Tippek a konverziós arányhoz

A konverziós ráta növelése körül rengeteg zaj van. Mindenki gombszínekről, „okos” felugró ablakokról és apró felületi csiszolásokról beszél, miközben a legtöbb webáruház nem ezen bukik el. A legtöbbször a gond a döntési környezet: az a rendszer, amiben a látogató megpróbálja értelmezni, hogy mit kap, mennyiért, mikor, és milyen kockázattal. Ha ez a rendszer következetes, átlátható és megnyugtató, a vásárlás természetes következmény lesz. Ha bármelyik ponton homályos, ellentmondásos vagy túlterheli a figyelmet, a látogató nem „meggondolja magát”, hanem egyszerűen kilép. Ezért én a konverziót nem kampányfogásnak, hanem működési fegyelemnek tartom: a webáruházadnak minden másodpercben azt kell kommunikálnia, hogy jó helyen jár az ember, érti az ajánlatot, és biztonságban van.

Ebben a cikkben 30 gyakorlati tanácsot kapsz, de nem puszta listaként. A listák kényelmesek, csak épp veszélyesek: ha a mögöttes okot nem érted, könnyen rossz sorrendben nyúlsz hozzá a dolgokhoz, és aztán csodálkozol, hogy „mindent megcsináltunk”, mégsem mozdul a szám. A célom az, hogy lásd a logikát: miért működik egy jó termékkép, miért számít a szállítási információ időzítése, miért nem mindegy, hol és hogyan jelenik meg a vásárlói vélemény, és miért a pénztárnál derül ki, mennyire volt tiszta a kommunikációd. A fókusz végig a magyar valóságon marad: árérzékeny piac, erős bizalmi küszöb, sokszor utánvét és csomagautomata, és a KKV-kre jellemző erőforráshiány. Nem az a kérdés, hogy „mit lehetne még hozzáadni”, hanem az, hogy mit kell kimondani, mit kell előre hozni, és mit kell kíméletlenül elhagyni.

Mit jelent a konverziós ráta és mit ne várj tőle

A konverziós ráta (konverziós arány) egyszerűen azt jelenti, hogy a látogatóid mekkora része teljesíti a kívánt célt. Webáruházban ez többnyire vásárlás, de a valóságban a teljes folyamat mikrodöntések lánca: termékoldal megnyitása, kosárba rakás, pénztár elindítása, fizetés, sikeres rendelés. Ha csak a végpontot nézed, sokszor későn veszed észre, hol van a gond. Dajka Gábor tapasztalata szerint a KKV-k egyik tipikus hibája, hogy egyszerre akarják megoldani a forgalom, a kosárelhagyás és az átlagos kosárérték kérdését, és végül egy olyan rendszert építenek, ami bonyolultabb lett, de nem lett tisztább. Pedig a konverzióoptimalizálás első lépése nem a „több elem”, hanem a jobb sorrend: előbb az érték és az ajánlat megértése, aztán a kockázat csillapítása, és csak utána a gyorsítás.

Fontos az is, hogy a konverziós ráta önmagában nem cél, hanem jel. Lehet olyan helyzet, amikor a konverziód nő, de a nyereséged csökken, mert túl sok kedvezményt adtál, rossz irányba terelted a vásárlókat, vagy felvizezted a termékportfóliót. Egy webáruházban a „jó” állapotot inkább egy metrikacsomag mutatja: konverziós ráta, átlagos kosárérték, visszatérő vásárlók aránya, ügyfélszerzési költség, és a haszonkulcs. Én nem szeretem azt a gondolkodást, hogy „csak nőjön a konverzió, majd a többi követi”. Nem követi automatikusan. A jó konverzió azt jelenti, hogy a megfelelő vevő a megfelelő ajánlatot a megfelelő környezetben kapja meg, és nem érez rejtett kockázatot. Ha ebből bármelyik hiányzik, a konverzió javítása közben csak gyorsabban terelsz rossz döntések felé, és a rendszer később fizeti meg az árát: több visszaküldés, több panaszos ügyfélszolgálati eset, több negatív értékelés. A konverziós ráta növelése akkor egészséges, ha közben a bizalom is nő.

A vásárlói döntés logikája a webáruházban

Egy látogató nem azért nem vásárol, mert „nem akar”, hanem mert valahol megszűnik a döntésbiztonsága. A fejében fut egy nagyon egyszerű ellenőrzés, amit te vagy erősítesz, vagy szétzilálsz: „Jó helyen vagyok? Értem, mit kapok? Elhiszem, hogy megérkezik? Elhiszem, hogy ha gond van, megoldják?” Amikor a webáruházad ezen a négy kérdésen átvezet egy embert, a vásárlás már nem nagy ügy, hanem logikus befejezés. A gond ott kezdődik, amikor a rendszered ellentmond. Például a hirdetésben azt ígéred, hogy gyors a kiszállítás, de a termékoldalon csak a pénztárnál derül ki, hogy „2–7 munkanap”. Vagy a termék képei szépek, csak épp nem derül ki, mi van a csomagban, mekkora, milyen anyagú, és mire jó a valós életben. Vagy a kosárban jelenik meg egy váratlan díj, amitől a látogató rögtön úgy érzi, hogy „itt trükköznek”. Ilyenkor nem az ár a probléma, hanem a megingott bizalom.

A döntési folyamatot két tényező szokta látványosan rontani: a bizonytalanság és a felesleges mentális terhelés. A bizonytalanságot információval és ígéretek betartásával oldod. A mentális terhelést úgy csökkented, hogy nem kérsz egyszerre túl sok választást, és nem öntesz rá túl sok adatot. Egy átlagos magyar webáruház sokszor azt hiszi, hogy a „több információ” egyenlő a „profibb” benyomással. A valóságban a profizmus inkább a szerkesztés: mi az, amit most kell tudnia, és mi az, ami ráér később. Ha az első képernyőn az ár, a fő előny és a cselekvés lehetősége nem tiszta, már vesztettél. Ha a pénztárban tíz mezőt kérsz olyan adatokra, amik nem szükségesek, szintén vesztettél. A konverzió javítása ezért nem „okoskodás”, hanem alázat: fel kell vállalnod, hogy a látogató nem fogja kitalálni, amit te nem mondtál ki.

Képek, emberek és ikonok: vizuális meggyőzés

Az online vásárlás vizuális alapú döntés. A látogató nem fog hosszú percekig olvasni azért, hogy megértse, milyen a terméked. Ha a képeid nem adnak választ a tipikus kérdésekre, akkor a szöveg sem fogja megmenteni a konverziót. A jó termékfotó nem „szép”, hanem informatív. Mutat méretarányt, részletet, anyagminőséget, használati helyzetet, csomagolást, és ha releváns, azt is, hogy mit kapsz pontosan (tartozékok, doboztartalom). Ez azért működik, mert csökkenti a kockázatérzetet: minél kevesebb a „nem tudom, pontosan milyen”, annál kevesebb a fék a döntésben. Ha például ruházatot árulsz, a méret és az esés a fő kockázat; ha műszaki terméket, a kompatibilitás; ha kozmetikumot, a textúra és a használat. A képanyagnak ezekre kell válaszolnia, nem a márkaegódat simogatnia.

Az embereket ábrázoló képek külön kategória. Sok webáruház rosszul használja: túl steril, túl mosolygós stock fotókat tesz ki, amik nem bizalmat építenek, hanem gyanút keltenek. Az ember a képen akkor segít, ha hitelesen mutatja a használatot, vagy a szolgáltatási ígéretet (például valódi ügyfélszolgálati arcok, valódi csomagolási folyamat, valós környezet). A cél nem az, hogy „kedves” legyél, hanem hogy emberi, ellenőrizhető valóságot mutass. Ugyanez igaz az ikonokra is: piktogramokkal röviden, gyorsan jelezheted a fő feltételeket (szállítás, visszaküldés, garancia, fizetési módok), és ezzel csökkented a szövegtömeget. Egy ikon nem dekoráció, hanem tájékoztatás sűrítése. A vizuális meggyőzés rendje a konverzió szempontjából egyszerű: előbb érthetőség, utána bizalom, és csak a végén esztétika. Ha ezt felcseréled, szép lesz az oldalad, csak nem fog eladni.

CTA és mikroszöveg: mondd ki a következő lépést

A legtöbb webáruház túl sokat vár el a látogatótól. Azt feltételezi, hogy az ember „úgyis tudja”, mit kell csinálnia. Pedig a konverzió sokszor mikroszövegen dől el: a gomb felirata, a gomb környezete, és az a mondat, ami a kételyeket kezeli a kattintás előtt. Ha azt akarod, hogy valaki lépjen, mondd ki egyértelműen a következő lépést, és tedd láthatóvá a lépés következményét. A „Kosárba rakom” általában kisebb elköteleződés, mint a „Megveszem most”, ezért a tölcsér elején sok kategóriában jobban teljesít. De nem univerzális: szolgáltatásnál lehet, hogy a „Időpontot foglalok” a jó. A lényeg, hogy a CTA (cselekvésre ösztönző elem) ne általános legyen, hanem pontosan arra kérjen, amit tényleg szeretnél.

A másik tipikus hiba a CTA elrejtése. Ha a „Kosárba rakom” gomb nincs az első képernyőn, akkor te valójában azt mondod a látogatónak: „dolgozz még egy kicsit, mielőtt léphetsz”. És ha a látogató dolgozik, akkor fárad, és közben nő az esélye, hogy kilép. A gombnak tehát nem harsánynak kell lennie, hanem egyértelműen elsőnek. A környezetében pedig ott kell lennie a döntést védő információnak: szállítási ígéret (akár konkrét nap), visszaküldés ideje, ügyfélszolgálati elérhetőség, és ami a kategóriádban tipikusan kérdés. A mikroszövegnek az a feladata, hogy még a kattintás előtt elvegye a kifogásokat. Például: „Rendelés után e-mailben visszaigazoljuk, a csomag várhatóan X napon belül feladásra kerül.” Nem kell hosszú. Csak legyen egyértelmű. Ha a látogatóban az a kérdés marad, hogy „mi történik, ha…”, akkor nem fog kattintani. A jó CTA nem rábeszél, hanem tisztáz.

Kategóriák, szűrők és rendezés: a választás egyszerűsítése

A terméklistázó oldalakat sokan alábecsülik. Pedig a konverziós arányod jelentős része ott dől el, hogy a látogató eljut-e egy releváns termékoldalra. Ha a kategóriarendszered a te belső logikádat követi (beszállítói csoportok, raktárlogika, márkák szerint), akkor a vevő keresni fog, és közben elfárad. A jó kategorizálás a vásárlói gondolkodást követi: felhasználási cél, probléma, méret, kompatibilitás, árkeret. A szűrők sorrendje sem mindegy: előre kerüljenek azok, amelyek gyorsan szűkítik a releváns kört, és hátra azok, amelyek csak finomhangolnak. A rendezésnél is érdemes óvatosnak lenni: az „Ár szerint növekvő” sokszor nem a legjobb alapértelmezés, mert a látogató nem feltétlenül a legolcsóbbat akarja, hanem a legbiztosabb döntést. Sok kategóriában a „Legnépszerűbb” vagy az „Ajánlott” egy jobb kiindulópont, ha tényleg értelmes logika szerint rangsorolsz.

A listázásnál a felesleges információ az ellenséged. Ha egy termékkártyán tíz adat van, a vevő nem „jobban tájékozott” lesz, hanem bizonytalanabb. Mutasd azt, ami a kattintás előtti döntést segíti: jó kép, ár, rövid előny, elérhetőség, és ha van, értékelés. A cikkszám, belső kód, műszaki apróság ráér a termékoldalon. Adj lehetőséget arra is, hogy a látogató beállítsa, hány terméket lát egy oldalon; ezzel a sebességérzetet és az átláthatóságot is javítod. Ha sok terméked van, a kereső a rendszered egyik legérzékenyebb pontja: hibás találatok, rossz autókiegészítés, félreérthető elnevezések mind konverziót ölnek. A választás egyszerűsítése nem azt jelenti, hogy kevesebb terméked van, hanem azt, hogy a vevő gyorsabban talál rá arra, ami neki kell. És amikor ez megtörténik, a termékoldal már nem „rábeszél”, hanem megerősít.

Ár, akció, szállítás: transzparencia és biztonságérzet

Az árkommunikáció a webáruház egyik leggyakrabban elrontott része. Nem azért, mert rosszul számolnak, hanem mert rosszkor mondják el. A látogatót nem az zavarja, hogy van szállítási díj, hanem az, ha későn derül ki. Ugyanez igaz az akciókra és a kedvezményekre: ha a kedvezmény a termékoldalon nagy, a kosárban meg kiderül, hogy csak bizonyos feltételekkel él, akkor nem kedvezményt adtál, hanem csalódást. Az ár legyen egyértelmű, a kedvezmény legyen érthető (miből mennyi lett), és ha van egységár, azt is tedd láthatóvá ott, ahol a vevő dönt. A szállítási információ pedig ne egy eldugott oldalon legyen: a termékoldalon és a kosárban is legyen meg a várható idő és a díj. Magyar piacon ez azért különösen fontos, mert sokan szállítási opció szerint döntenek (csomagautomata, házhoz szállítás, utánvét), és ha ezt nem adod meg időben, a vevő nem érzi magát irányításban.

A sürgetés témája kényes. Igen, működik, ha valós. De ha erőlteted, és a vevő érzékeli, hogy csak nyomásgyakorlás, hosszú távon rombol. A „Már csak 3 db” felirat akkor korrekt, ha tényleg készletadatból jön, és a rendszered nem hazudik. Az „Akció ma éjfélig” akkor tiszta, ha tényleg véget ér. Ha ezek csak dísznek vannak, akkor a vevő megtanulja, hogy nem érdemes elhinnie, amit írsz. És ha ezt egyszer megtanulja, utána hiába kommunikálsz őszintén, már nem kapsz könnyen bizalmat. A konverzió nem a gyors döntés kikényszerítésétől nő tartósan, hanem attól, hogy a vevő végig úgy érzi: te nem rejtesz el semmit. Dajka Gábor tapasztalata szerint az a webáruház, amelyik a transzparenciát előbbre teszi a hangoskodásnál, lassabban indul, de stabilabban nő. Ez befektetői szemmel is jó stratégia: a bizalom nem látványos, de nagyon jól skálázódik.

Vásárlói vélemények és társas megerősítés

A vásárlói vélemények nem „szép kiegészítők”, hanem kockázatcsökkentő elemek. Az online vásárlásban a vevő nem tud megfogni, kipróbálni, kérdezni úgy, mint egy boltban, ezért helyettesítő jeleket keres. Ilyen jel a vélemény, az értékelés száma, a kérdés–válasz szekció, és az is, hogy te hogyan reagálsz. A jó véleményrendszer nem attól erős, hogy csak ötcsillagos értékelések vannak benne, hanem attól, hogy valós képet ad. A vegyes értékelés sokszor hitelesebb, mint a tökéletes. A feladatod itt nem az, hogy „letakarítsd” a negatív hangokat, hanem hogy kezeld őket: válaszolj, vállald, és mutasd meg, hogy van megoldás. Ez egyszerre épít bizalmat és csökkenti az ügyfélszolgálati terhelést, mert a jövőbeli vevő már a termékoldalon megkapja a választ.

A véleményeket nem elég összegyűjteni; jól kell elhelyezni. Ha a termékoldalon a CTA környékén semmi nem támasztja alá a döntést, a vevő bizonytalan marad. Én azt javaslom: a gomb közelében legyen látható az átlagértékelés és az értékelések száma, és egy-két rövid, informatív részlet (nem hosszú idézetek, hanem konkrét tapasztalatok). A részletes véleményblokk mehet lejjebb, de a megerősítés legyen közel a döntéshez. A véleményírást pedig érdemes automatizálni: rendelés után időzített e-mail, egyszerű értékelési felület, és tiszta keretek. Ha ösztönzöl (például kuponnal), tedd átláthatóan, mert a rejtett motiváció gyanút kelt. A társas megerősítés felelősség is: ha hamis, visszaüt. A konverzió rövid távon lehet, hogy nő tőle, de a márkád hosszú távon biztosan veszít. Én inkább lassabb, tisztább növekedést választok, mint gyors, törékeny számokat.

Pénztár optimalizálás: kevesebb súrlódás, több lezárás

A pénztár az a pont, ahol a rendszered őszinte lesz. Itt már nem lehet szépíteni: ha a folyamat bonyolult, a konverzió megáll. A leggyakoribb problémák nagyon földiek: túl sok mező, rossz mobilos kitöltés, értelmetlen kötelező adat, kuponmező, ami elviszi a figyelmet, vagy olyan extra ajánlók, amik kizökkentik a vevőt a lezárásból. Ha konverziós rátát akarsz növelni, a pénztárnál a legjobb stratégia a minimalizmus. Kérdezd meg magadtól: „Ezt az adatot tényleg most kell tudnom?” Ha nem, hagyd el vagy tedd opcionálissá. A címbevitelnél segíts: automatikus kitöltés, értelmezhető hibajelzések, és ne büntesd a felhasználót formátumellenőrzéssel ott, ahol a valóság sokféle (telefon, irányítószám, emelet/ajtó). Minden hibaüzenet egy újabb indok a kilépésre.

A folyamatjelző szintén sokat számít. Nem azért, mert „szebb”, hanem mert csökkenti az ismeretlent: az ember látja, hol tart, mennyi van hátra. Ha több lépésed van, legyen világos, és ne legyenek felesleges visszalépések. Ha egy oldalon van minden, legyen áttekinthető, és mobilon ne kelljen végtelenül görgetni. A fizetési módoknál pedig legyen egyértelmű, mi történik: mikor vonják, milyen visszaigazolást kap, hogyan tud kapcsolatba lépni, ha gond van. És igen: upsell és cross-sell a pénztárban általában rossz ötlet. A kosárérték növelése fontos, de nem a lezárás pillanatában. A lezárásnál a figyelmet védeni kell, nem terhelni. A konverziós arány javítása gyakran nem új elemek hozzáadásával történik, hanem azzal, hogy el mersz venni dolgokat. A pénztár ennek a legjobb terepe.

Mérés és prioritás: hogyan ne tippelj

A konverzióoptimalizálás ott válik profivá, ahol megszűnik a találgatás. Ha csak „érzésre” változtatsz, a csapatod beleáll véleményvitákba, és a végén nem tanulsz semmit. A mérés nem azért kell, hogy tele legyen a riport, hanem azért, hogy egyértelműen meg tudd mondani: hol akad el a vevő, és miért. Én azt szeretem, ha a tölcsért bontod: termékoldal → kosár → pénztár → sikeres rendelés. És minden lépésnél rögzítesz egy-két olyan jelet, ami a súrlódásra utal (hibák, visszalépés, időtartam). Ha például a kosárig sokan eljutnak, de a pénztárban esnek ki, akkor nem a forgalom a gond, hanem a lezárás folyamata. Ha a termékoldalon alacsony a kosárba rakás, akkor nem a pénztár a fő terület, hanem a termékoldali bizonytalanság. Ez a sorrend védi meg a cégedet attól, hogy rossz helyen költs fejlesztési pénzt.

Prioritás nélkül nem lesz eredmény. A KKV-knál tipikusan az a baj, hogy egyszerre tíz dolgot akarnak „jobbá tenni”, és közben semmit nem mérnek tisztán. Én egy egyszerű rendet javaslok: először a legnagyobb esésű pontot javítod, ami gyorsan kivitelezhető, és mérhető. Utána jöhetnek a finomítások. Az alábbi táblázat egy praktikus kiinduló keret. Nem kell mindent egyszerre bevezetned, de ha ezt a gondolkodást követed, 2–8 hét alatt már látsz mozgást.

Terület Mit mérj Mit jelez, ha romlik Tipikus javítás
Termékoldal Kosárba rakás arány Nem érthető az ajánlat, gyenge képanyag Képsor bővítés, előnyök előre, CTA láthatóvá tétele
Kosár Pénztár indítás arány Váratlan díjak, bizonytalan szállítás Szállítási díj és idő előre, kockázatcsökkentő üzenetek
Pénztár Mezőhibák aránya Kitöltési akadály, rossz mobil UX Kevesebb mező, jobb hibajelzés, automatikus kitöltés támogatása
Pénztár Lépésenkénti kilépés Bizonytalanság vagy felesleges kérdés Folyamatjelző, egyszerűsítés, elég korai információ
Bizalom Vélemények megtekintése Nincs társas megerősítés, kérdések maradnak Véleménykérés automatizálása, válaszok kezelése

30 gyakorlati tanács a konverziós ráta növelésére

Az alábbi lista akkor ér valamit, ha nem egyszerre akarod végrehajtani, hanem a tölcsér alapján sorrendet adsz neki. Ha most kezdesz neki, válassz ki 5 pontot, és azokat csináld meg rendesen: mérés előtt–után, egyértelmű változtatás, tiszta tanulság. A többivel ráérsz, amikor már van stabil alapod.

  1. Használj informatív, jó minőségű termékképeket, amelyek a méretet, részleteket és a használatot is megmutatják.
  2. Tegyél be embereket ábrázoló képeket csak akkor, ha hitelesen támogatják a használati helyzetet vagy a szolgáltatási ígéretet.
  3. Adj egyértelmű utasítást: a látogató mindig értse, mi a következő lépés.
  4. Használj cselekvésorientált, egyszerű gombfeliratokat; a tölcsér elején gyakran jobb a „Kosárba rakom”, mint a „Vásárlás”.
  5. A kategóriákat a vásárlói gondolkodás szerint építsd fel (cél, probléma, kompatibilitás), ne belső logika alapján.
  6. Kommunikáld világosan az ajánlat tartalmát: mit kap a vevő, mi van a csomagban, mi a feltétel.
  7. A kosárnál csökkentsd a bizonytalanságot: látható ügyfélszolgálati elérhetőség, rövid visszaküldési ígéret, szállítási opciók.
  8. Használj sürgetést csak akkor, ha valós: valódi készletjelzés, valós határidő, ellenőrizhető feltételek.
  9. Védd a fókuszt: a pénztár környékén ne legyenek zavaró, irreleváns elemek.
  10. Csatornánként igazíts érkező oldalt: a hirdetés ígéretét a látogató az első képernyőn viszontlásson.
  11. A „Kosárba rakom” gomb legyen scroll nélkül elérhető a termékoldalon.
  12. A gomb legyen vizuálisan egyértelműen elsődleges, és ne vesszen el a többi elem között.
  13. Az árat és az akciós árat jól láthatóan tüntesd fel, félreérthetőség nélkül.
  14. Írd ki a szállítás várható idejét és díját még a döntés előtt, ne csak a folyamat végén.
  15. A kedvezményeket érthetően emeld ki: miből mennyi lett, és miért.
  16. Használj ikonokat ott, ahol információt sűrítesz (szállítás, garancia, visszaküldés, fizetés).
  17. Az első képernyőn derüljön ki a lényeg: termék, fő előny, ár, CTA, fő feltételek.
  18. Az információkat a döntés sorrendjében rendezd: előnyök előre, részletek később.
  19. Írj olvasható termékleírást: ne csak adat legyen, hanem használati értelmezés is.
  20. Emeld ki a termékelőnyöket röviden, áttekinthető formában.
  21. A terméklistázásban ne önts rá túl sok adatot: a kattintás előtti döntést segítsd.
  22. Adj rendezési lehetőségeket (népszerűség, ár, értékelés), és válassz értelmes alapértelmezést.
  23. Engedd, hogy a látogató beállítsa, hány terméket lát egy oldalon.
  24. Tedd láthatóvá a vásárlói véleményeket: értékelés és darabszám adjon megerősítést.
  25. Ösztönözd a véleményírást utókövető üzenettel, egyszerű folyamattal és tiszta keretekkel.
  26. A vélemények jelzése legyen a CTA közelében is, ne csak az oldal alján.
  27. Rövidítsd a pénztárfolyamatot: csak a szükséges mezők maradjanak.
  28. Optimalizáld a pénztár szerkezetét: ha több lépés van, legyen világos és logikus; ha egyoldalas, legyen áttekinthető.
  29. Használj folyamatjelzőt, hogy a vásárló lássa, hol tart és mennyi van hátra.
  30. Ne erőltess upsellt és cross-sellt a pénztárban; a lezárás pillanatában a fókusz védelme a feladat.

14 napos akcióterv

Ha most szeretnél gyors, mérhető előrelépést, ne a teljes listát próbáld meg egyszerre. Két hét alatt is lehet komoly eredményt elérni, ha fegyelmezetten csinálod. A cél: egyértelmű ajánlat, tiszta szállítási ígéret, egyszerű pénztár, és mérhető tölcsér.

Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint

A konverzióval kapcsolatban van egy népszerű, de veszélyes hozzáállás: „majdhogynem jó, csak finomítani kell”. Ezt sokszor azok mondják, akik nem mernek dönteni. A webáruház nem egy kiállítási felület. Egy döntési rendszer, ahol az a feladatod, hogy kimondj dolgokat, és felvállalj egyszerűséget. A legtöbb cég nem azért nem nő, mert nem tudná, mit kellene csinálni, hanem mert mindent egyszerre akar, és közben semmiről nem mond le. A konverzió javítása pont a lemondásról szól: lemondani a felesleges mezőkről, lemondani a túl sok információról, lemondani a pénztárban tolt extra ajánlatokról, lemondani a homályos ígéretekről, és lemondani arról a hiedelemről, hogy a vevő majd magától összerakja, amit te nem kommunikáltál. Ez vezetői fegyelem, nem kreatív játék.

„A konverziós ráta nem a bűvészkedést díjazza, hanem az egyértelműséget. Ha a vevőnek gondolkodnia kell azon, hogy mi történik a kattintás után, akkor nem fog kattintani.” – Dajka Gábor

És hadd legyek itt kicsit provokatív. A konverzióoptimalizálásban a legtöbb vállalkozó nem technikai hibát követ el, hanem jellembelit: nem mer egyszerű lenni. Fél, hogy ha kevesebbet mond, akkor kevesebbet ad. Pedig az online térben sokszor pont az ellenkezője igaz: ha mindent egyszerre próbálsz elmondani, akkor semmit nem fognak elhinni. A vevő nem a legszebb oldalt keresi, hanem a legbiztonságosabb döntést. Te pedig nem azt nyered meg, aki „nézelődik”, hanem azt, aki elhiszi, hogy nálad a folyamat tiszta. Ha ezt egyszer megérted, akkor a konverzió nem egy idegesítő szám lesz a riportban, hanem a céged működésének visszajelzése. És innentől kezdve a kérdés nem az, hogy „milyen trükk kell”, hanem az, hogy milyen döntéseket hozol vezetőként: tisztaságot vagy zajt termelsz.

Ha ezen a szemléleten dolgozni akarsz mélyebben, akkor az Online marketing és pszichológia című könyvemet érdemes kézbe venni. Nem eszközlistát ad, hanem gondolkodási alapokat, amikből a konverzió is következik.

Szakértő válaszol – gyakori kérdések

Mennyi forgalom kell ahhoz, hogy érdemes legyen tesztelni?

Nem a forgalom „nagysága” a fő kérdés, hanem az, hogy mekkora hatást vársz és mennyire tisztán méred. Alacsony forgalomnál a mikrováltoztatások (például egy szó a gombon) sokszor zajban maradnak. Ilyenkor érdemesebb szerkezeti változtatást tesztelni: pénztár rövidítése, szállítási információ előre hozása, kuponmező áthelyezése. A gyakorlatban azt javaslom, hogy először javítsd a nyilvánvaló súrlódásokat, és csak utána tesztelj finomhangolást.

Magyarországon tényleg ennyire számít az utánvét és a csomagautomata?

Igen, sok kategóriában erősen számít, mert a bizalmi küszöb magasabb, és a vevő szereti kézben tartani a kockázatot. Ha a célcsoportodnál az utánvét vagy a csomagautomata tipikus elvárás, akkor ennek a kommunikációját ne rejtsd el. Ne csak azt írd ki, hogy „van”, hanem azt is, hogy mennyi a díj, és mi az ígéret a kiszállításra. Az átláthatóság itt többet ér, mint bármilyen „okos” kampány.

Mi a leggyakoribb ok, amiért a vevők a pénztárban kilépnek?

A váratlan információ. Váratlan díj, váratlan szállítási idő, váratlan kötelező mező, váratlan regisztrációs kényszer. A második leggyakoribb ok a mobilos kényelmetlenség: nehezen kitölthető űrlap, rossz hibajelzés, túl sok görgetés. Ha a pénztárat rendbe teszed, sok webáruházban ez önmagában látványos konverziójavulást hoz.

Hol legyenek a vásárlói vélemények a termékoldalon?

Legyen két szint. A döntés közelében (a CTA mellett) legyen egy rövid jelzés: átlagértékelés, értékelések száma, és egy-két rövid idézet. A részletes blokk mehet lejjebb, mert ott már az olvasni hajlandó vevő mélyebben tájékozódik. A lényeg az, hogy a megerősítés ne legyen eldugva, mert a vevő a döntés pillanatában akar kapaszkodót.

Források