Google E-E-A-T most fontosabb, mint valaha

Ha ma organikus forgalmat akarsz, akkor egy ideje már nem az a valódi kérdés, hogy „hogyan írjak jól optimalizált tartalmat”, hanem az, hogy a felhasználó és a kereső mennyire gondolja megbízhatónak azt, amit csinálsz. A keresés egyszerre lett gyorsabb, agresszívebb, és sokkal szkeptikusabb. Nem azért, mert „a Google gonoszabb lett”, hanem mert az interneten a rossz minőségű, egymást másoló, félrevezető vagy pusztán felszínes tartalom mennyisége brutálisan nőtt, és közben a felhasználói kár kockázata is nőtt. A Google saját kommunikációja is nyíltan beszél arról, hogy információminőség – releváns információ megbízható forrásból – alapelv, és ehhez eszközöket is ad (például „About this result”, forráskontekstuális panelek).

Ennek a logikának a középpontjában áll az E-E-A-T (Experience, Expertise, Authoritativeness, Trustworthiness). A félreértés ott szokott kezdődni, hogy sokan ezt egy SEO-s „feladatlistának” képzelik („írj szerzői bio-t, tegyél ki díjakat, rakj schema-t, és kész”). A valóság ehhez képest jóval kellemetlenebb – és üzletileg komolyabb: az E-E-A-T nem egy díszítés a weboldalon, hanem annak a lenyomata, hogy a vállalkozásod hogyan termel valós értéket, hogyan kommunikálja azt, és mennyire következetesen viselkedik időben. A Google saját leírása szerint a rangsorolás sok tényezőt és jelzést néz, többek között a források szakértelmét is; a cél a hasznos és megbízható találatok előtérbe hozása.

A „most fontosabb, mint valaha” állítás pedig nem marketinges póz. Az elmúlt években a Google hivatalos dokumentumai és szabályai több ponton is abba az irányba tolódtak, hogy a tömeggyártott, alacsony hozzáadott értékű tartalommal szemben keményebben lépjenek fel, a reputációval visszaélő modelleket célzottan szűrjék, és a felhasználói kockázatot (különösen pénz, egészség, biztonság és társadalmi hatás témákban) szigorúbban kezeljék. Ezt nem érdemes „SEO-s híreknek” tekinteni: ez üzleti környezetváltozás.

Az E-E-A-T fogalma és a leggyakoribb félreértések

Az E-E-A-T a Google Search Quality Rater Guidelines (minőségértékelő irányelvek) egyik központi keretrendszere. A legfontosabb mondat, amit sokan átsiklanak: a dokumentum szerint az E-E-A-T „család” közepén a Trust (megbízhatóság) áll, és ez a legfontosabb elem. A definíció kifejezetten rögzíti, hogy a Trust annak mértéke, mennyire pontos, őszinte, biztonságos és megbízható egy oldal. Emellett megadja az Experience, Expertise és Authoritativeness definícióját úgy, mint a Trust értékelését támogató fogalmakat.

Ez a hangsúly azért lényeges, mert sokan fordítva gondolkodnak: „ha szakértő vagyok, akkor automatikusan megbízható vagyok”. A minőségi irányelvek viszont egyértelműen állítják, hogy a Trust az első: ha valami bármilyen okból nem megbízható, akkor alacsony E-E-A-T-nek számít, függetlenül attól, mennyire „profinak” látszik. A dokumentum még konfliktushelyzetre is hoz példát: fizetett promócióval készült „vélemények” kevésbé számítanak megbízhatónak az összeférhetetlenség miatt.

A másik nagy félreértés az, hogy az E-E-A-T „ranking faktor” formájában létezik. A Google saját irányelvei és blogposztjai ezzel kapcsolatban óvatosan, de következetesen fogalmaznak: a minőségértékelők (raters) értékelései nem mozgatnak közvetlenül konkrét oldalakat fel vagy le; ezek a visszajelzések arra szolgálnak, hogy a kereső rendszereinek teljesítményét mérjék, és példákat adjanak a hasznos és nem hasznos találatokra.

A helyes mentális modell inkább ez: az E-E-A-T nem egyetlen „kapcsoló”, hanem egy olyan minőségi lencse, amin keresztül a Google rendszerei és a minőségértékelő irányelvek is azt próbálják megfogni, hogy egy tartalom és a mögötte álló forrás mennyire érdemli meg a felhasználó bizalmát. A Google Search Central „helpful, reliable, people-first” útmutatója konkrétan leírja, hogy a rangsorolást sok tényezővel végzik, majd a „leginkább segítő” tartalmakat igyekeznek előre sorolni, és ehhez olyan tényezők keverékét azonosítják, amelyek segítenek megítélni az E-E-A-T szempontjait.

Miért erősödött fel az E-E-A-T jelentősége

Az első, nagyon konkrét ok: az E-A-T kifejezés hivatalosan is bővült „Experience”-szel. A Google Search Central blogja nemcsak azt jelentette be, hogy az E-A-T kapott egy extra E-t, hanem példákkal meg is indokolta: bizonyos helyzetekben a felhasználó kifejezetten első kézből származó tapasztalatot akar (például valós termékhasználati élményen alapuló véleményt), más helyzetekben pedig szakmai képesítést (például adótanácsadásnál). A lényeg az, hogy a „minőség” nem csak akadémiai szakértelem lehet, hanem releváns, valódi tapasztalat is.

A második ok: a minőségértékelő irányelvek frissítési naplója önmagában mutatja, mennyire komolyan veszik a „megbízhatatlan” oldalak felismerését, illetve a spamszabályokkal való összehangolást. A dokumentum változásnaplója szerint több frissítés is kifejezetten az „untrustworthy” jellemzők pontosításáról, a YMYL-definíciók aktualizálásáról és a Web Spam Policies-hez való jobb illesztésről szól. Ez azért fontos jelzés, mert valójában azt üzeni: a minőségértékelő szempontrendszer és a spam elleni fellépés egyre inkább ugyanabba az irányba mutat.

A harmadik ok: a tartalom előállítási költsége tovább csökkent. A Google kifejezetten foglalkozik azzal, hogy az AI/automatizálás önmagában nem tiltott, de az a használat, amely elsődlegesen rangsorolás-manipulációra megy, a spam szabályok megsértése. Ugyanebben a kommunikációban azt is leírják, hogy a rangsorolási rendszereik célja az eredeti, magas minőségű tartalom jutalmazása, amely E-E-A-T-jellemzőket mutat – függetlenül attól, hogyan készült. Ez a mondat a gyakorlatban azt jelenti: a „tartalomgyártás” mint volumenjáték már nem megbízható stratégia; a minőség értelmezése pedig egyre inkább kompatibilitást kér az E-E-A-T gondolatával.

A negyedik ok: a Google szélesítette a célzott spam-politikákat olyan mintákra, amelyek kifejezetten reputációval élnek vissza. A márciusi változtatások három új politikát emeltek ki: expired domain abuse, scaled content abuse és site reputation abuse. Ezek közös nevezője, hogy a felhasználó szemszögéből félrevezető „hitelesség-imitációt” próbálnak kihasználni: régi domain múltja, tömegesen előállított low-value oldalak, vagy egy erős domain reputációja alatt futtatott, oda nem illő külső tartalom. Amikor egy kereső ilyen típusú visszaéléseket nevez meg és külön szabály alá tesz, az üzleti oldalról azt jelenti: a bizalom és a reputáció köré épített játszmák rövidülő élettartamúak, és a kockázatuk nő.

Az ötödik ok ritkábban kerül elő SEO-konferenciákon, pedig stratégiai szintű: a bizalmi környezet romlik. A hitelességkutatások régóta leírják, hogy a forrásba vetett bizalom erősen befolyásolja a meggyőzés hatékonyságát. Klasszikus kísérleti eredmények már a múlt század közepén rámutattak a „source credibility” szerepére.

Az online környezetben pedig a probléma fokozott: a hálózatos digitális média új kihívásokat teremt abban, hogyan talál az ember olyan információt, amiben bízhat; miközben a társadalmi reliance az internetes információra nő, a felhasználó rengeteg heurisztikát használ a hitelesség megítéléséhez (például reputáció, látható jelzések, forrás-jelleg, szakértelemre utaló nyomok). Ez a kutatási vonal nem „Google-specifikus”, viszont nagyon jól magyarázza, miért lett a Trust központi gondolat: a felhasználói döntés idegrendszeri és kognitív oldala nem változik attól, hogy SEO-t csinálunk. Ha a piac bizalmi szintje romlik, a keresőnek is jobban kell védenie a felhasználót.

Végül: a reputáció és a kereső szabályozási környezete összekapcsolódott. Például a „site reputation abuse” elleni fellépés körül európai szabályozói és iparági viták is megjelentek; a sajtó több esetben írt arról, hogy kiadók és érintettek vitatják a politika hatásait, illetve az EU-s versenyhatósági térben is megjelent a téma. Még ha ezek a viták nem is közvetlenül E-E-A-T-ról szólnak, a háttérlogika ugyanaz: reputáció, láthatóság, és az a kérdés, hogyan különíthető el a legitim modell a visszaéléstől.

A Google hivatalos jelzései arról, hogyan gondolkodjunk E-E-A-T-ban

Ha csak egyetlen dokumentumot olvasol el E-E-A-T témában, az a Search Quality Rater Guidelines legyen – nem azért, mert „ez a rangsorolási kézikönyv”, hanem azért, mert kristálytisztán leírja, hogyan gondolkodik a Google a minőségről emberi megfigyelési szinten. A dokumentum célja, hogy a minőségértékelők a találatok hasznosságát és az oldalak minőségét következetes szempontok mentén értékeljék. A dokumentum explicit kijelenti, hogy egyetlen értékelés sem tud közvetlenül hatni arra, hogy egy konkrét oldal hol jelenik meg; az értékelések a rendszer teljesítményének mérését szolgálják.

Mit jelent ez neked, mint vállalkozónak vagy marketingesnek? Azt, hogy az E-E-A-T-nak két arca van. Az egyik a „belső arca”: hogyan építesz valós szakértelmet, valós tapasztalatot, és hogyan működik a céged. A másik a „külső arca”: mennyire látszik mindez a tartalomban és a webes jelenlétben. A Google kifejezetten olyan önellenőrző kérdéseket ad a Search Central útmutatójában, amelyek pontosan erre kérdeznek rá: van-e az anyagban eredeti információ, kutatás, elemzés; ad-e többet, mint a nyilvánvaló; van-e háttér a szerző és az oldal mögött; vannak-e könnyen ellenőrizhető tényhibák; és ha valaki utánanéz a site-nak, azt látja-e, hogy megbízható és széles körben elismert.

Ez a szemlélet szorosan kapcsolódik ahhoz, ahogyan a Google a rangsorolásról nyilvánosan beszél. A „How Search works” oldalon kimondják, hogy a kereső algoritmusok sok jelzést néznek, többek között a források szakértelmét is, és a felhasználó lokációja és beállításai is szerepet játszanak. Ez azért nem mellékes, mert a magyar piacon gyakori reflex: „írunk egy jó cikket, aztán majd rankel”. A valóságban a kereső a minőséget és a forrást rendszerszinten próbálja értelmezni.

Külön érdemes megérteni a „Trust” konkrét jelentését. A minőségértékelő irányelvek példákat adnak arra, hogy mennyi bizalom szükséges különböző oldal-típusoknál. Online boltnál például elvárás a biztonságos fizetés és a megbízható ügyfélszolgálat; termékértékelésnél az őszinteség és az, hogy a cél a tájékoztatás (nem pusztán az eladás); tiszta YMYL témáknál a pontosság a társadalmi és egyéni kár megelőzése miatt.

A „YMYL” (Your Money or Your Life) logika itt azért lényeges, mert sok iparág a magyar piacon is ide csúszik át anélkül, hogy a vállalkozó észrevenné. Nemcsak orvoslás, pénzügy és jog. Ide tartozhat biztonság, nagy értékű vásárlás, vagy akár olyan élethelyzeti tanácsadás is, amely kockázatos döntésekhez vezethet. A minőségértékelő irányelvek ráadásul külön beszélnek arról is, hogy YMYL témában néha az élet-tapasztalat megosztása is lehet értékes és magas E-E-A-T-jellegű, ha a tartalom megbízható, biztonságos, és nem megy szembe a jól megalapozott szakmai konszenzussal; ugyanakkor vannak részek, ahol a tanácsadásnak szakértőtől kell jönnie. Ez egy nagyon erős, finomhangolt üzenet.

Végül: a Google nem csak „tartalomról” beszél, hanem rendszerekről is. A Reviews System dokumentációja például kimondja, hogy a cél a magas minőségű vélemények jutalmazása, amelyek mély elemzést, eredeti kutatást és a téma ismeretét (szakértő vagy lelkes, kompetens felhasználó) mutatják; továbbá hangsúlyozza, hogy inkább a „thin”, felszínes összefoglaló jellegű review-k ellen megy. A termék- és szolgáltatásértékelések világa az E-E-A-T egyik legkézzel foghatóbb terepe, mert itt az Experience ténylegesen mérhető tartalmi nyomokban jelenik meg.

Gyakorlati lépések E-E-A-T építésére

Az E-E-A-T-ot én nem „SEO-s feladatként” kezelném, hanem egy olyan működési standardként, ami a marketinget, a terméket, az ügyfélszolgálatot és a tartalomgyártást egyszerre kényszeríti felnőtt szintre. Ha ezt elfogadod, akkor a kérdés nem az, hogy mit tegyél ki a láblécbe, hanem az, hogy milyen bizonyítékokat hagysz a weben arra, hogy amit mondasz, az igaz, hasznos, és a te kompetenciádon alapul.

Induljunk a „Who, How, Why” gondolkodásból, amit a Google AI-tartalommal kapcsolatos útmutatása is hangsúlyoz (nem azért, mert AI-t használsz, hanem mert ez egy jó önellenőrzés): ki írta/készítette, hogyan készült, és miért készült (kinek az érdekében). A Google saját állítása szerint az AI/automatizálás megfelelő használata nem tiltott, a manipulációs célú tömeggyártás viszont spam; és a sikerhez az eredeti, magas minőségű, E-E-A-T jellegű tartalomra kell fókuszálni.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden fontos tartalomtípusnál fel kell építened a „bizonyíték-láncot”. Például egy szakmai cikk esetén: legyen világos, ki a szerző, mi a releváns kompetenciája, mikor lett frissítve a tartalom, milyen források alapján állítasz valamit, és mi az, ami a te saját tapasztalatodból vagy eredeti meglátásodból származik. A Search Central „helpful content” kérdéssora konkrétan rákérdez a szerzői háttérre, a szakértelemre, a könnyen ellenőrizhető hibákra, és arra, hogy a tartalom „bizalomkeltő módon” van-e prezentálva (például tiszta forráskezeléssel és szerzői kontextussal).

Termék- és szolgáltatásoldalnál (különösen e-kereskedelemben) a Trust nem filozófia, hanem infrastruktúra. A minőségértékelő irányelvek példaként hozzák: online boltnál elvárt a biztonságos fizetés és a megbízható ügyfélszolgálat; és a táblázatos példákban is megjelenik, hogy a részletes customer service információ „nagyon megbízhatóvá” tesz egy ismert kereskedőt. Ez nem „SEO-s apróság”: ha a cég működésében nincs rend, azt a webes lenyomat is elárulja.

Az Experience demonstrálása a magyar piacon tipikusan két helyen vérzik el. Egyrészt a vállalkozó nem meri felvállalni, hogy a tapasztalatot igenis meg kell mutatni (például saját fotó, saját mérés, saját módszer, saját folyamatleírás, valós összehasonlító tesztkörnyezet). Másrészt túl gyorsan átcsúszik a kommunikáció „eladós” módba. A minőségértékelő irányelvek nagyon konkrétan jelzik, hogy termékértékelésnél az őszinteség és a vásárlói döntés segítése számít, és hogy az összeférhetetlenség rontja a megbízhatóságot. Magyarul: ha a tartalom valójában csak egy értékesítési oldal álruhában, akkor Experience ide vagy oda, Trust-kockázatot teremtesz.

Az Authoritativeness építése a legtöbb KKV-nál félrecsúszik, mert összekeverik a „sok posztolást” a tekintéllyel. A Google minőségértékelő logikája szerint az authority részben reputációból jön: „mit mondanak rólad mások”, mennyire tekintenek „go-to” forrásnak. A Search Help oldalai a felhasználót is erre tanítják: nézd meg, mit mond a forrás magáról, és mit mondanak róla más oldalak; keress rá a szerzőre és a szervezetre; a publikálási dátum is segít a relevancia és hitelesség értékelésében. Ez azt jelenti, hogy az Authoritativeness nem csak saját felület: PR, partnerség, szakmai szereplés, hivatkozások és reputációs nyomok összessége.

Az E-E-A-T szempontú tartalomgyártásnál külön kiemelném azt a Google-üzenetet, amit sokan figyelmen kívül hagynak: ne gyárts tartalmat „sok témában, hátha valamelyik megy”; ne írj csak azért, mert trendi; ne törekedj pusztán szószámra; és ne automatizálj úgy, hogy az eredmény lényegében újracsomagolt közhely. A Search Central dokumentuma kifejezetten figyelmeztető jelként sorolja, ha a tartalom elsődlegesen keresőforgalom-vonzásra készül, ha túl sok automatizálás van, vagy ha az anyag lényegében más források összefoglalása hozzáadott érték nélkül; és még azt is kimondja, hogy a Google-nak nincs „preferált szószáma”. Ezek nem finom utalások, hanem egyértelmű működési elvárások.

Ha kereskedelmi oldalt vezetsz, akkor az értékelések világa külön fejezet. Egyrészt ott van a tartalmi rész: a Reviews System szerint a jó review mély kutatást, eredeti megfigyelést és a téma ismeretét mutatja, a „thin” összefoglaló review-k viszont nem ebbe az irányba mennek. Másrészt ott van a megjelenítés és a bizalomépítés: a review snippet struktúrált adat dokumentációja leírja, hogy megfelelő markup esetén a kereső megjeleníthet csillagos értékeléseket és összegző információt. Itt fontos a sorrend: előbb legyen valós, látható, ellenőrizhető értékelési rendszered, és csak utána a technikai markup.

Helyi cégeknél (szolgáltatók, éttermek, szakik, rendelők, B2B helyi szereplők) a bizalom különösen gyorsan roncsolódik. A Google Business Profile súgója kifejezetten megjegyzi, hogy az értékelések segíthetnek kitűnni, és hasznos információt adnak a potenciális ügyfeleknek. A magyar piac sajátossága, hogy sok ágazatban a „szájhagyomány” és a közvetlen ajánlás dominál, miközben a webes reputáció sokszor félkész. A minőségértékelő irányelvek viszont azt is kimondják, hogy a kis helyi vállalkozásoknál előfordulhat kevés online reputáció, és ez önmagában nem pozitív vagy negatív jel; viszont YMYL jellegnél extra figyelem szükséges a többi minőségi tényezőre. Ez jó hír is: nem csak a nagy brandek tudnak nyerni, de a kicsiknek fegyelmezett alapokat kell építeniük.

Összefoglalva a gyakorlati oldalt: E-E-A-T-ot úgy építesz, hogy a weboldal és a tartalom nem pusztán állít, hanem alátámaszt; nem pusztán „szép”, hanem ellenőrizhető; és nem pusztán „sokat mond”, hanem releváns tapasztalatot és kompetenciát mutat. Az első kézből származó élmény (Experience) és a szakmai tudás (Expertise) nálad nem külön polc. A kettő akkor lesz üzletileg erős, ha a kommunikációban a Trustot szolgálja – és ha a reputációs környezeted (Authoritativeness) nem ellentmond, hanem megerősít.

Mérés, audit és működtetés

Az E-E-A-T-ra nem lehet úgy tekinteni, mint egy egyszeri projektre. Ez egy folyamatos minőségbiztosítási munka, és pont ettől lesz üzletileg hasznos: nem a keresőnek „játszol”, hanem a piac felé építesz kiszámíthatóságot. A Google saját útmutatója javasolja, hogy ha visszaesést tapasztalsz, nézz auditot: mely oldalak estek, milyen keresésekre, és hogyan állnak a „helpful” kérdésekhez viszonyítva. Ez lényegében egy strukturált önellenőrzési protokoll.

A mérésnél három szintet különítenék el: tartalom-szint, oldal/szolgáltatás-szint, és reputáció-szint. Tartalom-szinten azt kell nézni, hogy az anyag ad-e eredeti információt és érdemi többletet, illetve mennyire „bizalomkeltő módon” van tálalva; ezek a kérdések konkrétan szerepelnek a Search Central checklist-jellegű részében.

Oldal- és szolgáltatás-szinten a Trust infrastruktúrája a döntő: fizetési biztonság, ügyfélszolgálat, félrevezetésmentes kereskedelmi kommunikáció. A minőségértékelő irányelvek Trust-példái itt nagyon egyenesek, és érdemes szó szerint úgy felfogni őket, mint minőségellenőrzési kritériumokat: ha online boltként nem látszik a megbízható ügyfélszolgálat és a biztonság, akkor nem „SEO-problémád” van, hanem vállalati kockázatod.

Reputáció-szinten pedig azt kell mérni, hogy a piac – és nem te – mit állít rólad. A minőségértékelőknek szóló irányelvek részletesen leírják, hogyan kell „reputációt kutatni”: független cikkek, szakértői hivatkozások, hiteles források, és YMYL esetén kifejezetten szakmai kompetenciával bíró forrásokból származó reputáció. A dokumentum azt is jelzi, hogy kis helyi cégeknél lehet kevés nyom, ez nem automatikusan rossz; de ez csak azt jelenti, hogy a tartalmi és működési oldalon még fegyelmezettebbnek kell lenni.

Két kockázati jelzőt mindenképp külön kezelnék. Az egyik a spam-politikákba futás esélye. A Search Central spam policy dokumentációja kimondja, hogy a szabálysértő gyakorlatokat automatizált rendszerekkel és szükség esetén emberi felülvizsgálattal is detektálják, és ennek eredménye lehet manuális intézkedés; ami rangsorolásromlást vagy akár a találatokból való kiesést is okozhat. A márciusi spam-politika frissítés pedig konkrétan kiemeli az expired domain abuse, scaled content abuse, site reputation abuse eseteket. Ez a „szürkezónás növekedési kísérletezés” végét jelzi: a risk-reward arány romlik.

A másik jelző a „kattintásra optimalizált, de bizalmat romboló” tartalom. A Google és a felhasználói edukációs anyagok (például az „Evaluate info you find with Google”) nagyon konkrétan arra tanítják a felhasználót, hogy nézze meg, ki a szerző, mi a motiváció, mire épül az állítás, és mennyire friss az információ. Amikor a kereső egyszerre rangsorol és edukál, akkor a vállalkozásodnak két auditon kell átmennie: a kereső rendszerén és a felhasználó kritikus gondolkodásán.

Üzleti működtetés szintjén én bevezetnék egy egyszerű „E-E-A-T governance”-t: legyen írásos szerkesztési standard (tényellenőrzés, forráskezelés, összeférhetetlenség), legyen kijelölt felelős (nem feltétlen SEO-s; lehet szakmai vezető), legyen frissítési naptár, és legyen egy olyan rutin, hogy forgalom-esésnél nem pánikolsz, hanem auditálsz. A Search Central útmutatója maga is ajánlja, hogy kérj külső, független értékelést olyanoktól, akikben bízol, de nem kötődnek a site-hoz. Ez a legjobb ellenszere a belső elfogultságnak.

Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint

Dajka Gábor tapasztalata szerint a magyar mikro- és kisvállalkozások legnagyobb hibája E-E-A-T szempontból nem technikai. Hanem az, hogy a cég túl korán akar „marketingből élni”, miközben az üzleti alapok (szolgáltatásminőség, ügyfélkezelés, következetesség, őszinte kommunikáció) még instabilak. Az E-E-A-T ezt nem elfedi, hanem felnagyítja. Ha működésben rend van, az E-E-A-T a láthatóságot és a konverziót is támogatja. Ha nincs rend, az E-E-A-T egy lámpa, ami rámutat a gyenge pontokra – és ez hosszú távon jó, mert a piac úgyis büntetné.

A másik kemény belátás: az E-E-A-T nem „SEO-s munkaórákban” mérhető, hanem reputációs tőkében. Az a szereplő fog nyerni, aki nem csak információt publikál, hanem ténylegesen felelősséget vállal azért, amit állít. A Google minőségértékelő logikája szerint a Trust kifejezetten „pontosság, őszinteség, biztonság, megbízhatóság”. Ez a négy szó üzleti kultúra.

És itt jön a jövőorientált rész: a keresés nem csak listáz, hanem egyre inkább értelmez, kontextust ad, és a felhasználót tanítja a forráskritikára. A Google saját eszközei (például „About this result” jellegű kontextus) is azt erősítik, hogy a forrás átláthatósága és reputációja a felhasználói döntés része. Ha ez a trend folytatódik, akkor az E-E-A-T nem egyszerűen „Google-kompatibilitás”, hanem piaci túlélési minimum lesz.

Ha ebből szeretnél rendszert csinálni a magyar KKV-k valóságában, akkor a saját céges működésedet kell „lefordítani” a web nyelvére: pontos céginformáció, transzparens ajánlat, látható szakmai háttér, bizonyított tapasztalat, és olyan tartalom, ami nem ismétel, hanem ténylegesen hozzáad. Ebben a gondolkodásban természetesen helye van a Dajka Gábor: Online Marketing és Pszichológia szemléletének is: a marketing nem eszközlista, hanem viselkedés- és döntésmechanizmusok megértése, és az ebből vezetett, következetes stratégia. (A könyv említése itt nem „reklám”: ez pont az a szemléleti alap, ami az E-E-A-T mögötti emberi logikát érthetővé teszi.)

Szakértő válaszol – gyakori kérdések

Az E-E-A-T akkor most rangsorolási tényező vagy nem?

Nem érdemes így kérdezni, mert félrevisz. A Google minőségértékelő irányelvei szerint a minőségértékelők értékelései nem mozgatnak közvetlenül konkrét oldalakat a találati listán; ezek a visszajelzések a rendszerek minőségének mérését szolgálják. Ugyanakkor a Search Central leírja, hogy a rangsorolási rendszerek sok tényezőt használnak, és ezek keverékével igyekeznek azonosítani az E-E-A-T szempontjait. A helyes következtetés: nem „egy kapcsoló”, hanem sok jelzés együttese, ami a megbízhatóságot próbálja megragadni.

Mire figyeljek leginkább, ha webshopom van?

A Trust infrastruktúrájára: fizetési biztonság, ügyfélszolgálat, garancia, visszaküldési és panaszkezelési rend, valamint a félrevezetésmentes kommunikáció. A minőségértékelő irányelvek explicit példaként írják, hogy az online boltoknak biztonságos fizetés és megbízható customer service kell. Emellett kerüld a felszínes, másolt termékleírásokat, és a review-k esetén törekedj valódi tapasztalatot és információt mutató értékelésekre; a Google Reviews System logikája is a mélyebb, eredetibb review-kat jutalmazná.

AI-t használhatok tartalomra, vagy ez már kockázat?

Használhatsz, de nem mindegy, hogyan. A Google saját álláspontja szerint az AI/automatizálás „megfelelő” használata nem tiltott, viszont ha az elsődleges cél a rangsorolás-manipuláció, az sérti a spam szabályokat. A gyakorlatban ez azt jelenti: AI-t használhatsz vázlatra, szerkesztésre, strukturálásra; de a végterméknek eredetinek, ellenőrzöttnek és felhasználói értéket adónak kell lennie, különben a „scaled content abuse” irányába sodródhatsz.

Mit jelent mindez a magyar piac sajátosságaival?

A magyar piacon sok mikro- és kisvállalkozó úgy működik, hogy kiváló a szakmájában, de kevés a nyilvános, online reputációs nyom. A minőségértékelő irányelvek szerint a kis helyi cégeknek lehet minimális „web presence”, és ez önmagában nem negatív; viszont a bizalomépítő elemeknek (pontosság, átláthatóság, ügyfélkezelés) annál láthatóbbnak kell lenniük. Magyar környezetben különösen érdemes rendbe tenni a cégazonosítást, a szolgáltatási feltételeket, a panaszkezelést, és tudatosan építeni a független értékeléseket, mert a felhasználó szkeptikus, és a rossz tapasztalat gyorsan terjed.

Mi az a minimum, amit egy információs blognál meg kell lépni?

Legyen világos, ki írja, miért írja, és mire alapozza. A Search Central „helpful content” kérdései szerint a bizalomkeltéshez segít a tiszta forráskezelés, a szerzői háttér, az ellenőrizhetőség és a tényhibák kerülése; a tartalom pedig akkor „people-first”, ha nem pusztán keresőre készül. Ha csak összefoglalod, amit mások mondanak, hozzáadott érték nélkül, az hosszú távon sérülékeny.

Források

• Google Search Quality Rater Guidelines (Search Quality Evaluator Guidelines) – E-E-A-T és Trust definíció, reputációkutatás, YMYL, változásnapló.
• Google Search Central – Creating helpful, reliable, people-first content – önellenőrző kérdések, E-E-A-T értelmezés, search engine-first figyelmeztetések.
• Google Search Central Blog – E-A-T gets an extra E for Experience – Experience jelentése és példák, rater guidelines szerepe.
• Google Search Central – March core update és új spam politikák – scaled content abuse, expired domain abuse, site reputation abuse.
• Google Search Central – Reviews System – magas minőségű review-k: eredeti kutatás és mély elemzés.
• Metzger, M. J. & Flanagin, A. J. – Credibility and trust of information in online environments – online hitelességértékelés és bizalom.
• Hovland, C. I. & Weiss, W. – The Influence of Source Credibility on Communication Effectiveness – klasszikus forráshitelesség-hatás.