A qvik és az azonnali fizetés helye a webshopban: mikor éri meg, és mikor csak újabb opció a sok közül

A webshopok többségénél nem a forgalomszerzés „fáj” igazán, hanem az a pont, ahol a pénznek ténylegesen meg kell érkeznie: a checkout. Itt bukik el rengeteg munka, rengeteg hirdetési költség, és itt válik láthatóvá, hogy a vásárlói bizalom nem marketinges szlogen, hanem folyamat. Ebbe a környezetbe érkezett meg a qvik és az azonnali fizetés „új márkája” Magyarországon: gyors, mobilbankos jóváhagyásra épülő átutalás, ami sok fizetési helyzetben alternatívát ad a bankkártya mellett. A kérdés viszont nem az, hogy „legyen-e qvik”, hanem az, hogy neked, a te webshopodban, a te célcsoportodnál, a te kosárértékeddel és folyamataiddal hoz-e több pénzt és kevesebb kockázatot, vagy csak még egy gomb lesz a sok közül.

2024. szeptember 1-től a qvik szolgáltatások a hazai azonnali fizetési rendszerre építve váltak elérhetővé, a fogyasztók számára ingyenesen, és az ígéret szerint a kereskedőknek is kedvezőbb költségszint mellett. Ez papíron nagyon jól hangzik. A KKV-valóságban viszont minden új fizetési módnak ára van: integráció, tesztelés, ügyfélszolgálati sablonok, könyvelési egyeztetés, visszatérítési folyamat, belső felelősségi körök, és néha a legdrágább tétel: a checkout bonyolítása. Én ebben a témában kifejezetten konzervatív vagyok: ha nem tudod mérni, hogyan hat a bevételre és a terhelésre, akkor nem döntés, csak remény.

Ez a cikk ezért nem arról fog szólni, hogy a qvik „jó” vagy „rossz”. Arról fog szólni, hogyan gondolkodj róla úgy, ahogy egy tulajdonos-vezetőnek kell: döntési keretben. Végigmegyünk a négy legerősebb szűrőn (célcsoport, kosárérték, kockázat, ügyfélszolgálati terhelés), és kapsz egy gyakorlati ellenőrző listát is. A végére pedig szerintem el fog dőlni benned, hogy a qvik a te webshopodban „profitnövelő eszköz” lehet-e, vagy inkább csak zajt vinne a rendszerbe.

Mi a qvik, és mi nem

A qvik lényege, hogy az azonnali átutalást „fizetési élménnyé” szervezi. Nem a semmiből teremt új pénzforgalmi rendszert, hanem az Azonnali Fizetési Rendszerre épít, és azt teszi kényelmessé a mindennapi fizetési helyzetekben. A lényeges félreértést érdemes rögtön eloszlatni: a qvik nem automatikus levonás, nem „magától” fizet. A qvik megoldások átutalási adatokat adnak át (összeg, kedvezményezett, egyéb azonosítók), a fizetést pedig a vásárló a saját mobilbankjában külön jóváhagyja. Ez a különbség pszichológiailag nem kicsi: a kontrollérzet megmarad a vásárlónál, miközben a gépelési hibák és a „mennyi is volt az összeg?” típusú bizonytalanság csökkenhet.

A qvik többféle módon jelenik meg, de webshop-szempontból négy forma körül érdemes gondolkodni. qvik-QR: a kereskedő egy qvik-QR kódot generál az adott összegre, ez megjelenhet webshopban, számlán, akár nyomtatva is; a vásárló beolvassa és jóváhagyja az átutalást. qvik-NFC: fizikai környezetben relevánsabb, érintésre indítható átutalás, mobilbankos jóváhagyással. qvik-LINK: tipikusan mobilos vásárlásnál erős, amikor egy kattintással a vásárló a saját mobilbankjának átutalási felületére jut, előtöltött adatokkal. qvik-kérelem (fizetési kérelem): a kereskedő (vagy bárki) fizetési kérelmet küldhet, a címzett pedig elfogadja, elutasítja vagy későbbre hagyja; jóváhagyás után az átutalás nagyon gyorsan teljesülhet.

Webshop-üzemeltetőként azért érdemes ezt így „szétszedni”, mert teljesen más a haszna és a kockázata annak, ha a checkoutban teszel egy qvik opciót, vagy annak, ha rendelés után fizetési kérelmet küldesz, vagy annak, ha számlába teszed a qvik-QR-t. A qvik tehát nem egyetlen gomb, hanem egy eszközkészlet. És itt jön a felelősséged: a te dolgod, hogy ebből csak azt használd, ami illeszkedik a te üzleti modelledhez.

A webshopos valóság: a fizetési mix nem gombgyűjtemény

Az egyik leggyakoribb KKV-hiba, amit látok, hogy a webshop „fizetési módok” menüpontja egyfajta kívánságlistává válik: bankkártya, utánvét, átutalás, részletfizetés, digitális tárcák, és most akkor qvik is. A mögöttes gondolat érthető: „ha több opció van, több ember talál magának megfelelőt”. Csakhogy a vásárló fejében a checkout nem menü, hanem vizsga. Minden új opcióval nő a döntési teher, nő a hibalehetőség, és nő az a pont, ahol azt mondja: „majd később”. A fizetési mix ezért nem mennyiségi verseny, hanem bizalom- és folyamatmenedzsment.

Ha egy fizetési módot bevezetsz, akkor valójában ígéretet teszel három dologra: (1) a fizetés működni fog, (2) a fizetés után a szolgáltatás vagy szállítás is működni fog, (3) ha baj van, akkor a vitát és a visszatérítést is értelmesen kezeled. Ezt sokan alábecsülik, pedig a reputáció többnyire nem a terméknél sérül, hanem a pénznél. Nem a kosárba rakásnál lesz az „élményrombolás”, hanem akkor, amikor valaki azt érzi, hogy elakadt egy tranzakcióban, nem tudja, mi történt, és nem kap gyors választ.

„A fizetési mód nem technikai kérdés: ez bizalmi döntés, és a bizalmat a folyamatod termeli ki.” – Dajka Gábor

Ezért a qviket sem „trendként” érdemes kezelni, hanem úgy, mint egy új folyamat-ágat. Lehet belőle nyereség: gyorsabb beérkező pénz, bizonyos helyzetekben olcsóbb elfogadás, kényelmesebb átutalás. De lehet belőle veszteség is: több kérdés az ügyfélszolgálaton, több hibapont a checkoutban, több belső egyeztetés, ha nincs jól beállítva az azonosítás. A következő lépés tehát nem az, hogy „hogy kell integrálni”, hanem az, hogy mikor van értelme integrálni.

Döntési keret: 4 kérdés, ami eldönti, hogy megéri-e

Ha qvik bevezetésén gondolkodsz, én négy kérdést tennék fel, még azelőtt, hogy bármilyen szolgáltatóval beszélsz. 1) Célcsoport: a vásárlóid mennyire mobilbank-használók, és mennyire bizalmatlanok a kártyával szemben? 2) Kosárérték és fedezet: mekkora a tipikus kosár, és mennyire fáj a tranzakciós díj a marginban? 3) Kockázat: mennyi vitás tranzakciód van, mennyi a csalási kitettséged, és mennyire kell „visszaterhelés” jellegű helyzetekkel foglalkoznod? 4) Ügyfélszolgálati terhelés: van-e kapacitásod és rendszered arra, hogy új fizetési ághoz új magyarázatok, új hibahelyzetek, új visszatérítési folyamatok tartozzanak?

A döntés nem fekete-fehér, ezért itt egy egyszerű, KKV-szintre fordított mátrix. Nem törvény, de józan szűrő:

A mátrix lényege egyszerű: a qvik akkor tud értéket adni, ha vagy pénzt spórolsz vele, vagy pénzt hoz azzal, hogy csökkenti a lemorzsolódást, vagy kockázatot vesz le rólad. Ha egyik sem igazolható, akkor nagy eséllyel csak egy új menüpont lesz, amit kevesen használnak, de mindenkinek magyarázni kell. A következő részekben végigmegyünk a négy kérdésen részletesen, hogy a saját adataiddal tudd kitölteni a keretet.

Célcsoport: mikor fogják használni, és mikor marad el a kattintás

A qvik webshopos értéke nem ott kezdődik, hogy „van-e logó a checkoutban”, hanem ott, hogy a vásárlód fejében milyen jelentése van. Egy kártyás fizetés sokaknál megszokott, gyors, és ha van mentett kártya, akkor tényleg egy mozdulat. Ugyanakkor a magyar piacon még mindig erős a kártyaadatok megadásától való óvatosság, főleg ismeretlen webáruházaknál, új márkáknál, vagy olyan kategóriákban, ahol sok a visszaélésről szóló hír. A qvik itt tud nyerni: a vásárló a saját banki alkalmazásában hagyja jóvá az átutalást, és nem érzi azt, hogy „valahova beírtam a kártyám”. Ez pszichológiailag biztonságosabbnak élhető meg, még akkor is, ha a technikai háttér mindkét oldalon komoly.

Hogyan döntsd el, hogy a te célcsoportod „qvik-kompatibilis”? Nem tippelni kell, hanem mérni. Három egyszerű jelzés: 1) Eszközarány: mekkora a mobil forgalmad, és azon belül mekkora a vásárlás aránya? 2) Fizetési preferencia: jelenleg a vevők hány százaléka választ átutalást, utánvétet, kártyát? Ha az átutalás és az utánvét együtt nagy szelet, akkor van jel arra, hogy a kártya nem mindenkinek komfortos. 3) Új vs. visszatérő vásárlók: a visszatérők nagyobb eséllyel próbálnak ki új fizetési módot, mert már van alapbizalom. Én sokszor itt kezdeném: nem mindenkinek, nem rögtön, hanem egy szegmensnek.

Tegyük fel, hogy egy átlagos magyar KKV webshopnál a mobil látogatók aránya magas, de a mobilos checkout konverziója gyengébb, mint desktopon. Ilyenkor nem biztos, hogy a qvik a megoldás, mert lehet, hogy a problémád a kosár, a szállítási opciók, a túl hosszú űrlap vagy a rosszul kezelt hibák. Viszont ha a mobilos konverzió ott esik szét, hogy a kártyás fizetőfelületre átlépve sokan visszajönnek, vagy egyszerűen eltűnnek, akkor a qvik-LINK jellegű megoldás releváns alternatíva lehet. A célcsoport tehát nem demográfia, hanem viselkedés. És ha ezt nem érted meg, a qvikből könnyen „szép ötlet” lesz, nem pedig bevételi eszköz.

Kosárérték és költség: mikor ad pénzügyi előnyt

KKV-ként a fizetési döntésnél két hibát látok a leggyakrabban. Az egyik, hogy valaki kizárólag a tranzakciós díjat nézi, és megfeledkezik a konverzióról. A másik, hogy kizárólag a konverziót nézi, és megfeledkezik a nettó fedezetről. A qvik esetén a jó gondolkodás az, ha mindkettőt egyben látod, és beleteszed a képletbe a cashflow-t is. A kártyás fizetés jellemzően százalékos költség (és sokszor egyéb díjelemek), cserébe egy erősen megszokott folyamat. Az azonnali átutalásra épülő megoldásoknál az ígéret gyakran az, hogy a kereskedő oldalán kedvezőbb a költségszint, és a jóváírás gyors. De ettől még neked kell kiszámolni, hogy a te modellben ez mennyit ér.

Én ezt a számítást így egyszerűsíteném KKV-szinten: (A) közvetlen költség rendelésenként, (B) közvetett költség rendelésenként, (C) konverzióváltozás hatása, (D) pénz beérkezésének ideje mint üzleti érték. A közvetlen költség nem csak a „díj”, hanem minden, amit a szolgáltató felé fizetsz az elfogadásért. A közvetett költség az, amit házon belül fizetsz meg: egyeztetés, support, refund admin, hibakeresés. A konverzióváltozás pedig a legnagyobb tétel lehet: ha a qvik opció miatt 1-2 százalékponttal javul a fizetést indítók aránya egy adott szegmensben, az több pénz, mint bármilyen díjkülönbség. Ha viszont a checkout bonyolódása miatt romlik a befejezés, akkor az egész konstrukció veszteség.

A cashflow-részről kevesebbet beszélünk, pedig KKV-knál ez sokszor döntő. Ha a pénz gyorsan érkezik be, az csökkenti a készletfinanszírozási nyomást, stabilabbá teszi a heti működést, és bizonyos szezonokban (ajándékszezon, kampányidőszak) konkrétan túlélési tényező lehet. Én nem azt mondom, hogy mindenki ezért vezessen be qviket. Azt mondom: tedd bele a számításba. Aki ezt nem teszi meg, az általában csak „érzésből” választ fizetési módot, és az érzés ritkán jó pénzügyi döntéshozó.

Kockázatkezelés: csalás, viták, visszatérítés

Az online fizetés nem csak kényelmi kérdés, hanem kockázatkezelési kérdés is. A bankkártyás világban a vitás tranzakcióknak van egy jól ismert mechanikája: a chargeback és a kártyatársasági szabályrendszer. Ezzel együtt jár védelem is, és együtt jár teher is. Az azonnali átutalásra épülő fizetés más logikát hoz: nem kártyatársasági tranzakciót kezelsz, hanem átutalást. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a viták rendezése és a visszatérítés szerkezete más lesz: több kontrollod van a visszautalás felett, ugyanakkor a vásárlói elégedettséget neked kell kézben tartanod, mert nem „a rendszer” fogja helyetted kezelni a konfliktust. Ha a refund-élmény lassú vagy zavaros, az reputációt rombol, és a reputáció a következő kampányod hatékonyságát fogja enni.

Mit jelent ez a qviknél? Először is: ha a terméked vagy szolgáltatásod olyan, ahol gyakori a „baráti csalás” (megkaptam, de vitatom), akkor minden olyan fizetési megoldás, ami csökkenti a kártyás viták arányát, üzletileg érdekes. Másodszor: a qvik-kérelem és a gyors átutalás kényelmes, de kommunikációs fegyelmet igényel. A fizetési kérelem „push jellegű” üzenet a vásárló felé, emiatt érzékenyebb az átverésekre is: ha a piacon elterjed, hogy „hamis fizetési kérelem” érkezett, akkor a fogyasztó óvatosabb lesz. Neked ezért elemi érdeked, hogy egyértelmű, ismétlődő mintát használj: ugyanaz az elnevezés, ugyanaz a csatorna, ugyanaz a szövegkörnyezet. Ne küldj „meglepetés” fizetési kérelmeket olyan helyzetben, ahol a vásárló nem számít rá.

Harmadszor: gondolkodj terméktípus szerint. Digitális termékeknél a teljesítés bizonyíthatósága és azonnalisága más logika, mint fizikai termékeknél, ahol a szállítás, csomagátvétel, sérülés, csere mind vitaalap. A qvik nem fogja megoldani a rossz logisztikát, és nem fogja megoldani a homályos ÁSZF-et sem. A qvik legfeljebb azt teheti, hogy bizonyos pontokon csökkenti a kockázatot (például a kártyaadatokkal kapcsolatos félelmeket), de a kockázatkezelés alapja ugyanaz marad: bizonyítható teljesítés, tiszta kommunikáció, gyors és korrekt visszatérítés. Ha ezek nincsenek meg, bármilyen fizetési innováció csak új felületet ad a problémának.

Ügyfélszolgálat és belső folyamatok: hogyan ne égj bele

A qvik bevezetésének valódi ára sokszor nem a technikai integráció, hanem a „két szék közé eső” folyamatok rendbetétele. A webshopban a fizetés és a rendelés összepárosítása alapfeladat, mégis rengeteg helyen félig manuális. Kártyánál ezt sokszor a fizetési szolgáltató jól kezeli, átutalásnál pedig jön a klasszikus káosz: rossz közlemény, eltérő összeg, több rendelés egy utalásban, vagy utalás rendelés nélkül. A qvik egyik ígérete, hogy az átutalási adatok előtöltöttek, így csökken a gépelési hiba. De ettől még neked kell kialakítani azt, hogy a rendelési azonosító hogyan kerül bele a tranzakció azonosítható részébe, és hogy mi a te belső „igazságod” fizetési státuszban.

Én itt kifejezetten fegyelmezett lennék: legyen egyetlen definíciód arra, hogy mi számít „fizetett” rendelésnek, és ezt a definíciót a rendszer és az ügyfélszolgálat is ugyanúgy használja. Ha a qvik átutalás azonnali, de a webshop csak óránként frissít, akkor a vásárló azt fogja látni, hogy „nem történt semmi”, és írni fog. Ha nincs felkészítve az ügyfélszolgálat arra, hogy mit mondjon, akkor a bizonytalanság megsokszorozódik. Az ilyen helyzetek nem a pénzügyi veszteségről szólnak, hanem a bizalomvesztésről: a vásárló nem fogja elemezni a háttérfolyamatokat, csak azt fogja megélni, hogy „nem működik”.

A refund és a reklamáció ugyanez. Ha bevezetsz qviket, akkor előre döntsd el: milyen esetekben adsz azonnali visszatérítést, milyen esetekben kérsz plusz adatot, mennyi idő alatt utalsz vissza, és ki felel érte. KKV-knál gyakori, hogy a refund „valaki dolga”, ami valójában senki dolga. Ez hosszú távon több kárt okoz, mint amennyit bármelyik tranzakciós díjon spórolsz. A qvik tehát nem csak fizetési mód, hanem fegyelmi teszt is: megmutatja, hogy a céged mennyire képes standard folyamatokban gondolkodni. Ha ezt elfogadod, és rendet teszel, a qvik a végén nem terhelni fog, hanem tehermentesíteni.

Bevezetési terv: hogyan teszteld és mit mérj

Ha a döntési keret alapján úgy látod, hogy a qviknek van helye a webshopodban, akkor a következő hibát kell elkerülnöd: a „nagy bevezetést” mindenki számára, egyszerre. KKV-ként a legjobb barátod a kontrollált teszt. Kezdd szűken: egy termékkategórián, egy kosárérték felett, egy szegmensben (például visszatérők), vagy egy csatornából érkezőknek. Az a cél, hogy tudd: a qvik bevezetése milyen hatással van a pénzre és a terhelésre. Ha ezt nem látod, akkor legfeljebb azt fogod tudni, hogy „néha használják”, ami üzleti döntésre kevés.

Mit mérj? Én nem állnék meg a konverziónál. Minimum hét mutatóra van szükséged: (1) checkout konverzió fizetési módonként, (2) fizetésindítási arány (hányan kattintanak a qvikre), (3) sikeres fizetési arány (hány indításból lesz jóváhagyott tranzakció), (4) fizetésig eltelt idő (mennyi idő alatt lesz a rendelésből ténylegesen fizetett státusz), (5) visszatérítési arány és annak ideje, (6) ügyfélszolgálati megkeresések száma a fizetéssel kapcsolatban, (7) rendelésenkénti nettó fedezet a fizetési költségekkel együtt. Ezek együtt adnak képet arról, hogy a qvik pénzt termel vagy adminisztrációt termel.

A bevezetést én 30–60–90 napos logikában vezetném. 0–30 nap: technikai működés, státuszok egyeztetése, ügyfélszolgálati sablonok, belső felelősök, mérési pontok. 31–60 nap: kontrollált teszt (szegmens, kosárérték, csatorna), és heti review: hol akad el, milyen kérdések jönnek, mennyi a valós használat. 61–90 nap: döntés a skálázásról: kiterjeszted, finomítod, vagy visszavonod. A „visszavonom” nem kudarc, hanem jó döntés, ha az adatok azt mutatják, hogy nem illeszkedik a te üzletedhez. Ezzel a hozzáállással a qvik nem kockázat lesz, hanem tanulási eszköz, és a végén a fizetési rendszered összességében is jobb lesz.

Gyakorlati ellenőrző lista a döntéshez

Ha gyors, mégis üzletileg komoly döntést akarsz hozni, menj végig ezen a listán. Nem kell mindenkire igaznak lennie, de ha túl sok „nem” van, akkor én inkább előbb rendet tennék a checkoutban, és csak utána nyitnék új fizetési ágat.

• Tudom mérni, hogy a jelenlegi checkout hol esik szét (eszköz, csatorna, fizetési mód).
• Van adat arról, hogy a célcsoportom mennyire nyitott átutalás alapú fizetésre.
• A kosárérték/fedezet indokolja, hogy a fizetési költségek optimalizálásával foglalkozzak.
• Van leírt refund-folyamat (ki, mikor, milyen esetben, milyen határidővel utal vissza).
• Az ügyfélszolgálat tudja kezelni a „fizettem, de nem látom” és a „nem sikerült” típusú helyzeteket.
• A rendelés-azonosítás megoldott (hogy a pénz és a rendelés biztosan összeérjen).
• Tesztben gondolkodom, nem „mindent mindenkinek” bevezetésben.

Ha a fenti pontok többsége igaz, akkor a qvik bevezetése reális projekt. Ha nem, akkor a qvik helyett előbb a checkout stabilizálása és a belső folyamatok tisztázása fog több pénzt hozni. Ez nem látványosabb, csak hatékonyabb.

Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint

A qvik körüli beszélgetésekben én egy dolgot kérek számon: ne keverd össze a lehetőséget a megoldással. A qvik lehetőség. A megoldás az, hogy a webshopod megbízhatóan, kiszámíthatóan szed be pénzt, és ha valami félremegy, akkor a vásárló nem falnak megy, hanem választ kap. Ha ezt a szemléletet hozod, akkor a qviket be tudod illeszteni úgy, hogy az növelje a bizalmat, csökkentse bizonyos költségeidet, és gyorsítsa a cashflow-t. Ha viszont a qviket csak „még egy opcióként” teszed be, miközben a checkoutban amúgy is vannak repedések, akkor a qvik csak nagyító lesz: felnagyítja a folyamatgyengeségeidet.

Én a KKV-kat nem arra akarom rábeszélni, hogy minden újdonságot azonnal vegyenek át. Épp ellenkezőleg: válogass, és vállald fel, hogy nem mindent csinálsz. A legjobb fizetési mix nem az, ahol a legtöbb logó sorakozik, hanem az, ahol a vásárló gyorsan, biztonságérzettel, félreértések nélkül tud fizetni, és a cég belül nem roskad össze a kivételek kezelésétől. Ha a qvik ezt támogatja nálad, akkor megéri. Ha nem, akkor nem kell erőltetni, mert a piacon nem az nyer, aki mindent kipipál, hanem aki a saját rendszerében stabilan teljesít.

És még egy mélyebb gondolat a végére, amit sokszor elmondok: a marketing és a pénzügy nem két külön világ. A fizetésnél találkozik a márkaígéret a valósággal. Ha ott rend van, a bizalom épül. Ha ott káosz van, a legjobb kampányod is csak drága kör lesz a semmi körül. Ha pedig a bizalomépítés pszichológiája érdekel mélyebben, akkor az „Online Marketing és Pszichológia” szemlélete pont erről szól: nem trükkökről, hanem arról, hogyan lesz egy vállalkozásból következetes, érthető és megbízható rendszer.

Szakértő válaszol – gyakori kérdések

Miben más a qvik a „sima” banki átutaláshoz képest?

A qvik nem új pénznem és nem automatikus levonás, hanem az azonnali átutalást teszi kényelmesebbé: a fizetéshez szükséges adatokat (összeg, kedvezményezett, azonosítók) előkészíti, a vásárló pedig a saját mobilbankjában jóváhagyja a tranzakciót. A webshop szempontjából ez azért érdekes, mert csökkentheti a gépelési hibákat és gyorsíthatja a fizetési folyamatot, miközben a vásárló kontrollérzete megmarad.

Mikor érdemes qviket bevezetni egy magyar KKV webshopnak?

Akkor, ha a célcsoportod mobilbank-használó, a kosárértékednél számít a fizetési költség és a cashflow, és van rendes belső folyamatod a fizetés–rendelés párosítására, valamint a visszatérítésekre. Magyar piacon különösen akkor lehet értelmes, ha azt látod, hogy sokan óvatosak a kártyaadatok megadásával, vagy ha a kártyás viták és visszaterhelések túl sok erőforrást visznek el.

A qvik kiváltja a bankkártyát a webshopban?

Általában nem érdemes így gondolkodni. A bankkártya sokaknak a leggyorsabb és leginkább megszokott út, főleg mentett kártyával. A qvik inkább kiegészítő alternatíva lehet: azoknak, akik átutalásban gondolkodnak, vagy akik a mobilbankos jóváhagyást biztonságosabbnak érzik. A jó döntés a legtöbbször az, hogy a qviket úgy illeszted be, hogy ne rontsa a checkout egyszerűségét, viszont adjon opciót annak, aki keresi.

Mit tegyek vitás tranzakció vagy visszatérítés esetén qviknél?

Ne improvizálj. Legyen előre rögzített refund-szabályod: milyen esetekben jár automatikus visszatérítés, milyen határidővel, és ki végzi el. A vitás helyzeteknél ugyanúgy számít a bizonyíthatóság (szállítás, teljesítés, kommunikáció), mint bármely más fizetésnél. A különbség inkább a folyamatban van: nem kártyás visszaterhelési logikát kezelsz, hanem saját refund-folyamatot. A vásárlói bizalom szempontjából a gyors, egyértelmű kommunikáció és a korrekt visszatérítési gyakorlat a döntő.

Források

• Magyar Nemzeti Bank – Újabb szintugrás a hazai digitális fizetéseknél: elindult a qvik! (2024.09.02.)
• Magyar Nemzeti Bank – Qvik fizetési megoldások (tájékoztató oldal)
• GIRO Zrt. – Elindult a qvik (hír)

Ha tetszett a cikk, támogasd a blogomat és vedd meg a könyvem.