DZ Reserve kontra Meta per, és miért érdekeljen egy magyar hirdetőt?

Ha 2015 és 2021 között valaha hirdettél Facebookon vagy Instagramon, szinte biztos, hogy találkoztál a hirdetéskezelőben a „Potential Reach”, azaz várható elérés mutatóval. Ez volt az a szám, ami azt sugallta, hány emberhez juthat el az adott kampányod, ha úgy állítod be, ahogy éppen tervezed. A DZ Reserve et al. v. Meta Platforms, Inc. néven futó csoportos per (class action) pontosan ezt a mutatót támadja, és azt állítja, hogy a Meta éveken át félrevezetően kommunikálta annak jelentését, amivel milliárdos nagyságrendű kárt okozhatott a hirdetőknek. A per az Egyesült Államokban fut, a kaliforniai szövetségi bíróságon, és jelenleg több millió hirdetőt foglal magába, akik Facebook- vagy Instagram-hirdetéseket vásároltak 2015. augusztus 15. és 2021. október 27. között.

A hivatalos értesítés szerint a csoportba (Class) minden olyan amerikai lakos – természetes személy és cég – beletartozik, aki ebben az időszakban legalább egy hirdetést vásárolt a Facebook hirdetéskezelő felületén (Ads Manager vagy Power Editor). A per lényegi állítása, hogy a „Potential Reach” a gyakorlatban nem embereket, hanem felhasználói fiókokat becsült, ezek között pedig voltak duplikált, inaktív és akár hamis profilok is. A felperesek szerint a Meta ennek tudatában hagyta, hogy a hirdetők „emberekre” következtessenek, és így a valósnál magasabb árakat fogadjanak el. A Meta természetesen mindezt vitatja, és azt állítja, hogy a mutató csak becslés volt, a számlázás pedig a tényleges megjelenésekre, kattintásokra, konverziókra épült, valós időben jelentett adatok alapján.

Miért fontos ez neked, ha Magyarországon hirdetsz? Egyrészt azért, mert sok hazai vállalkozás amerikai célközönséget is elér, illetve van, aki amerikai cégként hirdet – ők adott esetben jogilag is érintettek lehetnek. Másrészt – és szerintem ez a lényeg – ez az ügy tankönyvi példája annak, hogyan találkozik a platform logikája, az üzleti érdek és a marketingpszichológia. Egy ilyen per segít kijózanodni: a hirdetéskezelőben látott számok nem a valóság, hanem modellek a valóságról. A kérdés az, hogy te marketingesként és vállalkozóként mennyire vagy kritikus, és képes vagy-e a platform-mutatók mögé nézni. Erről szól ez a cikk: összefoglalom, mi történik a perben, mit állítanak a felek, és ami ennél is fontosabb, hogy a magyar KKV-nak milyen gyakorlati következtetéseket érdemes levonnia belőle a saját hirdetési stratégiájára nézve.

Mi az a Potential Reach, és mit jelentett valójában a hirdetőknek?

A „Potential Reach” a Facebook/Meta ökoszisztémában egy olyan becslés, amely azt mutatja, hogy az általad megadott célzás (ország, életkor, érdeklődési kör, elhelyezés stb.) mellett nagyjából hány felhasználóhoz juthat el a hirdetésed. A felület ezt a számot hosszú éveken át „people”, azaz „emberek” formájában mutatta, így az átlagos hirdető fejében ez úgy rögzült, hogy ennyi egyedi ember van a célpiacán, akit a platform képes elérni. A per lényege pedig az, hogy a felperesek szerint ez a szám nem embereket, hanem fiókokat jelzett – azaz ha egy embernek több fiókja volt, vagy ha egy fiók valójában bot, akkor ez felfújta a becsült elérést.

Fontos megérteni, hogy minden nagy platform valamilyen formában becslésekkel dolgozik. A kérdés nem az, hogy léteznek-e becslések – ez elkerülhetetlen –, hanem az, hogy a becslés jelentését mennyire kommunikálják egyértelműen a hirdetők felé. A Meta álláspontja szerint ők részletesen jelezték, hogy a mutató becslés, és azt is, hogy bár igyekeznek „deduplikálni” a felhasználói fiókokat, maradhatnak duplikált vagy hamis profilok, amelyek torzíthatják a számot. A felperesek viszont azt mondják: a gyakorlatban a legtöbb hirdető ezt úgy értelmezte, mintha ez egy megbízható, ember-alapú piacméret lenne, ami alapján dönthet az ajánlatokról, napi költségkeretről, stratégiáról; és a Meta belső anyagai szerint a cég pontosan tudta, hogy ez az értelmezés sokszor messze állt a valóságtól.

Marketingpszichológiai szempontból a „Potential Reach” tipikus „nagy szám”: érzelmileg megnyugtató látni, hogy a rendszer szerint „3 100 000 ember” elérhető. Az ilyen szám azt az érzetet kelti, hogy hatalmas piacra lősz, és ebből „csak” ki kell hasítani a saját szeleted. A gond ott kezdődik, ha a hirdető elkezdi túlértékelni ezt az indikátort, és nem nézi mellette a valódi teljesítménymutatókat: hányan látták ténylegesen, milyen gyakorisággal, mennyire relevánsak, hogyan viselkedtek a weboldalon, lett-e belőlük vásárlás, és mekkora haszonnal. A „Potential Reach” legjobb esetben is előszobája a valós eredményeknek; komoly gond akkor van, ha platform, ügynökség és hirdető is úgy kezdi kezelni, mintha maga lenne az eredmény.

Mit állítanak a felperesek a Meta ellen?

A DZ Reserve és a többi felperes két fő jogi állítással él Kalifornia állam joga alapján: csalárd félrevezetés (fraudulent misrepresentation) és csalárd elhallgatás (fraudulent concealment). Röviden: szerintük a Meta tudta, hogy a „Potential Reach” mutató jelentősen túlbecsüli a valóságos, egyedi emberekből álló célközönséget, mégsem tette meg a szükséges lépéseket, hogy ezt egyértelműen, közérthetően kommunikálja, illetve hogy a mutató elnevezése és megjelenítése ne lehessen félreérthető. A nyilvánosan elérhető bírósági dokumentumok és jogi beszámolók szerint a felperesek azt állítják: belső elemzésekben már jóval a per előtt felmerült, hogy bizonyos piacokon a „Potential Reach” akár 200–400%-kal is felülbecsülheti a valós népességet, és erről magas szintű vezetők is értesültek.

A felperesek érvelése szerint, ha a Meta pontosabban, érthetőbben kommunikálja a mutató természetét – vagy adott esetben korrigálja vagy visszavonja –, akkor a hirdetők másképp döntöttek volna a költéseikről. Lehet, hogy kevesebbet költenek, eltérő célzásokat választanak, szigorúbban tárgyalnak a platformmal vagy ügynökségeikkel, esetleg más csatornák felé csoportosítanak át keretet. A kár itt nem kizárólag abban mérhető, hogy „nem ennyien látták a hirdetést”, hanem abban, hogy a hirdető milyen döntéseket hozott egy számmal kapcsolatban, amelyről azt hitte, hogy a piac méretét tükrözi, miközben a felperesek szerint ez inkább egy felfújt, fiók-alapú becslés volt.

A keresetben ráadásul nem csupán technikai vagy kommunikációs figyelmetlenséget emlegetnek, hanem tudatos magatartást: azt állítják, hogy belső szinten felmerült a mutató korrekciója, szigorítása, átalakítása, de ez üzleti okokból halasztódott vagy maradt el. A hivatalos kommunikációban mindezt egyszerűen így foglalják össze: a Meta felfújta a hirdetések potenciális elérésére vonatkozó számokat, és ezzel prémium árat tudott érvényesíteni azokra a felületekre, amelyek valójában kevesebb, vagy rosszabb minőségű (duplikált, hamis) felhasználóhoz jutottak el. A per tétje hatalmas: egyes becslések szerint több milliárd dolláros kártérítésről lehet szó, és nagyságrendileg 7 milliárd dollárnyi potenciális kárigény is megjelent már a nyilvános anyagokban.

Hogyan védekezik a Meta, és mit érdemes ebből észben tartani hirdetőként?

A Meta álláspontja következetes: szerintük nem történt jogsértés, a „Potential Reach” minden esetben becslés volt, nem ígéret. A cég hangsúlyozza, hogy a hirdetőket nem a „Potential Reach” alapján számlázták, hanem tényleges eredmények – megjelenések, kattintások, konverziók – alapján, amelyeket a rendszer valós időben jelentett. A hivatalos értesítésben is szerepel, hogy a Meta kifejezetten jelezte: bár igyekeznek kiszűrni a duplikált fiókokat, a felhasználók egy része több fiókkal is rendelkezhet, és ez befolyásolhatja a becsléseket. Ebből kiindulva azt állítják, hogy a hirdetők tudhatták: a „Potential Reach” nem precíz, népszámlálás-szerű adat, hanem hozzávetőleges indikátor, és a fontos döntéseket úgyis a tényleges eredmények, nem pedig a becsült elérés alapján kell meghozni.

Jogilag a Meta egy másik vonalon is védekezik: a cég szerint a hirdetők különböző módon használták a mutatót, más-más mértékben támaszkodtak rá, ezért nem helyes az egész hirdetői populációra kiterjeszteni a felelősséget egységes „Class”-ként. Ezt az érvelést azonban az amerikai fellebbviteli bíróság (9th Circuit) 2024-ben elutasította, és helyben hagyta az elsőfokú bíróság döntését, amely megengedte, hogy a per csoportos formában folytatódjon. A Meta ezt még a Legfelsőbb Bíróság elé vitte, de 2025 januárjában a Legfelsőbb Bíróság megtagadta az ügy befogadását, így marad a csoportos per.

Hirdetőként a legfontosabb tanulság nem jogi, hanem stratégiai: a platform úgy érvel, hogy neked úgyis a valós eredményekre kell figyelned, nem az előzetes becslésekre. Ebben részben igazuk van, de érdemes kimondani a kellemetlenebb részt is: amikor a kampányod tervezésénél a rendszer mutat neked egy nagy számot „emberekre”, akkor az óhatatlanul befolyásolja az elvárásaidat, a költségkeretedet, sőt, akár azt is, hogy melyik platformra szánsz nagyobb szerepet a mixben.

Ha a hirdető vakon elhiszi a platform minden számát, akkor nem marketingstratégiát épít, hanem reménykedik – és a remény nem üzleti modell. – Dajka Gábor

Kik tartoznak a Class-ba, és mit tehetsz, ha érintett vagy?

A hivatalos definíció szerint a Class tagja minden olyan amerikai lakos (magánszemély vagy bejegyzett cég), aki 2015. augusztus 15. és 2021. október 27. között legalább egy hirdetést vásárolt a Meta felületein (Facebook vagy Instagram) a Facebook Ads Manager vagy Power Editor használatával. A mostani értesítési szakasz célja, hogy ezek az érintettek eldönthessék: benne akarnak-e maradni a Class-ban, vagy inkább kizárják magukat (opt-out), és külön, egyedi perrel próbálkoznak. A legfrissebb, 2025 májusi közlemények szerint az önkéntes kizárás (exclusion) határideje 2025. július 28. – aki eddig a dátumig jelzi, hogy nem kíván a Class része lenni, arra a későbbi ítélet nem lesz kötelező, viszont nem is részesülhet egy esetleges kártérítésből.

A per menetrendje mozog: eredetileg 2025. október 14-re tűzték ki az esküdtszéki tárgyalást, később azonban a bíróság időpontot módosító rendelkezéseket hozott, és 2025 végére újabb meghallgatást írt ki a további menetrend tisztázására. A cikk írásakor nincs jogerős ítélet, nincs jóváhagyott egyezség, és nincs garantált kifizetés sem. Ez azt jelenti, hogy akkor is, ha benne maradsz a Class-ban, könnyen lehet: nem kapsz pénzt, vagy a kártérítés kisebb lesz, mint amire sokan számítanak.

Magyar vállalkozóként akkor lehetsz érintett, ha amerikai cégként (pl. LLC, Inc.) hirdettél, és a cég az Egyesült Államokban bejegyzett és ottani rezidensnek számít, vagy ha magánszemélyként amerikai lakosként hirdettél. Ha kizárólag magyar entitásként futott a fiókod, csak Magyarországon vagy az EU-ban vagy jelen, akkor nagy valószínűséggel nem tartozol a Class-ba. Mivel a pontos jogi minősítés egyedi körülményektől függ, fontos kimondani: ez a cikk nem jogi tanácsadás. Ha úgy sejted, hogy a te céged amerikai joghatóság alá tartozhat, érdemes amerikai ügyvéddel konzultálnod, és átnézetned vele a hivatalos hosszú értesítést (Long Form Notice), amely minden részletet tartalmaz a kizárás módjáról, határidejéről, és arról, hogy milyen következményekkel jár, ha benne maradsz a Class-ban.

Mit tanulhat egy magyar KKV a platform-mutatók pszichológiájáról?

A per legfontosabb üzenete szerintem nem az, hogy „a Meta rossz”, hanem az, hogy a platform által mutatott számokhoz hogyan viszonyul a hirdető. A „Potential Reach” ügy tankönyvi példája annak, hogyan találkozik a technikai mérés, az üzleti érdek és az emberi agy torzításokra hajlamos működése. A hirdető legtöbbször nem adatkutató, hanem vállalkozó: időhiányban dönt, stressz alatt, miközben az agya a kognitív torzítások teljes eszköztárát beveti. Ilyen például a tekintély-torzítás (ha a platform mondja, biztos úgy van), a megerősítési torzítás (azt a számot hiszem el, ami igazolja, hogy nagy piacra lőttem), vagy az optimizmus-torzítás (úgyis jól fog menni, mert nagy a potenciális elérés). A nemzetközi szakirodalom évek óta leírja, hogy az online hirdetési piac tele van mérési bizonytalanságokkal, rossz adatminőséggel és különböző fokú csalásokkal, még a legnagyobb szereplők mellett is.

A magyar KKV-k jelentős része ráadásul tőkehiányos, és sokszor „mindent egy lapra” tesz fel: egy-egy kampányra fordított pár százezer forintjukról azt remélik, hogy „végre beindítja a vállalkozást”. Ebben a lelkiállapotban egy nagy „Potential Reach” szám könnyen válik kapaszkodóvá. De attól, hogy a platform szerint akár egymillió embert is elérhetsz, még nem lesz egymillió ember, aki hajlandó nálad vásárolni; és főleg nem lesz egymillió olyan embered, aki fizetőképes, és illik a célcsoportod pszichológiai profiljába. Erről részletesen írok az Online Marketing és Pszichológia című könyvemben is: a reklámpszichológia egyik alapja, hogy a fogyasztó nem „adatpont”, hanem személyiség, motivációkkal, félelmekkel, belső narratívákkal. Ha a vállalkozó csak a számot látja, és nem érti a mögötte lévő pszichés valóságot, akkor könnyen csalódik, frusztrált lesz, és a platformot hibáztatja, miközben a saját döntései is hozzájárultak a kimenetelhez.

A DZ Reserve kontra Meta per jó alkalom arra, hogy a magyar hirdető átgondolja: mennyire akar támaszkodni vakon a platformokra, és mennyire akar saját mérési rendszert, saját gondolkodási keretet kiépíteni.

Az a vállalkozó, aki csak azt nézi, mit mutat a hirdetéskezelő, és nem épít saját visszajelző rendszert, valójában a platformra bízza a pénzügyi jövőjét. – Dajka Gábor

Ha komolyabban veszed az adatokat, mint a platform, amelyiknek az érdeke az, hogy minél többet költs, akkor egy lépéssel máris előrébb jársz a piacon.

Hirdetési mérőszámok, amelyekben sokan túlzottan megbíznak

A „Potential Reach” csak a jéghegy csúcsa. Az online hirdetési rendszerek tele vannak olyan mérőszámokkal, amelyeket a rendszer szívesen kiemel – mert jól mutatnak –, de amelyek önmagukban kevés üzleti információt hordoznak. Ide sorolható a puszta elérés (reach), a megjelenésszám (impressions), a kattintási arány (CTR), az interakciók száma (like, megosztás, komment), vagy bizonyos „relevance score”-jellegű mutatók. Ezek mind használhatók, de csak akkor, ha pontosan érted, mit jeleznek, és mit nem jeleznek. Az alábbi táblázatban összefoglalom néhány tipikus mérőszám gyenge pontját és azt, mire érdemes helyette koncentrálni:

Az asztalra tett pénzt nem a kattintások száma, hanem a profit mértéke dönti el. A DZ Reserve kontra Meta per csak ráerősít arra, amit sokan eddig is tudtak, de nem vettek elég komolyan: a platform-mutatók egy része inkább marketing az oldal felé, nem a te vállalkozásod érdekében született. Ha a saját rendszereidben nem méred, mely kampány mennyi nyereséget termel, mennyi ügyfelet hoz, és ezek az ügyfelek mennyi ideig maradnak nálad, akkor hiába bármilyen bírósági ítélet – a csalódásaid egy része továbbra is abból fakad majd, hogy rossz számokra figyelsz.

Gyakorlati lépések: hogyan használd a Meta-per tanulságait a saját marketingedben?

A DZ Reserve kontra Meta per jó apropó arra, hogy átnézd a teljes hirdetési rendszeredet, és kijelöld, mire építed a döntéseidet. Az első lépés: tisztázd magadban, hogy a platform-mutatók közül melyeket tekinted „előrejelzésnek” és melyeket „eredménynek”. A „Potential Reach” és a hozzá hasonló becslések az előrejelzés kategóriába tartoznak – ezek segíthetnek abban, hogy lásd, nagyjából mekkora tömegeket céloz meg a kampányod, de soha nem szabad úgy kezelni őket, mintha készpénzt jelentenének. Ezzel szemben a saját statisztikáid – bevétel, profit, ügyfélszám, ügyfélélettartam – valós eredmények. Ezeket nem a Meta fogja helyetted elemezni, hanem neked kell felépíteni olyan mérést, amely visszahozza a fókuszt a pénzáramlásra.

• Használj saját analitikát (pl. Analytics, szerveroldali mérés, CRM), és ne kizárólag a hirdetéskezelő számaira támaszkodj.
• Kapcsold össze a kampányadatokat a pénzügyi adatokkal: nézd meg kampányonként a nettó profitot, nem csak a ROAS-t.
• Építs olyan dashboardot, ahol egyértelműen látod: melyik hirdetés hoz új, ismétlő és nagy értékű ügyfeleket.
• Kísérletezz fokozatosan: ha növeled a költést, mindig mért lépésről lépésre, ne ugorj hirtelen nagy összegekre egy „ígéretes” mutató alapján.
• Ügynökséggel dolgozva rögzítsétek szerződésben, hogy mely mutatók alapján ítélitek meg a teljesítményt, és ezek közül hány kapcsolódik közvetlenül a bevételhez.

Ha igazán komolyan veszed a tanulást, akkor nem csak a platformokra figyelsz, hanem magára a fogyasztóra is. Az Online Marketing és Pszichológia című könyvemben részletesen bemutatom, hogyan épül fel a vásárlói döntési folyamat, hogyan hat a figyelemhiányos környezet a konverzióra, és milyen pszichológiai mechanizmusok torzítják a fogyasztói és a vállalkozói gondolkodást. A Meta-per egyik tanulsága számomra az, hogy a magyar hirdetőknek még jobban kell érteniük a saját célcsoportjukat: ha pontosan tudod, milyen problémákkal, félelmekkel, vágyakkal érkezik az ügyfeled, akkor egy túlzó „Potential Reach” szám már nem fog elcsábítani – helyette azt kérdezed: ebből mennyi az, aki reálisan illik a Buyer Persona profilodba, és milyen üzenetekkel tudsz valódi döntést kiváltani.

Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint

Ha félretesszük a jogi részleteket, a DZ Reserve kontra Meta per üzenete nagyon egyszerű: a platform nem a barátod és nem az ellenséged, hanem egy üzleti szereplő, amely a saját érdekei szerint alakítja a termékeit és a kommunikációját. A hirdető felelőssége az, hogy ne legyen naiv. Aki vakon hisz egy mutatóban, az nem hirdet, hanem szerencsejátékot játszik. Az a vállalkozó, aki kritikusan gondolkodik, ellenőriz, mér, és hajlandó elfogadni, ha saját döntései is hozzájárultak a kudarchoz, az hosszú távon előnyben lesz – függetlenül attól, hogy milyen ítélet születik ebben a perben.

Szerintem a következő évek nagy versenyelőnye nem az lesz, hogy ki tud még több pénzt elégetni a Meta vagy bármely más platform hirdetési rendszerében, hanem az, hogy ki tudja jobban összekötni a pszichológiát, a pénzügyet és a stratégiát. Aki érti a fogyasztó lelki működését, annak a „Potential Reach” csak egy szám a sok közül, nem pedig kapaszkodó. Aki érti a pénzügyi összefüggéseket, az egy per kapcsán nem csak azt kérdezi, hogy „jár-e majd pénz”, hanem azt is, hogy mit kell máshogy csinálnia a saját cégében, hogy a jövőben ne függjön ennyire egyetlen platformtól. Aki pedig stratégiailag gondolkodik, az már ma elkezdi építeni a saját médiáját, listáit, közösségét – hogy holnap ne egy becslés döntsön a bevételeiről, hanem egy tudatosan felépített rendszer.

Ha csak egy mondatot viszel magaddal ebből a cikkből, akkor legyen ez:

A platformok számai mindig érdekalapú narratívák – a te dolgod, hogy melléjük tedd a saját, valóságos számaidat, és azok alapján dönts. – Dajka Gábor

Szakértő válaszol – gyakori kérdések

Részt vehetek a perben, ha Magyarországról hirdettem Facebookon vagy Instagramon?

A Class definíciója amerikai lakosokra vonatkozik: olyan magánszemélyekre és cégekre, amelyek az Egyesült Államokban minősülnek rezidensnek, és 2015. augusztus 15. és 2021. október 27. között Meta-felületeken hirdettek. Ha kizárólag magyar cégként, magyar vagy európai székhellyel hirdettél, nagy valószínűséggel nem tartozol a Class-ba. Ha azonban van amerikai céged, bankszámlád, adószámod, vagy amerikai lakosként hirdettél, akkor érdemes egy amerikai ügyvéddel konzultálnod, aki a konkrét körülményeid alapján meg tudja mondani, érintett vagy-e.

Ha a Class tagja vagyok, automatikusan kapok pénzt?

Nem. A per jelenleg folyamatban van, nincs jogerős ítélet és nincs jóváhagyott egyezség. Ez azt jelenti, hogy a pénz kimenetele bizonytalan: lehet, hogy a felperesek nyernek és jelentős kártérítés születik, lehet, hogy kisebb összegben egyeznek meg, és az is lehet, hogy a Meta nyer, és egyáltalán nem lesz kifizetés. Ha a Class tagja vagy és benne maradsz, akkor annyit érsz el biztosan, hogy ha lesz kártérítés, jogosult lehetsz egy részére. A konkrét összeg azonban sok mindentől függ: mekkora lesz az összes kártérítés, hány hirdető között oszlik meg, és milyen adminisztratív feltételekhez kötik a kifizetést.

Mi az az „opt-out” (kizárás), és miért döntene így bárki?

Az „opt-out” azt jelenti, hogy írásban jelzed: nem kívánsz a Class tagja lenni. Ebben az esetben a rád nézve nem lesz kötelező az ítélet, nem kapsz pénzt a csoportos perben, de megmarad a jogod, hogy külön, egyedi perben pereld a Metát hasonló jogcímen. Tipikusan nagyobb, komplexebb hirdetők szoktak élni ezzel az eszközzel, akik úgy gondolják, hogy egyedileg, külön ügyként jobb esélyük van jelentősebb kártérítésre, vagy saját tárgyalási pozíciót akarnak kialakítani. Egy átlagos KKV-nak a gyakorlatban ritkán éri meg az egyedi per, mert költséges és bonyolult, de ezt mindig egyedileg, jogi tanácsadóval kell mérlegelni.

Biztonságos-e továbbra is Facebookon és Instagramon hirdetni ezek után?

A per önmagában nem teszi „veszélyessé” a Metát mint hirdetési csatornát, viszont jó alkalom arra, hogy kijózanodj: a platform által mutatott számok nem az igazság egyetlen forrásai. A kérdés nem az, hogy „biztonságos-e” hirdetni, hanem az, hogy okosan hirdetsz-e. Ha van stratégiád, mérsz, elemzel, kritikusan viszonyulsz a mutatókhoz, és nem csak egy csatornára építesz, akkor a Meta továbbra is nagyon erős eszköz lehet. Ha viszont gyors csodát vársz egy pár kattintással létrehozott kampánytól, és közben nem érted a fogyasztóid döntési folyamatait, akkor bármelyik platformon csalódni fogsz – nem a per miatt, hanem a stratégiád hiánya miatt.

Mit jelent ez a magyar piacra nézve – kell tartanunk hasonló perektől Európában?

Az európai jogi környezet más logikára épül, mint az amerikai class action rendszer, de a trend egyértelmű: a szabályozók, fogyasztóvédelmi hatóságok és bíróságok egyre érzékenyebbek a digitális piacok átláthatóságára, a mérési gyakorlatokra és az adatkezelésre. Ez a per inkább hírnöke annak, hogy a nagy platformok adatainak hitelessége, értelmezése és kommunikációja egyre komolyabb vizsgálat alá kerül világszerte. Magyar vállalkozóként nem az a reális kérdés, hogy „mikor lesz ugyanilyen per itthon”, hanem az, hogy fel tudsz-e építeni olyan marketing- és pénzügyi rendszert, amely akkor is működik, ha egy-egy csatorna megváltoztatja a szabályokat, a mérési logikát vagy akár a jogi környezetet.

Ajánlott magyar videó/podcast

Ehhez a témához különösen jól illeszkedik az a videóm, amely a vásárlói döntési folyamatról és a konverziók félreértéséről szól – pontosan arról, hogyan szakad el a platformok által mutatott szám a valós üzleti eredménytől.

Források

• Facebook Potential Reach Class Action – hivatalos értesítő oldal
• Reuters – US Supreme Court rebuffs Meta bid to avoid advertisers’ lawsuit
• Tanya Y. Berger-Walliser, „Online Advertising, Deception, and Consumer Protection” – in: The Oxford Handbook of Online Advertising and Consumer Protection

Ha tetszett a cikk, támogasd a blogomat és vedd meg a könyvem.