya nem az, hogy az emberek ne értenék, mit kellene tenniük. A legtöbben pontosan tudják, hol csapják be saját magukat. Sokkal inkább az a gond, hogy nem merik kimondani hangosan: „ezt én rontottam el, és én fogom kijavítani”. Ez az a pillanat, amikor elkezded összeszedni magad, és amikor egyben megérted azt is, hogy senki nem jön kívülről megmenteni. Igen, lehet segítséget kérni, lehet szakértőkkel dolgozni, lehet tanulni másoktól – de a munka nagy részét nem tudod kiszervezni. A személyiségedet, az érettségedet, a felelősségvállalásodat nem fogja felépíteni helyetted senki.
A vállalkozói és vezetői pálya hosszú távon azoknak fog tartós eredményt hozni, akik hajlandók felnőni: vállalni a gondolataikat, az érzelmeiket és a felelősséget. Lehet félni ettől, lehet halogatni, lehet kibúvókat keresni – de az utolsó utadon nem azt fogod megbánni, amit megcsináltál, hanem azt, amit gyávaságból vagy kényelemből nem mertél megtenni. Ha egy mondatot szeretnél hazavinni ebből a cikkből, akkor legyen ez:
Vállald a gondolataidat, az érzelmeidet és a felelősséget. Nincs mitől félned – sokkal félelmetesebb az, ha végignézed az életedet, és rájössz, hogy végig másoktól vártad a megoldást. – Dajka Gábor
Szakértő válaszol – gyakori kérdések
Hány éves kortól tekinthető valaki „felnőttnek” pszichológiai értelemben?
A jogi felnőttség 18 éves kortól indul, de pszichológiai értelemben a kép ennél árnyaltabb. Sok kutató beszél egy köztes szakaszról, amely nagyjából a késő tinédzserkortól a húszas évek végéig tart, és amelyben az emberek még keresik az identitásukat, próbálgatják a szerepeiket, halogatják a végleges elköteleződéseket. Vagyis teljesen reális, ha 25–30 évesen még nem érzel mindent stabilnak – ez nem „hiba”, hanem a korszak sajátossága. A különbség ott kezdődik, hogy te ebben a szakaszban aktívan építed magad, vagy csak sodródsz, kifogásokat gyártasz és a felelősség elől menekülsz. A felnőttség nem naptári kérdés, hanem működésmód: hogyan hozol döntéseket, hogyan bánsz a következményekkel, és mennyire vagy hajlandó hosszú távon gondolkodni.
Mit tehetek, ha a környezetem folyamatosan kifogásokat keres és „lehúz”?
Nagyon gyakori, hogy valaki elkezd tudatosabban gondolkodni, felelősséget vállalni, és azt tapasztalja, hogy a családja, a barátai vagy a kollégái ezt nem támogatják. Magyar közegben különösen erős az a minta, hogy „ne lógj ki a sorból”, „nehogy nagyra vágyj”, „örülj annak, amid van”. Az első lépés, hogy tudatosítsd: nem vagy köteles átvenni mások világnézetét. A második, hogy fokozatosan építs olyan közeget magad köré – akár online, akár offline –, ahol a fejlődés, a tanulás és a felelősségvállalás nem ciki, hanem természetes. Nem kell azonnal megszakítanod minden kapcsolatot, de jogod van ahhoz, hogy kevesebb időt tölts olyan emberekkel, akik folyamatosan visszahúznak. A legfontosabb: ne hagyd, hogy mások kifogásai igazolják a saját halogatásodat. Attól, hogy ők nem akarnak felnőni, neked még nem kötelező gyereknek maradni.
Mennyire hátrány, ha vállalkozóként későn „növök fel”?
Sokan attól félnek, hogy ha későn kezdtek el tudatosan felnőttként gondolkodni, akkor végleg lemaradtak. A valóság az, hogy sokkal nagyobb hátrány évtizedeken át ugyanazokat a hibákat ismételni, mint 30-, 40- vagy akár 50 évesen kimondani: „eddig gyerek módjára éltem, mostantól komolyabban veszem a saját szerepemet”. Vállalkozóként minden év, amelyet felnőtt fejjel, felelősséggel és stratégiai gondolkodással töltesz, sokszorosan megtérül. Az üzleti világban rengeteg olyan példát látni, ahol valaki később kapcsol, de onnantól kezdve fegyelmezetten építkezik, tanul, és néhány év alatt behozza azt, amit mások 10–15 év alatt szórtak el. Nem az számít, mikor jössz rá, hogy ideje felnőni – hanem az, hogy amikor rájössz, mit kezdesz ezzel a felismeréssel.
Létezhet belső kontroll ott is, ahol objektív akadályok vannak a magyar piacon?
Igen, de ez nem azt jelenti, hogy tagadni kell a valós problémákat. A magyar gazdasági és társadalmi környezetnek megvannak a maga nehézségei: adóterhek, bürokrácia, kiszámíthatatlanság, kulturális tényezők. Ezt kár lenne szépíteni. A belső kontroll nem arról szól, hogy ezek nem léteznek, hanem arról, hogy ebben a közegben keresed meg azt a mozgásteret, amiben ténylegesen dönthetsz. Nem tudod befolyásolni az adórendszert, de tudod befolyásolni, hogy milyen üzleti modellt választasz. Nem tudod átírni a fogyasztói kultúrát, de tudod befolyásolni, hogyan pozicionálod a termékedet, milyen szintű szolgáltatást adsz, hogyan kommunikálsz. Aki mindent a környezetre fog, az saját magát zárja passzív szerepbe. Aki belső kontrollt gyakorol, az úgy tekint a környezetre, mint adottságra – és ebben az adottságban épít stratégiát.
Hogyan kapcsolódik a felnőtté válás az online marketinghez és az értékesítéshez?
Az online marketing és az értékesítés alapja az emberi viselkedés megértése. Ha saját magadat sem érted, ha nem látod át a saját működésedet, ha nem vállalod a felelősséget a döntéseidért, akkor a célcsoportod motivációját sem fogod tudni igazán átlátni. A felnőtté válás itt azt jelenti, hogy tudatosan építed az önismeretedet, megtanulod észrevenni a saját torzításaidat, félelmeidet, menekülési útvonalakat. Minél jobban érted, mi mozgat téged, annál pontosabban fogod látni, mi mozgatja a vevőidet. Az Online Marketing és Pszichológia című könyvemben pont ezt a hidat próbáltam megépíteni a marketing és az önismeret között: hogyan tudsz úgy kommunikálni, hogy közben tisztában vagy saját motivációiddal és a fogyasztóid pszichológiájával is. Ez a fajta felnőtt gondolkodás ma már nem extra, hanem alapkövetelmény.
Források
Cherry, K. – Ackerman, C. E. (2023). What Is Locus of Control in Psychology? PositivePsychology.com.
