A személyi jövedelemadó (szja) a magyar közbeszédben ritkán kap jó szerepet. Túl magas, túl bonyolult, „úgyis mindenki csal” – nagyjából ezen a három tengelyen mozog a legtöbb kocsmai, kommentfalas vagy családi vitatéma. Miközben a modern adórendszer valójában egy nagyon hétköznapi, de kíméletlen logikára épül: ha pénz vagy vagyoni érték kerül hozzád, akkor a jogalkotó azt jövedelemként tekinti, és ebből részt kér magának a közkiadások finanszírozására. Nem azért, mert „szeret packázni”, hanem mert az állam működése pénzbe kerül – egészségügy, oktatás, infrastruktúra, rendvédelem, nyugdíj, szociális ellátások.
Ez a cikk nem az igazságos adórendszer filozófiai kérdéséről szól, és nem is arról, hogy mennyi lenne „fair” adókulcs. Sokkal prózaibb, de gyakorlatban sokkal fájdalmasabb tételt járunk körbe: a jövedelemszerzés ténye önmagában adókötelezettséget keletkeztet – függetlenül attól, hogy a tevékenység jogszerű vagy tiltott. Aki azt hiszi, hogy a zsebbe kapott pénz, a számla nélküli munka vagy a bűncselekményből származó bevétel adójogilag „láthatatlan”, az legfeljebb pszichológiailag nyugtatja magát. A pénzforgalom jogi értelemben nem erkölcsi, hanem számszaki kérdés: vagy van bevétel, vagy nincs.
A popkultúra ezt nagyon plasztikusan mutatta meg: gondolj Al Capone történetére vagy a „A Wall Street farkasa” című filmre. Amíg a klasszikus bűnüldözés nehezen bizonyította a konkrét cselekményeket, addig a pénzügyi nyomvonal kíméletlenül egy irányba mutatott: valaki életvitelt folytat, ami nincs arányban a bevallott jövedelmével. A modern adóhatóságok – legyen szó a NAV-ról vagy az IRS-ről – pontosan erre építenek: nem legendák, hanem számok alapján dolgoznak.
Fontos tisztázni: amit itt olvasol, az nem személyre szabott adótanácsadás vagy jogi tanács. Nem ismerem a konkrét helyzetedet, és nem is akarom. A célom az, hogy vállalkozóként, magánszemélyként vagy leendő üzletemberként megértsd azt a gondolkodásmódot, amely alapján az állam a jövedelmedre ránéz. Ha ezt megérted, sokkal tudatosabban fogsz dönteni arról, hogy milyen kockázatot vállalsz – és hosszú távon mennyire akarsz nyugodtan aludni.
A személyi jövedelemadó bevételalapú logikája
A magyar szja-rendszer kiindulópontja világosabb, mint ahogy a hétköznapi beszélgetésekből látszik. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (szja-törvény) úgy fogalmaz, hogy a magánszemély minden jövedelme adóköteles, kivéve, ha valamely speciális szabály kifejezetten mentességet ad. Ez a mondat első olvasatra unalmas jogi frázisnak tűnik, valójában ez az egész bevételközpontú gondolkodás lényege. Nem az számít, hogy mit gondolsz igazságosnak, hanem az, hogy történt-e nálad vagyonnövekedés.
A rendszer szándékosan „forrássemleges”. Nem különíti el érzelmi alapon azokat a pénzeket, amelyek „szimpatikus” tevékenységből jönnek (pl. kertészkedés, szövegírás, szakmai tanácsadás), azoktól, amelyek vitathatóbb vagy tiltott területekről érkeznek. Pénzügyi szempontból ugyanaz a logika: ha bevételhez jutsz – pénzhez, természetbeni juttatáshoz, vagyoni értékhez, elengedett tartozáshoz stb. – akkor az adóhatóság azt potenciális adóalapnak tekinti. A költségek, levonások, kedvezmények csak ezután kerülnek szóba. Először a bevételt nézik, és csak utána azt, hogy ebből mekkora rész lesz adóköteles jövedelem.
A legtöbb magyar vállalkozó fejében a „jövedelem” és a „bevétel” fogalma összekeveredik. A bevétel az, ami bejön. A jövedelem az, ami a bevételből marad, miután a törvény szerint elszámolható költségeket levontad. A szja-törvény ebből a két fogalomból építkezik, és minden olyan esetben, amikor pénz vagy vagyon áramlik feléd, felteszi a kérdést: ez bevétel? Ha igen, akkor – hacsak nincs kifejezett mentesség – adóügyi szempontból foglalkozni kell vele. Ebből következik az is, ami sokaknak meglepő: az adórendszernek nem előfeltétele, hogy a jövedelemnek tiszta, hibátlan jogalapja legyen. Elég, ha megszerezted.
Mi minősül bevételnek a gyakorlatban?
A bevétel a gyakorlatban jóval szélesebb kategória, mint amit ösztönösen gondolnál. Nem csak a munkabér az. Bevétel lehet a mellékállásból származó pénz, a magánórák díja, a social media együttműködésért kapott utalás, a rendszeres kriptovaluta-kivét, az Airbnb-n kiadott lakás díja, a számla nélkül végzett mellékmunka, sőt adott esetben az is, ha elengedik egy tartozásodat vagy áron alul jutsz egy értékes eszközhöz. A magyar szabályozás nem a megnevezésből indul ki (bónusz, hálapénz, jutalék, borravaló, „zsebbe” adott összeg), hanem abból, hogy történt-e nálad vagyonnövekedés. Ha igen, az jogi értelemben bevétel.
Tegyük fel, hogy valaki villanyszerelőként dolgozik, és minden második munkát számla nélkül, készpénzben vállal el, mert „úgyis mindenki így csinálja”. Pszichológiailag ezt sokan úgy élik meg, mintha ez a pénz valami más kategóriába tartozna – mintha egy „külön zsebből” jönne, amelyre nem vonatkoznak azok a szabályok, mint a banki jóváírásokra. Adójogi szempontból azonban a két bevételtípus azonos: mindkettő bevétel, amelyből – az elszámolható költségek levonása után – jövedelem keletkezik. A különbség kizárólag annyi, hogy az egyik látható a hatóság számára, a másik csak addig tűnik láthatatlannak, amíg valamilyen módon nem kapcsolódik a pénzügyi rendszerhez (bankbetét, autóvásárlás, ingatlan, látványos életmód).
Érdekes terület a „jogalap nélkül megszerzett bevétel”, amelyet a szja-törvény külön is nevesít. Ha olyan pénzt vagy vagyoni értéket kapsz, amelyet később – bírósági döntés, egyezség vagy más jogi rendezés miatt – vissza kell fizetned vagy ki kell adnod, addig adójogi szempontból létező jövedelemként kezelik. Ha később kiderül, hogy jogalap nélkül jutottál hozzá, és visszafizeted, akkor önellenőrzéssel korrigálható az adó. Ez nagyon jól mutatja az adórendszer logikáját: a kiindulópont mindig a tény, hogy nálad van a pénz. Hogy polgárjogi szempontból milyen sorsra jut ez a pénz, az egy másik kérdés, amit más jogterületek rendeznek.
Illegális tevékenység és adózás: miért nincs joghézag?
A sötét gazdaság szereplői gyakran hivatkoznak arra, hogy „nem fogok adót fizetni illegális jövedelem után, mert azzal beismerném a bűnt”. Ez logikailag jól hangzik, jogilag viszont téves. Az adóbevallásban nem kell leírnod, hogy pontosan milyen cselekménnyel szereztél jövedelmet, mert az adóhatóságot a bevétel típusa (pl. önálló tevékenység, ingatlan-bérbeadás, tőkejövedelem) és összege érdekli. A büntetőjogi minősítés egy teljesen külön eljárás tárgya, más hatóság, más bizonyítási szabályok, más eljárási garanciák mellett. A kettő nem keveredik össze automatikusan.
Nemzetközi szinten több jogrendszer is kifejezetten kimondja, hogy a jövedelemadó „minden jövedelemre” kiterjed, még akkor is, ha az bűncselekményből ered. Az Egyesült Államokban például a bruttó jövedelem fogalma úgy épül fel, hogy magában foglal „bármilyen forrásból származó jövedelmet”, és az adóhatóság álláspontja szerint ebbe beletartozik az illegális tevékenységből szerzett bevétel is. Ha valaki ebből a jövedelemből nem fizet adót, akkor kettős kockázatot vállal: egyrészt a bűncselekményért, másrészt az adóelkerülésért vagy költségvetési csalásért tartozik felelősséggel.
Ha az illegális jövedelmet mentesítené a rendszer az adófizetés alól, azzal gyakorlatilag jutalmazná a szabályszegést. Aki legálisan szerez jövedelmet, fizet adót; aki tiltott módon jut pénzhez, az viszont „nettóban” tarthatná meg. Ez ellentétes lenne a közteherviselés alapgondolatával. Éppen ezért a modern adórendszerek logikája az, hogy a jövedelmeket forrássemlegesen kezelik: a tisztességesen és a tisztességtelenül szerzett pénz is adóalap – a különbség abban van, hogy az utóbbi esetben az adóhiány mellé büntetőjogi következmények is társulhatnak.
Magyar szemszögből ez úgy néz ki, hogy ha valaki jelentős vagyonra tesz szert, miközben hivatalosan minimálbért keres vagy nulla bevallott jövedelme van, akkor a NAV-nak elég annyit mondania: mutassa meg, honnan volt erre fedezet. Ha az érintett nem tud hitelt érdemlően legális forrást igazolni (korábbi megtakarítások, örökség, ajándék, jogszerűen adózott jövedelem), akkor az adóhatóság feltételezheti, hogy adózatlan jövedelemről van szó – függetlenül attól, hogy maga a cselekmény büntetőjogilag milyen minősítést kapna. Ilyenkor jön képbe a pótlólagos adó, a bírság, a késedelmi pótlék és adott esetben a büntetőfeljelentés.
Al Capone, „A Wall Street farkasa” és a pénzügyi nyomvonal ereje
Al Capone esete tankönyvi példa lett arra, hogyan lehet egy bűnözőt adójogi alapon elkapni. A harmincas évek elején Chicagóban mindenki tudta, hogy Capone a szervezett bűnözés egyik meghatározó figurája: tiltott alkohorkereskedelem, zsarolás, erőszakos cselekmények kötődtek a nevéhez. A klasszikus bűnüldözés azonban sorra elbukott: a tanúk eltűntek vagy megfélemlítették őket, a bizonyítékokat eltakarították, a konkrét bűncselekmények láncolata nehezen volt rekonstruálható. Végül az amerikai adóhatóság – az IRS – egyik nyomozója vetette fel: nézzék meg, milyen jövedelmet vallott be Capone, és ezt vessék össze az életvitelével.
A történet ismert: a hatóságok végigmentek a luxusszállodák számláin, a kaszinók nyilvántartásain, az ingatlan- és autóvásárlások adatait is megnézték. A kép egyértelmű volt: Capone évek óta fényűző életmódot folytatott, miközben a hivatalos jövedelme elenyésző vagy nulla volt. Végül adócsalásért ítélték el, több éves börtönbüntetéssel és jelentős pénzbírsággal. A legenda itt nem az, hogy „csak az adó miatt került börtönbe”, hanem az, hogy ez az ügy világszerte ráirányította a figyelmet: a pénzügyi nyomvonal sokszor hatékonyabb eszköz, mint a klasszikus nyomozati munka.
A modern pénzügyi bűnüldözés ezt a logikát tette általánossá: kövesd a pénzt. Ha valaki úgy él, ahogy a bevallott jövedelme alapján nem élhetne, akkor ott valami nincs rendben – és ezt az adóhatóság sokszor előbb veszi észre, mint a rendőrség. A „A Wall Street farkasa” című film is ezt a mentalitást mutatja be: a féktelen költekezés, a luxus, a pénzszórás egy idő után tarthatatlan lesz papíron. Ha a számok nem állnak össze, akkor előbb-utóbb valamilyen hatósági ellenőrzés elindul. Magyar viszonylatban ez azt jelenti, hogy a NAV nem csupán „számlákat néz”, hanem figyeli a vagyonosodást, az életmódot, a cégstruktúrákat, a kapcsolódó pénzmozgásokat is.
NAV, vagyonosodási vizsgálat és az életmód láthatósága
A NAV ellenőrzési eszköztára az elmúlt évtizedekben jelentősen fejlődött. A klasszikus számlaalapú ellenőrzés mellé felzárkóztak olyan módszerek, amelyek az életmódot és a vagyonosodást figyelik. Banki adatszolgáltatás, ingatlan-nyilvántartás, gépjármű-nyilvántartás, cégadatbázisok, nemzetközi információcsere – ezek ma már a mindennapi ellenőrzési gyakorlat részei. Ha valaki évekig minimálbéren van bejelentve, miközben nagy értékű ingatlanokat vásárol, drága autóval jár, rendszeresen drága nyaralásokra utazik, az előbb-utóbb bekerülhet a kockázatelemzési rendszer fókuszába.
A vagyonosodási vizsgálat lényege egyszerű: az adóhatóság megnézi, hogy az adott időszakban bevallott és igazolt jövedelmed alapján elvileg futja-e arra az életmódra, amit folytatsz. Ha a számok nagyon nem stimmelnek, akkor tőled kérik a magyarázatot. Ez fordítja meg a bizonyítási terhet: nem a NAV-nak kell részletesen levezetnie, hogy pontosan honnan származik az adózatlan pénz, hanem neked kell bizonyítanod, hogy a látványos vagyon mögött jogszerű, adózott forrás áll. Ha ezt nem tudod megtenni, a hatóság vélelmezheti, hogy adózatlan jövedelemről van szó, és ennek megfelelően megállapíthat pótlólagos adót, bírságot, késedelmi pótlékot, sőt büntetőeljárást is kezdeményezhet.
Gyakori tévhit, hogy „készpénzzel és kriptóval úgysem tudnak mit kezdeni”. A valóság az, hogy amint ez a pénz átmegy a bankrendszeren, ingatlanvásárlásra, autóra, nagyobb beruházásra, vállalkozás-finanszírozásra használod, azonnal keletkezik róla valamilyen nyoma. Nem kell minden egyes tranzakciót látni ahhoz, hogy a teljes kép gyanús legyen. Elegendő, ha az életmódod nincs arányban a hivatalos jövedelemmel. A nemzetközi információcsere – például az automatikus banki adatszolgáltatás – pedig tovább szűkíti a klasszikus „offshore kiskapuk” mozgásterét. Az árnyékgazdaság tere összehúzódott, még ha a hétköznapi beszélgetésekben ez nem is mindig látszik.
Vállalkozók, freelancerek, influenszerek: a szürke zónák ára
Vállalkozóként, szabadúszóként vagy influenszerként könnyű belecsúszni a szürke zónába. A tipikus forgatókönyv így néz ki: először csak „ismerősnek csinálok meg valamit zsebbe”, „egyszer kipróbálom a szolgáltatásomat számla nélkül”, „csak most, amíg nincs cégem, majd ha beindul, úgyis rendezem”. Aztán ez a „csak most” hirtelen évekig tart. Közben a forgalom megnő, az életmód elkezd emelkedni, de a hivatalos bevétel és jövedelem papíron alacsonyan marad. Ez rövid távon kényelmes (nincs áfa, nincs szja, nincs tb), hosszú távon viszont elképesztően kockázatos.
Dajka Gábor tapasztalata szerint a magyar KKV-knál és egyéni vállalkozóknál a legnagyobb gond gyakran nem is az adókulcs, hanem a mentalitás. A „majd megoldjuk okosban” hozzáállás miatt sokan nem építenek stabil, átlátható pénzügyi rendszert. A vállalkozás bevételei összefolynak a magánszemély pénzügyeivel, nincsenek rendesen elválasztva a számlák, nincs tudatos cash-flow tervezés, és gyakran a könyvelő is csak „tűzoltásra” van használva. Ilyen háttérrel egy NAV-ellenőrzés nemcsak adóügyi, hanem rendszer-szintű katasztrófa is lehet.
Érdemes végiggondolni: ha ma van mondjuk évi 10 millió forintnyi „szürke” bevételed, amire nem fizetsz adót, az rövid távon csábító. De ha egyszer ellenőrzés indul, és 4–5 évre visszamenőleg megállapítják az adót, a bírságot és a késedelmi pótlékot, akkor könnyen lehet, hogy ennek a sokszorosát kell egy összegben kifizetned. Ráadásul akkor, amikor a vállalkozásod egyébként is bajban van. Ezzel szemben az a vállalkozó, aki a kezdetektől úgy áraz, úgy építi a cégét, hogy a legális adóteher beleférjen a modellbe, messze stabilabb helyzetben lesz. Nem lesz „szuperolcsó”, de lesz biztonsága és tárgyalási pozíciója, ha bármi probléma adódik.
Pszichológia és társadalmi normák: miért bagatellizáljuk az adócsalást?
Magyarországon történelmi okokból erős az a kultúra, hogy „az államot nem kell sajnálni”. A rendszerváltás előtti évtizedekben a „ki mit tud kijátszani” logika mindennapos volt, és ez a gondolkodás sok vállalkozó fejében ma is jelen van. Ezt súlyosbítja néhány kognitív torzítás: túlértékeljük a rövid távú hasznot (nem fizetek adót most) és alulértékeljük a hosszú távú kockázatot (egyszer lehet, hogy sokszorosát fizetem vissza, plusz büntetéssel), illetve hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy „mindenki így csinálja”. A valóságban ez nincs így: sok sikeres magyar vállalkozó teljesen szabályosan adózik, egyszerűen kevesebbet beszélnek róla.
Az adóelkerülésnek erős pszichológiai „önigazoló mechanizmusa” is van. Ha valaki úgy érzi, hogy az állam pazarló, korrupt vagy igazságtalan, könnyebben mondja azt, hogy „nem érdekel, nem fizetek, amennyit kérnek”. Csakhogy a NAV-ot ez a narratíva nem érdekli. Az adórendszer számszerűen néz rád, nem érzelmileg. Ha bevételt látnak, akkor adóügyi kérdést látnak, és a személyes igazságérzeted erre nem ad jogi választ. Itt jön be az önismeret szerepe: ha vállalkozóként nem ismered fel a saját önigazoló gondolataidat, akkor könnyen olyan döntéseket hozol, amelyek pénzügyileg rövid távon kényelmesek, hosszú távon viszont rombolók.
Az Online Marketing és Pszichológia című könyvemben részletesen foglalkozom azzal, hogyan befolyásolják a döntéseinket a pszichológiai mechanizmusok – nem csak vásárlóként, hanem vállalkozóként is. Ugyanazok a torzítások, amelyek egy fogyasztót impulzusvásárlásra visznek, egy cégvezetőt is rávehetnek arra, hogy halogassa a kellemetlen, de szükséges pénzügyi döntéseket (adózás rendbetétele, vállalkozási forma váltás, árazás emelése). Ha megérted ezeket a mechanizmusokat, sokkal könnyebb lesz racionális döntést hozni: nem az alapján, hogy „ma mennyivel marad több a zsebemben”, hanem az alapján, hogy 5–10 év távlatában mi tart életben, és mi teszi sebezhetővé a cégedet.
A felelős vállalkozó nem azon gondolkodik, hogyan ússza meg az adót, hanem azon, hogyan épít olyan profitábilis modellt, ahol a legális adóteher is belefér a számokba. – Dajka Gábor
Mit tegyél, ha eddig nem vallottál be minden jövedelmet?
Sok vállalkozó akkor kezd el komolyan gondolkodni az adózáson, amikor már „összeállt” a cég, és évek óta futnak a szürke vagy fekete bevételek. Ilyenkor jön a kétségbeesett kérdés: „Mit csináljak most? Valljak be mindent? Jelentkezzek a NAV-nál?” Itt fontos kimondani: minden konkrét ügy egyedi, és ilyen helyzetben mindig könyvelővel, adótanácsadóval és szükség esetén ügyvéddel kell egyeztetni. Amit alább írok, az általános gondolkodási keret, nem jogi tanács.
Egy lehetséges, racionális lépéssor nagy vonalakban így nézhet ki:
- Állj meg és számolj. Tedd félre az önigazolást, és nézd meg tényszerűen, mekkora nagyságrendű adózatlan jövedelemről lehet szó az elmúlt években. Nem kell forintra pontosnak lennie, de nagyságrendet kell látnod.
- Konzultálj szakemberrel. Egy jó könyvelő vagy adótanácsadó meg tudja nézni, hogy milyen lehetőségeid vannak önellenőrzésre, milyen kitettséged van, és milyen lépések társulhatnak a legkisebb hosszú távú kárral.
- Rendezd a működési formát. Ha jelenleg magánszemélyként, „okosban” csinálsz vállalkozásnak tűnő dolgokat, akkor előbb-utóbb döntened kell: egyéni vállalkozás, cégforma, adózási mód (pl. átalányadó, kata, társasági adó stb.). A „se hús, se hal” állapot a legveszélyesebb.
- Árazd újra a szolgáltatásaidat. Ha a jelenlegi árazás csak úgy életképes, hogy nem fizetsz rendesen adót, akkor valójában veszteséges vállalkozási modelled van. Ezt előbb‑utóbb a piac vagy a NAV fogja megoldani helyetted – amelyik előbb odaér.
- Gondolkodj 10 éves távlatban. Kérdezd meg magadtól: szeretnél‑e úgy élni, hogy bármikor beeshet egy ellenőrzés, és évekre megbéníthatja az életedet? Ha a válaszod nem, akkor a „kiskapuk” helyett a tiszta struktúrákban érdemes gondolkodnod.
Nem állítom, hogy ezek könnyű döntések. Aki évekig megszokta, hogy adómentesnek hitt bevételei vannak, annak nagyon fájdalmas tud lenni a legális működésre való átállás. De hosszú távon óriási különbség van aközött, hogy egy NAV-ellenőrzéstől rettegő, adóhiánytól és bírságtól félő vállalkozó vagy, vagy egy olyan cégvezető, aki tudja: rendben vannak a papírjai, mert eleve így építette fel a modelljét.
Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint
Ha vállalkozóként ma még azon gondolkodsz, hogyan tudod „eldugni” a pénzt a NAV elől, akkor rossz kérdést teszel fel. A jó kérdés így hangzik: hogyan építsek olyan erős, jövedelmező és stabil vállalkozást, ahol a legális adófizetés belefér a számokba? Amíg az első kérdést teszed fel, addig mindig lesz egy kis belső szorongás: vajon mikor ér utol a rendszer. Amikor a másodikra keresed a választ, akkor már stratégiai gondolkodóként viselkedsz.
A több mint másfél évtizedes tapasztalatom az, hogy a sikeres vállalkozók döntő többsége nem azért sikeres, mert ők találták meg a legügyesebb kiskaput, hanem azért, mert hajlandók voltak hosszú távon gondolkodni, árazni, tervezni és felelősséget vállalni a döntéseikért. Nem azon pörögnek, hogyan lehet pár százalék adót megspórolni, hanem azon, hogyan tudnak nagyobb értéket teremteni, jobb marginokat elérni, hatékonyabb folyamatokat kialakítani. Az adó ennek az eredménye: ha sokat termelsz, sok adót fizetsz – és közben stabil, növekvő céged van.
Nem kell szeretned az adórendszert. Lehet róla véleményed, és lehet erről politikai, gazdasági vitát folytatni. De amíg a jogszabályok érvényben vannak, addig vállalkozóként két lehetőséged van: vagy beépíted őket a gondolkodásodba, vagy úgy teszel, mintha nem léteznének, és majd akkor fogsz velük foglalkozni, amikor már késő. Az első út nehezebbnek tűnik, de diktálhatod a feltételeket a saját cégeden belül. A másodiknál megvárod, amíg a hatóság diktálja neked.
A választás a tiéd. Én azt látom, hogy azok a vállalkozók jutnak előre, akik hajlandók felnőni a felelősséghez – pénzügyben, adózásban, marketingben, emberi döntésekben egyaránt. És aki ezt megteszi, annak az adófizetés nem lesz „szitokszó”, csak egy sor a pénzügyi tervében.
Ajánlott magyar videó/podcast
Ehhez a témához szorosan kapcsolódik a „A pénz áramlása” című videóm, amelyben arról beszélek, hogyan érdemes gondolkodnod a pénzről, a bevételekről és a felelős pénzügyi működésről vállalkozóként. Segít abban, hogy az adózást ne elszigetelt teherként, hanem a pénzügyi rendszered részének lásd.
Szakértő válaszol – gyakori kérdések
Valóban adóznom kell az illegális jövedelem után is?
Az adójog nem tesz különbséget a jövedelem forrása alapján: ha bevételhez jutsz, az adó szempontjából jövedelemnek minősül, kivéve, ha egy speciális szabály kifejezetten mentesíti. Ez azt jelenti, hogy még a jogsértő módon szerzett bevétel is adóköteles lehet. Ettől még maga a cselekmény továbbra is büntetendő marad – tehát a kettő egymást kiegészítő, nem egymást „feloldó” valóság. Ha ilyen helyzetben vagy, mindig kérj adótanácsadó és ügyvéd segítségét, mert az adózási és büntetőjogi következmények összefonódhatnak.
Mi történik, ha a NAV olyan vagyont talál, amire nincs magyarázat?
Ha a NAV azt látja, hogy az életmódod (ingatlanok, autók, megtakarítások, költési szokások) jelentősen meghaladja a hivatalosan bevallott jövedelmedet, akkor vagyonosodási jellegű vizsgálatot indíthat. Ilyenkor általában tőled kérik, hogy igazold a vagyonod jogszerű eredetét (korábbi megtakarítások, örökség, ajándék, korábbi adózott jövedelem). Ha ezt nem tudod meggyőzően alátámasztani, az adóhatóság feltételezheti, hogy adózatlan jövedelemről van szó, és megállapíthat pótlólagos adót, bírságot, késedelmi pótlékot, sőt bizonyos esetekben büntetőfeljelentést is tehet.
Hogyan érinti mindez a magyar KKV-kat és egyéni vállalkozókat?
A magyar KKV-k és egyéni vállalkozók esetében a legnagyobb kockázat az, ha a cég bevételei és a magánszemély pénzügyei összefolynak, és a tulajdonos éveken át „okosban” old meg dolgokat. Rövid távon ez likviditást ad, hosszú távon viszont sebezhetővé teszi a vállalkozást. Egy ellenőrzésnél nem csak az a kérdés, hogy egy-egy számla rendben van-e, hanem az is, hogy a teljes működési modell átlátható‑e. Ha magyar piacra dolgozol, akkor érdemes úgy árazni, úgy választani adózási formát és úgy szervezni a cégedet, hogy a legális adóteher beleférjen a működésedbe. Ez nem csak jogi, hanem üzleti és pszichológiai kérdés is.
Bevallhatom-e úgy a jövedelmet, hogy nem nevezem meg a forrását?
Az adóbevallás alapvetően jövedelemkategóriákban gondolkodik, nem konkrét cselekményekben: bérjövedelem, önálló tevékenység, ingatlan-bérbeadás, tőkejövedelem stb. Az, hogy egy adott, problémás eredetű pénzt hogyan lehet jogszerűen bevallani, mindig konkrét jogi és adózási kérdés. Ha felmerül a bűncselekmény gyanúja, akkor az adójogi lépések mellett büntetőjogi kockázat is van. Ilyen helyzetben soha ne lépj egyedül: beszélj ügyvéddel és adótanácsadóval, mielőtt bármit bevallasz vagy nyilatkozol. A jogod a védelemhez legalább olyan fontos, mint a kötelességed az adófizetésre.
Van különbség a magyar és az amerikai gyakorlat között az illegális jövedelmek adóztatásában?
A részletszabályok természetesen eltérnek, de az alapelv hasonló: a jövedelemadó a legtöbb fejlett országban minden jövedelemre kiterjed, függetlenül a forrástól. Az Egyesült Államokban ezt kifejezetten nevesítik, és több ismert bírósági döntés is megerősítette, hogy az illegális jövedelem is adóköteles. Magyarországon a szja-törvény általános megfogalmazása („minden jövedelem adóköteles”) és a vagyonosodási ellenőrzések gyakorlata mutat hasonló irányba. A különbség inkább az intézmények, az eljárások és a szankciók technikai részleteiben van, nem az alaplogikában.
Források
- 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról – hatályos szöveg, például:
brdsz.hu/data/nyugdijas/11.pdf. - „Al Capone” – életrajzi összefoglaló az adócsalási ügyben hozott ítéletről és annak következményeiről, például az Encyclopaedia Britannica vonatkozó szócikke.
britannica.com/biography/Al-Capone. - „Gross income” – angol nyelvű összefoglaló az amerikai jövedelemadó-rendszer bruttó jövedelem fogalmáról és az illegális jövedelmek adóztatásáról.
en.wikipedia.org/wiki/Gross_income.
