A globális márkák karácsonyi kommunikációja évtizedek óta ugyanarra az érzelmi alapsémára épül: meghittség, család, fények, összetartozás, egy kis giccs, és sok cukormáz. Ehhez képest a McDonald’s hollandiai kampánya, az „It’s the Most Terrible Time of The Year” látványosan szembefordult ezzel a hagyománnyal: generatív AI-jal készült, tudatosan nyomasztó hangulatú, és a fáradt, kiégett, túlterhelt ünnepekről beszél. A végső üzenet: „bújj el a McDonald’sban, amíg vége nincs ennek az egésznek”. Néhány nap alatt online felháborodás lett belőle, a videót a vállalat gyorsan el is távolította a hivatalos csatornákról.
Ez a reklám nem csak azért érdekes, mert botrány lett belőle. Inkább azért fontos, mert tankönyvi példája annak, amikor a technológiai lelkesedés, a kreatív provokáció és a márkaépítés hosszú távú érdekei szembemennek egymással. A kampány egyszerre akar beszélni a modern ember karácsonyi kiégéséről, demonstrálni a generatív AI „erejét”, és közben beemelni a McDonald’sot, mint menedéket a világ elől. A probléma az, hogy a három cél közül egyik sem teljesül igazán jól, miközben a reputációs kockázat az egekbe szökik.
A magyar vállalkozó szempontjából ez az ügy első ránézésre távolinak tűnhet: „engem miért érdekel egy holland AI-reklám?”. Azért, mert nagyon pontosan megmutatja, hova vezet, ha a cég kommunikációjában az eszköz és a trend fontosabbá válik, mint az ember és a helyi piac valósága. Nagyon sok KKV-nál látom ennek a kicsinyített mását: valaki rákap az AI-ra, a TikTokra, az automatizálásra, és elfelejti, hogy a vásárló fejében csak egy kérdés él: „nekem ettől jobb lesz, vagy rosszabb?” – minden más részletkérdés.
„A technológia sosem oldja meg helyettünk az üzleti gondolkodást. Ha rossz a gondolat, az AI csak hangosabban kiabálja szét.” – Dajka Gábor
Mi is az az „It’s the Most Terrible Time of The Year” kampány?
A kampányt a McDonald’s Hollandia számára készítette a TBWA\NEBOKO ügynökség, a film gyártásában a The Sweetshop vett részt. A reklám 2025 decemberében került ki, és rövid idő alatt komoly nemzetközi figyelmet kapott – nem azért, mert mindenki rajongott érte, hanem mert sok néző kifejezetten nyomasztónak, „apokaliptikusnak” és „lélektelennek” érezte. A film vizuális világa nagy részben generatív AI segítségével készült: a karakterek arca, a terek, a mozdulatok mind hordozzák azt a furcsa, kissé torz hangulatot, amit ma sokan az AI-képekhez társítanak.
A történet több, egymástól független jelenetet mutat, amelyek mind azt üzenik: a karácsony sokaknak nem öröm, hanem stressz. Látunk fázó embert, aki cipekedik; elrontott sütést; veszekedést; dugóban araszoló autókat; fáradt, ingerült szereplőket. A háttérben az eredeti Andy Williams-dal átírt verziója szól: „It’s the Most Wonderful Time of the Year” helyett „It’s the Most Terrible Time of the Year”, vagyis a szöveg teljesen átfordítja az ikonikus karácsonyi hangulatot egy negatív narratívába. A film végén jelenik meg a McDonald’s, mint „búvóhely”: a kampány üzenete az, hogy az ünnepi káosz elől be lehet menekülni az étterembe, és ott át lehet vészelni ezt az időszakot.
A reklám néhány nap alatt komoly online vihart kavart. Sokan kifogásolták, hogy a McDonald’s egy érzelmileg sérülékeny időszakot használ fel arra, hogy egyfajta cinikus menekülési pontként pozícionálja magát. A vizuális világ AI-jellege tovább erősítette az ellenérzést: felhasználók tömegei nevezték „démoninak”, „foszforeszkáló rémálomnak”, ami szembemegy azzal a melegség-ígérettel, amit a karácsonyi márkakommunikációtól általában várunk. A reputációs kockázatot látva a McDonald’s levette a filmet a YouTube-ról és más csatornáiról, és igyekezett minél gyorsabban „lezárni” az ügyet.
Miért pont most robbant ekkorát? Kontextus: AI-láz, bizalmi válság, kiégett fogyasztó
Az, hogy ebből a reklámból ekkora ügy lett, nem magyarázható pusztán azzal, hogy „furcsa” vagy „negatív”. A tágabb kontextus legalább ennyire számít. Az elmúlt két évben a generatív AI bekerült a mindennapi üzleti eszköztárba: szövegírás, képgenerálás, videó, hang, optimalizálás, automatizált ügyfélszolgálat és még sok minden más vált elérhetővé egy átlagos cég számára is. A marketingesek jelentős része már ma is használ ilyen eszközöket, és a felsővezetők nagy része magas elvárásokat támaszt velük szemben.
Ezzel párhuzamosan azonban a fogyasztói oldalon nem ekkora az ünneplés. Több friss felmérés szerint az emberek nagy része szkeptikus az AI-val kapcsolatban, különösen, ha reklámról, hírekről, kreatív tartalomról van szó. Egy, a generatív AI-val kapcsolatos attitűdöket vizsgáló nemzetközi beszámoló például azt mutatta: sok fogyasztó igenis szeretné tudni, hogy amit lát vagy hall, azt ember vagy gép készítette, és kifejezetten zavaró nekik, ha egy „emberinek álcázott” tartalomról utólag derül ki, hogy gépi eredetű.
Ehhez jön még a társadalmi-pszichológiai háttér: a háborúk, az infláció, az általános bizonytalanság és kiégés évek óta emeli az emberek alap-feszültségszintjét. A karácsony sokaknál nem nyugalmat, hanem még nagyobb nyomást jelent: költéskényszer, családi konfliktusok, elvárások, magány. Ha ezt a valóságot egy márka empatikusan, hitelesen dolgozza fel, az tud segíteni. De ha ugyanezt a feszültséget egy „gépi érzetű”, cinikus hangvételű reklámban mutatjuk meg, majd a végén annyit mondunk: „gyere el hozzánk, bújj el a világ elől és egyél egy burgert”, akkor könnyen átbillenünk egy olyan hangnembe, ami sokaknak már inkább fáj, mint felszabadít.
Az AI-kreatív valós teljesítménye: vizuális zaj vagy stratégiai eszköz?
A kampány egyik leginkább vitatott eleme maga a vizuális kivitelezés. A generatív AI képi világa jelenleg sokszor instabil: a háttérben arcok torzulnak, fények lógnak a semmiben, perspektívák csúsznak el, az emberek mozgása enyhén természetellenes. Ezek a furcsaságok önmagukban még lehetnek esztétikai döntések, de a néző fejében ösztönösen bizonytalanságot keltenek. Nem arról van szó, hogy a közönség „nem szereti a modern művészetet”, hanem arról, hogy a szem azonnal érzi: „valami nem stimmel”.
A reklámnál ezek az AI-artefaktumok ráülnek egy eleve nyomasztó üzenetre. Ahelyett, hogy a néző úgy érezné: „igen, ismerem ezt a karácsonyi káoszt, jó, hogy valaki kimondja”, sokan azt élték meg, hogy egy érzelemmentes gép próbálja eljátszani a szenvedésünket, hogy aztán egy gyorsétteremlánchoz tereljen minket. A kettő együtt – a negatív érzelmi tartalom és a mesterséges vizuális közeg – sokaknál az „emberietlen” érzetet erősítette, nem pedig a felszabadító iróniát. Ezt a kommentek és reakciók jól tükrözik: gyakran használt jelzők voltak a „démoni”, „kísérteties”, „megfagyott világ” – ezek egy márka szempontjából nem kívánatos asszociációk.
Marketerként fontos érteni: az AI nem önálló alkotó, hanem erőforrás. Ha a stratégia rossz, az AI csak gyorsabban és nagyobb mennyiségben gyártja le ugyanazt a problémát. Ha a stratégia jó, akkor az AI segíthet gyorsítani, variálni, tesztelni. Egy magyar KKV számára ez a kampány abban edukatív, hogy jól mutatja: önmagában az, hogy „AI-jal készült” semmit nem ad hozzá a márkaértékhez. A vásárló szempontjából nem számít, hogy egy grafikus rajzolt, egy fotós fotózott vagy egy modell generálta a képet; az számít, mit érez tőle, mit ért meg belőle, és milyen döntésre ösztönzi.
Érzelmi dinamika és pszichológiai üzenet: mire húz ez a reklám?
Pszichológiai szempontból a kampány a „rossz erősebb, mint a jó” jelenségére épít – tudatosan vagy tudattalanul. A szakirodalom régóta leírja, hogy a negatív élmények erősebben hatnak ránk, mint a pozitívak; könnyebben emlékszünk rájuk, és nagyobb befolyásuk van a döntéseinkre. A reklám ezt használja ki: sorra mutatja a kellemetlen, fárasztó, stresszes karácsonyi helyzeteket, majd a végén egyetlen pozitív „kijáratot” kínál: a McDonald’sot, mint menekülést. Ez klasszikus problémamegoldó dramaturgia, csak éppen nagyon szűk, rövid távú „megoldással”.
Az üzenet mélyén az a pszichológiai mechanizmus dolgozik, hogy ha elég sok negatív inger éri az embert, akkor hajlandó kompromisszumot kötni, és beéri egy gyorsan elérhető, leegyszerűsített megkönnyebbüléssel. Ez a reklám nyelvén annyit jelent: „utálod a karácsonyt? gyere el hozzánk, elbújhatsz a család, a társadalmi elvárások, a felelősség elől”. Itt válik problematikussá a dolog: a márka nem csupán azt mondja, hogy „nálunk pihenhetsz egyet”, hanem egy egész ünnepi időszakot címkéz „borzasztóként”, és a menekülést normalizálja. Rövid távon ez lehet provokatív és emlékezetes, hosszú távon viszont azt üzeni: a McDonald’s a valóság elől való elbújás helyszíne.
Dajka Gábor tapasztalata szerint az ilyen kampányoknál mindig azt kell feltenni kérdésként: milyen szerepet akar a márka hosszú távon betölteni a fogyasztó életében? Ha a válasz az, hogy „olcsó dopamindózis, amikor elviselhetetlen a világ”, akkor lehet így is építeni a kommunikációt, csak ennek ára lesz. Ha viszont a cél az, hogy a márka egyfajta támogató, emberibb pont legyen egy nehéz korszakban, akkor a cinizmus könnyen aláássa ezt a pozíciót. Itt nem arról van szó, hogy „nem szabad negatív érzelmekről beszélni”, hanem arról, hogy a negatív tartalom mellett milyen kiutat kínálunk – valódi megkönnyebbülést, vagy csupán egy gyors fogyasztási kitérőt.
Márkaépítés kontra rövid távú provokáció
A McDonald’s évtizedek alatt építette fel a maga érzelmi világát: családbarát, elérhető, hétköznapi, néha kicsit gyerekes, de alapvetően „biztonságos” márkaként van jelen a tömegek fejében. Ez a kampány ezzel a képpel megy szembe: a film nagy része egy sötétebb, feszültebb, sőt néhol nyugtalanító világról szól, ahol a McDonald’s csak a legvégén bukkan fel, mint menekülési lehetőség. Ez rövid távon lehet nagyon „beszédtémává váló” húzás, de a hosszú távú márkaépítés logikája szerint veszélyes: a fogyasztó fejében az új asszociáció sosem törli ki a régit, hanem ráépül. Innentől a McDonald’s nem csak „családbarát gyorsétterem”, hanem „hely, ahova menekülök a karácsony elől”.
Egy ilyen kampány mögött gyakran az a gondolat áll, hogy a túltolt, érzelgős karácsonyi reklámokkal szemben jól jön egy „anti-karácsonyi” hang, ami a cinikus, kiégett közönségnek szól. Ez részben igaz is lehet: vannak, akik valóban allergiásak lettek a művi ünnepi kommunikációra, és hálásak, ha valaki kimondja azt, amit ők gondolnak. A gond az, hogy a márka ilyenkor egy nagyon szűk rétegre optimalizálja a kommunikációját, miközben a globális brand hatalmas, heterogén tömegeket szolgál ki. Egy holland kampány ugyan lokális, de a mai digitális világban percek alatt globális vita tárgya lesz – pont, ahogy most is történt.
Egy magyar KKV szintjén ez úgy fordítható le, hogy nem kell mindenáron provokálni. Ha a vállalkozó túl nagyot akar „mondani”, könnyen elfelejti, hogy az emberek többsége nem gondolkodik marketing-szakmai szemmel. Ők nem a kreatív kockázatot, nem a műfaji játékot látják, hanem azt, hogy „ez a cég hogyan beszél rólam, róla, a környezetéről”. Ha a provokáció úgy csapódik le, hogy „lenézi a problémáimat” vagy „cinikusan kihasználja a nehézségeimet”, akkor hosszú távon éppen az ellenkező hatást éri el: csökken a bizalom, távolodik a márka.
Reputációs kockázat és kríziskommunikáció: jól reagált-e a McDonald’s?
A kampányra érkező reakciók után a McDonald’s viszonylag gyorsan cselekedett: levették a reklámot a hivatalos csatornákról, és a kommunikáció fókuszát igyekeztek visszaterelni kevésbé vitatott tartalmakra. A WELT és más nemzetközi médiumok beszámolói szerint a vállalat ezzel próbálta mérsékelni a negatív visszhangot és a márkáról kialakuló „démoni AI-reklám” narratívát. A kérdés az, hogy ez mennyire volt jó döntés, és mit tanulhat ebből egy kisebb cég.
Egyrészt: a gyors reakció önmagában pozitív. Ha egy kampány láthatóan félremegy, butaság hetekig, hónapokig tolni csak azért, mert „már elköltöttük rá a pénzt”. Másrészt: a puszta eltávolítás önmagában még nem stratégia. Egy erős márka ilyenkor nyerhetne is azzal, ha őszintén elmondja, mit akart, hol becsülte alul a közönség reakcióját, és mit tanul belőle. Ha lett volna egy átgondoltabb krízis-kommunikációs üzenet – akár egy rövid nyilatkozat arról, hogy a márka tisztában van az ünnepek érzékenységével, és nem célja a cinikus hang –, az hosszú távon erősíthetné is a bizalmat.
Egy magyar KKV-nál ugyanez kicsiben zajlik. Ha egy poszt, hirdetés vagy kampány félrecsúszik, három szintet érdemes végigvenni: először figyelni (mi történik), utána értelmezni (miért történik), majd reagálni (mit kommunikálunk). A teljes hallgatás nagyon ritkán jó döntés. Néha egy korrekt, empatikus, rövid magyarázat többet ér, mint a tökéletesen kiszámolt védekezés. A lényeg, hogy a vállalkozó legyen hajlandó kimondani: „valamit rosszul ítéltünk meg, módosítunk”, mert ettől nem gyengének, hanem felelősnek látszik.
Mit tanulhat egy magyar KKV ebből a kampányból?
Ebből a történetből több konkrét, gyakorlati tanulságot lehet levonni egy magyar mikrovállalkozás vagy KKV számára – függetlenül attól, hogy használ-e AI-t a marketingben vagy sem. Az alábbi pontok nem elméleti kérdések, hanem napi döntések szintjén jelennek meg egy webshop, egy étterem, egy szolgáltató cég életében:
- Ne az eszközből indulj ki, hanem a problémából. Nem az a kérdés, hogy „tudunk-e AI-t használni a reklámhoz”, hanem az, hogy „mi a helyzet, amiről beszélni akarunk, és mit szeretnénk elérni vele?”.
- Az irónia és cinizmus között vékony a határ. Ha az üzenetben a vállalkozó saját magát, saját hibáit is bevállalja, az gyakran szerethető. Ha csak a fogyasztó nyomorúságát nagyítja fel, az könnyen lekezelőnek hat.
- AI-t lehet használni, de legyen emberi kontroll. Legyen, aki ránéz: valóban azt az érzelmi világot közvetíti-e a kreatív, amit szeretnél, vagy elszaladt a „tech-demó” irányba.
- Tesztelj kicsiben. Egy nagy kampány előtt érdemes kitenni egy rövidített verziót, A/B tesztelni egy részletet, vagy legalább megmutatni 20–30 valós, célcsoportba tartozó embernek. Ha ők kellemetlenül érzik magukat tőle, a széles közönség még inkább így fog reagálni.
- Készülj B-tervvel. Minden kampányhoz érdemes előre átgondolni: mi van, ha túl erős (negatív) reakció érkezik? Mi az az üzenet, amit ilyenkor el tudsz mondani, és milyen gyorsan tudsz váltani.
Dajka Gábor tapasztalata szerint a magyar vállalkozók nagy része még mindig alulbecsüli a tartalom érzelmi hatását. Sokszor a technikai megoldásra koncentrálnak („legyen AI”, „legyen videó”, „legyen valami nagyot mondó cím”), miközben az alap kérdést nem teszik fel: „ha én lennék az ügyfelem, ettől jobban vagy rosszabbul érezném magam?”. Ha ezt a kérdést őszintén megválaszolod, máris kevesebb hibás kampányt fogsz kitenni.
Online Marketing és Pszichológia: hova illik az ilyen típusú kampány?
Az „It’s the Most Terrible Time of The Year” jó példa arra, mi történik, ha a marketinget elszakítjuk attól a pszichológiai és társadalmi háttértől, amelyre valójában épülnie kellene. Nem az a gond, hogy a kampány AI-t használ, vagy hogy negatív érzelmekről beszél. A gond az, hogy mindezt egy szűk, rövid távú eladási cél alá rendeli, és közben figyelmen kívül hagyja, milyen jelentéstartalmakat pakol a márka köré. Pont arról a fajta mélyebb gondolkodásról hiányzik benne a nyom, amit az Online Marketing és Pszichológia című könyvemben igyekszem átadni a magyar vállalkozóknak.
A könyv alapállítása, hogy a hatékony reklám nem technikai trükkökből, hanem emberismeretből indul ki. A fogyasztáslélektan, a szociológia, a gazdaságpszichológia, a személyiség-lélektan mind hozzátesz ahhoz, hogy egy kampány ne csak „hangos” legyen, hanem értelmezhető, vállalható, hosszú távon is működő. Amikor egy márka egy egész ünnepi időszakot „a legszörnyűbbnek” nevez, és ezt egy gyorséttermi meneküléssel próbálja feloldani, akkor a pszichológiai rész kimarad: nincs feldolgozás, nincs empatikus kivezetés, csak egy gyors eltolás a problémáról a termék felé.
A magyar, tőkehiányos, sokszor pesszimista vállalkozói közegben különösen veszélyes átvenni a nagy nemzetközi márkák trendkövető húzásait gondolkodás nélkül. Az Online Marketing és Pszichológia pont abban segít, hogy ne eszközcentrikusan, hanem rendszerszinten lásd a reklámot: célcsoport, minta vásárló, érzelmi ív, döntési folyamat, kampányrendszer, webáruház ellenőrző lista, stb. Ha ez a gondolkodás a helyén van, akkor lehet AI-t, videót, bármilyen eszközt beemelni. Ha nincs, akkor „csak” annyit érsz el, hogy a vállalkozásod is gyárt egy olyan reklámot, amire utólag te is azt mondod: inkább ne tettük volna ki.
Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint
Az „It’s the Most Terrible Time of The Year” kampányt én egy dolognak látom: figyelmeztetésnek. Nem erkölcsi pániknak az AI ellen, nem démonizálásnak, hanem nagyon konkrét, üzleti szempontból is értelmezhető jelzésnek. Ha egy ekkora márka, ekkora büdzsével ekkorát tud tévedni hangvételben, üzenetben és eszközválasztásban, akkor egy magyar vállalkozó nyugodtan vegye komolyan azt, hogy senki sincs „bebiztosítva” a rossz kampányok ellen. A különbség az, hogy egy globális lánc túléli, egy KKV pedig belerokkanhat.
Én nem gondolom, hogy az AI „elpusztítja a marketinget”. Azt gondolom, hogy felerősíti azt, ami már most is jelen van: a felszínességet és a mélységet egyaránt. Aki eddig is gondolkodott stratégiailag, aki ismerte a piacát és a saját korlátait, annak az AI rengeteg időt, pénzt és energiát spórolhat. Aki viszont eddig is rövid távú trükkökben gondolkodott, annak az AI csak még gyorsabban fogja felnagyítani a hibáit.
Ha egy tanulságot elviszel ebből az egész történetből, akkor az legyen ez:
„A fogyasztót nem érdekli, hogy AI vagy ember készítette a reklámodat. Egyetlen dolog érdekli: hogy az üzeneted közelebb viszi-e ahhoz az élethez, amit élni szeretne, vagy még jobban elidegeníti tőle.” – Dajka Gábor
Ha erre a kérdésre őszintén tudsz igennel válaszolni, akkor nyugodtan használhatsz bármilyen technológiát. Ha nem, akkor az első dolgod nem az új eszköz keresése, hanem a gondolkodásod rendbetétele legyen – saját magad és a céged érdekében is.
Szakértő válaszol – gyakori kérdések
Miért lett ekkora botrány egy „viccesnek szánt” karácsonyi reklámból?
Azért, mert több érzékeny pontra egyszerre tapintott rá. Egyrészt egy érzelmileg megterhelt időszakot – a karácsonyt – teljes egészében „a legszörnyűbbnek” nevezett, ami sokaknál ellenérzést váltott ki. Másrészt mindezt egy generatív AI által létrehozott, sokak számára emberietlennek ható vizuális világgal tette, ami tovább erősítette azt az érzetet, hogy egy nagyvállalat cinikusan „eljátssza” az emberek szenvedését. Harmadrészt a felkínált „megoldás” – elbújni egy gyorsétteremben – túl gyenge és túl önérdekű ahhoz, hogy valódi feloldásnak érezzék a nézők. A három tényező együtt bőven elég volt ahhoz, hogy a reklám kikerüljön a szakmai buborékból és társadalmi vitát indítson.
Szabad-e egy magyar KKV-nak generatív AI-t használni reklámkészítésre?
Igen, de csak akkor, ha nem az AI-ból indulsz ki. Ha az a kiindulópont, hogy „csináljunk valami AI-sat, mert az menő”, akkor nagyobb az esélye, hogy mellélősz, mint hogy nyersz. Ha viszont van egy világos üzleti célod, jól ismert célcsoportod, átgondolt üzeneted, akkor az AI lehet egy nagyon hasznos eszköz a kreatív variációk gyártására, a tesztelés gyorsítására, vagy a költségek csökkentésére. Fontos, hogy legyen emberi kontroll: nézze át valaki, aki érti a pszichológiai hatásokat, a kulturális kontextust és az etikai kereteket is, ne csak a technikai megoldást.
Hogyan kerülhetem el, hogy a kampányom cinikusnak vagy lekezelőnek hasson?
Három egyszerű ellenőrző kérdés segíthet. Először: „látszik-e az üzenetben, hogy értem és elfogadom a célcsoport problémáját?”. Másodszor: „mutatok-e magamra, vagy csak másokra?”. Ha a vállalkozó saját hibáit, dilemmáit is bevállalja, az sokkal kevésbé hat lekezelőnek. Harmadszor: „mit kínálok megoldásként?”. Ha a megoldás kizárólag egy gyors vásárlás, egy kupon vagy egy akció, miközben mélyebb emberi igényt érintek (magány, kiégés, családi konfliktus), akkor könnyen cinikusnak tűnhet az egész. Ha viszont van benne valódi támogatás, edukáció, empátia, akkor a kampány sokkal könnyebben fogadott lesz.
Várható, hogy a magyar piacon is megjelennek hasonlóan szélsőséges AI-reklámok?
Igen, szinte biztos. A nemzetközi trendek néhány hónapos–éves csúszással általában begyűrűznek a hazai piacra is. Lesz olyan ügynökség és vállalkozó, aki direkt a provokációra játszik, és lesz olyan is, aki egyszerűen csak túlértékeli az AI látványos oldalát, miközben alulértékeli a pszichológiai hatásokat. A kérdés nem az, hogy lesznek-e ilyen reklámok, hanem az, hogy te – mint vállalkozó – hogyan pozicionálod magad velük szemben. Lehetsz az, aki „még hangosabb” akar lenni, vagy lehetsz az, aki emberibb, átgondoltabb kommunikációval különbözteti meg magát. A magyar piac mérete miatt hosszú távon az utóbbi stratégia fenntarthatóbb.
Hogyan érdemes a saját közönségemmel tesztelni egy erősebb hangvételű kampányt?
A legegyszerűbb módszer: kicsiben kezdeni. Először futtass egy rövidebb, szűkebb célzású kampányt, vagy mutasd meg a kreatívot egy zárt, megbízható körnek (törzsvásárlók, hírlevél-lista egy része, szakmai ismerősök). Kérdezd meg tőlük konkrétan: „mit éreztél, amikor nézted?”, „mi az első gondolatod rólam, mint cégről, miután végignézted?”. Ha több visszajelzésben megjelenik, hogy kellemetlen, lekezelő, túl sötét, vagy „nem értem, miért csinálod ezt”, akkor érdemes finomítani az üzeneten. A tesztelés célja nem az, hogy mindenkit megnyugtass, hanem az, hogy kiszűrd a legnagyobb félreértéseket, mielőtt sok pénzt égetsz el a kampányra.
Források
- It’s the Most Terrible Time of the Year – Wikipedia
- WELT – „Dieser ‘dämonische’ Weihnachts-Spot ruiniert mir die Festtage“
- Business Insider – Consumers are wary of AI-generated ads
- Baumeister, R.F. et al. (2001): Bad is stronger than good. Review of General Psychology
