Magyarországi áfa: történeti és szakmai áttekintés

Az általános forgalmi adó (áfa) a fogyasztást terhelő többfázisú forgalmi adó, amelyet Magyarországon 1988-ban vezettek be a modern adórendszer részeként . Az áfa a termékek és szolgáltatások értékéhez minden értékesítési szakaszban hozzáadódó értéket adóztatja. Bevezetése jelentős gazdasági fordulatot jelzett: a központosított, vállalatokra kivetett forgalmi adók helyébe egy piacgazdasági szemléletű adónem lépett, melyet közvetlenül a vásárlók fizetnek meg a termékek árában . Az áfa bevezetésének céljai között szerepelt a költségvetési bevételek növelése, a lakossági fogyasztás befolyásolása (egyes cikkek fogyasztásának mérséklése), valamint az adórendszer európai normákhoz való igazítása . Mára az áfa a magyar állami bevételek egyik fő pillérévé vált, 2016-ban az összes adóbevétel mintegy 25%-át adta . Az alábbiakban áttekintjük az áfa magyarországi történetét: bevezetésének körülményeit, az adókulcsok alakulását, a különböző kulcsok logikáját, a rendszerváltás utáni változásokat (EU-csatlakozás előtt és után), az áfa gazdasági-társadalmi szerepét, a NAV ellenőrzési módszereinek fejlődését (beleértve az online számlázást), valamint összehasonlítjuk a hazai áfahelyzetet más EU-országokéval.

Az áfa bevezetése Magyarországon (1988)

Magyarországon az áfát a 1987. évi V. törvény vezette be, amely 1988. január 1-jén lépett hatályba . Ezzel átfogó adóreform kezdődött: ugyanazon a napon indult a személyi jövedelemadó is, a korábbi szocialista adórendszert fokozatosan felváltották a piacgazdaságban szokásos adónemek . Politikai-gazdasági háttér: a nyolcvanas évek végén a magyar vezetés felismerte, hogy a központilag irányított ár- és adórendszer nem fenntartható. Az áfa bevezetése a gazdasági liberalizáció része volt, mellyel a kormányzat a korábbi forgalmi adót (amit főként a nagykereskedelmi szinten szedtek) áttette a kiskereskedelmi, végfogyasztói szintre . Az új adónem egyszerre szolgálta a bevételszerzést (hiszen a lakosság addig közvetlenül nem fizetett általános fogyasztási adót), valamint szabályozó célt: magasabb kulcsokkal sújtották a kevésbé kívánatos vagy luxus jellegű fogyasztást . Az áfa bevezetésével a magyar adórendszer közelebb került a nyugat-európai gyakorlathoz – nem véletlen, hogy a magyar áfatörvény is a francia modell alapján készült .

Kezdeti szabályok: 1988-ban az áfát három kulccsal vezették be: egy általános 25%-os kulcs, egy kedvezményes 15%-os kulcs, valamint egy adómentes (0%-os) kategória . Az adómentes (nullakulcsos) sávba tartoztak kezdetben az alapvető szükségleti cikkek – például a hús- és malomipari termékek, a gyógyszerek, könyvek és újságok, a háztartási energia (villanyáram), vezetékes víz, fűtés, továbbá a tömegközlekedés – ezek után a végső fogyasztóknak nem kellett áfát fizetniük . A 15%-os kedvezményes kulcs alá néhány egyéb cikk és szolgáltatás tartozott, míg minden más terméket a 25%-os általános kulcs terhelt. Az áfa technikailag a hozzáadott értéket adóztatta (a vállalkozások a beszerzési áfájukat levonhatták az értékesítés áfájából), és a forgalmi adó így a teljes termelési-elosztási láncban érvényesült, de végső soron a fogyasztók viselték.

Az első év tapasztalatai vegyesek voltak: az áfabevételek meghaladták a várakozásokat (1988-ban ~123 milliárd Ft folyt be áfából, szemben a tervezett 111 milliárddal) . Ugyanakkor a közvetett adózás bevezetése hozzájárult az infláció emelkedéséhez is, mivel a termékek árába épült adó azonnal megjelent a fogyasztói árindexben. A lakosság számára mindez újdonságot jelentett: 1988 előtt sokan nem érzékelték közvetlenül, hogy adót fizetnek az államnak, hiszen az adóterhek nagy részét a vállalatok és a rejtett ármechanizmus viselte . Az áfa azonban „láthatatlanul” beépült a mindennapi vásárlásokba, így a vásárlók – különösen a fix jövedelműek – a magasabb árakon keresztül szembesültek az adóval.

Az áfakulcsok változásai és főbb mérföldkövek

Az elmúlt évtizedekben az áfa rendszerét és kulcsmértékeit többször módosították. Az alábbi táblázat a főbb változásokat foglalja össze:

Megjegyzés: Az 1992. évi LXXIV. áfa-törvény 1993-tól váltotta fel az eredeti jogszabályt, részletesebben szabályozva az adólevonást és az adómentességeket. Később, a 2007. évi CXXVII. törvény – az uniós irányelveknek megfelelően – újrakodifikálta az áfaszabályokat, felváltva az addigi törvényt .

A fenti változások mellett a 2010-es évek közepétől célzott áfakulcs-csökkentések történtek egyes termékeknél és szolgáltatásoknál. 2016-tól a kormány több alapvető élelmiszer áfáját 27%-ról 5%-ra mérsékelte (például a sertéshús, majd a baromfihús, tojás, friss tej esetében), és hasonlóképpen csökkentette bizonyos szolgáltatások adóját is (így az internet-hozzáférés áfája 2017-ben 18%, 2018-ban 5% lett, a helyben fogyasztott éttermi szolgáltatás áfája 2017-ben 18%, majd 2018-tól 5% lett) . E lépések célja a lakossági terhek enyhítése és az érintett ágazatok fehérítése volt. Ennek eredményeként 2018-ra az áfa-rendszer három kulcsa 5%, 18% és 27%, különleges esetekben (gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök, könyvek, újságok stb.) pedig 5% vagy kedvezményesen 0% (lásd alább) is alkalmazható.

Külön említés: 2021-ben az EU módosította az áfairányelvet, nagyobb rugalmasságot adva a tagállamoknak a kedvezményes kulcsok alkalmazásában . Ennek nyomán Magyarország 2024-től a napilapok esetében bevezette a 0%-os áfakulcsot (szuperkedvezményes kulcs), ami évtizedek óta az első hazai belföldi nullakulcsos tétel. Ez azt mutatja, hogy a jövőben – különösen alapvető élelmiszerek vagy fontos szolgáltatások esetén – akár ismét megjelenhetnek a nullakulcsos adókulcsok is (ha az EU engedélyezi), hasonlóan néhány nyugat-európai országhoz.

Az eltérő áfakulcsok logikája és alkalmazása

Az áfa rendszerében az általános kulcs mellett kedvezményes kulcsok és egyes esetekben 0%-os kulcs (illetve adómentesség) érvényesül. A többkulcsos rendszer logikája, hogy szociális és gazdaságpolitikai szempontok alapján bizonyos termékeket alacsonyabb adó terheljen. Magyarországon a legmagasabb, általános kulcs a (jelenleg) 27%, amely a legtöbb termékre és szolgáltatásra vonatkozik. Emellett kedvezményes 18%-os kulcs terheli például a vendéglátás egy részét és bizonyos alapvető élelmiszereket (pl. pékáruk egy része, tejtermékek közül néhány – a pontos kör az idők során változott). A szuperkedvezményes 5%-os kulcs alá sorolják a legfontosabb alapcikkeket, mint a könyvek, újságok, gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök, lakossági távfűtés, valamint 2016–2018 óta több élelmiszer (hús, tojás, tej) és az internet-szolgáltatás is ide tartozik . A belföldi 0%-os kulcs alkalmazása 2004 után gyakorlatilag megszűnt az értékesítéseknél (korábban ide tartoztak egyes élelmiszerek és közmű-szolgáltatások), kivéve néhány újabb kivételt (mint a 2024-től 0%-os napilapok). Fontos különbség van azonban a 0%-os áfa és az adómentesség között: 0%-os áfa esetén az értékesítés adómentes, de az ahhoz kapcsolódó beszerzések áfája levonható (ilyen például az export értékesítés az EU-n kívülre, vagy a nemzetközi személyszállítás). Ezzel szemben a tárgyi adómentes tevékenységek (pl. oktatás, egészségügy, pénzügyi szolgáltatások) után egyáltalán nem számítanak fel áfát, de így az ezekhez kapcsolódó beszerzések áfája sem vonható le – azaz ezek adómentes, de áfa-visszaigénylésre nem jogosító ügyletek.

A többkulcsos áfa bevezetésének gyakorlati indoka a társadalmi igazságosság előmozdítása és bizonyos ágazatok támogatása. A legalacsonyabb kulcsokat tipikusan az alapvető megélhetési cikkekre alkalmazzák (élelmiszerek, gyógyszerek, könyvek), hogy csökkentsék az alacsony jövedelmű háztartások terheit . Ugyanakkor az általános kulcs széles bázison való alkalmazása biztosítja, hogy a költségvetés jelentős bevételhez jusson a fogyasztás megadóztatásán keresztül. Magyarország példája jól mutatja ezt a kettősséget: miközben az általános kulcs az EU-ban kimagasló (27%), addig a legalacsonyabb kulcs a legalacsonyabbak egyike (5%), és számos alapvető termék ára a legalacsonyabb áfakulccsal adózik, hogy mérsékeljék az egyenlőtlenségeket .

Áfapolitika a rendszerváltás után: EU-csatlakozás előtt és után

A rendszerváltást (1989-1990) követően Magyarország áfapolitikája folyamatosan alkalmazkodott a piaci gazdaság igényeihez és később az európai uniós normákhoz. Az 1990-es években az áfa rendszere több lépcsőben szigorodott és racionalizálódott. A korábban széles körű nulla kulcsos kategóriát először szűkítették, majd teljesen megszüntették: 1992-93-ra az alapvető élelmiszerek és közszolgáltatások kikerültek a nullakulcs alól, helyüket előbb egy 10%, majd egy 12%-os kedvezményes kulcs vette át . Ezzel párhuzamosan bővült az adóköteles kör és csökkent az adómentes értékesítések aránya, ami növelte az adóbevételt. A legfelső áfakulcs ugyanebben az időszakban változatlanul 25% maradt , de a magas infláció és költségvetési hiány kezelésére a kormányok inkább a közvetett adókra támaszkodtak (míg az SzJA-t többször is módosították, az áfakulcsot 1998-ig nem emelték).

EU-csatlakozás előtti évek: A 2000-es évek elején Magyarország már készült az uniós tagságra. Az áfaszabályokat és kulcsokat hozzá kellett igazítani az EU Hatos Áfa-irányelvéhez, amely előírta legalább egy 15%-os általános kulcs alkalmazását, és legfeljebb két kedvezményes kulcsot, minimum 5%-os mértékkel. Emiatt a 2004. május 1-jei EU-csatlakozáskor az addigi magyar kulcsrendszert módosították: megszűnt a belföldi 0%-os kulcs (kivéve export), helyette bevezették az 5%-os szuperkedvezményes kulcsot, és a korábbi 12%-os kulcsot 15%-ra emelték . A standard kulcs maradt 25%, de számos termék átkerült a magasabb kategóriába (pl. a villamos energia áfája 12%-ról 25%-ra nőtt az EU-belépéskor) . Ezek a változások uniós jogharmonizációs lépések voltak, amelyek biztosították, hogy Magyarország áfarendszere kompatibilis legyen a közös piac követelményeivel. Fontos megjegyezni, hogy az EU-ban a tagállamok által beszedett áfa egy része (jelenleg a harmonizált áfabevétel ~0,3%-a) az EU költségvetésébe kerül, így a magyar költségvetésnek is érdeke volt a szabályok átültetése .

EU-csatlakozás utáni időszak: A 2004 utáni években Magyarország többször változtatott az áfakulcsokon, részben gazdaságpolitikai megfontolásokból, részben kényszerűségből. 2006-ban – egy gazdasági fellendülés időszakában – meglepetésszerűen 20%-ra csökkentették az addigi 25%-os felső kulcsot, ami átmenetileg könnyített a lakosság terhein és mérsékelte az inflációt . Ez a lépés azonban nem bizonyult tartósnak: a 2008–2009-es világgazdasági válság erősen megviselte a magyar költségvetést, így 2009 közepén az áfát ismét megemelték. Ekkor a standard kulcs visszaállt 25%-ra, és bevezettek egy új 18%-os kulcsot bizonyos érzékeny termékekre (például alapélelmiszerek egy részére), míg az addigi 5% változatlan maradt . A válság utáni konszolidáció részeként 2012-ben további emelés következett: a kormány a normál kulcsot 27%-ra növelte, ami azóta is a legmagasabb érték az Európai Unióban . Ezzel a lépéssel Magyarország tudta stabilizálni a költségvetési bevételeit a nehéz években, de az intézkedés az adófizetők számára érzékelhető drágulást hozott.

A 2010-es évektől kezdve a kormányzat stratégiai döntést hozott a „plafonig emelt áfa – csökkentett jövedelemadó” modell mellett. Ennek jegyében az egykulcsos személyi jövedelemadó kulcsa 2016-ra 15%-ra mérséklődött, miközben az áfa maradt 27%. Ez a politika a fogyasztás adóztatását helyezi előtérbe a jövedelmekével szemben, ami egyrészt ösztönözheti a megtakarítást és befektetést, másrészt azonban felvet társadalmi igazságossági kérdéseket (ld. következő pont). Ugyanekkor a gazdaság kifehérítésére számos intézkedést vezettek be, hogy a magas áfakulcs mellett is visszaszorítsák az adóelkerülést.

Az áfa szerepe a költségvetésben és társadalmi hatások

Az áfa mára a magyar államháztartás legjelentősebb bevételi forrásai közé tartozik. Mint említettük, kb. az adóbevételek egynegyede származik áfából , ami jól mutatja a fogyasztási adó központi szerepét. Ennek előnye, hogy a fogyasztás viszonylag stabil adóalap, így válságos időszakban is biztos bevételt nyújt (ellentétben pl. a nyereségadók vagy ingatlanadó ingadozóbb jellegével). Az áfa hatékonyan beszedhető adó, mivel az adófizetők széles köre – gyakorlatilag minden vásárló – hozzájárul a befizetéshez, és a vállalkozásokon keresztül adminisztrálva van.

Ugyanakkor az áfát gyakran nevezik „a szegények adójának”, mivel jövedelemtől függetlenül, a fogyasztáson keresztül terheli a lakosságot . A regresszív hatás abból adódik, hogy az alacsony jövedelmű családok bevételük nagyobb hányadát kénytelenek fogyasztásra fordítani, így arányaiban több áfát fizetnek, mint a magasabb keresetűek, akik jövedelmük egy részét megtakarítják (a megtakarításokat viszont nem terheli áfa) . Az elmúlt években Magyarországon a magas áfakulcs és a csökkenő jövedelemadó kombinációja növelhette a jövedelmi egyenlőtlenségeket, hiszen a tehetősebbek relatíve kevesebb adót fizetnek (nagyobb részt megtakarítanak vagy külföldön költenek el), míg a szegényebbek minden forint költésük után megfizetik a 27% adót .

A kormányzat ezt kedvezményes kulcsokkal igyekszik ellensúlyozni: az alapvető élelmiszerek, gyógyszerek, távhő, könyvek stb. alacsony, 5%-os kulcsa célzottan segíti a kisebb jövedelműeket, hiszen ezek a termékek mindenki számára szükségesek . Ezzel együtt a luxus vagy nem alapvető cikkeket (pl. gépkocsi, elektronika, alkohol stb.) terhelő 27% áfa biztosítja, hogy aki többet fogyaszt, az abszolút értékben többet is fizet (egy új autó áfatartalma például milliós nagyságrend, ami jellemzően a magasabb jövedelműek költése) . Az áfa támogatói szerint így ez az adó igazságos is lehet, mert a fogyasztást – a javak élvezetét – adóztatja, nem pedig a munkát vagy a vállalkozást terheli . Az is az áfa mellett szól, hogy nehezebb kijátszani, mint sok más adót: minden üzleti láncszem érdekeltté válik a számlák kérésében és adólevonásban, így az adóhatóság könnyebben nyomon követheti a tranzakciókat.

Természetesen az áfa emelése vagy csökkentése hatással van a gazdaságra is. Egy áfakulcs-emelés tipikusan inflációs nyomást okoz, hiszen a vállalkozások többnyire áthárítják az adót a fogyasztói árakba. Ezt láthattuk 2012-ben is, amikor a 2 százalékpontos emelés érzékelhetően megugrasztotta az inflációt abban az évben. Az áfacsökkentés (mint 2006-ban vagy a célzott csökkentések 2016 után) ezzel szemben mérsékelheti az árakat vagy legalábbis fékezheti a drágulást azon termékeknél, ahol történt a vágás – bár nem mindig érvényesül maradéktalanul a fogyasztói árakban, mert a kereskedők esetleg nem adják tovább teljes mértékben a csökkentést.

Politikai hatás: Érdekes módon az áfa változtatása viszonylag kisebb politikai ellenállásba ütközik, mint például a jövedelemadóké. Mivel az áfa „láthatatlanabb” a hétköznapokban (nem közvetlenül levont tétel, hanem a termék árába épül be), a lakosság kevésbé érzi meg azonnal az emelését, ezért a kormányok gyakran ehhez az eszközhöz nyúlnak szükség esetén . Ugyanakkor az áfa csökkentése is népszerű intézkedés lehet egyes társadalmi csoportok körében (például a 2016 utáni élelmiszer-áfacsökkentéseket kifejezetten üdvözölték a fogyasztók). Az állami költségvetés szempontjából a magas áfa hozzájárult a bevételek stabilizálásához: a 2010-es években, amikor az egykulcsos SZJA bevezetése miatt kiesett bevételek voltak, az áfa magas szintje pótolta a hiány egy részét.

A NAV áfaellenőrzési rendszerének fejlődése és az online számlázás

Az áfa esetében – magas bevételi jelentősége miatt – mindig is kiemelten fontos volt az adóellenőrzés és az adócsalások elleni küzdelem. Már a Horthy-korszakbeli forgalmi adóknál is szigorúan büntették az adócsalást (pénzbírság, börtön, iparengedély bevonása, nyilvános megszégyenítés is fenyegette a vétkeseket) . A modern áfarendszerben az adócsalás legjellemzőbb formái a fiktív számlázás és a körhintacsalás (amikor belföldön vagy EU-n belül többszörösen megmozgatott, áfa-visszaigénylésre játszó ügyletekkel próbálnak jogosulatlan előnyt szerezni). A 1990-es és 2000-es években Magyarországon is komoly problémát jelentett az áfacsalás, különösen bizonyos ágazatokban (pl. üzemanyag-kereskedelem, építőipar, mezőgazdasági termények).

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV, korábban APEH) az utóbbi másfél évtizedben új eszközöket vezetett be az áfa-bevételek védelmére és az adóelkerülés visszaszorítására. 2013–2014-ben bevezették az online pénztárgépek rendszerét, amely kötelezővé tette a kiskereskedelmi egységek számára, hogy elektronikus pénztárgépeik adatait valós időben továbbítsák a NAV-hoz. Ennek köszönhetően drasztikusan csökkent a nyugtaadás elmaradásából fakadó áfaveszteség például a vendéglátásban és kiskereskedelemben. 2015-ben indult az EKÁER (Elektronikus Közúti Áruforgalom Ellenőrző Rendszer), mely a közúti áruszállításokat monitorozza: a cégeknek valós időben jelenteniük kell a közúton szállított termékek fő adatait. Ez a rendszer az EU-n belüli körhintacsalások ellen lett kifejlesztve, és már az első évben ~3 százalékponttal csökkentette az áfarést (azaz a potenciális és a ténylegesen beszedett áfa különbségét) . Az Európai Bizottság jelentése kiemelte, hogy Magyarországon 2015-ben az áfarés javulása kiemelkedő volt, amit az EKÁER bevezetése és egyes termékeknél (pl. acél) alkalmazott fordított áfa tett lehetővé .

A NAV legújabb “csodafegyvere” az Online Számla rendszer, amely 2018. július 1-jén indult. Ettől az időponttól kezdve kötelező a belföldi vállalkozások közötti számlák adatait elektronikus úton, azonnal továbbítani a NAV felé (kezdetben a 100 ezer Ft feletti áfatartalmú számlákra, majd 2020-tól gyakorlatilag minden számlára kiterjedően). Az online számlarendszer digitális áttörést hozott az adóhatóság ellenőrzési képességeiben: valós időben látja a gazdasági eseményeket, és fejlett kockázatelemző algoritmusokkal kiszűrheti a gyanús ügyleteket (például ha valaki olyan számlát tüntet fel áfabevallásában, amelyről a másik fél nem szolgáltatott adatot a rendszerben) . A bevezetés látványos eredménnyel járt: 2018-ban Magyarország érte el a legnagyobb mértékű áfarés-csökkenést az EU-ban, és ez a kedvező trend 2019-ben is folytatódott . Az online számlázásnak köszönhetően ma már a NAV szinte valós idejű ellenőrzést gyakorolhat az áfa felett, ami elrettentő hatással is bír az adócsalókra. A magyar modell példaértékű az EU-ban, több ország is érdeklődik a hasonló rendszerek iránt. Mindez oda vezetett, hogy 2020 körül a magyar áfabevétel-kiesés aránya (áfarés) rekord alacsony szintre, ~6-7% körülire csökkent, szemben a korábbi évek 20% feletti értékeivel – vagyis a beszedési hatékonyság jelentősen javult .

Nemzetközi kitekintés: a magyar áfa az EU-ban

Az általános forgalmi adó minden EU-tagországban létező adónem, de kulcsmértékei és szerkezete országonként eltérő. Magyarország 27%-os áfakulcsa kiemelkedően magas: jelenleg ez a legmagasabb standard áfakulcs az EU-ban . Összehasonlításképp: a legtöbb uniós országban 20% és 23% közötti az általános kulcs . Néhány ország alkalmaz 25%-ot (például Dánia, Svédország, Horvátország), és vannak, ahol 24% a felső kulcs (Finnország, Görögország) . A legalacsonyabb standard kulcs az EU-ban jelenleg Luxemburgé, 17% (Málta 18%, Németország 19%, Ciprus 19% szintén az alacsonyabbak közé tartoznak). Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az áfakulcsok önmagukban nem mondják meg a teljes képet: az is számít, milyen termékkörökre adnak kedvezményes kulcsot. Magyarországon az 5%-os kulcs meglehetősen széles körben érvényesül alapvető cikkekre, míg például Dániában egyáltalán nincsenek kedvezményes kulcsok (ott minden 25%-kal adózik). Írország és az Egyesült Királyság – történelmi okokból – néhány alapvető élelmiszerre 0%-os áfát alkalmaz(ott), és az EU új szabályai nyomán erre más tagállamoknak is lehetősége nyílik a jövőben .

Általánosságban elmondható, hogy Magyarország az áfára támaszkodó adópolitika iskolapéldája: míg egyes országok inkább a közvetlen adókból (pl. jövedelemadó, társadalombiztosítási járulék) szedik be a költségvetésük nagyobb részét, addig nálunk a fogyasztási adók (áfa, jövedéki adók) aránya magas. Ennek következménye az is, hogy hazánkban a fogyasztói árakban lévő adótartalom magasabb, és az árverseny szempontjából a 27%-os áfa bizonyos szektorokban hátrányt is jelenthet. Ugyanakkor a közösségi szabályozás keretei között a tagállamoknak lehet mozgástere abban, hogyan alakítják az áfakulcsaikat: az unió minimum 15% általános kulcsot ír elő, de plafont nem (így a 27% jogszerű). Kedvezményes kulcsból kettő engedélyezett 5% alatti értékkel is bizonyos termékekre (2021 vége óta akár 0% is lehet alapvető élelmiszerekre) .

Végső soron Magyarország áfarendszere kompromisszumot tükröz: az állam a magas kulccsal biztosítja a szükséges bevételeket, cserébe a lakosság jövedelem- és társasági adóterhei mérsékeltebbek nemzetközi összehasonlításban. A kedvezményes kulcsok révén próbálja a rendszer enyhíteni a társadalmi különbségekre gyakorolt hatást. Az elmúlt több mint három évtized tapasztalata azt mutatja, hogy az áfa a magyar gazdaság és költségvetés elkerülhetetlen és megkerülhetetlen eleme lett: kihat a fogyasztási szokásokra, az inflációra, a gazdaság kifehérítésére és a társadalmi egyenlőtlenségekre egyaránt. A nemzetközi trendek azt valószínűsítik, hogy a jövőben is marad a magas áfára építő modell, de a digitális eszközök és uniós szabályváltozások révén az adóztatás egyre célzottabb és igazságosabb lehet.

Források:

1. Adózóna.hu – Sinka Júlia (2014): „Régi idők adói – egy kis áfa-történelem” – Az általános forgalmi adó hazai bevezetésének körülményei és történeti előzményei.

2. Index.hu – Szalai Bálint (2013): „Boldog születésnapot, áfa!” – A 25 éves magyar adórendszer és az áfa bevezetésének értékelése.

3. FruitVeB.hu (2022): „Európai ÁFA-körkép” – Összefoglaló az EU tagállamok áfakulcsairól és az uniós áfairányelv változásairól.

Ha tetszett a cikk, támogasd a blogomat és vedd meg a könyvem.