A fogyasztói döntések új világa

A világgazdaság ma furcsa kettősségben mozog. A nagy nemzetközi szervezetek előrejelzései szerint a következő években a globális GDP-növekedés nem ugrik vissza a 2010-es évek tempójára: a Világbank 2025-re nagyjából 2,7% körüli globális bővülést vár, ami jóval szerényebb annál, amit korábban „normálisnak” tekintettünk. Ugyanakkor a háztartások fogyasztási kiadásai sok országban reálértéken is nőnek, és a szolgáltatások, élmények, digitális termékek iránti kereslet nem mutat látványos visszaesést. Ez a látszólagos ellentmondás sok vállalkozót összezavar: ha lassul a gazdaság, miért nem omlik össze a kereslet? Miért vásárol a fogyasztó úgy, mintha nem makrogazdasági grafikonokon, hanem a saját mindennapi világán keresztül értelmezné a valóságot?

A válasz az, hogy pontosan ez történik. A modern fogyasztó nem „GDP-ben gondolkodik”, hanem saját biztonságérzetében, identitásában, társas kapcsolataiban, a képernyőjén látott mintákban és az elérhető hitelkeretében. A digitális transzformáció, a lakossági hitelezés, az állami transzferek, a közösségi média, a fenntarthatósággal kapcsolatos elvárások és a kulturális minták együtt alakítják azokat a döntéseket, amelyeket statisztikaként látunk viszont. Magyar szemmel ez különösen fontos megértés: egy kis, nyitott, gyakran pesszimista hangulatú gazdaságban a fogyasztói magatartás még kevésbé írható le egyszerű, lineáris összefüggésekkel. Ha vezetőként vagy marketingesként csak azt nézed, hogy „mit mutat a GDP”, akkor statikus állóképet rajzolsz, miközben a piac valójában folyamatos mozgásban lévő folyamat. A következő oldalakon azt fogjuk végigvenni, hogyan tudsz ebből a zavarosnak tűnő helyzetből versenyelőnyt csinálni: hogyan lesz a fogyasztói magatartás kutatása a stratégiád gerince, nem pedig drága mellékprojekt.

Mit jelent ma a fogyasztói magatartás kutatása?

A fogyasztói magatartás kutatása nem arról szól, hogy „tetszik-e” a terméked, és hogy „mit gondolnak” róla az emberek egy kérdőívben. A modern szemlélet három szinten dolgozik egyszerre. Az első szint a hagyományos közgazdasági nézőpont: jövedelem, ár, helyettesítő termékek, rugalmasság. A második szint a pszichológiai és szociológiai faktorok világa: hogyan észleli az árat, mekkora kockázatot érzékel, milyen csoportnormáknak akar megfelelni, mit jelent számára státuszt, biztonságot, önkifejezést vásárolni. A harmadik szint a digitális lábnyom: milyen csatornán érhető el, miből látszik, hogy éppen döntési helyzetben van, milyen viselkedési mintákat ismétel nap mint nap. Ha csak az egyik réteget nézed, szükségszerűen téves képet kapsz.

Tegyük fel, hogy egy átlagos magyar KKV-nál azt látjuk: a forgalom stagnál, a tulajdonos pedig azzal magyarázza, hogy „az embereknek nincs pénzük”. Ezzel szemben ugyanabban a városban más szektorokban nő a forgalom, a vendéglátás bizonyos szegmenseiben várólista van, a telefontársaság új előfizetéseket ad el magasabb csomagokkal. A probléma gyakran nem az, hogy „a fogyasztónak nincs pénze”, hanem az, hogy az adott vállalkozás már nem ér be a döntési folyamat kritikus pontjaira: nem ott jelenik meg, ahol a fogyasztó tájékozódik, nem olyan ajánlatot ad, ami illeszkedik az adott élethelyzethez, vagy egyszerűen nem hiteles a szemében. A fogyasztói magatartás kutatása azt jelenti, hogy strukturáltan vizsgálod: melyik ponton veszíted el az embert – és miért. Nem elég megkérdezni, „miért nem vásárolt?”, mert a legtöbb döntés mögött nem tudatos racionalizálás áll, hanem automatizmusok, beidegződések. Itt lép be az a szemlélet, amelynek egy részét az Online Marketing és Pszichológia című könyvemben részletesen kifejtem: a marketing nem csak hirdetési eszközökről szól, hanem arról, hogy mennyire érted a fogyasztó viselkedését a saját kontextusában, a magyar piaci valóságban.

„A marketing ma már nem az eszközlistáról szól, hanem arról, hogy képes vagy-e következetesen megérteni és befolyásolni a vásárlóid döntéseit.” – Dajka Gábor

Az adatvezérelt magatartáskutatás eszköztára

Tíz-tizenöt évvel ezelőtt a legtöbb vállalkozás számára a fogyasztói kutatás annyit jelentett, hogy készítettek egy kérdőívet, esetleg szerveztek egy-két fókuszcsoportot, majd a végén összegeztek pár százalékos arányt. Ma egészen más ligában játszunk. A digitális tranzakciók, az analitikai rendszerek, a hírlevél-statisztikák, a webáruházi funnel adatai és a közösségimédia-interakciók együtt olyan mennyiségű információt adnak, amit már nem lehet kézzel átlátni. A nagyobb cégek gépi tanulást használnak arra, hogy több millió adatpontból mintázatokat azonosítsanak: például milyen események után nő meg hirtelen egy bizonyos termékkategória konverziós aránya, vagy melyik szegmens tér vissza nagyobb valószínűséggel egy adott e-mail kampány után. A McKinsey 2025 környéki fogyasztói jelentése szerint a vizsgált cégek közel fele már valós idejű adatfolyamok alapján módosít kampányüzenetet vagy ajánlatot, ami nagyjából kétszerese a pár évvel korábbi arányoknak.

A technológia azonban csak az egyik oldal. A másik az, hogy mit kezdesz az adatokkal. Egy tipikus magyar KKV-nál már a Google Analytics, a Facebook-hirdetéskezelő és a webshop rendeléslistája is olyan mennyiségű információt ad, amelyből következtetni lehet a fogyasztói magatartásra: látod, hogy melyik csatornáról jönnek a legelkötelezettebb vevők, melyik tartalomtípus után nő az ajánlatkérés, hol szakadnak meg a folyamatok a kosárban. A neuromarketing (például szemmozgás-követés vagy EEG-mérés) inkább a nagyvállalatok terepe, de a gondolkodásmód tanulságai lehozhatók KKV-szintre is: ne azt kérdezd, „tetszik-e a banner”, hanem azt, hogy mit csinál a fogyasztó, amikor találkozik vele. Megáll-e a figyelme, továbbkattint-e, visszaemlékszik-e az üzenetre három nappal később? Az adatvezérelt magatartáskutatás lényege, hogy a nyers számokat viselkedési hipotézisekké alakítod, majd mérhető kísérletekkel ellenőrzöd. Ahol ezt következetesen csinálják, ott általában az ügyfél-élettartamérték (CLV) érezhetően magasabb, mint az iparági átlag – nem azért, mert „több adatuk van”, hanem mert az adatok mögött logikusan felépített döntéshozatali modell áll.

A magatartás és a marketingstratégia összefonódása

Hiába van rengeteg adatod a vásárlóidról, ha az eredmények nem épülnek be a marketingstratégiába, akkor legfeljebb szép riportokat gyártasz. A gyakorlatban három egymást erősítő ciklust érdemes megkülönböztetni. Az első a pozicionálási ciklus: itt azt döntöd el, hogy a fogyasztó fejében milyen szerepet szánsz a márkádnak. Biztonságot adsz? Időt spórolsz? Presztízst nyújtasz? A fogyasztói magatartás kutatása ebben a fázisban azt segíti, hogy ne a saját elképzeléseid alapján határozd meg a márka szerepét, hanem abból indulj ki, amit a vevő valójában keres. A második a tartalom- és csatornamátrix: annak megtervezése, hogy milyen üzenetet melyik felületen, milyen élethelyzetben mutatsz meg. A harmadik pedig az élményciklus, vagyis az, ami a vásárlás után történik: ügyfélszolgálat, lojalitásprogram, közösségépítés, újravásárlás ösztönzése.

Ezek a ciklusok csak akkor működnek jól, ha mögöttük konkrét magatartási pontok állnak. A legfontosabb területek röviden:

• Érzelmi triggerpontok feltérképezése: mikor válik a terméked hirtelen sürgetően fontossá? Évszakváltáskor, bérkifizetés után, gyerek születésekor, lakásvásárláskor, egészségi félelem hatására? Ha ezt nem ismered, rossz időben kommunikálsz.
• Mikro-UX optimalizálás: a webshopban, árajánlatkérő űrlapon vagy landing oldalon hol akad el a felhasználó? Hol nő meg a kilépési arány? Ezek a „mikro-küszöbök” sokszor pszichológiai jellegűek: túl sok adatot kérsz, túl bonyolult a döntés, nem világos a következő lépés.
• Értékalapú differenciálás: a márkád szerepet vállal-e olyan értékek mellett, mint a fenntarthatóság, munkahelyi felelősség, transzparens árazás? Ha igen, ez hogyan jelenik meg a mindennapi kommunikációban, és hogyan igazolható tettekkel?
• Prediktív ajánlórendszerek: akár egyszerűbb logika alapján is képes lehetsz előre jelezni, milyen terméket érdemes felkínálni a következő lépésben. Nem feltétlenül kell hozzá komplex mesterséges intelligencia; egy jól átgondolt keresztértékesítési logika is sokat tud hozni.

Ha ezeket a pontokat magatartási hipotézisekként kezeled, és kampányról kampányra mérhetően teszteled, akkor a marketingterved már nem statikus dokumentum lesz, hanem folyamatosan finomodó döntéshozatali rendszer. A vállalkozás, amely képes így gondolkodni, általában stabilabb bevételt ér el ugyanakkora reklámköltés mellett – mert nem csak „elkölt”, hanem tanul is minden egyes kampányból.

Globális fogyasztási mintázatok 2025-ben

A nemzetközi statisztikák egyértelműen mutatják, hogy nincs egységes fogyasztási minta: a régiók közötti különbségek jelentősek, és ezekre a különbségekre egy magyar vállalkozásnak is reagálnia kell, ha exportál vagy ha nemzetközi versenytársakkal száll szembe. A fejlett gazdaságokban – különösen Észak-Amerikában – a stabil munkaerőpiac, az online hiteltermékek és a szolgáltatásalapú gazdaság miatt a háztartások fogyasztása sok esetben gyorsabban nő, mint a reáljövedelem. Európában ugyanakkor a magasabb energiaárak, az inflációs tapasztalatok és a válságkommunikáció hosszabb távú hatása miatt a háztartások óvatosabban költenek: nagyobb távolság van aközött, amit elvben megengedhetnének maguknak, és aközött, amit ténylegesen el is költenek.

Ázsiában az urbanizáció, az e-kereskedelem robbanása és a középosztály erősödése hajtja a fogyasztást, különösen a digitális szolgáltatások és a márkás termékek terén. Latin-Amerikában a volatilis makrogazdasági környezet ellenére a fintech-megoldások, a mobilfizetés és a digitális pénzügyi szolgáltatások segítenek kordában tartani a fogyasztást: az emberek sokszor ingadozó jövedelemből, de rugalmas pénzügyi eszközökkel terveznek. A lenti, leegyszerűsített táblázat nem pontos előrejelzés, hanem szemléltetés arra, milyen típusú tényezők formálják régiónként a fogyasztói magatartást:

Egy magyar vállalkozónak ez azért számít, mert a fogyasztói képzeletet ma már nem csak a hazai média formálja. A vevőd látja az amerikai, ázsiai, latin-amerikai mintákat is, és ezek alapján alakít ki elvárást árakról, szolgáltatási színvonalról, ügyfélélményről. Ha itthon ehhez képest „olcsósított”, lebutított változatot kap, könnyen csalódik – akkor is, ha a jövedelmi szintje alapján racionálisan nem lenne oka. A magatartáskutatás itt abban segít, hogy megértsd: a te célcsoportod melyik globális mintához hasonlít leginkább, milyen életstílushoz, értékrendhez, médiafogyasztáshoz kapcsolja saját magát.

Magyar vállalkozók és fogyasztók a globális trendek tükrében

Magyarországon különösen erős a kontraszt a makrogazdasági bizonytalanság és a mindennapi fogyasztási döntések között. Sok háztartás tapasztalta meg az infláció gyorsulását, a hitelkamatok mozgását, az energiaárak ingadozását, mégis tele a pláza hétvégén, működnek a szolgáltatások, és bizonyos kategóriákban – például lakásfelújítás, egészségmegőrzés, gyerekekre költés – kifejezetten magas a hajlandóság a költésre. A fogyasztói magatartás nem egyszerűen „pesszimista” vagy „optimista”: inkább arról van szó, hogy a magyar fogyasztó erősen szelektál. Bizonyos kategóriákban nagyon árérzékeny, máshol meglepően nagy prémiumot fizet egy biztonságérzetért, egy megbízható márkáért vagy egy olyan szolgáltatásért, amely csökkenti a kockázatát (például orvosi vizsgálatok, minőségi gyerekprogramok, pénzügyi tanácsadás).

Dajka Gábor tapasztalata szerint a hazai mikro- és kisvállalkozók egyik legnagyobb hibája, hogy külföldi milliárdos cégek taktikáit próbálják egy az egyben átvenni, miközben teljesen más kulturális, jövedelmi és demográfiai közegben dolgoznak. A magyar piac tőkehiányos, sokszor bizalmatlan, és a fogyasztók jelentős része rossz tapasztalatokkal él a szolgáltatókkal kapcsolatban. Ilyen helyzetben a fogyasztói magatartás kutatása nem „extra szolgáltatás”, hanem védelem a felesleges kockázattal szemben: ha jobban érted a célcsoportod félelmeit, torzításait, döntési stílusát, kevesebb pénzt fogsz elégetni irreális kampányokra. Pontosan ezzel a szemlélettel íródott az Online Marketing és Pszichológia című könyvem: nem eszközlistát ad, hanem azt a gondolkodásmódot próbálja átadni, amelyben a magyar fogyasztó valós viselkedése az alap, nem pedig a külföldi „best practice”.

Fenntarthatóság, etika és identitásalapú fogyasztás

A fogyasztás növekedése önmagában nem jó hír – üzletileg sem. Ha rövid távon ugyan nő a forgalom, de közben a márka nem tud hitelesen viszonyulni a fenntarthatósághoz, az etikához és a társadalmi felelősséghez, akkor középtávon komoly reputációs kockázatok gyűlnek fel. Számos nemzetközi felmérés mutatja, hogy a fogyasztók jelentős része elvben hajlandó többet fizetni olyan márkáért, amely bizonyíthatóan csökkenti környezeti terhelését, vagy tisztességesebb munkakörülményeket biztosít. Ugyanakkor a tényleges magatartás sokszor elmarad a deklarált értékektől: amikor ott a kassza, a rövid távú árkülönbség erősebb hatást gyakorol, mint a hosszú távú értékek. Ezt az ellentmondást csak úgy lehet kezelni, ha a fenntarthatóság nem kampánytéma, hanem vállalati magatartás.

A márka oldaláról ez azt jelenti, hogy nem elég „zöld” üzeneteket kommunikálni. Szükség van életciklus-elemzésre, független auditokra, transzparens beszámolókra, és – ami a magatartás szempontjából még fontosabb – olyan konkrét lépésekre, amelyeket a fogyasztó a saját életében is érzékel. Például: újratölthető csomagolás, helyi beszállítók előnyben részesítése, visszaváltási program, valós társadalmi ügyek támogatása. Ha a fenntarthatóság csak kommunikáció, a fogyasztói bizalom gyorsan erodálódik. Ha viszont a cég működésének szerves része, akkor a fogyasztói magatartáskutatás abban segít, hogy megértsd: kik azok a szegmensek, akiknél ez valóban értéknövelő faktor, és milyen üzenetekkel éred el őket anélkül, hogy moralizálnál.

„A fenntarthatóság nem marketingfogás, hanem üzemeltetési döntés. A marketing dolga csak az, hogy érthetően elmagyarázza, mit és miért csinálsz másképp.” – Dajka Gábor

Gyakorlati lépések KKV-knak: hogyan építs fogyasztói insightból stratégiát?

A fogyasztói magatartás kutatása könnyen hangzik elvont fogalomnak, pedig KKV-szinten is nagyon konkrét lépésekre bontható. Az alábbi lépésrendszert érdemes végiggondolnod, ha azt szeretnéd, hogy a marketinged ne tippelés, hanem viselkedésalapú döntéshozatal legyen:

• 1. Döntsd el, milyen döntést akarsz befolyásolni. Nem általában „több vevőt” szeretnél, hanem konkrét döntést: feliratkozás hírlevélre, első vásárlás, nagyobb kosárérték, visszatérés három hónapon belül, ajánlás ismerősnek.
• 2. Gyűjts adatot erről a döntésről. Nézd meg, jelenleg hányan jutnak el idáig, honnan érkeznek, milyen eszközről, milyen tartalom után. Nem kell hozzá drága szoftver: egy jól beállított analitika, néhány kérdés a vásárlás utáni köszönőoldalon, és pár strukturált interjú már sokat mond.
• 3. Fogalmazz meg magatartási hipotézist. Például: „Azok, akik mobilról érkeznek, nagyobb arányban lépnek vissza a fizetés előtti utolsó lépésnél, mert túl sok adatot kérünk.” A hipotézis legyen konkrét, mérhető, időben behatárolt.
• 4. Tervezd meg a kísérletet. Egyszerű A/B tesztek is elegendők: rövidebb űrlap, más ajánlat-szöveg, eltérő sorrendű információk. Fontos, hogy egy lépésben csak kevés változót módosíts, különben nem tudod, mitől változtak az eredmények.
• 5. Mérj nem csak konverziót, hanem értéket is. Nem mindegy, hogy egy új vevő mennyire marad vevő. Lehet, hogy egy agresszív kedvezményes ajánlat azonnal hoz vásárlást, de gyenge minőségű, árérzékeny ügyfélbázist épít, aki soha nem tér vissza.
• 6. Vezesd vissza az eredményeket a stratégiába. Ha kiderül, hogy egy bizonyos szegmens érdemben magasabb kosárértékkel vásárol, külön pozicionálást, külön csatornát érdemel. Ha egy kommunikációs ígéret fenntarthatatlan, építsd át a márkanarratívát.

Ha ezt a ciklust következetesen, negyedéves bontásban futtatod, a fogyasztói magatartás kutatása nem lesz „külön projekt”, hanem a cég működésének része. Ez az a pont, ahol a legtöbb magyar vállalkozó elbukik: elindít egy-két kérdőívet, beszámolót, majd nem építi be a tanulságokat a mindennapi döntésekbe. Aki viszont rendszerben gondolkodik, hosszabb távon kevesebb pénzt éget el rossz irányba elsütött kampányokra.

Mikor érdemes mélyebbre menni? Kutatási szintek és költség–haszon gondolkodás

Nem minden vállalkozásnak van szüksége neuromarketing-laborra vagy több tízmilliós adatplatformra. Sokkal fontosabb, hogy a kutatási mélység arányban legyen a cég méretével, a potenciális nyereséggel és a kockázatokkal. Érdemes három szintet elkülöníteni. A 0. szint az intuitív kísérletezés: itt alapvetően a meglévő analitikára, a saját tapasztalatodra és néhány gyors tesztre támaszkodsz. Egy induló vagy kis forgalmú cégnek ez bőven elég, amíg nincs stabil alapforgalma. Az 1. szint a strukturált analitika: ebben a fázisban már szegmentálsz, funnel-t építesz, külön kezeled az új és visszatérő vevőket, célokat (goalokat) raksz az analitikába, és tudatosan integrálod a hirdetési rendszerek adatait a saját számolásodba.

A 2. szint a komplex kutatás: itt jönnek a nagy mintás panelkutatások, a kvalitatív mélyinterjúk, a bonyolultabb modellépítés, esetenként akár neuromarketing-eszközök. Ezt a szintet akkor érdemes elgondolni, ha a terméked magas ügyfél-élettartamértékkel dolgozik (például egészségügyi szolgáltatás, B2B előfizetés, oktatási termék), és egy-egy százaléknyi javulás is milliós nagyságrendű hasznot termel. Ha egy kis webáruház egyetlen országban, néhány tízmilliós forgalommal szeretne túlélni, elegendő lehet a józan ésszel kombinált, alaposan beállított analitika és pár évente egy valóban szakmailag megtervezett kutatás. A lényeg, hogy ne technológiai divat alapján dönts: először számold ki, milyen nagyságrendű pluszbevételt vársz egy döntéstől, és ehhez képest mennyit ér meg a kutatás. Ahol ez a gondolkodás hiányzik, ott a „kutatás” gyakran csak utólagos igazolása egy amúgy is elhatározott döntésnek.

Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint

Ha vállalkozóként egyetlen tanulságot vinnél magaddal ebből a témából, az legyen ez: aki ma eszközökben gondolkodik, nem fogyasztói magatartásban, az hosszú távon veszíteni fog. Lehet, hogy rövid távon még működik a „rakjunk fel pár hirdetést” típusú gondolkodás, de amint egy tudatosabb versenytárs elkezd viselkedésalapon optimalizálni, látványosan jobban fog teljesíteni ugyanabból a reklámköltségvetésből. A fogyasztói magatartás kutatása ma nem luxus, hanem az a minimális szint, amelyen értelmezhető egy kampány sikeressége. Nem az a kérdés, hogy „megér-e ennyi pénzt a kutatás”, hanem az, hogy mennyibe kerül neked az, ha nem érted a vevőid döntéseit.

Vezetőként azt javaslom, hogy ne a legújabb marketingtrükkök után rohanj, hanem építs fel egy olyan gondolkodási keretet a cégedben, amelyben természetes, hogy minden kampány egyben kísérlet is. Vonj be legalább egy embert a csapatodból, aki nem eszközkezelő, hanem gondolkodó: képes adatot elemezni, kérdéseket feltenni, és összekötni a számokat a fogyasztói valósággal. Ha pedig úgy érzed, hogy ebben szükséged van külső szemre, akkor olyan tanácsadót válassz, aki nem csak kampányt kezel, hanem érti a fogyasztói magatartás mélyebb rétegeit is. A jövőben nem az fog nyerni, aki hangosabban hirdet, hanem az, aki jobban érti, hogy a vevő milyen logika szerint osztja be a pénzét, az idejét és a figyelmét. Ebben a harcban nem az a legerősebb, akinek a legnagyobb a büdzséje, hanem az, aki a legjobban gondolkodik.

Ajánlott magyar videó/podcast

A téma szorosan kötődik ahhoz, hogy a fogyasztók milyen belső logika mentén döntenek. Ehhez jól kapcsolódik a „Mi alapján hozunk döntést?” című videóm, ahol közérthetően beszélek a döntéseink mögötti időperspektívákról és azok üzleti hatásáról.

Szakértő válaszol – gyakori kérdések

Miért nő a fogyasztás, ha a makrogazdasági hírek inkább lassulásról szólnak?

A makrogazdasági mutatók átlagokat mutatnak, ráadásul késleltetve. A fogyasztó viszont a saját életeseményei, munkaerőpiaci helyzete, megtakarításai és hitelei alapján hoz döntéseket. Előfordul, hogy a gazdaság egészében lassulás van, miközben bizonyos rétegeknek nő a jövedelme vagy a rendelkezésre álló hitelkerete – ők pedig többet fogyasztanak. Emellett sokan nem makroszámokban gondolkodnak, hanem életminőségben: ha azt érzik, hogy „most kell” lakást felújítani, egészségügyi vizsgálatra menni, gyereknek plusz foglalkozást fizetni, akkor a statisztikai bizonytalanság ellenére is költenek. A marketinges szempontjából az a kérdés, hogy tudod-e, a te célcsoportod melyik csoportba tartozik: halasztja a nagy kiadásokat, vagy inkább most akar „előre menekülni”?

Mekkora cégmérettől érdemes komoly fogyasztói kutatásba fektetni?

Nem a cégméret a döntő, hanem az, hogy mekkora pluszértéket tudsz kihozni egy-egy döntés javításából. Ha egyetlen új ügyfél több száz ezer vagy millió forint ügyfél-élettartamértéket hoz, már kisebb forgalom mellett is megéri strukturált kutatásba fektetni. Ha viszont alacsony kosárértékű, ritkán vásárolt terméket árulsz, akkor a drága, komplex kutatás valószínűleg nem térül meg. Ilyenkor a fókusz inkább az analitika rendbetételén, a funnel-elemzésen és a tudatos A/B tesztelésen legyen. A „nagy” kutatás ott térül meg, ahol már önmagában egy 1–2%-os konverziónövekedés is komoly összeggel egyenértékű.

Mennyire alkalmazhatók a globális „best practice”-ek a magyar piacon?

Óvatosan. A globális módszerek gondolkodási keretként nagyon hasznosak, de egy az egyben ritkán ültethetők át a magyar piacra. Más a jövedelemszint, más az intézményi bizalom, mások a kulturális reflexek. Például egy „előfizetéses mindenre” modell Nyugat-Európában vagy Észak-Amerikában könnyebben terjed, míg Magyarországon sokan óvatosak a hosszú távú, automatizált levonásokkal szemben. Dajka Gábor tapasztalata szerint a jó megközelítés az, ha a globális mintákat ötletforrásként használod, majd a hazai fogyasztói magatartás alapos megértésével adaptálod. Ebben segít, ha nem csak marketinges szemmel, hanem pszichológiai mechanizmusokra nyitott gondolkodással vizsgálod a célcsoportod.

Mi a leggyakoribb hiba, amit a vállalkozók elkövetnek a fogyasztói adatokkal?

Két véglet van. Az egyik, amikor szinte semmit nem mérnek, és minden döntés „érzésre” születik. A másik, amikor rengeteg adatot gyűjtenek, de nem alakítanak ki belőle magatartási hipotéziseket, csak nézegetik a számokat. A hasznos középút az, amikor konkrét kérdéseket teszel fel – „miért esik vissza a kosárérték ezen a ponton?”, „melyik szegmensből lesz a legnagyobb CLV?” –, és ezekre keresel választ adatokkal és kísérletekkel. A puszta adatgyűjtés nem érték, a jól megfogalmazott, viselkedésalapú kérdés viszont aranyat ér.

Források

• World Bank – Global Economic Prospects, June 2025
• McKinsey – State of the Consumer Report
• OECD – Economic Outlook

Ha tetszett a cikk, támogasd a blogomat és vedd meg a könyvem.