A hazai SEO-ügynökségek trükkje: sok link olcsón

„Olcsó linkekkel bárkit fel lehet húzni az első helyre.” Ezt a mondatot 2010 körül sok magyar SEO-s asztalán hallottam. Akkoriban a linképítés tényleg működött úgy, mint egy egyszerű kar: ha elég sok, elég erős linket tettél a mérleg egyik serpenyőjébe, a másik oldalon feljebb kúszott a pozíció. 2025-ben viszont, amikor a Google keresője a felhasználói élményt, az alkotói hitelességet és a témához illeszkedő bizonyítékokat súlyozza, az olcsó, irreleváns, saját WordPress-hálózatból származó linkek már nem karok, hanem ballasztsúlyok. Néhány hazai ügynökség mégis továbbra is ugyanazt árulja, mint tizenöt éve: „csomagban linkeket”, „SEO-hálózatot”, „gyors eredményt”. A gond nem csak az, hogy ez a megközelítés elavult. Az igazi probléma az, hogy üzletileg félrevezető, reputációs kockázatot teremt, és valós pénzt éget el úgy, hogy közben a márkát távolabb viszi a valódi versenyelőnytől. A link nem önmagában érték: az értéke abból származik, hogy a megfelelő kontextusban, megfelelő emberek által, valódi érdeklődésből került oda. Ha ezt kivesszük az egyenletből, marad egy technikai manőver, amiből 2025-ben a kereső már csak zajt hall. És ezt a zajt legjobb esetben ignorálja, rosszabb esetben gyanús jelként könyveli el. Aki ma pénzt tesz az olcsó, irreleváns linkekbe, az az időt, a márkát és a jövőbeli organikus csatorna megtérülését kockáztatja. Ezzel a cikkel nem pusztán azt állítom, hogy „ne vegyél linket”, hanem azt, hogy aki ezt még mindig árulja, az a múlt termékét próbálja eladni a jövő áráért. Az ügyfél pedig sokszor évekre bennragad a hibás szerződésbe, miközben a minden hónapban kifizetett számlák mögött sem minőség, sem ellenőrizhető üzleti hatás nincs. Itt az ideje kimondani: a „linkcsomag” 2025-ben kockázati tényező, nem pedig stratégia.

Mi történik, amikor olcsó linkeket vásárol az ügynökség?

Az „olcsó link” tipikus forrása egy irreleváns, saját kezelésű WordPress-hálózat (PBN) vagy olyan aggregátoroldalak sora, amelyek nem hoznak valódi látogatót, nem illeszkednek tematikusan a megrendelő piacához, és nem szerkesztett, hanem „szponzorált” jellegű bejegyzésekkel vannak tele. Ezeken az oldalakon a cikkek tömeggyártásban készülnek, a horgonyszöveg (anchor) gyakran túlságosan kulcsszó-centrikus, a linkek beágyazása sablonos, és a környezeti jelek (tartalmi frissesség, közönség interakció, valódi szerzői profilok) hiányoznak. A kereső ezt ma már számtalan jellel azonosítja: látja az oldal gyenge látogatottságát, a kimenő linkek arányát, a hálózatot összefűző mintázatokat és azt is, ha a link nem szerkesztői döntés eredménye, hanem „beültetés”. Taktikai nézetben az történik, hogy a link nem hoz szignált, vagy rövid időn belül elveszíti a súlyát. Stratégiai nézetben viszont az történik, hogy az ügyfél hónapokon át fizet egy outputért (X darab link), amelynek nincs üzleti inputja (nem nő a releváns organikus forgalom, nem nő a márkakeresés, nem javul a konverzió, nem lesznek új hivatkozások organikusan). A még rosszabb forgatókönyv: a hálózat „lebukik”, egyes elemei deindexálódnak vagy gyengülnek, és a profilban marad egy marék zavaró jel, amit később manuálisan kell takarítani. Mindez nemcsak technikai mosogatás: reputációs kockázat is, mert a márkád neve olyan oldalakon szerepel, amelyeknek a közönsége és a hitelessége nulla. Ezen a ponton az ügynökség gyakran a „több linkkel” orvosolná a gondot. Csakhogy az organikus csatorna nem mennyiségi verseny, hanem bizalmi és relevancia-verseny. Ha a linkek mögött nincs valódi olvasó és nincs szerkesztői döntés, az olyan, mintha egy üres étteremben tapsoltatnád a pincért: hang lesz belőle, de érdeklődő nem.

E‑E‑A‑T: mit jelent és miért számít?

Az elmúlt évek keresőfejlesztései világossá tették, hogy a találati listán a hitelesség és a bizalom felügyeletére egyre több közvetett jel szolgál. Ezt a gondolkodásmódot a szakmában gyakran E‑E‑A‑T-ként emlegetik (Experience, Expertise, Authoritativeness, Trust). Fordítsuk le üzleti nyelvre. Tapasztalat: látszik-e, hogy a tartalmat olyan írta, aki valóban csinálta azt, amiről beszél? Vannak-e esettanulmányok, első kézből származó fotók, mérések? Szakértelem: felismerhető-e a szerző és a szerkesztőség? Van-e szakmai múlt, publikációs fegyelem, következetes minőség? Tekintély: hivatkoznak-e rád releváns szereplők a saját közegedben? Felbukkansz-e iparági médiában, konferencián, egyetemi forrásokban? Bizalom: átlátható-e a cég, a kapcsolattartás, a jogi és adatvédelmi háttér, a vásárlói visszajelzések, a panaszkezelés, és ezek összképe? Az olcsó linkek világában ezek a rétegek hiányoznak: egy saját hálózatban elhelyezett cikk nem tekinthető hitelességi jelnek, mert nem a piac gondolta úgy, hogy érdemes vagy a figyelemre, hanem te magad helyezted oda magadat. A modern kereső nem ugyanazzal a mérőszalaggal méri a linket, mint tíz éve. A link ma nem „szavazat”, hanem összetett kontextus‑jel: kik közé kerültél, milyen cikkben, milyen szerző mellett, milyen márkák társaságában, és lett‑e belőle további mozgás (megosztás, idézet, felhasználói interakció). Ha a kontextus hiányzik, a jel gyenge lesz – és ezt semmilyen „darabszám” nem helyettesíti. Itt érhető tetten, miért ragaszkodom ahhoz, hogy a linképítés kifejezést 2025-ben lecseréljük „link‑érdemlésre”. A linket nem „csináljuk”, hanem kiérdemeljük tartalommal, kutatással, együttműködésekkel, PR‑munkával. Ezt lehet és kell szervezni, és persze lehet segíteni outreach‑tel – de az alap nem a hálózat, hanem a bizonyíték. Aki ezt nem érti, az valójában nem SEO-t, hanem felületkezelést árul.

Pénzügyi kár és alternatíva: hogyan számolj?

Az olcsó linkek nem csak „nem működnek”. Drágák. Csak rosszul van felcímkézve az áruk. Amíg a havi jelentésben X darab linket kapsz, addig láthatatlanná válik a valódi költség: az elmaradt lehetőség. Organikus csatornában a legnagyobb tétel nem a költés és nem is a szoftver-előfizetés, hanem az idő. Ha egy évig tévúton mész, az nem mínusz 12 havi díj, hanem mínusz 12 hónapnyi orgánikus részesedés a saját piacodból. Ezt a veszteséget jellemzően nem látod a dashboardon, de a P&L-ben és a cégértékben megjelenik. Egyszerűsítsük: ha a releváns organikus csatorna éves terv szerint 50 millió forint bruttó árbevételt hozhatna, de a félresiklott linkprogram miatt csak a töredéke teljesül, akkor a „spórolt” linkdíj valójában profitvesztés. Ráadásul a takarítás újabb költség: inventarizálni kell a profilodat, megítélni a kockázatokat, kérni eltávolítást, és csak utolsó eszközként – határozott indokkal – kizárólistát küldeni. Ha közben a tartalmi és technikai alapokat is elhanyagolták, azokat is pótolni kell. A következő táblázat egy nagyságrendi gondolatkísérletet mutat, nem iparági standardot, de jól érzékelteti, hol van a pénz a folyamatban.

A tanulság nem bonyolult: a linkeknél ne darabszámot vegyél, hanem üzleti kimenetet. Minden hónap végén azt kérdezd: nőtt‑e a releváns keresőforgalom a céloldalakra, javult‑e a márkakeresési arány, született‑e organikus (nem vásárolt) hivatkozás a szakmai térben, emelkedett‑e a konverzió. Ha ezekre nincs igen, akkor a linkek száma csak szám. Aki ezt megússza riportban, az a valóságnál gyengébb képet ad – és ez végső soron az ügyfél kárára történik.

Etikus linkstratégia 2025-ben: mit vállaljon az ügynökség?

Az ügynökség dolga nem az, hogy linkeket szállítson, hanem hogy a márkát olyan kontextusokba juttassa, ahol érdemes róla beszélni. A következő, kipróbált építőkockák nem hangzatosak, de tartósak: iparági PR és szerkesztett megjelenések (szakmai médiában, konferencia‑összefoglalókban, esettanulmányokban, interjúkban) – itt a link nem cél, hanem melléktermék; eredeti kutatás (piaci felmérés, adatelemzés, benchmark), amelyre a sajtó és az iparág magától hivatkozik; hasznos, hivatkozható erőforrás‑oldalak (szótár, kalkulátor, nyílt sablonok, iparági normagyűjtemény), amelyek éveken át linkeket gyűjtenek; közösségi partnerségek (egyetemi tárgyak, nonprofit projektek, szakmai szervezetek), ahol a megjelenés társadalmi értelemben is releváns; lokális ökoszisztéma (kamarák, klaszterek, regionális rendezvények), amely nem csak linket, de kapcsolatot is ad. Technikai oldalon ezeket strukturált adatokkal, szerzői profilokkal, következetes brand‑jelzésekkel (cégadatok, impresszum, ügyfélszolgálati transzparencia) kell megtámasztani. A horgonyszöveg‑politikát úgy érdemes megírni, mint egy brand guideline-ot: túlsúlyban a márkás és természetes kifejezések, a kulcsszavas pontosság ritka és indokolt. Riportingban pedig tilos a „DA‑pornó”: a Domain Authority (vagy bármely harmadik fél metrikája) lehet tájoló, de a döntés alapja legyen a forgalom, a tematikai közelség, a szerkesztői minőség és a kontextus. Az ügynökség olyan, mint a pénzügyi tanácsadó: ha túl szép hozamot ígér kockázat nélkül, az gyanús. A jó partner nem ranglistát ígér, hanem útitervet és felelősségmegosztást: mit vállal ő (PR, outreach, tartalmi szervezés), mit vállalsz te (szakértői input, adatok, sajtóval való együttműködés), hogyan mérjük közösen a haladást (organikus céloldal forgalom, márkakeresések, idézetek, konverzió).

Ha már megtörtént a baj: mentési terv

Először inventory: szedd össze az összes bejövő hivatkozást forrásonként, horgonyszöveg szerinti bontásban, forgalmi és tematikai mutatókkal kiegészítve. Utána osztályozás: elfogadható, irreleváns, kifejezetten kockázatos. A kockázatos kör jellemzői: irreleváns témájú oldalak, tömeges kimenő link arány, hálózati mintázat, „szponzorált” jelleg felismerhető felár nélkül, valós látogatottság hiánya. Következő lépés az eltávolítás kérése: igen, macerás, és sokszor nem működik, de a dokumentált törekvés számít. A kizárólista (disavow) nem varázspálca, hanem utolsó eszköz: ott indokolt, ahol nyilvánvalóan spam‑jellegű vagy káros kapcsolódás marad, és saját eltávolításod nem kivitelezhető. Közben párhuzamosan futtatni kell a profil normalizálását: természetes hivatkozások építése érdemi tartalommal és PR‑munkával, márkás és laza anchor‑mix. Ha kézi intézkedés (manual action) érte az oldalt, értelemszerűen jön a bizonyítékokkal alátámasztott kérelem a feloldásra. A lényeg: ez maraton, nem sprint. Az eredmény gyakran nem hetekben mérhető, hanem negyedévekben. De aki itt fegyelmezett, az a végén stabilabb organikus csatornát kap, mint amilyen valaha volt. És még egy kemény, de tisztességes mondat: ha az ügynökség addig védte a saját hálózatát, amíg nem volt baj, most pedig rád tolja a takarítás költségét, akkor nem partner volt, hanem beszállító. Partnert keress.

Ügynökségválasztási ellenőrzőlista

Hogy a fenti hibákat megelőzd, álljon itt egy tömör, mégis lényegre törő ellenőrzőlista. Ezek nem elméleti kérdések, hanem szerződésbe írható pontok:

• Átláthatóság: Vállal‑e az ügynökség forrásszintű riportot (URL, becsült forgalom, tematikai leírás, elhelyezés típusa)?
• Kontextus: Garantálja‑e, hogy tematikusan illeszkedő, szerkesztett környezetben jelenik meg a márkád? Saját hálózatra nem hivatkozhat.
• Anchor‑politika: Írásban rögzítitek‑e a márkás és természetes horgonyszövegek arányát, és a kulcsszavas anchor használatának ritka, indokolt eseteit?
• Output helyett outcome: Az értékelés alapja nem a linkdarabszám, hanem a céloldalak organikus forgalma, a márkakeresések és a konverzió. Benne van‑e ez a szerződésben?
• Felelősség: Ha kiderül, hogy saját hálózatból szerzett linkeket, azonnali, kötbérrel járó szerződésszegésnek minősül‑e?
• Mentési protokoll: Van‑e előre rögzített eljárás eltávolítási kérésekre és – csak indokolt esetben – kizárólistára?
• Szerzői hitelesség: Biztosít‑e szakértői szerzőket, valódi byline‑t, szerkesztői szupervíziót és tényellenőrzést?
• Etikai vállalás: Nyilatkozik‑e írásban, hogy nem alkalmaz tiltott linkmanipulációt és nem értékesít PageRank‑átadó linket?

Ezekre a kérdésekre a korrekt partner nyugodtan mond igent, mert nem csúszdát árul, hanem lépcsőt: lépésről lépésre vezet fel a stabil organikus jelenlétig.

Magyar videó a témához

Ha vizuálisan is szeretnéd végigvenni a linképítés alapjait és buktatóit, ez a magyar nyelvű videó hasznos lehet kezdésnek:

Mérés és attribúció: hogyan tedd szerződésbe a valós eredményt

Az organikus csatorna értelmét nem a ranglisták adják, hanem az, hogy üzletileg megbízható forgalmat és bevételt termel. Ezért a SEO‑szerződésekben nem az „X darab link” a mérőszám, hanem a viselkedési kimenet: nő‑e a márkakeresések száma, a nem márkás (tematikusan releváns) céloldalak forgalma, az idézetek és a szerkesztett hivatkozások aránya, és ebből lesz‑e több minőségi lead vagy értelmes kosárérték. A mérés nem elméleti kérdés, hanem előre egyeztetett módszertan: pontosan melyik Search Console riportot nézzük (brand vs. non‑brand bontásban), hogyan elemezzük az organikus konverziót (elsődleges és asszisztált), mit tekintünk „szerkesztett” megjelenésnek (PR‑cikk, interjú, konferencia‑összefoglaló, szakmai portál), és milyen tempóval várunk változást (hetek helyett negyedévekben gondolkodva). Ugyanilyen fontos a linkprofil természetessége: ha a horgonyszöveg‑mix túlzottan kulcsszó‑pontos, az nem minőség, hanem kockázat. A menedzsment szintjén mindezt „iránytű‑táblában” érdemes rögzíteni, mert ez hűti le a túlzó várakozásokat és segít abban, hogy a partner ne trükkökre, hanem bizonyítékokra költsön. Az alábbi táblázat egy működő, ügyvezetői szintű mérési vázlat: nem szoftver‑függő, bármely rendszerben megvalósítható, és nem ösztönöz félrejelentésre. Ami még lényeges: a táblázatban minden célhoz tartozzon nullpont és célintervallum – a trend számít, nem egyetlen hónap csúcsértéke. Így a felek nem vitáznak metrikák definíciójáról, hanem közösen tervezik a következő lépést. A jó riport nem kimagyaráz, hanem rámutat: „itt stagnálunk, mert nincs hivatkozható tartalom; ide és ide kell kutatás, itt kell szakértői szerző”. Ha a beszállító ezt nem vállalja, hanem továbbra is „linkdarabot” ad el, az nem attribúció, hanem füstgép. És a füst nem konvertál.

Tartalom mint bizonyíték: mitől hivatkozható egy cikk

A tartalom akkor érdemel linket, ha megold egy problémát, vagy új tudást ad hozzá a nyilvános tudásbázishoz. Ez nem retorika, hanem szerkesztési fegyelem: először a kérdés (milyen döntést segít ez a cikk az olvasónak meghozni?), majd a bizonyíték (saját mérés, piaci adat, szakértői interjú), végül a kontextus (hogyan kapcsolódik ez a cikk a teljes tudástárunkhoz). Hivatkozhatóságot ad minden, ami első kézből származik: saját grafikonok, eredeti fotók, adatletöltések, mikro‑esettanulmányok (konkrét számokkal, de bizalmas adatok nélkül), valamint a szerzői hitelességet építő byline és szerzői oldal. A link nem kérésre születik, hanem összeáll: az újságíró azért idéz, mert időt spórolsz neki; a szakmai portál azért hivatkozik, mert a te anyagod megkönnyíti a saját olvasóinak döntését. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy minden tartalmi pillérhez rendelünk egy „bizonyíték‑csomagot” (adat, vizuál, idézet, példatáblázat, ellenpélda), és csak ezután jön az outreach. A szerkesztői linkek alapja a publikálhatóság: címkézés, lábjegyzetelés, forrásfelelősség, átlátható módszertan. Az „Online marketing és pszichológia” című könyvemben részletesen írok arról, hogyan épül a reklám pszichológiája közgazdasági döntési helyzetekre; ugyanez érvényes itt is: hitelességi jeleket építünk, hogy az olvasó (és a kereső) kockázat nélkül tudjon bízni a tartalomban. Ha a cikked végén csak marketinges frázisok állnak, akkor nem lesz belőle hivatkozás – legfeljebb fizetett elhelyezés. Ha viszont a cikk egy támponttal többet ad a szakmának, mint előtte, akkor organikusan is idézni fogják. Ez a különbség a linkért fizető és a linket megérdemlő stratégia között.

Link‑érdemlés a gyakorlatban: kutatás, PR, szerzői jelenlét

A „linképítés” 2025‑ben valójában szervezett kutatás‑és‑PR munka. A folyamat sémája egyszerű, de munkát kér: meghatározod a tartalmi pilléreket (3–5 olyan téma, amely mentén el akarod foglalni a gondolati teret), ezekhez évente legalább egy eredeti kutatást készítesz (piaci felmérés, benchmark, adatbányászat), a publikációt szerkeszthető formában adod közre (PDF‑összefoglaló, beágyazható grafikonok, szerzői nyilatkozat), majd célzottan eléred az iparági szerkesztőket. A PR itt nem csillogás, hanem szolgáltatás: megkönnyíted, hogy mások szakmailag korrektül hivatkozhassanak rád. A szerzői jelenlétnek – konferenciák, vendégelőadások, iparági anyagok – szintén kettős hatása van: egyrészt értelmes kontextusba helyezi a márkád, másrészt természetes belső linkeket teremt a saját tudástáradban (előadás‑összefoglalók, prezentációk, forrásoldalak). Érdemes „hivatkozható erőforrásokat” is gyártani: szótárak, kalkulátorok, nyílt sablonok, compliance‑ellenőrző listák – ezek olyan oldaltípusok, amelyek évekig nyitják neked a szerkesztői ajtókat. A horgonyszöveg‑politikát rögzítsd előre: dominánsan márkás és természetes kifejezések, az exact‑match ritka és indokolt; ez a szabály védi a profilod természetességét. Végül: dokumentálj mindent. Forráslisták, módszertani jegyzet, szerzői bio, felelős kiadó – ezek az E‑E‑A‑T gyakorlati oldalai. Az eredmény nem holnap jön, hanem negyedév alatt áll össze, cserébe stabil. Aki gyorsan ígér sokat, az rendszerint olyan eszközt használ, amit a kereső már régen megtanult nem komolyan venni.

Disavow: mikor indokolt, és mikor árt

A linkek kizárása nem a takarítás első, hanem az utolsó lépése. Ha nem kaptál kézi intézkedést, és nincs tömegesen spam‑jellegű, manipulatív hivatkozásod, a kereső rendszerint jobban elengedi a zajt, mint te gondolnád. Disavow akkor indokolt, ha egyértelműen káros mintázat maradt a profilban, amit nem tudsz eltávolítani (például hálózati szemét, hackelt források, zsaroló „katalógusok”). A rosszul célzott kizárás kárt okozhat: ha túl szélesen lövöd le a domaineket, értékes jelzéseket is kidobhatsz az ablakon, és hónapokig dolgozol a normalizáláson. Gyakorlati rutin: először forrásonként kérj eltávolítást, ezt dokumentáld; csak ezután, indoklással küldj kizárólistát; a csomag minimál legyen, és legyen mellette profilnormalizálás (szerkesztett megjelenések, márkás anchor‑mix, hivatkozható tartalom). Ez nem adminisztratív aprólékoskodás, hanem kárminimalizálás: a kereső számára a pozitív, természetes jel többet ér, mint tíz törölt szemétlink. A disavow nem stratégia – védőháló. Ha az ügynökség az első beszélgetésen a kizárólistát emlegeti, miközben közben saját hálózatából „szállít”, akkor nem a problémát kezeli, hanem a tünetet takarja el.

Ügynökségi ösztönzők és morális kockázat

Ahol az ügynökség outputra kap díjazást (darab link, „DR‑átlag”, „megjelenésszám”), ott törvényszerűen felbukkan a minőség‑kockázat: a beszállító abba fektet, amit gyorsan és olcsón lehet skálázni. Ez többnyire saját hálózatot, irreleváns oldalakat és sablonos elhelyezéseket jelent. Az ösztönzők átalakítása a vezető felelőssége. Fix díj helyett keret + milestone rendszer: alapdíj a kutatásra, PR‑okra és tartalomra, bónusz akkor, ha nő a nem márkás céloldalak forgalma és a szerkesztett megjelenések száma; kötbér, ha a partner saját hálózatból „szállít” vagy tiltott gyakorlatot alkalmaz. A szerződés legyen explicit: forráslista, tematikai illeszkedés, anchor‑politika, eltávolítási protokoll, auditjog. A morális kockázat nem elvont etika, hanem üzemi sérülés: ha hónapokig rossz irányba mész, az időt veszítesz. Itt lép be a menedzsment kontroll: havi steering (valódi tartalmi és PR‑státusz, nem csak metrika), negyedéves stratégiai review (mi hozott idézetet és beszélgetést), és éves célok, amelyek közt a márkakeresés növekedése és a szerkesztett idézetek száma kiemelt súlyt kap. Ha a partner ezt soknak tartja, nem partner. Ha vállalja, akkor közös a pálya, és a kockázat kezelhető. Ez a különbség a „linkes beszállító” és a márka‑építő ügynökség között.

90+180 napos menetrend: stabil organikus csatorna felépítése

A helyreállítás és a minőségi építkezés menetrendje három fázisban adható kézbe. Az első 30 nap a diagnózis: teljes linkprofil‑leltár (forrás, anchor, tematikai közelség), technikai audit (indexelhetőség, belső link‑architektúra, schema‑jelölések), tartalmi készletfelmérés (mi hivatkozható azonnal, mihez kell új bizonyíték). A 30–90. nap a normalizálás és publikálás: eltávolítási kérelmek és – ahol kell – szűk disavow; három hivatkozható erőforrásoldal (szótár, kalkulátor, sablon) és legalább egy rövid kutatás (mini‑benchmark), mindezt szerzői oldalakkal és átlátható módszertannal megtámasztva; első körös PR‑kiküldés célzott listára. A 90–270. nap a skálázás: negyedéves nagy kutatás (iparági adatfelmérés), konferencia‑jelenlét, vendégcikkek szerkesztett felületeken, folyamatos belső link‑karbantartás (silo‑logika), és havi steering a fenti táblázat szerinti mérőkkel. A folyamat közben végig ügyelj a szerzői és vállalati transzparenciára (impresszum, kapcsolattartás, ügyfélvisszajelzések, panaszkezelés), mert a bizalom látható jelei nélkül minden szakmai erőfeszítés gyengébb jelet ad. Ha mindhárom fázist fegyelmezetten viszed végig, a negyedik negyedévre nem a „pozíciók” lesznek az asztalon, hanem az organikus csatorna mint stabil, tervezhető bevételi pillér. Ez az a pont, ahol a SEO végre visszakerül oda, ahová való: a márka és az üzleti stratégia szolgálatába.

Így kérjük vissza a pénzünket az ügynökségtől

A visszakövetelés nem indulattal, hanem dossziéval kezdődik. Először (1) tedd egy helyre az összes bizonyítékot: szerződés és megrendelő (mit vállaltak pontosan), e‑mailes ígéretek (mit kommunikáltak a módszerről és az eredményről), havi riportok és számlák (mire számláztak), valamint a tényleges „szállítmány” – domain‑ és URL‑lista, horgonyszöveg‑mix, megjelenések képernyőfotóval. Ha ezekben PBN‑mintázat, tematikai irrelevancia, túlhúzott exact‑match anchor vagy az E‑E‑A‑T teljes figyelmen kívül hagyása látszik, az a hibás teljesítés tárgyi alapja. (2) Számszerűsíts: különítsd el a közvetlen veszteséget (irreleváns linkcsomagok díja, eltávolítási költségek, manuális takarítás munkaóradíja) és a közvetett hatást (elveszett negyedévek, de ezt inkább háttérmagyarázatként tartsd, ne elsődleges követelésként). (3) Ne minőséget támadj, hanem szerződésszegést: „a teljesítés tárgya tematikusan irreleváns megjelenések és saját hálózatból származó elhelyezések voltak, amelyek ellentétesek a szerződésben rögzített módszertannal/etikai vállalással/megrendelői jóváhagyással” – ez tárgyszerűbb, mint az, hogy „rossz a SEO”. (4) Írásos felszólítás: tárgymezőben szerződésszám és időszak; rövid tényállás; a fenti mellékletek listája; pontos pénzügyi igény (nettó összeg és jogcím: részleges vagy teljes visszatérítés, jóváíró számla, takarítási költségek megtérítése); ésszerű határidő (8–15 nap); és a következő lépés jelzése (mediáció/egyeztetés, végső esetben jogi út). A hang nem hadakozó, hanem fegyelmezett: jelezd, hogy először egyezséget keresel. (5) Tárgyalási opciók: a) arányos visszatérítés a bizonyítottan értéktelen elhelyezések után + díjcsökkentés a futamidőből hátralévő hónapokra; b) teljes visszatérítés és azonnali felmondás súlyos szerződésszegés miatt; c) jóváírás más, valós értékű szolgáltatásra (pl. PR‑megjelenések, kutatás), csak akkor, ha kontrollt kapsz a források felett. (6) Védd a pozíciódat: függeszd fel a további kifizetéseket vitatott számlára hivatkozva; kérj írásos nyilatkozatot arról, hogy az ügynökség nem használ saját hálózatot és nem ad át PageRank‑átadó fizetett linket; ragaszkodj a forráslistához és az eltávolítási együttműködéshez. (7) Ha nincs megegyezés, jöhet a formális lépcső: először egy rövid, jogász által ellenőrzött utolsó felszólítás; ezt követheti fizetési meghagyás vagy per – de ennek költség/haszon arányát előre mérlegeld. A cél nem a harc, hanem a rendezett elszámolás: visszakapni a rossz irányba fizetett pénzt, lezárni a kockázatos gyakorlatot, és szerződéses keretek közé terelni, hogy a jövőben csak tematikus, szerkesztett, auditálható forrásokra mehet ki bármilyen elhelyezés. (Ez nem jogi tanács; vitás helyzetben vonj be ügyvédet – de az üzleti tempót és a tárgyi bizonyítékot így tudod a leggyorsabban az asztalra tenni.)

Sablon levél

Feladó: [Cégnév] • [Székhely, irányítószám, város, utca, házszám] • [Cégjegyzékszám] • [Adószám]
Kapcsolattartó: [Név] • [Beosztás] • [Telefon] • [E‑mail]
Címzett: [Ügynökség neve] • [Székhely] • [Cégjegyzékszám]
Dátum: [ÉÉÉÉ.HH.NN]

Tárgy: Visszatérítés és rendezett elszámolás kérése szerződésszegés (hibás teljesítés) miatt – [Szerződésszám] • [Időszak]

Hivatkozás: [Szerződés megnevezése és kelte], a [kezdő dátum] – [záró dátum] közötti teljesítések és a [felsorolás: számlaszámok] számú számlák.

Megszólítás: Tisztelt [Ügynökség neve]!

A fenti szerződés alapján az Önök által nyújtott SEO‑szolgáltatás teljesítését utólagos ellenőrzésnek vetettük alá. Az audit és a kapcsolódó riportok alapján megállapítottuk, hogy a szolgáltatás több lényegi elemében nem felelt meg a szerződésben és a szakmai sztenderdekben vállaltaknak. Az alábbi tényeket dokumentáltuk:

• Tematikailag irreleváns, alacsony szerkesztői minőségű felületeken elhelyezett linkek, amelyek nem hoznak érdemi forgalmat vagy üzleti eredményt.
• Saját kezelésű WordPress‑hálózat(ok)ból (PBN) származó elhelyezések, amelyeket a szerződés nem enged meg, illetve a megrendelővel előzetesen nem egyeztettek.
• Aránytalanul magas exact‑match horgonyszöveg‑arány, ami természetellenes linkprofilt eredményez, és kockázatot jelent.
• Az E‑E‑A‑T szemlélet tényleges érvényesítése hiányos (azonosítható szerzői profil, szerkesztett kontextus, bizonyítékok és források hiánya).

A fentieket a csatolt bizonyítékok támasztják alá (forráslista URL‑szinten, képernyőképek, anchor‑mix kimutatás, Search Console és analitikai összefoglalók). Álláspontunk szerint ez a teljesítés szerződésszegő és hibás teljesítésnek minősül, mivel a szolgáltatás tartalma és módszere nem egyezik a szerződésben rögzített vállalásokkal és a megrendelői jóváhagyással. A hibás teljesítés következtében részben értéktelen, részben kockázatos elhelyezésekért történt számlázás, továbbá a korrekció (eltávolítás, normalizálás) többletköltséggel jár.

Követelésünk és kért intézkedések:

1. Visszatérítés: kérjük [nettó összeg] Ft azonnali visszatérítését és jóváíró számla kiállítását az alábbi tételek után:
   • Irreleváns/saját hálózatos elhelyezések díja: [összeg] Ft
   • Eltávolítási kérelmek és profil‑normalizálás várható költsége: [összeg] Ft
   • Egyéb auditált, nem teljesített vagy hibásan teljesített tételek: [összeg] Ft
2. Forráslista átadása: teljes, URL‑szintű lista minden elhelyezésről (domain, pontos URL, horgonyszöveg, elhelyezés típusa, publikálás dátuma) elektronikus formában, szerkeszthető táblázatban.
3. Nyilatkozat: írásos nyilatkozat, hogy nem használtak és a jövőben sem használnak saját hálózatot, illetve PageRank‑átadó fizetett linket előzetes megrendelői írásos jóváhagyás nélkül.
4. Együttműködés az eltávolításban: az Önök által kezdeményezett elhelyezések eltávolításának kezdeményezése és dokumentált támogatása (minimum 2 kísérlet forrásonként).
5. Kifizetések felfüggesztése: a vitatott teljesítésekre vonatkozó további kifizetéseket a vita rendezéséig felfüggesztjük.

Egyezségi javaslatok (bármelyik elfogadható):

• A‑változat: arányos visszatérítés + a futamidő hátralévő részére díjcsökkentés, a forráslista és eltávolítási együttműködés egyidejű biztosításával.
• B‑változat: teljes visszatérítés és azonnali közös megegyezéssel történő szerződésbontás, takarítási protokoll átadásával.
• C‑változat: a visszatérítendő összeg teljes összegű jóváírása valós, szerkesztett PR‑megjelenésekre és/vagy kutatásra, kizárólag előzetesen egyeztetett, tematikusan illeszkedő forrásokon.

Határidő és további lépések: kérjük, hogy írásos válaszukat és a fenti dokumentumokat legkésőbb [ÉÉÉÉ.HH.NN – 15 naptári nap] napjáig küldjék meg. Amennyiben a fenti határidőig nem érkezik érdemi válasz vagy egyezség, kénytelenek leszünk a követelést hivatalos úton érvényesíteni (mediáció, fizetési meghagyás, peres eljárás), az addig felmerült költségek megtérítésének igényével.

Kérjük, a levelet visszaigazolással vegyék kézhez, és jelöljék meg az egyeztetésre javasolt időpontot a következő 5 munkanapon belül.

Tisztelettel,
[Név]
[Beosztás]
[Cégnév] – cégszerű aláírás

Mellékletek:

• Aláírt szerződés és esetleges módosítások (PDF)
• Számlák és teljesítési igazolások
• Forráslista (domain, URL, anchor, típus, dátum) – XLSX/CSV
• Képernyőképek a megjelenésekről
• Anchor‑mix kimutatás és organikus forgalmi összefoglaló (Search Console/GA4)
• Audit rövid összefoglaló (PDF)
• Kár‑ és költségkimutatás (XLSX)

Megjegyzés: a fenti szöveg sablon, nem minősül jogi tanácsnak. Vitás ügyben célszerű ügyvédet bevonni és az aktuális szerződéses feltételekhez igazítani a levél tartalmát.

Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint

Az olcsó, irreleváns link nem marketing, hanem időelcsalás. Aki ma hálózatot árul, az tegnapot csomagol újra – a számlát pedig a holnap fizeti. A helyes kérdés nem az, hogy „hány linket kapok”, hanem az, hogy „miben lesz erősebb a bizonyítékom holnap, mint ma”. A kereső évek óta ugyanarra tanít: mutasd meg, hogy te csináltad, te méred, és te vállalod érte a felelősséget. Ezt a hitelességet nem lehet megspórolni. Ügynökséget sem azért választasz, hogy linkeket hozzon, hanem azért, hogy értelmes kontextusba emelje a márkád – olyan felületekre, ahol jó együtt szerepelni. Ha ezt tartod szem előtt, nem kell félned a takarítástól, mert a profilod természetes lesz; nem kell féltened a pozíciót, mert a jel erős; és nem kell magyarázkodnod az igazgatóság előtt, mert a számok a helyükre esnek. A kereső nem ellenség, hanem stresszteszt: azt díjazza, ami valódi. A többit félreteszi. Nekünk pedig nem kell mást tennünk, mint vállalni, amit csinálunk – és csinálni, amit vállalunk.

Források:

• Google Search Essentials – Spam Policies (linkmanipuláció, fizetett linkek)
• Search Quality Rater Guidelines (E‑E‑A‑T szemlélet és minőségi jelek)
• Disavow links to your site – Search Console Súgó (mikor és hogyan érdemes kizárni)

Ha tetszett a cikk, támogasd a blogomat és vedd meg a könyvem.