Éttermeknek SEO tippek

Ha ma valaki éhes egy városban, nem a járdáról fordul be az első ismerős portálon: a telefonjába néz. „Nyitva most”, „közelben”, „menü”, „árak” – ezek a kulcsok nyitják a kasszát. Aki ezt a valóságot megérti, nem a dekorra, hanem az adatstruktúrára, nem a „szájhagyományra”, hanem a kereső és a térképek ökoszisztémájára optimalizál. Étteremmarketingben három téves biztonságérzet tartja vissza a növekedést: először is a régi vendégkörre való túlzott támaszkodás (ők kevesebbet keresnek, mert már tudják, hol vagy), másodszor a közösségi média organikus elérése (jó, de megbízhatatlanul ingadozó), harmadszor a futárplatformokra bízott forgalom (hasznos kiegészítés, mégis kiszolgáltat a jutalékoknak és a ranking-nek). Az asztalodhoz vezető út ma a keresőből indul, és a konverzió ott dől el, ahol a vendég egyetlen mozdulattal tárcsáz, navigál, vagy rendel – a saját csatornádon. Dajka Gábor tapasztalata szerint az éttermi márka „digitális fizikai jelenléte” (név–cím–telefonszám és nyitvatartás konzisztenciája, étlap és árak áttekinthetősége, foglalási és rendelési útvonal egyértelműsége) a legalacsonyabb kockázatú bevételnövelő befektetés, mert egyszerre javítja a keresőbeli láthatóságot, az élményközpontú közösségi tartalmak teljesítményét és a futárplatformokon kívüli saját rendelési arányt. Aki ezt rendszerszinten építi, kevésbé lesz kiszolgáltatott a szezonális keresletnek és a hirdetési árfolyamok szeszélyének, és stabilabban tölti meg az estéket akkor is, amikor a környék többi helye félházzal működik. A következő szakaszok nem trükkök listája, hanem egy működő üzemi modell részletes térképe: hogyan lesz a digitális érintkezési pontokból egységes vendégszerző gépezet, amelyhez a kreatív tartalom és a helyi SEO nem dísz, hanem meghajtás.

Alapok: a helyi jelenlét rendszere

Az éttermi online marketing alapszintje négy egymásba harapó fogaskerék: weboldal, Google‑profil, közösségi felületek és rendelési/foglalási csatornák. A weboldal akkor jó, ha a mobilos első benyomás 3 másodpercen belül választ ad a három alapkérelemre: „Mi ez a hely?” (egyértelmű pozicionálás: konyha, ársáv, különlegesség), „Mit és mennyiért adnak?” (áttekinthető, gyorsan tölthető menü képekkel és árakkal), „Hogyan jutok hozzá?” (egy mozdulat: foglalás, elvitel, kiszállítás). Az étlap PDF-be zárása helyett gyors, oldalon belüli szekciókat érdemes készíteni; a nyitvatartást automatizáltan frissíteni ünnepnapokon; a címhez kattintható útvonalat és parkolási infót adni; a telefonszámot „tap‑to‑call”-ként megjeleníteni; a CTA-kat („Foglalok asztalt”, „Rendelek elvitelre”) a hajtás felett elhelyezni. A Google‑profil (Business Profile) a városi láthatóság életereje: itt dől el, hogy „nyitva most” és „közelben” kulcsszavakra hány alkalommal mutat téged a térkép. Precíz kategória (fő- és alkategória), pontos cím és szolgáltatási körzet, egységes NÉV–CÍM–TELEFON (NAP) a weben mindenhol, aktuális fotók (belső tér, fogások, terasz, bejárat), és strukturált attribútumok (pl. vegetáriánus opció, kutyabarát, akadálymentes) – mind olyan jelek, amelyekkel a rendszer könnyebben párosít téged a környéken felmerülő igényekkel. A közösségi csatornák célja nem csupán az étvágykeltés, hanem a „bizonyítékok” folyamatos publikálása: naprakész képek, sztorik, vendégvélemény‑részletek, rövid videók a konyháról és tálalásról, napi ajánlatok és események. A rendelési/foglalási csatornák kapcsán a szabály egyszerű: a saját tulajdonú csatornát (saját webes rendelés, saját telefonos csapat) mindig tedd egy klikkel közelebb a vendéghez, mint a jutalékos platformokat; a platformok jó források, de ne ők birtokolják a törzsvendégeidet. Az igazi differenciáló erő a logikai ív: a Google‑profilból egyenesen a releváns aloldalra, onnan egyetlen akadálytalan lépéssel a foglalásig vagy a kosárig; se reklámzaj, se felesleges kérdések. Ez a „nagy kép” – most nézzük meg, miből épül fel a mindennapi gyakorlat.

Közösségi média: sztori, amely a kasszában végződik

A közösségi médiát sokan ételfotók pillanatnyi tüzijátékának tekintik, pedig a jó éttermi tartalom szerkesztőségi fegyelemmel készül. Heti ritmusban érdemes gondolkodni: hétfőn sztori és rövid videó a konyhai előkészületekről (friss alapanyagok, szezonális érkezések), kedden személyzetfókusz (szakács, sommelier, barista: arc és hang), szerdán horgonypost (a „signature” fogás megvilágítása: mi a technika, mi a történet), csütörtökön közösségi bizonyíték (vendégidézet, felhasználói fotó jóváhagyással), pénteken hétvégi akusztika (zajszint, hangulat, élőzene, naplemente teraszról), szombaton esemény/asztalfoglalás sürgős „utolsó férőhelyek” jelzéssel, vasárnap pedig házias, lassabb tempó – például brunch‑koncepció kulisszatitkai vagy családi csomag elvitelre. A narratíva lényege, hogy a néző agyában létrejöjjön a „következő lépés” élménye: a poszt végén mindig legyen mikro‑CTA a kontextushoz illesztve („Foglalj 2 kattintással”, „Kérd elvitelre 20 perc múlva”). A képi világban a természetes fény és a valós textúrák többet érnek, mint a túlfényelt stock‑hangulat; a mozgó tartalmaknál a rövid, „szerviz‑ritmust” idéző vágás, a párolgó felület és a vágódeszka hangja többet mond, mint a beállított reklám. Dajka Gábor tapasztalata szerint az éttermi közösségi jelenlét három pilléren áll stabilan: 1) saját tartalomkönyvtár legalább 50–80 jó minőségű képpel és 10–15 rövid formátumú videóval, 2) vendég‑UGC (felhasználói tartalom) következetes újraposztolása engedéllyel és kredittel, 3) aktív, gyors válaszidő a kommentekre és üzenetekre (15–60 percen belül a csúcsidőben). Ha ez a három együtt mozog, a közösségi forgalom nem csupán like‑okban jelentkezik, hanem mérhető foglalásokban és elviteli rendelésekben is – mert a néző nem csupán néz, hanem megkapja az utat a következő lépéshez, ami már az üzlet.

• Poszt‑mix irányszámok: 40% fogás/ital fókusz, 25% csapat és kulisszák, 20% vendégvélemény és közösségi bizonyíték, 15% promóció/akció.
• Sztori‑ritmus: napi 3–7 rövid történet a nyitvatartási idősávokhoz igazítva (ebéd/esti csúcs előtt és közben).
• Videók: 12–45 másodperc, felirat nélkül is érthető, végén mikro‑CTA.

Értékelések és hírnévkezelés: a „kölcsönzött bizalom” ipari szintje

Az éttermi döntésekben a társadalmi bizonyíték súlya óriási: a vendég az ismeretlen helyet „kölcsönzött bizalommal” próbálja ki, amelyet a térképes értékelések, fotók és friss vélemények adnak. A cél nem a csillagok kozmetikázása, hanem a volumen, a frissesség és a válaszminőség stabil fenntartása. Működő rendszer: minden asztalnál (vagy elviteli rendelésben) érkezés után 2–6 órával automatikus, személyes hangú üzenet megy (QR‑kártya az asztalon + CRM‑alapú follow‑up) – nem könyörög, hanem kér: „Volt egy kedvenc fogásod? 10 másodpercben örülünk a visszajelzésednek.” A frontszemélyzetnél rituálévá tesszük a „három perc a tányér letétele után” ellenőrzést, mert az időben észlelt hiba a legjobb védelem a negatív értékelés ellen; a menedzseri zárás része az aznapi új értékelések átnézése és a válaszok megírása. A negatív visszajelzésre adott reakció nem PR‑szöveg, hanem operatív felelősségvállalás: rövid bocsánatkérés konkrétumokkal, helyben adott vagy későbbre biztosított jóvátétel, és a folyamatjavítás rövid leírása (pl. „aznap új beszállítót teszteltünk, visszaálltunk a megszokott alapanyagra”). A dicséretre adott válasz is stratégiai: neveket említünk („Marci készítette a somlóit”), mert ezzel belső elismerést is kommunikálunk, és a csapat motivációja nő. Dajka Gábor tapasztalata szerint havi 30–50 új, tartalmas értékelés már látványosan emeli a bejövő hívások és útvonal‑kérések számát, ha a fotófeed friss, a nyitvatartás pontos, és a profil elemei teljesek. A cél nem az 5,0‑ás átlag (az gyanús), hanem a 4,5–4,8 közötti stabil tartomány sok friss véleménnyel és válasszal – ez azt üzeni: élő a hely, lüktet, és törődik a vendéggel. A hírnévkezelés végső értelme nem az, hogy „szebb legyen a kirakat”, hanem az, hogy visszacsatolja a konyha és a szerviz valóságát az üzleti döntésekhez: mi megy, mi nem, hol kell változtatni, miért nehéz a péntek este desszertje, és mire vágyik a környék hétfőn ebédidőben.

Helyi SEO technika: az alapoktól a versenyelőnyig

Az éttermi helyi SEO-ban ritkán van „ezüstgolyó”. Aki tartósan az első három találat közé akar kerülni a térképen és az organikus listában, annak a kereső és a vendég szemével egyaránt hibátlan képet kell adnia. A helyzet egyszerre technikai és tartalmi: a Google‑nek strukturált, konzisztens adat kell ahhoz, hogy pontosan értse, ki vagy és hol szolgálsz ki vendéget; a felhasználónak pedig kézzelfogható haszon, azonnali döntéstámogató részletek és gördülékeny élmény. Az éttermi honlapon ez úgy néz ki a gyakorlatban, hogy minden kulcselem a látványvonalba kerül (asztalfoglalás gomb, menü, nyitvatartás, elérhetőség, irányítótű), mobilon első helyen áll a cselekvés (call, directions, book/order), a képek gyorsan töltenek, és az információk egységesek minden nyilvános felületen. A Google Business Profile ápolása nem adminisztráció, hanem a digitális kirakatod: elsődleges kategória, releváns másodlagos kategóriák, szolgáltatás‑/konyhatípus‑tétellista, aktualizált nyitvatartás (ünnepnapokra külön is), asztalfoglaló és rendelési linkek bekötve, rövid leírás, heti posztok, Q&A megválaszolva, üzenetek bekapcsolva, képek és rövid videók naprakészen. A honlapon strukturált adat (JSON‑LD) jelzi, hogy helyi vállalkozás vagy étterem vagy (LocalBusiness/Restaurant), a menü és az allergéninformáció könnyen olvasható és kereshető, a cím pedig nem csak szöveg, hanem klikkelhető térképlink. A képek neve, alt‑szövege és környezete a helyi kulcsszavakat természetesen hordozza (például „pizza kemencéből 7. kerület – Dohány utca”), de itt a mérték és a józan ész számít: nem kulcsszóhalmozás, hanem valós, helyspecifikus tartalom. A technikai minimum ma már kötelező: mobil‑first reszponzivitás, gyors első festés (LCP), felugrók helyett finom mikrointerakciók, és olyan oldalszerkezet, amely egy kattintással elérhetővé teszi a rendelést, a foglalást és a kapcsolatfelvételt. A lényeg nem az, hogy „SEO‑barát” legyél, hanem az, hogy minden egyes elem közelebb vigyen a vendég döntéséhez – különösen a „közelben” jellegű kereséseknél, amikor a szándék erős és az időablak rövid.

Strukturált adatok és NAP‑konzisztencia: gépnek olvasható valóság

Az étteremmarketing egyik legkevésbé látványos, mégis legnagyobb megtérülésű beavatkozása az adatok „elvarrása”: mindent pontosan ugyanúgy, ugyanazzal a formátummal, ugyanazzal az írásmóddal közölni minden nyilvános profilban és a honlapon. Ezt hívjuk NAP‑konzisztenciának (Name‑Address‑Phone). A keresőmotorok valós entitásokat térképeznek fel; ha három különböző címváltozat, kétféle cégnév és több telefonszám kering az interneten, a találatok hígulnak, a bizalom csökken, a rangsorolás gyengül. Itt nem elég „nagyjából jó” adat, az egyezőség a kulcs: a rövidítés, az ékezet, a házszám, a lépcsőház, a cégjogi forma – minden. A honlapon JSON‑LD‑ben jelöld a vállalkozást és az étterem entitást (LocalBusiness/Restaurant), add meg a nyitvatartási időket, az árkategóriát, a konyhatípust, a földrajzi koordinátákat, a rendelési és foglalási linkeket, és ha van, a menü URL‑jét. Ha call‑trackinget használsz, legyen világos stratégiád: a kereső és a helyi listák felé maradjon a fő vonalas szám, a dinamikus számcserét pedig csak a hirdetési landoló oldalakon és kampány‑UTM‑ekkel aktivált útvonalakon alkalmazd – így a mérés pontos, a NAP pedig sértetlen. A helyi idézetek (lokális cégkatalógusok, térképplatformok, közösségi oldalak, gasztro‑listák) ugyan nem egyenértékűek, de az alapok – Google, Apple, Facebook, Bing, Tripadvisor, Waze/Here – kimaradása fájdalmasan látszik. Helyi együttműködésekkel (szállodák, coworkingek, mozik, kulturális terek) nem csak linket szerzel; értelmes kontextust és offline‑online hidat is építesz. A cél, hogy a kereső számára egyetlen, tiszta képet rajzolj: ki vagy, hol vagy, mit adsz, mikor adod, mibe kerül, és hogyan lehet azonnal cselekedni. Ebben a képletben a mikro‑adatrétegek (strukturált markup), a következetes NAP és a dedikált, helyszínalapú tartalom együttesen hozzák a stabil helyi láthatóságot.

Városrészes céloldalak és helyszín‑élmény: tartalom, ami tényleg segít dönteni

A „legjobb étterem + városnév” típusú kereséseknél a tömeg nagy; a „legjobb [konyhatípus] + városrész/utca/parkolás” típusúaknál viszont erős a szándék és rövid az út a foglalásig. Ezért érdemes városrész‑specifikus céloldalakat építeni, de nem sablonnal: minden oldalnak saját értéke legyen. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az oldalon nem csak a menüt és a képeket mutatod, hanem a döntést megkönnyítő valós információt adsz: parkolási tippek (utca, zóna, esti ingyenesség), tömegközlekedés (melyik megállótól hány perc gyalog), családbarát részletek (etetés, pelenkázó, magasított szék), akadálymentesség (bejárat, mosdó), csúcsidők és csendesebb sávok, helyi alapanyag‑partnerek bemutatása, szezonalitás (heti ajánlat, termelői piacokhoz igazított fogások). Ha rendelést is kínálsz, külön „körzetoldal” megmutatja, meddig szállítasz, mennyi idő alatt, és milyen díjjal – nem általánosságban, hanem a városrész logikájára. Ezek az oldalak nem kulcsszógyárak; a céljuk, hogy az olvasó valóban közelebb kerüljön a döntéshez, és a kereső számára is világos legyen: te ott, abban a mikrokörnyezetben, az adott igényre releváns megoldás vagy. Külön figyelj a fotók narratívájára: a képek ne csak „szépek” legyenek, hanem kontextust adjanak (terasz délutáni fényben, beltér esős napon, családi asztal hétvégén, bárpult késő este). A videókon 20–40 másodpercben mutasd meg a ritmust: tálalás, gőz, mozdulat, mosoly, egy fél mondat a séftől. A tartalom akkor működik, ha a vendég a végén nem azt érzi, hogy eladni akarsz neki, hanem azt, hogy „ez pont nekem van kitalálva, pont ide és most”. Ez az a minőség, amit a kereső is egyre gyakrabban jutalmaz.

Online rendelés, aggregátorok és a „last‑mile” élmény

Az éttermi bevételstruktúrát ma két világ határozza meg: a helyben fogyasztás és az „off‑premise” (elvitel, házhoz szállítás). Az aggregátor platformok (Foodpanda, Wolt és társaik) kényelmesen hoznak forgalmat, de jutalékos modelljük miatt a profitmarzsot erősen nyesik. Dajka Gábor tapasztalata szerint az egészséges egyensúly úgy épül fel, hogy a hideg ügyfélszerzés kezdetben mehet aggregátoron, de középtávon párhuzamosan épül a saját csatorna: első‑fél rendelőfelület, egyszerű kosár, gyors fizetés, tiszta ÁSZF és ügyféltámogatás, átlátható kiszállítási sávok. A menü nem copy‑paste: a szállításra optimalizált étlap külön él; olyan fogásokat tartalmaz, amelyek 20–35 perc és 3–8 kilométer után is megőrzik textúrájukat és ízüket. A csomagolás nem költség, hanem élményhordozó: hő‑ és gőzkezelés, külön rekeszek, a ropogós és a szaftos elválasztása, fenntartható anyag, könnyen nyitható zár – és minden dobozon egyértelmű jelölés (allergének, felmelegítési tipp, márka‑QR, amely kedvezménnyel visszaterel a saját csatornára). A „last‑mile” kommunikáció a reputációs kockázat kezelése is: késésnél proaktív üzenet, részleges jóváírás, egyenes beszéd; a futár partner, nem bűnbak. Aggregátoron belül fókuszáltan aktiváld a promóablakokat (új user, esős nap, késő esti sáv), de legyen világos célod: a visszatérő vendéget a második‑harmadik rendelésnél finoman tereld át a saját rendszerbe, ahol a lojalitásépítés (kreditek, születésnapi meglepetés, soron kívüli asztalfoglalás) már nálad termel megtérülést. A fizikai és a digitális világ itt találkozik a legtisztábban: az élmény a doboz kinyitásakor is ugyanazt a gondosságot kell, hogy közvetítse, mint az asztalnál – ízben, illatban, üzenetben, tempóban.

Mérés, attribúció és döntéshozatal: amit nem mérsz, azon nem javítasz

A helyi éttermi marketing látszólag „józan paraszti ész”, valójában adatfegyelem. A cél nem az, hogy mindent mérj, hanem az, hogy a fontos döntésekhez következetes, zajtól mentes idősorod legyen. Működő alaparchitektúra: a honlapon eseménykövetés a három „pénz‑gombra” (Foglalás, Rendelés, Útvonal), külön azonnali esemény a tel: kattintásra és a Viber/WhatsApp üzenetindításra, a térképes irányítás pedig UTM‑ekkel címkézve – így vissza tudod fejteni, hogy a Google Business Profile‑ból, a Display hirdetésből vagy épp egy Instagram story linkből érkezett‑e a „navigate” konverzió. A foglalórendszered küldjön vissza „thank you” eseményt, a rendelőrendszer pedig rendelésösszeggel és csatorna‑paraméterrel emelje be a tranzakciót (első fél vagy aggregátor). Az offline attribúcióra egyszerű, de hatékony módszer a számlatömbön vagy az asztali QR‑on futó „zárt” akciókód (hétvégi brunch‑kód, színházi közönségkód), amelyek UTM‑hez kötve visszamérik az egyes partneri együttműködések teljesítményét. A hírleveleknél ne a megnyitásokat üldözd, hanem a foglalás/ rendelés arányt, és hasonlítsd csatornánként ugyanazon nap/típus teljesítményét (például esős péntek este vs. napsütéses szombat dél). A véleménykezelésnél heti rétegvizsgálatot végezz: csillagszórás, kulcsszavak („lassú”, „barátságos”, „ár/érték”), válaszidő, visszatérő panaszok; ezekből akciólistát készítesz a műszakvezetőknek. Az adat csak akkor ér valamit, ha cselekvés követi: menü‑trimmelés a rosszul teljesítő tételekre, árkorrekció a nyersanyagár‑változásokra, műszakkapacitás‑átrendezés a csúcsidők menedzselésére, kreatívcsere a gyengülő kreatív‑fáradásnál. Így lesz a marketing táblázatból vezetői iránytű.

90 napos cselekvési terv: fókusz, ritmus, fegyelem

Az étterem nem labor, hanem élő rendszer; a marketing akkor működik, ha a konyha, a szerviz és a digitális jelenlét egy ritmusra jár. Az alábbi, háromszor harmincnapos ütemterv nem elmélet: a terepen működő sorrend, ahol az alapok megteremtik a gyors győzelmeket, a gyors győzelmek pedig energiát adnak a nagyobb ugrásokhoz. Első hónapban az adat‑ és profilhigiénia, a legkritikusabb technikai és tartalmi hiányok pótlása, valamint a legalacsonyabb lógó gyümölcsök begyűjtése a cél (GBP, menü, foglalás, fotók). Második hónapban a tartalom gyárt és a helyszín‑élmény épül (városrészes oldalak, videók, közösségi ritmus), párhuzamosan indulnak a mérhető, kicsi hirdetési tesztek. Harmadik hónapban jön a finomhangolás és a skálázás: ami bizonyítottan hoz, azt bátran emeljük; ami nem, azt levesszük a tűzről. Az asztali fegyelem itt a siker kulcsa: heti 90 perc, mindig ugyanabban az időben, mindig ugyanazzal a napirenddel (számok – teendők – felelősök – határidők).

Dajka Gábor szerint

A vendég ma nem csupán ételt választ, hanem döntést a saját idejéről, hangulatáról és arról, hogy kinek ad bizalmat a következő 60–90 percére. A digitális jelenlétünk ennek a döntésnek a díszlete és dramaturgiája: ha tiszta, következetes, gyors és emberi, akkor a keresőmotorok egyszerűen csak követik azt, amit a vendégek már éreznek – hogy nálunk rend van. A helyi SEO nem trükk, hanem a valóság fegyelmezett leképezése: pontos adatok, valós hasznosság, jó ritmus. Ha ezt az alapot összekötjük egy kedves, magabiztos hanggal és egy konyhával, amely tudja, mitől lesz emlékezetes egy szerdai vacsora vagy egy esős péntek esti dobozos tészta, akkor a digitális mezőnyben is a saját tempónkban futunk. És itt dől el minden: nem az a cél, hogy mindenkinél hangosabbak legyünk, hanem az, hogy a saját vendégeink számára mi legyünk a legérthetőbb, legmegbízhatóbb és legkönnyebben elérhető választás – ma este, ezen az utcán, ezekkel az emberekkel.

Források

• Google Business Profile súgó – Tippek a helyi rangsor javításához
• Google Search Central – LocalBusiness strukturált adatok útmutató
• Michael Luca: Reviews, Reputation, and Revenue: The Case of Yelp.com (HBS Working Paper, PDF)

Ha tetszett a cikk, támogasd a blogomat és vedd meg a könyvem.