Két állítás, két küszöbérték

Az 1924/2006/EK rendelet melléklete alapján a „fehérjeforrás” állításhoz az élelmiszer energiatartalmának legalább 12 százaléka kell fehérjéből származzon. A „fehérjében gazdag”, illetve a fogyasztó számára ezzel azonos értelmű „magas fehérjetartalmú” állításhoz legalább 20 százalék szükséges. [1]

A küszöbérték az összes energián belüli arányra vonatkozik. Emiatt két, azonos grammnyi fehérjét tartalmazó élelmiszer közül az egyik teljesítheti a magas fehérjetartalom feltételét, a másik pedig csak az enyhébb állításét. A többi energiaadó összetevő mennyisége is befolyásolja az eredményt.

Így számolj azonos adatalapon

Az 1169/2011/EU rendelet XIV. melléklete a fehérje energiára történő átszámításához 17 kJ/gramm tényezőt ad meg. [2] A fehérjéből származó energiát oszd el az ugyanahhoz a termékmennyiséghez tartozó teljes energiával, majd szorozd meg százzal.

A képlet kJ-ban: fehérje grammja × 17 ÷ teljes energiatartalom kJ-ban × 100. Használhatsz 100 grammos vagy más, egységes adatalapot, de a számláló és a nevező ugyanarra a mennyiségre és ugyanarra a termékállapotra vonatkozzon. A 100 grammos fehérjeadatot egy adag energiatartalmával elosztva hibás eredményt kapsz.

Az ellenőrzéshez a termék jóváhagyott, megfelelően alátámasztott tápértékadatait kérd el. Ha a terméket fogyasztás előtt elő kell készíteni, külön tisztázd az elkészítési útmutatót és a fogyasztásra kész termékre vonatkozó adatokat. Az állítás alkalmazási feltételei az 1924/2006/EK rendelet szerint a gyártó utasításának megfelelően fogyasztásra kész élelmiszerhez kapcsolódnak. [1]

Szemléltető példa: azonos fehérje, eltérő eredmény

Az első képzeletbeli élelmiszer 100 grammjában 10 gramm fehérje van, a teljes energiatartalma 850 kJ. A fehérjéből származó energia 10 × 17, azaz 170 kJ. A fehérjearány 170 ÷ 850 × 100 = 20 százalék. A számszerű feltétel alapján eléri a magas fehérjetartalom küszöbét.

A második kitalált termék szintén 10 gramm fehérjét tartalmaz 100 grammonként, de a teljes energiája 1250 kJ. Itt 170 ÷ 1250 × 100 = 13,6 százalék az eredmény. Ez eléri a fehérjeforrás feltételét, a magas fehérjetartalomét viszont nem.

A példák a számítás logikáját szemléltetik. A valós termék állítása előtt az összes alkalmazási és tájékoztatási feltételt ellenőrizni kell. A határérték környékén különösen fontos a tápértékadatok megalapozottsága; egy kedvezőre kerekített marketingtáblázat nem helyettesíti a termékdokumentációt.

A terméknév és a kategória is közvetíthet állítást

Érdemes ugyanazzal az ellenőrzött döntéssel kezelni a csomagolást, a webáruházi kategóriát és a hirdetésszöveget. Ha a szövegíró a „proteinben gazdag” vagy „extra fehérjés” fordulatot választja, meg kell vizsgálni, a fogyasztó milyen tápanyag-előnyt ért alatta. A szóhasználat megváltoztatása önmagában nem kapcsolja ki a rendeletet.

A magas fehérjetartalomhoz ne kapcsolj automatikusan izomnövekedési vagy egyéb egészséghatást. Az ilyen mondat már külön egészségállítás vizsgálatát igényli. A tápanyag-összetételre vonatkozó küszöb teljesítése egy meghatározott közlést támaszt alá.

Az elkészítési mód és az ízesítés is módosíthatja a számítást

Az adagolás egységesítése után vizsgáld meg az elkészítéshez hozzáadott összetevőket. Ugyanaz a por vízzel, tejjel vagy egy másik itallal elkészítve eltérő készterméket adhat. A reklám és a számítás ugyanarra, a gyártói útmutatóban meghatározott állapotra vonatkozzon. A fogyasztásra kész termék adatát nem helyettesíti egy kedvezőbb alapanyagról készített külön táblázat.

Az ízesítéseket se minősítsd automatikusan együtt. Egy natúr és egy hozzáadott összetevőkkel készülő változat azonos fehérjeérték mellett eltérő összes energiát tartalmazhat. A számításban ezért az ízesítés vagy receptúra azonosítója is szerepeljen. A 20 százalékos határhoz közeli eredményt a szakmailag alátámasztott termékadatok alapján értékeld; a marketingcélú kerekítés nem teremthet hiányzó terméktulajdonságot.

A gyakorlati ellenőrzésben egy másik munkatárs is számolja újra ugyanazt a sort. Ha például 25 grammos adag szerepel a címkén, mind a fehérje, mind az összes energia ugyanarra az adagra legyen átszámítva. Az ellenőrző a közös vetítési alapot, a mértékegységet és a képletet is lássa. Az eredmény mellé írd oda a ténylegesen használható állítás megfogalmazását. Így a „fehérjeforrás” és a „fehérjében gazdag” közötti különbség a későbbi szövegszerkesztés során is megmarad.

A számítás maradjon visszakereshető

A termékadatlap belső ellenőrzéséhez elég lehet egy átlátható sor: termékverzió, fehérje, összes energia, közös vetítési alap, számított arány és engedélyezett megfogalmazás. Mellé tedd az adat forrását és az ellenőrzés dátumát.

Receptúra-változtatáskor újra számolj. Egy hozzáadott összetevő az arányt akkor is módosíthatja, ha a fehérje grammértéke változatlan marad. A reklámszöveg jóváhagyását a termék aktuális adataihoz kösd, így a csomagolás és a kampány később is ugyanazt a valós tulajdonságot közli.