A tudás illúziója üzleti kockázat

Biztos láttál már tehetségkutató válogatót, ahol valaki teljes meggyőződéssel áll a mikrofon elé, és még akkor is biztos benne, hogy zseniális, amikor a szakmai zsűri egyértelműen jelzi: ez most nem az. A legérdekesebb rész nem is a hamis éneklés, hanem az utólagos magyarázkodás: „a zsűri nem ért hozzá”, „rossz napjuk volt”, „úgyis irigyek”. Ez nem egyszerű arrogancia. Ez sokszor a tudás illúziója: amikor az ember őszintén elhiszi, hogy ért valamihez, miközben nincs meg az a rálátása, amiből észrevenné, hogy nincs meg a rálátása. Az üzletben ez azért keményebb játék, mert itt nem csak a hiúság sérül. Itt pénz, idő, csapatmorál és ügyfélbizalom megy el. A tudás illúziója ráadásul nem csak a kezdőket érinti. Tapasztalt szakemberek is belecsúszhatnak, főleg akkor, ha a környezetük jutalmazza a magabiztos megszólalást, de nem kéri számon a gondolkodás minőségét. És ma a digitális tér pont ilyen: a vélemény költsége gyakorlatilag nulla, a visszajelzés gyors, a közönség sokszor pedig nem szakmai, hanem hangulati alapon reagál. Emiatt könnyen összekeveredik a láthatóság a hozzáértéssel, a követőszám a kompetenciával, az „engagement” a valós eredménnyel. A marketing szakmában ez különösen látványos, mert a marketing egyszerre eszközök, pszichológiai mechanizmusok, közgazdaságtan, adatértelmezés és cégvezetés. Ha ebből valaki csak egy szeletet tanul meg, még nagyon gyorsan juthat arra a következtetésre, hogy „na, most már értem az egészet”. Pedig a legtöbb bukás pont ott indul, amikor valaki túl korán tesz pontot a tanulás végére.

„Régebben nagyon bántott, hogy a vállalkozókat megvezetik. Ma már kevésbé, mert a vásár két emberen múlik. A megbízó legalább olyan hibás tud lenni, mint az, aki megtalálta a hirdetés feladása gombot.” – Dajka Gábor

A cikk célja nem az, hogy gúnyolódjunk a túl magabiztos embereken, hanem az, hogy üzleti szemmel értsd meg: mi történik ilyenkor a fejekben, miért erősödik fel ez a jelenség a marketingben, és hogyan tudsz úgy rendszert építeni, hogy a tudás illúziója ne a céged döntéshozatali mechanikájává váljon. Ha ezt rendbe rakod, nem csak a pénzedet véded meg, hanem a gondolkodásod minőségét is.

A tudás illúziójának definíciója

A tudás illúziója nem ugyanaz, mint a magabiztosság. Magabiztos lehetsz úgy is, hogy közben tiszteled a valóságot: tudod, mit tudsz, és tudod, mit nem tudsz. A tudás illúziója ott kezdődik, amikor a „tudom” valójában csak „hallottam róla” vagy „látott már ilyet a szemem” szinten van, de a döntéseid már úgy működnek, mintha mély megértésed lenne. Üzletileg ez azért veszélyes, mert a döntések nem a szándékaid alapján minősülnek, hanem a következményeik alapján. A piac nem ad pontot azért, mert lelkes voltál. A piac azt nézi, hogy működött-e. A marketingben pedig különösen gyakori a félreértés, mert a „tudás” többféle lehet. Van tényszerű tudás (fogalmak, definíciók), van eljárás-tudás (hogyan állítok be valamit), és van helyzet-tudás (mikor, miért, milyen feltételek mellett működik). A legtöbb önjelölt szakértő az eljárás-tudásig jut el, majd úgy tesz, mintha a helyzet-tudás is meglenne. Tipikus példa: valaki megtanulja, hogyan kell hirdetést indítani, és onnantól a fejében a marketing = hirdetés. Csakhogy a marketing sokszor nem ott dől el, hogy elindult-e a kampány, hanem ott, hogy jó-e az ajánlat, van-e piaci rés, reális-e az árrés, érthető-e a pozicionálás, működik-e a weboldal logikája, és tudsz-e tartósan bizalmat építeni. A tudás illúziójának egyik biztos jele, amikor valaki minden problémára ugyanazt az egy megoldást ajánlja. Ha a válasz mindig „több hirdetés kell”, „több poszt kell”, „több kedvezmény kell”, az gyakran nem stratégia, hanem menekülés a gondolkodás elől.

És itt jön a kellemetlen rész: a tudás illúziója nem „rosszindulat”. Sokszor őszinte. Az ember elhiszi, hogy már érti, mert a felszínen minden logikusnak tűnik. De amíg nincs meg a képesség, hogy saját magadat is ellenőrizd, addig a magabiztosságod nem bizonyíték, hanem kockázati tényező. Innen már csak egy lépés a következő kérdés: miért ilyen nehéz észrevenni, hogy tévedsz?

Pszichológiai mechanizmusok

A tudás illúziója mögött több, egymásra épülő emberi mechanizmus dolgozik. Az első a metakogníció: az a képesség, hogy felmérd a saját tudásod határait. A gond ott van, hogy sok esetben éppen az hiányzik, ami alapján észrevennéd, hogy hiányzik valami. Ezért van az, hogy valaki úgy tud határozottan beszélni, hogy közben a valós teljesítménye gyenge. A második a „magabiztosság három arca”, ami a gyakorlatban így néz ki: valaki túlbecsüli a saját teljesítményét („jól fog menni”), túlértékeli magát másokhoz képest („én jobban tudom, mint a többi”), és túl nagy bizonyosságot társít a becsléseihez („szinte biztos, hogy ez lesz”). Mindhárom külön-külön is romboló, együtt pedig tökéletes recept a rossz döntésekhez. A harmadik mechanizmus a racionalizálás: amikor a valóság visszajelzése ütközik az énképpel, az agyunk nem mindig a tanulást választja, hanem a védekezést. „Nem a kampány rossz, a piac rossz.” „Nem a termék drága, a vevő buta.” „Nem én hibáztam, a platform hibás.” Ezekkel a mondatokkal az ember pillanatnyilag megvédi az önértékelését, csak közben bezárja a tanulás ajtaját. A negyedik mechanizmus a csoporthatás. Ha egy közegben az a norma, hogy mindenki magabiztosan osztja az észt, és a kétség „gyengeségnek” számít, akkor a kételkedő hangok elhalkulnak. A marketinges Facebook-csoportokban ez gyakran úgy jelenik meg, hogy a leghangosabb mondja meg, „mi a jó”, és aki szakmai kérdéseket tesz fel, azt lepontozzák, mert „okoskodik”. A valóságban a kérdés nem okoskodás, hanem felelősség.

Végül ott van az információ és a megértés összekeverése. Ma rengeteg anyag elérhető: videók, posztok, kurzusok, sablonok. Ez önmagában jó. Csakhogy a hozzáférés nem egyenlő az elsajátítással. Attól, hogy láttál egy marketinges tippet, még nem tudod, mikor működik, mikor nem, és milyen feltételekkel. A tudás illúziója pontosan ebből a rövidzárlatból születik: a felszíni ismeret gyorsan jön, a mély megértés pedig lassan, és kényelmetlen munkával. A digitális világ viszont pont a gyors jutalmazást támogatja, ezért érdemes megnézni, hogyan erősíti fel az online közeg ezt a jelenséget.

Miért felerősödik a digitális térben

Az internet demokratizálta a megszólalást: bárki publikálhat, bárki taníthat, bárki állíthat bármit. Ez önmagában nem baj. A baj ott kezdődik, hogy a platformok nem a szakmai minőséget mérik, hanem a reakciót. A reakció pedig sokszor nem a gondolat mélységére érkezik, hanem a hangnemre. A határozottság, a konfliktus, a végletes kijelentések jobban pörögnek, mint a körültekintő, feltételekhez kötött elemzés. A tudás illúziója ilyen környezetben nemhogy nem büntetett, hanem gyakran jutalmazott: aki egyszerű mondatokban ígér nagy eredményt, az több figyelmet kap, mint aki azt mondja: „attól függ”. Pedig a marketingben a legtöbb dolog tényleg attól függ. A piacmérettől, a versenytől, az árréstől, a brandtől, a csatornától, az időzítéstől, és attól, mennyi pénzt és időt tudsz tanulásra áldozni. A digitális térben viszont a „feltételek” nem férnek bele egy kommentbe, ezért a gondolkodás lebutul. Nem azért, mert az emberek gonoszak, hanem mert az eszköz erre kondicionálja őket.

Van egy másik probléma is: a hamis visszajelzés. Egy poszt lehet népszerű, mert provokatív, vicces, vagy azért, mert sokak frusztrációjára rárezonál. Ettől még nem lesz igaz. A vállalkozói oldal pedig hajlamos úgy értelmezni a láthatóságot, mint bizonyítékot. „Sokan követik, biztos ért hozzá.” Ez egy kényelmes rövidítés, csak pont a lényeg marad ki belőle: a valós teljesítmény. Ráadásul a digitális térben a kudarc sokszor láthatatlan. A sikereket posztolják, a vesztes kampányokat nem. Aki pedig csak a kirakatot látja, könnyen elhiszi, hogy „mindenkinél működik”. Ez a közeg a megbízói oldalra is visszahat: egy cégvezető is elkezdhet hinni abban, hogy egyetlen „jó taktika” elég, és már jön is a forgalom. Innen már csak egy lépés, hogy a marketing szakmában miért válik tömeges jelenséggé a tudás illúziója.

Hogyan jelenik meg a marketing szakmában

A marketing szakmában a tudás illúziója azért gyakori, mert a belépési küszöb alacsony, a rendszer viszont összetett. Hirdetést indítani ma tényleg pár kattintás. Stratégiai gondolkodást építeni, ajánlatot csiszolni, piaci pozíciót kialakítani, mérni és értelmezni, majd mindezt a cég működéséhez igazítani: az már egy másik szint. Én azt látom, hogy sokan összekeverik az eszközhasználatot a szakmával. Aki tud egy felületet kezelni, az még nem feltétlen marketinges, legfeljebb kezelő. Ez nem lenézés. Ez kategória. Ugyanígy: aki tud szöveget írni, attól még nem biztos, hogy érti a konverziós pszichológiát. És aki tud adatot nézni, attól még nem biztos, hogy érti a döntést. A tudás illúziója tipikusan úgy jön létre, hogy valaki megtanul egy modult (például hirdetéskezelés, SEO, email), majd ebből általánosít. „Mindenre jó.” Ez a gondolkodás rendszerint oda fut ki, hogy a marketing egyetlen csatornára szűkül, és a vállalkozó úgy érzi, ha ott többet költ, akkor megoldódik minden. Csakhogy ha az ajánlat rossz, a termék pozicionálása zavaros, a weboldal logikátlan, vagy az árrés nem bírja el a megszerzési költséget, akkor a több hirdetés nem megoldás, hanem gyorsabb pénzégetés.

A másik gyakori forma, amikor valaki mérési számok mögé bújik, és azt hiszi, hogy a grafikon önmagában igazság. A számok nagyon hasznosak, de csak akkor, ha érted a korlátaikat. Például: az, hogy valami „megy” egy mérőszám szerint, nem jelenti azt, hogy üzletileg is egészséges. Lehet, hogy nő a forgalom, közben csökken a profit. Lehet, hogy szép a ROAS, közben romlik a visszatérő vevők aránya. Lehet, hogy olcsó a kattintás, közben drága a vevő. Aki ezt nem látja át, az gyakran túl magabiztosan nyilatkozik, mert a felszíni számok megnyugtatók. A valóság viszont a cég pénzügyi oldalán csattan. Ezért hasznos, ha nem szimpatia alapján ítélsz, hanem konkrét kérdésekkel szűrsz. Az alábbi táblázat nem „vizsga”, hanem önvédelem.

Ha ezeket a kérdéseket felteszed, gyorsan kiderül, hogy a másik fél gondolkodik-e, vagy csak beszél. És itt érünk át a következő pontra: a tudás illúziója nem csak a marketingesek ügye. A megbízói oldal választási és vezetői döntései ugyanúgy termelik ezt a jelenséget.

A megbízói oldal szerepe és felelőssége

A vállalkozó helyzete sokszor nehéz: szűk idő, szűk pénz, közben nyom a felelősség, és mindenki „azonnali” eredményeket ígér. Ilyenkor könnyű belecsúszni abba, hogy a marketinget úgy kezeld, mint egy külső gombot: megnyomod, és kijön a forgalom. Ezt a gondolkodást rengeteg szereplő ráerősíti, mert eladható. A probléma ott van, hogy ha a cégvezető nem érti legalább alap szinten a marketing logikáját, akkor nem tud jó kérdéseket feltenni, és nem tud minőséget választani. Nem azért, mert buta, hanem mert nincs eszköze rá. Így történik meg, hogy a döntés szimpátiára, árra, vagy a legszebb ígéretekre épül. A megbízó pedig utólag sokszor úgy fogalmaz: „átvertek”. Lehet, hogy igen. De az is lehet, hogy egyszerűen nem volt meg a minimális üzleti kontroll: nem volt tiszta cél, nem volt mérési rendszer, nem volt határidő és felelősség, és nem volt bátorság leállítani azt, ami nem működik.

Dajka Gábor tapasztalata szerint a rossz megbízói döntések egyik gyökere a felelősség áthárítása. „Oldd meg, és majd fizetek” típusú gondolkodásból ritkán lesz jó projekt, mert a marketing nem csodatevő szolgáltatás, hanem közös munka: a cég belső döntései nélkül nem lehet stabil eredményt hozni. A másik gyökér a türelmetlenség: sokan két hét alatt akarnak rendet rakni olyan területen, amit éveken át nem építettek. Ez nem reális. A harmadik gyökér a tanulás lenézése: „én nem érek rá erre”. Pedig nem kell marketingessé válnod, elég, ha megtanulsz vezetői szinten gondolkodni a marketingről: értsd az alap fogalmakat, értsd, hogy mit jelent a teszt, mit jelent a megtérülés, és mit jelent a márkaépítés. Ha ez nincs meg, akkor a tudás illúziója kétszeresen üt: a marketinges oldalon túl magabiztos emberrel találkozol, a megbízói oldalon pedig nem tudod időben felismerni, hogy baj van. Innen pedig már csak egy lépés az üzleti kár, ami nem mindig azonnal látszik, de mindig megfizeted.

Üzleti károk és rejtett költségek

A tudás illúziója nem csak annyi, hogy „kidobtunk pár százezer forintot hirdetésre”. A valós költség gyakran nagyobb és alattomosabb. Az első réteg a közvetlen pénz: rossz kampány, rossz csatorna, rossz célzás, rossz ajánlat. A második réteg az elveszett idő: miközben egy hibás irányt futtatsz, nem dolgozol a valódi szűk keresztmetszeten. A harmadik réteg az adat-kár: ha rosszul mérsz, rosszul címkézel, rossz következtetéseket vonsz le, akkor a következő döntésed is rossz alapra épül. A negyedik réteg a bizalom-kár: a vásárló fejében a márka nem különíti el, hogy „a marketinges rontotta el”. A vásárló a céget látja. Ha az üzeneteid összevisszák, ha a kedvezmények összevissza mennek, ha a kommunikációd egyszer olcsó, másszor prémium, akkor a vevőben zavart keltesz. A zavar pedig konverziócsökkentő tényező. Az ötödik réteg a csapat-kár: amikor egy cégben állandóan új ötletek jönnek, új „megoldások”, és minden hónapban új irány, akkor a kollégák elveszítik a stabilitás érzetét. Nem tudnak mire építeni, és az operáció szétesik. Egy pont után a tehetséges emberek elfáradnak, a gyengébbek pedig túlélő üzemmódba váltanak. Ez pedig hosszú távon drágább, mint bármelyik kampányköltség.

A befektetői szemlélet itt egyszerű: a bizonytalanságot árazzák. Ha a cég döntései ad hoc alapon születnek, és nincs tanulási folyamat, akkor a vállalkozás kockázata nő. És Magyarországon, ahol sok vállalkozás eleve tőkehiányos, ez hatványozottan fáj. A tudás illúziója ráadásul csökkenti a korrekciós képességet: aki biztos benne, hogy igaza van, az ritkán tesztel, ritkán dokumentál, és ritkán kér külső visszajelzést. Márpedig az üzletet a valóság tanítja. Ha nem engeded be a valóságot a döntéseidbe, akkor előbb-utóbb bejön magától, csak számlával. Ezen a ponton jön képbe a diagnosztika: hogyan ismered fel időben, hogy belecsúsztál a tudás illúziójába, akár marketingesként, akár cégvezetőként?

Diagnosztikai kérdések és miniönértékelés

Az alábbi kérdéssor nem pszichológiai teszt, hanem üzleti önellenőrzés. A cél az, hogy észrevedd: mennyi valódi rálátásod van a saját marketingedre, illetve mennyire stabil a gondolkodásod. Jelöld minden kérdésnél magadnak őszintén: „igen”, „részben”, „nem”. Ha túl sok a „nem”, az nem szégyen, csak jelzés, hogy rendszert kell építeni.

• Meg tudod fogalmazni egy mondatban, hogy pontosan kinek adsz el, milyen problémára, és miért tőled vegyen?
• Tisztában vagy az árréseddel és azzal, hogy egy vevő megszerzésére mennyit tudsz maximum költeni úgy, hogy még megérje?
• Van leírva, hogy mi számít sikernek a következő 90 napban (nem „több vevő”, hanem mérhető célok)?
• Tudod, melyik csatorna milyen szerepet játszik: megszerzés, bizalomépítés, visszatérítés, ajánlás?
• Ha valaki azt mondja, „skálázzuk”, meg tudod kérdezni: mitől bírja el a rendszer a növekedést?
• Van olyan mutató, amit rendszeresen nézel, és ami nem marketing-mutató, hanem üzleti (profit, kosárérték, visszatérési arány, reklamáció)?
• Ha egy kampány rossz, tudsz rá 3 lehetséges okot mondani azonnal a „platform hibás” előtt?
• Van dokumentálva, hogy mit teszteltetek az elmúlt 3 hónapban, mi lett az eredmény, és mi a következő lépés?

Értelmezés: ha 0–2 kérdésre tudsz biztos „igen”-t mondani, akkor jelenleg nagy eséllyel ösztönből működik a marketinged, és a tudás illúziója könnyen átveheti az irányítást. Ha 3–5 igened van, már van alap, de a rendszer még törékeny. Ha 6–8 igened van, jó úton jársz, és itt már inkább finomhangolásról beszélünk. A következő részben adok egy gyakorlati keretet, amivel nem csak felismered, hanem csökkented is a jelenséget a saját cégedben.

Mit tegyél ellene a gyakorlatban

A tudás illúziója ellen nem motivációs beszéddel védekezel, hanem folyamattal. A folyamat lényege: a vélemény helyett kísérlet, a kísérlet helyett mérés, a mérés helyett tanulás. Első lépés: írd le, mi a probléma. Nem azt, hogy „kevés a vevő”, hanem azt, hogy hol esik szét a rendszer: látogatók jönnek, de nem vásárolnak; vásárolnak, de nem térnek vissza; sok a kosárelhagyás; rossz a termékválaszték; túl alacsony az árrés. Második lépés: válassz 1–2 olyan mérőszámot, ami üzleti, és 1–2 olyat, ami marketing, és ezek között legyen logikai kapcsolat. Harmadik lépés: állíts fel hipotézist. Például: „Ha az ajánlatot tisztábban kommunikáljuk, nő a kosárérték” vagy „Ha a remarketinget rendbe rakjuk, nő a visszatérési arány”. Negyedik lépés: tesztelj kicsiben, időkerettel, előre lefektetett döntési pontokkal. Ötödik lépés: dokumentálj. A legtöbb cég itt bukik el, mert ugyanazokat a köröket futja újra, csak más néven. Hatodik lépés: építs be külső kontrollt. Ez lehet mentor, szakmai audit, vagy egyszerűen egy olyan kolléga, akinek feladata kérdezni és kételkedni. Nem azért, mert negatív, hanem mert védi a céget a túl korai bizonyosságtól.

Ha ezt le akarjuk fordítani egy egyszerű, 30 napos akciótervre, akkor én így csinálnám egy átlagos magyar KKV-nál:

1. 1–3. nap: üzleti alapok rendbe rakása (árrés, cél, fő termék/szolgáltatás, reális kapacitás).
2. 4–7. nap: mérés és nyomkövetés ellenőrzése (konverziók, kampánycélok, események, riportok).
3. 2. hét: ajánlat és üzenet tisztítása (mi az ígéret, mi a bizonyíték, mi a kockázatcsökkentés).
4. 3. hét: 1–2 célzott teszt futtatása (nem mindent egyszerre), előre rögzített döntési ponttal.
5. 4. hét: kiértékelés és döntés: skálázás, módosítás vagy leállítás. Dokumentálva, tanulságokkal.

És most egy mondat a tanulásról. A mikro- és kisvállalkozóknál gyakran azt látom, hogy külföldi nagy cégek sablonjait próbálják lemásolni, és közben elfelejtik: más kultúra, más pénz, más piacméret. A „Dajka Gábor: Online Marketing és Pszichológia” könyv pont azért hasznos ebben a témában, mert nem trendeket akar eladni, hanem gondolkodást ad. A tudás illúziója ellen ugyanis a legjobb fegyver a józan, rendszerszintű gondolkodás: hogy tudd, mit miért csinálsz, és mit várhatsz tőle reálisan. Innen már csak egy lépés a zárás: kimondani, hogy ez nem csak marketing-probléma, hanem felnőtt működés kérdése is.

Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint

Én a tudás illúzióját nem „érdekes jelenségként” kezelem, hanem üzleti kockázatként. Aki ma Magyarországon vállalkozik, annak nem engedheti meg magának, hogy megsértődjön a valóságra. A piac nem személyeskedik, csak visszajelez. Ha nem jön a vevő, annak oka van. Ha drága a megszerzés, annak oka van. Ha hullámzik a forgalom, annak oka van. És ezekre az okokra nem az a válasz, hogy „mindenki hülye”, „a platform rossz”, „a konkurencia aljas”, hanem az, hogy meg kell nézni a rendszert. A tudás illúziója ott öl meg cégeket, hogy hamis biztonságérzetet ad: elhiteti veled, hogy már mindent tudsz, ezért nem kérdezel, nem tesztelsz, nem tanulsz, nem dokumentálsz. Aki így működik, az idővel ugyanabba a spirálba kerül: egyszer lelkes, aztán pánikol, aztán megint lelkes. És közben csúszik a pénz, csúszik az idő, csúszik a csapat.

Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalnom, akkor ezt mondanám: a felnőtt vállalkozó nem azt keresi, ki a hibás, hanem azt, mi a következő helyes lépés. Ehhez pedig három vállalás kell. Az első: hajlandó vagy beismerni, ha valamit nem tudsz. A második: hajlandó vagy kérdezni, még akkor is, ha ez kényelmetlen. A harmadik: hajlandó vagy mérni és tanulni, nem csak posztolni és reménykedni. A marketingben nincs megúszás. Aki a gyors egónyugtatást választja a lassú, gondolkodós munkával szemben, az előbb-utóbb fizetni fog érte. A kérdés csak az, hogy most fizetsz tanulással, vagy később fizetsz veszteséggel.

„Nem az a baj, ha valaki kezdő. Az a baj, ha kezdő létére biztos benne, hogy már kész. A piac ezt nem szokta díjazni.” – Dajka Gábor

Szakértő válaszol – gyakori kérdések

A tudás illúziója ugyanaz, mint a Dunning–Kruger-hatás?

Rokon jelenségek, de a mindennapokban nem érdemes túlzottan ragaszkodni a címkékhez. A lényeg az, hogy a gyenge rálátás gyakran együtt jár túlzott magabiztossággal, mert hiányzik az önellenőrzés képessége. Üzleti szempontból mindegy, hogyan nevezed: ha a döntéseid úgy születnek, hogy nincs meg mögöttük a kellő megértés és mérés, akkor a kockázat nő. Neked nem fogalomgyűjtemény kell, hanem működő rendszer, ami csökkenti a tévedés esélyét.

Honnan tudom, hogy a marketingesem tényleg ért hozzá, vagy csak jól beszél?

Nem az számít, mennyire magabiztos, hanem az, hogy mennyire tud gondolkodni a te cégedről. Kérd meg, hogy írja le: mi a diagnózisa a helyzetről, mik a fő kockázatok, mit tud kontrollálni, mit nem, és milyen mérőszámok alapján hoz döntést. Ha ezekre csak általánosságokat mond, vagy mindenre ugyanaz a válasza, akkor gyanakodj. A jó szakember nem ígér biztos sikert, hanem folyamatot és döntési logikát ad, és közben képes a te üzleted nyelvén beszélni: profit, árrés, kapacitás, ügyfélélmény.

Miért ilyen gyakori ez a jelenség a magyar piacon?

Az egyik ok a tőkehiány: sok vállalkozó gyors eredményt akar, mert nincs ideje kivárni a tanulási szakaszt. A másik ok a bizalmi válság: sokan már csalódtak, ezért egyszerre félnek és reménykednek, ami rossz döntési mix. A harmadik ok a „sablonimport”: sokan külföldi recepteket másolnak olyan piacon, ahol más a vásárló fejében a kockázat, más az árérzékenység, és kisebb a piac. Ezért itt még fontosabb a józan, mérésen alapuló gondolkodás és a saját valóságodhoz igazított stratégia.

Mit tegyek, ha rájövök, hogy én is beleestem a tudás illúziójába?

Először is: örülj neki. Ez azt jelenti, hogy van önreflexiód, és ez már önmagában versenyelőny a legtöbb piacon. Másodszor: ne pánikolj, ne kezdj mindent egyszerre „újratervezni”. Válassz ki egy területet, ahol a legtöbb pénz ég (például hirdetés vagy árazás), tedd rendbe a mérését, és futtass kicsi, tiszta teszteket. Harmadszor: építs be külső kontrollt. Egy jó mentor, egy audit, vagy egy tapasztaltabb szakember sokkal olcsóbb, mint fél év rossz irány. A cél nem az, hogy mindent te csinálj, hanem az, hogy a döntéseid valóságalapúak legyenek.

Ajánlott magyar videó/podcast

Ha szeretnéd rövidebb, videós formában is végighallgatni a jelenséget és a marketinges párhuzamokat, ezt ajánlom, mert címében is pontosan erről szól:

Források

• Kruger, J., Dunning, D. (1999): Unskilled and Unaware of It: How Difficulties in Recognizing One’s Own Incompetence Lead to Inflated Self-Assessments (PDF). DOI: 10.1037/0022-3514.77.6.1121
• Moore, D. A., Healy, P. J. (2008): The Trouble With Overconfidence (PDF). DOI: 10.1037/0033-295X.115.2.502
• Rozenblit, L., Keil, F. (2002): The misunderstood limits of folk science: an illusion of explanatory depth (PubMed). DOI: 10.1207/s15516709cog2605_1

Ha tetszett a cikk, támogasd a blogomat és vedd meg a könyvem.