Az ipari forradalmakról a legtöbben még mindig úgy gondolkodnak, mint lezárt történelmi korszakokról: a gőzgépek koráról, a futószalag születéséről, a robotok megjelenéséről. Közben a vállalati döntéshozók előtt ott villognak az újabb jelszavak: Ipar 4.0, digitális gyár, mesterséges intelligencia, most pedig egyre gyakrabban az Ipar 5.0. A kérdés az, hogy ezek valódi irányváltások, vagy csak jól hangzó címkék. Szerintem, ha valaki vállalkozóként, menedzserként vagy befektetőként komolyan gondolja a következő tíz évét, nem engedheti meg magának, hogy ezeket a fogalmakat felszínesen kezelje. Nem azért, mert „divatosak”, hanem mert a mögöttük álló gondolkodás meghatározza, hogyan fog termelni, szervezni és értéket teremteni.
Érdemes ezért végigmenni a négy klasszikus „ipari verzión”, és mellé tenni az Ipar 5.0-t. Nem csak kronológiai sorrendben, hanem logikai sorrendben is: hogyan alakult át az erőforrás, amelyre a termelés épült; hogyan változott a gépek és az emberek viszonya; és milyen vállalati logika lett belőle. Az első ipari forradalomban a cél a fizikai erő kiváltása volt. A másodikban a tömegtermelés felpörgetése. A harmadikban a folyamatok automatizálása és szabályozása. A negyedikben a fizikai és digitális világ összekapcsolása. Az ötödikben pedig – és itt jön a valódi fordulat – az emberi szempontok tudatos visszahozása egy olyan rendszerbe, amelyet addig főleg hatékonyságra optimalizáltunk. Ha így nézzük, az ipari verziók egymásra épülő „üzleti logikák”, nem pusztán technológiai korszakcímkék.
Ebben a cikkben kifejezetten az a célom, hogy a vállalkozói gondolkodást segítsem: ne csak azt lásd, hogy melyik korszakban milyen technológia jelent meg, hanem azt is, hogy ezek milyen döntési kényszert és lehetőséget hoznak a mai cégvezetőnek. A végén pedig kitérünk az Ipar 5.0-ra, amelyet sokan félreértenek: nem egy újabb marketingfogás, hanem egy elég markáns üzenet arról, hogy milyen irányba kellene mozdulnia az iparnak, ha nem csak rövid távon akar működni.
Ipar 1.0 – gőzgépek és a mechanizáció születése
Az Ipar 1.0-t a gőzgépek megjelenésével szokás azonosítani, de a lényeg nem a konkrét gép típusa, hanem az, hogy először vált széles körben ipari erőforrássá a gép által termelt energia. A korábbi gazdaság alapja az emberi és állati izommunka, illetve a víz és a szél ereje volt, amelyek erősen helyhez kötöttek és korlátozott teljesítményűek voltak. A gőzgép ezt törte át: a mechanikus erő szinte bárhol és folyamatosan rendelkezésre állt, ahol üzemanyagot tudtak biztosítani. Ez volt az első nagy „leválasztás” az emberi fizikai teljesítményről. A gyár fogalma is ekkor válik igazán azzá, amit ma ismerünk: koncentrált tőke, koncentrált munkaerő, koncentrált géppark.
Gazdasági értelemben az Ipar 1.0 a termelékenység ugrásszerű növekedését hozta, de messze nem volt átgondolt rendszer. A technológia messze megelőzte a munkajogi, oktatási, sőt sokszor az erkölcsi kereteket is. A gyár tulajdonosának szempontjából a fő kérdés az volt, hogyan lehet minél nagyobb mennyiségű terméket olcsóbban előállítani, mint korábban kézimunkával. A dolgozó szempontjából pedig az, hogy hogyan tud megélni egy olyan környezetben, ahol az ő fizikai ereje már nem egyedi érték, hanem könnyen helyettesíthető. Ez a korszak még kevéssé szól a rendszerek finomhangolásáról, inkább a „kapacitásról”: legyen minél több gép, minél több szén, minél több munkaidő.
Vállalkozói szemmel az Ipar 1.0 egyik tanulsága ma is fontos: amikor egy radikálisan új technológia jelenik meg, az első reakció általában az, hogy ugyanazt csináljuk olcsóbban és gyorsabban. Ekkor még kevesen gondolkodnak azon, milyen teljesen új üzleti modell születhet a technológia körül. Aki ebben a korszakban csak „gőzgépes verzióban” folytatta a régi tevékenységét, az tipikusan olcsóbb lett, de nem feltétlenül jobb. Aki viszont felismerte, hogy a mechanizáció új termékeket, új piacokat és új munkaszervezési formákat tesz lehetővé, az tartós előnyt épített ki. Ez a minta minden későbbi ipari verziónál újra és újra visszatér.
Ipar 2.0 – villamos energia, futószalag és tömegtermelés
Az Ipar 2.0-t sokan a futószalaggal azonosítják, de legalább ilyen fontos a villamos energia elterjedése. A gőzgép korában a hajtás központi volt: egy nagy gép hajtotta a szíjrendszeren keresztül a teljes gyárat. Az árammal ez gyökeresen megváltozott: a hajtás decentralizálhatóvá vált, sok kisebb elektromos motor működtette a gépeket, rugalmasabb elrendezést és precízebb szabályozást lehetővé téve. Ezzel párhuzamosan megszületett a klasszikus tömegtermelés logikája: standardizált termékek, hosszú szériák, nagy üzemek. Henry Ford autógyára csak az egyik ikonikus példa, de a gondolkodásmód ugyanúgy megjelent az élelmiszeriparban, textiliparban, háztartási gépek gyártásában.
A futószalag nem egyszerűen egy technikai megoldás, hanem munkaszervezési filozófia: a komplex termelési folyamatot egyszerű, ismétlődő lépésekre bontja, amelyeket kevés betanítással el lehet végeztetni. Ez egyrészt óriási termelékenység-növekedést hoz, másrészt minimalizálja az egyéni tudás szerepét az alacsonyabb szinteken. A nagy gyár koncentrált döntéshozatal, szabványosított folyamat, szigorúan hierarchikus irányítás mentén működik. A fogyasztó oldalán ez a korszak teremti meg a „mindenki számára elérhető” termékeket: autó, rádió, háztartási gépek. A társadalmi következmény a középosztály szélesedése és a fogyasztói társadalom megerősödése.
Vállalkozói szemmel az Ipar 2.0 üzenete ma is érvényes: amikor egy iparág a skálázhatóság fázisába lép, a standardizálás és a folyamatok szétbontása kerül előtérbe. A versenyt az nyeri, aki tömegben, kiszámítható minőségben, alacsony egységköltséggel tud szállítani. Ebben a logicában azonban könnyű elveszíteni az ügyfélhez való közelséget, mert a rendszer minden pontját a hatékonyságra állítják be. Az Ipar 5.0 egyik fontos kritikája éppen erre reagál: nem elég a hatékony tömegtermelés, ha közben a rendszer figyelmen kívül hagyja az emberi és környezeti szempontokat. Ezt a feszültséget érdemes fejben tartani, amikor ma egy vállalat hosszú távú fejlesztési irányáról gondolkodunk.
Ipar 3.0 – elektronika, automatizálás és számítógép-alapú gyártás
Az Ipar 3.0 a hetvenes évektől kezdve hoz gyökeres változást: ekkor válik tömegessé az elektronika, a mikroprocesszor, a programozható logikai vezérlők (PLC-k), a CNC gépek, majd később a robotkarok. A hangsúly a mechanikus erő és a skálázhatóság után a szabályozhatóságon és az automatizálhatóságon van. A gép már nem csak fizikai munkát végez, hanem egyre több döntési logikát is átvesz: érzékel, mér, beavatkozik előre programozott szabályok alapján. A termelés számítógép-alapúvá válik, a papíralapú tervezést fokozatosan felváltják a digitális vezérlőrendszerek.
Fontos látni, hogy az Ipar 3.0 még alapvetően determinisztikus: a rendszer azt csinálja, amire beprogramozták. A folyamatstabilitás, a minőségbiztosítás, a statisztikai folyamatszabályozás (SPC) mind olyan eszközök, amelyek a jól definiált folyamatok finomhangolását szolgálják. A vállalatok elkezdenek adatokra támaszkodni, de ezek jellemzően lokálisak és szigetszerűek: egy gyártósor, egy üzem, egy ERP-rendszer. A gyártás és az informatika kapcsolata még gyerekcipőben jár, a két terület gyakran külön szervezeti egység, eltérő kultúrával.
Vállalkozói szempontból az Ipar 3.0 korszakának fő tanulsága, hogy az automatizálás önmagában nem stratégia, hanem eszköz. Sok cég úgy lépett be ebbe a korszakba, hogy „robotot vett”, „CNC-t vett”, „új ERP-t vezetett be”, anélkül, hogy azt rendszerszinten összehangolta volna. Ennek eredménye sok helyen töredezett, félig digitalizált, nehezen átlátható működés lett. A mai Ipar 4.0-s és 5.0-s gondolkodás egyik kiindulópontja éppen az, hogy a technológiát egységes architektúrába kell szervezni, nem pedig külön-külön projektek halmazaként kezelni. Aki ma ipari beruházáson gondolkodik, annak ezt a történelmi tapasztalatot érdemes figyelembe vennie.
Ipar 4.0 – hálózatba kötött, intelligens rendszerek
Az Ipar 4.0 fogalmát a németországi Hannoveri Vásáron vezették be 2011-ben, és azóta a szakirodalom nagy erőkkel próbálta definiálni, rendszerezni. Egy átfogó nemzetközi elemzés rámutatott, hogy nincs egységes definíció, de a különböző megközelítésekben visszatérő elem a fizikai és a digitális tér integrációja, a kiber-fizikai rendszerek, az adatalapú döntéshozatal és az ipari dolgok internete (IIoT) együttese. A termelési rendszerek nemcsak automatizáltak, hanem hálózatba kötöttek, valós időben kommunikálnak egymással és a vállalatirányítási réteggel. A gépek, szenzorok, vezérlők, felhőszolgáltatások és mesterséges intelligencia-algoritmusok közös, integrált architektúrát alkotnak.
Az Ipar 4.0 egyik lényegi vonása, hogy az adat nem melléktermék, hanem elsődleges erőforrás. A szenzorok által gyűjtött nagy mennyiségű adat alkalmas a folyamatok előrejelzésére, optimalizálására, a karbantartási igények előre jelzésére, de akár új szolgáltatási modellek kialakítására is. Megjelenik a digitális iker fogalma: a gyártósor virtuális másolata, amelyen előre le lehet futtatni különböző forgatókönyveket. A gyár nem önmagában létezik, hanem beágyazódik egy ellátási láncba, ahol a beszállítók és vevők rendszerei is egyre inkább összekapcsolódnak. Az Ipar 4.0 tehát nem csak gyártechnológiai kérdés, hanem hálózati gondolkodásmód.
Fontos ugyanakkor, hogy a nemzetközi kutatások szerint az Ipar 4.0 még ma is sok vállalatnál koncepcionális szinten ragadt meg: a fogalmat ismerik, de a gyakorlati megvalósítás nehézkes, főleg a kis- és középvállalkozásoknál. Magyar nyelvű tanulmányok is rámutatnak, hogy az ipar 4.0-technológiák bevezetése hosszú, fokozatos, kumulatív folyamat, és nincs olyan pillanat, amikor „áttérünk ipar 4.0-ra”. Sok helyen először egy-egy részterület (például minőségellenőrzés, karbantartás, gyártástervezés) digitalizálódik, majd ezek lassan rendszerbe szerveződnek. Ebből a szempontból az Ipar 4.0 inkább célállapot, mint bináris kategória.
Az ipari forradalmak összehasonlítása táblázatban
Az eddigiek alapján jól látható, hogy az Ipar 1.0–4.0 nem elszigetelt korszakok, hanem egymásra épülő gondolkodásmódok. A következő táblázat összefoglalja a fő jellemzőket, és mellé teszi azt is, hogyan értelmezhető ebben a sorban az Ipar 5.0. A táblázat természetesen leegyszerűsít, de segít gyorsan átlátni, miről beszélünk, amikor különböző ipari „verziókról” van szó.
| Ipari verzió | Korszak (irányadó) | Fő hajtóerő | Kulcstechnológiák | Termelési logika | Ember szerepe |
|---|---|---|---|---|---|
| Ipar 1.0 | 18–19. század | Mechanikus energia | Gőzgép, mechanikus szerszámgépek | Kézimunka kiváltása, kapacitásnövelés | Fizikai munkaerő tömegben, alacsony autonómia |
| Ipar 2.0 | 19–20. század fordulója | Villamos energia | Elektromos motorok, futószalag | Tömegtermelés, standardizálás | Betanított munkavégzés, szigorú hierarchia |
| Ipar 3.0 | 1970-es évektől | Elektronika, informatika | PLC, CNC, ipari robotok, ERP | Automatizálás, folyamatstabilitás | Felügyelet, beállítás, mérnöki tervezés |
| Ipar 4.0 | 2010-es évektől | Digitalizáció és hálózatok | IIoT, kiber-fizikai rendszerek, felhő, AI | Valós idejű, adatvezérelt optimalizálás | Rendszergondolkodás, adatértelmezés, fejlesztés |
| Ipar 5.0 | 2020-as évektől | Emberközpontúság, fenntarthatóság, reziliencia | Ipar 4.0-technológiák + új szervezési elvek | Értékteremtés embereknek és társadalomnak | Alkotó partner, döntéshozó, felelős szereplő |
Az Ipar 5.0 tehát nem „leváltja” az Ipar 4.0-t, hanem arra épül. A technológiai alap gyakorlatilag ugyanaz (szenzorok, hálózatok, mesterséges intelligencia, digitális ikrek), de a célrendszer változik. Míg az Ipar 4.0 fő fókusza a termelékenység és a versenyképesség javítása volt, addig az Ipar 5.0 már az emberi jólétet, a fenntarthatóságot és a rendszer szintű ellenállóképességet is beemeli a fő célok közé. Ez a különbség elsőre elméletinek tűnhet, de a gyakorlatban nagyon is konkrét döntésekben jelenik meg: mit automatizálunk, mit bízunk emberre, hogyan tervezzük az ellátási láncot, milyen hatásokat tekintünk elfogadhatónak.
Ipar 5.0 – emberközpontú, fenntartható és rugalmas ipar
Az Ipar 5.0 fogalmát az Európai Bizottság tette központi témává egy 2021-es szakpolitikai anyagban, amely kifejezetten úgy fogalmaz, hogy az Ipar 5.0 nem lecseréli, hanem kiegészíti az Ipar 4.0-paradigmát. A hangsúly eltolódik a puszta versenyképességről és termelékenységről a szélesebb társadalmi célok felé: emberközpontú ipar, amely tiszteletben tartja a bolygó ökológiai korlátait, és rugalmasan képes reagálni válságokra. A dokumentum három alappillérről beszél: emberközpontúság, fenntarthatóság, reziliencia. Ezek nem díszítő elemek, hanem olyan szempontok, amelyek be kell, hogy épüljenek az ipari rendszerek tervezésébe.
Magyar és nemzetközi kutatások egyaránt kiemelik, hogy az Ipar 5.0 az Ipar 4.0 továbbfejlesztése. A technológiai mag ugyanaz: hálózatba kötött, szenzorokkal felszerelt, adatvezérelt rendszerek, mesterséges intelligencia-alapú optimalizálással. A különbség abban van, hogy mire használjuk mindezt. Nem az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e egy folyamatot száz százalékig automatizálni, hanem az, hogy érdemes-e. Az Ipar 5.0 gondolkodás elismeri, hogy bizonyos feladatokban az emberi ítélőképesség, kreativitás, empátia nem „zavaró tényező”, hanem érték. Az új megközelítés szerint az ideális rendszer nem ember nélkül, hanem emberrel együtt, annak képességeit felerősítve működik.
Szervezeti szempontból az Ipar 5.0 több, mint technológiai upgrade. A Pannon Egyetem egyik friss doktori kutatása például arra hívja fel a figyelmet, hogy az Ipar 4.0 és 5.0 közötti különbség nemcsak a gépek, hanem a gyártási paradigmák szintjén jelenik meg: míg az Ipar 4.0 a tömeges testreszabásra épül, addig az Ipar 5.0 az új ötletekre, a kézműves jellegű, magas hozzáadott értékű gyártásra helyezi a hangsúlyt, miközben a technológia az ember munkáját egészíti ki, nem pedig kiváltja. Ez etikai kérdéseket is felszínre hoz: mit tekintünk elfogadható automatizálásnak, hogyan osztjuk meg a termelékenységnövekedés hasznát, milyen formában vállalunk felelősséget a munkavállalókért és a helyi közösségekért.
Mit jelent mindez a vállalkozások és döntéshozók számára?
Vállalkozói szempontból az egyik legnagyobb hiba, amit ma el lehet követni, hogy az Ipar 4.0 és 5.0 fogalmakra pusztán technológiai listaként tekintünk. Nem az a kérdés, hogy hány szenzor, robot vagy mesterséges intelligencia-modell van a cégben, hanem az, hogy a vállalat milyen üzleti logikát követ. Ipar 3.0-s szemléletben gondolkodva lehet bevezetni Ipar 4.0-s technológiákat, de az eredmény ilyenkor jellemzően töredezett, silo-szerű fejlesztés lesz: külön fut egy-két adatprojekt, külön él egy-két robotizált folyamat, miközben a cég kultúrája, döntéshozatali mechanizmusai, képzési rendszere nem változik.
A magyar kutatások alapján jól látszik, hogy a nagyvállalatok egy szűk köre élen jár az Ipar 4.0 megoldások alkalmazásában, míg a hazai kis- és középvállalatok jelentős része még az alapvető digitalizációval küzd. A KKV-knál az Ipar 4.0 és pláne az Ipar 5.0 gyakran távoli fogalom, részben tudáshiány, részben erőforráshiány miatt. Ugyanakkor az is kiderül ezekből a vizsgálatokból, hogy ahol elindul a szemléletváltás, ott az ipari digitalizáció multiplikátor hatással bír: ha egy területet (például gyártáskövetés) sikerül jól digitalizálni, az húzza magával a karbantartást, a minőségbiztosítást, a logisztikát, sőt az értékesítést is. Az Ipar 5.0 abban hoz további réteget, hogy nem engedi megkerülni az emberi tényezőket: képzés, szervezeti kultúra, szerepek újradefiniálása nélkül a technológia nem fogja kihozni a benne rejlő potenciált.
Az én tapasztalatom szerint a következő években azok a vállalatok lesznek előnyben, amelyek képesek saját magukat őszintén elhelyezni ezen az ipari skálán. Nem az a kérdés, hogy a marketinganyagban hogyan hivatkozunk magunkra, hanem az, hogy belül milyen döntések születnek. Ipar 2.0-s szemlélet, olcsó bérmunkára épülő üzleti modell, miközben a weboldalon Ipar 4.0-ról beszélünk, hosszú távon nem működő stratégia. Egy Ipar 5.0-ra hangolt gondolkodás azt jelenti, hogy a technológiát úgy építjük be a szervezetbe, hogy közben tudatosan foglalkozunk az emberek szerepével, a társadalmi és környezeti hatásokkal, és nem csak az aktuális költségsoron mérjük a beruházást.
Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint
Ha a négy ipari „verziót” és az Ipar 5.0-t egyben nézem, számomra nem technológiai katalógus rajzolódik ki, hanem egy tanulási görbe. Az első ipari forradalom óta mindig ugyanaz történik: megjelenik egy új technológiai lehetőség, a gazdaság ráugrik a mennyiségre és a hatékonyságra, majd évtizedek alatt rájövünk, hogy az emberi és társadalmi következményekkel utólag kell foglalkozni. Az Ipar 5.0 abban más, hogy először fogalmazódik meg komolyan, intézményi szinten is, hogy ezt fordítva kellene csinálni: előbb megfogalmazni, milyen emberi és társadalmi célokat akarunk szolgálni, és utána ehhez választani technológiát.
Marketingszakértőként és business coachként azt látom, hogy nagyon sok cég ma még ipar 2.0–3.0 logikával gondolkodik, miközben ipar 4.0 technológiákat szeretne bevezetni, és ipar 5.0 nyelven kommunikál. Ez a hármas szinteltolódás fárasztó a szervezetnek, zavaró az ügyfeleknek, és hosszú távon veszélyes a versenyképességre. Sokkal őszintébb és hatékonyabb lenne, ha a magyar vállalkozások először tisztáznák, hogy jelenleg hol állnak technológia, szervezettség, kultúra szempontjából, és ehhez mérten fogalmaznának meg reális, de ambiciózus célokat. Ehhez a munkához egyébként ugyanúgy kell stratégiai gondolkodás, mint pszichológiai érzékenység: érteni kell, hogyan reagál a szervezet a változásra, és hogyan lehet a félelmeket konstruktív energiává alakítani.
„Az Ipar 5.0 számomra nem a robotokról és a mesterséges intelligenciáról szól, hanem arról, hogy végre megtanuljuk: a technológia értéke attól függ, milyen emberi és társadalmi célt szolgál. Ha ezt nem tesszük világossá, akkor hiába beszélünk ipari forradalomról, csak drágán digitalizált múltat építünk.” – Dajka Gábor
Befektetőként kifejezetten előnyt látok azoknál a cégeknél, amelyek az ipari technológiákat nem öncélúan, hanem üzleti és emberi szempontból is átgondolt módon építik be. Egy Ipar 5.0-ra hangolt vállalatnál a technológiai beruházás soha nem csak gép- vagy szoftvervásárlás, hanem kompetenciafejlesztés, szervezetfejlesztés és kultúraformálás is. Aki erre hajlandó, az nemcsak technológiai, hanem stratégiai értelemben is a jövő iparában játszik, függetlenül attól, hogy éppen milyen címkét ragasztunk a korszakra.
GYIK – szakértő válaszol
Mi a lényegi különbség az Ipar 4.0 és az Ipar 5.0 között?
Az Ipar 4.0 alapvetően technológiai és hatékonysági fókuszú: célja, hogy a gyártást és a kapcsolódó folyamatokat digitalizálja, hálózatba kösse és adatvezérelt módon optimalizálja. A középpontban a termelékenység, a versenyképesség és az ellátási láncok integrációja áll. Az Ipar 5.0 ehhez képest szemléleti váltást hoz: a technológiát nem önmagáért, hanem az emberi jólét, a fenntarthatóság és a rendszerszintű ellenállóképesség szolgálatába kívánja állítani. Nem új technológiai listáról van szó, hanem arról, hogy az Ipar 4.0 eszközeit milyen célrendszerbe illesztjük. Az Ipar 5.0 emberközpontú: nem kiszorítani, hanem erősíteni akarja az ember szerepét az iparban.
Hol tart a magyar ipar az Ipar 4.0 és Ipar 5.0 bevezetésében?
A hazai helyzet vegyes. A nagy, nemzetközi hátterű feldolgozóipari vállalatok jelentős részénél már megjelentek az Ipar 4.0-technológiák, sokszor csoportszintű stratégiák részeként. Magyar kutatások alapján ezeknél a cégeknél a gyártás digitalizálása, az adatalapú optimalizálás és a hálózatba kapcsolt rendszerek használata már kézzelfogható valóság, bár az átfogó, teljes gyárat érintő átalakulás még itt is többéves folyamat. A hazai KKV-k többségénél viszont még az Ipar 3.0 alapjai (stabil automatizálás, integrált informatikai rendszerek) sem teljesen rendezettek. Az Ipar 5.0 jelenleg inkább koncepcionális szinten van jelen: gondolkodási keretként, amely jelzi, hogy a jövőben a technológiai fejlesztések mellé emberi és társadalmi szempontokat is komolyan kell venni.
Érdemes-e egy magyar KKV-nak „Ipar 5.0-ra” készülnie, ha még az Ipar 4.0-ban sem jár élen?
Igen, de nem úgy, hogy azonnal az Ipar 5.0-s címkére vadászik. Egy KKV számára a legfontosabb lépés a saját kiindulási pont őszinte felmérése: milyen folyamatok vannak már digitalizálva, hol keletkezik adat, milyen a dolgozók technológiai felkészültsége, mennyire támogatja a szervezeti kultúra a változást. E fölé érdemes olyan technológiai tervet építeni, amely fokozatosan vezet el az Ipar 4.0-s megoldásokhoz, miközben már Ipar 5.0-s elveket alkalmaz: bevonja az embereket, átláthatóvá teszi a célokat, és figyel a fenntarthatósági és etikai szempontokra. Nem kell megvárni, amíg minden technológia bevezetése megtörtént ahhoz, hogy emberközpontúan gondolkodjunk; a kettő párhuzamosan is építhető.
Milyen új készségeket igényel az Ipar 5.0 a dolgozóktól és a vezetőktől?
Az Ipar 5.0 nem kevesebb, hanem több emberi készséget vár el. A dolgozóknál felértékelődik az önálló problémamegoldás, az adatok értelmezésének képessége, az új technológiákhoz való nyitottság és a csapatmunka. A vezetőknél a rendszerszintű gondolkodás, a változásmenedzsment, a hosszú távú felelősségvállalás és az etikai érzékenység kerül előtérbe. Aki korábban csak költségsoron nézte a beruházásokat, annak meg kell tanulnia emberi, szervezeti és társadalmi szempontból is értékelni az ipari döntéseket. Ipar 5.0-s környezetben nem elég jó technológiai döntéshozónak lenni, tudni kell emberekkel is dolgozni, különben a legmodernebb rendszer is ellenállásba fullad.
Milyen szerepe lehet a marketingnek az Ipar 4.0 és 5.0 korszakában?
A marketing az ipari környezetben sokáig kimerült a termékjellemzők kommunikálásában és az értékesítés támogatásában. Az Ipar 4.0 és 5.0 korszakában azonban a marketing feladata kiterjed a komplex értékajánlat közvetítésére: az adatalapú szolgáltatások, a fenntarthatósági vállalások, az emberközpontú működés mind olyan elemek, amelyekről érthetően és hitelesen kell beszélni. Emellett a marketing fontos visszacsatolási csatorna is: a vevői igények, félelmek, elvárások feltérképezése segít abban, hogy az ipari fejlesztések ne technológia-vezéreltek, hanem piac- és embervezéreltek legyenek. Erről részletesebben írok az „Online marketing és pszichológia” című könyvemben is, ahol külön fejezetben foglalkozom azzal, hogyan kapcsolódik össze a technológiai fejlődés és a döntéshozatal pszichológiája.
Ajánlott magyar videók/podcastok
Ha szeretnél mélyebben elmerülni az Ipar 5.0 társadalmi és gazdasági vonatkozásaiban, érdemes meghallgatni egy részletes magyar beszélgetést a témáról:
Források
