Bruttó és nettó érték jelentése a számvitelben

Ha van két szó, amitől a magyar vállalkozói valóságban meglepően sok pénz és energia el tud folyni, az a „bruttó” és a „nettó”. Azért veszélyesek, mert első ránézésre túl egyszerűnek tűnnek: bruttó ár = nettó ár + ÁFA, ennyi, lépjünk tovább. Csakhogy a vállalkozás nem egy matekpélda, hanem egy döntéssorozat. A „bruttó” és „nettó” pedig nem csak az ÁFA-ról szól, hanem arról, hogy melyik nézőpontból beszélsz: a vevő szemével, a cég eredményével, a cashflow-val, az eszközök értékével, az adóalapok logikájával, vagy éppen a marketing megtérülésével. Ugyanaz a szám másként viselkedik, ha a pénztárban, a bankban, a számlán, a főkönyvben, vagy a hirdetési fiókban nézed.

Marketingesként és cégvezetőként én ezt nem „könyvelői finomkodásnak” látom, hanem napi szintű stratégiai kérdésnek. A bruttó–nettó összekeverése tipikusan három helyen üt vissza. Az árazásban (mert rossz összeget kommunikálsz vagy rosszra alkudozol), a tervezésben (mert a büdzsét nettóban álmodod meg, de bruttóban kell kifizetni), és a döntéstámogatásban (mert a kimutatásaid nem ugyanarról a valóságról beszélnek). Egy átlagos magyar KKV-nál ez úgy néz ki, hogy a tulajdonos meg van győződve róla: „nyereségesek vagyunk”, közben a kampányok alatt folyamatosan feszül a likviditás, az ÁFA-ciklus miatt mindig késésben van a pénz, és a marketing „drágának” érződik. Nem a marketing drága, hanem a fogalmi rendszer kusza. És amikor a fogalmak kuszák, a döntések is kuszák lesznek.

Bruttó ár és nettó ár: nem csak ÁFA-számolás

A legismertebb dimenzió a termékek és szolgáltatások ára. A bruttó ár az az összeg, amit a végén a vevő ténylegesen kifizet (tipikusan ÁFÁ-val növelten). A nettó ár pedig az adót nem tartalmazó ellenérték. Csakhogy a „vevő” nem egyféle. Lakossági piacon (B2C) a vásárló fejében a bruttó ár a valóság: őt nem vigasztalja, hogy a nettó szép, ha a kasszánál a bruttó megy le a kártyáról. Üzleti piacon (B2B) viszont a tárgyalások gyakran nettóban zajlanak, mert a partner jellemzően nem az ÁFA-t akarja optimalizálni, hanem a nettó beszerzési költséget, a fedezetet és a továbbértékesíthetőséget nézi. Ettől még B2B-ben sem „mindegy” az ÁFA, csak más a szerepe: a cashflow-t és az adminisztrációt befolyásolja, nem az üzleti logikát.

Marketing szempontból a bruttó vs. nettó nem puszta számolás, hanem kommunikációs döntés. Két tipikus csapda van. Az egyik, amikor a vállalkozó B2C-ben nettó árat kommunikál (mert „úgy olcsóbbnak tűnik”), majd csodálkozik a reklamációkon és a kosárelhagyáson. A másik, amikor B2B-ben bruttóval dobálózik, és ezzel akaratlanul is azt üzeni: „nem értem a vállalati gondolkodást”. Az árazásnál a fegyelem számít: írd oda mindig, hogy nettó vagy bruttó, és tedd egyértelművé az ÁFA státuszt. Egy egyszerű táblázat is segít rendet tenni a fejekben:

A képlet triviális, mégis gyakran rosszul kerül elő: bruttó = nettó × (1 + ÁFA), nettó = bruttó ÷ (1 + ÁFA). A komoly rész ott kezdődik, amikor akciót hirdetsz, csomagot adsz, ingyen szállítást kommunikálsz, vagy többféle ÁFA-kulcsú terméked van. Ilyenkor már nem elég egy gyors fejszámolás: rendszerszintű megoldás kell (árképzési szabályzat, webshop beállítások, számlázás és kommunikáció összehangolása), különben a marketing üzenete és a pénzügyi valóság elcsúszik egymás mellett.

ÁFA és likviditás: az „átfolyó” tétel, ami mégis fáj

Az ÁFA-t a vállalkozók egy része úgy kezeli, mintha „nem is lenne igazi pénz”, mert végső soron csak továbbítja az állam felé. Ezzel az a gond, hogy a bankod nem filozofál: amit ki kell fizetni, azt ki kell fizetni, méghozzá bruttóban. A likviditás oldaláról az ÁFA nagyon is valós tétel, mert időben elcsúszik: ma kifizeted a beszállítót bruttóban, a levonható ÁFA pedig csak később, bevalláskor válik „visszanyerhetővé” (vagy csökkenti a fizetendőt). Ugyanez fordítva: ma beszeded a vevőtől a bruttót, de a fizetendő ÁFÁval később el kell számolnod. Amíg a rendszer körbe nem ér, addig ez egy folyamatosan jelen lévő feszültség, főleg növekedésnél.

Tegyük fel, hogy egy kampányra kapsz egy 1 000 000 Ft + ÁFA számlát. A marketinges fejedben ez „egy millió”. A valóságban viszont a számlát jellemzően bruttóban fizeted: 1 270 000 Ft. Ha ÁFA-levonásra jogosult vagy, akkor ez hosszabb távon valóban közelebb áll az „egy millióhoz”, de a pénz mozgása ettől még bruttó. Ha pedig alanyi adómentes vagy, vagy olyan tevékenységed van, ahol az ÁFA nem levonható, akkor nincs is miről beszélni: a bruttó a tényleges teher. Ez az a pont, ahol marketing és pénzügy gyakran elbeszél egymás mellett. A marketinges nettóban kér büdzsét, a vezető bruttóban nézi a bankszámlát, és a kettő között kialakul az a tipikus mondat: „nem értem, hová lett a pénz”.

Én itt egyetlen, üzletileg józan szabályt szeretek: a tervezésnek két szinten kell futnia. Az egyik szint a „gazdasági valóság” (eredmény): ide való a nettó logika, a fedezet, a megtérülés, a nettó árbevétel. A másik a „kifizetési valóság” (cashflow): ide való a bruttó kifizetés, az ÁFA-ciklus, a fizetési határidők és az, hogy mikor fogy el ténylegesen a pénz. Ha ezt a kettőt nem választod szét, akkor vagy túl merész leszel (mert nettóban bátor a terv), vagy túl óvatos (mert bruttóban félelmetes a világ). A stabil cégvezetés nem egyik vagy másik, hanem mindkettő egyszerre.

Tárgyi eszközök bruttó értéke és nettó értéke: amit a mérlegben látsz, és amit a pénztárban érzel

A bruttó–nettó páros a tárgyi eszközöknél sokakat még jobban megzavar, mert itt már nem „ÁFA-s bruttóról” beszélünk elsődlegesen, hanem számviteli értékekről. A tárgyi eszköz bruttó értéke jellemzően a bekerülési érték: amennyiért az eszközt megszerezted vagy előállítottad. Az, hogy ebben az ÁFA benne van-e, attól függ, levonható-e. Ha levonható, akkor a bruttó eszközérték tipikusan ÁFA nélküli logikával kerül be a nyilvántartásba. Ha nem levonható, akkor az ÁFA is a bekerülési érték része lehet, tehát az eszköz „drága” lesz a könyvekben is. Ezt a különbséget nem azért érdemes érteni, hogy okoskodj, hanem azért, mert az eszközberuházás döntése nem ugyanaz, mint a számla kifizetése. A pénztárban a bruttó mozdul, a mérlegben a bekerülési érték és a későbbi értékcsökkenés logikája mozog.

A nettó érték (könyv szerinti nettó érték) pedig nagyjából azt jelenti, hogy mennyi „maradt” az eszközből a könyvekben, miután az elszámolt értékcsökkenést levontad a bruttó értékből. Ez a szám nem azt mondja meg, mennyit ér a géped a piacon, hanem azt, hogy a számvitel szerint mennyi a még nem leírt rész. Miért kell ez egy marketingesnek? Mert a marketing nagyon gyakran eszközökhöz kötött. Kamera, stúdió, autó, raktártechnika, szoftver, CRM, webshop-fejlesztés: ezek mind beruházások, amelyek nem egy hónap alatt „futnak ki”, hanem évek alatt. Ha a marketinget csak úgy nézed, mint havi hirdetési költést, akkor fél kézzel vezeted a céget. A modern vállalkozásban a marketing infrastruktúra ugyanolyan valós, mint a gépsor vagy a boltberendezés.

Az eszközök bruttó–nettó értelmezése ráadásul stratégiai beszélgetésekben is előjön: bank, befektető, partnerátvilágítás. A külső szereplők nem csak a forgalmat kérdezik, hanem azt is, hogy milyen eszközállománnyal, milyen „teherbírással” működsz. Aki tudja, mi az, hogy bruttó eszközérték, nettó könyv szerinti érték, amortizáció, az egyszerűen tárgyalási előnyben van. Nem azért, mert okosabb, hanem mert nem kever fogalmakat, és nem ad támadási felületet.

Értékesítés nettó árbevétele: a kimutatások nyelve, amit a marketingnek is meg kell tanulnia

Az egyik legfontosabb sor a beszámolóban az értékesítés nettó árbevétele. És itt jön a tipikus félreértés: a vállalkozó ránéz a webshop adminra, látja a „bevételt”, és azt gondolja, ez az árbevétel. A számvitel világában a „bevétel” és a „pénz beérkezése” nem ugyanaz, és a „bruttó bevétel” sem feltétlenül ugyanaz, mint a „nettó árbevétel”. A nettó árbevétel ÁFA nélküli logika, és ráadásul időszakhoz kötött: a teljesítésekhez, helyesbítésekhez, engedményekhez, visszáruhoz, jóváíráshoz. Ebből következik egy nagyon gyakorlati tanulság: ha a marketingedet bruttó rendelésszámra és bruttó kosárértékre optimalizálod, könnyen becsapod magad. Lehet, hogy szépen nő a bruttó rendelési összeg, közben a nettó árbevétel kisebbet mozdul (mert magasabb az engedmény, több a visszaküldés, több a kupon, több a kompenzáció).

A marketingben rengeteg KPI-t használunk: ROAS, CAC, LTV, kosárérték, konverzió, kampány ROI. Ezek csak akkor jelentenek valamit, ha ugyanarra a fogalmi alapra épülnek. Én azt látom, hogy a magyar piacon a marketing riportok gyakran „félúton” vannak: a költés nettó (mert így kapod a számlát), a bevétel meg bruttó (mert így látod a webshopban), és a kettőből számolnak megtérülést. Ez olyan, mintha két külön pénznemben számolnál, aztán csodálkoznál, hogy nem stimmel. A korrekt megközelítés általában az, hogy eredményességet nettóban mérünk (mert az ÁFA nem a te bevételed), de a cashflow kockázatot bruttóban kezeljük (mert azt kell kifizetni vagy beszedni). Ehhez kétféle dashboard kell: egy vezetői (nettó logika), és egy pénzügyi (bruttó mozgások és határidők). Nem bonyolításból, hanem azért, mert két külön problémát oldasz meg: a jövedelmezőséget és a fizetőképességet.

Ha ezt a szemléletet bevezeted, a marketinged is felnő: nem csak „forgalmat csinál”, hanem a cég működéséhez illeszkedő számokkal dolgozik. A jó marketinges nem attól jó, hogy hangzatos kampányokat talál ki, hanem attól, hogy tudja: melyik szám mire válasz. A nettó árbevétel pedig nem egy könyvelői szófordulat, hanem egy olyan közös nyelv, amire rá lehet építeni a stratégiai gondolkodást.

Korrigált nettó árbevétel és adóalapok: amikor ugyanaz a bevétel többféle logikával számít

Az üzleti élet egyik kellemetlen, de felnőtt része, hogy ugyanazt a „bevételt” többféle célra többféle módon számolják. A beszámolóban a nettó árbevétel egy definíció szerint kerül kimutatásra, a különböző adónemeknél pedig gyakran módosított logikával találkozol. A gyakorlatban ezt sokan összefoglalóan „korrigált nettó árbevételnek” hívják, de a lényeg nem a szó, hanem az, hogy más a cél. A számvitel a valós teljesítmények időszaki bemutatására törekszik, az adó pedig adóalapot akar. Ettől kezdve a vállalkozó feladata az, hogy ne keverje össze a két világot, és ne várja el, hogy egyetlen szám „mindent megmondjon”.

Ez a téma akkor válik fájdalmassá, amikor valamilyen értékhatár közelében vagy, vagy valamilyen támogatási, pályázati, banki feltételhez igazodsz, ahol konkrét bevételi kategóriák számítanak. Ilyenkor már nem fér bele a „kb. ennyi a forgalmunk” szint. A bruttó–nettó összekeverés tipikusan kétféle hibát hoz: vagy túl alacsonynak látod magad (mert nettóval számolsz, miközben a feltétel bruttó logika), vagy túl magasnak (mert bruttóval számolsz, miközben a feltétel nettó). Mindkettő káros, csak másképp. Az egyiknél elszalasztasz lehetőségeket, a másiknál feleslegesen fékezel, vagy rossz döntést hozol a vállalkozási formáról, árszintekről, beruházásokról.

Marketing oldalról ez azért érdekes, mert a marketing nagyon sokszor „ráül” az év végi célokra: „még hozzunk be X forgalmat”, „még érjük el a növekedési számot”, „még nyomjunk egy kampányt”. Ilyenkor szoktak születni a rossz, pánikszerű döntések: agresszív akció, rossz minőségű ügyfelek bevonzása, olyan árengedmény, ami papíron forgalmat hoz, de valójában kiszívja a fedezetet. Ha a vezető nem tudja pontosan, hogy milyen bevételi definíció alapján kell célt teljesíteni, akkor a marketingre olyan terhet rak, amit nem lehet jól megoldani. A megoldás egyszerűnek tűnik, mégis ritkán valósul meg: minden cél mellé oda kell írni a definíciót. Nettó vagy bruttó? ÁFA-val vagy anélkül? Számlázott vagy befolyt? Teljesítés szerinti vagy pénzforgalmi? Ezt nem a könyvelő kedvéért írod oda, hanem azért, hogy ne beszéljetek el egymás mellett.

Bruttó árrés, fedezet, nettó profit: mit érdemes figyelni, ha árazol és kampányolsz?

A bruttó–nettó téma akkor válik igazán „üzletivé”, amikor eljutsz az árréshez és a fedezethez. Itt jön az a pont, ahol a marketing nem tud kibújni a pénzügy alól. Bruttó árrés alatt a gyakorlatban sokan azt értik, hogy az árbevétel és az eladott áruk beszerzési értéke (vagy közvetlen önköltsége) közötti különbség. Ez még nem profit, hanem egy köztes lépcső: ebből kell kifizetned mindent, ami a működéshez kell (bér, rezsi, logisztika, marketing, fejlesztés), és csak ami ezután marad, abból lesz üzemi eredmény, majd adózás utáni eredmény. Ha a marketinges kizárólag forgalomban gondolkodik, akkor könnyen belefut abba, hogy forgalmat vásárol, de profitot nem.

Tegyük fel, hogy egy terméked nettó fedezete 30%. Ez önmagában lehet jó. De ha a kampányban 20% bruttó akciót adsz, ingyen szállítást vállalsz, és még 15–20% nettó árbevétel-arányos hirdetési költés is ráül, akkor nagyon gyorsan eljutsz oda, hogy a végén a „sikeres kampány” egy fárasztó nullszaldó, vagy akár mínusz. Itt szoktak jönni a védekező mondatok: „de hát nőtt a forgalmunk”, „de hát többen ismernek minket”. A márkaépítésnek van helye, csak ne keverd össze a kettőt. Ha márkaépítésre költesz, mondd ki, és mérd másképp. Ha teljesítménykampányt futtatsz, akkor viszont a fedezet a valóság, nem a lájk, nem a megtekintés, nem a bruttó kosárérték.

Én azt javaslom, hogy árképzésnél és kampánytervezésnél három szintet különíts el:

1) Nettó árbevétel (ÁFA nélkül): ez az összehasonlítható alap.
2) Közvetlen költségek (beszerzés/önköltség, csomagolás, szállítás változó része, tranzakciós díjak): ebből jön ki a bruttó árrés/fedezet.
3) Marketing és működési költségek: ebből jön ki az üzleti eredmény.

Ha a marketingesed nem tudja, hogy a termékednél hol van a közvetlen költség és hol van a fedezet, akkor nem tud felelősen akciózni sem. És ez nem „marketinges hiba”, hanem vezetői hiba: a marketingnek adat kell, határ kell, és döntési jogkör. Aki mindent ráönt a marketingre („csinálj forgalmat”), az valójában lemondott a cégvezetésről, csak még nem nevezte nevén.

Nettó forgótőke és bruttó forgalom: a kampányok rejtett pénzigénye

A bruttó–nettó beszélgetés egyik legtanulságosabb pontja a forgótőke. Mert itt látszik a legjobban, hogy a „nyereség” és a „pénz” miért nem ugyanaz. Nettó forgótőke alatt tipikusan azt értjük, hogy a forgóeszközökből (készlet, vevőkövetelés, pénzeszközök) levonjuk a rövid lejáratú kötelezettségeket (szállítók, rövid hitelek, egyéb folyó tételek). Ez megmutatja, mennyi mozgástered van rövid távon. És igen: a marketing erre közvetlen hatással van. Egy erős kampány több rendelést hoz, de több készletet is igényel, megemeli a csomagolási és logisztikai előfinanszírozást, és ha B2B-ben dolgozol, a vevői fizetési határidőket is felfújhatja. A kampány tehát nem csak „költség”, hanem finanszírozási esemény.

A tipikus csapda az, amikor a vállalkozó egy nagy szezonális kampányt (például év végi időszakot) úgy tervez, hogy „majd a bejövő pénzből finanszírozzuk”. Csakhogy a valóságban a pénz időben elcsúszik. A beszállító sokszor előbb kér pénzt, a raktárkészletet előre meg kell venni, a hirdetési platformok pedig nem várnak a vevői utalásra. Ehhez jön még az ÁFA-ciklus, és máris kész a helyzet: papíron pörög a forgalom, közben a bankszámla feszül. Ilyenkor a marketinget szokták hibáztatni, pedig nem a marketing a probléma, hanem az, hogy nem volt forgótőke-terv. A növekedés nem csak öröm, hanem terhelés is. És ezt a terhelést pénzzel kell bírni.

A könyvelésben találkozol olyan fogalmakkal is, mint „bruttó forgalom” és „nettó forgalom” (időszaki forgalom). Ezek technikai kifejezések, de a gondolat mögöttük egyszerű: van, amikor a nyitó állapotot is beleszámolják a mozgásba, és van, amikor csak az adott időszak változását nézik. Vezetőként neked itt nem az a feladatod, hogy fejből idézd a definíciókat, hanem az, hogy tudd, mit mutat az a riport, amire döntést hozol. Ha kampányt skálázol, a kérdés nem az, hogy „mennyi a forgalom”, hanem az, hogy „mennyi pénz kell hozzá, és mikor kell”. A marketing skálázásának egy nagyon prózai feltétele van: legyen elég készpénz és elég idegrendszer. A kettő közül az egyik hiányát a másik gyorsan felnagyítja.

Vállalati gyakorlat: hogyan hozol rendet a bruttó–nettó káoszban?

A bruttó–nettó káosz nem tudásprobléma, hanem szervezési probléma. A legtöbb ember „érti” a képletet, mégis rendszeresen rossz számokkal dolgozik, mert nincs közös nyelv a cégen belül. A megoldás nálam mindig ugyanaz: definíció, fegyelem, ellenőrzés. Definíció: pontosan leírjátok, mit értetek bruttó és nettó alatt az adott helyzetben. Fegyelem: minden táblázat, riport, ajánlat és kampányterv elején szerepel, hogy nettó/bruttó, és milyen adótartalommal. Ellenőrzés: rendszeres egyeztetés pénzügy és marketing között, ahol nem „számonkérés” történik, hanem fogalmi egységesítés. Dajka Gábor tapasztalata szerint a legnagyobb pénzügyi hibák 80%-a nem rossz szándékból, hanem fogalmi pontatlanságból indul.

„A marketing nem dekoráció a cég oldalán, hanem tőkeallokáció. Ha nem tudod, hogy nettóban vagy bruttóban számolsz, akkor nem döntést hozol, hanem találgatsz.” – Dajka Gábor

Ha szeretnél egy azonnal használható belső szabályrendszert, ezt a mini ellenőrző listát add ki a csapatodnak (és a külsős partnereidnek is):

• Árazás: a weboldalon és hirdetésekben lakossági célzásnál bruttó ár szerepel, és egyértelműen jelölve van, hogy tartalmazza az ÁFÁ-t.
• B2B ajánlat: nettó ár szerepel, külön sorban az ÁFA és a bruttó végösszeg, és ott van az is, hogy milyen ÁFA-kezelés várható.
• Marketingbüdzsé: ketté van bontva nettó költségre (eredmény-logika) és bruttó kifizetési igényre (cashflow-logika).
• ROAS / ROI: a bevétel definíciója rögzített (nettó árbevétel vagy nettó kosárérték), és nem keveritek bruttó rendelésszámmal.
• Akciók: előre számolt fedezet-hatás van, nem „érzésből” adtok kedvezményt.
• Készlet és forgótőke: kampány előtt van készlet- és pénzügyi terv, nem utólag tűzoltás.

Végül egy gyors diagnosztikai mini-teszt vezetőknek. Ha ezekre a kérdésekre nem tudsz 10 másodperc alatt válaszolni, akkor nem baj, csak jelzés: van teendő.

1) A marketingköltséget a cégnél alapból nettóban vagy bruttóban tervezzük?
2) A webshop „bevétel” riportja bruttó vagy nettó számot mutat?
3) A megtérülés számításnál ugyanabban a logikában van a költés és a bevétel?
4) Akciónál előre tudjuk, mennyi a fedezet csökkenése termékszinten?
5) Növekedésnél tudjuk, mennyi plusz forgótőke kell a készlethez és a fizetési határidőkhöz?

Ha ezek rendben vannak, a bruttó–nettó többé nem zavaró „számviteli téma” lesz, hanem egy tiszta gondolkodási rendszer, amire építkezni lehet.

Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint

Én ebben a kérdésben nem vagyok megengedő: ha a bruttó és nettó nálad csak annyi, hogy „az egyik nagyobb, a másik kisebb”, akkor a vállalkozásod vezetésében túl sok minden megy ösztönből. És az ösztön a piacon drága hobbi. A bruttó–nettó nem azért érdekes, mert szép a képlet, hanem mert a vállalkozói felelősségről szól. Arról, hogy tudod-e, mit mondasz ki, amikor árat kommunikálsz. Tudod-e, mit vállalsz, amikor kampányt indítasz. Tudod-e, mit mérsz, amikor megtérülést számolsz. A legtöbb cég nem azért esik szét, mert rossz terméke van, hanem mert a döntései alatt nincs stabil fogalmi rend. Ezt kívülről úgy látni, mintha „nincs pénz”, belülről meg úgy, mintha „mindenki dolgozik, mégsem haladunk”. Pedig a valóság sokszor az, hogy a pénz van, csak rossz logika szerint van összerakva.

A marketinget különösen nem lehet fogalmi káosszal csinálni. Mert a marketing a cég legerősebb gyorsítója: ha jól csinálod, gyorsabban nősz; ha rosszul csinálod, gyorsabban nő a veszteséged, gyorsabban ég el a készpénzed, és gyorsabban romlik a reputációd. Ezért mondom azt, hogy a marketing nem „kreatív osztály”, hanem üzleti funkció. Aki ezt elfogadja, annak előbb-utóbb természetes lesz, hogy nettó árbevételben gondolkodik, fedezetet számol, bruttó kifizetési igényt tervez, és nem kever össze olyan számokat, amelyek más valóságot írnak le. Ha pedig ezt a gondolkodást egy szinttel feljebb akarod vinni, akkor a saját könyvemből, az Online Marketing és Pszichológia szemléletéből is tudsz profitálni: nem eszközöket sorol, hanem azt a gondolkodási keretet erősíti, amiben a marketing döntéseid kevésbé lesznek impulzívak, és jobban illeszkednek a magyar KKV-k valóságához.

Az utolsó gondolatom provokatív lesz, de vállalom: a bruttó–nettó megértése nem pénzügyi intelligencia kérdése, hanem vezetői higiénia. Aki ezt rendbe teszi, az nem „jobban számol”, hanem jobban irányít. És a piacon végül mindig ez nyer: a tiszta fogalmakkal meghozott, következetes döntés.

Szakértő válaszol – gyakori kérdések

Miért beszél minden marketinges nettó költésről, ha a számlát bruttóban fizetem ki?

Azért, mert eredményességet nettóban érdemes mérni (az ÁFA nem a marketing „hatékonysága”), viszont a kifizetés ténylegesen bruttó. A jó gyakorlat az, hogy a marketing tervben szerepel a nettó költés (ROI-hoz), és mellette a bruttó kifizetési igény (cashflow-hoz). Ha csak az egyiket nézed, fél képet kapsz.

B2B-ben kommunikálhatok bruttó árat is?

Lehet, de általában nem előnyös. B2B-ben a partnerek többsége nettóban gondolkodik, ezért a bruttó ár elsőre drágábbnak tűnhet, és felesleges súrlódást visz a tárgyalásba. Ha mégis bruttót írsz, tedd mellé egyértelműen a nettót és az ÁFA-t, hogy ne kelljen számolgatni.

Alanyi adómentesként hogyan érdemes bruttó–nettó logikában tervezni?

Alanyi adómentességnél az értékesítésednél nincs felszámított ÁFA, tehát az eladási árad „egylépcsős” érzésre. Viszont a beszerzéseknél az ÁFA jellemzően tényleges teher, mert nem tudod levonni. Ezért nálad sok költségnél a bruttó a valós költség. Marketingnél is: ha egy szolgáltató ÁFÁs számlát ad, neked az ÁFA nem „átfolyó”, hanem költség.

Mi a leggyakoribb bruttó–nettó hiba a magyar piacon?

Az, hogy a vállalkozó bruttó bevételt hasonlít nettó költségekhez, vagy fordítva. Ebből jönnek a félreértett megtérülések, a rossz árazás és az indokolatlan pánik a marketingköltés körül. A másik tipikus hiba az ÁFA-ciklus alábecslése: papíron megvan a profit, közben nincs elég pénz a növekedés finanszírozására.

Ajánlott magyar videó/podcast

Ha a bruttó–nettó logikát szeretnéd a marketing tervezésbe is beépíteni, ez a videó jól ráerősít arra a gondolkodásra, hogy a költségkeret nem érzés, hanem üzleti döntés.

Források

• 2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról (Áfa tv.) – Nemzeti Jogszabálytár
• 2000. évi C. törvény a számvitelről (Számviteli tv.) – Nemzeti Jogszabálytár
• Chetty, Looney, Kroft: Salience and Taxation: Theory and Evidence (American Economic Review) – AEA

Ha tetszett a cikk, támogasd a blogomat és vedd meg a könyvem.