A McDonald’s–Burger King marketingháború sztorija

Van két márka, amelyek ugyanazt a „termékkategóriát” árulják – mégis teljesen mást adnak el.

  • A McDonald’s az iparág „alapértelmezett beállítása”: gyors, kiszámítható, családbarát, és mindenhol nagyjából ugyanazt az élményt ígéri.
  • A Burger King a kihívó: karakteresebb, kísérletezőbb, és a kommunikációjában tudatosan épít arra, hogy van nála nagyobb ellenfél, amelyhez viszonyítani lehet.

A csavar az, hogy ez a „háború” sosem volt szimmetrikus. A Burger King gyakran nyíltan utal a McDonald’s-ra, összehasonlít, ráépül a rivális jelenlétére, és a figyelmet a kategória vezetőjének árnyékából próbálja elhozni. A McDonald’s ezzel szemben többnyire úgy viselkedik, mintha ő maga lenne a kategória: nem egy szereplő a fast foodban, hanem a fast food egyik legfontosabb kulturális rövidítése. Ha reagál, azt jellemzően kontrolláltan, ritkán és a márkavédelem logikájával teszi.

Az alábbi áttekintés időrendi, és nem „reklámsztorik” gyűjteménye. Inkább annak a mintázatnak a leírása, ahogyan egy piacvezető és egy kihívó márka eltérően gondolkodik rendszerről, figyelemről, adatokról és márkaidentitásról – B2C-ben és B2B-ben egyaránt releváns tanulságokkal.

A gyorséttermi kategória sajátossága, hogy a termék könnyen kommoditizálódik. Burger, kóla, krumpli: a fogyasztó fejében gyorsan összeér. Ilyen környezetben a verseny ritkán dől el pusztán az összetevők szintjén. Sokkal inkább azon múlik, hogy a márka milyen jelentést, milyen biztonságérzetet vagy milyen személyes szerepet ad a fogyasztónak.

A McDonald’s értékajánlatának egyik magja a kiszámíthatóság. A márka nem azt ígéri, hogy „mindig a legkülönlegesebb”, hanem azt, hogy „nem ér meglepetés”. Tudni lehet, mire számít a vevő, és ez a tudhatóság a mindennapi döntésekben rendkívül erős tényező.

A Burger King ezzel szemben gyakran az autonómia és az önkifejezés ígéretét emeli ki. A termék itt is egyszerű, de a keretezés más: a fogyasztó nem csak „kiszolgált vendég”, hanem a döntés aktív szereplője. Ez a két szerep – a rutinra építő kategóriaikon és a karakterre építő kihívó – együtt magyarázza, miért lett a McDonald’s–Burger King párharc a modern marketing egyik legtöbbet idézett esettanulmánya.

Gyors áttekintés

Az alábbi táblázat leegyszerűsít, de segít gyorsan megérteni a két márka eltérő logikáját.

Szempont McDonald’s (piacvezető logika) Burger King (kihívó logika)
Mit „ad el” a burgeren túl? Rutin, biztonság, konzisztencia Választás, önkifejezés, kontraszt
Fő versenyelőny Hálózat, működési fegyelem, skálázás Figyelem, kreatív provokáció, gyors reakció
Kommunikáció alapstílusa Széles közönség, „mindenkinek szól” Összehasonlítás, kulturális utalások, kísérlet
Viszony a konfliktushoz Ritkán áll bele, inkább elengedi Keresi, tematizálja, eszközzé teszi
Tipikus kockázat Lassú reakció, „túl nagy” szervezet Visszaütés, túlzó provokáció, márkabizalom sérülése

Marketing szempontból a legfontosabb tanulság az, hogy a piacvezető és a kihívó nem ugyanazzal a mozdulattal nyer. A McDonald’snak az az érdeke, hogy a kategóriát stabil, megnyugtató alapállapotként tartsa fenn. A Burger Kingnek az, hogy a stabilitást időnként megkérdőjelezze, és a figyelmet a „miért pont ő?” kérdésre irányítsa.

1) 1940–1957: rendszerépítés és termék-igazság

A McDonald’s korai sikereinek egyik kulcsa nem egy recept volt, hanem a működés. A gyorsaság, a feladatokra bontott munkafolyamat, az egységesítés – mindaz, amit később a franchise-modell nagy léptékben tudott sokszorosítani. A márka ezzel azt mondta ki, amit sok iparágban ma is érdemes kimondani: a folyamat is termék. Nem csak az számít, mit kap a vevő, hanem az is, hogy milyen megbízhatóan, milyen idő alatt, milyen minőségben kapja meg.

A Burger King korai identitása ezzel párhuzamosan gyorsan megtalálta a kommunikálható különbséget. A lángon sütés („flame-grilled”) olyan termék-igazság, amely egyszerre technikai állítás és érzéki metafora. A fogyasztó számára nem az a kérdés, hogyan működik a sütő, hanem az, hogy „ez grill, nem futószalag”. A Whopper 1957-es megjelenése pedig a méretet is pozicionálási elemmé tette: a „nagyobb burger” egyszerre funkcionális és státuszjellegű ígéret.

Üzletileg ez az időszak egy alapképletet rögzített. A McDonald’s a skálázható működésből csinált márkaígéretet. A Burger King a megkülönböztethető termékélményből csinált márkaígéretet. Mindkettő működő stratégia – de teljesen más kompetenciákat követel a szervezettől.

2) 1967–1974: ikontermékek és mentális elérhetőség

A 60-as évek végére a gyorséttermi piac telítettebb lett, és a márkák számára felértékelődött az, amit a marketingirodalom „mentális elérhetőségnek” nevez: mennyire gyorsan jut eszébe a fogyasztónak egy márka, amikor a kategóriára gondol.

A McDonald’s ebben az időszakban hozta létre az egyik legerősebb termék-szimbólumát: a Big Mac országos bevezetése (1968) nem pusztán menübővítés volt, hanem a márka emlékezeti infrastruktúrájának építése. Egy jól kimondható név, egy könnyen azonosítható szerkezet, és egy olyan termék, amely később a McDonald’s egyik kulturális rövidítése lett. A Big Mac nem csak „két hús, szósz, zsemle”. Egy referencia.

A Burger King eközben a Whopperrel és a „flame-grilled” ígérettel egy másik útvonalat erősített: nem feltétlenül a kategória egészét akarta birtokolni, hanem egy külön „választási okot” épített. Ez a későbbi évtizedekben is visszatérő dinamika: a piacvezető a megszokást szervezi, a kihívó a döntést élezi.

A kategóriában sok a hasonlóság. A márkák akkor nyernek, ha a hasonlóságból identitást formálnak.

3) 1974: „Have It Your Way” – a testreszabás mint pozicionálás

1974-ben a Burger King előállt a „Have It Your Way” szlogennel. Első ránézésre egy egyszerű szolgáltatásígéret: módosíthatod a rendelést, kérhetsz valamit nélküle vagy pluszban. Valójában ennél sokkal mélyebb pozicionálási állítás volt.

A szlogen a fogyasztói élményből egyetlen pszichológiai előnyt emelt ki: a kontroll érzetét. A gyorséttermi helyzet alapból struktúrált, gyors és standardizált. A Burger King ebbe a struktúrába tett be egy olyan üzenetet, amely a vevőt aktív döntéshozónak mutatta. Ez a megkülönböztetés különösen akkor erős, amikor a piacvezető fő erénye éppen a standardizálás.

  • Funkcionális szinten: több variáció, több lehetőség.
  • Élmény szinten: „én döntök, nem a rendszer”.
  • Identitás szinten: „a márka teret ad a saját preferenciámnak”.

A kihívó márkák klasszikus stratégiája, hogy a piacvezető erényét átkeretezik: ami a vezetőnél „konzisztencia”, az a kihívónál „uniformizáltság”; ami a vezetőnél „rendszer”, az a kihívónál „választáshiány”. A „Have It Your Way” ebből a szempontból nem csak szlogen, hanem versenytérkép.

4) 1978–1985: Burger Wars – összehasonlítás és figyelemgazdaság

A 70-es évek végén a Burger King jelentős belső átalakításba kezdett (a szakirodalomban gyakran „Operation Phoenix” néven említik). A cél egyszerre volt működési és márkázási: egységesebb franchise-rendszer, szélesebb menü, és erősebb piaci jelenlét. A szervezeti rendrakás azért fontos, mert a kreatív kihívó szerep csak akkor fenntartható, ha a háttérben a működés is bírja a terhelést.

Ezzel párhuzamosan a kommunikáció is agresszívebb lett. A 80-as évek elejét sokan a „Burger Wars” korszakaként írják le: a Burger King összehasonlító reklámokkal, direkt üzenetekkel és a termék összevetésével próbált pozíciót nyerni. A logika egyszerű: ha a fogyasztó fejében a kategória a McDonald’s, akkor a kihívó akkor kap figyelmet, ha képes a „miért nem csak ő?” kérdést újra és újra feltenni.

Az összehasonlító kommunikáció jellemző kísérőjelensége a jogi és reputációs kockázat. A nagy márkák világa nem csak kreatív verseny, hanem márkavédelem is. A kihívó ugyanakkor gyakran profitál abból, hogy a konfliktus médiát generál: a „vita” és a „reakció” sokszor ingyen elérést jelent. Ez a mechanizmus a mai platformgazdaságban is él – csak a terep változott, a logika kevésbé.

5) 1985–1986: „Where’s Herb?” – a korai bevonás, és amiért vissza is üthet

A „Where’s Herb?” kampány (1985–1986) gyakran kerül elő úgy, mint a korai, országos szintű bevonásos marketing egyik látványos kísérlete. A koncepció könnyen érthető volt: van egy figura (Herb), aki állítólag még sosem evett Whoppert; a fogyasztók „vadásszák”, és jutalmat kaphatnak.

A kampány erőssége az volt, hogy a figyelmet nem egyetlen reklámspotban próbálta megnyerni, hanem egy társas mechanikában: keresés, beszédtéma, részvétel. Ilyenkor a márka a fogyasztót nem csak nézőnek, hanem cselekvőnek tekinti.

A gyengesége pedig ugyanebből fakadt. Ha a közönség nem fogadja el a történet alapfeltevését, akkor a sztori a márka ellen fordulhat. A „miért nem evett még Burger Kinget?” kérdés könnyen átcsúszhat abba a jelentésbe, hogy „talán nincs is miért”. Ez a visszaütési kockázat a mai virális kampányoknál is alapvető: a figyelem nem érték, ha nem a márkaígéretet erősíti.

6) 1990–2002: tömegkommunikáció, értékajánlat és a „default” státusz

A 90-es évek és a korai 2000-es évek kevésbé látványosak egy-egy ikonikus kampány szempontjából, de stratégiailag meghatározók. A McDonald’s ekkorra globális léptékben a „default” döntéssé vált: ha valaki gyorsan, kis kockázattal akar enni, a márka sok piacon reflexszerű választás.

A piacvezető pozíció fenntartása ebben a korszakban jellemzően nem provokációval történik, hanem rendszerszintű következetességgel: egységes élmény, kiterjedt hálózat, standardizált termék- és szolgáltatási elemek, valamint a márkavagyont építő, széles célcsoportú kommunikáció.

A Burger King kihívása ebben a környezetben az volt, hogy miközben versenyeznie kellett árban és elérhetőségben is, meg kellett tartania a „másik választás” identitását. A kihívó szerep itt nem feltétlenül hangosabb reklámot jelentett, inkább azt, hogy a márka folyamatosan kereste azokat a pontokat, ahol az eltérés világosan elmagyarázható (például elkészítési mód, testreszabás, termékpozíció).

7) 2003–2004: globális egységesítés kontra internetes interakció

2003-ban a McDonald’s elindította az „I’m lovin’ it” korszakot. A szlogen és a hozzá kapcsolódó világépítés a globális márkák klasszikus eszköze: érzelmi, könnyen fordítható, széles közönségre hangolt üzenet, amely kevésbé termékspecifikus, és inkább élethelyzeteket fog össze. A cél nem az, hogy a fogyasztó egyetlen terméket jegyezzen meg, hanem az, hogy a márka „jó érzésként” rögzüljön.

2004-ben a Burger King ezzel szemben az internet logikáját használta: Subservient Chicken. A kampány jelentősége nem abban áll, hogy „vicces volt”, hanem abban, hogy a márka a passzív nézői figyelmet aktív részvétellé alakította. A felhasználó nem csak látott valamit, hanem kipróbált, irányított, „játszott”.

Ez a váltás – elérésről részvételre – ma alapelvnek tűnik, de akkor még korai volt. A Burger King itt azt demonstrálta, hogy a kihívó nem feltétlenül költségvetésben nyer, hanem a fogyasztói figyelem új csatornáinak gyorsabb megértésében.

8) 2007–2009: a Whopper mint bizonyíték és társadalmi valuta

A 2007–2009 közötti időszakban a Burger King kommunikációja több kampányon keresztül is azt mutatta: a termék köré nem csak reklámot lehet építeni, hanem helyzetet. Olyan szituációt, amelyet a média felkap, amelyről az emberek beszélnek, és amelyben a termék szerepe nem díszlet, hanem a történet „tárgya”.

Whopper Freakout (2007): a Whoppert ideiglenesen kivették egy helyszínen, és dokumentálták a reakciókat. A kampány célja nem a termék leírása volt, hanem a kötődés demonstrálása: „ha eltűnik, hiányzik”. A márka itt kvázi piackutatást dramatizált.

Whopper Sacrifice (2009): a közösségi platformokra épített provokáció – „törölj 10 ismerőst, kapsz egy Whoppert” – egyszerre volt kreatív, vitatható és hatásos. A kampány egyik tanulsága, hogy a platformok nem semleges csatornák. Ha a mechanika sérti a platform normáit, a kampány bármikor leállhat. Ugyanakkor üzleti szempontból az is látható, hogy a Burger King tudatosan vállalt kockázatot a figyelemért.

Ezek a kampányok egy közös irányba mutatnak: a Burger King nem pusztán „reklámozott”, hanem olyan kreatív rendszereket épített, amelyekben a fogyasztói reakció lett a tartalom. Ez a megközelítés ma is működik, de csak akkor fenntartható, ha a márka közben megőrzi a hitelességét és nem fárasztja ki a közönséget puszta provokációval.

9) 2015: McWhopper – a PR-stratégia mint „kockázatmentes ajánlat”

A McWhopper (2015) esetében a Burger King egy olyan ajánlatot tett a McDonald’s felé, amely kommunikációs szempontból „két kimenetelű, de mindkettőben nyer” logikát hordozott. A békenapi együttműködés ötlete egyszerre volt közösségi üzenet és versenytaktika.

Ha a McDonald’s elfogadja, a Burger King egyenrangúsági gesztust kap: a piacvezető implicit módon elismeri, hogy a kihívóval közös termék létrehozása legitim. Ha elutasítja, a Burger King kommunikálhatja, hogy „mi nyitottak voltunk”. A McDonald’s elutasította, a történet mégis globális figyelmet kapott.

Ez a megoldás különösen tanulságos minden olyan iparágban, ahol az egyik szereplő domináns. A kihívó sokszor akkor tud áttörni, ha olyan nyilvános helyzetet teremt, amelyben a domináns szereplő reakciója önmagában hírértékű.

10) 2017: Connected Whopper – technológiai felület, etikai vita

A Connected Whopper (2017) az egyik legjobb példa arra, amikor a marketing nem csak kreatív, hanem technológiai kérdés is. A kampány lényege az volt, hogy egy televíziós reklám aktiválta a közeli hangasszisztenseket („OK Google”), amelyek ezután a Whopper definícióját olvasták fel.

Stratégiai szinten a kampány azt demonstrálta, hogy a figyelemért folytatott versenyben a márkák egyre gyakrabban nyúlnak a platformok működéséhez. Ugyanakkor a megoldás rögtön etikai és felhasználói élménybeli kérdéseket is felvetett: a fogyasztó nem kérte, mégis „történt vele valami”. A reakció gyors volt, és a platformoldali beavatkozás is megjelent.

Tanulságként itt két állítás marad meg. Egyrészt: az innováció rövid távon aránytalan figyelmet hozhat. Másrészt: a márkahosszútávot a fogyasztói bizalom korlátozza; ha a márka túl közel megy a „manipulatív” élményhez, a nyereség gyorsan költséggé válhat.

11) 2018: Whopper Detour – geofencing, app letöltés, első féltől származó adat

A Whopper Detour (2018) azért vált modern klasszikussá, mert egyszerre oldott meg több üzleti problémát egyetlen ötlettel. A kampány a Burger King appjára épült, és 1 centes Whoppert kínált azoknak, akik McDonald’s éttermek közelében nyitották meg az alkalmazást. A vásárlót ezután a rendszer átirányította a legközelebbi Burger King egységhez.

A kampány tehát nem csak kreatív „odaszúrás” volt, hanem:

  • felhasználószerzés (app letöltés),
  • adatgyűjtés és CRM-alap (első féltől származó adatok),
  • mobilrendelési szokás építése,
  • forgalomterelés a saját hálózatra.

Az üzleti üzenet itt már túlmutat a fast foodon: a fizikai hálózat nem csak értékesítési pont, hanem médiatér. Aki érti a helyadatot, az a „helyet” marketingcsatornává tudja alakítani. B2B-ben ugyanez a logika sokszor digitális partnercsatornákban, piactereken vagy integrációs ökoszisztémákban jelenik meg: a nagyobb szereplő infrastruktúráját nem feltétlenül megkerülni kell, hanem okosan ráépíteni.

12) 2019: Burn That Ad – kiterjesztett valóság és „média-arbitrázs”

A Burn That Ad (2019, Brazília) egy másik technológiai alapú kampány volt, amely kifejezetten a médiafelületek közti erőviszonyra épített. A koncepció lényege: a Burger King alkalmazásával a felhasználó „elégethette” (AR-ben) a konkurens hirdetéseit, és cserébe Whopper kupont kapott.

A megoldás üzleti szempontból azért erős, mert a rivális médiaköltését „nyersanyaggá” tette. Minél több konkurens hirdetés volt kint a térben, annál több volt az aktiválható kampányfelület. Ez a gondolkodás a figyelemgazdaság egyik fejlett változata: a márka nem csak médiát vásárol, hanem médiahelyzetet teremt – és közben apphasználatot, adatot, kuponbeváltást generál.

13) 2020: Moldy Whopper és „Order from McDonald’s” – hitelesség és iparági gesztus

2020-ban a Burger King két nagyon eltérő hangulatú kampánnyal is megmutatta, hogy a provokáció nem csak gúny vagy versenytámadás lehet. Ugyanúgy lehet radikális hitelességi állítás, mint váratlanul nagyvonalú iparági gesztus.

Moldy Whopper: a kampány központi eleme az volt, hogy a Whopper látványosan penészedik, romlik – és éppen ez szolgál „bizonyítékként” arra, hogy a termékben nincsenek bizonyos típusú tartósítók. Ez egy szándékoltan megosztó kreatív döntés. A cél nem az esztétika volt, hanem az, hogy a márka a „valódiságot” demonstrálja egy olyan képpel, amelyet nehéz figyelmen kívül hagyni.

Order from McDonald’s (Egyesült Királyság, 2020): a járvány miatti lezárások idején a Burger King nyilvánosan arra kérte a fogyasztókat, hogy rendeljenek versenytársaktól is, hogy a munkahelyek és a beszállítói láncok túléljenek. A gesztus természetesen PR-értékű is, de ettől még stratégiailag racionális: a márka egyszerre mutat empátiát, és mégis ő irányítja a beszélgetést.

Mindkét esetben közös, hogy a Burger King a kategória normáival szemben fogalmazott meg üzenetet. Az egyiknél vizuális radikalizmussal („nézd meg, ilyen a romlás”), a másiknál normatív meglepetéssel („rendelj a riválistól is”). A kihívó márkák gyakran így tudnak relevánsak maradni: nem a kategória nyelvén beszélnek, hanem a kategória nyelvét időnként átírják.

14) 2021–2025: a következő csatatér – márkaidentitás, lojalitás és digitális rendszerek

A 2020-as évek elejére a verseny egyre kevésbé csak „reklámháború”. A hangsúly a digitális rendszerekre, a lojalitásprogramokra, az első féltől származó adatokra és a kényelmi csatornákra helyeződött. Röviden: nem csak az számít, ki készít jobb kampányt, hanem az is, ki épít jobb üzleti infrastruktúrát a kampány mögé.

A Burger King 2021-es arculati frissítése jól illeszkedett ehhez a gondolkodáshoz: a márkavizuál egyszerre nyúlt vissza a történeti gyökerekhez, és lett digitálisan jobban alkalmazható. Egy rebrand önmagában nem növeli automatikusan a forgalmat, de segíthet abban, hogy a márka következetesebb legyen a csatornákon, és a „termék-igazság” (például a lángon sütés) vizuálisan is könnyebben hordozhatóvá váljon.

Ebben az időszakban a Burger King „You Rule” platformja és a hozzá kapcsolódó, erősen repetitív jingle-kultúra (különösen az Egyesült Államokban) azt is megmutatta, hogy a márkák újra felfedezték a klasszikus reklámfegyvereket: az ismétlést, a könnyen felismerhető hangmintát, az azonnali azonosíthatóságot. A digitális korszakban ez néha még erősebb, mert a platformok visszajátszanak és ráerősítenek a memorizálhatóságra.

A McDonald’s oldalán ezzel párhuzamosan a vezetői logika jellemzően nem a hangos reakció, hanem a hálózati és működési erő folyamatos finomhangolása: gyorsaság, elérhetőség, egyszerű rendelési utak, és a márka „default” státuszának fenntartása. A vezető gyakran úgy nyer, hogy nem reagál minden provokációra – mert a reakcióval aránytalanul sok figyelmet adna a kihívónak.

Összegzés

A McDonald’s–Burger King rivalizálás azért tanulságos, mert ritkán látni ennyire tisztán két eltérő stratégiai szerepet ugyanabban a kategóriában. A piacvezető a rendszerből és a konzisztenciából épít márkavagyont. A kihívó a figyelemből, a különbségből és a kulturális relevanciából.

Ha a történetet iparágtól függetlenül kellene „üzleti leckévé” sűríteni, akkor az alábbi állítások a legstabilabbak:

  • A szereptisztaság versenyelőny. A piacvezető nem attól erős, hogy minden csatát megnyer, hanem attól, hogy a kategória alapértelmezésévé válik. A kihívó nem attól erős, hogy mindenben jobb, hanem attól, hogy a „miért más?” kérdést folyamatosan életben tartja.
  • A kreativitás önmagában nem stratégia. A kampány akkor érték, ha a működés és az üzleti célok is összeérnek vele (app, adat, lojalitás, forgalomterelés, márkabizalom).
  • A platformok nem semlegesek. A technológiai trükkök (hangasszisztens, AR, geofencing) gyors figyelmet hozhatnak, de ugyanolyan gyorsan reputációs költséggé válhatnak, ha sértik a felhasználói élményt vagy a platformszabályokat.
  • A márkaígéretet időnként bizonyítani kell. A „Have It Your Way” vagy a „flame-grilled” csak akkor marad érték, ha a szervezet képes következetesen leszállítani azt, amit a kommunikáció felépített.

Végső soron ez a rivalizálás nem arról szól, ki süt jobb húspogácsát. Arról szól, ki épít erősebb jelentést a fogyasztói döntés köré, és ki képes ezt a jelentést működésben, csatornákban és adatrendszerben is megtartani.

Források

  • McDonald’s vállalati történet (különösen a Big Mac 1968-as országos bevezetése): https://corporate.mcdonalds.com/corpmcd/our-company/who-we-are/our-history.html
  • A „Speedee Service System” és a korai McDonald’s-működés áttekintése (összefoglaló jelleggel): https://time.com/4643010/putting-the-fast-in-fast-food/
  • A McDonald’s San Bernardino-i eredete és a rendszer hatása az iparágra (háttér): https://www.pbssocal.org/food-living/the-real-mcdonalds-the-san-bernardino-origins-of-a-fast-food-empire
  • Whopper (bevezetés 1957, terméktörténet): https://en.wikipedia.org/wiki/Whopper
  • Big Mac (1967–1968, terméktörténet): https://en.wikipedia.org/wiki/Big_Mac
  • Where’s Herb? (1985–1986, kampánytörténet): https://en.wikipedia.org/wiki/Where%27s_Herb%3F
  • Burger King történet és „Operation Phoenix” (1978, franchise- és menüátalakítás): https://en.wikipedia.org/wiki/History_of_Burger_King
  • Whopper Detour eredmények (app letöltések, 1.5M nagyságrend, vállalati megszólalás): https://www.marketingdive.com/news/burger-kings-whopper-detour-generated-15m-app-downloads/548203/
  • Connected Whopper / Google Home aktiválás (2017, áttekintés): https://www.theverge.com/2017/4/12/15259400/burger-king-google-home-ad-wikipedia
  • Connected Whopper / platformreakció és visszhang (2017): https://www.wired.com/story/google-home-burger-king-ad
  • Burn That Ad kampányleírás (AR, kuponmechanika): https://www.oneclub.org/awards/theoneshow/-award/36476/burn-that-ad/
  • Burger King 2021-es rebrand (vállalati közlemény): https://www.businesswire.com/news/home/20210107005111/en/Burger-King-Evolves-Visual-Brand-Identity-Marking-the-First-Complete-Rebrand-in-Over-20-Years
  • „Order from McDonald’s” (UK, 2020 – kontextus és idézetek): https://www.businessinsider.com/burger-king-order-from-mcdonalds-burger-rivals-whopper-big-mac-2020-11

YouTube videók

  • Have It Your Way (1974): https://www.youtube.com/watch?v=sqoEXe_15kw
  • Where’s Herb? (1985–1986, válogatás/áttekintés): https://www.youtube.com/watch?v=t_4CIm66zRg
  • McDonald’s – I’m lovin’ it (2003, globális spot-változat): https://www.youtube.com/watch?v=dI-xHMM8wXE
  • Subservient Chicken (2004, case study): https://www.youtube.com/watch?v=jM7n5pvyT0k
  • Whopper Freakout (2007, full film): https://www.youtube.com/watch?v=gPWKZ4w0txk
  • Whopper Sacrifice (2009, case): https://www.youtube.com/watch?v=fcMtnF6Bn2Y
  • McWhopper (2015, proposal): https://www.youtube.com/watch?v=n_68Y0ca5IY
  • Connected Whopper (2017): https://www.youtube.com/watch?v=pRc-r_lW9go
  • Whopper Detour (2018, case study): https://www.youtube.com/watch?v=0Lxsnfyg5Gc
  • Burn That Ad (2019, case/film): https://www.youtube.com/watch?v=UADGoJmaFJU
  • Moldy Whopper (2020, case): https://www.youtube.com/watch?v=DDvQ33JbcR4
  • Order from McDonald’s (2020, magyarázó videó): https://www.youtube.com/watch?v=8POLodH2WUc
  • Whopper Whopper / You Rule (extended): https://www.youtube.com/watch?v=9cPxh2DikIA

Ha tetszett a cikk, támogasd a blogomat és vedd meg a könyvem.
alul
Címkék:

Egész jók

Csak 5775 Ft

Népszerű

Generatív AI a munkahelyen: az 5 vezetői feszültség és a bevezetés gyakorlata

A generatív mesterséges intelligencia (generative AI) körül most minden egyszerre történik: lelkesedés, félelem, kapkodás, és a „nekünk is kell valami AI” típusú vezetői reflex. A gond ott kezdődik, hogy a munkahelyi AI nem egy új szoftver bevezetése, hanem a munkavégzés logikájának átírása. Amikor egy rendszer leveszi rólad a monoton, fárasztó feladatokat, rövid távon hálás leszel....

Mit érdekel engem? Van pénz vagy nincs?

„Nekem mi közöm van hozzá? Csak a végeredmény érdekel.” – ezt a mondatot rengeteg vállalkozó kimondja, és közben őszintén azt hiszi, hogy ez egy racionális, felnőtt hozzáállás. Én meg azt látom, hogy ez a mondat sokszor nem racionalitás, hanem üzleti önbecsapás. A végeredmény persze érdekeljen. A gond ott kezdődik, amikor a vállalkozó úgy akar végeredményt,...

Vállalkozóként muszáj beszélned az üzleti nyelvet

Rengeteg tárgyalás azért megy félre, mert a vállalkozó fejben még „szeretné, ha jobban menne”, de a partner oldalon már „kockázatot akar csökkenteni”. Ez két teljesen eltérő gondolkodásmód. Dajka Gábor tapasztalata szerint ilyenkor nem a terméked, nem a szolgáltatásod, és nem is a szaktudásod a gyenge láncszem, hanem az, hogy nem tudod üzleti nyelven elmondani, hogyan...

Miért befektetés egy menedzserdiploma?

Magyarországon a „befektetés” szóról sokaknak azonnal ingatlan, részvény vagy vállalkozás jut eszébe. A saját döntéshozatali képesség, a vezetői gondolkodásmód és a szervezeti szemlélet viszont gyakran csak akkor kerül napirendre, amikor már fáj: amikor szétesik a csapat, csúszik a projekt, elfogy a készpénz, vagy a cég egyszerűen „nem nő tovább”. Pedig a menedzserdiploma lényege nem a...

Itt érsz el

Keress bátran

Előadások tartását és podcast beszélgetéseket szívesen vállalok, illetve a sajtónak is nyilatkozom.
Sajtóreferenciák itt.

Idézz tőlem

Szeretem ha a gondolataimat idézik kiadványokban, weboldalakon, adásokban. Szívesen visszalinkellek, írj rám.

© Copyright 2025