A SearchGPT veszélyei a Google-re

Ha a keresés jövőjéről beszélünk, nem engedhetjük meg magunknak a régi kliséket. A „tíz kék link” korszaka kifutóban van; a felhasználó ma természetes nyelven kérdez, és azt várja, hogy azonnal, szerkesztett, kontextusérzékeny választ kapjon. Ezt a modellt nevezem a cikkben „SearchGPT”-nek: nem feltétlenül egy konkrét márkát, hanem azt a válasz-központú, generatív keresési paradigmát, amelyben a motor nem találati listát ad, hanem megoldást fogalmaz, hivatkozásokkal és továbblépési lehetőségekkel. A tét nagy: aki a felhasználó első, megbízható válaszává válik, azé a bizalom, a forgalom és az értékteremtés. A Google évtizedek óta uralja ezt a terepet, de a generatív rendszerek – köztük a „SearchGPT”-ként rövidített, LLM-alapú válaszmotorok – radikálisan átírhatják a szabálykönyvet. A kérdés nem az, hogy képesek‑e veszélyt jelenteni; a kérdés az, hol és mekkorát. Ebben az írásban nem hype-ot szolgálok fel, hanem üzleti szempontból boncolom a kockázatokat és a lehetőségeket. Tegezni foglak, mert ez a szöveg akkor hasznos, ha be tudod húzni a saját döntéseidbe. Állítok is: ha a Google nem oldja meg egyszerre a minőség, a költség és a forrás‑transzparencia hármasát, a válaszmotorok valós részesedést haraphatnak ki a keresési tortából – különösen a tájékozódó, „hogyan?”, „melyik a jobb?”, „mit jelent?” típusú lekérdezésekben.

Mi az a „SearchGPT”, és miért más, mint a hagyományos kereső?

A „SearchGPT” alatt generatív, nagy nyelvi modellekre épülő válaszmotorok összefoglaló nevét értem. Ezek a rendszerek két lépést kombinálnak: (1) friss webes vagy strukturált források felkutatását (retrieval), majd (2) a megtalált információk lényegének összefűzését és megfogalmazását (generation). A klasszikus kereső egy rangsorolt linklistát ad, és rád bízza az értelmezést; a válaszmotor ezzel szemben már a kattintás előtt elvégzi az értelmezés nagy részét. Felhasználói nézőpontból ez páratlan kényelem: egy kérdés – egy koherens válasz, hivatkozásokkal. Üzleti nézőpontból viszont ellátási lánc: a tartalom‑előállítók munkája beépül egy köztes „szerkesztőbe”, és a kattintás – vagyis a klasszikus forgalom – egy részét elveszítik. Nem mindegy az sem, hogy a modell mennyire forrásszenzitív (mutat‑e linket, időbélyeget, szerzőt), és hogy mekkora az egy lekérdezésre eső számítási költség. A válaszmotor nem a „kulcsszó + hirdetés + link” háromszögben működik, hanem a „kérdés + hibrid visszakeresés + válasz” láncban, ami egészen más tervezési és üzleti kompromisszumokhoz vezet. Itt dől el, képes‑e egy új szereplő a Google‑lal felvenni a versenyt – különösen akkor, ha a felhasználó számára az alapértelmezett (default) út már a válasz, nem a lista.

Felhasználói viselkedés: rövidebb út az első érvényes válaszig

A keresés végső valutája az idő. Ha egy válaszmotor egyetlen görgethető képernyőn, tisztán tagolt, kontextusba helyezett választ ad, azzal az „idő a döntésig” mutatót radikálisan csökkenti. A felhasználó nem nyit meg öt lapot, nem olvas végig három, egymásnak ellentmondó fórumot, és nem szűr kacatot – márpedig a mindennapi lekérdezések nagy részénél ez a valóság. A váltási költség (switching cost) alacsony, ha a felhasználó ugyanazzal a természetes beszéddel kérdezhet, mint amellyel egy kollégát kérdezne. Ez viszont azt is jelenti, hogy a keresési térben nő a „zero‑click” arány: a válasz megszületik, és a folyamat lezárul kattintás nélkül. Hogy ez mennyire veszélyezteti a Google‑t? Olyan mértékben, amilyen mértékben a tájékoztató, magyarázó, összehasonlító lekérdezések aránya nő. Ha a felhasználó megoldás‑centrikus, és a rendszer megbízhatóan hivatkozik a forrásokra, az első válasz lesz a végállomás. Aki márkaoldalon ül, annak ez azt üzeni: a „lenni a listán” kevés – „lenni a válaszban” a cél. Ez tartalmi, technikai és jogi felkészültséget is igényel, mert a forrásba kerülés szabályai változnak: strukturált adatok, frissítési gyakoriság, szerzői és szerkesztői transzparencia – mind bekerül a rangsorolási képlet új, generatív változatába.

Üzleti modell: hirdetés, attribúció és a bevételi logika átrendeződése

A Google dominanciáját nem csak a keresési minőség tartja fenn, hanem a hirdetési ökoszisztéma is. A válaszmotoros paradigmában a bevétel két fronton billenhet meg. Először: ha a válasz a végpont, kevesebb megjelenítési felület marad klasszikus display vagy shopping hirdetésre. Másodszor: az attribúció eltolódik. A kattintás, mint mérési egység, kisebb súlyt kap; a „beépültem‑e a válaszba?” kérdés kerül előtérbe. Ezzel párhuzamosan a performance marketing is új nyelvet igényel: nem az a kérdés, hogy hány kattintás érkezett a landingre, hanem hogy a márkád mennyire vált a válasz részévé – idézve, linkelve, vizuálisan megjelenítve. Ez fájhat a Google‑nek, de lehetőség is: a válaszon belüli szponzorált modulok, kereskedelmi feedekbe kötött válasz‑blokkok és „ellenőrzött ajánlatok” a következő monetizációs hullámot jelenthetik. Aki ma csak kattintás‑alapú KPI‑t kezel, holnap vakfolttal indul. Nem azt mondom, hogy a klasszikus hirdetési piac összeomlik; azt mondom, hogy torzul, és a legnagyobb veszély a szokáserő: ha a Google késik a válaszon belüli, etikus és transzparens hirdetési modulokkal, más szereplő – akár böngészőgyártó vagy vertikális válaszmotor – el tud vinni részesedést.

Mérnöki realitás: minőség, frissesség, költség – egyszerre három

A generatív keresés minőségét három tényező fogja be: a források frissessége, a hivatkozások pontossága és a válasz előállításának költsége. Ha a motor gyakran „hallucinál”, a bizalom sérül; ha régi forrásokból merít, az értéke csökken; ha minden lekérdezés drága, a skálázás ütközik falba. Ezek a kompromisszumok sokkal keményebbek, mint amilyennek egy demo‑videó alapján látszanak. A visszakeresés nélküli generálás gyors, de megbízhatatlan; a mély, többforrásos visszakeresés megbízhatóbb, de drágább. A Google előnye a friss, széles index és az infrastruktúra; a kihívó előnye az agresszív innovációs ciklus és a fókusz. A felhasználó közben nem technológiát értékel, hanem élményt: kap‑e világos választ, lát‑e tiszta forrásjelölést, és érzékeli‑e, hogy a rendszer „érti a kérdést”. Ha a válaszmotorok itt stabilan jók, a felhasználói szokás tartósan változik. Ha nem, a demók mögött maradnak, és a Google megtartja a napi rutin lekérdezéseket. Üzleti döntéshozóként az a dolgod, hogy ne ideológiát válassz, hanem mérj: a saját célcsoportodnál, a saját kérdéseiddel nézd meg, hol jobb a válasz – és oda igazítsd a tartalmi és hirdetési stratégiát.

Tartalom-ellátási lánc: ki fizet a tudásért, és hogyan kerül bele a válaszba a márkád?

A válaszmotor csak annyira jó, amennyire a forrásai. Ez nem csak technikai, hanem gazdasági kérdés: a tartalom‑előállítónak (kiadónak, márkának, szakértőnek) mi az ösztönzője, ha a kattintás csökken? A jó válaszmotor explicit hivatkozik, és forgalmat ad vissza a forrásnak – különben egyszerűen kiszárítja a kútját. Márkaoldalon ebből egy tételes akciólista következik: strukturált adatok, szerzői dobozok, friss és egyértelműen dátumozott tartalmak, „összegző” bekezdések, gyakori kérdések, egyértelmű definíciók – minden, amit egy generatív motor könnyen idézhet. Ráadásul a jogi tér is keményedik: ki mit és hogyan használhat fel idézésként, mi számít fair use‑nak, hogyan lehet a robotokat irányítani. Aki a következő 12 hónapban nem teszi rendbe a forrás‑transzparenciát (szerző, módosítási napló, hivatkozások), az a válasz‑gazdaságon kívül marad. Én ezt nem fenyegetésként mondom, hanem lehetőségként: egy szakmai igényességgel karbantartott tudásbázis ma nagyobb megtérülést adhat, mint egy új kampány – feltéve, hogy a tartalom „belefér” a válaszokba.

Versenydinamika: böngésző, alapértelmezés, vertikumok

Az igazi verseny nem ott dől el, hogy ki rakja ki először a legszebb demót. Két tényező fog számítani: kié az alapértelmezés (default), és ki tudja dominálni a magas értékű vertikumokat (pénzügy, egészség, jog, utazás, B2B szoftver). Ha egy válaszmotor integrálódik a böngészőbe, e‑mailbe vagy vállalati keresőbe, akkor a felhasználó egyszerűen ott marad. Ha pedig egy vertikumban a válaszok konzisztensen jobbak (pontosak, frissítettek, átláthatók), a felhasználó nem fog visszaváltani a listára. A Google itt sem tehetetlen: képes partnerségekkel és saját ökoszisztémájának (Android, Chrome, Workspace) erejével alapértelmezést adni. A kihívók – válaszmotorok és aggregátorok – ugyanakkor gyorsak, és nincsenek örökség‑kompatibilitási terheik. Vállalati oldalról a tanulság egyszerű: azokra a vertikumokra optimalizálj tartalmat, ahol a bevétel születik, és készülj fel arra, hogy az első találkozási pont nem egy landing oldal lesz, hanem egy válaszblokk, amelyben szerepelned kell – pontos idézettel és érthető, idézhető megfogalmazással.

Mit tehet a Google? Stratégiai válaszok és a valószínű pálya

A Google legnagyobb eszköze a saját indexe, infra‑előnye és a hirdetési piactér. Ebből a hármasból logikusan következik három stratégia: (1) a válaszok minőségbiztosítása – agresszív forrás‑transzparenciával, időbélyeggel, szerzőkkel, és ellenőrzött vertikális panelek beépítésével; (2) a költség csökkentése – okos keverékkel a visszakeresés és a generálás között (ahol lehet, gyors, kis modell, ahol kell, mély visszakeresés és nagy modell); (3) új hirdetési egységek a válaszon belül – etikusan jelölve, a felhasználó hasznát szem előtt tartva. Ha ezt konzisztensen végigviszik, a felhasználói szokás ugyan változhat, de az ökoszisztéma többsége a Google‑n belül marad. Ha késlekednek, a kihívók – különösen a „egy kérdés – egy válasz” felhasználói élményben erős szereplők – meg tudják bontani a napi forgalom egy részét. Dajka Gábor tapasztalata szerint a keresési piac ritkán nullázódik le egyik napról a másikra, de a részesedés‑átcsoportosítás gyors tud lenni azokban a lekérdezés‑típusokban, ahol a válasz minősége és a forrás‑láthatóság objektíven mérhető.

Akcióterv márkáknak: hogyan kerülj be a válaszokba?

Az alábbi lista nem elmélet: bevezethető, mérhető lépések gyűjteménye. Válaszmotor‑korszakban ezek adják a „belekerülök a válaszba” versenyelőnyt.

• Strukturált adatok: használd következetesen a schema.org jelöléseket (HowTo, FAQ, Product, Review, Author). A gép olvassa először a tartalmad.
• Összegző bekezdések: minden fontos cikk elején és végén legyen 3–5 mondatos, idézhető összefoglaló; ez adja a válasz „magját”.
• Forrás‑transzparencia: szerző, szakmai lektor, utolsó frissítés dátuma – láthatóan. A válaszmotorok ezt preferálják.
• Gyakori kérdések blokk: a cikk végén 4–8 kérdés‑válasz, egyértelmű, rövid mondatokkal.
• Frissesség: tervezett tartalom‑karbantartás (negyedéves ritmus a top oldalakra), látható changeloggal.
• Multimédia kivonatok: kulcsgrafikonok, táblázatok, definíció‑dobozok – könnyen idézhetők és parafrazálhatók.
• Jog és robotok: robots.txt és meta‑irányelvek rendben; ha idézést engedsz, jelezd, hogyan kéred a hivatkozást.
• Mérés: ne csak forgalmat mérj; kövesd, hogy mely tartalmaid jelennek meg válasz‑idézetben (brand mention, idézett definíció, szerzőnév).
• Tematikus fókusz: vertikumban építs „tudáscsomókat” (pillar + cluster), ahol te vagy a legidézhetőbb forrás.
• Válaszbarát nyelv: rövid, állítmány‑központú mondatok a definíciókban; mellé szakszerű, de közérthető kifejtés.

Kockázat–hatás mátrix márka- és platformszinten

Szabályozás és etika: bizalom a válaszban

Egy válasz minősége nem csak technika. Etika és megfelelés nélkül ez az egész nem skálázható. A felhasználó joggal várja el, hogy tudja, honnan származik az állítás; hogy a hirdetés fel van‑e tüntetve; hogy személyes adatai nem vándorolnak feleslegesen a háttérben; hogy az egészségügyi vagy pénzügyi tanácsok mögött szakmai standard van. Itt a Google‑nek és a kihívóknak is ugyanaz a leckéjük: a források jelölése, a tévedések gyors korrekciója, az adat‑minimalizálás és a felhasználói kontroll. Európában a digitális piac szabályai (és az adatvédelmi elvárások) még egy fokkal szigorúbbak, ami nem gond, hanem pálya‑feltétel. Márkaoldalon ez azt jelenti, hogy a „látható bizonyítás” lesz a válaszba kerülés kulcsa: szerző, módszertan, dátum, hivatkozás. Ezt nevezhetjük „bizalom‑metának”: ugyan nem klasszikus SEO‑jel, de a válaszmotoroknál súlya lesz. És még valami: a kirekesztő vagy manipulatív kommunikáció a válaszkorszakban azonnal visszaüt. Nincs tíz link, ahol elkenheted a képet; egy válaszban minden élesebb.

Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint

Legyünk őszinték: a „SearchGPT” nem a Google végét jelenti, hanem a Google kényelmetlen vizsgáját. Aki ma a keresésben az első válasz, az holnap a döntés kiindulópontja. Ha a Google erre gyors, minőségi és etikus választ ad, a piac marad, csak formát vált. Ha nem, a felhasználó ott marad, ahol a válasz érthető, emberi és forrásolt. Vállalkozóként, marketingvezetőként a legnagyobb hiba a partvonalról nézés. Tedd a saját kérdéseidet a gyakorlatba, szervezd át a tartalmaidat válaszbarát módon, és készülj fel a mérés új nyelvére. A keresőmotorok kora nem ér véget – de a keresés új korszaka már elkezdődött. Ne a linklistához ragaszkodj; ragaszkodj ahhoz, hogy a te szakmai igazságod legyen idézhető, ellenőrizhető és beágyazható. Mert a jövő nem a kulcsszavakból áll, hanem a bizonyítható állításokból.

Szakértő válaszol – GYIK

Miben más a válaszmotor a klasszikus keresőhöz képest, és miért számít ez nekem?

A válaszmotor a kérdésedre szerkesztett, hivatkozott választ ad, nem listát. Neked ez időnyereség, márkádnak pedig új mérőszám: nem csak a pozíció számít, hanem hogy belekerülsz‑e a válaszba.

El fog tűnni a klasszikus SEO?

Nem, de átalakul. A technikai alapok maradnak, viszont a „válaszbarát” tartalomszerkezettel, strukturált adatokkal és forrás‑transzparenciával egészül ki. A cél: idézhető definíciókat, összegzéseket és gyakori kérdéseket adni.

Hogyan mérjem, hogy a márkám szerepel‑e a válaszokban?

Figyeld a márkaemlítéseket és idézett szövegrészeket, a szerzői nevek megjelenését, és vertikumonként nézd meg, melyik cikked kerül be válasz‑blokkokba. A klasszikus forgalom mellett ez legyen önálló KPI.

Mi a legnagyobb kockázat a Google‑nek, és ebből mi a teendőm?

A legnagyobb kockázat a felhasználói szokás tartós áthelyeződése a „kérdés→válasz” útvonalra. Teendőd: tedd idézhetővé a tudásod (strukturált adatok, összegzések, FAQ), és teszteld, mely kérdéseknél ad jobb választ a válaszmotor – oda koncentrálj.

Van‑e értelme hirdetni a válaszokban?

Igen, ha a formátum transzparens és hasznos. Szponzorált válaszelemek, ellenőrzött ajánlatdobozok és kereskedelmi feedek jól működhetnek – de csak akkor, ha a tartalmi minőség elsődleges marad.

Források

Reuters: OpenAI rolls out new shopping features with ChatGPT search update (2025)

Ha tetszett a cikk, támogasd a blogomat és vedd meg a könyvem.