Október első napjaiban óriási visszhangot váltott ki Tunéziában, hogy a nabeuli bíróság halálra ítélte a Saber Chouchane néven azonosított férfit (egyes források 51, mások 56 évesnek írják) egy Facebook-oldalra feltöltött tartalom miatt. Chouchane egy alkalmilag napszámosként dolgozó, mérsékelten iskolázott férfi, aki saját bevallása szerint nehéz megélhetési körülményeire akarta felhívni a figyelmet. Kritikát fogalmazott meg Kaisz Szaíd elnök politikájával szemben, memeket és karikatúrákat posztolt, és több bejegyzésben tüntetésekre buzdított. Az ügyészség szerint a posztok „erőszakra és káoszra” szólítottak fel, veszélyeztették az állambiztonságot és a 2022‑es 54. számú dekrétumot – a kiberbűnözés elleni törvényt – is megsértették.
A férfit három vádpont alapján ítélték el: az állam megdöntésének kísérlete, az elnök megsértése és valótlan információk terjesztése. Ez az első olyan eset Tunéziában, hogy internetes bejegyzések miatt halálbüntetést szabtak ki. Bár a halálos ítéleteket a tunéziai jogrendszer továbbra is ismeri, utoljára 1991‑ben hajtottak végre kivégzést – a Reuters szerint a bíróságok azóta is hoznak halálos ítéleteket, de egyiket sem hajtották végre. A döntés tehát példátlan, különösen úgy, hogy 2023 végén még 136 elítélt várta büntetése végrehajtását, akik jellemzően rossz körülmények között tartózkodnak a Mornaguia börtönben.
A 2022‑es 54. számú dekrétum és a szólásszabadság
A tunéziai hatóságok az ítélet indoklásakor hivatkoztak a 2022 szeptemberében elfogadott 54. számú dekrétumra. A jogszabály súlyos pénzbírsággal és akár öt évig terjedő szabadságvesztéssel sújtja azokat, akik elektronikus hálózatokon „hamis hírt” terjesztenek vagy másokat rágalmaznak; a büntetés megduplázódik, ha a célszemély közfeladatot ellát. A jogvédő csoportok szerint a kormány arra használja a dekrétumot, hogy újságírókat, ügyvédeket és ellenzéki személyeket hallgattasson el. A Reuters cikke is megjegyzi, hogy a döntést sokan szándékos megfélemlítési kísérletnek tartják Szaíd bírálóival szemben. A Párizsban székelő Committee for the Respect of Liberties and Human Rights in Tunisia (CRLDHT) szintén „súlyos precedensnek” nevezte az ítéletet.
Az Associated Press szerint Chouchane ügyvédje hangsúlyozta, hogy a vádlott fogyatékkal élő, háromgyermekes apa, és posztjai alig generáltak reakciót. A bejegyzések többségét más oldalakról másolta, célja csupán az volt, hogy a hatóságok figyelmét felhívja nehéz helyzetére, nem pedig zavargások szítása. A társadalmi igazságosságot követelő bejegyzéseket mégis az államrend megdöntésére irányuló kísérletként értékelte a bíróság, ami rámutat a dekrétum homályos megfogalmazására és tág értelmezési lehetőségére.
Reakciók Tunéziában
A halálos ítélet híre felháborodást és gúnyt váltott ki a közösségi médiában; civil aktivisták és hétköznapi tunéziaiak egyaránt elítélték. Chouchane testvére a Reutersnek azt mondta: „szegény család vagyunk, és a szegénység mellé most az elnyomás és az igazságtalanság is társult”. Jogvédők arra figyelmeztettek, hogy az ítélet tovább fojthatja el a szabad véleménynyilvánítást, és elmélyítheti az országban már amúgy is feszült politikai helyzetet. Szaíd elnök 2019‑es megválasztása után 2021 júliusában rendeleti úton kormányozni kezdett, feloszlatta a parlamentet és felfüggesztette a 2014‑es alkotmány egyes fejezeteit. Azóta ellenzéki politikusok, újságírók és ügyvédek tucatjai kerültek börtönbe, és a bírói függetlenség erodálódott. A hatalomátvételt sokan puccsnak minősítik, míg a kormány arra hivatkozik, hogy a rendfenntartás érdekében szükséges intézkedéseket hoz.
Tunézia és a halálbüntetés
Tunézia de facto moratóriumot tart fenn a halálbüntetésre; az 1991‑ben kivégzett sorozatgyilkos, Naceur Damergi volt az utolsó, akin végrehajtották. A halálos ítélet ugyanakkor továbbra is része a jogrendszernek, és terrorizmussal, gyilkossággal vagy az állam elleni bűncselekményekkel vádolt személyek esetében rendszeresen kiszabják. 2024 márciusában például négy személyt ítéltek halálra Chokri Belaid ellenzéki politikus 2013‑as meggyilkolása miatt, míg 2022‑ben tizenhat feltételezett ISIS-tag kapott hasonló büntetést.
A halálbüntetés jogi lehetőségének fenntartása ellenére Tunézia a 2012‑es ENSZ‑határozat óta következetesen támogatja a globális moratóriumot, és 2014‑ben elfogadott alkotmánya is elismeri az élethez való jogot. A 2019‑es elnökválasztáson viszont Kaisz Szaíd nyíltan kijelentette, hogy támogatja a halálbüntetést, amennyiben azt a jogállami eljárás rendje szerint hajtják végre. 2020‑ban egy 29 éves nő meggyilkolása után ismét felszólalt a halálbüntetés visszaállítása mellett, ám eddig nem volt példa arra, hogy halálos ítéletet végrehajtsanak.
A nemzetközi kontextus: közösségi média és autoriter rendszerek
Nem Tunézia az egyetlen ország, ahol az állam erőteljesen reagál az online véleménynyilvánításra. Számos autoriter rezsim arra hivatkozva korlátozza a digitális teret, hogy megfékezze az álhíreket vagy a „nemzetbiztonságot sértő” tartalmakat. Pakisztánban 2025 januárjában lépett hatályba egy törvény, amely 3 évig terjedő börtönnel és kétmillió rúpiás bírsággal sújtja azokat, akik „szándékosan hamis információt terjesztenek”. Jogvédők szerint ez a szabályozás arra ad felhatalmazást, hogy „csekély indokkal bárkit rács mögé juttassanak”, és tovább erősíti az állami cenzúrát; a törvény ellen újságírók és aktivisták országszerte tüntettek.
Hasonló tendenciák figyelhetők meg több közel-keleti és ázsiai országban is: új kibertörvények és dezinformáció-ellenes rendeletek mögé rejtve széles körben kriminalizálják a kritikus hangokat, erősítik a digitális megfigyelést, és kötelezik a platformokat a hatóságokkal való együttműködésre. Ezek a fejlemények arra utalnak, hogy a társadalmi hálózatok – amelyek a „2011-es arab tavasz” idején a demokratikus törekvések motorjai voltak – egyre inkább a politikai ellenőrzés új frontvonalává válnak.
Lehetséges következmények és kilátások
Chouchane halálos ítélete több szempontból is veszélyes precedens. Először is jogvédő csoportok attól tartanak, hogy az ítélet legitimálhatja az online véleménynyilvánítás kriminalizálását, és elrettentő hatást gyakorolhat mindazokra, akik kritikát fogalmaznának meg a hatalommal szemben. Másodszor Tunézia nemzetközi megítélése romolhat, hiszen az ország 2011 óta – még ha sok tekintetben vissza is fejlődött – továbbra is a régió egyik viszonylag nyitottabb állama, és a halálbüntetés gyakorlati visszaállítása sértené a nemzetközi emberi jogi normákat. Harmadrészt a döntés a társadalmi feszültségek növekedését okozhatja; a gazdasági válsággal és munkanélküliséggel küzdő tunéziaiak egyre inkább csalódottak, a kormány pedig a kritikák elfojtásával reagál, ami könnyen társadalmi robbanáshoz vezethet.
Az ügyvéd bejelentette, hogy fellebbezést nyújt be, így egyelőre nem dőlt el véglegesen Chouchane sorsa. A következő hetekben kiderül, hogy a tunéziai bíróságok hajlandók-e felülvizsgálni az ítéletet, vagy – a külföldi nyomás ellenére – kitartanak a halálos ítélet mellett. Bármelyik irány is valósul meg, az eset rávilágít arra, hogy a közösségi média és az autoriter hatalom közötti konfliktus mára élet-halál kérdésévé vált.
