Cégvezetőként ezt tanuld Rambótól

Amikor Rambóra gondolsz, valószínűleg nem az Excel-táblák, a cash-flow terv vagy a HR-stratégia jut eszedbe, hanem az, hogy „ezt az embert egyszerűen nem lehet megtörni”. A karakter túlzó, filmszerű és erősen stilizált, mégis jól rávilágít egy olyan tulajdonságra, amire a mai vállalkozói világban óriási szükség van: a rezilienciára, azaz a visszapattanó képességre. Az elmúlt évek válságai – pandémia, infláció, beszállítói zavarok, munkaerőpiaci hullámzások – sok magyar cég számára nem egyszerűen kihívást, hanem egyfajta folyamatos „üzleti hadszínteret” teremtettek. Aki vezetőként ebben a környezetben dolgozik, nagyon gyorsan rájön, hogy a tankönyvi stratégiák önmagukban kevesek: mentális teherbírás, gyors reakció, józan önkritika és kényelmetlen döntések vállalása nélkül a legszebb üzleti terv is papíron marad. A modern szervezeti kutatások a rezilienciát nem „keménységként”, hanem tanulásképes, alkalmazkodó, önjavító rendszerként írják le: olyan vállalatként, amely képes sokkból is építkezni, nem csak túlélni. A következő bekezdésekben Rambót nem filmsztárként, hanem gondolkodási mintaként használjuk: megnézzük, hogyan fordítható le az ő „nem adom fel” attitűdje üzleti nyelvre – főleg magyar KKV-k és cégvezetők szemszögéből. Nem arról lesz szó, hogy legyél agresszív, hanem arról, hogyan tudsz higgadtan, következetesen és mentálisan stabilan vezetni egy olyan piacon, ahol ma már nem az nyer, aki a leghangosabb, hanem az, aki a leghosszabb ideig képes fókuszáltan, fegyelmezetten jelen lenni.

Rambó mentalitása: a vállalkozói reziliencia pszichológiája

Rambó egyik legérdekesebb jellemzője, hogy a történet bármely pontján képes újraértelmezni a helyzetet: felméri a terepet, az erőforrásokat, az ellenfél mozgását, majd ehhez igazítja a saját lépéseit. A szervezeti rezilienciáról szóló kutatások is ezt emelik ki: azok a vezetők, akik krízishelyzetben képesek újraértelmezni a valóságot, és a kapcsolataikon keresztül mozgósítják a környezetüket, gyorsabban állítják talpra a cégüket. Itt két dolog találkozik: a belső kontroll (nem a körülményeket hibáztatom, hanem azt nézem, én mit tehetek), és a tanulási hajlandóság (miből tudok következtetést levonni, mit kell legközelebb másképp csinálni). Egy vezető rezilienciája nem azt jelenti, hogy mindent kibír mosolyogva, hanem azt, hogy a nyomás alatt sem veszti el a realitásérzékét: képes elfogadni, hogy baj van, és közben higgadtan cselekedni. A kutatások szerint azok a szervezetek, amelyek tudatosan építik a tanulási folyamataikat (hibák kibeszélése, rendszeres visszajelzés, kísérletezés), rugalmasabban reagálnak válságokra, és gyorsabban tudják visszaépíteni a teljesítményüket.

Vezetőként tehát nem az a kérdés, hogy „elég erős vagy-e”, hanem az, hogy mennyire vagy hajlandó szembenézni a valósággal, és közben képes vagy-e magad köré olyan csapatot építeni, amely nem omlik össze az első nagyobb ütésnél.

„Nem az a vállalkozó marad talpon, aki soha nem hibázik, hanem az, aki nem hazudik magának, amikor hibázott.” – Dajka Gábor

Kitartás és hosszú távú gondolkodás a vállalkozásban

Rambó egyik legerősebb üzenete az, hogy a küldetés nem napi hangulattól függ: ha eldöntötte, hogy végigcsinál valamit, akkor végigviszi. A magyar KKV-k jelentős része ezzel szemben rövid távú impulzusokra reagál: ha jó a hónap, jöhet a fejlesztés; ha gyengébb, azonnal visszavágnak marketinget, csökkentik a kapacitást, és elhalasztanak minden befektetést. Ez a „hónapról hónapra élünk” gondolkodás teljesen szembemegy azzal, amit a reziliens cégeknél látunk. A válságokat vizsgáló nemzetközi tanulmányok alapján azok a vállalkozások teljesítenek jobban, amelyek kitartóan fejlesztik a képességeiket (digitális rendszerek, innováció, humán tudás), és nem csak tűzoltásra használják a válságokat. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy vezetőként nem engedheted meg magadnak az állandó stratégiaváltást csak azért, mert egy kampány nem hozott azonnal extra nyereséget, vagy egy új termék lassabban futott fel a vártnál. A kitartás nem egyenlő a makacssággal: akkor egészséges, ha közben folyamatosan mérsz, tanulsz és korrigálsz. Ha a céged üzleti modellje alapvetően működőképes, akkor a legtöbb esetben nem az a megoldás, hogy évente új piacot, új profilt vagy új csatornát keresel, hanem az, hogy végre végigcsinálsz egy 2–3 éves fejlesztési ciklust. Dajka Gábor tapasztalata szerint a hazai vállalkozók jelentős része előbb un bele a saját tervébe, mint ahogy a piac egyáltalán észrevenné, hogy komolyan gondolja. Itt jön be a Rambó-mentalitás: a cél nem az, hogy hősies gesztusokat tegyél, hanem az, hogy akkor se ess szét, amikor harmadszor kell újratervezni a következő negyedévet.

„A legtöbb vállalkozó nem a piaci versenybe bukik bele, hanem abba, hogy belül feladja, mielőtt az üzlete egyáltalán esélyt kapna a felnövésre.” – Dajka Gábor

Alkalmazkodóképesség és stratégiaváltás válságban

Rambó túlélésének másik alapja az, hogy folyamatosan figyeli a környezetét: ha változik a terep, változik a taktikája is. A vállalatok esetében ugyanez az alkalmazkodóképesség dönt arról, hogy egy sokk – például infláció, új szabályozás, piacszűkülés – pusztán fájdalmas epizód lesz, vagy hosszan elhúzódó lejtmenet. Az utóbbi évek esettanulmányai világosan mutatják: azok a szervezetek vészelték át jobban a kríziseket, amelyek nem csak „elszenvedték” az eseményeket, hanem tanulási folyamatként kezelték őket, és hajlandóak voltak elengedni régi beidegződéseket is. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem ragaszkodsz mereven egy csatornához, egy termékkategóriához vagy egy régi árstruktúrához, ha a körülmények egyértelműen ellene mennek. Nem arról van szó, hogy minden új „trenddel” úszni kell, hanem arról, hogy legyen rendszered az alkalmazkodásra: évente legalább egyszer stratégiai szinten átnézed, milyen irányba változik a piacod, milyen új technológiák vagy fogyasztói elvárások jelentek meg, és ezek hogyan érintik a cégedet. A reziliens vállalkozásoknál ez nem ad hoc ötletelés, hanem ismétlődő folyamat: adatok, vevői visszajelzések, konkurensek lépéseinek elemzése, majd a szervezet működésének ehhez igazítása. Ha Rambó szintjén akarnánk megfogalmazni: mindig legyen nálad B-terv – de úgy, hogy közben a fő irányt nem cseréled le havonta. A magyar KKV-knál gyakori hiba, hogy az alkalmazkodás kimerül annyiban, hogy „mostantól mi is fent vagyunk az XY platformon”, miközben a rendszer többi része érintetlen marad. Ez nem alkalmazkodás, hanem pótcselekvés.

Gyors döntéshozatal nyomás alatt

Rambónak nincs ideje hosszan értekezni arról, merre kéne menni: dönt, cselekszik, vállalja a következményeket. Egy cégvezető természetesen nem működhet így végletekig sűrített tempóban, de a gyors, strukturált döntéshozatal képessége ma elengedhetetlen. Az a vállalkozás, ahol minden változtatáshoz három kör e-mail, két értekezlet és egy „gondoljuk még át” fázis kell, egyszerűen nem fogja bírni a jelenlegi piac sebességét. A válságokkal foglalkozó menedzsmentkutatások rendre azt mutatják, hogy azok a vezetők navigálják eredményesebben a szervezeteiket, akiknek előre kialakított döntési protokolljaik vannak: egyértelmű, ki miről dönthet, milyen adatokat kell látni, mi a legkésőbbi határidő, és milyen kísérleti lépésekkel lehet minimalizálni a kockázatot.

A gyakorlatban ez lehet például az, hogy definiálod, milyen mutatók jelzik a „piros zónát” (például 3 hónap alá eső likvid tartalék), és ilyen esetben automatikusan életbe lép egy előre kidolgozott csomag: költségátvizsgálás, prioritások újrarendezése, marketingmix finomhangolása. A lassú döntés gyakran nagyobb kárt okoz, mint egy félig tökéletes, de gyorsan végrehajtott lépés, amit később korrigálni tudsz. Rambó szemszögéből: nem vársz addig, amíg minden információ a kezedben van, mert akkor már késő – viszont tudatosan vállalod, hogy 70–80%-os informáltság mellett is cselekszel, majd a valóság fényében finomítasz. Ez mentálisan megterhelő, de pontosan ez különíti el a tényleges vezetőt a pozíciót betöltő szereplőtől.

Vezetői stílus: magabiztosság, felelősségvállalás, határok

Rambó karaktere szóló hős, de amikor csapatban mozog, egyértelműen látszik: nem kérdés, ki vállalja a felelősséget a döntésekért. A szervezeti pszichológiai kutatások évek óta hangsúlyozzák, hogy a beosztottak teljesítményét és elkötelezettségét döntően a közvetlen vezető magatartása határozza meg. A Gallupra hivatkozó friss elemzések szerint a munkavállalói elköteleződés szórásának körülbelül 70%-a a vezetőn múlik. Ez nem csak „jófejséget” jelent, hanem világos elvárásokat, következetes számonkérést és azt, hogy a vezető saját magát is mércének tekinti. Ha bizonytalan vagy, azonnal átadod ezt az érzést a csapatnak; ha hárítod a felelősséget („az ügynökség rontotta el”, „a munkatársak nem elég jók”), akkor a szervezet is ezt fogja másolni. A jó vezető nem attól lesz „karizmatikus”, hogy hangos vagy látványos, hanem attól, hogy a viselkedése kiszámítható, a döntései mögött látszik gondolkodás, és képes nemet mondani akkor is, ha az rövid távon konfliktussal jár. Ez az a pont, ahol Rambó-mentalítás találkozik a józan üzleti racionalitással: nem engedsz minden nyomásnak, de nem is játszod az érinthetetlen főnököt. A magyar piacon gyakori két véglet: vagy haverkodó, „legyünk jóban” jellegű vezetést látunk, amely nem mer követelni, vagy túlságosan kemény, tekintélyelvű stílust, amely minden kritikát személyes támadásnak él meg. Egyik sem támogatja a rezilienciát. A cél az, hogy a csapatod pontosan tudja: te döntesz, te viszed el a balhét, de közben partnerként kezeled őket, akiknek a véleménye valódi input, nem formaság.

Minimalizmus az üzletben: mit dobj ki a hátizsákodból?

Ha elképzeled Rambót egy hadszíntéren, biztosan nem túlpakolt bőröndökkel látod magad előtt. Csak azt viszi magával, amire ténylegesen szüksége van. A vállalkozások jelentős része viszont évek alatt telepakolja magát felesleges rendszerekkel, termékekkel, projekttel, miközben a környezet folyamatosan változik. Válsághelyzetben ez az „elnehezülés” válik igazán veszélyessé: lassabb döntéshozatal, átláthatatlan költségstruktúra, energiát szívó, de nyereséget nem termelő tevékenységek. A reziliens cégek egyik közös jellemzője, hogy időről időre brutálisan őszinte leltárt készítenek: mi az, ami ténylegesen hozzájárul a nyereséghez és a hosszú távú versenyképességhez, és mi az, ami csak megszokásból van még a rendszerben. Vezetőként neked kell kimondanod, ha egy termékcsalád már csak viszi az erőforrást, ha egy szolgáltatás több energiát emészt fel, mint amennyit hoz, vagy ha egy régi együttműködés már nem illeszkedik a stratégiádba. Fontos különbséget tenni az okos és az ostoba költségcsökkentés között: marketinget például tipikusan ott húznak vissza először, ahol amúgy sem volt jól felépített stratégia. A Rambó-szemlélet itt annyit jelent: nem cipelsz olyasmit, ami gyengíti a mozgékonyságodat. Magyarul: nem minden kiadást kell megvágnod, hanem azokat, amelyek nem támogatják a fő céljaidat. Lehet, hogy kevesebb, de kompetensebb alvállalkozóra van szükséged; lehet, hogy három felesleges szoftver-előfizetés árán tudnál egy olyan szakembert fizetni, aki végre rendbe teszi a kampányaidat. Ezek a döntések kellemetlenek, de stabilitást adnak.

Csapat, bizalom és belső kommunikáció: a „fedezék” megteremtése

Bár Rambót gyakran magányos hősként ábrázolják, a történetek egy részében világosan látszik: ha van csapat, akkor annak működéséért is felelősséget vállal. Üzleti szinten ez azt jelenti, hogy vezetőként nem csak a piaccal kell foglalkoznod, hanem azzal is, hogyan működik a belső kommunikáció, mennyire érthetőek a célok, mennyire érzik a munkatársaid, hogy számítanak. A reziliens szervezeteknél a kutatások három visszatérő elemet azonosítanak: magas szintű bizalom, őszinte visszajelzési kultúra és olyan tanulási környezet, ahol nem büntetik automatikusan a hibákat, hanem elemzik és beépítik a tanulságokat. Ez nem „puha” téma, hanem konkrét üzleti kérdés: ha a csapatod nem mer szólni időben problémákról, ha a középvezetők féltik a pozíciójukat, és inkább elfedik a gondokat, akkor a krízis mindig váratlanul fog csapódni a felszínre. A Gallupra épülő elemzések rámutatnak, hogy ott magasabb a teljesítmény és alacsonyabb a fluktuáció, ahol a munkavállalók pontosan tudják, mit várnak tőlük, kapnak rendszeres visszajelzést, és érzik, hogy számít a véleményük. Rambó-nyelvre lefordítva: ha beindul a „tűzharc”, nem akkor kezdesz el magyarázni az embereidnek, mit is kéne csinálniuk. A jó cégvezető előre felkészíti a csapatot: kommunikálja a célokat, a prioritásokat, és gondoskodik arról, hogy a kulcsfolyamatok dokumentáltak és átláthatók legyenek. Így egy váratlan helyzetben nem teljes pánik, hanem legfeljebb feszített, de irányított reagálás alakul ki.

Magyar KKV-k: mit jelent a Rambó-hozzáállás a hazai piacon?

A magyar KKV-szektor sajátossága, hogy egyszerre kell küzdenie a tőkehiánnyal, a viszonylag kicsi piaccal és a gyorsan változó szabályozási környezettel. Egy multinál sokszor van tartalék idő, pénz és emberi erőforrás formájában – egy mikrovállalkozásnál viszont egy rossz döntés is képes hónapokra visszavetni a céget. A Rambó-mentalitás itt elsősorban nem „keménykedést” jelent, hanem felelősségvállalást: nem külső szereplőktől várod a megmentést, hanem kikényszeríted magadból a tanulást, az önkritikát és a rendszerépítést. A nemzetközi KKV-kutatások azt mutatják, hogy azok a kisvállalkozások maradnak stabilabbak, amelyek tudatosan fejlesztik a digitális és innovációs képességeiket, és nem csak reagálnak a válságokra, hanem előre készülnek rájuk. Magyar vállalkozóként ez többek között azt jelenti, hogy nem az az első kérdésed, „melyik új csatornán lehet most csodát elérni”, hanem az, hogy: mennyire ismered a célcsoportodat, mennyire stabil a pénzügyi háttered, mennyire következetes a márka- és tartalomstratégiád. Az „Online Marketing és Pszichológia” című könyv pontosan ebben segít: abban, hogy ne kampánytrükkökben, hanem pszichológiai alapokra épített, hosszú távú marketingrendszerben gondolkodj, ami sokkal jobban bírja a külső sokkokat, mint egy-egy ügyesen eltalált hirdetés. A Rambó-hozzáállás a hazai piacon végső soron azt jelenti: nem illúziókban élsz a saját vállalkozásoddal kapcsolatban, hanem hajlandó vagy szembenézni azzal is, ha valami nem működik, és nem félsz hozzányúlni a kényes pontokhoz sem – legyen szó árstratégiáról, termékpalettáról vagy akár a saját vezetői működésedről.

Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint

Ha lehántjuk Rambóról a filmipar túltolt rétegeit, marad egy egyszerű, de kellemetlen üzenet: vagy vállalod a felelősséget a helyzetedért, vagy mások döntenek helyetted. Vállalkozóként három dolgot érdemes nagyon komolyan venned. Először: válaszd ki a csatákat. Nem kell mindenkivel versenyezned, nem kell minden fronton egyszerre jelen lenned; sokkal erősebb vagy, ha néhány jól meghatározott piaci résben akarsz igazán jó lenni. Másodszor: dolgozz ki egy működő, írásban is rögzített stratégiát, és tarts ki mellette legalább 2–3 évig, miközben mérsz, tesztelsz és finomhangolsz. Harmadszor: fejleszd magadat legalább olyan tempóban, mint a cégedet – ha te lelkileg vagy szakmailag lelassulsz, a vállalkozásod sem fog gyorsabban menni. Nem kell Rambónak öltöznöd, nem kell „keményfiúnak” látszanod, de nem engedheted meg magadnak, hogy sértődésből, hiúságból vagy kényelemből ne hozd meg a szükséges döntéseket. Ha tudod magadról, hogy a marketing, a pénzügy vagy a cégstratégia még gyenge pont, akkor nem szégyen segítséget kérni – szégyen akkor lesz, ha évek múlva is ugyanott toporogsz, miközben megy a panaszkodás a piacra, a vevőkre, a konkurenciára. A Rambó-szemlélet lényege nem a hősi póz, hanem egy nagyon józan mondat: „Ami rajtam múlik, azt megcsinálom.” Ha ezt komolyan veszed, és mellé megérted az online marketing és pszichológia összefüggéseit, akkor olyan vállalkozást tudsz építeni, amely nem csak túléli a következő válságot, hanem erősebben jön ki belőle, mint ahogy bement.

Szakértő válaszol – gyakori kérdések

Nem lesz toxikus a cégem, ha Rambóként kezdek gondolkodni?

A Rambó-mentalitás félreértése pont ott szokott kezdődni, amikor valaki „keménységet” kever össze agresszióval. Nem arról van szó, hogy a munkatársaidat le kell rohanni, vagy hogy minden konfliktust erőből kell megoldani. A lényeg a felelősségvállalás, a következetesség és a józan döntéshozatal. A reziliens vezető tud nemet mondani, tud határokat húzni, de közben figyel az embereire, kérdez, meghallgat, és átláthatóan kommunikál. Ha azt érzed, hogy a „keménység” nálad feszültségkeltő, félelemkeltő légkörrel jár, akkor valójában nem Rambó-szemléletet, hanem kontrollálatlan indulatokat építesz be a cégkultúrába. Ez hosszú távon tönkreteszi a teljesítményt és az együttműködést. A cél az, hogy úgy legyél következetes, hogy közben nem veszik el az emberi méltóság, és a kritika mellett is világos marad: a közös cél ugyanaz.

Hogyan tudok vezetőként ellenállóbbá válni a gyakorlatban?

Reziliencia nélkül nincs stabil cégvezetés, de ez nem veleszületett adottság, hanem fejleszthető készség. A gyakorlatban három dolgot érdemes beépíteni a mindennapjaidba. Az első: rendszeres, őszinte helyzetértékelés – havonta legalább egyszer ülj le a saját számoddal, és írd le, mi működik, mi nem, hol hazudsz magadnak. A második: tudatos tanulási terv – konkrétan döntsd el, milyen témákban akarsz fejlődni (marketing, pénzügy, vezetés, pszichológiai mechanizmusok), és ehhez válassz képzéseket, könyveket, mentorokat. A harmadik: támogató közeg – ne egyedül próbáld kibírni a nyomást, legyenek olyan szakmai kapcsolataid, akikkel őszintén meg tudod beszélni a dilemmáidat. Dajka Gábor tapasztalata szerint azok a vállalkozók bírják jobban a terhelést, akik nem „szégyellik” kimondani, ha elakadtak, és hajlandók beépíteni a külső visszajelzéseket, még ha az elsőre kellemetlen is.

Miben más a magyar piac, amikor a vállalkozói rezilienciáról beszélünk?

A magyar piac méretben, kultúrában és tőkeellátottságban is más, mint a nyugati példák, amelyeket sokszor mintaként szoktak felhozni. Itt sokkal kevesebb a mozgástér a hibázásra: egy rosszul időzített beruházás vagy egy elhibázott kampány arányaiban nagyobb kárt tud okozni egy KKV-nak, mint egy tőkeerős multinak. Ezért különösen fontos a fegyelmezett pénzügyi gondolkodás, a fokozatos építkezés és az, hogy ne egy az egyben másold a külföldi óriások taktikáit. A hazai reziliencia arról szól, hogy miközben elfogadod a korlátokat (kisebb piac, érzékenyebb vásárlóerő, gyorsan változó szabályok), közben beleteszed a munkát abba, hogy pontosan ismerd a célcsoportodat, és ehhez igazítsd a kommunikációt, az árképzést és az értékajánlatot. Ez nem látványos, de sokkal stabilabb pálya, mint az illúziókergetés.

Mekkora cégméretig működik a Rambó-hozzáállás, és mikor kell „váltani”?

A Rambó-szemlélet – felelősségvállalás, kitartás, gyors reagálás – mikro- és kisvállalkozásoknál különösen erős fegyver, mert itt a tulajdonos személye és gondolkodása közvetlenül átszivárog minden döntésbe. Ahogy a cég növekszik, a „mindent én viszek a hátamon” modell már nem tartható: ilyenkor a reziliencia abban jelenik meg, hogy a vezető képes rendszereket építeni, delegálni, középvezetőket kinevelni. A szemlélet maradhat Rambó-szerű (nem panaszkodunk, hanem cselekszünk), de az eszköztárnak professzionálisabbá kell válnia: folyamatok, riportálás, szervezeti struktúra, tudatos employer branding. Ha ezt a váltást nem léped meg időben, akkor könnyen te magad leszel a cég szűk keresztmetszete, bármennyire szívós is vagy egyénileg.

Ajánlott magyar videó/podcast

Ha szeretnél még mélyebben ráhangolódni a kitartás témájára – kifejezetten vállalkozói szemszögből –, érdemes megnézned a „Soha ne add fel!” című videómat, ahol a tanult tehetetlenség jelenségéről és a hosszú távú gondolkodásról beszélek, közérthetően, vállalkozói példákkal.

Források

Ha tetszett a cikk, támogasd a blogomat és vedd meg a könyvem.
alul
Címkék:

Egész jók

Csak 5775 Ft

Népszerű

Vállalkozás alapítása előtt: miért nem elég az ötlet?

Magyarországon ma rengetegen gondolkodnak vállalkozás-alapításban: elegük lett a főnökükből, szeretnének több pénzt, szabadabb életet, vagy egyszerűen úgy érzik, „ennél én jobbat tudnék csinálni”. Az ötlet ilyenkor már megvan, a lelkesedés is, és sokan azt gondolják, innen csak technikai kérdés, hogy elinduljon a cég. A statisztika viszont józanabb képet mutat. Az Eurostat adatai szerint az Európai...

Miért hozok tanulságokat a marketing-tanácsadásokról?

Ha valaki évek óta marketing-tanácsadásokból él, egy idő után ugyanazokat a mondatokat hallja vissza különböző iparágakból, városokból, teljesen eltérő személyiségű vállalkozóktól. Nem azért, mert a vállalkozók egyformák lennének, hanem mert a rendszerszintű hibák nagyon hasonlóak. Aki ebből él, hogy belelát cégek számaiba, terveibe és döntéseibe, annak idővel nemcsak az egyedi történetek maradnak meg, hanem az...

Amikor a papír már megvan, de az ügyfél még sehol

Képzeld el a pillanatot, amikor befejezted a komoly szakmai képzést, kezedben az oklevél, a fejedben friss tudás, és végre kimondhatod: coach vagy, tréner vagy, tanácsadó vagy, VA vagy, szövegíró vagy, grafikus vagy – szolgáltató vagy. Az első napokban ez felszabadító érzés: „most már tényleg elindul az új életem”. Aztán telnek a hetek, a naptárad viszont...

Generatív AI a munkahelyen: az 5 vezetői feszültség és a bevezetés gyakorlata

A generatív mesterséges intelligencia (generative AI) körül most minden egyszerre történik: lelkesedés, félelem, kapkodás, és a „nekünk is kell valami AI” típusú vezetői reflex. A gond ott kezdődik, hogy a munkahelyi AI nem egy új szoftver bevezetése, hanem a munkavégzés logikájának átírása. Amikor egy rendszer leveszi rólad a monoton, fárasztó feladatokat, rövid távon hálás leszel....

Itt érsz el

Keress bátran

Előadások tartását és podcast beszélgetéseket szívesen vállalok, illetve a sajtónak is nyilatkozom.
Sajtóreferenciák itt.

Idézz tőlem

Szeretem ha a gondolataimat idézik kiadványokban, weboldalakon, adásokban. Szívesen visszalinkellek, írj rám.

© Copyright 2025