Ha webshopot üzemeltetsz, akkor valószínűleg ismered azt a fárasztó körforgást, amikor mindig „több látogatót” és „több vásárlót” akarsz, de a megoldásaid nagy része rövid életű. Ma fut egy kampány, holnap drágább a kattintás. Ma működik egy közösségi platform, holnap változik a rangsorolási rendszer. A webshop pedig közben ugyanazt a terhet cipeli: állandóan új figyelmet kell szereznie. Én ezt üzleti szemmel úgy fogalmazom meg, hogy kétféle forgalom létezik: az, amit bérelsz, és az, amit felépítesz. A fizetett hirdetés hasznos és sokszor szükséges is, de önmagában kiszolgáltatottá tesz. A cikkírás – ha jól csinálod – nem helyettesíti a hirdetést, hanem megtámasztja: stabil, organikus belépési pontokat teremt, és olyan bizalmi tőkét épít, amit nem lehet egyik napról a másikra „lekapcsolni”. Ebből a nézőpontból a cikk nem dekoráció a blog menüpont alatt, hanem egy olyan üzleti eszköz, ami akkor is dolgozik, amikor te nem vagy gép előtt.
A legtöbb webshop-tulajdonos azért becsüli alá a cikkírást, mert a megtérülése nem látványos az első héten. Ez pszichológiailag érthető: az ember szereti az azonnali visszajelzést, a grafikonon a hirtelen megugró számokat. Csakhogy a stabil vállalkozás ritkán abból épül, ami azonnal dopamint ad. Inkább abból, ami rendszert épít: folyamatosan hoz be releváns érdeklődőket, csökkenti a vásárlói bizonytalanságot, és hosszú távon csökkenti a vevőszerzés költségét. A 100 cikkes cél ebben a gondolkodásban nem egy misztikus szám, hanem egy határvonal: onnantól a blog nem „néha írok valamit”, hanem egy következetes, menedzselt tudásbázis. És egy tudásbázis a webshopban nem csak információ, hanem versenyelőny.
„A hirdetésben pénzt cserélsz figyelemre. A tartalomban időt és gondolkodást cserélsz bizalomra. A kettő közül hosszú távon a bizalom az, ami megtart.” – Dajka Gábor
A következő részekben végigmegyünk azon, miért érdemes webshopként 100 cikkben gondolkodnod, hogyan kapcsolódik ez a keresőoptimalizáláshoz, a vásárlói döntések lélektanának megértéséhez, és hogyan tudsz belőle üzletileg mérhető rendszert csinálni. Nem ígérek gyors csodát, viszont adok egy logikus keretet, amivel a cikkírás nem „plusz feladat” lesz, hanem a webshopod egyik stabil növekedési motorja.
Miért érdemes 100 cikkes célt kitűzni?
Ha valaki azt mondja neked, hogy „írj pár cikket”, az olyan, mintha azt mondaná: „csinálj egy kis marketinget”. A „pár” nem stratégia. A 100 cikk ezzel szemben már program. Kényszerít arra, hogy ne alkalmi posztokban gondolkodj, hanem struktúrában: témakörökben, vásárlói kérdésekben, termékkategóriákban, szezonokban, és abban, hogy a tartalom hogyan viszi tovább az olvasót a vásárlás felé. Az első 10–20 cikk gyakran még keresgélés: megtanulod, miről érdemes írni, milyen stílus működik, melyik témára reagál a piac. A 100-as cél pont azért jó, mert túlmutat ezen a keresgélős szakaszon. Olyan léptéket ad, ahol már nem egy-egy cikk „szerencséjén” múlik a forgalom, hanem a teljes portfólión.
Fontos: nem azért 100, mert 10 kevés és 200 sok, bár üzletileg ez is igaz. A 100 azért jó cél, mert elég nagy ahhoz, hogy valódi tematikus lefedettséget adjon, és elég „kerek” ahhoz, hogy menedzsment szinten is kezelhető legyen. Egy 100 elemes portfóliónál már tudsz arányokat tartani: például mennyi legyen edukáció, mennyi termékválasztási útmutató, mennyi gyakori kérdés, mennyi karbantartási, használati cikk. Emellett a 100 cikk már elég adatot termel ahhoz, hogy ne megérzésekből dönts. Látni fogod, melyik témák hozzák a releváns látogatót, melyik cikkcsoport segíti a kosárba helyezést, és melyik az, ami csak olvasottságot hoz, de üzletileg kevésbé támogat.
A 100-as cél másik, kevésbé látványos előnye a fegyelem. Aki képes végigvinni egy ilyen projektet, az közben kialakít egy tartalomgyártási működést: feladatleírás, kulcsszókutatás, vázlat, szerkesztés, publikálás, frissítés. Ez a működés később a webshop más területein is megjelenik. Dajka Gábor tapasztalata szerint a legtöbb magyar mikro- és kisvállalkozás nem azért marad kicsi, mert nincs ötlete, hanem mert nincs stabil, ismételhető folyamata. A 100 cikkes cél ebből a szempontból nem csak marketingfeladat, hanem működésfejlesztés: rákényszerít arra, hogy rendszerben gondolkodj, és ne hangulatból.
A SEO oldala: miért segít a sok, jól megírt cikk?
A keresőoptimalizálásról sokan úgy beszélnek, mintha valami technikai trükk lenne: meta leírás, sebesség, pár beállítás. Ezek számítanak, de webshopként a legnagyobb hatást általában nem itt éred el, hanem ott, hogy mennyi releváns belépési pontot adsz a piacnak. Minden cikk egy új oldal a webshopodon. Egy új lehetőség arra, hogy egy konkrét keresésre válaszolj. A keresések döntő része nem a márkanevedre történik, hanem problémákra, kérdésekre, összehasonlításokra, „melyiket válasszam” típusú dilemmákra. Ha ezekre nincs anyagod, akkor a vevő máshol kap választ, és mire vásárlásra kész lesz, már nem nálad fog kikötni.
Webshopként ez azért erős, mert a termékoldal logikája általában szűk: az adott termékről szól, és sokszor a már vásárlásra kész látogatóknak van optimalizálva. A cikk viszont tágabb: segít abban, hogy a bizonytalan érdeklődőből előbb tájékozott érdeklődő, majd vásárló legyen. Minél több cikked van, annál több „hosszú farok” keresésre tudsz megjelenni. Ezek a hosszabb, specifikus keresések gyakran kisebb keresési volumennel bírnak, de a szándékuk tisztább. Aki azt írja be, hogy „melyik anyag bírja jobban a mosást” vagy „hogyan válasszak méretet ajándékba”, az már nem csak nézelődik. Dönteni akar, csak még nincs elég biztos pontja. A jó cikk pont ezt adja meg.
A sok cikk önmagában még nem garancia. A Google nem jutalmazza a mennyiséget, ha az üres. Viszont ha a tartalom tényleg segít, akkor a 100 cikk egyfajta „bizonyíték” a keresőnek és a felhasználónak is: itt nem csak eladni akarsz, hanem értesz is a témához. És ez nem elvont dolog. A gyakorlatban azt jelenti, hogy több keresőkifejezésre kerülsz fel, több oldalad indexelődik, és több belső linket tudsz építeni a termék- és kategóriaoldalaid felé. Így a cikkek nem külön világot alkotnak, hanem a webshopod organikus láthatóságának gerincét.
Tematikus lefedettség és szakértelem: így kezd el „összeállni” a Google-kép
A Google ma már nem csak azt nézi, hogy egy oldal „tartalmazza-e a kifejezést”, amire a felhasználó keres. A célja az, hogy olyan oldalakat találjon, amelyek az adott témában megbízhatóak, és összességében jó választ adnak. Ezt részben abból is látja, hogy mennyire koherens a tartalomkínálatod. Ha ugyanabban a témában több, egymásra épülő anyagod van, akkor a kereső könnyebben érti, hogy milyen területen vagy erős. A 100 cikkes stratégia itt nyer értelmet: nem összevissza témákat dobsz fel, hanem felépítesz 6–10 nagy témakört, és ezek köré csatlakoztatod a részletes cikkeket. Így a blogod nem „posztok gyűjteménye”, hanem egy tudásrendszer, ami következetesen ugyanazt a piacot szolgálja.
Tegyük fel, hogy lakberendezési webshopod van. A „kanapé” kategória önmagában kevés. De ha van külön anyagod a szövetek tisztításáról, a méretválasztásról, a kis lakásba illő elrendezésről, a kisgyerekes családok szempontjairól, a kisállat melletti strapabírásról, akkor a látogató szemében te nem egy „kanapébolt” leszel, hanem egy szakmai szereplő. És ami ennél is fontosabb: ezek a témák mind külön keresésekre válaszolnak. A cikkek ráadásul összeköthetők: egyikből a másikba lehet terelni az olvasót, és közben természetesen el lehet juttatni oda is, hogy megnézze a termékeidet. Nem erőltetetten, hanem logikusan.
A tematikus lefedettség másik hozadéka, hogy csökkenti a kiszolgáltatottságodat. Ha csak 5–10 cikked van, és azok közül 2-3 hozza a forgalom nagy részét, akkor egy rangsorolási változás vagy egy erősebb konkurens könnyen lenullázza az eredményeidet. Ha viszont 100 cikked van, akkor a forgalom több lábon áll: sok kisebb bejövő forrásból épül fel. Ez üzletileg stabilabb. Nem azért, mert a Google „szereti a 100-as számot”, hanem azért, mert a saját kockázatodat csökkented azzal, hogy nem egyetlen nagy találatra, hanem sok releváns keresésre építesz.
Üzleti pszichológia: hogyan lesz a cikkből bizalom és vásárlási döntés?
Online vásárlásnál a vevő mindig kockázatot él meg, még akkor is, ha ezt nem fogalmazza meg. Nem tudja megfogni a terméket, nem tud veled személyesen beszélni, és a web tele van negatív élményekkel: rossz minőség, lassú szállítás, nehézkes garancia, eltűnő ügyfélszolgálat. A cikkek egyik legnagyobb – és gyakran alulértékelt – szerepe az, hogy ezt a kockázatérzetet csökkentsék. Amikor valaki végigolvas egy jól felépített választási útmutatót, akkor nem csak információt kap. Azt az élményt kapja, hogy „ezzel a céggel lehet számolni, itt tudják, miről beszélnek”. Ez márkaépítés, csak sokkal pragmatikusabb formában, mint a hangzatos szlogenek.
A döntéslélektan oldaláról nézve a jó tartalom abban segít, hogy a vevő ne csak vágyjon valamire, hanem meg is tudja indokolni magának. Az emberek gyakran érzelemből döntenek, majd utólag racionalizálnak. A cikkek ezt a racionalizálást előre adják: érveket, szempontokat, összehasonlítási kereteket. Ha pedig a vevő úgy érzi, hogy „okos döntést” hozott, akkor kisebb eséllyel hagyja ott a kosarat, és kisebb eséllyel bánja meg később a vásárlást. A hosszabb, alapos cikkek különösen azoknál a termékeknél erősek, ahol nagyobb a tét: drágább termékek, műszaki cuccok, egészséghez kapcsolódó termékek, vagy olyan kategóriák, ahol sok a félrevezető információ.
Dajka Gábor tapasztalata szerint a magyar piacon a bizalom építése sokkal lassabb, mint ahogy azt sok marketinges gondolja. Egyrészt árérzékeny a közeg, másrészt gyanakvó is: „hol a trükk?” A cikkírás itt nem azért működik, mert „szép szöveg”, hanem mert következetes, őszinte, és nem akar mindenképp rábeszélni. Ha a tartalmad képes kimondani azt is, hogy kinek nem való a terméked, vagy milyen kompromisszumokkal jár egy olcsóbb megoldás, akkor paradox módon erősebb lesz a hitelességed. A vevő nem hülye. Pontosan érzi, ha „rá akarják beszélni”. De azt is érzi, ha segíteni akarsz a döntésben, és közben tisztességesen beszélsz.
A 100 cikk, mint értékesítési rendszer: nem csak keresőből kell vevő
Az egyik legnagyobb félreértés a cikkírással kapcsolatban, hogy „ez csak a Google miatt kell”. Valójában a 100 cikkes stratégia akkor lesz igazán erős, amikor nem külön marketingcsatornaként kezeled, hanem a webshopod teljes kommunikációs rendszerének alapjaként. Egy jó cikkből lehet hírlevél, lehet közösségi poszt, lehet rövid videóvázlat, lehet ügyfélszolgálati válaszsablon. Ha van 100 cikked, akkor hirtelen nem az a gondod, hogy „miről posztoljak”, hanem az, hogy mit emelj ki a sok jó anyagból. Ez a különbség a kapkodás és a tudatos kommunikáció között.
Üzletileg érdemes a vásárlói utat végiggondolni: mit keres az ember, amikor még csak problémája van; mit keres, amikor már megoldásokat hasonlít össze; mit keres, amikor konkrét terméket néz; és mit keres, miután megvette. A cikkek mindegyik fázisban tudnak dolgozni. Az edukációs cikkek a problématudatot és a bizalmat építik. A választási útmutatók és összehasonlítások a mérlegelésben segítenek. A használati, karbantartási anyagok pedig a vásárlás utáni elégedettséget növelik, ami visszajáró vevőt és ajánlást hoz. Ez már nem „blogolás”, hanem ügyfélélmény-tervezés.
És itt jön be a hideg üzleti logika: ha a vevő többet ért meg, kevesebbet kérdez, kevesebbet reklamál, és nagyobb eséllyel vásárol újra. A tartalom nem csak forgalomnövelés, hanem költségcsökkentés is. Kevesebb ügyfélszolgálati idő, kevesebb félreértés, kevesebb rossz rendelés. Sok webshopnál a profit nem azon múlik, hogy „még több vevőt” hozol, hanem azon, hogy a meglévő érdeklődőket hatékonyabban vezeted végig a döntési folyamaton. Ebben a 100 cikkes tudásbázis nagyon komoly fegyelmező erő a rendszerben: rákényszerít, hogy tisztán kommunikálj, és ne a vevőn csattanjanak a belső káosz következményei.
Belső linkelés és webshop-architektúra: így dolgozik együtt a blog és a termékkatalógus
A blog akkor hoz pénzt, ha nincs elszigetelve a webshopodtól. Sok helyen azt látom, hogy van egy „Blog” menüpont, ott vannak a cikkek, és ennyi. A cikkek nem vezetnek tovább, a termékoldalak nem hivatkoznak vissza, a kategóriaoldalak nem kapnak támogatást. Ez olyan, mintha felépítenél egy külön épületet a telken, majd soha nem nyitnál ajtót a főház felé. A belső linkelés nem technikai részlet, hanem üzleti eszköz: az olvasó figyelmét irányítod vele, és közben a keresőnek is megmutatod, hogy melyik oldalak a fontosak.
Gyakorlatban ez így néz ki: egy választási útmutatóban legyenek természetes hivatkozások a kapcsolódó kategóriákra és termékcsoportokra. Egy használati cikkből lehessen átkattintani a kompatibilis kiegészítőkre. Egy gyakori kérdés cikkből legyen út a garancia- vagy cserefolyamat oldalára. A termékoldalakon pedig legyenek linkek a releváns tudásanyagokra: „Hogyan válassz méretet?”, „Mire figyelj használat előtt?”, „Tippek a karbantartáshoz”. Ezzel két dolgot érsz el: egyrészt több időt töltenek nálad, másrészt az információból természetes módon eljutnak a termékig.
A 100 cikk azért előnyös, mert ebből már tényleg tudsz hálót építeni. 10 cikkből nem lesz jó belső linkstruktúra, mert túl kevés a kapcsolódási pont. 100-ból viszont már tudsz klasztereket kialakítani, és a cikkekből tudatosan „támasztani” a fontos üzleti oldalakat: a nagy kategóriákat, a magas árrésű termékcsoportokat, a stratégiai szolgáltatásokat. És itt fontos a józanság: nem mindent kell tolni. Döntened kell, mi a webshopod fókusza, és a tartalomnak ezt kell támogatnia. A cikkírás nem öncél, hanem profitot támogató kommunikáció.
Hogyan néz ki egy jó 100 cikkes portfólió?
A „100 cikk” önmagában csak mennyiség. A valódi érték az arányokban és a témakörök logikájában van. A leggyakoribb hiba, hogy valaki elkezd írni mindarról, ami eszébe jut, majd fél év múlva tele van a blog 30, egymással csak lazán összefüggő poszttal. Ebből ritkán lesz stabil organikus forgalom, és még ritkábban lesz belőle értékesítési segítség. Sokkal jobban működik, ha előre felosztod a 100 cikket cikkcsoportokra, és minden csoportnak megadod a szerepét a vásárlói útban. A következő táblázat egy átlagos kiindulópont, amit a saját szektorodra kell hangolnod.
| Cikkcsoport | Mit old meg a vevőben? | Tipikus tartalom | Ajánlott darabszám a 100-ból |
|---|---|---|---|
| Alapozó edukáció | Megérti a problémát és a szempontokat | Fogalmak, alapelvek, gyakori tévhitek | 15–20 |
| Választási útmutatók | Döntési keretet kap, csökken a bizonytalanság | „Hogyan válassz…?”, méret, anyag, kompatibilitás | 20–25 |
| Összehasonlító cikkek | Összeméri az opciókat, tisztább lesz az ajánlatod | Terméktípusok, kategóriák, ár–érték szempontok | 10–15 |
| Használat és karbantartás | Jobb élményt kap, csökken a reklamáció esélye | Útmutatók, hibák elkerülése, tisztítás, beállítás | 15–20 |
| Gyakori kérdések | Gyors válaszokat kap, nő a bizalom | Szállítás, csere, garancia, fizetés, kompatibilitás | 10–15 |
| Haladó tippek és inspiráció | Motivációt kap, nő a kosárérték | Kombinációk, kiegészítők, haladó használat | 10–15 |
A táblázatból az a lényeg, hogy a 100 cikk ne „100 témát” jelentsen, hanem 6–7 tartalomtípust, amelyek mind ugyanazt az üzleti célt támogatják: több releváns érdeklődőt hozni, őket jobb döntéshez segíteni, majd megtartani. Ha ezt a logikát követed, akkor a blog nem egy külön műfaj lesz a webshop mellett, hanem a webshopod „okos” része: az a felület, ami gondolkodik a vevő helyett is, amikor ő még bizonytalan.
Akcióterv: így jutsz el 0-ról 100 cikkig úgy, hogy közben ne égj ki
A 100 cikk nem egy hétvégi projekt. Akkor fog menni, ha menedzsment feladatként kezeled, és beépíted a működésedbe. Az első lépés a témák rendszerezése: mi az a 6–10 fő témakör, ami köré a webshopod épül? Ezek lesznek a tartalompillérek. Utána jön a vásárlói kérdések összegyűjtése: ügyfélszolgálati e-mailek, chatkérdések, termékértékelések, közösségi kommentek. Végül jön a keresési nyelv: hogyan fogalmaz a vevő a Google-ben? Ugyanazt a terméket sokszor egészen más szavakkal keresi, mint ahogy a szakma hívja. A jó tartalom nem szakzsargonból indul, hanem a vevő mondatából.
Ha megvan a 100 témaváz, jön az ütemezés. Én általában azt javaslom, hogy ne hősködj. Inkább legyen fix tempód, amit hónapokig tartani tudsz. A minőséget védeni kell, mert a gyenge cikkekből csak zaj lesz. Egy praktikus megoldás, ha egyszerre 8–12 cikket tervezel előre, és blokkosítod a munkát: egy nap kutatás és vázlatok, egy nap írás, egy nap szerkesztés és publikálás. Ha csapatban dolgozol, ezt még jobban lehet darabolni. Ha egyedül vagy, akkor is működik, csak fegyelem kell.
Az alábbi ellenőrző lista segít abban, hogy ne csak „legyen kész”, hanem üzletileg használható legyen a tartalom. Rövid, de nem azért, mert kevés a lényeg, hanem azért, mert ezeket tényleg minden cikk előtt végig kell futtatni:
- Van-e egyértelmű keresési szándék? (Mit akar a látogató: választ, összehasonlítást, konkrét terméket?)
- Megold-e egy konkrét kérdést? (Nem általánosságokat ír, hanem döntési szempontokat ad.)
- Kap-e az olvasó következő lépést? (Kapcsolódó cikk, kategória, termék, feliratkozás.)
- Őszinte-e a tartalom? (Kimondja a kompromisszumokat, nem ígér többet, mint ami igaz.)
- Van-e belső linkháló? (Legalább 2–5 releváns belső hivatkozás.)
Végül: ne feledd, hogy a 100 cikkes projekt közben is frissítened kell. Nem kell mindent azonnal újraírni, de ha látsz egy jól teljesítő anyagot, amit egy új termék, új szállítási opció vagy új információ miatt pontosítani lehet, akkor tedd meg. A webshopod nem statikus, a tartalomnak sem szabad annak lennie. Aki ezt menedzsment szinten érti, az előnybe kerül azokkal szemben, akik csak „írogatnak néha”.
Mérés: hogyan lesz a cikkírásból döntéstámogató, profitot hozó tevékenység?
A tartalomgyártás ott csúszik el, amikor csak „olvasottságot” mérnek. Persze jó, ha sokan olvasnak, de webshopként nem újságot adsz ki: a célod a nyereség. Ezért érdemes a cikkeket három szinten mérni. Az első a láthatóság: megjelenések, átkattintások, átlagos pozíciók. A második a viselkedés: mennyi időt töltenek az oldalon, milyen arányban mennek tovább, milyen oldalakra kattintanak. A harmadik a pénz: hány termékoldal-megtekintést, kosárba helyezést, feliratkozást, vásárlást támogatott a cikk. Nem mindent fogsz első nap mérni, de a gondolkodásnak erről kell szólnia: a cikk legyen a döntési folyamat része, ne csak olvasmány.
Én azt szeretem, amikor egy webshop nem csak kampányokat futtat, hanem saját adatából tanul. A 100 cikkes bázis azért jó, mert elég sok „kísérletet” ad. Látod, melyik témakörök működnek, melyik típusú címek hozzák a kattintást, hol esik ki az olvasó, hol akad el. És ami a legfontosabb: látod, hogy melyik cikkek hoznak olyan forgalmat, ami vásárlóvá válik. Ez alapján tudsz dönteni arról is, hogy mire érdemes több energiát tenni. Ha például az összehasonlító cikkek kevesebb látogatót hoznak, de magasabb arányban konvertálnak, akkor üzletileg lehet, hogy ezek a legértékesebbek.
A méréshez nem kell bonyolult rendszer. Kell egy keresési statisztika (hogy lásd, mire találnak rád), kell egy webanalitika (hogy lásd, mit csinálnak nálad), és kell egy vállalható attribúciós gondolkodás (hogy ne várd el, hogy minden cikk „utolsó kattintásként” adjon el). Sok vevő nem egy cikk után vásárol, hanem 3–5 érintés után. A cikkek gyakran a folyamat elején dolgoznak, és később térülnek meg. Ha ezt érted, akkor nem fogsz idő előtt feladni egy jó rendszert csak azért, mert nem hoz azonnal látványos számokat.
Magyar piac: mire figyelj, ha itthon akarsz 100 cikkből előnyt csinálni?
A magyar piacnak van pár sajátossága, amit kár lenne figyelmen kívül hagyni. Az egyik a méret: kisebb a keresési volumen, mint angol nyelven, ezért sokan azt hiszik, hogy „nem éri meg” cikkeket írni. Én ezzel nem értek egyet. Pont azért éri meg, mert kevesebben csinálják jól. A jó magyar tartalom ritkább, ezért egy szakmailag korrekt, használható blog sok szektorban gyorsabban tud tekintélyt építeni, mint egy túltelített nemzetközi piacon. A másik sajátosság az árérzékenység: sokan az olcsót keresik, de a vásárlás mögött gyakran nem csak az ár van, hanem a kockázatkerülés is. A vevő nem azt akarja, hogy „olcsó legyen”, hanem azt, hogy „ne járjon pórul”. A jó cikkek ezt a félelmet csökkentik.
A harmadik sajátosság a bizalmi deficit. A vevők egy része eleve gyanakvó: „biztos átverés”, „biztos kamu a garancia”, „biztos nem lehet visszaküldeni”. A cikkekben ezért érdemes nagyon konkrétan fogalmazni, és nem csak a termékről írni, hanem a vásárlási folyamatról is: szállítási idők, fizetési opciók, csere menete, ügyfélszolgálat elérhetősége, tipikus félreértések. Nem kell mindent a blogra rakni, de legyenek olyan cikkek, amelyek ezeket kulturáltan elmagyarázzák. Ezek nem a leglátványosabb tartalmak, viszont sokszor ezek csökkentik a kosárelhagyást, mert a vevő fejében ők oldják fel a „mi van, ha…” típusú bizonytalanságot.
Végül: magyarul írni nem fordítás. Ha külföldi anyagokat adaptálsz, akkor át kell alakítanod a példákat, a szóhasználatot, a tipikus vevői kérdéseket. Egy átlagos magyar webshopnál a „szállítás” és az „utánvét” kérdése sokkal nagyobb súllyal esik latba, mint egy amerikai piacon. A szezonális minták is mások lehetnek. És ott van a kommunikációs kultúránk is: a túlzott ígéret, a túlhangsúlyozott felhajtás sokszor visszaüt. A jó tartalom itthon gyakran „unalmasan korrekt”: tiszta, érthető, szakmailag rendben van, és nem akar nagyot mondani. Én ezt tartom hosszú távon nyerőnek.
Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint
Én a 100 cikket nem romantikus projektnek látom, hanem üzleti döntésnek. Aki webshopot épít, annak előbb-utóbb szembesülnie kell azzal, hogy a fizetett hirdetés egyre drágább, a platformok egyre kiszámíthatatlanabbak, a figyelem egyre szűkösebb. Ilyenkor két út van: vagy panaszkodsz, vagy elkezdesz olyan eszközöket építeni, amik nem tőled függetlenek. A cikkírás ilyen. Nem fog egyik napról a másikra megváltani, viszont idővel olyan pozíciót ad, amit a konkurensed nem tud egy kattintással lemásolni: a következetes szakmai jelenlétet és a vásárlói bizalmat.
A 100 cikkes cél azért tetszik, mert nem engedi meg az önámítást. 5 cikk után még bárki mondhatja, hogy „van blogom”. 100 után már van véleményed a piacról, ismered a vevő kérdéseit, és van egy rendszerezett válaszkészleted. Ez a tudás a cégben marad. Ha holnap váltasz hirdetési platformot, ha új termékkört nyitsz, ha átalakítod a kínálatot, a tartalom akkor is egy olyan alap, amire rá lehet építeni. Befektetői szemmel ez eszköz: értéket képvisel, mert forgalmat hoz, és csökkenti a kockázatot.
És még valami: a 100 cikk nem csak a vevőnek szól, hanem neked is. Minden egyes megírt anyag tisztázza, hogy mit árulsz, kinek, miért, és milyen nyelven. Ez stratégia. Ha pedig érdekel, hogyan kapcsolódik össze a marketing a döntések lélektanával, akkor az Online Marketing és Pszichológia című könyvemet pont azért írtam, hogy a mikro- és kisvállalkozók ne trendeket másoljanak, hanem megértsék, miért működik (vagy miért nem működik) egy üzenet. A tartalomstratégia nem trükk. Munka. Viszont a munka az a kevés dolog egyike, amitől a piacon tényleg el lehet különülni.
Szakértő válaszol – gyakori kérdések
Valóban kell 100 cikk, vagy elég kevesebb is?
Lehet, hogy neked 40–60 cikk is elég lesz ahhoz, hogy egy szűk termékkörben komoly organikus forgalmat szerezz. A 100 inkább egy olyan cél, ami biztosan rávesz a rendszerépítésre, és elég teret ad a kísérletezésre. Ha a cikkeid mélyek, hasznosak, és jól vannak összekötve a kategóriákkal, akkor a „kevesebb is több” elv működhet. De a legtöbb webshopnál a 100 az a pont, ahol már nem egy-egy poszt „szerencséje” számít, hanem a teljes tudásbázis ereje.
Írhatom a cikkeket kiszervezve, vagy muszáj nekem írni?
Nem muszáj neked írni, de neked kell érteni és kontrollálni. A legjobb felállás általában a hibrid: te adod a szakmai vázat, a tipikus vevői kérdéseket, a termékismeretet, a szövegíró pedig ezt szerkeszti, strukturálja, olvashatóvá teszi. Ha teljesen kiszervezed úgy, hogy te nem adsz irányt, akkor könnyen sablonos, általános szövegek születnek, amik nem különböztetnek meg a piacon.
Mi van, ha a konkurensek lemásolják a cikkeimet?
Másolni lehet, de a működést nehezebb. A 100 cikk nem csak szöveg, hanem struktúra, belső linkháló, termékkapcsolások, frissítések, következetes hangnem. Ha valaki egy-egy cikket átvesz, az kellemetlen, de ritkán dönt el piacot. Aki hosszú távon nyer, az az, aki folyamatosan fejleszti és aktualizálja a tudásanyagát, és közben a saját termékkínálatára szabja.
Mitől lesz ez a stratégia működőképes a magyar piacon?
Attól, hogy konkrét és őszinte. Ne fordíts amerikai anyagokat egy az egyben. Írj a hazai szállítási, fizetési, garanciális kérdésekről, a tipikus félreértésekről, és arról, hogyan lehet jó döntést hozni árérzékeny környezetben. A magyar vevő sokszor nem a legdrágábbat keresi, hanem a legkevésbé kockázatosat a pénzéhez képest. A jó tartalom ezt a gondolkodást támogatja.
Ajánlott magyar videó/podcast
Ha a tartalomgyártás hosszú távú szerepét szeretnéd még jobban megérteni, ez a videó jó kiegészítés: arról szól, miért nem „divat”, hanem üzleti alap a tartalommarketing.
