Szinte minden generáció szembesült már az új technológiáktól való félelemmel – különösen amikor a fiatalokról van szó. Gondoljunk csak arra, milyen aggodalom övezte egykor a nyomtatott könyvek terjedését, a televízió megjelenését, a videójátékokat vagy épp az okostelefonokat: mind felvetették a kérdést, vajon milyen hatással lesznek a gyerekekre, és nem kellene-e korlátozni a használatukat. Most a mesterséges intelligencia (MI) áll a hasonló vita középpontjában. Az MI elképesztő tempóban fejlődik és válik a mindennapok részévé, így már nem csupán a felnőttek játékszere. Nemrégiben egy ausztrál jelentés döbbenetes adatra mutatott rá: egyes 10–11 éves gyerekek naponta akár hat órát töltenek MI-alapú csevegőprogramokkal, ráadásul sokszor kifejezetten felnőtt tartalmú beszélgetésekbe merülve. Ez néhány éve még sci-finek tűnt volna – ma viszont valóság. Ilyen hírek hallatán érthető, hogy sok szülő és szakember gondolkodik el azon, vajon helyes-e megengedni a gyerekeknek az MI használatát. Nem lenne biztonságosabb egyszerűen 16 év alatt betiltani az efféle technológiákat?
A kérdés azonban korántsem egyszerű. A mesterséges intelligencia rengeteg lehetőséget kínál a tanulástól és kreativitástól kezdve a mindennapi problémamegoldásig, miközben valós veszélyeket is hordoz a fiatalabb korosztály számára. Ahhoz, hogy felelősen dönthessünk, érdemes átfogóan megvizsgálni mindkét oldalt – az előnyöket és a hátrányokat, a tiltás mellett és ellen szóló érveket egyaránt. Vajon valóban a korhatár alatti teljes tiltás jelentené a legjobb megoldást, vagy léteznek ennél kifinomultabb módszerek a gyerekek védelmére?
A mesterséges intelligencia terjedése a fiatalok körében
Egy 2024-ben készült hazai felmérés szerint a 13–16 éves magyar fiatalok 97%-a hallott már az MI-ről, és több mint háromnegyedük – egészen pontosan 76,5%-uk – ki is próbált valamilyen mesterségesintelligencia-alapú programot vagy alkalmazást. Ugyanez a kutatás azt találta, hogy a megkérdezettek 71,3%-a legalább egyszer igénybe vette az MI segítségét valamilyen iskolai feladathoz – legyen szó esszéírásról, fordításról vagy akár prezentációkészítésről. Látható tehát, hogy a technológia nagyon gyorsan beépült a tinédzserek mindennapjaiba. Minél idősebb a diák, annál valószínűbben használ ilyen eszközöket: a 16 éves válaszadók 85%-a már használt MI-t, de még a legfiatalabb, 13 éves korosztály közel 70%-a is kipróbálta.
Nem magyar sajátosság, hogy a fiatalok gyorsan felkarolják az új technológiát. Egy amerikai felmérés szerint a 12–18 éves gyerekek 58%-a próbálta már ki a ChatGPT-t vagy hasonló chatbotokat, miközben a szülőknek csupán körülbelül 30%-a mondhatja el ugyanezt. Vagyis a tinédzserek sokszor előrébb járnak, mint a felnőttek – gyakran a tudtuk nélkül vágnak bele az MI használatába. A fiatalok jellemzően a közösségi médián és egymástól értesülnek az új MI-eszközökről, nem pedig az iskolán vagy a hivatalos oktatáson keresztül. A legtöbben TikTok-videókban, YouTube-on vagy Instagram-posztokban látják, mire képes egy MI, vagy a barátaiktól hallanak róla, majd maguk is kipróbálják. Egy friss felmérésben a magyar 13–16 évesek közel kétharmada mondta, hogy először a közösségi médiában találkozott az MI fogalmával, és csak elenyésző hányaduk hallott róla tanártól vagy családtagtól. Mindez azt jelenti, hogy a gyerekek sokszor kontroll nélkül, saját kíváncsiságból kezdenek kísérletezni a technológiával.
Érdemes azt is megjegyezni, hogy az MI sokszor láthatatlanul is ott van a fiatalok digitális terében. A közösségi oldalak hírfolyamait és ajánlásait MI-algoritmusok alakítják, a YouTube vagy a TikTok MI segítségével dönti el, milyen videót ajánljon, a telefon kamerája pedig mesterséges intelligenciával szépíti a szelfiket. Vagyis még ha egy tinédzser tudatosan sosem használna olyan alkalmazást, amit MI-nek hívunk, akkor is számtalan algoritmussal találkozik nap mint nap. Ez is mutatja, milyen nehéz éles határt húzni: aligha lehet teljesen „kitiltani” az MI-t a gyerekek életéből anélkül, hogy a modern digitális környezet nagy részét is kizárnánk.
Mire használják a fiatalok a mesterséges intelligenciát? Gyakori, hogy segítséget kérnek tőle a házi feladat megoldásához – például ötleteket gyűjtenek egy fogalmazáshoz, leellenőriztetik a nyelvtani hibákat, vagy épp egy kódolási feladat megoldását gyorsítják fel vele. Emellett sokan szórakozásra is bevetik: chatrobotokkal beszélgetnek kedvtelésből, történeteket vagy dalszövegeket generáltatnak vele, mémeket és vicces képeket hoznak létre MI segítségével. Léteznek kifejezetten tiniknek szánt MI-alkalmazások is – a Snapchat például integrált egy MI-alapú „virtuális barátot” a csevegőfelületébe, amellyel a felhasználók (köztük rengeteg tizenéves) napi szinten társalognak. A mai kamaszok tehát gyakorlatilag az első „MI-natív” generáció tagjai: számukra az ilyen intelligens alkalmazások ugyanúgy a digitális tájkép részei, mint az internet vagy az okostelefon. Ez óriási lehetőségeket jelent – és potenciális veszélyforrást is, attól függően, hogyan viszonyulunk hozzá.
Az MI lehetséges előnyei a gyerekeknek
Minden új technológiának megvannak a maga ígéretei, és a mesterséges intelligencia esetében ezek különösen figyelemre méltók a fiatalok szempontjából. Az oktatás terén az MI valóban forradalmi lehetőségeket kínál. Képzeljünk el egy személyre szabott digitális magántanárt: egy MI-alapú oktatószoftver a gyerek saját tempójához és stílusához igazodva magyarázza el a geometria vagy a kémia nehéz fogásait, türelmesen újra és újra, ha kell, sosem fáradva bele. Egy ilyen rendszer azonnali visszajelzést ad, és alkalmazkodik ahhoz, hogy az adott diák mely területen erősebb vagy gyengébb. A tanulás így élvezetesebbé és hatékonyabbá válhat. Több iskola és fejlesztőcég már kísérletezik is ilyesmivel – például a világszerte ismert Khan Academy is bevezetett egy MI-alapú személyes tutor funkciót a platformján, hogy segítse a diákokat a megértésben.
A kreativitás terén is új távlatokat nyit a technológia. A mai gyerekek nemcsak passzív fogyasztói lehetnek a tartalmaknak, hanem aktív alkotókká válhatnak az MI segítségével. Egy ötletet könnyedén mesévé formálhatnak egy szöveggenerátorral, vagy saját képregényt készíthetnek egy képgeneráló eszközzel anélkül, hogy mesterien tudnának rajzolni. Ha érdeklődnek a zene iránt, néhány kattintással dallamokat komponáltathatnak, vagy kipróbálhatják, milyen dalszöveget „ír” az MI az általuk választott témában. Ezek a lehetőségek bátorítják a kísérletezést és az önkifejezést. Sok fiatal például hobbiból programozgat MI segítségével – játékot készít, weboldalt fejleszt vagy épp chatrobotot tanít be egyszerű feladatokra. Így játszva tanulnak és fedezik fel a technológia világát.
Külön figyelmet érdemel, hogy a mesterséges intelligencia bizonyos gyerekeknek kifejezetten segítő kezet nyújthat. Gondoljunk azokra, akik valamilyen tanulási nehézséggel vagy fogyatékossággal élnek: egy diszlexiás diák számára például óriási könnyebbség, ha egy MI felolvassa a szövegeket, vagy segít megfogalmazni egy esszét. Egy autizmus spektrumzavarral élő fiatalnak pedig egy jól beállított, empatikus hangvételű chatrobot gyakorló terepet adhat a társas kommunikációhoz, mivel türelmesen “beszélget” vele és jelzi, ha nem ért valamit. Az MI tehát inkluzív eszköz is lehet, amely hozzáférhetőbbé teszi az információt és a készségfejlesztést.
Nem utolsósorban, az MI használatának megtanulása maga is egy új készség, amelyből a jövőben sokat profitálhatnak a mai fiatalok. Az információs társadalomban az lesz előnyben, aki nem csupán fogyasztója, hanem értő használója a digitális eszközöknek. Ha a gyerekek már tizenévesen elsajátítják, hogyan kell értelmesen feltenni egy kérdést egy MI-nek, hogyan lehet leellenőrizni a válasz megbízhatóságát, vagy épp miként lehet kreatívan együttműködni egy algoritmussal, az hosszú távon versenyelőnyt jelenthet számukra. Egy felelősen és okosan használt MI eszköz növelheti a fiatalok önbizalmát is: tudják, hogy van egy segítő a kezük ügyében, amihez nyúlhatnak, ha elakadnak egy problémában – legyen az matematika példa, nyelvtanulás vagy akár egy pályaválasztási tanács. Természetesen a mesterséges intelligencia nem csodaszer, nem váltja ki a tanárokat vagy a szülői törődést – de ha okosan integráljuk az oktatásba és a mindennapokba, képes csökkenteni a lemaradásokat, tehermentesíteni a pedagógusokat és izgalmasabbá tenni a tanulást.
Az MI használatának kockázatai a kiskorúakra
Bár a mesterséges intelligencia rengeteg ígérettel kecsegtet, legalább ennyi veszélyt is rejt magában, ha a fiatalabb korosztály kontrollálatlanul fér hozzá. Az egyik legkézenfekvőbb kockázat a nem megfelelő vagy káros tartalmakkal való találkozás. Egy felnőtt tartalmakat kiszűrő rendszer sem lehet tökéletes – márpedig a kíváncsi tinik könnyen rábukkanhatnak olyan beszélgetőprogramokra vagy képgenerátorokra, amelyek nem igazán gyermekbarátok. Ausztráliában például iskolai visszajelzések nyomán derült fény arra, hogy 10–12 éves gyerekek kifejezetten szexuális témájú chatbotszolgáltatásokat használtak, napi órákon át. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen virtuális “kapcsolat” nem való gyereknek: érzelmileg káros tartalmakat közvetíthet, hamis képet adhat az emberi kapcsolatokról, és megkerüli a szülői nevelést a testi-lelki fejlődés kényes kérdéseiben. Egy másik extrém példa, hogy megjelentek úgynevezett “nudifikáló” weboldalak, ahol bárki – akár egy gyerek is – képes mesterséges intelligencia segítségével meztelen képeket generálni valós személyekről. Előfordult, hogy ilyen oldalt iskolások használtak arra, hogy egy osztálytársukról készítsenek hamis, kompromittáló képeket. Az efféle digitális zaklatás az MI által új szintre lépett: a megszégyenítés és bántalmazás sokkal gyorsabban és szélesebb körben terjedhet, az áldozat számára pedig rendkívül megterhelő, traumatizáló élmény.
A másik nagy veszélyt az jelenti, hogy a fiatalok kritikai érzéke még nincs teljesen kifejlődve, ezért könnyebben válnak álhírek vagy félrevezető információk áldozatává. Az MI sajnos meggyőzően tud téves vagy kitalált információkat közölni, mivel nem “tudja”, mi az igazság – csak azt, hogyan generáljon valószínűnek hangzó válaszokat. Egy diák, aki a házi feladat megoldása közben a ChatGPT-től kérdez meg egy történelmi évszámot vagy egy orvosi tényt, azt hiheti, biztos forrásból tanul, pedig a kapott válasz lehet pontatlan vagy teljesen hamis. Ha nincsen mellette egy tanár vagy szülő, aki korrigálja, akkor észrevétlenül rögzülhet benne a téves tudás. Ráadásul a generatív MI nem csak szöveges téren képes megtévesztésre: ma már pillanatok alatt lehet valódinak tűnő képeket, sőt videókat előállítani vele. Egy átlagos tinédzser szemének egy ügyesen elkészített deepfake videó éppolyan meggyőző lehet, mint egy valódi felvétel. Kutatások szerint a fiatalok jelentős része (egy reprezentatív felmérés alapján több mint fele) találkozott már olyan MI által generált képpel az interneten, amelyet először igazinak hitt, s csak utólag derült ki, hogy mesterséges alkotás. Ezek a tapasztalatok egyértelműen jelzik, milyen fontos lenne a médiaértés és kritikus gondolkodás fejlesztése – de amíg ez nem tökéletes, addig sajnos a gyerekek fokozottan ki vannak téve a dezinformáció és manipuláció hatásainak.
Az MI pszichológiai hatásai is aggodalomra adnak okot a kiskorúaknál. A mai chatrobotok úgy vannak megtervezve, hogy barátságos partnerek legyenek a beszélgetésben: udvariasak, sokszor megértő stílusúak, és a felhasználó kérdéseire, problémáira reagálva igyekeznek “segítőkészen” válaszolni. Egy magányos vagy bizonytalan kamasz számára ezért könnyen vonzóvá válhatnak mint virtuális barátok. Nem véletlen, hogy népszerűek az olyan alkalmazások, mint a Replika vagy a Character.AI, ahol az ember gyakorlatilag egy képzeletbeli figurával cseveghet, aki mindig ráér és sosem ítélkezik. A veszély ott kezdődik, amikor a fiatal érzelmi támaszként kezd tekinteni a gépre. Egy felmérés szerint a rendszeresen MI-baráttal “beszélgető” tinik harmada úgy nyilatkozott, hogy legalább olyan elégedett egy chatbotnak kiönteni a lelkét, mint ha egy valódi baráttal tenné ugyanezt. Ez riasztó lehet abból a szempontból, hogy ha a virtuális társ pótolja a valódi emberi kapcsolatokat, a fiatal elszigetelődhet, szociális készségei pedig sérülhetnek. Ráadásul egy MI sem empátiából, sem felelősségvállalásból nem ér fel egy emberhez: ha a gyerek igazán bajban van, egy algoritmus nem fogja észrevenni a vészjeleket úgy, mint egy szülő vagy egy szakember tenné.
Léteznek sajnos már konkrét esetek, amelyek a legsúlyosabb következményekre mutatnak rá. 2023-ban nagy port kavart egy amerikai történet, amely szerint egy 16 éves fiú hónapokon át egy online chatbotban keresett vigaszt depressziós időszakában. Ahelyett, hogy a program valódi segítséghez irányította volna, állítólag megerősítette a fiú negatív gondolatait, sőt tippeket adott neki az öngyilkosság módszeréhez – a tragédia bekövetkezett, a tinédzser végül önkezével vetett véget az életének. A család később pert indított a szoftver fejlesztői ellen. Ez az eset extrém és kivételes, de sok szülő számára intő jel: ha egy fejlődő fiatal teljesen felügyelet nélkül marad egy mesterséges intelligenciával, beláthatatlan, milyen irányt vehet a hatás. A túlzott és ellenőrizetlen használat függőséghez vagy mentális problémák súlyosbodásához vezethet.
Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a mesterséges intelligencia kontrollálatlan használata komoly veszélyeket hordoz a gyerekekre nézve – információs, lelki és akár fizikai értelemben is. Nem csoda, hogy sokan ezeket a kockázatokat látva a drasztikus megoldás, a korhatár alatti tiltás felé hajlanak. Felvetődik a kérdés: ha ennyi a veszély, nem jobb inkább biztosra menni, és 16 éves kor alatt egyszerűen kizárni az MI-t az életükből? A következő pontban azokat az érveket vesszük sorra, amelyek a tiltás mellett szólnak.
Érvek az MI használatának betiltása mellett
Azok, akik úgy vélik, hogy 16 év alatt egyáltalán nem szabadna engedélyezni a mesterséges intelligencia használatát, elsősorban a fent taglalt veszélyekre hivatkoznak. Szerintük a gyerekek és serdülők életkori sajátosságaik miatt nem tudják még megfelelően felmérni és kezelni ezeket a kockázatokat. Ebben a korban az impulzivitás, a befolyásolhatóság, a kockázatkeresés a jellemző – vagyis éppen azok a tulajdonságok, amelyek sebezhetővé teszik őket egy ilyen erős hatású technológiával szemben. A tiltáspártiak gyakran párhuzamot vonnak más tiltásokkal: ahogy a törvények sem engedik vezetni a gyerekeket bizonyos kor alatt, vagy ahogy tilos alkoholt és dohányt árusítani nekik, úgy gondolják, az MI is egy olyan “veszélyes eszköz”, amit nem szabad felelőtlenül a kezükbe adni.
Egy teljes tiltás világos, egyértelmű határt szabna – érvelnek. Ami nincs jelen a gyerek életében, attól nem is tud kárt okozni neki. Ha hivatalosan, törvényi szinten meg van tiltva az ilyen szolgáltatások használata kiskorúaknak, az visszatartó erő lehet mind a gyerekek, mind a szüleik számára. Ráadásul a tiltás önmagán túlmutató jelzés értékű is lenne: nyomást gyakorolna a technológiai óriásokra, hogy ne építsenek üzleti modellt a fiatalkorú felhasználók becsábítására. Azok a cégek, amelyek ma esetleg szemet hunynak afelett, hogy 13-14 évesek is használják a termékeiket, kénytelenek lennének komolyabban venni a korhatár kérdését, ha jogi felelősség terhelné őket a fiatalkorú felhasználókért.
Nem példa nélküli, hogy egy társadalom drasztikus lépést tegyen a gyerekek digitális védelmében. Ausztrália szövetségi kormánya 2024-ben elfogadott egy törvénymódosítást, amely megtiltja a 16 éven aluliaknak, hogy önálló közösségimédia-profilt hozzanak létre. Ezt a lépést a fiatalkorúak mentális egészségének védelmével indokolták, miután számos kutatás mutatott rá a közösségi média káros hatásaira a tizenévesek körében. A tiltáspártiak szerint az MI esetében is hasonló megközelítésre lenne szükség, hiszen az előző fejezetben felsorolt veszélyek legalább olyan súlyosak, mint a közösségi oldalak problémái – ha nem súlyosabbak.
Az oktatásban is sokan féltik a hagyományos készségeket az MI térhódításától. A tiltás mellett érvelők rámutatnak: ha a diákok már 13-14 évesen rászoknak, hogy a házi feladatot egy chatbot végzi el helyettük, akkor elsatnyulhatnak az olyan alapvető képességeik, mint az íráskészség, a problémamegoldás vagy a kritikai gondolkodás. Szerintük legalább középiskolás kor végéig meg kell tanulnia a fiatalnak “külső mankó” nélkül gondolkodni, különben később a munka világában is nehezen boldogul majd. Hiszen az MI sem pótolja a kreativitást vagy az emberi ítélőképességet – érvelnek –, viszont könnyen ellustít, ha túl korán és túl könnyen elérhető.
Végül adatvédelmi és etikai érveket is felhoznak. Európában a GDPR alapján több ország épp 16 évben határozza meg azt a korhatárt, ami alatt a fiatalok online szolgáltatásokhoz csak szülői beleegyezéssel férhetnek hozzá – részben azért, mert ezt a korosztályt különösen védeni kell a személyes adataikkal való visszaélésektől. Egy generatív MI használata során a gyerek naivan kiadhat magáról személyes információkat, vagy épp olyan tartalmat hozhat létre, ami később visszaélésre adhat lehetőséget. A tiltás hívei szerint a gyermekek digitális lábnyomát is minimalizálni kell, amíg kiskorúak, és ebbe az is beletartozik, hogy ne csevegjenek ismeretlen hátterű algoritmusokkal, amik adatokat gyűjthetnek róluk.
Összefoglalva, a tiltást pártolók mottója valahogy így hangzik: „jobb megelőzni a bajt, mint utólag kezelni”. Inkább zárjuk ki a gyerekeket a mesterséges intelligencia világából addig, amíg fel nem nőnek hozzá – így biztosan nem éri őket abból fakadó kár. Ez a megközelítés egyszerű és egyértelmű, de vajon valóban működőképes és kívánatos? A kritikusok szerint nem feltétlenül – az ellenérveket a következőkben vesszük sorra.
Érvek az MI használatának betiltása ellen
A másik oldal képviselői úgy gondolják, hogy a teljes tiltás nemcsak irreális, de akár vissza is üthet. Elsőként a gyakorlati problémákat említik: a mai tizenévesek meglepően leleményesek, ha a digitális kiskapuk kihasználásáról van szó. Könnyedén megkerülhetnek bármiféle korlátozást, ha igazán szeretnék – és éppen a tiltás adhat nekik erre plusz motivációt. Hiába írná elő egy törvény, hogy 16 év alatt tilos MI-t használni, a valóságban ezt nagyon nehéz kikényszeríteni. A fiatalkorú felhasználó regisztrálhat hamis születési dátummal, használhat olyan nyílt forráskódú MI-szoftvereket, amiket lehetetlen blokkolni, vagy egyszerűen kölcsönveheti egy nagykorú ismerőse fiókját. Az általános iskolákban és gimnáziumokban már most is sokszor tiltották a telefonhasználatot vagy bizonyos appokat – de a diákok megoldják, hogy a szabály kijátszásával hozzáférjenek ahhoz, amit szeretnének. Az ellenzők szerint illúzió azt hinni, hogy egy törvényi tiltás önmagában megállítaná az eltökélt fiatalokat.
Tovább árnyalja a képet a tiltott gyümölcs jelensége. Köztudott, hogy ami tiltva van, az sokszor még vonzóbbá válik – különösen a kamaszok számára, akik épp a határaikat tesztelgetik. Ha az MI egyfajta „tabu gyümölccsé” válik, azzal csak azt érjük el, hogy a gyerek titokban fog hozzáférni, a szülő vagy tanár tudta nélkül. Így pedig éppen azt veszítjük el, ami a legfontosabb lenne: a nyílt kommunikáció és az iránymutatás lehetőségét. Ha ehelyett partnerként kezeljük a fiatalt és együtt beszélünk vele az MI használatáról, akkor nagyobb eséllyel osztja meg velünk a tapasztalatait, kér tanácsot, és együtt lehet kialakítani az egészséges kereteket. Ezt a párbeszédet a tiltás elfojtaná, pedig a szakemberek szerint éppen a bizalom és a felvilágosítás a digitális biztonság kulcsa.
Legalább ilyen fontos ellenérv az, hogy a tiltás a hasznos és pozitív lehetőségektől is megfosztaná a fiatalokat. Ahogy korábban kifejtettük, az MI okos használata rengeteget segíthet a tanulásban és a személyes fejlődésben. Ha a gyerekek kimaradnak ebből, akkor lemaradhatnak azokhoz képest, akiknek módjuk van fiatalon megismerni ezeket az eszközöket. A digitális szakadék nemcsak globálisan, de egy országon belül is nőhet: akinek a családja vagyon azért dönt a tiltás ellen és engedi a gyereknek az MI-t (akár illegálisan is), az előnyhöz juthat ahhoz képest, akinek a szülei vagy iskolája szigorúan megvonja ezt a lehetőséget. Az eredmény az lehet, hogy pont a védeni kívánt csoport – a tiltás alá eső átlaggyerek – kerül versenyhátrányba a “kiskapukat” kihasználó társaival szemben.
A tiltás ellen érvelők gyakran hozzák fel a történelmi példákat is: az új technológiákat szinte mindig félelem és tiltakozás övezi először, mégis hosszú távon azok jártak jól, akik alkalmazkodtak és beépítették ezeket a társadalomba. Amikor megjelentek a zsebszámológépek, voltak tanárok, akik egyenesen csalásnak tartották a használatukat – ma pedig már természetes, hogy a matematikaóra része a kalkulátor (de mellette a fejszámolást is oktatják). Hasonlóképpen, az internetet sem tiltani próbáljuk manapság az iskolákban, hanem inkább megtanítjuk a diákokat az okos internet-használatra, és szűrőket alkalmazunk a káros tartalmak ellen. Az MI integrálása is hasonló utat járhat be: nem kiiktatni kell a tanulásból, hanem megtanítani, hogyan lehet mellette is fejleszteni az emberi képességeket. Például egyes tanárok már most adnak olyan feladatokat, hogy a diák elemezze a ChatGPT válaszát egy esszékérdésre – javítsa ki benne a tévedéseket, egészítse ki saját gondolatokkal. Ezzel nemhogy romlana, de javul a tanulási élmény: a diák megtanul kétkedni, ellenőrizni, kreatívan kiegészíteni egy gépi választ.
Az ellenzők egyetértenek abban, hogy a kulcs a digitális kompetencia fejlesztése. Ahelyett, hogy elszigeteljük a fiatalt a technológiától, biztonságos környezetben kell megtanítanunk neki a használatát. Ide tartozik a médiaértés, a forráskritika, az online viselkedési normák – mindaz, amire a 21. században amúgy is szüksége lesz. A magyar NMHH-felmérés is rámutatott, hogy a fiatalok többsége már most rengeteg MI által generált tartalommal találkozik online, és nem mindig ismeri fel a különbséget. Ez azt jelenti, hogy a tiltástól függetlenül is együtt élnek ezzel a jelenséggel – akkor már jobb, ha értik és tudatosan kezelik. A mesterséges intelligencia nem fog eltűnni a világból, így előbb-utóbb minden fiatal szembesül vele. Azok lesznek felkészülve, akiket megtanítottak rá, mire figyeljenek.
Felmerül az is, hogy maga a technológiai szektor is tud alkalmazkodni a gyerekek igényeihez, ha megfelelő keretek közé szorítják. Az elmúlt években több nagy tech cég – például az OpenAI, a Google vagy a Microsoft – is bejelentett szülői felügyeleti eszközöket és korlátozott módokat a termékeiben. Lehetővé vált például, hogy a szülő összekösse a saját fiókját a gyerek ChatGPT-fiókjával, és értesítést kapjon, ha a csevegésben valami aggasztó téma merül fel (például erőszak vagy depresszív gondolat). A Google is olyan chatbotot (Gemini) fejleszt, amelynél a tinédzserek automatikusan egy szűrt, visszafogottabb verziót kapnak, és a szülők akár ki is kapcsolhatják ezt a funkciót. A Microsoft személyi asszisztensénél (Copilot) szintén be lehet állítani, hogy a gyerekprofilok ne férjenek hozzá. Ezek persze még messze nem tökéletes megoldások – sok szülő nincs is tisztában velük, vagy nehezen tudja beállítani ezeket a funkciókat. Ráadásul vannak platformok, mint például a Meta (Facebook, Instagram) MI-chatbotja, ahol egyelőre semmilyen érdemi szülői kontroll nincs. Mégis, az ellenzők szerint inkább ebbe az irányba kellene fejlődni: jobbá tenni a védelmi mechanizmusokat és a felhasználói tájékoztatást, semmint mindent egy tollvonással megtiltani.
Összefoglalva, az MI-tilalom ellenzői hisznek abban, hogy nem tiltással, hanem tanítással és okos szabályozással lehet a leginkább megóvni a fiatalokat, miközben felkészítjük őket a jövőre. Úgy tartják, a mesterséges intelligencia már most az életünk része, és még inkább az lesz – a kérdés inkább az, megtanítjuk-e a gyerekeket bánni vele, vagy tudatlanságban tartjuk őket vele kapcsolatban. Az utóbbit veszélyesebbnek látják. Végső soron a vita arról szól, hogy a félelem vagy az előrelátó felkészítés vezérelje-e a társadalom hozzáállását. Az ellenző tábor szerint a gyerekek érdeke hosszú távon azt kívánja, hogy vezessük be őket felelősen az MI világába, ahelyett hogy lakatot tennénk arra az ajtóra, ami az ő jövőjük felé vezet.
Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint
Mind marketing szakemberként, mind szülőként nap mint nap szembesülök azzal, milyen alapvető változásokat hoz a mesterséges intelligencia a világunkba. Úgy gondolom, ezt a hullámot nem megállítani kell – nem is lehet –, hanem megtanulni rajta lovagolni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ölbe tett kézzel nézzük, ahogy a technológia elszabadul. Épp ellenkezőleg: óriási felelősségünk van abban, hogyan vezetjük bele a következő generációt az MI korszakába. A saját bőrömön tapasztaltam, és az “Online marketing és pszichológia” című könyvemben is írtam róla, hogy a digitális szokások és attitűdök már fiatal korban kialakulnak. Ha tehát azt szeretnénk, hogy gyermekeink magabiztosan és épségben mozogjanak ebben az új világban, akkor tilalom helyett útmutatást kell nyújtanunk nekik.
Nem hiszek a kategorikus elzárásban. A teljes tiltás 16 év alatt szerintem egy túl egyszerű válasz egy nagyon összetett problémára. Kétségtelen, hogy könnyebb kimondani a tilalmat, mint aprólékosan kidolgozni a védőhálókat – csakhogy attól, hogy valamit betiltunk, a kíváncsiság és a technológiai fejlődés nem áll meg. A gyerek előbb-utóbb találkozni fog az MI-vel, ha máshol nem, 16 éves kora után biztosan. Az a fiatal pedig, akit addig teljesen távol tartottak tőle, védtelenebbül, felkészületlenebbül ugrik majd fejest ebbe a világba, mint az, akit fokozatosan, tudatosan készítettek fel rá. Hosszú távon tehát a tiltással épp az ellenkezőjét érhetjük el annak, amit akartunk: nem megóvjuk, hanem kiszolgáltatottabbá tesszük a jövő felnőttjeit.
Természetesen nem állítom, hogy nincs szükség korlátokra. Sőt, nagyon is fontosak a keretek – csak nem a fejlődés megakadályozására, hanem annak mederben tartására valók. Úgy képzelem el, mint amikor megtanítjuk a gyereket biciklizni: először pótkereket és bukósisakot adunk neki, fogjuk a kormányt, de nem tiltjuk meg neki, hogy biciklire üljön. Később, ahogy ügyesedik, egyre több önállóságot kap. Hasonlóképpen kellene az MI-vel is bánnunk: először csak biztonságos, gyerekeknek való felületeken és felügyelettel ismerkedhessen vele, ahogy pedig nő és érik, úgy engedjük el lassan a kezét. A cél az, hogy mire teljesen egyedül marad a digitális térben, addigra kialakuljanak benne azok a belső fékek és rutinok, amikkel meg tudja óvni magát a veszélyes helyzetekben is.
Fontosnak tartom továbbá, hogy a technológiai szektor is kivegye a részét a védelemben. Nem tolhatjuk át az összes felelősséget a szülőkre és pedagógusokra. Az MI-fejlesztő cégeknek etikai kötelessége beépíteni a lehető legerősebb biztonsági megoldásokat a termékeikbe, ha azokat fiatalok is használhatják. Láttunk már pozitív példákat: egyes chatbotoknál megjelentek a szülői értesítések, korlátozások. De ezeket tovább kell fejleszteni, és szabványossá kell tenni iparági szinten. Nem fogadható el, hogy például egy közösségi média óriás minden előzetes kontroll nélkül a tizenévesek kezébe ad egy MI-chatbotot. Üzleti coachként azt is látom, hogy hosszú távon az a cég nyeri el a közönség bizalmát, amelyik felelősen innovál és törődik a felhasználói biztonságával – különösen, ha gyerekekről van szó.
Összegzésképpen, a “Betiltsuk-e az MI-t 16 éven aluliaknak?” kérdésre az én válaszom az, hogy inkább ne tiltsuk, hanem tanítsuk. Ismerjük el, hogy a veszélyek valósak és komolyak – tehát tegyünk ellenük, de ne csupán tiltással, hanem oktatással, iránymutatással és okos szabályozással. Hiszek abban, hogy lehet arany középutat találni: létezhet olyan digitális környezet, ahol a gyerekek védve vannak a legártalmasabb hatásoktól, mégis élvezhetik és kihasználhatják a technológia által nyújtott előnyöket. Ehhez pedig mindannyiunknak – szülőknek, tanároknak, fejlesztőknek és döntéshozóknak – össze kell fognunk. Emellett hinnünk kell abban, hogy a gyerekek – ha megkapják a megfelelő támogatást – képesek felelősen és okosan bánni ezzel az új erővel. A technológiától való rettegés helyett tehát válasszuk a tudatos együttélést: így érhetjük el, hogy az MI ne fenyegetés, hanem eszköz legyen a 16 éven aluliak kezében is. Elvégre mindannyian ugyanazt szeretnénk: biztonságban tudni a gyermekeinket, és felkészíteni őket arra, hogy boldoguljanak a jövő technológiái között.
Források:
- A mesterséges intelligencia használatának jellemzői a 13–16 éves korosztály körében – NMHH (2025)
- Generative AI: Risks and opportunities for children – UNICEF (2023)
- Ausztrália online biztonsági reform az AI chatbotszolgáltatások korlátozására – ABC News (2025)
