Michael Scofield marketing tanácsai

Ha kimondom azt, hogy „Michael Scofield”, sokaknak nem marketing jut eszébe, hanem egy hideg fejjel gondolkodó, mérnöki logikával tervező karakter, aki akkor is rendszert épít, amikor mindenki más pánikol. És pont ezért jó róla beszélni üzleti kontextusban. Nem azért, mert Scofield „marketinges”, és pláne nem azért, mert a sorozatból ki lehetne másolni kész recepteket. Hanem azért, mert a gondolkodásmódja olyan helyzeteket modellez, amik a vállalkozásoknál is napi szinten előjönnek: kevés erőforrás, sok ismeretlen, agresszív környezet, gyors döntések, és az a kellemetlen igazság, hogy a terv ritkán úgy valósul meg, ahogy leírtad.

Amikor valaki „marketing tanácsokat” kér, a legtöbbször valójában megnyugtatást kér. Egy könnyű listát, egy új csatornát, egy új hirdetésformát, valamit, amitől a káosz rendezettnek fog tűnni. Dajka Gábor tapasztalata szerint a magyar mikro- és kisvállalkozások többsége nem azért bukik el, mert nincs ötlete, vagy mert „rossz a terméke”, hanem mert nem kezeli a marketinget vezetői feladatként. A marketing náluk gyakran kampányokra szabdalt kapkodás: ma egy poszt, holnap egy akció, jövő héten majd „ráfekszünk a TikTokra”, közben pedig nincs egységes ajánlat, nincs mérés, nincs döntési rend, és nincs olyan visszacsatolás, ami alapján javítanának.

„A marketing nem a posztolás, hanem a döntések sora: mit ígérsz, kinek ígéred, mivel bizonyítod, és mennyi ideig vagy képes következetesen végigvinni.” – Dajka Gábor

Ebben a cikkben nem azt fogom állítani, hogy „Scofield ezt mondaná”. Azt fogom megmutatni, hogyan lehet a Scofield-szerű stratégiai fegyelemből egy olyan marketing keretrendszert csinálni, ami a valóságban működik: szűk büdzsével, árérzékeny közönséggel, folyamatosan változó online felületekkel, és azzal a ténnyel, hogy egy KKV-nál nem külön osztály végzi a márkaépítést, a hirdetést, az ügyfélszolgálatot és a pénzügyet. Végig úgy fogok fogalmazni, hogy kezdőként is érthető legyen, de közben ne legyen „motivációs” szöveg. A cél az, hogy a végére legyen a fejedben egy stabil gondolatív, és legyen a kezedben egy 30 napos akcióterv, amit tényleg végre is tudsz hajtani.

A fikcióból tanulságot levonni legitim, de csak tiszta keretek között

Fontos az elején rendet tenni: Michael Scofield egy fikciós karakter. Nem üzleti tanácsadó, nem marketing tanár, és nem „életvezetési” guru. Ha mégis tanulunk belőle, azt nem úgy tesszük, hogy idézeteket gyártunk neki, hanem úgy, hogy megfigyelünk egy gondolkodási mintát, majd átültetjük a saját valóságunkba. Ez lényegi különbség. Ugyanaz a logika, mint amikor egy sakkozó játszmáit elemzed: nem attól leszel jobb, hogy elmondod, milyen szép volt a lépés, hanem attól, hogy megérted, miért azt a lépést választotta, milyen információból dolgozott, és milyen kockázatot vállalt.

A vállalkozásban a marketing tipikusan ott romlik el, ahol a vezető összekeveri a „szórakoztató történetet” a „működő folyamattal”. A történet megfog, mert egyszerű: van hős, van akadály, van fordulat. A piac nem ilyen. A piac unalmasabb, kegyetlenebb és statisztikailag működik. A fogyasztó nem azért nem vásárol, mert „nem ért téged”, hanem mert nem volt elég erős az ajánlatod, nem volt elég hiteles a bizonyítékod, túl sok volt a súrlódás a vásárlási folyamatban, vagy egyszerűen rossz pillanatban találtad el. És itt jön a Scofield-szemlélet: ő nem a saját vágyaira épít, hanem a környezet korlátaira. Nem azt kérdezi, „mit szeretnék”, hanem azt, „mi lehetséges ebben a rendszerben”.

Etikai szempontból is hasznos ez a megközelítés. A marketing egyik csapdája az, hogy ha ügyesnek érzed magad, könnyű átcsúszni manipulatív gondolkodásba. Scofield karaktere sokszor taktikázik, de a vállalkozásban neked hosszú távú bizalmat kell építened. A bizalom nem egy kampány. A bizalom egy sor következetes, vállalható döntés eredménye. Én ebben látom a legnagyobb tanulságot: úgy tervezz, mintha sokáig kellene együtt élned a következményekkel. Mert így van.

Scofield-szemlélet 1: előbb értsd meg a rendszert, csak utána kommunikálj

A legtöbb vállalkozó ott kezdi a marketinget, ahol kényelmes: posztol, hirdet, „kommunikál”. Scofield ott kezdené, ahol kellemetlen: felméri a rendszert. A marketingben a „rendszer” nem valami elvont fogalom. Nagyon konkrét elemekből áll: termék vagy szolgáltatás, árazás, kapacitás, kiszolgálás, garancia, szállítás, panaszkezelés, és az a teljes útvonal, amin a vevő végigmegy az első benyomástól a fizetésig. Ha ezek nincsenek összhangban, akkor a legszebb kampány is csak felnagyítja a hibát. Több érdeklődőt hozol, több ember fog csalódni, több lesz a negatív visszajelzés, és a rendszered gyorsabban esik szét.

Dajka Gábor tapasztalata szerint a magyar KKV-k egyik tipikus önsorsrontása az, hogy a marketinget próbálják használni arra, hogy „pótolják” a rossz ajánlatot vagy a gyenge folyamatokat. Ez rövid ideig működhet, aztán brutálisan visszaüt. A Scofield-féle kiindulópont az lenne, hogy te először leírod magadnak: mi a cél, mi a korlát, és mi az a pont, ahol biztosan el fogsz vérezni, ha sok érdeklődő jön. Például: ha a szállítás lassú, ha nincs ügyfélszolgálat, ha nincs készlet, ha nincs idő válaszolni, ha a szolgáltatás minősége ingadozik, vagy ha az árképzésed nem bírja a hirdetési költségeket.

Ha ezt a rendszerszintű képet felrajzoltad (nem „kreatív módon”, hanem egyszerűen, józanul), akkor jön a kommunikáció. És itt jön az üzleti keménység: nem azt kommunikálod, amit te szeretsz magadról hallani, hanem azt, ami a vevő döntését segíti. Ehhez az alábbi kérdésekre érdemes őszintén válaszolni:

• Kinek adok megoldást (nem „mindenkinek”)?
• Milyen problémát oldok meg konkrétan?
• Miért higgyen nekem a vevő (bizonyíték, garancia, referencia, folyamat)?
• Mitől más ez, mint a konkurensek ajánlata (nem szlogenszinten, hanem tényszerűen)?
• Mennyit bírok kiszolgálni úgy, hogy közben nem romlik a minőség?
• Mennyi pénz marad egy vevőn, amiből marketinget lehet finanszírozni?
• Mi az a leggyakoribb ok, ami miatt ma nem vásárolnak tőlem?

Ez nem romantikus munka. Viszont ettől lesz a marketinged stabil. És ha stabil, akkor skálázható is.

Scofield-szemlélet 2: a terv hipotézis, amit mérni kell

Scofield egyik legérdekesebb vonása az, hogy nem hisz vakon a saját tervében. Ő nem „megjósolja” a jövőt, hanem felkészül a bizonytalanságra. A vállalkozók marketingterveinek nagy része azért értéktelen, mert úgy van megírva, mintha garantált lenne a kimenet: „csinálunk Facebook hirdetést, és jönnek a vevők”. A valóságban a marketing egy hipotézis. A hipotézis lényege, hogy lehet igaz, és lehet hamis. Ha így gondolkodsz, rögtön máshová kerül a fókusz: nem a „szép tervre”, hanem a mérésre, a tesztre, és a döntésre.

Ha Scofield marketinges lenne, valószínűleg kis tétekkel kezdene. Nem azért, mert fél, hanem azért, mert racionális. Előbb igazolná, hogy az üzenet működik, hogy az ajánlat érthető, hogy a vásárlói útvonal nem akad el, és csak utána tolna rá nagyobb büdzsét. Ezt a szemléletet egy átlagos magyar KKV is tudja alkalmazni. Nem kell hozzá óriási analitikai csapat, csak fegyelem: ugyanazt a dolgot ne csináld hetekig mérés nélkül, majd ne vonj le belőle semmilyen következtetést.

Gyakorlatban ez egy egyszerű ciklus:

1. Hipotézis: „Ha ezt az ajánlatot így fogalmazom meg, akkor nő a jelentkezések száma.”
2. Mérőszám: pontosan mi nőjön (kattintás, érdeklődő, kosárérték, visszatérés)?
3. Teszt: két változat, azonos környezetben, rövid időablakban.
4. Döntés: mi az a szám, aminél azt mondod, „marad”, és mi az, aminél „megy a kukába”?
5. Tanulság: mit tanultál a vevődről, nem csak a hirdetésről?

Ha ezt a ciklust tartod, akkor nem fogsz abba a csapdába esni, hogy a platformokat szidod, vagy a piacot hibáztatod mindenért. Lesznek adataid, amikre támaszkodhatsz. Ráadásul a mérés nem csak online hirdetésnél létezik. Egy ajánlat tesztelhető e-mailben, telefonon, személyes értékesítésben, és akár egy egyszerű kérdőívvel is. A lényeg az, hogy a marketinged ne hit legyen, hanem döntési mechanizmus.

Ha szeretnéd ezt még tisztábban látni, egy egyszerű táblázat is segít, amit minden kampány előtt kitöltesz:

Scofield-szemlélet 3: egyszerű üzenet, kevés döntési pont

A Prison Break világában a kódolt információ élet-halál kérdés lehet. A marketingben viszont a túl okos, túl csavaros kommunikáció általában pénzégetés. A vevő nem rejtvényt akar megfejteni. A vevő döntést akar hozni gyorsan, minimális mentális erőfeszítéssel, és úgy, hogy közben ne érezze magát átverve. Ha a marketinged olyan, hogy „érteni kell”, akkor a többség nem fogja érteni, és továbbgörget. Ez nem a közönség butasága. Ez a piac természete: figyelemhiány, túl sok inger, túl sok opció.

Scofield-szerű gondolkodással a cél az, hogy a kommunikációban csökkentsd a felesleges választási helyzeteket. Egy jó ajánlat nem attól jó, hogy hosszú, hanem attól, hogy tiszta. Én azt javaslom, hogy minden üzenetedet tudd összerakni erre az öt elemre:

• Kinek szól: „Ha te ilyen helyzetben vagy…”
• Mi a probléma: „…akkor valószínűleg ezzel küzdesz…”
• Mi a megoldás: „…ezt így oldjuk meg…”
• Mi a bizonyíték: „…ezért hihető…”
• Mi a következő lépés: „…így tudsz elindulni…”

Figyeld meg: ebben nincs „szépítés”. Ez üzlet. A magyar piacon ez különösen fontos, mert a bizalmi szint sok iparágban alacsony, az árérzékenység magas, és a vevő gyakran először azt keresi, hol fogják átverni. Ha te ebben a közegben homályosan fogalmazol, vagy túl sok mindent ígérsz, akkor a vevő nem lelkes lesz, hanem gyanakvó. Dajka Gábor tapasztalata szerint a hitelesség itthon sokszor többet ér, mint a hangzatos „brand szöveg”. A hitelesség pedig nem hangulat, hanem részletek: pontos ajánlat, pontos feltételek, normális panaszkezelés, látható arcok, következetes kommunikáció.

Tegyük fel, hogy szolgáltatást adsz el. Ha az üzeneted úgy szól, hogy „mindenben segítünk, személyre szabottan, prémium módon”, az senkinek nem mond semmit. Ha úgy szól, hogy „30 nap alatt átlátható marketing tervet kapsz, hetente 2 mérőszámmal és 1 döntési ponttal, hogy tudd, mi működik és mi nem”, akkor már van kapaszkodó. Nem ígérsz csodát, hanem rendszert ígérsz. Ez az, amire a komoly vevő fizetni hajlandó.

Scofield-szemlélet 4: szövetségesek, ellenérdekek és konkurencia

Scofield nem egyedül „győz”. Szövetségeket épít, és közben folyamatosan számol azzal, hogy minden szereplőnek saját érdeke van. A vállalkozásban ugyanez történik, csak kevésbé látványosan. A marketingedet nem csak a közönséged befolyásolja, hanem a platformok szabályai, a konkurensek reakciói, a beszállítók, a futárcégek, a kollégáid terhelhetősége, sőt néha a könyvelőd és a jogászod is. Ha ezeket figyelmen kívül hagyod, akkor a „marketing terv” egy papír marad, a valóság pedig szépen átgázol rajta.

Scofield-szemlélettel ezért azt javaslom, hogy a marketinget ne izolált területnek kezeld, hanem erőtérnek. Legalább egyszer negyedévente ülj le, és írd le a fő szereplőket, illetve azt, hogy mit akarnak. Nem moralizálni kell, hanem tisztán látni. A vevő kényelmet és biztonságot akar. A platform a saját profitját és a szabályainak betartását. A konkurens a saját túlélését, ezért reagálni fog. A csapatod kiszámítható munkát akar, nem folyamatos kapkodást. A vállalkozó pedig általában gyors eredményt akar, még akkor is, ha ez ellentmond a rendszer felépítésének.

Gyakorlati szinten ez három dolgot jelent:

• Szövetséges építés: partneri együttműködések, ajánlói rendszerek, szakmai kapcsolatok, olyan csatornák, ahol a bizalom már megvan, és te csak belépsz.
• Konkurenciafigyelés: nem azért, hogy másolj, hanem hogy tudd, mi az iparági alap, és hol tudsz valóban mást adni. A más sokszor nem a termékben van, hanem a kiszolgálásban, a garanciában, a gyorsaságban, a kommunikáció tisztaságában.
• Belső összehangolás: a marketing ne ígérjen olyat, amit az operáció nem bír. Ha a csapatod kiég, a márkád is sérül.

A magyar KKV-k egy része azért kerül folyamatos árversenybe, mert nem épít szövetségeseket. Mindent egy csatornától vár (legtöbbször a hirdetéstől), közben pedig nincs stabil ajánlói háló, nincs visszatérő vevői mechanika, nincs olyan érték, amiért a vevő akkor is marad, ha a konkurens olcsóbb. Dajka Gábor tapasztalata szerint az árverseny sokszor nem piaci sorscsapás, hanem stratégiai lustaság eredménye. Ezt kemény mondat, de igaz: ha nem dolgozol a különbségen, a piac majd árazni fog helyetted.

Scofield-szemlélet 5: erőforrás-gazdálkodás és kockázatkezelés

Scofield a korlátok között gondolkodik. Nem azért, mert szereti a korlátokat, hanem mert tudja, hogy a korlát a valóság része. A marketingben a korlát leggyakrabban a pénz és az idő. És itt jön a nagy félreértés: sokan azt hiszik, hogy a marketing hiánya pénzhiány. Valójában a marketing hiánya gyakran döntéshiány. Nem az a gond, hogy kevés a büdzsé, hanem az, hogy nincs rend, mire és miért költünk, illetve hogy mikor állunk le.

Befektetői szemmel a marketing költés nem „költség”, hanem tőkekihelyezés. Vissza kell jönnie, és nem csak egyszer. Ezért a legjobb, amit tehetsz, hogy a marketingedet három kosárra bontod:

• Stabil működés: olyan csatornák és eszközök, amik kiszámíthatóan hozzák a minimumot (például e-mail lista, visszatérő vevői folyamatok, alap keresési jelenlét).
• Növekedés: olyan költések, amik skálázhatók (például hirdetések, partneri megjelenések, értékesítési tölcsér).
• Kísérlet: kontrollált tesztek új üzenetekre, új felületekre, új ajánlatokra.

Egy mikro vállalkozásnál nem kell ezt túlbonyolítani. Ha havonta 200 000 Ft-od van marketingre, abból nem az a „bátor” döntés, hogy mindent egy csatornára teszel fel. Az a bátor döntés, hogy mérsz, és hajlandó vagy nemet mondani olyan ötletekre is, amik izgalmasak, de nem hoznak pénzt. Ezen a ponton jön be az egységszintű gondolkodás: mennyi a vevőszerzés költsége (CAC), mennyi az átlagos kosárérték, és mennyi a vevő élettartam alatt termelt nyereség. Nem kell tökéletesen számolni, de nagyságrendben tudnod kell. Ha nem tudod, akkor a marketinget sötétben csinálod, és csak reménykedsz.

Scofield-szemlélettel a kockázatkezelés azt jelenti, hogy előre kijelölöd: mi az a pont, ahol megállsz. Például: „Ha 14 nap alatt ennyi költésből nincs legalább ennyi érdeklődő, akkor új kreatív, új ajánlat vagy új célzás jön.” A vállalkozó, aki ezt nem csinálja, rendszeresen belecsúszik abba, hogy „még egy kicsit ráköltök”, majd egyszer csak ott áll, hogy elfogyott a pénz, a bizalom és a lendület. Ez nem balszerencse. Ez fegyelemhiány.

Scofield-szemlélet 6: válság esetén ne improvizálj, legyen protokollod

A marketingben a válság nem kivétel, hanem velejáró. Lehet egy félreértett hirdetés, egy hibás rendelés, egy rosszindulatú kommenthullám, egy platformfiók tiltása, vagy egyszerűen az, hogy hirtelen beesik a kereslet. A legtöbb vállalkozás ilyenkor ösztönből reagál: magyarázkodik, támad, eltűnik, vagy kapkodva akciózik. Scofield erre azt mondaná: „miért nem készültél fel?” És igaza lenne.

Nem kell paranoiásnak lenni. Elég annyit csinálni, hogy a vállalkozásodban van egy rövid, írásba tett válságprotokoll. Olyan, amit a csapat is ismer, és amit te sem akkor találsz ki, amikor már ég a ház. A protokoll lényege nem az, hogy minden helyzetre legyen tökéletes válasz, hanem az, hogy a reakció ne rontson többet, mint maga a hiba.

Egy használható minimum protokoll így néz ki:

• Figyelés: ki és hol nézi a visszajelzéseket (kommentek, üzenetek, értékelések)?
• Osztályozás: mi a „kellemetlen”, mi a „komoly”, mi a „kritikus”?
• Válaszidő: mennyi időn belül reagáltok, és mikor viszitek át privát csatornára?
• Hangnem: mi az, ami soha nem fér bele (gúny, sértődés, vevő hibáztatása)?
• Jóvátétel: mi az alap kompenzációs logika (nem összevissza, hanem keretben)?
• Tanulság: mit javítotok a folyamaton, hogy ne ismétlődjön?

Ezt azért tartom üzletileg erősnek, mert a válság valójában figyelemcsomópont. Ha jól kezeled, hosszú távon építed a reputációt. Ha rosszul kezeled, nem csak egy vevőt veszítesz, hanem a környezetében lévőket is. Dajka Gábor tapasztalata szerint a magyar piacon sok vállalkozó túl gyorsan sértődik meg a kritikán, és ezzel saját maga ellen dolgozik. A vállalkozó nem magánemberként reagál, hanem cégvezetőként. És ez néha azt jelenti, hogy lenyeled az egót, mert a márkád többet ér, mint az aznapi igazságérzeted.

Scofield-módszer a gyakorlatban: 30 napos marketing akcióterv

Ha eddig csak olvastál, most jön az a rész, amitől az egész kézzelfogható lesz. Az alábbi 30 napos terv nem „csatorna-fetisizmusra” épül, hanem a Scofield-szerű logikára: rendszer, mérés, egyszerű üzenet, kontrollált kockázat. Nem kell mindent tökéletesen csinálni. A cél az, hogy 30 nap múlva legyen egy tisztább ajánlatod, legyenek alap adataid, és legyen egy olyan működésed, amit lehet javítani.

Konkrét napi feladatok, amik nem fájnak, de sokat számítanak:

• Minden nap 10 perc: nézd meg a bejövő érdeklődők számát és minőségét (nem csak a kattintást).
• Hetente 1 óra: írj le 3 visszatérő kérdést, amit a vevők feltesznek, és építs belőle tartalmat.
• Hetente 1 döntés: mit hagysz abba a következő héten, mert nem hoz eredményt?
• Hetente 1 fejlesztés: a vásárlási folyamatból vegyél ki egy súrlódási pontot (űrlap, szöveg, fizetés, szállítási infó).

A legtöbben ott véreznek el, hogy „túl sokat akarnak egyszerre”. Scofield-szemlélettel viszont te azt keresed, hol a legnagyobb szűk keresztmetszet a rendszerben, és ott avatkozol be. Ez nem látványos. Viszont ettől lesz pénz.

Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint

Ha egy mondatban akarom összefoglalni a Scofield-tanulságot marketingre fordítva: a piacot nem érdekli a lelkesedésed, csak az, hogy mennyire vagy felkészült. A magyar vállalkozói kultúrában sokszor látok egy veszélyes keveréket: nagy vágyak, kevés türelem, és közben a valóságos rendszerek felépítésének kerülése. A vállalkozó szeretne „nagyot menni”, de nem szeretne hónapokig finomítani az ajánlaton, nem szeretne mérni, nem szeretne visszajelzést feldolgozni, és pláne nem szeretne nemet mondani rossz ötletekre. Pedig a növekedés nem attól jön, hogy több helyen vagy jelen, hanem attól, hogy ugyanazt a dolgot jobban csinálod, mint tegnap.

ENTJ-sen, egyenesen: a marketinged állapota a vezetői szinted tükre. Ha a marketinged kapkodó, akkor a döntéseid is kapkodók. Ha a marketinged tele van kifogásokkal („nem működik a Facebook”, „nincs pénz”, „a magyar vevő ilyen”), akkor valószínűleg te sem vállalod a teljes felelősséget a rendszerért. Ez nem ítélet, hanem diagnózis. És a diagnózis jó, mert lehet vele dolgozni.

Én azt tartom érett vállalkozói hozzáállásnak, ha a marketinget nem dísznek, nem hangulatnak, és nem önkifejezésnek használod, hanem üzemi logikával kezeled: van cél, van mérés, van döntési pont, van végrehajtás. Ha így gondolkodsz, akkor az sem fog megroppantani, ha egy kampány nem hoz eredményt. Mert nem a kampányban hiszel, hanem a tanulási folyamatban. És ez az a pont, ahol a legtöbben elválnak: a sikertelen vállalkozó magyarázkodik, a sikeres vállalkozó javít.

Ha pedig szeretnél mélyebben belemenni abba, hogyan hatnak a pszichológiai mechanizmusok az online döntésekre, akkor a „Dajka Gábor: Online Marketing és Pszichológia” című könyvemet pont azért írtam meg, hogy a magyar mikro- és kisvállalkozó ne külföldi óriáscégek taktikáit próbálja másolni, hanem megértse az alapokat, és abból építsen stabil rendszert. Nem trendvadászatot ad, hanem gondolkodást.

Szakértő válaszol – gyakori kérdések

Tényleg lehet egy sorozatkarakterből marketinget tanulni?

Igen, de nem úgy, hogy „átveszed a trükkjeit”, hanem úgy, hogy a gondolkodási fegyelmét lefordítod a saját helyzetedre. A fikció előnye, hogy kiemel bizonyos mintákat: tervezés, korlátok kezelése, kockázat, szövetségesek, visszacsatolás. A veszélye pedig az, hogy elhiszed, a valóság is olyan drámai és tiszta, mint a történet. A piacon nincsenek tökéletes fordulatok, csak sok apró döntés. Ha a Scofield-szemléletből egy dolgot viszel haza, az legyen ez: a marketingedet ne kampányokban, hanem rendszerben lásd.

Mi az első lépés, ha kevés pénzem van marketingre?

Az első lépés nem a csatornaválasztás, hanem az ajánlat tisztázása és a szűk keresztmetszet megkeresése. Ha kevés pénzed van, akkor különösen drága lesz a kapkodás. Írd le egy oldalra: kinek segítesz, miben segítesz, miért hihető, és mi a következő lépés. Utána nézd meg, hol esik szét a folyamat: nincs elég érdeklődő, vagy van, csak nem vásárol; vásárol, de nem tér vissza; visszatérne, de nincs mit venni; venne, de rossz a kiszolgálás. A kevés pénz mellett a legjobb fegyvered a fókusz és a következetesség.

Miért működik sok külföldi marketing taktika gyengébben Magyarországon?

Mert más a közeg: kisebb piac, más vásárlóerő, gyakran erősebb árérzékenység, és sok iparágban alacsonyabb bizalmi szint. Ami egy nagy, optimista, magas fogyasztású piacon működik, az itthon könnyen túl agresszívnek, túl hangzatosnak vagy egyszerűen irrelevánsnak hat. Dajka Gábor tapasztalata szerint itthon jobban működik az egyenes, bizonyítékokra építő kommunikáció és a stabil kiszolgálás hangsúlyozása, mint a túlzott ígérgetés. A taktika mindig csak akkor működik, ha illik a kulturális és gazdasági környezethez.

Hogyan ne csússzak át manipulatív kommunikációba?

Úgy, hogy a rövid távú konverzió helyett hosszú távú bizalomban gondolkodsz. A manipuláció ott kezdődik, amikor úgy akarsz eladni, hogy közben a vevő információs helyzete romlik: elhallgatsz feltételeket, túlzásba viszed a sürgetést, vagy hamis szociális bizonyítékot használsz. A tiszta marketing ezzel szemben segíti a döntést: világos ajánlat, világos feltételek, őszinte kockázatok, valós bizonyítékok. Üzletileg is ez a jobb út, mert nem égeted el a reputációt egy kampányért.

Ajánlott magyar videó/podcast

Ha a Scofield-szerű tervezői gondolkodást vállalkozói oldalról szeretnéd még jobban megérteni, ezt a videót ajánlom, mert kifejezetten a gondolkodásmód felől közelít, nem eszközlistát ad.

Források

• Kahneman, D., Tversky, A. (1979): Prospect Theory: An Analysis of Decision under Risk (Econometrica). https://www.jstor.org/stable/1914185
• Simon, H. A. (1955): A Behavioral Model of Rational Choice (The Quarterly Journal of Economics). https://www.jstor.org/stable/1884852
• Gollwitzer, P. M. (1999): Implementation intentions: Strong effects of simple plans (American Psychologist). https://doi.org/10.1037/0003-066X.54.7.493

Ha tetszett a cikk, támogasd a blogomat és vedd meg a könyvem.