Vállalkozóként nagyon könnyű elhinni, hogy a pénz majd „rendet tesz” belül is. Elindulsz egy hiányállapotból, dolgozol, küzdesz, évekig húzod az igát, és közben ott lebeg a fejedben: ha egyszer elérem azt a szintet, ahol nem kell minden számlán izgulni, akkor végre megnyugszom. A legtöbben ezt a megnyugvást tárgyakban keresik: jobb autó, nagyobb lakás, drágább telefon, kényelmesebb élet. Ezeknek van is szerepe: aki valaha élt anyagi szorongásban, pontosan tudja, hogy a pénz hiánya nem „spirituális kérdés”, hanem nagyon is testi-lelki teher.
A gond ott kezdődik, amikor a pénz szintje már emelkedett, a tárgyak is megvannak, a hiány mégsem csökken érdemben. Az első szakasz – a megszerzés – után sokan átcsúsznak a második szakaszba: a folyamatos cserélgetésbe. Nem rosszból jóra váltanak, hanem jóból még jobbra. Az autó nem rossz, csak „lehetne frissebb”. A telefon tökéletesen használható, de „már kijött az új széria”. A lakás megfelel, de „jó lenne egy szobával több”. Ráadásul mindezt racionális érvekkel támasztjuk alá: befektetés, presztízs, hatékonyság, kényelem. A felszínen logikus, miközben belül történik valami egészen más: a boldogságot egyre messzebbre toljuk magunktól.
Empirikus kutatások is alátámasztják, hogy a pénz erősen javítja az életminőség szubjektív megélését addig a pontig, amíg az alapvető szükségletek biztonságban vannak, de egy szint után a görbe ellaposodik: a magasabb jövedelem már alig ad hozzá a mindennapi érzelmi jólléthez. Ezt a hétköznapi életben úgy látod viszont, hogy az első klíma, az első saját lakás, az első rendes autó valóban felszabadító élmény, a harmadik, negyedik csere viszont már egyre rövidebb ideig okoz örömet. A tárgy megérkezik, a hiányérzet mégis marad. És ilyenkor jön a legveszélyesebb mondat: „oké, akkor majd a következő…”.
Pénz, biztonság és az első szakasz – a megszerzés értelme
Az első szakasz, a megszerzés időszaka szerintem teljesen rendben van. Sőt, fontos. Ha vállalkozóként a nulláról indulsz, évekig bérelt lakásban laksz, használt autóval jársz, és közben minden váratlan kiadás feszültséget okoz, akkor nagyon is érthető, hogy a pénz és a tárgyak egyszerre jelentenek biztonságot és elismerést. A stabil jövedelem, egy megbízható autó, egy normális lakókörnyezet csökkenti a krónikus stresszt, és teret ad annak, hogy ne a túlélésen kelljen állandóan gondolkodnod. Kutatások szerint a jövedelem szoros kapcsolatban áll az élet elégedettségének megítélésével addig, amíg az alapvető szükségletek fedezettek; ezen a tartományon túl viszont a további pénz már kevésbé jár együtt az érzelmi jóllét növekedésével.
A magyar vállalkozói valóságban – tőkehiány, kis piac, kiszámíthatatlan környezet – ez az első szakasz gyakran tovább tart, mint szeretnénk. Sok KKV-tulajdonos 10–15 év kemény munka után jut el oda, hogy „végre normálisan él”, de addigra a szervezete, az idegrendszere, a kapcsolatai már erősen megvannak terhelve. Ilyenkor könnyű azt mondani: „ennyi szenvedés után igazán megérdemlem a legjobbat”. És igaza is van – csak nem mindegy, hogy mit tekint „legjobbnak”. Ha ebben a szakaszban a pénz eszköz marad – biztonság, tartalék, képzés, élmények finanszírozása –, akkor valódi stabilitást épít. Ha viszont státuszjelképpé válik, és a tárgyak kezdik jelölni azt, hogy „ki vagyok”, akkor már bele is csúsztál a második szakasz előszobájába.
Dajka Gábor tapasztalata szerint az első szakaszban érdemes kőkeményen realista lenni: számolni, tartalékot képezni, adósságot csökkenteni, és közben tudatosan figyelni arra, hogy a vállalkozás fejlődése mellett a magánélet se lépjen teljesen a háttérbe. Aki ebben a fázisban mindent pénzre és tárgyakra tesz fel, az később hajlamos lesz ugyanebből a logikából nem tudni kiszállni, amikor már megtehetné. Itt dől el, hogy a pénz a kezedben marad-e, vagy lassan a pénz kezd el „fogni” téged.
A második szakasz – amikor a cserélgetés lesz a cél
A második szakasz kvázi láthatatlanul indul. Nem az történik, hogy rossz az autód, rossz a lakásod, rossz a telefonod. Hanem az, hogy már jók – de a gondolataid elkezdenek a „még jobb” körül forogni. „Ha már ennyit dolgozom, jár nekem egy erősebb autó.” „Ha ennyit fizettem a telefonért, akkor ne lassuljon be két év alatt.” „Ha már ekkora forgalmat csinál a cég, ne egy panelben éljek.” Ezeket a mondatokat, ha kiragadjuk a kontextusból, akár igaznak is érezheted. A probléma nem az egyes döntésekkel van, hanem azzal, amikor a cserélgetés lesz a gondolkodás központi szervezőelve.
A pszichológiában ezt a jelenséget gyakran a „hedonikus adaptáció” fogalmával írják le: az ember meglepően gyorsan hozzászokik a jóhoz is. Klasszikus vizsgálatok mutatták ki, hogy lottónyertesek és súlyos balesetet túlélő emberek néhány évvel az esemény után meglepően hasonló szintű szubjektív boldogságról számoltak be, mint előtte – vagyis a szélsőségesen pozitív és negatív események hatása hosszú távon mérséklődik. Ez üzleti nyelvre lefordítva azt jelenti: az új autó, az új lakás, az új telefon élménye meredeken felviszi az érzelmi grafikonodat, de utána ugyanilyen gyorsan visszatérsz egy alapvonalhoz. A különbség csak annyi, hogy közben nőtt a fix költséged, az elvárásod, és gyakran a teljesítménykényszered is.
A második szakasz titkos mérőszáma nem a forint, hanem a gondolat: hányszor forgatod a fejedben naponta, hogy „majd ha meglesz X, akkor…”. Ha őszinte vagy magaddal, észreveheted, hogy ezeknek a mondatoknak majdnem mindig ugyanaz a vége: nyugalom, önbizalom, elismerés, elfogadás. Ezek viszont nem tárgyak melléktermékei, hanem kapcsolati és belső folyamatok eredményei. Ha a cserélgetésre bízod a boldogságod rendezését, akkor egyre látványosabb lesz az autó, és egyre üresebb az anyósülés.
Mit üzen az üres anyósülés? – a tárgyak mögötti hiány
Sokszor ültem már olyan vállalkozó mellett az autóban, aki papíron „jól állt”. Erős motor, prémium belső, friss széria. Kifelé minden rendben, a testtartás magabiztos, a beszéd határozott, a telefon folyamatosan pittyen. De ha figyeled a szemet, a váll feszességét, a sóhajok hosszát, nagyon mást látsz. Az anyósülésen gyakran nem egy ember hiányzik, hanem valami mélyebb: tér az érzelmeknek, tér a kapcsolódásnak, tér a játékosságnak. A vállalkozás identitássá válik, és lassan „megeszi” a többi szerepedet: társ, szülő, barát, ember.
A párkapcsolatot én öt lábon látom stabilnak:
- pénzügyi biztonság (nem gazdagság, hanem kiszámítható működés),
- fejlett érzelmi intelligencia (önreflexió, kommunikáció, konfliktuskezelés),
- közös életvitel (szokások, tempó, közös idő, értékrend),
- kölcsönös tisztelet (nem csak szóban, hanem napi szinten látható döntésekben),
- szexualitás (nem tabu, hanem ápolt terület).
A pénz csak az egyik láb – és gyakran nem ez a legnehezebb. Férfiként az egyik legfájóbb felismerés az, amikor mindent beleteszel a „biztosba” – dolgozol, építed a céget, fizeted a számlákat –, majd a másik négy láb miatt mégis inog az egész. Ilyenkor reflexből ugyanazt csinálod, amit a vállalkozásban: duplázol. Még több munka, még több bevétel, még több bizonyítás. A gond az, hogy ezzel pont azt szorítod ki a napirendedből, ami a kapcsolatot egyben tartaná: a figyelmet, a közös időt, a valódi jelenlétet.
„A tárgyak jó szolgák, de rossz urak. A gond ott kezdődik, amikor az autó vezeti az embert, és nem fordítva.” – Dajka Gábor
Az üres anyósülés nem azt jelzi, hogy „vegyél másik autót”. Azt üzeni, hogy engedj oda valakit – idővel, figyelemmel, kedvességgel. Ha van társad, de ő fejben már rég „hátra ült”, akkor ezt a helyet kommunikációval, közös döntésekkel lehet visszahívni. Ha még nincs társad, akkor az első feladat nem az, hogy kinek mutogatod a járművedet, hanem az, hogy milyen életet kínálsz annak, aki melléd ül. Mert hosszú távon nem az számít, mennyi lóerő dübörög alattad, hanem az, hogy kivel utazol.
Érzelmek kezelése vállalkozóként – elfojtás helyett megélés
A vállalkozói kultúrában nagyon erős a „nem lesz baj” póz. Mindig van terv, mindig van B meg C verzió, mindig van még egy kampány, még egy termék, még egy kanyar. Ez üzletileg sokszor hasznos, de érzelmileg hosszú távon romboló. Ha minden nehézséget azonnal racionalizálsz („ez csak egy rossz hónap”, „majd a következő negyedév jobb lesz”), akkor nem adsz teret annak, hogy kimondhasd: most félek, most bizonytalan vagyok, most fáradt vagyok. A kimondatlan érzések viszont nem tűnnek el, csak átöltöznek – gyakran tárgyakba, teljesítménybe, túlórába.
Az elmúlt években egyre egyértelműbben látom: azok a vállalkozók, akiknek a családi vagy baráti körében van tere az őszinte érzelmi kommunikációnak, stabilabb alapállásból hoznak üzleti döntéseket is. Nem azért, mert többet sírnak, hanem azért, mert nem kell eljátszaniuk, hogy mindig minden rendben van. A pszichológiai mechanizmusok iránt érdeklődő emberként és business coachként nekem is meg kellett tanulnom, hogy az érzelmek nem „zavaró tényezők” a hatékonyság útjában, hanem jelzések arról, hogy hol terheljük túl magunkat vagy a kapcsolatainkat.
A gyakorlatban ez egészen egyszerű dolgokat jelenthet:
- van-e heti rendszerességgel olyan beszélgetésed, ahol nem az árbevételről, hanem a belső állapotodról beszélsz,
- mered-e kimondani a párodnak, hogy valamiben bizonytalan vagy,
- adod-e magadnak engedélyt arra, hogy egy rossz nap után ne „javítsd ki” azonnal vásárlással vagy munkával.
Nem arról van szó, hogy minden este önfeltáró terápiát kell tartani. Arról van szó, hogy a vállalkozói lét magányát és terheit nem tárgyakkal, hanem kapcsolatokkal érdemes ellensúlyozni. Ha az érzelmeidnek nincs nyelvük, akkor tárgyakba menekülnek. Ha van nyelvük, akkor tárgyakra már jóval kevesebb „boldogságpótló” feladat hárul.
A boldogság pszichológiája: miért nem oldja meg a pénz?
A modern motivációkutatás elég következetesen azt mutatja, hogy az emberi jóllét három alapvető pszichológiai szükséglet kielégülésén múlik: kompetencia (érzem, hogy értek valamihez), autonómia (van befolyásom a saját életemre), kapcsolódás (tartozom valakikhez, és ők is számítanak rám). A pénz legfeljebb közvetve érinti ezeket: teremthet olyan környezetet, ahol szabadabban dönthetsz, fejlesztheted magad, építheted a kapcsolataidat. De ha önmagában céllá válik, akkor sokszor épp ezeket a szükségleteket szorítja háttérbe.
Az anyagi javak túlhangsúlyozása – vagyis amikor a státusz, a vagyon és a fogyasztás válik a siker elsődleges mércéjévé – számos vizsgálat szerint összefügg az alacsonyabb szubjektív jólléttel, gyengébb kapcsolatokkal és magasabb szorongásszinttel. Ennek oka egyszerű: ha a figyelmed jelentős része kifelé, tárgyakra, rangsorokra, összehasonlításokra irányul, akkor kevesebb kapacitás marad arra, hogy befelé figyelj – mit érzel, mire vágysz valójában, kikkel szeretnél minőségi időt tölteni. A boldogság ilyen értelemben „melléktermék”: annak a következménye, hogy a belső szükségleteid nagyjából összehangban vannak azzal, ahogyan élsz. Ezt nem lehet megvásárolni, csak megdolgozni érte.
Az Online Marketing és Pszichológia című könyvemben is azt próbálom átadni a magyar mikro- és kisvállalkozóknak, hogy a fogyasztáslélektan és a reklámpszichológia nem arról szól, hogyan lehet „trükkökkel” bármit bárkire rásózni. Sokkal inkább arról, hogyan értsd meg a saját és a vevőid döntési folyamatait. Ugyanaz a dinamika működik vállalkozóként befelé is: ha nem érted, milyen pszichológiai szükségleteidet próbálod tárgyakkal kompenzálni, akkor feltűnés nélkül csúszol bele a cserélgetés végtelen körébe. Ha érted, akkor a pénzt eszközként használod – és visszaveszed az irányítást.
Rendszerszintű kilépés a cserélgetés mókuskerekéből
A cserélgetési kényszerből nem inspirációs idézetekkel lehet kijönni, hanem konkrét új szabályokkal. Nem morálkérdésről beszélünk, hanem működésről. Az alábbi lépések egy olyan protokoll részei, amelyeket saját életemben és ügyfeleknél is sikerrel alkalmaztunk. Nem kell mindet egyszerre bevezetned, de minél több pontot építesz be, annál inkább „rendszer szintjén” változik az életed.
1. „Vágylista” helyett „élménylista”. Ülj le egy lappal, és két oszlopot írj fel. Az elsőbe kerüljenek a tárgyak, amelyek most „kellenének” (autó, telefon, lakás, felszerelés). A másodikba olyan élmények, amelyek tényleg töltenek: két nap offline a pároddal, hetente egy közös reggeli a családdal, havi egy baráti vacsora, heti sport, közös tanulás a gyerekkel. Utána nézd végig a listát, és hozz döntést: ha egymásnak mennek, legalább az esetek felében az élmény nyerjen. Három hónap múlva nézd meg, melyik oszlop eredményezett több valós örömöt.
2. „Ha–akkor” szabály a nagy vásárlásokra. Vezess be egy egyszerű szabályt: ha nagy tárgyat vennél (autó, telefon, ingatlan, drága felszerelés), előbb teljesíts egy kapcsolati vagy személyes feltételt. Például: 8 héten át heti egy közös est a pároddal, 6 hétig napi 30 perc mozgás, 4 héten át heti egy estéből 2 órát teljesen offline töltesz. Ez nem büntetés, hanem emlékeztető, hogy a tárgy csak egy része az életednek – ne hagyd, hogy mindent elvigyen a fókuszból.
3. „Két döntés” elv minden tárgy mellé. Minden nagyobb tárgyvásárláshoz kapcsolj két nem tárgyi döntést: kinek mondasz nemet az idődből, és kinek mondasz igent. Például: ha megveszed az új telefont, akkor hétköznap este 8 után nem nyitod meg a munkaappokat; ha autót cserélsz, akkor vállalod, hogy kéthetente lesz páros program. Így nem önálló szigeteket építesz tárgyakból, hanem beilleszted őket egy élhető életstruktúrába.
4. Időablak az érzéseknek. Napi 15–20 perc, amikor nem „kell” semmit csinálnod, csak észrevenni, mi van benned. Ez lehet séta, kávé a teraszon, csendes ülés a nappaliban. A lényeg, hogy ne dolgozz, ne fogyassz, ne szórakoztasd magad – csak figyelj. A cserélgetési kényszer gyakran a túltömött napirend mellékhatása: ha nincs időd érezni, akkor a belső hiány előbb-utóbb a pénztárcádon keresztül üzen.
5. „Öt láb” audit a párkapcsolatban. Üljetek le a pároddal, és értékeljétek 1–10-ig az öt területet: pénz, érzelmi intelligencia, közös életvitel, tisztelet, szexualitás. Nem kell tudományosnak lennie, elég őszintének. Válasszatok ki egyet, amin együtt dolgoztok a következő 4–8 hétben, és kapcsoljatok hozzá konkrét heti szokást (például heti egy közös este, heti egy őszinte beszélgetés, havi páros program, közös pénzügyi áttekintés).
6. „Anyósülés-projekt”. Fogalmazd meg magadnak: kinek, minek van helye az anyósülésen a következő három hónapban. Lehet ez a párod, egy barátod, egy családtagod – vagy akár a saját időd, ha épp arra van szükséged. A lényeg, hogy tudatosan töltsd meg: ne munkával, ne tárgyakhoz kötődő presztízzsel, hanem idővel és figyelemmel. Ha ebből rendszert csinálsz, az autód többé nem státusz, hanem egy tér, ahol valódi beszélgetések történnek.
Vállalkozóként hogyan priorizáld a pénzt és a kapcsolatokat?
A magyar vállalkozók jelentős része úgy nőtt fel, hogy a pénz hiánya mindennapos téma volt. Ilyen háttérrel teljesen érthető, ha felnőttként az első természetes reakció a „soha többé nem akarok szűkösségben élni”. Csak ebből nagyon könnyű átcsúszni abba, hogy a pénz válik az egyetlen mércévé: mennyi a forgalom, mennyi a profit, mennyi a tárgy. A kapcsolatokat pedig sokan „későbbre” tolják: majd ha beáll a cég, majd ha kevesebb lesz a munka, majd ha… A baj az, hogy a vállalkozás soha nem áll be úgy, ahogy a fejedben elképzeled. Mindig lesz új kihívás, új beruházás, új cél.
Dajka Gábor tapasztalata szerint azok a cégtulajdonosok, akik tudatosan beépítik a napirendjükbe a kapcsolatokat – család, barátok, szakmai közösségek –, hosszabb távon stabilabb döntéseket hoznak, és paradox módon gyakran sikeresebbek anyagilag is. Nem azért, mert kevesebbet dolgoznak, hanem azért, mert tisztább fejjel látnak rá a rendszerükre. Aki csak a bevételi oldalra fókuszál, könnyen automata üzemmódba kapcsol: ha gond van, még több kampány, még több akció, még több eszköz, miközben a stratégiai gondolkodás és az önreflexió háttérbe szorul.
Az Online Marketing és Pszichológia könyvben pont ezt a fajta stratégiai gondolkodást igyekszem erősíteni: hogy lásd, hogyan hatnak egymásra a pszichológiai tényezők, a fogyasztáslélektan, a saját önismereted és a cég marketingje. Ha megérted a vevőid motivációit, könnyebben megérted a sajátjaidat is. Ha képes vagy kívülről nézni a kampányaidat, egyszer csak kívülről tudsz ránézni a cserélgetési kényszeredre is. És rájössz: mindkét esetben ugyanarra van szükség – felelősségvállalásra, tudatos döntésekre, hosszú távú gondolkodásra. A pénz nem ellenség, de nem is terapeuta. A pénz feladata, hogy finanszírozza azt az életet, amit élni szeretnél – nem az, hogy kitalálja helyetted, mi tenne boldoggá.
Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint
Számomra ma a boldogság nem azt jelenti, hogy „kész vagyok”, hanem azt, hogy jól érzem magam a bőrömben, és egy nagyon szűk kör véleménye számít. Nem az interneté, nem az ismeretlen követőké, hanem azoké, akikkel reggel együtt iszom a kávét, akikkel este egy kanapén ülök, akikkel az anyósülésen beszélgetek. Rájöttem, hogy egy kedves szó, egy ölelés, egy puszi többet ér, mint bármilyen új modell, bármilyen friss kütyü, bármilyen státuszszimbólum.
Ha vállalkozó vagy, a céged soha nem fogja helyetted megoldani a boldogság kérdését. Adhat keretet, adhat lehetőségeket, finanszírozhat élményeket, de nem fog helyetted leülni vacsorázni a családoddal, nem fog helyetted bocsánatot kérni, nem fog helyetted ölelni. A tárgyak jó szolgák, de ha hagyod, könnyen átveszik az irányítást: te dolgozol értük, te állsz sorban értük, te magyarázkodsz miattuk. A döntés a te kezedben van: pénzt akarsz gyűjteni, vagy életet akarsz építeni.
Én azt kívánom neked, hogy merj olyan döntéseket hozni, amelyeknél nem a külső elismerés, hanem a belső béke a fő mérce. Merj nemet mondani egy felesleges cserére, és igent mondani egy közös estére. Merj kevesebbet posztolni, és többet jelen lenni. Merd a pénzt eszközzé tenni, és ne engedd, hogy identitássá váljon. Mert a nap végén nem az fog számítani, hány tárgyat cseréltél le, hanem az, hogy kivel ültél elöl. És ebben a döntésben nem a bankszámládnak, hanem neked van szavazati jogod.
Szakértő válaszol – gyakori kérdések
El kell engednem az anyagi céljaimat, ha boldogabb akarok lenni?
Nem. Nem arról beszélek, hogy „a pénz nem számít”, hanem arról, hogy a helyére kell tenni. Az első szakaszban – amikor még a biztonságért, a stabilitásért, a tartalékért dolgozol – teljesen rendben van, ha az anyagi céljaid dominánsak. A gond ott kezdődik, amikor a cserélgetés válik céllá, és a pénz már nem eszközt, hanem identitást jelent. A megoldás nem az, hogy feladod az ambíciódat, hanem az, hogy mellé teszed a kapcsolataidat, az egészségedet és a belső igényeidet is, és nem engeded, hogy a pénz letakarja ezeket a szempontokat.
Hogyan beszéljek erről a párommal, ha eddig mindent a pénzre építettünk?
Őszintén és konkrétan. Nem vádaskodó mondatokkal („te sosem…”, „te mindig…”), hanem saját érzésekkel és vágyakkal: „úgy érzem, túl sokat dolgozunk, és kevés idő jut ránk”, „azt szeretném, ha havonta legalább egyszer lenne egy estünk, ami csak rólunk szól”. Érdemes leülni, és közösen végigmenni az „öt láb” auditan: pénz, érzelmi intelligencia, közös életvitel, tisztelet, szexualitás. Ha együtt látjátok, hol gyengébb a rendszer, könnyebb közös döntéseket hozni. A cél nem az, hogy bűnbakot keressetek, hanem az, hogy új rendet alakítsatok ki.
Magyar KKV-tulajdonosként reális, hogy ne a tárgyak motiváljanak?
Reális, de nem „automatikus”. Egy tőkehiányos, kiszámíthatatlan környezetben természetes, hogy a pénzre fókuszálsz. A kérdés az, hogy meddig. Ha folyamatosan hiányélményből hozol döntéseket, akkor a cserélgetés kényszere nagyon erős lesz: mindig kell valami új, ami bizonyítja, hogy „már nem ott tartok, mint régen”. Ha viszont tudatosan építesz tartalékot, rendszert, és közben figyelsz a kapcsolataidra, akkor a tárgyak motivációja előbb-utóbb háttérbe szorulhat. Nem arról van szó, hogy ne vegyél semmit, hanem arról, hogy az életedet ne tárgyakra, hanem értékekre építsd – a tárgyak pedig illeszkedjenek ehhez, ne fordítva.
Segít ebben az Online Marketing és Pszichológia könyv?
A könyv nem önsegítő kiadvány, hanem marketing- és fogyasztáslélektani szemléletformáló eszköz magyar mikro- és kisvállalkozóknak. Abban tud segíteni, hogy megértsd: a vevőid sem tárgyakra vágynak valójában, hanem érzésekre, élményekre, identitásra. Ha ezt átlátod, akkor könnyebb lesz felismerni a saját működésedben is ugyanazokat a mintákat. Aki érti a reklámpszichológia alapjait, az sokkal kevésbé fog bedőlni a saját maga felé irányuló „belső reklámoknak” – azoknak a mondatoknak, hogy „ha megveszem, boldogabb leszek”. Ebben az értelemben a könyv indirekt módon a vállalkozói jólléthez is hozzájárulhat.
Ajánlott magyar videó/podcast
Ha tovább szeretnél gondolkodni a pénz és az életminőség kapcsolatán, ajánlom az „A pénz áramlása” című videómat, ahol a pénzhez való viszony hosszú távú hatásairól beszélek vállalkozói szemmel.
Források
- Kahneman, D., & Deaton, A. (2010). High income improves evaluation of life but not emotional well-being. Proceedings of the National Academy of Sciences, 107(38), 16489–16493.
- Brickman, P., Coates, D., & Janoff-Bulman, R. (1978). Lottery winners and accident victims: Is happiness relative? Journal of Personality and Social Psychology, 36(8), 917–927.
- Ryan, R. M., & Deci, E. L. (2000). Self-determination theory and the facilitation of intrinsic motivation, social development, and well-being. American Psychologist, 55(1), 68–78.
