Ha valaki azt mondja, hogy „Napóleon marketing tanácsai”, elsőre biztos felhúzod a szemöldököd. Jogos. Napóleon nem reklámügynökséget vezetett, hanem birodalmat. És mégis: ha a marketinget nem „hirdetésnek”, hanem befolyásnak, legitimitásépítésnek és döntés-előkészítésnek tekinted, akkor Napóleon az egyik legtanulságosabb szereplő a modern korszak előttről. Nem azért, mert „jó fej” volt, és pláne nem azért, mert a háború bármilyen formában követendő. Azért, mert nagyon korán megértette azt, amit a mai vállalkozók jó része még mindig nem akar: ha nem te uralod a saját narratívádat, akkor mások fogják megírni helyetted – és akkor nem te döntöd el, mit gondol rólad a piac.
Napóleon kora nem a TikToké és nem a performance hirdetéseké volt. De volt sajtó, volt nyomtatott tömegkommunikáció, voltak pletykák, voltak politikai ellenfelek, volt „hírverseny”, és volt társadalmi fáradtság. A forradalmak utáni Franciaországban az emberek egyszerre vágytak rendet, biztonságot és büszkeséget adó közös identitást. Ebbe a helyzetbe érkezett egy olyan vezető, aki nem csak csatát akart nyerni, hanem az emberek fejében akart „helyet foglalni”. A mai marketing nyelvén: pozicionált, csatornát kontrollált, üzenetet fegyelmezett, közönségeket kezelt, és a saját teljesítményét úgy csomagolta, hogy abból hitelességnek tűnő történet álljon össze.
Ebben a cikkben nem kitalált „Napóleon-idézetekkel” foglak etetni, és nem fogok úgy tenni, mintha marketinges meetingeken ott ült volna. Amit kapsz: Napóleon kommunikációs és szervezési mintáiból levezetett, mai vállalkozásra fordítható tanácsok. Olyan tanácsok, amik különösen hasznosak akkor, ha mikro- vagy kisvállalkozóként kicsi a büdzséd, viszont nagy a tét: a figyelemért, a bizalomért és a pénztárcákért ugyanúgy verseny van, mint régen – csak most gyorsabban terjed minden, és gyorsabban is bukik le, ami gyenge. Ha ezt a gondolatmenetet végigviszed, a végére nem „Napóleon-fan” leszel, hanem fegyelmezettebb, tisztábban kommunikáló vállalkozó.
Napóleon mint márka
Napóleon egyik legerősebb „marketing húzása” nem egy trükk volt, hanem egy egyszerű, következetes döntéssorozat: személyes márkát épített, majd azt intézménnyé emelte. A személyes márka itt nem Instagram-képek sorozata, hanem egy könnyen megjegyezhető identitás: mit képviselek, miért vagyok jogos, miért érdemes követni, és miért érdemes áldozatot hozni értem. Napóleon az önképét több rétegben pozicionálta: a forradalom „rendteremtője”, a meritokrácia embere (a tehetség előrejutása), a nemzeti büszkeség hordozója, és a stabilitás ígérete egy kimerült társadalomban. Ezek az elemek együtt olyan márkaüzenetté álltak össze, amit nem kellett túlmagyarázni. A lényeg az, hogy a befogadó fejében gyorsan kialakuljon: „értem, ki ez az ember, és értem, mit kapok tőle”.
A modern vállalkozói világban ugyanez a kérdés: amikor valaki meghallja a céged nevét, mi ugrik be elsőre? „Olcsó”? „Megbízható”? „Gyors”? „Prémium”? „Korrekt”? „Kockázatos”? A gond ott kezdődik, amikor egyszerre akarsz mindent. Dajka Gábor tapasztalata szerint a legtöbb hazai mikro- és kisvállalkozó túl sok üzenetet akar egyszerre kommunikálni, mert fél választani. Csakhogy a piac nem így működik. Az emberek a bonyolultat elengedik, az egyszerűt megjegyzik. Napóleon sem „mindenkinek mindent” üzent: más szólt a katonáknak, más a polgároknak, és más az elitnek. De az alapidentitás ugyanaz maradt: rend + siker + tekintély.
Vállalkozói szinten ennek van egy kifejezetten praktikus fordítása. Mielőtt csatornát választasz és kampányt indítasz, tedd fel magadnak ezt az öt kérdést, és ne lépj tovább, amíg nincs rájuk tiszta válasz: 1) Mi az a problématípus, amiben tényleg jobb vagyok az átlagnál? 2) Mi az az ígéret, amit képes vagyok hosszú távon betartani? 3) Ki az a vevőtípus, akinek ez az ígéret valóban érték? 4) Mi az a mondat, amivel ezt egy átlagos ember 10 másodperc alatt felfogja? 5) Mi az a „nem”, amit kimondok (mit nem csinálok, kinek nem adok el, miben nem versenyzek)? Ez nem „kreatív feladat”, hanem stratégiai önfegyelem. Napóleon ebből élt: egyértelmű identitást adott, amit a saját gépezete újra és újra megerősített.
Üzenetfegyelem és csatornakontroll
Napóleon nagyon korán felismerte, hogy a teljesítmény önmagában nem elég. A teljesítményt értelmezni kell, keretbe kell tenni, és el kell juttatni azokhoz, akiknek a véleménye számít. A hadsereg hivatalos közleményei, az úgynevezett „bulletinek” nem puszta híradások voltak, hanem szerkesztett, irányított üzenetek: mit tudjon a közvélemény a győzelmekről, a veszteségekről, a célokról, és magáról a vezetőről. Ezzel párhuzamosan Napóleon korszaka a sajtó feletti kontrollról is szól: nem hagyta, hogy a nyilvánosság spontán módon „szétírja” a róla kialakuló képet. Ha modern marketing nyelvre fordítom: nem bízta a márkáját tisztán „külső platformokra”, és nem engedte, hogy csak a véletlen formálja az üzenetét.
Ezt a mai vállalkozó kétféleképpen tudja félreérteni. Az egyik félreértés: „akkor kontrollálni kell mindent, és mindent meg kell mondani”. Ez ma nem működik, mert az internet emlékezik, a piac pedig hamar kiszúrja a túlzottan steril, túlzottan felülről vezérelt kommunikációt. A másik félreértés: „akkor mindent ráhagyok egy ügynökségre, majd ők kommunikálnak helyettem”. Na, ez viszont biztos bukta, mert ha te nem vagy benne a saját üzenetedben, akkor előbb-utóbb idegen lesz a piacnak a hangod. Dajka Gábor tapasztalata szerint a magyar KKV-k jelentős része azért éget el pénzt, mert kiszervezi a kommunikációt, de nem ad hozzá döntést, pozicionálást és következetes irányt. A kivitelező meg csinál „posztokat” meg „hirdetéseket”, csak épp nem épül márka, és nem nő a bizalom.
A napóleoni tanács itt egyszerű: legyen saját csatornád, és legyen üzenetfegyelmed. Saját csatorna lehet egy normálisan felépített weboldal, egy hírlevél lista, egy blog, egy YouTube-csatorna, vagy akár egy rendszeres szakmai esemény. A lényeg: legyen olyan felület, ahol te szabod meg a kereteket, és ahol az érdeklődő nem egy algoritmus döntése alapján talál meg, hanem azért, mert vissza akar jönni. Az üzenetfegyelem pedig nem azt jelenti, hogy mindig ugyanazt a mondatot ismétled. Azt jelenti, hogy van 3–5 alapállításod a cégedről, és minden utal vissza rájuk: mit adsz, kinek adod, miért érdemes nálad, és milyen standardot tartasz. Napóleon nem attól volt hatásos, hogy mindig újat mondott, hanem attól, hogy ugyanazt a képet erősítette különböző formában.
Célcsoport-szemlélet és közönségek kezelése
Az a vállalkozó, aki azt mondja, hogy „az én célcsoportom mindenki”, nagy valószínűséggel vagy kezdő, vagy kényelmes, vagy fél szembenézni a saját korlátaival. Napóleon ebben sokkal realistább volt: pontosan tudta, hogy más nyelven kell beszélni a katonákkal, más nyelven a városi polgárokkal, más nyelven az értelmiséggel, és megint más nyelven azokkal, akik a forradalmi káoszból már csak rendet akartak. És itt nem finomkodásról beszélünk, hanem érdekközösségekről. A hadseregnek a győzelem és a dicsőség volt a „termék”; a polgároknak a biztonság és a kiszámíthatóság; az elitnek a stabil struktúra és a státusz megtartása. Ugyanaz a politikai projekt több közönségnek többféle haszonnal lett eladva. Ez a modern marketing egyik alapja: ugyanazt a valós értéket különböző motivációkra fordítod le.
Egy átlagos magyar KKV-nál ez úgy néz ki, hogy a tulajdonos egyszerre próbál olcsó lenni, prémium lenni, gyors lenni, baráti lenni, és közben mindenkihez szólni. Az eredmény tipikusan egy olyan kommunikáció, amit senki nem utál, de senki nem is szeret. És amikor senki nem szeret, akkor a vásárlás marad az ár alapján. A magyar piac pedig árérzékeny. Nem azért, mert az emberek „rosszak”, hanem mert kisebb az átlagos mozgástér, több a bizalmatlanság, és a rossz tapasztalatok gyorsan terjednek. Ezért a szegmentálás nálunk nem marketing-luxus, hanem túlélési technika. Ha nem választasz célcsoportot, akkor a reklámbüdzsédet olyanokra fogod elköteni, akik soha nem lettek volna vevők.
Gyakorlati szinten a napóleoni gondolat így fordítható le: ne egy terméket, hanem egy „helyzetet” célozz. Az emberek nem terméket vesznek, hanem megoldást egy élethelyzetre. A „vállalkozó” mint kategória túl tág, a „fiatal” mint kategória túl tág, a „nő” mint kategória túl tág. Sokkal hasznosabb így gondolkodni: „az a cégvezető, aki nem akar marketingest váltani félévente”, vagy „az a családos ember, aki kiszámítható szolgáltatót akar, nem idegbajt”. Ha ilyen pontos a célzás, akkor a szöveg, az ajánlat és a csatorna is egyszerűbb lesz. Napóleon sem általános alanynak beszélt; mindig tudta, kinek akar hatni, és milyen gondolatot akar elültetni. A mai marketingben a legjobb kampányok nem attól erősek, hogy hangosak, hanem attól, hogy pontosan találnak.
Tempó, döntés és végrehajtás
Napóleon katonai előnyének egyik oka a szervezeti tempó volt: a döntés, az utasítás és a végrehajtás gyorsabban történt, mint sok ellenfelénél. Marketingben ugyanez a különbség a „tervezgető” és a „tanuló” vállalkozó között. A tervezgető elméletben nagyon okos, rengeteg mindent tud, csak közben nem történik semmi. A tanuló vállalkozó elindít egy kampányt, mér, javít, és közben fejlődik a terméke és a kommunikációja is. Dajka Gábor tapasztalata szerint Magyarországon rengetegen ragadnak bele abba, hogy „még nem tökéletes”, „még nem áll össze”, „még kell pár kép”, „még kell egy új weboldal”. A piac viszont nem vár. A versenytárs nem vár. A költségek sem várnak. A tempó nem agresszivitás, hanem gazdasági realitás.
Fontos viszont, hogy a gyorsaság nem egyenlő a kapkodással. Napóleon sem vakon rohant: volt hadjárati cél, volt prioritás, és volt egy olyan vezetői kultúra, ahol az utasítás rövid és egyértelmű volt. Marketingben ennek megfelelője egy egyszerű keret: cél – ajánlat – csatorna – mérés – visszacsatolás. Ha bármelyik hiányzik, akkor az egész csak pénzégetés. A cél lehet például: „10 új B2B ajánlatkérés havonta”, vagy „havi 30 stabil rendelés egy adott szolgáltatásból”. Az ajánlat nem azonos a termékkel: az ajánlat az, ahogyan a termék értéke a vevő fejében összeáll. A csatorna a hozzáférés, a mérés pedig az, amivel eldöntöd, hogy a valóság igazolta-e az elképzelést.
Ha vállalkozóként napóleoni tempót akarsz, akkor én a következő ütemezést adnám, mert egyszerre fegyelmezett és mégis emberi: heti egy fix marketing döntési pont (mi ment, mi nem ment, min változtatunk), havonta egy nagyobb kampányértékelés (mit tanultunk a célcsoportról, üzenetről, árról), és negyedévente stratégiai újragondolás (jó-e még az irány, jó-e még a pozíció). Ez nem „corporate játék”, hanem túlélési keret. Aki ezt a fegyelmet nem hozza, az vagy szétesik a feladatokban, vagy a külsősök fogják vezetni a céget helyette. Napóleon tanácsa a mai vállalkozónak: ne csak dolgozz a marketingben, dolgozz a marketing rendszerén. A rendszer adja a tempót, nem a hangulatod.
Legitimitás, bizalom és a propaganda ára
Most jön az a rész, amit sokan nem szeretnek hallani: Napóleon kommunikációjának volt egy sötétebb oldala is, és ebből marketingesként muszáj tanulni. Amikor egy vezető túl sokat épít arra, hogy „majd én elmagyarázom, miért jó ez”, és túl keveset arra, hogy a valóság tényleg jó legyen, akkor előbb-utóbb szétcsúszik az ígéret és a tapasztalat. A napóleoni propaganda rövid távon tudott lelkesíteni, elnyomni kritikát, és erősíteni a tekintélyt. De minél nagyobb lett a különbség a kommunikáció és a hétköznapi valóság között (háborús terhek, veszteségek, gazdasági nyomás), annál inkább elkezdett működni az ellenhatás: cinizmus, ellenállás, alternatív narratívák. A modern piacon ez még gyorsabb. Ma egy rossz tapasztalatból 24 óra alatt lehet országos hír, egy kamu ígéretből pedig több évre szóló bizalomvesztés.
Ezért én a „Napóleon marketing tanácsai” cím alá egy nagyon konkrét figyelmeztetést is odaírnék: a meggyőzés és a megtévesztés nem ugyanaz. A meggyőzés az, amikor a valós értéket jól fogalmazod meg, és segítesz a vevőnek dönteni. A megtévesztés az, amikor úgy ígérsz, hogy közben tudod: nem fogod tudni tartani. Az első építi a márkát, a második eladást hozhat, de hosszú távon kinyír. Befektetői szemmel ez azért is veszélyes, mert a cégérték nagy része nem a logó, hanem a jövendő pénzáramlásba vetett bizalom. Ha a piac azt érzi, hogy „itt mindig van valami csavar”, akkor a jövőbeni pénzáramlás értéke csökken. Ez ennyire egyszerű.
Ha egyetlen „etikás napóleoni szabályt” kellene adnom, akkor ez lenne: soha ne kommunikálj olyasmit, amit a rendszered nem bír el. Ne ígérj 24 órás szállítást, ha nem tudsz stabilan csomagolni. Ne ígérj „prémium” élményt, ha a telefonodat nem veszed fel. Ne ígérj „személyre szabott” szolgáltatást, ha nincs kapacitásod. A marketing nem azért veszélyes, mert erős. Azért veszélyes, mert ha rosszul használod, felnagyítja a gyengeségeidet. Napóleon tanulsága ebben a pontban nem a propaganda technikája, hanem a felismerés: a narratívát csak addig lehet erővel tartani, amíg a valóság nem tépi szét. A modern piacon pedig a valóság mindig nyer.
A marketing mögötti gépezet
Ha Napóleont csak kommunikátornak látod, félreérted. A hatás nem csak abból jött, hogy mit mondott, hanem abból is, hogy milyen szervezet emésztette meg és hajtotta végre a döntéseit. Közigazgatás, jog, infrastruktúra, intézmények: ezek mind azt a célt szolgálták, hogy a „rend” ne csak szó legyen, hanem működő élmény. Marketing szempontból ez a legfontosabb modern tanulság: a kommunikáció nem fogja pótolni a rendszert. A kommunikáció maximum felerősíti azt, ami amúgy is igaz. Ha jó a terméked és jó a szolgáltatásod, a marketing gyorsít. Ha rossz, akkor a marketing csak gyorsabban juttat el több embert a csalódásig.
A magyar vállalkozói piacon ez a probléma gyakran ott bukik ki, hogy a tulajdonos hirdetni akar, miközben nincs rendben az ajánlat, nincs rendben az árazás, nincs rendben a kapacitás, nincs rendben az ügyfélkezelés, és nincs rendben a pénzügyi tervezés. És amikor a kampány nem hoz azonnal csodát, akkor jön a pánik: „a marketing nem működik”. Nem a marketing nem működik. A rendszer nem működik. Dajka Gábor tapasztalata szerint az egyik leggyakoribb bukás az, amikor a vállalkozó kizárólag új vevők szerzésében gondolkodik, miközben a meglévő vevőket elhanyagolja. Pedig a legtöbb iparágban a stabil profitot nem az egyszeri vásárló, hanem az ismétlődő bizalom hozza. Ehhez pedig folyamat kell, nem csak kampány.
Napóleoni szemmel a marketinget úgy érdemes kezelni, mint egy összekapcsolt rendszert: ígéret – teljesítés – visszajelzés – javítás. Az ígéret a márka; a teljesítés a működés; a visszajelzés a piac; a javítás pedig a vezetés felelőssége. Ha a visszajelzést sértődésként kezeled, vége. Ha a teljesítést „majd megoldjuk valahogy” módon kezeled, vége. És ha az ígéretet túltolod, miközben a teljesítés közepes, akkor a piac meg fog büntetni. A modern marketingben a „jó hirdetés” nem különálló elem, hanem csak a rendszer egyik kijárata. Napóleon tanácsa ebből a nézőpontból: előbb szervezetet építs, utána erősíts rá kommunikációval. Ha fordítva csinálod, idő kérdése, mikor jön a törés.
Napóleoni marketing audit
Ha szeretnéd ezt a gondolatmenetet a saját vállalkozásodra lefordítani, akkor nem filozófiát kell olvasni, hanem őszintén felmérni, hol állsz. Az alábbi mini auditot azért szeretem, mert nem „marketinges trükkökben” gondolkodik, hanem vezetői döntésekben. A lista nem szép, de hasznos: ha több kérdésre nem tudsz egyértelmű választ adni, akkor nem a hirdetési költségkeret a probléma, hanem a stratégia és a rendszer. Tegyük fel, hogy ma leáll minden fizetett hirdetésed: ami megmarad, az a valódi alapod. Na, erre építünk.
- Pozíció: Egy mondatban meg tudod mondani, miben vagy jobb, mint az átlagos versenytársad?
- Ígéret: Van olyan ígéreted, amit 10-ből 9 alkalommal biztosan tudsz teljesíteni?
- Célcsoport: Tudod, hogy ki az, akinek te vagy a jó választás, és ki az, akinek nem?
- Ajánlat: Az ajánlatod tartalmaz konkrét eredményt vagy csak általános szöveget?
- Bizonyíték: Van hiteles visszajelzés, referencia, adat, ami alátámasztja, hogy tényleg jó vagy?
- Csatorna: Van saját csatornád (weboldal + hírlevél vagy stabil közösség), vagy csak bérelt felületeken élsz?
- Üzenet: Van 3–5 állításod, amit következetesen kommunikálsz, vagy minden héten másról beszélsz?
- Kapacitás: Ha holnap megduplázódik a kereslet, tudod teljesíteni úgy, hogy ne romoljon a minőség?
- Ügyfélkezelés: Van folyamatod panaszkezelésre, visszahívásra, utánkövetésre?
- Mérés: Tudod, mennyi egy vevő megszerzési költsége és mennyi profitot hagy nálad hosszabb távon?
- Döntés: Van fix heti döntési pontod marketingre, vagy csak akkor nyúlsz hozzá, amikor baj van?
- Tanulás: Tudsz mondani három konkrét dolgot, amit az elmúlt 90 napban tanultál a vevőidről?
| Napóleoni elv | Mai marketing feladat | Mit érdemes figyelni |
|---|---|---|
| Egyszerű identitás | 1 mondatos pozicionálás | Megjegyezhetőség, ajánlások száma |
| Csatornakontroll | Saját média felépítése | Hírlevél feliratkozók, organikus forgalom |
| Közönségek kezelése | Szegmentált üzenetek | Konverzió szegmensenként |
| Tempó és fegyelem | Heti kampány- és mérési ciklus | Tanulási sebesség, hibák csökkenése |
| Legitimitás | Bizonyítékok, átláthatóság | Visszatérők aránya, bizalomindex (NPS vagy értékelések) |
| Háttérrendszer | Ügyfélélmény és teljesítés javítása | Panaszok száma, átfutási idő, profit |
Ha ebből akciót akarsz, akkor én így bontanám le: 30 nap alatt rendbe teszed az alap üzenetet és az ajánlatot (mit adsz, kinek, mennyiért, milyen feltételekkel), 60 nap alatt felépítesz egy saját csatornát (weboldal + hírlevél vagy rendszeres videó/tartalom), 90 nap alatt pedig beállítod a mérési és döntési ciklust (heti kontroll, havi értékelés). Nem kell egyszerre mindent megoldani, de kell sorrend. Napóleon sem egyszerre akart mindent: előbb stabilizált, aztán terjeszkedett. Vállalkozóként a stabilizálás nálad a rendszer rendbetétele.
Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint
Ha egy mondatban kellene összefoglalnom, mit vigyél el a „Napóleon marketing tanácsai” témából, akkor ezt mondanám: a marketing a vezető felelőssége. Nem az ügynökségé, nem a social media manageré, nem a „hirdetéskezelő srácé”. A vezetőé. Aki azt hiszi, hogy elég jó „eszközt” találni, és akkor kinyílnak a pénztárcák, az ugyanabba a hibába fut bele, mint a politikai vezetők, akik azt gondolják, hogy elég hangosan beszélni, és akkor mindenki követ. Nem. A piac nem követ. A piac mérlegel. És ha a valóság nem áll az ígéret mögött, akkor a piac előbb-utóbb büntet. Lehet, hogy lassan, lehet, hogy gyorsan, de büntet.
„A marketing nem ott kezdődik, hogy hirdetsz. Ott kezdődik, hogy felelősséget vállalsz az üzenetedért, és felépíted azt a rendszert, ami az ígéretet tényleg teljesíti.” – Dajka Gábor
Napóleon a saját történetét nem rábízta a környezetére, hanem megírta. Ebből te is tanulhatsz, csak békésebb és tisztább módon: fogalmazd meg, ki vagy a piacon, és legyél következetes. Ne akarj mindenkinek megfelelni. Ne akarj olcsó is lenni, meg prémium is, meg gyors is, meg „bármit megcsinálunk” is. A vállalkozói világban a „bármit” általában a gyengék menekülőszava. Válassz. A választás kockázat, de a nem választás biztos pénzégetés. És ha te mikro- vagy kisvállalkozóként Magyarországon szeretnél nem csak túlélni, hanem stabilan építkezni, akkor én őszintén javaslom, hogy foglalkozz a marketing mögötti pszichológiai mechanizmusokkal is – nem trendek miatt, hanem azért, mert a vevő döntése fejben dől el. Ebben a szemléletben segíthet a „Dajka Gábor: Online Marketing és Pszichológia” című könyvem is, mert nem platformokat tanít, hanem gondolkodásmódot.
Végül egy provokatív mondat: a marketing nem a figyelem megszerzéséről szól, hanem a figyelem megtartásának jogáról. Aki ezt nem érdemli ki, annak a legjobb kampány is csak rövid villanás. Aki viszont kiérdemli, annak a piac idővel magától is visszajön. Ebben a különbségben van a pénz. És ez az a pont, ahol Napóleon tanulsága tényleg modern: nem a csatákban, hanem a fegyelemben.
Szakértő válaszol – gyakori kérdések
Tényleg lehet-e Napóleontól marketinget tanulni?
Igen, ha nem szó szerint érted. Nem „háborús taktikát” tanulsz, hanem azt, hogyan épül fel egy erős üzenet, hogyan működik a csatornakontroll, és miért fontos a következetes pozicionálás. A lényeg az, hogy a marketing társadalmi befolyás, és Napóleon ebből a szempontból történelmi laboratórium.
Hol a határ a meggyőzés és a manipuláció között?
A határ ott van, hogy a vevő érdekét szolgálja-e a döntés. Ha a kommunikációd segít tisztán látni, és a terméked valóban teljesíti, amit ígérsz, akkor meggyőzésről beszélünk. Ha elhallgatsz lényegi információkat, túlígérsz, vagy olyan döntést presszionálsz ki, ami a vevőnek rossz, akkor manipuláció. Rövid távon lehet belőle bevétel, hosszú távon viszont bizalomvesztés és reputációs kár.
Miért nehéz a magyar piacon „nagy márkát” építeni?
Mert kicsi a piac, gyorsan terjednek a rossz tapasztalatok, és erős az árérzékenység. Emiatt sok vállalkozó rövid távú akciókba menekül, és nem épít stabil ígéretet. Pedig pont itt lenne értelme a következetességnek: ha a vevő azt érzi, hogy kiszámítható vagy, akkor kevésbé fog csak az ár alapján dönteni. Magyarországon a bizalom építése lassabb, de amikor megvan, nagyon erős megtartó erő.
Mi a leggyakoribb hiba, amikor valaki gyorsabb marketinget akar?
Az, hogy tempót akar rendszer nélkül. Gyorsan posztol, gyorsan hirdet, gyorsan vált csatornát, gyorsan költ – csak épp nincs fix mérés, nincs tanulási ciklus, nincs következetes üzenet. Ilyenkor a gyorsaság csak zajt termel. A helyes sorrend: üzenet és ajánlat tisztázása, saját csatorna építése, mérés beállítása, és csak utána tempó.
Ajánlott magyar videó/podcast
A Napóleon-téma óhatatlanul felhozza a befolyásolás és a határkérdések témáját is, ezért ehhez a cikkhez leginkább ez illik:
