Ha végignézünk a reklámipar történetén, gyorsan találunk olyan pillanatokat, amikor a marketing nem romantikus kreativitásként, hanem kőkemény hatalmi eszközként jelent meg. Edward Bernays 1929-es húsvéti felvonulása – ahol a cigarettázó suffragette-eket a „szabadság fáklyáiként” pozicionálta – ma is tankönyvi példa arra, hogyan lehet néhány erős szimbólummal évtizedekre átírni társadalmi normákat. Az ilyen történetek miatt él az a kép, hogy a marketinges alapból manipulatív, önző és gátlástalan. A mai magyar vállalkozó fejében ez gyakran úgy csapódik le, hogy „akinek van marketingese, az biztos trükközik valamivel”. Csakhogy a kép jóval árnyaltabb. A reklám ugyanis soha nem steril laboratóriumban születik, hanem egy olyan faj pszichológiájára épít, amely több százezer éve a túlélésért küzd. Az önérvényesítés, a státuszkeresés, a szűkösségtől való félelem nem a marketinges találmánya, hanem az emberi idegrendszer alapprogramja. A kérdés nem az, hogy a marketing használja-e ezeket az ösztönöket – természetesen használja. A kérdés az, hogy milyen keretek között teszi: a fogyasztó tájékozott döntését segíti, vagy cinikusan kihasználja a tudattalan gyengeségeit. Magyar KKV-k között járva nap mint nap látni: ugyanazokat a pszichológiai mechanizmusokat használja az, aki valódi értéket közvetít, és az is, aki üres ígéreteket árul. A különbség nem az eszközökben, hanem a szándékban, az önismeretben és az időtávban van. Rövid távon a cinikus manipuláció is hozhat pénzt. Hosszú távon viszont reputációt, bizalmat és teljes piacokat lehet elveszíteni vele. Ezért fontos, hogy a marketingről ne úgy beszéljünk, mint „jó” vagy „rossz” szakmáról, hanem úgy, mint egy erős erőforrásról, amelyet vagy felelősen használ valaki, vagy önpusztító módon – magára és a társadalomra nézve egyaránt.
Az adaptív önérdek evolúciós gyökerei
Ahhoz, hogy megértsd, miért viselkedik egy marketinges néha kíméletlen tárgyalópartnerként, először az embert kell megértened, nem a reklámszakmát. A biológiai és társadalmi evolúció során azok az egyedek és csoportok maradtak életben, akik képesek voltak érvényesíteni a saját érdeküket, észrevenni a szűkös erőforrásokat, előre gondolkodni, és időben reagálni a veszélyre. A modern irodaház üvegfalai között már nem a mamutért harcolunk, hanem a figyelemért, a piaci részesedésért és a profitért, de az idegrendszerünk nem cserélődött le közben. Ugyanaz a rendszer dolgozik bennünk, amely a veszteséget minden áron el akarja kerülni, a státuszt keresi, a csoporton belüli helyzetét védi. Ezt a pszichológiát a viselkedésgazdaságtan részletesen leírta: a veszteségkerülés általában erősebb, mint a nyereség iránti vágy, a társas összehasonlítás pedig folyamatosan zajlik bennünk. Amikor egy reklámkampány szűkösséget kommunikál („csak ma”, „utolsó darabok”), valójában arra az ősi félelemre épít, hogy lemaradsz valami létfontosságúról. Amikor egy márka státuszt ígér („ezzel a termékkel egy szintre kerülsz a sikeresekkel”), ugyanazt a társas ranglétra iránti érzékenységet húzza meg, ami a törzsi társadalmakban a túlélést befolyásolta. Dajka Gábor tapasztalata szerint a magyar vállalkozók jelentős része ott téved, hogy vagy démonizálja ezt az önérdeket („én nem akarok ilyen lenni”), vagy naivan tagadja („engem nem érdekel a pénz, csak segíteni akarok”). Mindkét véglet veszélyes. Az egyikből bénult, passzív, alulárazó vállalkozó lesz, a másikból kiszolgáltatott idealista, akit a piac kegyetlenül lesöpör. A jó marketinges nem elnyomja az önérdeket, hanem tudatosan keretek közé tereli: úgy érvényesíti a saját és ügyfele üzleti céljait, hogy közben figyel a fogyasztó döntési autonómiájára is.
Döntési rövidítések: veszteségkerülés, státuszkeresés, szűkösség
A mindennapi döntéseink nagy része nem racionális költség–haszon elemzés eredménye. Egyszerűsítünk. Gyors szabályokat (heurisztikákat) használunk, mert másképp túlterhelné az agyunkat az információmennyiség. A modern marketing ezeket a döntési rövidítéseket építi be a kampányokba. A veszteségkerülésre épít, amikor azt kommunikálja: „ha most nem lépsz, elvesztesz valamit, ami már szinte a tiéd”. A státuszkeresésre támaszkodik, amikor egy termék vagy szolgáltatás társadalmi rangot, presztízst társít egy választáshoz. A szűkösség (scarcity) üzenetével pedig a sürgetést erősíti: „korlátozott készlet”, „csak X főnek elérhető”, „jelentkezz, mielőtt betelik”. Ezek nem ördögtől való eszközök, hanem létező emberi működések tudatos felhasználása. Ott lép át manipulatív területre a dolog, amikor a kommunikált szűkösség hamis, a státuszígéret teljesíthetetlen, a veszteségre építő nyomás pedig olyan csoportokat céloz, akiknek nincs valódi döntési szabadságuk (pl. érzelmileg kiszolgáltatott, vagy információhiányos helyzetben lévők). Egy átlagos magyar KKV-nál ez úgy néz ki, hogy a tulajdonos lát valami tengerentúli „high ticket” funnel sablont, lemásolja, és ugyanazt a sürgető szöveget ráönti a magyar, árérzékeny, bizalmatlan piacra. Rövid távon lehet belőle néhány gyors eladás, hosszabb távon viszont elégedetlen ügyfelek, reputációs kár és széteső ajánlási rendszer. Ha te vállalkozóként ezeket a döntési rövidítéseket tudatosan használod, érdemes magadnak is feltenni három kérdést: igaz, amit állítasz? A vevő érti, mire mond igent? És hosszú távon is vállalható lenne a kommunikációd akkor is, ha a saját családtagod döntene ezek alapján? Ha erre háromszor „igen” a válasz, akkor valószínűleg nem a sötét manipuláció zónájában mozogsz.
Hol kezdődik a valódi manipuláció?
A manipuláció szóval ma már dobálózunk: „ez manipulatív reklám”, „ez csak egy trükk”. Érdemes ebből a zajból kiemelni egy használható definíciót. Én azt nevezem valódi manipulációnak, amikor valaki szándékosan, tudatosan úgy befolyásolja a másik ember észlelését és döntését, hogy közben a másik félnek nincs reális esélye átlátni a helyzetet, észrevenni az alternatívákat, vagy visszautasítani az ajánlatot. A marketingben ez több szinten jelenhet meg. Van a „soft” szint, amikor érzelmi képekkel, zenével, narratívával terelünk egy márka irányába – ez a reklám természetes terepe. És van a „hard” szint, amikor direkt félretájékoztatás, elhallgatás, mesterségesen generált társadalmi bizonyíték („fake review”, hamis statisztika) lép be a képbe. A kettő közötti sávban helyezkedik el az, amit a legtöbb magyar vállalkozó ma használ: picit túloz, picit szépít, picit szelektál a saját javára. A kérdés, amit ilyenkor fel kell tenni: ha a fogyasztó minden információt tudna, amit te tudsz, akkor is ezt választaná? Ha a válasz egyértelmű nem, akkor manipulálsz. Ha a válasz bizonytalan, akkor legalább gyanús zónában jársz. Dajka Gábor tapasztalata szerint sok magyar KKV nem rosszindulatból lépi át ezeket a határokat, hanem tudatlanságból és félelemből: látják, hogy a konkurens „keményebben nyomja”, és úgy érzik, csak akkor maradnak talpon, ha ők is túllépnek bizonyos határokat. A probléma ezzel az, hogy egy idő után az egész piac eldurvul: a tisztességes szereplők vesztesnek tűnnek, a „hangosak” viszik a rövid távú pénzt, a fogyasztó pedig cinikussá válik. Ezt a spirált csak úgy lehet megtörni, ha a marketingesek és a vállalkozók tudatosan kijelölik a saját etikai minimumukat, és nem viszik lejjebb csak azért, mert mások már lejjebb mentek.
A Sötét Triád a marketingben: machiavellizmus, nárcizmus, pszichopátia
A pszichológia a machiavellizmus, a nárcizmus és a pszichopátia hármasát nevezi Sötét Triádnak. Ezek nem diagnózisok a hétköznapi értelemben, hanem olyan személyiségjegyek, amelyek bizonyos szinten minden emberben jelen vannak. A gond ott kezdődik, amikor valakinél ezek extrém módon dominálnak – vagy épp az, hogy egy konfliktusos szakmai környezet ezeket jutalmazza. Nem véletlen, hogy a marketing, a sales és a felső vezetés világa időnként mágnesként vonzza azokat, akik szeretik irányítani a többieket, élvezik a figyelmet, és kevésbé érzékenyek mások érzelmi állapotára. Egy machiavellista marketinges kiválóan olvassa az embereket, jól érti a játszmákat, de hajlamos arra, hogy a fogyasztót puszta eszköznek tekintse egy KPI eléréséhez. A nárcisztikus szereplő imádja a reflektorfényt, ezért a kampányok gyakran róla vagy a márka „nagyszerűségéről” szólnak, nem a vevő valós problémájáról. A pszichopátiás jegyeket mutató szakembernek magas a kockázattűrése, gyorsan dönt, nem rágódik a következményeken, viszont nem igazán érdekli, hogy kinek okoz kárt a folyamat közben. A helyzet azért nem fekete-fehér, mert enyhébb formában ezek a jegyek adaptívak is lehetnek. Bizonyos fokú hidegvér, döntésképesség, önmagunkba vetett hit nélkül nincs kampány, nincs tárgyalás, nincs vállalkozás. A kérdés az, hogy a szakmai környezet, az ügynökségi kultúra, a vállalati értékrend erősít-e mellé egy másik dimenziót: felelősséget, transzparenciát, korlátokat. Ha a Sötét Triád mellé nem társul önreflexió, akkor az önérdek könyörtelen kizsákmányolássá válik. Ha viszont a személyiség erősebb oldalai mellé tudatosan építed az etikai fékeket, akkor ezek az energiák stratégiai előnnyé alakulhatnak – nemcsak számodra, hanem az ügyfeleid és a vevőid számára is.
Hidegfejű stratégia vagy etikátlan önzés?
Sok vállalkozó keveri a hidegvérű stratégiai gondolkodást a lelketlen önzéssel. Ha egy marketinges határozottan kijelöli a célcsoportot, nemet mond rossz ötletekre, szétcincálja a gyenge ajánlatot, vagy kíméletlenül elemzi a számokat, könnyen rásütik, hogy „kegyetlen”. Pedig a legtöbb esetben csak arról van szó, hogy nem az egót, hanem a valós működést nézi. Az etikátlan önzés ott kezdődik, amikor valaki ugyanezt a racionalitást úgy használja, hogy közben tudatosan árt a másik félnek, vagy elhallgatja előle a lényeges információkat. Egy kampányt például lehet úgy is optimalizálni, hogy a rövid távú bevétel maximalizálása mellett szétégeted a listádat agresszív, nyomulós kommunikációval. A számok az első hónapban szépek lesznek, de közben lassan tönkreteszed a bizalmat, ami a márkád körül felépült. Lehet úgy is kampányt építeni, hogy figyelembe veszed: a vevőnek évekig szüksége lesz rád, és nem érdemes olyan nyomást helyezni rá, amit később megbán, mert akkor a visszatérési ráta, az ajánlások és a hosszú távú ügyfélélettartam sérül.
„A marketingben nem az a kérdés, mennyit tudsz egy hónap alatt kiszedni a piacból, hanem az, hogy tíz év múlva is lesz-e kivel üzletelned.” – Dajka Gábor
A hidegfejű stratégia azt jelenti, hogy képes vagy kizoomolni az aktuális kampányból, és megnézni: hova vezet ez a döntés egy, három vagy öt év múlva. Etikátlan önzésről akkor beszélünk, amikor ez a hosszú táv teljesen érdektelen, és csak az számít, hogy most, azonnal mennyi pénz érkezik be. Az a marketinges, aki ilyen hozzáállással dolgozik, végső soron a saját szakmai pályáját is megmérgezi: egy idő után senki nem akar vele dolgozni, mert mindenki érzi, hogy a pillanatnyi számok fontosabbak neki, mint a partner vagy a fogyasztó.
Miért marad velünk a „sötétebb” stratégia? Játékelméleti kitekintés
Jogosan merül fel a kérdés: ha a Sötét Triád túlkapásai ártanak a közösségnek, miért nem tűntek el? Miért látni még mindig agresszívan manipuláló reklámokat, félrevezető statisztikákat, kamu „social proof”-ot? A válasz részben játékelméleti. Egy közösségen belül a „ragadozó” stratégiák kis aránya időnként előnyt hoz: feszegetik a határokat, lebontanak tabukat, rákényszerítik a rendszert arra, hogy reagáljon. Ha azonban ez az arány túlságosan magasra nő, az egész rendszer összeomlik: a bizalom szintje leesik, a fogyasztók cinikussá válnak, és végül minden szereplő rosszabb helyzetben találja magát. A modern digitális marketing különösen érzékeny erre. A platformok algoritmusai folyamatosan próbálják kiszűrni a túl agresszív taktikákat – spam jellegű hirdetések, megtévesztő landing oldalak, gyenge minőségű tartalom –, de a szabályrendszer mindig kicsit lemarad a kreatív kerülőutaktól. Ezért gyakorlatilag folyamatos „fegyverkezési verseny” zajlik: a túlzó önérdek keresi a réseket, a rendszer próbál reagálni, közben pedig a normális, tisztességesen gondolkodó vállalkozó szívja meg a leginkább, mert nehezebb dolga van kitűnni. Dajka Gábor tapasztalata szerint a magyar piacon ráadásul erős a bizalmatlanság: a rendszerváltás előtti beidegződések, a gyors meggazdagodást ígérő hullámok, a „tinédzser guruk” túlzó ígéretei mind hozzájárultak ahhoz, hogy a közönség gyanakvó. Ebben a környezetben már egy tisztességes, korrekt ajánlat is „túl szép, hogy igaz legyen”-nek tűnhet. Ilyenkor különösen nagy felelőssége van a marketingesnek: vagy rátesz még egy lapáttal a zajra, vagy segít letisztítani a kommunikációs teret azzal, hogy következetesen átlátható, érthető, őszinte stratégiát épít.
Mit jelent az adaptív önérdek a gyakorlatban egy magyar vállalkozónak?
A fenti elmélet addig hasznos, amíg le tudod fordítani a saját vállalkozásod nyelvére. Mit jelent például adaptív önérdek egy mikrovállalkozó számára, aki havi néhány százezer forintos marketingbüdzsével dolgozik? Először is azt, hogy nem szégyelled, hogy pénzt akarsz keresni. Nem magadat hazudod „önzetlen megmentőnek”, miközben belül azt várod, hogy a piac eltartson, hanem nyíltan felvállalod: értéket adsz, és ezért pénzt kérsz. Másodszor: hajlandó vagy versenyezni a figyelemért. Nem sértődsz meg azon, hogy ma már nem elég egyetlen Facebook-poszt vagy egy „szép logó”, hanem elfogadod, hogy a fogyasztó idejéért küzdesz, aki naponta száz másik ingerrel találkozik. Harmadszor: tudatosan építed be a döntési rövidítéseket a kommunikációdba – de úgy, hogy közben tiszteled a vevőd határait. Használhatsz szűkösséget, de csak akkor, ha az valós. Hozhatsz példákat társadalmi bizonyítékra, de ne gyártsd őket. Építhetsz státuszra, de ne csinálj belőle hazug álomvilágot. Negyedszer: tudatosan nemet mondasz olyan együttműködésekre, ahol érzed, hogy az ügyfél kifejezetten a „trükkjeidre” kíváncsi, nem a stratégiai gondolkodásodra.
„Ha a vállalkozó csak azt várja, hogy manipuláld helyette a piacot, akkor neki nem marketingesre, hanem illúzióra van szüksége.” – Dajka Gábor
Az adaptív önérdek azt jelenti, hogy úgy keresel pénzt, hogy közben nem lövöd lábon a saját jövődet. Rövid távú profit helyett hosszú távú ügyfélélettartamban gondolkodsz, kampányok helyett rendszerekben, egyszeri eladás helyett visszatérő vevőben. Ehhez sokszor az kell, hogy lemondd a gyors pénzről, amikor érzed, hogy az ára túl nagy: mérgezett ügyfélkör, kiégett lista, romló személyes hitelesség.
Önismeret, szakmai határhúzás és a Sötét Triád „szelídítése”
A Sötét Triád jegyei nem fognak eltűnni sem a marketingből, sem az üzleti életből. A kérdés az, hogy ki mennyire van tisztában a saját működésével, és mennyire tud rá hatni. Ha te például észreveszed magadon, hogy szeretsz dominálni tárgyalásokon, élvezed, amikor „megfogod” a másik gondolkodását, vagy kifejezetten izgat, ha kockázatos húzásokat léphetsz, akkor nem az a megoldás, hogy bűntudattal próbálod lenyomni magadban ezeket a késztetéseket. Sokkal hasznosabb, ha tudatos keretek közé teszed őket. Például: meghatározod, milyen típusú kampányokat vállalsz el, és milyeneket nem. Nem adsz neved olyan projekthez, ahol a termék minőségében sem bízol, csak a margin magas. Nem írsz olyan szöveget, ami esélytelen, hogy teljesítés esetén is vállalható legyen. Beépítesz a saját folyamataidba „etikai checkpointokat”: mielőtt elindul egy kampány, átnézed, milyen csoportokra hat, van-e benne olyan elem, amely különösen sérülékeny emberekre céloz. És igen, ehhez önismeret kell. Nem véletlen, hogy az Online Marketing és Pszichológia című könyvben is hangsúlyos téma az önismeret jelentősége a marketingben: aki nem érti a saját motivációit, az nem fogja érteni a vevőiét sem, és sokkal könnyebben használ olyan fogásokat, amelyek hosszú távon rombolók. Dajka Gábor tapasztalata szerint a legstabilabb, leghosszabb távon működő kampányok mögött mindig van egy olyan vállalkozó, aki hajlandó volt szembenézni a saját gyengeségeivel, félelmeivel, és belátta: nem kell tökéletesnek lennie ahhoz, hogy őszintén kommunikáljon. A Sötét Triád „szelídítése” tehát nem azt jelenti, hogy szentté akarsz válni, hanem azt, hogy felismered, hol vagy erős, hol vagy veszélyes önmagadra, és ennek megfelelően alakítod a saját szakmai kereteidet.
Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint
Ha mindezt egy mondatban kellene összefognom, azt mondanám: a marketing akkor válik veszélyessé, amikor letagadja, hogy önérdekre épül. Amíg őszintén kimondjuk, hogy pénzt akarunk keresni, piacot akarunk nyerni, márkákat akarunk építeni, addig van esélyünk arra, hogy kereteket tartsunk. Amikor viszont „segítségnek”, „küldetésnek”, „világmegváltásnak” álcázzuk azt, ami valójában üzlet, akkor csúszunk át egy olyan zónába, ahol nagyon könnyű legitimálni a manipulációt. Én nem hiszek abban, hogy a marketinget moralizálással lehet megtisztítani. Abban hiszek, hogy a vállalkozók és a marketingesek felelőssége felnőtt szinten gondolkodni: számon kérni magukon a hosszú távú következményeket, felmérni, hogy egy-egy kampány mit tesz a piacukkal, az ügyfeleik bizalmával, a saját idegrendszerükkel.
„Nem az a cél, hogy a marketinges kedves legyen, hanem az, hogy tisztességes legyen. A kettő nem mindig ugyanaz.” – Dajka Gábor
Ha vállalkozóként olyan szakemberrel dolgozol, aki időnként kemény, néha kellemetlen dolgokat mond, és nem bólogat végig, az önmagában nem baj. Az a kérdés, hogy hajlandó-e veled együtt gondolkodni a kockázatokról, feltesz-e kényelmetlen kérdéseket a termékeddel, az ajánlatoddal, a célcsoportoddal kapcsolatban. Ha csak azt keresi, hol tud „rántani egyet” a számokon, akkor előbb-utóbb te fizeted meg az árát. Ha viszont együtt húztok határokat, akkor a saját önérdeketeket használjátok arra, hogy mindkét oldal – te is, a vevő is – nyerjen. Ez az a szemlélet, amelyből valóban fenntartható, hosszú távú vállalkozások születnek, még egy pesszimista, árérzékeny, bizalmatlan piacon is, mint a magyar.
Szakértő válaszol – gyakori kérdések
Valóban „gonoszabbnak” kell lennem, ha a magyar piacon akarok érvényesülni?
Nem. A magyar piac bizalmatlanabb és árérzékenyebb az átlagnál, de ez nem azt jelenti, hogy csak agresszív, manipulatív módszerekkel lehet eredményt elérni. Azt jelenti, hogy több munkád van az edukációval, a transzparens kommunikációval, a hitelesség felépítésével. Ha rövid távra tervezel, persze dönthetsz úgy, hogy „rányomsz még egy lapáttal” a zajra, de ezzel csak a saját jövődet darálod be. Aki itt hosszú távon sikeres, az jellemzően következetes, őszinte, és nem köti a reputációját olyan állításokhoz, amelyeket nem tud teljesíteni.
Hol húzzam meg a határt a meggyőzés és a manipuláció között?
Gyakorlati szinten tedd fel magadnak ezt a három kérdést: (1) Ha a vevő minden információt tudna, amit te tudsz, akkor is jó döntésnek élné meg a vásárlást? (2) Használsz-e tudatosan hamis elemeket (mesterséges szűkösség, nem létező társadalmi bizonyíték, megtévesztő statisztika)? (3) Vállalnád-e ugyanígy a kommunikációdat, ha a saját családtagod döntene ezek alapján? Ha bármelyikre őszintén nem a válasz, akkor már nem meggyőzésről, hanem manipulációról beszélünk. Ha mindegyikre igen, jó eséllyel a tisztességes befolyásolás zónájában maradsz – ami egyébként minden marketing lényege.
Lehet-e etikus marketinget csinálni úgy, hogy közben használom a pszichológiai triggerek erejét?
Igen, sőt, másképp gyakorlatilag láthatatlan maradsz. A pszichológiai triggerek – veszteségkerülés, szűkösség, státusz, társadalmi bizonyíték – létező emberi működések. A kérdés nem az, hogy használod-e őket, hanem hogy hogyan. Valódi szűkösséget kommunikálsz, vagy kamut? Valódi vevői véleményeket mutatsz, vagy gyártott, stock fotós „referenciákat”? Valós, elérhető státuszt ígérsz, vagy hamis álmot árulsz? Etikus marketinget csinálsz, ha ezekre a kérdésekre következetesen olyan választ adsz, amit hosszú távon is vállalsz.
Van értelme a Sötét Triádot tanulmányozni egy KKV-s marketingesnek vagy vállalkozónak?
Van, de nem azért, hogy diagnosztizáld a környezetedet, hanem hogy jobban értsd a saját működésedet. Ha tudod magadról, hogy hajlamos vagy impulzívan dönteni, magas a kockázattűrésed, és kevésbé érdekelnek mások érzései, akkor ehhez igazíthatod a folyamataidat: beiktathatsz plusz egyeztetési pontokat, kérhetsz külső visszajelzést, lassíthatod a döntéseidet. Ha inkább a nárcisztikus oldalt érzed magadon erősnek (vágy a figyelemre, elismerésre), akkor figyelned kell arra, hogy a kommunikáció ne rólad szóljon, hanem a vevőről. A Sötét Triád ismerete önismereti eszköz, nem fegyver a másik fejéhez.
Miben más a magyar piac ebből a szempontból, mint egy nyugat-európai vagy amerikai?
A magyar piac kisebb, pesszimistább és bizalmatlanabb. Az emberek többször csalódtak már ígéretekben – politikai, gazdasági, pénzügyi és marketinges ígéretekben egyaránt. Ezért az agresszív, nyomulós, túlzó kampányok nagyon gyorsan üveges tekintetet váltanak ki. Ugyanakkor éppen emiatt van nagy tere annak a vállalkozónak és marketingesnek, aki következetesen átlátható, őszinte, tiszta kommunikációt épít. Itt sokkal többet ér egy stabil, hosszú távú bizalomra épülő bázis, mint egy-egy villanásnyi kampány „siker”. Aki ezt megérti, és hajlandó hosszú távra tervezni, annak a Sötét Triád nem ellensége, hanem egy megértendő háttérmechanizmus lesz.
Ajánlott magyar videó/podcast
Ha szeretnél még mélyebben belelátni abba, hogyan működik a manipuláció a mindennapokban – a marketingtől a politikáig –, érdemes megnézned az alábbi előadást:
Források
- Edward Bernays életműve és a modern PR kialakulása
- A Sötét Triád fogalma és pszichológiai háttere
- Robert B. Cialdini: Influence – The Psychology of Persuasion
