A Szakácsemlékek című könyvem egyik fejezete:
ha én nem megyek be, akkor neki vége. Arra is gondoltam, hogy ha még ezt a napot végigcsinálom, akkor meg tudom venni végre a HTC Touch Diamond készüléket, amin már PHP programokat is futtathatok. Akkoriban a 12-14 órás munka után még volt energiám PHP programozást is tanulni, autodidakta módon. Az új készülék motivált egész nap. Illetve az is inspirált, hogy ha végigcsinálok még három napot, akkor abból számítógép-alkatrészt tudok venni, ami megkönnyíti a weboldal-progamozást. Sajnos ebben az időben egy állat voltam, és ezek a pénzek a tárgyak helyett végül játékgépben kötöttek ki. Aztán már úgy voltam vele, hogy én hülye, elgépeztem x pénzt, most megbüntetem magam, lehúzok még itt öt napot, visszakeresem a kidobott pénzt, és nincs gond. Persze nem így lett. Munka közben stratégiákat gondoltam ki, hogy ha így vagy úgy teszem a tétet, és nem rizikózok, akkor nyerek, és kiveszem. Persze még aznap buktam mindent. Másnap megint új stratégiát eszeltem ki: rámegyek a duplázásra, és akkor majd enged feljebb jutni. Aznap is elbuktam. Aztán jött a több pénzt kell beledobni csel, ez sem jött be. Míg végül kitaláltam az okosságot, ruletteznem kell! Elkezdek csak a feketére rakni 5000 Ft-ot, és addig duplázom a tétet, míg be nem jön.
Így is lett, sok pénzt összedolgoztam az akcióhoz!
Első pörgetés: piros. Nem baj, ugyan ugrott az 5000 Ft, de megint arra teszek, most többet, 10 000 Ft-ot, és muszáj, hogy bejöjjön. Piros. Juj, de nem baj, mert most feldobok rá 25 000 Ft-ot, és ha bejön, akkor nagyon boldog leszek. Piros. Kissé ideges voltam, de mondogattam magamnak, hogy semmi gond, feldobok rá 50 000 Ft-ot, és ha nyerek, lesz 100 000 Ft-om, mínusz 40 000, amit eddig beletettem. PIROS!! Elállt a lélegzetem is. Ez nem igaz, statisztikailag erre mennyi volt az esély? Annyira minimális. Tovább próbálkoztam még egy darabig, és sikerült elbuknom több havi fizetésemet. Több százezer forint elvesztése után lehajtott fejjel ültem a gép előtt. Ezt meglátta a pultos lány, akivel nagyon jóban voltam, és kérdezte, hogy mi lesz? Mondtam: nem tudom. Ezt beszoptam. Erre ő: őszintén szólva, Gábor, én ilyen stratégiát még nem láttam. Az ötlet zseniális volt, csak ha pár ilyen zakkant gyerek még rájön erre, akkor csődbe megy az ipar, nem? Feleltem: de.
Erről a részről fogok még videót készíteni, mert vállalkozói szemmel több van benne, mint gondolnád.
Miért nem olyan egyszerű váltani?
Az élet folyamatos váltásokból áll, és csak a rugalmas ember tud váltani. Minél idősebb az ember, annál nehezebben vált. Az ésszerű váltásokhoz pedig jó mérlegelő képesség kell.
Képzeld el, hogy már 20 perce várakozol a bankban. Odasétál hozzád a biztonsági őr és azt mondja: nagyon sajnáljuk, de technikai hiba miatt 30 percet kell még várakozni. Te erre mit lépsz? Az emberek többsége elfogadja a helyzetet és tovább várakozik. Ha racionálisan nézzük az adott szituálciót, akkor ez egy rossz ajánlat, amibe nem érdemes belemenni. Mégis miért várakoznak tovább az emberek? Mert nem tudják elengedni az eddig belefektetett munkát. Igen, azt a 20 percet.
Szövegíróként nekem borzalmasan nehéz elengedem 1-1 script 1-1 részét, azt ami nem illik bele a videómba. Vagy ha bele is illik, a tesztközönségem kihuzatja velem, mert túl összetett, nehezebben értelmezhető lett a gondolatmenetem. Vagy a hasonlatom amit a szövegemben használok, kíván némi tudást egy másik témáról.
A videó elején felolvastam egy részletet, és gondolom észrevetted, hogy a már “elkezdtem” csapdájába estem anno. De tovább megyek! A Facebook felülete pszichésen legalább akkora terhet ró ránk, mint anno a játékgépezés. Sajnos sok vállalkozót így ránt be a Facebook világa.
A felismerés fél siker! Sok szerencsét!
