Az Európai Parlament 2025. november végén olyan politikai állásfoglalást fogadott el, ami nagyon rövid időn belül a magyar vállalkozók mindennapjait is érinteni fogja – függetlenül attól, hogy tetszik-e nekünk vagy sem. A javaslat lényege: uniós szinten 16 évre emelnék a közösségi média, a videómegosztó platformok és bizonyos mesterségesintelligencia-alapú szolgáltatások – például az „AI companion” jellegű beszélgetőrobotok – digitális alsó korhatárát. 13–16 év között csak szülői engedéllyel lehetne regisztrálni, 13 év alatt pedig teljes tiltást kérnek. Emellett az Európai Parlament olyan gyakorlatok visszaszorítását sürgeti, mint a gyerekeket célzó lootboxok, a sötét mintázatok, az addikcióra építő felhasználói élmény és a kifejezetten kiskorúakra célzott profilalapú hirdetés. Ez még nem rendelet, nem irányelv, hanem egy egyértelmű politikai üzenet: a következő években az EU a gyerekek online világát sokkal agresszívebben akarja szabályozni, mint eddig. A kérdés marketing- és üzleti szempontból nem az, hogy ez „igazságos-e”, hanem az, hogy mit lépsz akkor, ha a céged ma TikTokon, Instagramon, YouTube-on vagy AI-eszközökkel próbál megszólítani egy olyan generációt, amelynek jelentős része még nem tölti be a 16-ot. Ebben a cikkben úgy tekintek a témára, mint marketingszakértő, business coach és befektető: mit üzen ez a trend egy magyar vállalkozónak, hogyan alakítja át a reklámokat és a stratégiát, és közben mi az, ami valóban a gyerekek érdekét szolgálja, és mi az, ami inkább politikai vagy kommunikációs játszma.
Mi történik most az Európai Parlamentben?
Fontos az elején tisztázni, hogy nem „holnaptól tilos a TikTok a 15 éveseknek” szintű döntésről van szó, hanem egy olyan jelentésről, amelyet az Európai Parlament belső piaci és fogyasztóvédelmi bizottsága fogadott el, majd a plenáris ülés is támogatott. A szöveg egy konkrét kéréscsomag az Európai Bizottság felé: dolgozzon ki uniós szintű szabályozást, amely a kiskorúak online védelmét több ponton megerősíti. A jelentés támogatja, hogy legyen egy 16 éves „digitális alsó korhatár” a közösségi média, a videómegosztók és az AI-alapú „társalgó rendszerek” esetében, amely alól 13 és 16 év között a szülői hozzájárulás jelent kivételt. Emellett egyértelműen kéri, hogy a Bizottság a Digitális Szolgáltatásokról szóló rendelet (DSA) eszköztárát használva keményebben lépjen fel a nagy platformokkal szemben: legyenek komoly bírságok, végső esetben akár tiltások is azokkal a szolgáltatókkal szemben, amelyek tartósan nem képesek vagy nem hajlandók érdemben védeni a kiskorúakat. Ugyanez a jelentés nevesíti azokat a gyakorlatokat is, amelyek a következő években várhatóan célkeresztbe kerülnek: az addikcióra építő felületdizájn (végtelen görgetés, automatikus lejátszás, eltűnő sztorik), a szerencsejáték-szerű gamifikáció (lootboxok), a gyerekek profilozására épülő ajánlórendszerek, illetve az olyan mechanizmusok, amelyek a kiskorúak impulzív döntéseiből próbálnak minél több pénzt kisajtolni. A Parlament ezzel a dokumentummal valójában labdát dobott a Bizottságnak: innen indul a jogalkotási folyamat, amelynek végén rendelet vagy irányelv születhet. Ez évekig tarthat, közben erős lobbi zajlik majd a techcégek, a civil szervezetek, a tagállamok és az iparági szereplők részéről. A trend iránya viszont már most egyértelmű: a gyerekekkel kapcsolatos online gyakorlatok sokkal részletesebben lesznek szabályozva, mint korábban, és ezt egy magyar KKV sem fogja tudni megkerülni azzal, hogy „én csak egy kis webshop vagyok”.
Milyen szabályok vonatkoznak jelenleg a gyerekekre online?
Nem a nulláról indul a történet. Az általános adatvédelmi rendelet (GDPR) már most kimondja, hogy a gyerek személyes adatainak kezelése – például egy online regisztráció – akkor tekinthető jogszerűnek, ha ehhez 16 év alatt elvben szülői hozzájárulás szükséges. A tagállamok ugyanakkor 13–16 év között lefelé eltérhetnek, ezért ma Európában mozaikos a helyzet: van, ahol 13, van, ahol 14, és van, ahol 16 év számít annak a határnak, amely fölött a gyerek maga is adhat érvényes hozzájárulást digitális szolgáltatásokhoz. A gyakorlatban azonban a platformok életkor-ellenőrzése sokszor formális: a születési dátum beírása vagy egy jelölőnégyzet kipipálása alapvetően nem akadályozza meg, hogy 10–12 éves gyerekek tömegesen jelen legyenek a TikTokon, az Instagramon vagy a Snapchaten. Ehhez jött hozzá az elmúlt években a Digitális Szolgáltatásokról szóló rendelet (DSA), amely már konkrétan tiltja a kifejezetten kiskorúaknak szánt profilalapú hirdetést, és kötelezi a nagyon nagy platformokat, hogy kockázatértékelést végezzenek a kiskorúakra gyakorolt hatásokról: ide tartozik az önkárosításra buzdító tartalom, az online zaklatás, a túlzott adatgyűjtés vagy a függőséget erősítő mechanikák. A mesterséges intelligenciát érintő uniós szabályozás (az úgynevezett AI-rendelet) pedig külön kategóriaként kezeli azokat a rendszereket, amelyek sérülékeny csoportokat – így gyerekeket – érhetnek el manipulációs célú vagy nagy kockázatú módon. Az Európai Parlament mostani állásfoglalása valójában erre a háromszögre (GDPR–DSA–AI Act) épül rá: nem új világot teremt, hanem azt mondja, hogy az eddigi elvi és keretszabályokat konkrét életkori határokkal, kötelező tiltásokkal és egységes életkor-ellenőrzési sztenderdekkel kell kiegészíteni. Vagyis az online gyerekvédelem kora nem 2025-ben kezdődik, de most fog igazán kézzelfoghatóvá válni mind jogilag, mind üzletileg.
Miért tolódik felfelé a korhatár? Pszichológiai és társadalmi szempontok
Az elmúlt években a pszichológiai és egészségügyi kutatások nagyon egy irányba mutatnak: a gyerekek és tinédzserek mentális állapotát ma már nem lehet értelmezni a digitális környezet nélkül. Az Egészségügyi Világszervezet európai irodája egy friss elemzésben arra hívja fel a figyelmet, hogy 2018 és 2022 között az európai serdülők körében mérhetően nőtt a „problémás közösségimédia-használat” aránya, és ezzel párhuzamosan a problémás videojáték-használat is. A jelentés szerint a túlzott képernyőidő – különösen, ha az éjszakába nyúlik –, a folyamatos összehasonlítás, az online zaklatás, a testképzavart erősítő tartalmak és az alvásidő rovására menő online jelenlét együttesen érdemben növeli a depressziós tünetek, a szorongás és a magányosság kockázatát a fiataloknál. A kutatók nem azt mondják, hogy „a közösségi média önmagában tönkreteszi a gyereket”, hanem azt, hogy bizonyos használati minták – például a napi több órás, kontrollálatlan, erősen érzelmi töltetű tartalomfogyasztás – jól mérhetően összefüggnek pszichés problémákkal. Ehhez járul hozzá az, hogy a platformok alaplogikája a figyelem maximalizálása, nem pedig a gyerek idegrendszerének kímélése: az algoritmusok azt a tartalmat tolják felfelé, ami nagyobb elköteleződést, több görgetést, több kattintást hoz, függetlenül attól, hogy ez hosszú távon milyen hatással van egy 11–14 éves gyerek önértékelésére. Ha ehhez még hozzátesszük az AI-alapú „társalgó botokat”, amelyek emlékeznek a beszélgetésre, személyre szabják a válaszaikat, és akár érzelmi támogatást is imitálnak, akkor érthető, miért jelent meg a döntéshozók fejében a „túlvédelem” reflexe. Nem csak a gyerekre gyakorolt direkt hatásról van szó, hanem arról is, hogy milyen hosszú távú identitásmintákat alakít ki az, ha valaki serdülőkorban főként olyan felületeken szocializálódik, ahol a lájkok, reakciók és nézettség alapján méri magát. Innen nézve a 16 éves korhatár nem pusztán technikai szabály, hanem annak kimondása, hogy a gyerekek kognitív és érzelmi fejlődését jobban próbálják védeni a figyelemipar logikájától – akkor is, ha tudjuk, hogy a szabályt a gyakorlatban sokan megpróbálják majd kijátszani.
Mit jelent mindez egy magyar vállalkozás marketingjének?
Ha magyar KKV-ként ma aktívan hirdetsz TikTokon, Instagramon, YouTube-on vagy éppen short form videókon keresztül, akkor nem engedheted meg magadnak, hogy ezt a folyamatot legyintve elintézd. Először is fel kell tenned egy kellemetlen, de őszinte kérdést: a mostani bevételed mekkora része támaszkodik 13–17 éves korosztályra? Nem csak arra gondolok, hogy ők fizetnek-e közvetlenül, hanem arra is, hogy ők befolyásolják-e erősen a szülők döntéseit – például iskolán kívüli programoknál, divatcikkeknél, kütyüknél, gaming-kiegészítőknél, telefon-előfizetéseknél. A 16 éves korhatár és az életkor-ellenőrzés megerősítése nem azt jelenti, hogy ez a korosztály „eltűnik” a marketing horizontjáról, de azt igen, hogy a platformoknak jóval szigorúbb szabályokat kell majd követniük: több ellenőrzés, erősebb szűrés, kevesebb profilalapú célzás, agresszívebb fellépés a problémás kampányokkal szemben. A gyakorlatban ez azzal járhat, hogy drágább lesz a fiatalokra célzó hirdetés (mert szűkül a rendelkezésre álló adat és célzási lehetőség), bizonyos formátumokat egyáltalán nem lehet majd kiskorúakra futtatni, és a platformok maguk is elkezdik kiszűrni az olyan kampányokat, ahol a kreatív vagy az ajánlat gyanúsan a gyerekek bizonytalanságára, hiúságára vagy impulzivitására épít. Dajka Gábor tapasztalata szerint a magyar vállalkozók jelentős része ma sincs tisztában azzal, hogy pontosan kiket ér el a reklámja: sokszor még az sem világos számukra, hogy a „felnőtt célcsoport” mögött valójában tizenéves tartalomfogyasztás áll. Ha a szabályozás szigorodni fog, ez a homályos kép már nem lesz tartható: muszáj lesz pontosabban látni, hogy kik a tényleges vevők, kinek szólnak a kampányok, és mennyire függ a cég bevétele a tinédzserek instabil, gyorsan változó figyelmétől. Ez nem ijesztgetés, hanem realitás: ha a marketinged ma „nagyjából mindenkinek szól”, akkor a következő években kényszerűen át fog állni a sokkal szűkebben definiált, ellenőrizhető célcsoportokra – és ez nem feltétlenül rossz hír, ha időben elkezded az átállást.
Lehetőség vagy veszteség: mit kezdj a tinédzserek részleges kizárásával?
Az első vállalkozói reakció az ilyen hírekre gyakran az, hogy „na, most aztán vége a világnak, a fiatalok úgysem fognak lemondani a TikTokról, mi pedig nem tudjuk majd őket elérni”. Én ezt másként látom. Ha a 13–16 éves korosztály ténylegesen nehezebben érhető el a mainstream közösségi médián keresztül, akkor a hangsúly át fog tolódni a szülőkre, a pedagógusokra, a közösségekre és a saját felületeidre. Ez persze több munkát és tudatosabb stratégiát igényel, de sokkal stabilabb üzleti modellhez vezethet, mint a pusztán tinédzser-fókuszú, gyors trendekre építő kommunikáció. Egy magyar KKV számára ez több konkrét irányt is jelenthet. Az egyik, hogy célzottabban kell kommunikálnod a szülők felé: nem elég az érzelmi húrok pengetése, részletesen el kell magyaráznod, hogy a terméked vagy szolgáltatásod hogyan segíti a gyerek fejlődését, biztonságát, közösségi beilleszkedését. A másik, hogy érdemes saját csatornákat építeni – hírlevél, zárt klub, online közösség –, ahol az életkor ellenőrzése megoldható, és a tartalom felett te rendelkezel, nem egy külföldi algoritmus. A harmadik, hogy fel kell értékelődniük az offline vagy hibrid megoldásoknak: nyílt napok, workshopok, táborok, edzőtáborok, rendezvények, ahol a gyerek és a szülő egyszerre van jelen, és valódi bizalom épül a márkával. A negyedik, hogy olyan márkát érdemes építeni, amely nyíltan vállalja: nem akarja maximalizálni a gyerek online idejét, hanem értelmes tevékenységekre cseréli azt. Ha őszinte akarok lenni: a „mindenáron fiatalokra lövünk a socialön” típusú stratégia eddig is ingoványos talajon állt. A tinédzserek vásárlóereje korlátozott, lojalitásuk hullámzó, és sokszor inkább presztízs-szempontból vonzó célcsoport (szép számokat mutatnak a statisztikában), mintsem stabil profitforrásként. Ha a szabályozás abba az irányba tolja a piacot, hogy újra komolyan kell venni a szülőket mint döntéshozókat, az hosszú távon józanabb, kiszámíthatóbb üzletet jelent. A lényeg: ne pánikból reagálj, hanem hideg fejjel térképezd fel, mely termékvonalaid épülnek valójában tinédzserekre, és hol csak megszokásból kommunikálsz úgy, mintha ők lennének a fő célcsoport, miközben a pénzt valójában a felnőttek adják.
Mesterséges intelligencia és gyerekek: mi az igazi kockázat?
A közösségi média korhatára látványos téma, de legalább ennyire lényeges, hogy az Európai Parlament külön kiemeli az AI-alapú „társalgó” rendszereket. Ide tartoznak az úgynevezett „AI companions” – olyan beszélgetőrobotok, amelyek barátként, párként, mentorként jelennek meg, emlékeznek a korábbi beszélgetésekre, és sokszor érzelmi kötődést próbálnak kialakítani a felhasználóval. A javaslat szerint 16 év alatt ezek a szolgáltatások vagy egyáltalán ne legyenek elérhetők, vagy csak nagyon szigorú keretek között működhessenek. Ennek az oka világos: egy magányos, szorongó tinédzser számára egy ilyen AI könnyen válhat „bizalmi személlyé”, miközben valójában egy adattal táplált algoritmusról beszélünk, amelyet jellemzően üzleti érdekek szerint optimalizálnak. Ezek a rendszerek – ha rosszul tervezik őket – képesek normalizálni szélsőséges viselkedést, hízelegni, ráerősíteni önértékelési zavarokra, vagy akár szélsőséges tartalmak felé terelni a gyereket. Dajka Gábor tapasztalata szerint a magyar vállalkozók egy része úgy tekint az AI-ra, mint olcsó munkaerő-pótlékra: szövegírás, grafika, ügyfélszolgálati válaszok, automatizált hírlevelek. Ezzel önmagában nincs gond, amíg az ember a helyén marad a döntéshozatalban, és a kreatív irányítás nem csúszik ki a kezedből. De ha AI-t teszel a fogyasztói felületre – chatbot formájában, virtuális asszisztensként, személyre szabott ajánlóként –, akkor már nem csak hatékonysági kérdésről van szó, hanem arról is, hogy az algoritmus milyen pszichológiai hatást fejt ki a gyerekre vagy a fiatal felnőttre. Én azt gondolom, hogy a 16 év alattiak számára a generatív AI-t nem tiltani kell, hanem kontrollált keretek közé helyezni: iskolai, szülői vagy mentorált környezetben, olyan felületeken, ahol világosan jelölve van, hogy nem emberrel beszélnek, erős tartalomszűrés működik, és az eszköz célja gyakorlás, tanulás, feladatmegoldás, nem pedig érzelmi támasz nyújtása. Az „AI-barát” és „AI-párkapcsolat” jellegű szolgáltatások viszont szerintem tényleg nem a kamaszok terepei. Vállalkozóként akkor vagy előrelátó, ha már most úgy építed fel az AI-használatod, mintha a legszigorúbb gyerekvédelmi szabályok léteznének, még akkor is, ha a jogszabályok csak később érnek ide.
Gyakorlati akcióterv magyar vállalkozóknak
Ha komolyan veszed a céged jövőjét, akkor nem az a kérdés, hogy egyetértesz-e a 16 éves korhatárral, hanem az, hogy hogyan tudsz előnyre szert tenni egy olyan piacon, ahol ezt sokan alábecsülik. Az első lépés egy gyors, de őszinte audit: nézd meg az analitikában, hogy a közönségedből és vevőidből mekkora hányad esik a 13–17 éves sávba, és próbáld meg szétválasztani, hogy ők közvetlenül fizetnek-e, vagy inkább befolyásolják a szülő döntését. A második lépés, hogy végignézed a kampányaid kreatívját: a vizualitás, a nyelvezet, a humor, az ajánlat egyértelműen felnőtt célcsoportra van szabva, vagy inkább a tinédzserek világából merít? Ha az utóbbi, akkor gondold végig, mi történik, ha pár éven belül jóval nehezebb lesz ugyanezekhez a fiatalokhoz eljutni. A harmadik lépés, hogy elkezded rendszerezni a kommunikációdat a szülők felé: blogcikkekkel, hosszabb videókkal, podcasttal, hírlevelekkel, ahol nem 15 másodperc alatt kell „eladnod” valamit, hanem részletesen el tudod magyarázni, miért értelmes döntés a szolgáltatásod vagy terméked. A negyedik lépés, hogy készítesz egy B-tervet a csatornákra: ha a TikTokon a kiskorú elérés hirtelen visszaesik, melyik másik platform, milyen tartalomtípus és milyen offline eszköz tudja átvenni a szerepet? Az ötödik lépés az AI-folyamatok átnézése: ha bármilyen módon automatizáltan kommunikálsz felhasználókkal (chatbot, ajánlórendszer, AI-ügyfélszolgálat), gondold végig, milyen kárt okozhat egy rosszul megfogalmazott, a kiskorúakra nézve félreérthető üzenet, és hogyan tudod beépíteni a minimum etikai szűrőket. Végül, ha kifejezetten gyerek- vagy tinédzser-fókuszú márkád van – például iskola, tábor, hobbistúdió, gamingközpont, ifjúsági ruházat –, akkor a következő években érdemes lesz jogásszal, adatvédelmi szakemberrel és akár pszichológiai mechanizmusokat értő tanácsadóval is dolgozni. Az „Online Marketing és Pszichológia” című könyvemben részletesen leírom, hogyan érdemes lépésről lépésre felépíteni egy olyan reklámrendszert, amely nem csak a kattintásokra épít, hanem érti a fogyasztók – köztük a fiatalok – pszichés működését is. Minél hamarabb átállsz egy tudatosabb, felelősebb modellre, annál kevésbé fognak meglepetésként érni a jogszabályi változások.
Magyar sajátosságok: szülők, iskola, szabályozás
Az uniós vita sokszor elvont szinten zajlik, miközben a magyar valóság jóval földhözragadtabb. Egy átlagos magyar családban a szülők jelentős része maga sem érzi magát magabiztosnak a digitális térben: nem tudják pontosan, hogyan kell beállítani a szülői felügyeletet, mit jelentenek valójában a különböző adatvédelmi opciók, vagy hogy hol húzódik az a határ, ahol a tiltás már többet árt, mint használ. Az iskolák többségében nincs kidolgozott, átfogó digitális nevelési program: a tanárok egy része eszköztelen, gyakran csak akkor kerül szóba a gyerekek online világa, amikor már baj van – zaklatás, szexuális jellegű tartalmak, teljesítményromlás, figyelemzavar, alvásproblémák. Egy friss magyar közbeszélésben – például televíziós vitaműsorokban – elhangzott adatok szerint a 10–12 éves korosztály átlagos napi képernyőideje már 5–6 óra körül van, tinédzsereknél pedig elérheti a napi 8 órát is, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a gyerek ébren töltött idejének nagy részét képernyő előtt tölti. Ugyanebben a közegben egy felmérés azt is jelezte: a magyar válaszadók elsöprő többsége támogatná, hogy 16 év alatt csak szülői hozzájárulással lehessen közösségi médiát használni. Ez azt mutatja, hogy igény van a védelemre, de az eszközök nincsenek a helyükön. Dajka Gábor tapasztalata szerint a hazai vállalkozók egy része még mindig a „gyors meggazdagodás” narratívájával próbál fiatal felnőtteket és akár tinédzsereket megszólítani: indíts webáruházat, legyél influencer, légy „anyagi független” pár hét alatt. Egy szigorúbb uniós szabályozás ezt a fajta kommunikációt nem fogja szeretni, és várhatóan a platformok is szűrni fogják az ilyen tartalmakat, ha kiskorúakat is elérhetnek vele. Aki viszont komolyan veszi a saját felelősségét, és nem a gyerekek impulzív döntéseiből akar élni, annak ez a változás hosszú távon versenyelőnyt jelenthet: jobban elkülönülnek egymástól a felelős, hosszú távra tervező márkák és azok, akik a gyors haszonért cserébe feláldozzák a jövő generációjának mentális egészségét.
Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint
Én nem gondolom, hogy a 16 éves korhatár önmagában „megmenti” a gyerekeket, és azt sem, hogy ez a lépés tönkreteszi a marketinget. A valóság ennél sokkal összetettebb. A szabályozás rá fog kényszeríteni minket arra, hogy végre szembenézzünk azzal, milyen üzleti modellekre építettük a vállalkozásainkat az elmúlt tíz évben.
Ha a vállalkozásod csak addig életképes, amíg a gyerekek figyelmét tudod hajszolni a közösségi médiában, akkor rossz üzleti modellben gondolkodsz – nem Brüsszel a problémád. – Dajka Gábor
Azt támogatom, hogy legyen egyértelmű, ellenőrizhető minimum korhatár azokhoz a szolgáltatásokhoz, amelyek bizonyítottan függőséget erősítő mechanikákat alkalmaznak, és mesterséges intelligenciával kombinálják a figyelem monetizálását. Azt is helyesnek tartom, hogy az AI-t érzelmi társként működtető rendszerekhez a 16 alattiak ne férjenek hozzá: ezek a kísérleti technológiák még a felnőtt társadalom számára is újak, a gyerekeken nem lenne etikus tesztelni a hatásukat. Ugyanakkor nagyon veszélyesnek tartom azt a gondolkodást, amely mindent tiltani akar, és a technológiát teszi meg bűnbaknak. Az a gyerek, akinek 2025-ben vagy 2026-ban mindent „elzárunk”, 2035-ben a munkaerőpiacon óriási hátrányban lesz, ha nem tanul meg tudatosan bánni az AI-val és az online felületekkel. A jó megoldás három pilléren áll: szigorú, de ésszerű szabályozás a platformok felé; valódi digitális nevelés a családokban és az iskolákban; és olyan vállalkozói kultúra, amely nem a gyerekek bizonytalanságát és tapasztalatlanságát használja ki. Vállalkozóként akkor gondolkodsz előremutatóan, ha nem a tiltás ellen harcolsz, hanem elkezdesz olyan márkát építeni, amely akkor is működik, ha a közösségi média és az AI világa szigorúbb keretek közé kerül. Ez nem moralizálás, hanem nagyon egyszerű kockázatkezelés: a következő évtizedben azok a cégek maradnak talpon, amelyek nem csak figyelmet szerezni tudnak, hanem felelősen bánnak azokkal, akiknek a figyelméért versenyeznek – különösen, ha ezek gyerekek.
Szakértő válaszol – gyakori kérdések
Valóban be fogják vezetni az EU-ban a 16 éves korhatárt a közösségi médiára?
Jelenleg egy európai parlamenti jelentésről beszélünk, amelyet a belső piaci és fogyasztóvédelmi bizottság fogadott el, majd plenáris szinten is támogattak. Ez a dokumentum nem közvetlenül alkalmazandó jogszabály, hanem ajánlás az Európai Bizottság felé: dolgozzon ki konkrét rendelet- vagy irányelv-tervezetet, amely többek között 16 évre emelné a közösségi média és az AI-companion szolgáltatások digitális minimum korhatárát, 13 és 16 év között pedig szülői engedélyhez kötné a hozzáférést. A következő lépés a Bizottság javaslata, majd a Tanács és a Parlament közös döntése. Ez évekig tartó folyamat lehet, közben a részletek változhatnak, finomodhatnak. Vállalkozóként azonban nem érdemes arra számítanod, hogy az irány megfordul: minden jel arra utal, hogy az uniós szintű gyerekvédelem online téren szigorodni fog, nem lazulni. A jó stratégia az, ha már most úgy tervezed a marketingedet és az online jelenlétedet, mintha a 16 éves korhatár előbb-utóbb valamilyen formában valóban megjelenne a jogszabályokban.
Mit tegyen egy magyar KKV, ha ma a fő célcsoportja 13–17 éves?
Először is, érdemes kíméletlen őszinteséggel végiggondolni, hogy a bevételed mekkora része érkezik ebből a korosztályból, és ezen belül mennyi az, ami ténylegesen az ő zsebükből jön, és mennyi, amit a szülő fizet, csak a gyerek kezdeményezi. Ha kiderül, hogy a céged gyakorlatilag a tinédzserek impulzív vásárlására épül, az hosszú távon eleve kockázatos modell – függetlenül a szabályozástól. A második lépés, hogy tudatosan elkezded felépíteni a kommunikációdat a szülők irányába: olyan tartalmakkal, amelyek nem a gyerek hiúságára vagy félelmeire építenek, hanem a felnőtt döntéshozó racionalitására és felelősségérzetére. A harmadik, hogy diverzifikálod a csatornákat: nem csak rövid videós platformokon próbálsz jelen lenni, hanem erős weboldalt, blogot, hírlevelet, esetleg offline jelenlétet is építesz. A negyedik, hogy átgondolod, hogyan tudnál olyan termékvonalakat kialakítani, amelyek részben vagy egészben felnőtt célcsoportot szólítanak meg. És végül, ha AI-eszközöket használsz a fiatalokkal való kommunikációban, különösen óvatosan kell eljárnod: kerülni kell minden olyan megoldást, amely érzelmi kötődést épít az algoritmus és a gyerek között, vagy ösztönösen arra készteti a tinédzsert, hogy egy géppel ossza meg a legintimebb problémáit.
Tényleg ennyire káros a közösségi média a gyerekekre, vagy ez inkább morális pánik?
A kutatások árnyaltabb képet mutatnak annál, mint hogy „a közösségi média tönkreteszi a gyerekeket”. Az Egészségügyi Világszervezet európai adatai szerint az elmúlt években nőtt a problémás közösségimédia- és videojáték-használat aránya a serdülők körében, és ez összefüggést mutat bizonyos mentális egészségi problémákkal (depressziós tünetek, szorongás, alvászavarok, magányosság-érzés). A hatás mértékét erősen befolyásolja, hogy a gyerek milyen tartalmakat fogyaszt, mennyi időt tölt online, milyen a családi háttér és az iskolai környezet. Nem arról van szó, hogy minden perc TikTok vagy Instagram káros, hanem arról, hogy a ma elterjedt használati minták – különösen az éjszakai görgetés, a bántalmazó közösségek, a testképzavart erősítő tartalmak – komoly kockázatot jelentenek. A szabályozás azt próbálja korlátozni, hogy a gyerekek figyelmét és sérülékenységét ne lehessen ugyanazzal az üzleti logikával monetizálni, mint a felnőttekét. A kérdés nem az, hogy „jó-e a közösségi média”, hanem az, hogy milyen keretek között, milyen támogatással és milyen céllal használja egy 10–16 éves gyerek.
Mi lesz az AI-vel az iskolákban, ha a gyerekek hozzáférését korlátozzák?
Valószínűtlen, hogy az AI-t teljesen kitiltsák az oktatásból. Sokkal inkább arra lehet számítani, hogy az iskolai célú AI-eszközök külön kategóriát kapnak: szigorúbb tartalomszűréssel, átlátható működéssel, jól dokumentált adatkezeléssel és olyan keretek között, ahol a felelősség az iskola, a pedagógus és a technológiai szolgáltató között megoszlik. Az „AI companion” jellegű, érzelmi kötődést építő rendszerek kiskorúaknál valószínűleg tiltottak vagy erősen korlátozottak lesznek, de egy feladatmagyarázó, gyakorlófeladatokat adó, nyelvtanulást segítő AI jól integrálható az oktatásba, ha megfelelő védelmi mechanizmusokkal tervezték. Vállalkozói szempontból ez azt jelenti, hogy ha oktatási AI-megoldást fejlesztesz, akkor már most úgy kell felépítened a rendszert, mintha a legszigorúbb gyerekvédelmi szabályok érvényben lennének: világos cél, szűrt tartalom, részletes dokumentáció, egyértelmű jelzés arról, hogy a felhasználó nem emberrel, hanem algoritmussal beszél, és egy jól definiált felelősségi lánc arra az esetre, ha valami mégis rosszul sül el.
Ajánlott magyar videó/podcast
Ha érdekel, hogyan keveredik a média, az álhírek, a pszichológiai befolyásolás és a reklám világa, érdemes megnézned a „Média és valóság” című videómat, ahol részletesen beszélek az online manipulációról, a fogyasztókra gyakorolt hatásokról és arról, milyen eszközökkel lehet tudatosabban kezelni a digitális környezetet:
Források
- Proposal: 16-year age limit for social media – European Newsroom
- New EU measures needed to make online services safer for minors – European Parliament
- Teens, screens and mental health – WHO Regional Office for Europe
