Bevezetés az iparűzési adóba

Ha Magyarországon vállalkozol – akár egyéni vállalkozóként, akár kft.-t viszel –, az iparűzési adó (helyi iparűzési adó, HIPA) gyakorlatilag kikerülhetetlen. Ez az az adó, amit nem a nyereséged, hanem elsősorban a bevételed után fizetsz, és amit az önkormányzat szed be. A bevételalapú logika miatt sok vállalkozó érzi igazságtalannak: „még nem kerestem semmit, de már adózom”. Üzleti szempontból viszont az iparűzési adó egy fix környezeti paraméter: ilyen a magyar pálya, ezen játszol. Ha figyelmen kívül hagyod, a pénzügyi terv, az árazás és a marketingköltésed is torz lesz, ami hosszú távon sokkal többe kerül, mint maga az adó. A HIPA a legtöbb önkormányzatnál a helyi infrastruktúra, közszolgáltatások és intézmények egyik stabil bevételi forrása, ezért az állam egy keretszabállyal meghatározza a játékszabályokat, a konkrét adómértéket viszont a település döntése alakítja ki. És itt jön be az, amit a magyar KKV-k jelentős része nem vesz elég komolyan: ugyanazzal a bevétellel, ugyanazzal az üzleti modellel más iparűzési adót fogsz fizetni attól függően, hova vagy bejelentve, hol van telephelyed, és hogyan választod meg az adózási formát. Én azt látom, hogy aki az iparűzési adót csak „kötelező rossznak” tekinti, és nem építi bele tudatosan a vállalkozásába, az valójában nem a HIPA-t, hanem a saját mozgásterét gyengíti. Ha érted, hogyan működik, sokkal pontosabban tudsz árazni, marketingbüdzsét tervezni, és elkerülöd a „meglepetés” adófizetési kötelezettségeket.

Az iparűzési adó nem ellenség, hanem egy fix szabály a pályán. Aki ezt figyelmen kívül hagyja, az nem a rendszert veri át, hanem a saját cégét gyengíti el. – Dajka Gábor

Jogszabályi háttér és az önkormányzatok mozgástere

Az iparűzési adót a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) szabályozza, ez ad keretet annak, hogy az önkormányzatok milyen típusú helyi adókat vezethetnek be, és milyen korlátok között. A HIPA ennél a törvénynél egy külön „fejezetet” kap, mert országos szinten is jelentős bevételi forrás: számos nagyobb város költségvetésének érdemi része ebből származik. A törvény kimondja, hogy az iparűzési adó mértéke legfeljebb az adóalap 2 százaléka lehet; a konkrét százalékot, kedvezményeket, mentességeket és az esetleges egyszerűsített formákat már az adott önkormányzat rendelete szabályozza. Van olyan település, ahol 0 százalék a HIPA (tipikusan kisebb falvak, amelyek vállalkozásokat akarnak odacsábítani), és van, ahol a maximumhoz közeli mértéket alkalmazzák. A 2020–2022 közötti időszakban a kormány bizonyos méretű vállalkozásoknál ideiglenesen csökkentette a HIPA terhét, de 2023-tól visszaállt a normál keretrendszer, most ismét az önkormányzati rendeletek határozzák meg az éles számokat. Ezért önmagában az „iparűzési adó 2 százalék” mondat félrevezető: ez a plafon, nem pedig a mindenkire vonatkozó kötelező mérték. Tudatos vállalkozóként neked az a feladatod, hogy a székhelyedre, telephelyeidre vonatkozó helyi rendeleteket ismerd, és ezeket a számokat beépítsd a cash flow-ba, a fedezetszámításba és az árazási döntésekbe, nem pedig az, hogy a Facebook-csoportokban terjedő, kiragadott százalékokból próbálj következtetni.

Ki számít iparűzési adó alanyának?

Az iparűzési adó logikája egyszerű: ha valaki tartós jelleggel, nyereségorientált gazdasági tevékenységet végez egy településen, akkor a helyi önkormányzat jogosult adót kérni tőle. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy iparűzési adó alanya vagy, ha egyéni vállalkozóként működsz, ha betéti társaságot, kft.-t, zrt.-t, alapítványi gazdasági tevékenységet, ügyvédi irodát, könyvelőirodát vagy gyakorlatilag bármilyen rendszeres bevételtermelő tevékenységet folytatsz. A HIPA-fizetési kötelezettség nem függ attól, hogy van-e nyereséged: ha van adóköteles bevételed, az adóalanyiság létrejön, és előbb-utóbb bevallási, bejelentkezési, esetleg bejelentési kötelezettséged keletkezik. Fontos még egy fogalom: a telephely. Nem csak a cégjegyzékben szereplő székhely számít; ha rendszeresen tevékenykedsz egy másik településen (üzlethelyiség, raktár, üzem, iroda, akár építkezés hosszabb ideig), ott iparűzési adó telephelyed keletkezhet, és a bevételt a települések között meg kell osztani. Online vállalkozóknál ez sokszor úgy jelenik meg, hogy „távolról dolgozom, biztos nem kell HIPA-t fizetnem”. Ez illúzió. Ha Magyarországon bejegyzett vállalkozásod van, és itt végzed a tevékenységet, iparűzési adóval általában számolni kell. Vannak speciális mentességek (például bizonyos mezőgazdasági kistermelők, nagyon alacsony bevételű vagy közérdekű tevékenységek), de ezek szűk körűek. A jó megközelítés nem az, hogy megpróbálod „megúszni” az iparűzési adó alanyiságot, hanem az, hogy pontosan tudod, mikortól és hol leszel érintett, és ehhez igazítod a cégstruktúrádat és az adminisztrációdat.

Az iparűzési adó alapja: nettó árbevétel mínusz meghatározott tételek

A HIPA legnagyobb félreértése, hogy „a profitodra rakódik rá még egy adó”. Valójában az adóalap a nettó árbevételből indul ki, amelyet a Htv. egyértelműen definiál. Ebből vonhatsz le néhány szűken meghatározott költségelemet, például az eladott áruk beszerzési értékét (ELÁBÉ), a közvetített szolgáltatásokat, az alvállalkozói teljesítéseket, az anyagköltséget, illetve bizonyos feltételekkel a kutatás-fejlesztési kiadásokat. Ezek a tételek nem azonosak azzal, amit „költségként” a fejben vagy a könyvelésben használsz: nem vonhatsz le mindent, ami neked kiadás, csak azt, amit a törvény konkrétan megenged. Ráadásul nagyobb cégek esetében egyes levonható tételek mértéke is korlátozott lehet, bizonyos sávok felett százalékos korrekciókat kell alkalmazni. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a könyvelőd elkészíti a vállalkozásod iparűzési adóalap-számítását, ahol a nettó árbevételből lépésről-lépésre levonja a jogos tételeket, majd az így kapott eredményt megszorozza az adott önkormányzati adómértékkel. A HIPA-t jellemzően évente kell bevallani, az előlegeket pedig év közben két részletben fizeted (jelenleg március 15. és szeptember 15. körül, naptári évtől és hétvégéktől függő pontos határidőkkel). Dajka Gábor tapasztalata szerint a KKV-k jelentős része még csak nagyjából sincs tisztában azzal, hogy mekkora iparűzési adóalapot termel, miért ennyi, és hogyan lehetne jogszerűen optimalizálni. Ha ezt nem érted, akkor az árazásodban és a profitcéljaidban is vaktában lövöldözöl, mert egy fontos költségkomponenst nem tudatosan kezeled, hanem „majd kifizetjük, amikor jön a csekk” logikával élsz.

Egyszerűsített, sávos iparűzési adózás – mikor éri meg a kisvállalkozónak?

Pár éve jelent meg az a lehetőség, hogy bizonyos egyéni vállalkozók – főként átalányadózók és kis bevételű szereplők – az iparűzési adót nem a klasszikus árbevétel mínusz költségelemek logikával, hanem sávos, egyszerűsített módon fizessék. Ilyenkor az önkormányzat egy előre meghatározott bevételi sávhoz egy fix „hipa-alapot” rendel, és ezt szorozza a rendelet szerinti százalékkal. A lényeg: nem kell minden egyes tételt külön levonni, nem kell a HIPA-alapot bonyolult táblázatokban kiszámolni, helyette az éves – jellemzően 25 millió forint alatti, kiskereskedőknél magasabb plafonú – bevételed alapján besorolnak egy sávba, és ennek megfelelő összeget fizetsz. Ez adminisztratív szempontból óriási könnyebbség, viszont két dolgot tudnod kell. Egyrészt: ez választás kérdése, nyilatkoznod kell róla, nem jár automatikusan. Másrészt: üzletileg nem mindig ez a legjobb döntés. Ha magas anyagköltséggel, ELÁBÉ-val dolgozol (például kereskedő vagy, nagy beszerzési értékű termékeket adsz tovább), akkor a klasszikus módszerrel sokkal alacsonyabb HIPA-alap jöhet ki, mint a sávos egyszerűsítésnél, ahol a sáv fix. Ha viszont főleg szolgáltató vagy, alacsony közvetlen költséggel és magas hozzáadott értékkel, előfordulhat, hogy az árbevétel-arányos számításnál többet fizetnél, mint amennyi a sávos módszernél adódik. A döntés tehát nem könyvelői „ízlés”, hanem kőkemény számítás kérdése: a konkrét bevételi struktúrádra nézd meg, hogy az adott évben melyik opció hoz kisebb adóterhet, és közben mérlegeld az adminisztrációs megtakarítást is.

Táblázat – az egyszerűsített HIPA logikájának áttekintése

Az alábbi táblázat nem helyettesíti az aktuális önkormányzati rendeletet, csak azt segít megérteni, hogyan gondolkodik a jogalkotó a sávos rendszerről. A konkrét sávok, összegek évente változhatnak, ezért mindig az aktuális szabályozást kell megnézned.

Egy ilyen táblázatnál a fő üzenet az, hogy a klasszikus módszerrel az adóalapod évről évre a valós költségstruktúrád alapján változik, az egyszerűsített sávos rendszerben viszont „ugrálhat” a fizetendő adó a bevételi sávhatárok környékén. Ha például 12,1 millió forint bevétel miatt egy magasabb sávba lépsz, könnyen előfordulhat, hogy a többletbevétel profitja kisebb, mint a HIPA-többlet. Ezért az ilyen határhelyzeteknél nem elég a könyvelő kérdésére rávágni, hogy „legyen egyszerűsített, mert kevesebb vele a papírmunka”, hanem le kell ülni, és végigszámolni, hogy a következő 2–3 év várható bevételi szintjei mellett melyik rendszer szolgálja jobban a vállalkozásod érdekeit.

Telephelyek, megosztás és a több önkormányzatnál végzett tevékenység

Ha a vállalkozásod több településen folytat gazdasági tevékenységet – például van egy budapesti irodád, egy vidéki raktárad, esetleg több boltod –, akkor a HIPA-számítás bonyolódik. Ilyenkor az úgynevezett „megosztási szabályokat” kell alkalmazni: a teljes adóalapot valamilyen arányosító kulcs – jellemzően bérköltség és eszközérték – alapján szétosztod a telephelyek között, és minden önkormányzatnál külön számolod a fizetendő adót a saját adómértéke szerint. Ez két fontos következménnyel jár. Először is: hiába „csak” 2 százalék a plafon, ha az egyik településen 1 százalék az adómérték, a másikon 2 százalék, akkor ugyanabból a vállalkozásból más HIPA jön ki attól függően, hogy hogyan oszlanak meg a bérköltségek és az eszközök. Másodszor: a telephely fogalmát a Htv. elég tágon értelmezi. Egy építkezés, ami több mint 180 napig tart egy településen, már telephelyet jelenthet; egy rendszeresen használt raktár, egy folyamatosan igénybe vett iroda is HIPA-telephely lehet. Dajka Gábor tapasztalata szerint sok magyar vállalkozó addig nem foglalkozik ezzel, amíg az egyik önkormányzat be nem jelentkezik egy adóellenőrzéssel. A jó stratégia ezzel szemben az, hogy már a telephelyek kialakításánál, bérlésénél felteszed a kérdést: hol milyen HIPA-szabályok vannak, és milyen megosztás fog ebből kijönni? Nem arról van szó, hogy „adóparadicsom falvakat” kell keresni, hanem arról, hogy tudatosan mérlegeled: az adott logisztikai, munkaerőpiaci előnyök mellé milyen adóteher társul.

Iparűzési adó az árazásban, a profitban és a marketingstratégiában

Az iparűzési adó a legtöbb vállalkozásnál simán beépíthető az árazásba, feltéve, hogy tudatosan foglalkozol vele. Ha a terméked vagy szolgáltatásod árrését tervezed, és csak az áfát, a beszállítói árat, a bérköltséget és a fix költségeket veszed figyelembe, de a HIPA-t nem, akkor egy láthatatlan rés keletkezik a modellben: a nyereségességi küszöböt következetesen alá fogod lőni. A magyar piacon különösen fontos ez, mert – ahogy azt az Online marketing és pszichológia című könyvemben is részletesen kifejtem – a legtöbb vásárló árérzékeny, a vállalkozók pedig reflexből nagyon alacsony árréssel dolgoznak, abban bízva, hogy „majd a mennyiség megoldja”. Ha egy ilyen helyzetben a HIPA-t csak utólag, a könyvelő értesítésekor veszed észre, már késő: a kampányokat, a marketingbüdzsét, az akciókat úgy tervezted, hogy egy kötelező költségelemet kihagytál a képletből. A profi gondolkodás az, hogy a HIPA-t beépíted a fedezetszámításba, a listaárakat és a nagyobb kampányokat eleve úgy tervezed meg, hogy az iparűzési adó a képlet része legyen. Így a marketing nem „külön életet él” a pénzügyi valóságtól, hanem ugyanabban a modellben gondolkodsz: ha például 15–20 százalékos működési marzsot szeretnél, akkor ennek a marzsnak az egyik stabil eleme lesz az iparűzési adó, és nem egy kései, kellemetlen meglepetés. Ettől a ponttól kezdve a HIPA már nem bosszantó plusz teher, hanem egy olyan fix tétel, amivel ugyanúgy számolsz, mint a bérleti díjjal vagy az árammal.

Tipikus hibák, amelyeket a magyar KKV-k elkövetnek az iparűzési adóval kapcsolatban

Az elmúlt években rengeteg olyan vállalkozóval dolgoztam, aki marketingtanácsadásra érkezett, de az első fél óra beszélgetés előbb-utóbb az adózási struktúrára terelődött, mert már ott látszott, hogy az alapok nincsenek a helyükön. Iparűzési adóval kapcsolatban a leggyakoribb hibák a következők. Egy: nem jelentkeznek be időben az adott önkormányzathoz, pedig az adóalanyiság nem attól kezdődik, hogy a könyvelő beadja a nyomtatványt, hanem attól, hogy a tevékenységet megkezded. Kettő: figyelmen kívül hagyják a telephelyeket, és évekig csak a székhely szerinti önkormányzatnak vallanak, miközben több városban is végeznek tevékenységet. Három: automatikusan választanak egyszerűsített HIPA-t, mert „kevesebb a papírmunka”, anélkül, hogy bárki végigszámolná, hogy ezzel valójában többet fizetnek-e. Négy: a HIPA-t nem építik be az árazásba és a fedezetszámításba, csak év végén, utólag kezelik, ezért folyamatosan alábecsülik a szükséges árakat. Öt: kizárólag a könyvelőre bízzák az egész kérdést, és soha nem kérnek érthető, üzleti nyelvre lefordított magyarázatot. A könyvelő feladata az, hogy jogszerűen bevallja az adót és adminisztrálja a kötelezettségeket; az, hogy a HIPA hogyan illeszkedik a vállalkozásod stratégiájába, már vezetői felelősség. Ha ezek közül akár egy pont magadra ismersz, akkor nem adótrükköket kell keresned, hanem először rendet tenni a gondolkodásodban: tisztázni, hogy hol, milyen formában és milyen logika mentén fizetsz iparűzési adót, és ezt hogyan építed be a cég mindennapi döntéseibe.

Hogyan építs rendszert az iparűzési adó kezelésére?

Az iparűzési adó körüli káosz nagy része abból fakad, hogy a vállalkozók ezt a témát „éves eseményként” kezelik: egyszer egy évben jön egy bevallás, egy fizetési határidő, valamit aláírsz, utalsz, aztán elfelejted. Ha rendszerben gondolkodsz, ezt teljesen máshogy csinálod. Először is: az év elején a könyvelőddel és – ha van – a pénzügyi vezetőddel leültök, és végignézitek, hogy a várható bevételi szint mellett milyen HIPA-terhekre számíthattok a különböző településeken. Másodszor: a controlling táblázatokban, árazási kalkulátorokban a HIPA alaptételként jelenik meg, nem „egyéb adó” címszó alatt eldugva. Harmadszor: évente legalább egyszer ellenőrzitek, hogy az iparűzési adózási mód (klasszikus vs. egyszerűsített, telephely-megosztás) még mindig optimális-e a jelenlegi struktúrához, vagy érdemes váltani. Negyedszer: a nagyobb beruházások, telephelynyitások, raktárbővítések előtt nem csak a bérleti díjat és a logisztikát számoljátok ki, hanem azt is, hogyan változik a HIPA-megosztás. Ötödször: ha marketingstratégiát, kampánytervet készítesz – például új piacra lépsz, új termékvonalat indítasz –, akkor a HIPA-t ugyanúgy beépíted a megtérülés-számításba, mint az áfát és a marzsot. Dajka Gábor tapasztalata szerint ahol az iparűzési adó tudatosan beépül a pénzügyi és stratégiai döntésekbe, ott a vállalkozó sokkal kevésbé érzi kiszolgáltatottnak magát az adórendszernek, és sokkal inkább képes a saját cégére fókuszálni, nem pedig a „kiszámíthatatlan” adóterhek miatti stresszre.

Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint

Ha őszinte akarok lenni, az iparűzési adó körüli panaszkultúra engem kevéssé érdekel. Nem azért, mert szeretem az adókat, hanem mert vállalkozóként a realitás a lényeg: van egy szabályrendszer, aminek a keretein belül kell jól játszanod. A HIPA ilyen szabály. Nem fog egyik napról a másikra eltűnni, és nem fogod „kiokoskodni” úgy, hogy ne kelljen fizetned, ha egyszer a tevékenységed beleesik a hatálya alá. A kérdés nem az, hogy tetszik-e neked az iparűzési adó, hanem az, hogy képes vagy-e annyira felelősséget vállalni a vállalkozásodért, hogy beépíted a gondolkodásodba. Aki ezen a ponton megbukik, az jellemzően más fontos dolgokat sem vesz komolyan: nem nézi a cash flow-t, nem kontrollálja a fedezetet, nem épít tartalékot. Aki viszont elfogadja, hogy az iparűzési adó ugyanúgy része a játéknek, mint a bér, az infláció vagy az energiaköltség, az sokkal nyugodtabb, racionálisabb döntéseket hoz. Ha kell, átstrukturálja a telephelyeit, ha kell, módosítja az árazást, ha kell, változtat az adózási formán – de mindezt tudatosan, számokra támaszkodva teszi. Én azt látom, hogy azok a magyar vállalkozók lesznek igazán sikeresek, akik nem abban reménykednek, hogy majd „valahogy megússzák” az adókat, hanem abban gondolkodnak, hogy hogyan tudnak a meglévő szabályok mellett is stabil, növekedő, profitábilis céget építeni. Ehhez pedig az iparűzési adó nem ellenség, hanem egy olyan tényező, amit bele kell rakni a stratégiai modellbe – nem több, nem kevesebb.

Ajánlott magyar videó/podcast

Ha szeretnél még gyakorlatiasabban gondolkodni a pénzügyi tervezésről és a vállalkozásod költségszerkezetéről – benne az iparűzési adóval –, ajánlom ezt a videómat:

Szakértő válaszol – gyakori kérdések

Kell iparűzési adót fizetnem, ha nincs nyereségem?

Igen, az iparűzési adó szempontjából nem az számít, hogy mennyi a nyereséged, hanem az, hogy van-e adóköteles árbevételed. A HIPA alapja a nettó árbevétel, amelyből bizonyos tételeket levonhatsz (ELÁBÉ, közvetített szolgáltatás, alvállalkozói teljesítések, anyagköltség stb.), de az, hogy a végén marad-e „profit”, a törvény szempontjából mellékes. Ha veszteséges vagy, attól még keletkezhet iparűzési adó-fizetési kötelezettséged. Gyakorlatban ez sok vállalkozót megüt, mert fejben a társasági adó logikájához szoktak: ott a nyereség a kiindulópont. HIPA-nál más a logika. Ezért fontos, hogy már az év elején számolj a HIPA várható összegével, és ezt beépítsd az árazásba, a kampánytervekbe, a cash flow-ba. Ha nem így teszel, akkor év végén az adó egy olyan plusz költségként jelenik meg, amelyre „nincs fedezet”, pedig valójában egész évben be kellett volna épülnie az árképzésedbe.

Érdemes-e minden kisvállalkozónak az egyszerűsített, sávos HIPA-t választani?

Nem, az egyszerűsített, sávos HIPA nem automatikusan jobb, hanem helyzetfüggő megoldás. Az biztos, hogy adminisztratív szempontból egyszerűbb, mert nem kell részletesen kiszámolni az adóalapot, elég az éves bevételt és az önkormányzati sávokat figyelni. De üzletileg akkor jársz vele jól, ha a te költségstruktúrád mellett a sávos módszerrel kapott fizetendő adó ténylegesen alacsonyabb, mint a klasszikus, árbevétel alapú számításnál. Ha például nagy árbevétel mellett kifejezetten magas a levonható tételek aránya (kereskedő vagy, erős beszerzési oldallal), akkor a klasszikus módszer sok esetben kedvezőbb. Ha inkább szolgáltató vagy, kis költséghányaddal és magas hozzáadott értékkel, akkor a sávos rendszer bizonyos sávokban akár kifejezetten előnyös lehet. A döntést nem érzésből kell meghozni, hanem szimulációval: a könyvelőddel számoljátok végig, hogy az adott évben a két módszerrel mekkora adó jön ki, és ne felejtsétek el figyelembe venni azt sem, hogy a bevételi sávhatárok elérésekor nagyobb „ugrások” lehetnek a HIPA-ban.

Miért fizetek különböző iparűzési adót, ha több településen van jelen a cégem?

Ha több településen van székhelyed, telephelyed, boltod, raktárad, akkor a HIPA-alapot meg kell osztani a települések között a törvényben meghatározott megosztási kulcs szerint, amely jellemzően a bérköltség és az eszközérték arányára épül. Ezután minden önkormányzat a saját rendeletében meghatározott HIPA-mértékkel számítja ki a rád eső adót. Ha az egyik településen 1 százalék az adómérték, a másikon 2 százalék, akkor az adóteher nem csak a bevételtől, hanem a megosztás arányaitól is függ. Magyar KKV-knál gyakori hiba, hogy a telephelyeket adózási szempontból „elfelejtik”, és csak a székhely szerinti önkormányzathoz vallanak, amíg valaki ezt szóvá nem teszi. Tudatosabb megközelítés az, ha már telephelynyitáskor megvizsgálod, hogy az adott városban milyen HIPA-szabályok vannak, és a teljes költségszerkezeti döntés részeként értékeled: logisztika, bérköltség, infrastruktúra, plusz HIPA – mind együtt adja ki a valós képet.

Mit jelent ez a magyar piacon, ahol a vevők ennyire árérzékenyek?

A magyar fogyasztók többsége árérzékeny, a vállalkozók pedig ebből kiindulva gyakran extrém alacsony árréssel dolgoznak, abban bízva, hogy a volumen kompenzál. Ebben a környezetben az iparűzési adó figyelmen kívül hagyása az egyik legnagyobb hiba. Ha az árazást úgy állítod be, hogy a HIPA-t nem veszed figyelembe, akkor az első adóév végén gyakorlatilag önmagadat bünteted: az a marzs, amiről azt hitted, hogy biztonságos, valójában jóval kisebb. Ezért mondom azt, hogy a HIPA-t nem szabad „külön életre” engedni. Határozd meg a célfedezeti szintet, számold ki, hogy az adott önkormányzati HIPA-mértékkel ez hogyan néz ki forintban, és csak utána állapítsd meg a listaárakat és a kedvezmények kereteit. Aki ezt megteszi, az ugyanúgy tud árérzékeny piacon működni, csak épp nem meglepetésszerű, hanem tudatos módon vállalja a terheit. Itt különösen hasznos, ha nem csak marketingben, hanem alapvető pénzügyi gondolkodásban is fejleszted magad – erről is szól az Online marketing és pszichológia című könyvem: a marketinget csak akkor lehet jól csinálni, ha érted a mögötte futó számokat.

Források

• 1990. évi C. törvény a helyi adókról (Htv.) – Nemzeti Jogszabálytár
• Pénzcentrum: Helyi iparűzési adó 2025 – útmutató a szabályokhoz
• Számpatikus: Az iparűzési adó alapja és kiszámítása – gyakorlati összefoglaló

Ha tetszett a cikk, támogasd a blogomat és vedd meg a könyvem.